Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-23 / 18. szám
Rida Paule életveszélyben Vietnami harcok Islingtoni anziksz June és Bob kétszoba-konyhája Alda Paulo, akit a portugál politikai rendőrség július végén letartóztatott éa azóta titkos börtönében fogva tart, válságos állapotban van — közli a hétfői L’Humanité. Letartóztatása után Aida Paulot hat napon és hat éjszakán keresztül nem hagyták elaludni. Kínzói felváltva szünet nélkül folytatták kihallgatását A korábban elszenvedett nyolc évi börtön- büntetés már amúgy is aláásta Aida Paulo egészségét A válogatott kínzások pedig életveszélybe juttatták ezt a hős asszonyt. A börtönorvosok is kénytelenek voltak kijelenteni, hogy szervezete nem bírja el a további kihallgatásokat, vagy a hosszadalmas fogva tartást Huszonhét portugál jogász beadványt intézett az igazságügyminiszterhez (közülük kettőt azóta le is tartóztattak), s követelte, hogy Portugáliában hagyjanak fel a hitlerista módszerekkel. Aida Paulo és a többi bebörtönzött sorsa sokban függ a nemzetközi közvélemény nyomásától. A L’Humanité ezért tiltakozások küldésére szólít fel. A Pravda hétfői számában Jurij Harlanov, a lap brüsszeli tudósítója cikket írt a Peking által fenntartott belgiumi szakadárok, az úgynevezett Grippa-cso- port szégyenletes kudarcáról. — A belga szakadárok Pekingben készült propaganda iratokat nyomtattak ki és terjesztettek — folytatja a Pravda tudósítója. —. Ebben segítségükre volt az Uj Kína hírügynökség brüsszeli kirendeltsége is. Hírlapi és tudományos szenzáció egyszerre a szovjet Maugli esete. Kicierült, hogy egy, csak gyalogszerrel vagy lóháton megközelíthető iizbég hegyiialu egyik lakója kétéves korától 19 éves koráig „vademberként’* elhagyatott barlangokban élt. A kiplingi történet szálai 1937-re nyúlnak vissza. Egy kis tanyán szinte egy- időben halt meg egy kétéves gyerek anyja és apja. Amikor a pásztorok megtalálták a szülők holttestét, addigra az árva már nyomtalanul eltűnt Sokáig keresték de a kutatás nem vezetett eredményre. Az ügyben csak 17 esztendő után következett be drámai fordulat, amikor a hegyekben rőzseszedő gyerekek megpillantották a „vadembert” aki öles ugrásokkal menekült, s elrejtőzött az egyik barlangban. Az egykor elveszett gyermek rokonai ezután a hegyi falu minden lakosát mozgósítva végül is elfog - ták a négy ember erejével védekező szökevényt. Ingicsak üzbég falu lakói a „dzsungel fiát” mindenekelőtt elnevezték Szijannak, azaz „törzsbelinek”. Utam- rad Szatarov egyszerű he gyi pásztor fogadta házába Zsijant, aki két évig négykézláb mászott, s amikor nyers hússal ' és gyümölccsel táplálkozott, a kezét nem használta. Egyaránt érzéketlenül tűrte a 40 fokos meleget és a legvadabb hideget. Nyugodtan aludt friss havon, lábát, kezét maga alá gyűrve. Zsijan most 30 éves. Alacsony, szokatlan erős, hosz- szú keze és nagyon rövid lába van. Játszva felemel olyan terhet, amelyet három-négy ember meg sem tud mozdítani. Sokat eszik: öt-hat tányér levest, szőlő- adagja 6—7 kiló. Nem tud beszélni. Emberi szóra nem emlékeztető vékony, tagolatban hangoSalgon (MTD A demllitarizált övezettől délre fekvő térségben, mint a nyugati hírügynökségek jelentik — vasárnap és hétfőre virradó éjszaka folytatódtak a harcok az elszigetelt Khe Sanh támaszpontra a partizántüzérség vasárnap este újabb aknákat zúdított Több támadás érte a támaszpont szárnyát egyes amerikai állások teljesen elszigetelődtek. A szabadságharcosok offen- zíváját az amerikaiak a légierő nagyarányú bevetésével próbálják megtörni: B—52-esek és taktikai bombázók egyaránt támadták a gerillák feltételezett állásait Az egyik amerikai repülőgépet a partizánok lelőtték. A felszabadítás hírügynökség jelentése szerint a dél-vietnami Phu Huu városában január 3-án fellázadt a kormánycsapatok egyik egysége. A katonák A Grippa-csoport lapjai és brosúrái azonban nem találtak vevőre, jóformán minden példányuk makulatúra lett. A csoportban már ötször történt szakadás és az egyik brüsszeli lap adatai szerint az alakulatnak jelenleg mindössze 70 tagja van, s ezek zöme is a csoport által pekingi pénzen fenntartott kiadóhivatal és nyomda fizetett. alkalma-! zott ja. I kát hallat. Ugyanakkor sok mindent megért. Hallása rendkívül finom. Ha felfogja a mondottakat, elmosolyodik, ha nem, akkor arca elkomorul. A falu vadászai és pásztorai szeretik a jó és békés Zsijant, aki az első szóra segít nekik. Ha néha, nagyritkán dühbe gurul, akkor a sarokba vbnul, karjára hajtja fejét és nagyon hamar mély álomba merül. Zsijan vadonban töltött évei rejtélyesek. Nem tudni ki, illetve mi volt anya- helyettese: farkas, medve, vagy juh. Az is kérdéses, milyen színvonalon mozog 8. Galamb volt. Szinte fülig vigyorgott a műélvezettől. Troppauer Hümér bágyadtan hajlongott, szerény mosollyal, majomállkapcsait mellére - szegezve, fürtjeit rezgetve. — Igazán nem tuaom... mivel érdemeltem... ki elismerését — mondta elfogó- dottan, — Talán azért szép megöltäc parancsnokaikat, visszaverték a dél-vietnami kormány-milicia támadását és csatlakoztak a szabadság- harcosokhoz. A katonák magukkal vittek 63 fegyvert, köztük két géppuskát és egy 81 milliméteres aknavetőt. Phu Huu a délvietnami Soc Ttrang tartományban fekszik. A dél-vietnami Thua Thien tartományban, Hűé város közelében rendkívüli állapotot léptettek életbe a hatóságok. A tartomány vizi útjain és a part menti tengerszakaszon alkonyat után megtiltották a hajózást, a mellékfolyókon egyáltalán nem szabad közlekedni. Ez annyit jelent, hogy a kormánycsapatok tüzelnek a parasztok bárkáira, noha ebben a körzetben a csónakok jelentik a fő közlekedési eszközt. Két újabb amerikai katona kért politikai menedékjogot Svédországban — közölték hétfőn — és ezzel a UFI hírügynökség jelentése szerint — 18-ra emelkedett a skandináv országán menedéket keresi amerikai katohák száma William Wayne 22 éves texasi és Lawrence Teelanc 24 éves alaszkai fiatalem bér a Nyugat Németországban állomásozó amerika csapatokban szolgált. Akkor határozták el, hogi megszöknek, amikor érte sültek arról, hogy egységű két Vietnamba kívánják ve zényelni. tudata, kifejleszthető-e nála az emberi beszéd. Mihail Nyeszturha szovjet antropológus, a biológiai tudományok doktora a Nyegyelja című hetilap hasábjain azzal a feltételezéssel magyarázza Zsijan szótlanságát, hogy a fiatalember elszalasztottá azt az időszakot, amikor a gyerek ezer és ezer miérttel kezdődő kérdést tesz fék A neves antropológus szerint a szovjet Maugli ügyében a lélekbúvároknak, fi- ziológusoknak és más orvosszakértőknek kell tudományos értékítéletet kialakítaniuk. ez a vers, mert szegény anyámra emlékezve írtam... Isten nyugtassa... A katonák hüledezve látták, hogy Troppauer szeméből két könnycsepp gördül le, és megcsuklík a hangja. —Ha megengedik, anyám jellemzésére felolvasok egy rövid kis verses elbeszélést... — Halljuk! Halljuk! Galamb kiáltotta ezt lelkesen, és tapsolt. — Halljuk! Halljuk... — sipitotta egy cérnavékony hang. Kréta volt. De ő nem tudta, miről van szó. A könnyező költő azonban nem kezdhette meg újabb műve felolvasását, mert néhány elszánt katona felemelkedett, és odajött elébe. — Azonnal hagyja abba ezt a marhaságot — mondta egy kanadai óriás. — De uraim... Hát nem szépek az én... verseim? — Ügy látszott, hogy nyomban sírva fakad. — A maga versei unalmasak és hülyék... — kiáltotta öklét rázva egy görög díj- birkozó. Ami azután következett, az olyan volt, mint valami rossz álom. A költő úgy vágta szájon a görög díjbir- kozót, hogy az repedt állATHSN Egy athéni polgári fellebbviteli bíróság helyt adva Mikisz Theodorakisz világhírű görög zeneszerző fellebbezésének, módosította a katonai junta bíróságának korábbi ítéletét és a zeneszerző börtönbüntetését a korábbi két évről öt és fél hónapra szállította le. NICOSIA A „Küprosz” görög nyelvű ciprusi hetilap szerint a ciprusi görögkeleti egyház szent szinodusát képviselő püspökök elhatározták, hogy Makariosz érsek, köztársasági elnököt megfosztják az ethnarch („helytartó”) címtől, amely a ciprusi görög érseket hagyomány szerint ' illeti. A részint politikai, részint vallási cím azt jelképezi, hogy a ciprusi görögök vezére síkra száll Ciprus és Görögország uniójáért, az enoziszért. A püspökök szerint új „ethnarch”-ot kell választani, mert Makariosz hátat fordított az „enozisz” eszméjének s ezért a cím már nem illeti meg. WASHINGTON Vasárnap este a grönlandi Thule közelében lezuhant egy B—32 -es típusú, nyolcmoto- I rcxs amerikai óriásbombázó, amely nukleáris fegyvereket szállított. A hírt egynapos késéssel, hétfőn jelentette be a Pentagon. A had- ügyminisztériumi nyilatkozat szerint a repülőgépen elhelyezett atomfegyverek „nem voltak élesítve, ennélfogva a szerencsétlenség színhelyén nukleáris robbanás veszélye nem áll fenn.” A gép személyzetének hét tagja közül öten ejtőernyővel kiugrottak és megmenekültek. KAIRO Az EAK forradalmi bírósága előtt hétfőn megkezdődött a nagy összeesküvési per tárgyalása, ötvennégy politikus és volt tiszt ellen emeltek vádat az EAK kormányának megdöntését célzó összeesküvésben való részvétel miatt. A vádlottak közül a tárgyalás első napján csupán 12 fő vádlott jelent^ meg. A tervek szerint a bíróság hétfői, szerdai és szombati napokon tárgyal majd, s mindaddig, amíg nem kerülnek szóba katonai titkok, a tárgyalás nyilvános lesz. A külföldi sajtó képviselőit csak korlátozott számban engedték be a tárgyalóterembe. LONDON A brit nemzetközösségi minisztérium szerint 14 ember vesztette életét a Mauritius szigetén napok óta dúló zavargások következtében. A mauritiusi kormányzó már vasárnap a főváros Port Louis keleti részén rendkívüli állapotot hirdetett ki. kapoccsal röpült egy vasoszlopnak, és elájult. Azután egyetlen könnyed mozdulattal a kanadai favágót fél kézzel nekicsapta a társainak. Még néhány zord kritikus sietett az erélyes költő ellen... De hiába. Troppauer úgy dobta egyiket a másikhoz, mint apró forgácsot A katonák döbbenten, ijedten nézték... A harc befejeződött, a művész egymaga állt a helyiség közepén, és szemrehányó pillantással körülnézett. Valaki nyöszörgőit, de különben csend volt. A költő visszaült a helyére, kisimította piszkos papírcsomóját, és fennkölten így szólt: — Anyám, te vagy árva fiad csillaga, írta Troppauer Hümér Első ének... A több mint huszonkét oldalas verset azután már feszült figyelemmel hallgatták végig a légionisták... Távolról feltűnt Oran. Az afrikai part fehér, dobozszerűén különálló házaival, pálmáival elmosódottan terült el a merőleges délelőtti napfény ködszerű megvilágításában. A belga szakadárok kudarca Károm embernél erősebb, beszélni még nem tud a szovjet Maugli, a ,9dzsungel fia“ Nemrégen képeslapon üdvözletét kaptam Isling- tonban, London külvárosában élő barátnőmtől: „Sok boldogságot kívánok nektek — írja, majd a jókívánságokat valóságos szóáradattal toldja meg. — Ránk most nagyon keserves időszak jön, az árak emelkednek, s a helyzet állandóan romlik...” Meglepő sorok, hiszen a barátnőm egy jól kereső elektromérnök felesége és egészében véve is gazdag országnak ismertem meg — könyvből, újságból, személyes tapasztalatból — Angliát. Hogy is ne lenne az, hiszen — ahogy halljuk unos- untalan — sok pénz, áru, gazdagság halmozódik fel az olyan nemzetek birtokában. amelyeket kevésbé sújtott a háború és szüntelenül táplálnak a gyarmatok. Igaz, az utóbbi időben sokat olvashattunk az angliai bérbefagyasztásokról, valuta és egyéb korlátozásokról. Elgondolkoztató például, hogy az Observer és a Guardian című polgári lapok miért cikkeznek rendszeresen a nyomorenvhítő akciók szükségességéről. Vagy a gyermekvédelmi bizottság jelentése, amely elmondja, hogy 200 ezer sok- gyermekes család küszködik létminimum alatti jövedelemből, s egyik-másik helyen a gyermekeknek takarója sincs, másutt meg gyertyafénynél írják leckéjüket, ugvanis a szülők képtelenek kifizetni a villanyszámlát. Ezek természetesen szélsőséges példák, s nem a nagy tömegek, szakmunkások, alkalmazottak élnek így Angliában. Csupán a lakosságnak egy nem jelentéktelen, de nem is nagy hánvada. öregek, heteeek, magányosak, szakképzetlenek, bevándorló színesbö- rűek. A másik véglet, a gazdagok fényűzésének méretei ismeretesek. Amiről kevesebbet hallunk, az éppen a zöm. a mai angol szakmunkás helyzete. életstílusa és az a kevés is csak általánosság, vagy néhány nehezen érzékelhető szám, statisztikai adat. így tán nem lenne érdektelen, ha elmesélném az islingtorii képeslap nyomán feltámadt emlékeimet, azt. hogyan él ma egy eevszerű munkáscsalád Angliában, London külvárosában. June és Bob Mac Ken- nan-nel szoros közelségben töltöttem egy hetet, ök laktak a nagy, sivár téelaház . földszintién, én az első emeleten a barátnőmék vendégszobáiéban. Erről a környékről, az — Sorakozó! — kiáltotta az altiszt a fenékbe. Mindenki megjelent a holmijával a fedélzeten. Egy hajótiszt látcsövön át nézte a partot. A katonák szeme is a közeledő kikötőhöz tapadt Ott jön Afrika! A hajóstitszt közömbösen nézett végig a legényeken. Azután hirtelen meghökkent — Harrin... court... Galamb is csodálkozott — Cham... beli... — hebegte. . Együtt jártak az Akadémiára ! — Az őrmester úr majd megengedi, hogy kivételesen kilépjen a sorból. Néhány szót szeretnék beszélni magával — mondta a tiszt. Harrlncourt kilépett, és odébb ment a tiszttel együtt... — Harrincourt... megőrültél? — kérdezte idegesen, mikor eltávolodtak a sortól. — Kérem, hadnagy úr... — Mond csak, hogy Jean, mint régen. — Hát kedves Jean... Mi kifogásod lehet az ellen, hogy a légióba léptem? — Nagyon jól tudod, hogy mi a légió! Ide csak az jöjjön, akiért nem kár, ha egy angol városok szegény negyedeiről így ír Engels „A munkásosztály helyzete Angliában” című könyvében: „A házak, amelyeknek minden tenyérnyi területét a pincétől a padlásig lakások foglalják el, kívül belül egyformán piszkosak, nem emberhez méltók...” Engels könyvének megírása óta 123 év telt el, s a mai Angliát hivatalos politikusai így reklámozzák: jóléti állam. Nos, Islington is más lett, ma már nem büzhödt nyomorfészek, hanem egy jóléti állam szegénynegyede. S ez nem paradoxon. Angliában az arányokkal, a viszonylagossággal mérhető a szegénység és a mai Islington széles, el$g tiszta utcái a Piccadillyról jövet épp oly szegényesnek tűnnek, mint Engels korában. A különbségek, ha lehet, még nőttek. Ott többszintes, nyolc-tízszobás magánpalotákban él egy- egy család, minden emeleten külön fürdőszobával, itt két-három emberre jut egy la' óhelyiség. s több egymásnak vadidegen család osztozik egy fürdőszobán. Ott karcsú, napra tárulkozó acél üvegpaloták nőnek a földből, itt a falak még azok, melyeket Engels látott, és a víz-, gáz- és egyéb vezetékeket nem javíttatják meg a hírhedt londoni háziurak. Ott kettős sorban parkolnak a kocsik a házak előtt, Islingtonban viszont, bármily hihetetlen, csak minden második háztömb előtt áll egy-egy autó. Komor, csúf, lehangoló környék. Am June és Bob kétszoba konyhája igazán barátságos volt. Lakószobájukban valódi kandallóban valódi hasábok lobogtak. A lakószobából nyílik a konyhafülke, ügyesen berendezett. de jóval kisebb helyiség a nálunk megszokottnál. Kamra nincs: hiszen a konzervek oly elterjedtek, hogy élelmiszert senki sem tárol. A folyosó túlsó oldalán található a hálószoba, a fürdőszoba pedig a félemeleten : ezt Mac Kenna- nék az én házigazdáimmal a több ízben említett barát- nőmékkel közösen használták. Két szoba van tehát, de a hálószobát igen gyengén fűtik, és nincs benne más bútor, csak valamiféle szekrény, két rekamié. meg: a kiságy. Ezért naphosszal a lakószobában tartózkodnak, itt teregetik ki az aprócska konvhában mosott gyerekruhát. éjszakára pedig átvonulnak a hálóba mindhárman, papa, mama, kisbaba.« Következik: Macskák éa adók. Zilahi Judit beduin golyója leteríti a sivatagban. Ide hallgass: nekem igen jó összeköttetéseim vannak, Cochran táborszernagy, az orani városparancsnok nagybátyám, és talán ha beszélnék vele... Harrincourt elsápadt. — Eszedbe ne jusson! Én meg akarok halni és kész! Magánügyem! Nagyon kérlek, hogy semmi körülmények között se avatkozz a dolgaimba... Csörgés és csobbanáa hangzott, amint ledobták a horgonyt. A tiszt gyorsan kezet fogott egykori baj társával, és Harrincourt beállt a sorba. A kis híd legurult, és partnak ütődött. A kapitány kardja egyet villant, azután megindult végig a deszkán, és mögötte sorra dobogtak a súlyos bakancsok. Chambell szomorúan nézett a napfényben táncoló porfátylak között eltűnő osztag után, amíg egykedvű poroszkálással az utolsó katona is befordult az úton, amely sárga házak és zöld pálmák között Port St. Thó- rése-ig vezetett. Szegény Harrincourt, gondolta, és felsóhajtott... (Folytatjuk)’ r.
