Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-23 / 18. szám
Gyerekek — felnőttekről Egy pedagógus ismerősöm érdekes kísérletet végzett tanítványai között. Az osztályfőnöki órát, amelyen a társadalmi együttélés kérdéseiről akart beszélgetni a gyerekekkel, úgy készítette elő, hogy előzőleg Mi a véleményem a felnőttekről? címmel dolgozatot íratott velük. Izgalmas olvasmány ezeknek a hetedik osztályosoknak, 13 éves gyerekeknek tiszta lelkű vallomása, gyakran mélyről fakadó sóhaja — rólunk: szülőkről felnőttekről, környezetükről. Kíméletlen őszinteséggel, háborgó igazságkereséssel, s olykor természetesen teljesíthetetlenül nagy igényesen, de kivétel nélkül jó szándékkal és tárgyilagosan kérik számon tőlünk a nagy emberi és szocialista igazságokat. A jóért, a szépért, a helyes emberi magatartásért nagyon hálásak, de mérlegre teszik a gyengeségeket, a következetlenségeket is, és főleg nincs felmentvény a felnőttek számára amikor hirdetett elveik és tetteik között ellentéteket ismernek fel, ^A felnőttek udvariatlanok és tolakodnak. A csemegében ellökik a gyerekeket és furakodnak. Azt mondják: én ráérek, mert csak gyerek vagyok. A gyerekeknek mindig rendesnek kell lenniük, de ők rendetlenkedhetnek” — panaszkodnak többségükben a lányok. »Többször kevesebbet adtak vissza az üzletben. Anyutól kikaptam, hogy biztosan elcukroztam a pénzt. Egyszer szóltam, de a pénztárosnő azt mondta, hogy hazudok. Miért csapják be a gyerekeket? — háborog a másik kritikus. — „Anyuék nem szeretik N.-éket. Azt mondják, hogy ezek rossz emberek. De ha eljönnek hozzánk, mégis kedvesek hozzájuk és jól Szórakoznak. Megszidtak, mert utálatos voltam velük. A felnőtteknek szabad hazudniuk”? — töpreng a gyerek. „Anyu és apu a munkahelyéről hazahozza ■ idegességét, és ilyenkor otthon nevelési órákat tartanak, s ha valami kellemetlen dolog történik, otthon a gyerek kap pofont vagy kiadós szidást” — teszik szóvá sokan. Meglepő, de néhány gyerek több „komolyságot” vár a felnőttektől — és joggal. Egy fiú például megírja, hogy nemrégiben bent járt a papa vállalatánál. „Az egyik szobában valaki éppen vicceket mesélt és senki sem dolgozott... Nem tudom, hogy munkaidő alatt miért nem dolgoznak? Ha a felnőttek komolyabban végeznék munkájukat, akkor kevesebb bajuk lenne...” Néhányan szemükre vetik sok felnőttnek hogy „nem tudnak úgy lelkesedni mint a gyerekek. Túlzottan szeretik a kényelmet és mindenben az arany középutat... Az idősebbek szeretik kioktatni a gyerekeket, de gyakran vizet prédikálnak és bort isznak...” Szinte valamennyi dolgozatban visszatér a gyerekeknek az a kifogása: „A felnőttek sokszor lebecsülnek bennünket s nem értenek meg minket. Némely tanár nem veszi komolyan a problémánkat és kinevetnek bennünket. Ugyanígy csinálnak a szülők is. Ha valami hibát követünk el, rögtön ránk támadnak, mintha azt nem lehetne kijavítani. És olykor nem is engedik. Elveszik tőle kedvünket...” Nem irigyeltem az osztály- főnököt, akinek 39 gyerek ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseire, bírálatára kellett a szocialista együttélés és etika alapjain álló, de ugyanakkor mértéktartó, a szülői és a felnőtti tekintélyt erősítő és a realitásokat számba vevő választ adnia. Pedig — ez nyilvánvaló — ő, a pedagógus nem térhetett ki a válasz elől. S ítélete, véleménye — egyszerűségükben szókimondó és lényegre tapintó kritikusokról lévén szó — nem lehetett afféle elkenő, „a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon” fajta állásfoglalás. S 13 éveseknek nem sokat ért volna az elvileg ugyan helyes, de nekik édeskeveset mondó általános példá- lózás a régi gondolkodásmód maradványairól... Ennek a gyermekek között végzett közvéleménykutatásnak az a legnagyobb tanulsága, hogy a szocialista életmód kialakítására, a szocialista ideálok szerinti élet megteremtésére nagyon nagy az igény, egyre türelmetlenebb a sürgetés. Ne intézzük el a dolgot azzal, hogy „hiszen csak éretlen, tapasztalatlan gyerekek panaszkodnak.” Ez az igény, ez a követelés a gyorsabb haladásra, a kispolgári szokások levetésére, tulajdonképpen azt jelenti, hogy felszólítják a felnőtteket, a szocialista és nem szocialista világnézetet valló embereket egyaránt: számold fel a kettősséget. teremts magadban, családodban, környezetedben egyértelműséget. Orosz Szilárd Kettős ünnep Csengőben Cjjra első a munkásorszazad Már reggel 8 órakor acélkék egyenruhás emberekkel népesedett be a csengeri művelődési otthon nagyterme, és pont 9 órakor elhangzott a katonás vezényszó: Vigyázz! Amikor Tor- day László a csengeri mun- kásőrszázad parancsnokhelyettese jelentést tett Danes József elvtársnak, a járási pártbizottság első titkárának. A csengeri Fürst Sándor munkásőrszázad ebben az évben másodízben nyerte el a „Legjobb önálló egység” címet és a velejáró serleget. A serleget Ballai István elvtárs a munkásőrség megyei parancsnoka adta át jókívánságainak kifejezése mellett. Az ünnepélyes átadásnál jelen volt Bene Béla elvtárs, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának munkatársa, a helyi szervek vezetői és a társ fegyveres testületek parancsnokai és a hozzátartozók. Az 1967-es kiképzési évben egy igazolatlan hiányzás sem volt a századnál, pedig a munkásőrök nemcsak Csengerből járnak be, hanem a környező községekből. Egy tíz éve szolgáló . munkásőr társadalmi munkában, a munkásőrségben összesen 365 napot töltött el. Nem kis vállalás ez, nem könnyű munka, főleg ha ; figyelembe vesszük. hogy emellett a termelő munkában is kiválóan helytálltak. A parancsnoki tájékoztató után következett az ünnepség második aktusa. A csengeri munkásőrség ezen a napon ünnepelte fennállásának 10 éves évfordulóját. Papp Árpád elvtárs a Munkásőrség Országos Parancsnoka ez alkalomból 36 alapító tagnak adományozta „10 éve a haza fegyveres szolgálatában” című kitüntetést. Tizenegyen „Munkásőr” érdemérmet kaptak. Az ünnepség 14 ifjú munkásőr eskütételével ért véget Kecskovszkf József munkásőr megyei tudósító Danes József, a járási pártbi- ottsíg első titkára üdvözli munkás őröket. Nagy létszámmal indultak a mezőgazdasági tanfolyamok Termelőszövetkezeteink felvirágzásának egyik legfontosabb előfeltétele a minél több szakképzett munkáskéz és munkasész. örvendetes, hogy ezt egyre több helyen látják l>e. A január első napjaiban megindult mezőgazdasagi szaktanfolyamok létszáma, szervezettsége legalábbis erre utal. Az elmúlt héten az egész megyében teljes „üzemmel” megindult a mezőgazdasági szakoktatás. Néhány kiragadott szám az adatokból: tizenöt gyümölcstermelő betanított munkást képző tanfolyam indult meg ösz- szesen 381 hallgatóval. (A Bököny községbeli tszcs egyedül ötven fős tanfolyamot indított.) A többi öt szakmában tucatnyi tanfolyam mintegy kétszáz hallgatója tanul, a rövidebb, betanított munkásokat képző tanfolyamokon. Különösen nagy az érdeklődés a traktoros tanfolyamok iránt. Itt az évek óta nem tapasztalt nagy létszámot az is indokolja, hogy a közlekedési hatóságok idén már nagyon szigorúan fogják venni a traktorosok bizonyítványát. Márciusig adtak türelmi időt arra, hogy minden traktorosnak meg legyen a jogosítványa. így érthető, hogy a megye tíz traktorvezető tanfolyamán az átlagos létszám 45 és 50 fő között van. De vannak nyolcvan fős tanfolyamok is. Üj, hidraulikus szabászgépet kezel Szanyi Ferencné, a Nyíregyházi Cipőgyár szabásza. Hammel József felv. Ezt is megérték Bujon Jó ez a zárszámadás, de jobb is lehetne A buji kultúrház cserépkályháját vagy nyolc asz- szony támasztja. Hárman a közeli tanyáról jöttek-be, a többiek községiek. Kilenc órára hirdették a zárszámadási közgyűlést, de az emberek késnek. Fél tíz és a terem kong az ürességtől. A nyolc asszony beszélget. Kályha melletti parlament, érdemes odafigyelni. A hangadó szürke ruhás, szürke hajú asszony. Jobbról is balról is mellébújik egy lány, 16, 18 évesek ha lehetnek. Pironkodva hallgatják a szót, hiszen éppen, ők a beszéd témái. Ikrek. A nyáron Pestre ruccantak és hazajöttek. A szürke ruhás asszony úgy mondja el a történetet, hogy a száraz, egyhangúan pergő szavakban is érződik a szülői szeretet, valamint az, hogy lám, mégis csak neki lett igaza. Az ikrek hazaíérlek A két lány a tsz-ben dolgozott. Mindkettő a gyümölcskertész szakmát tanulta, az egyik el is végezte az iskolát, a másik korábban félbehagyta, mert a vőlegénye eltiltotta tőle. A nyáron meg fejükbe vették, Pestre mennek. Szerencsét próbálni. No,, hiszen szép kis szerencse, ötszáz forintért laktak albérletben, egy ágyon aludtak, és milyen ágyon. Az anya felutazott utánuk meglátogatni őket, — s a kályha körül nevetnek amikor magyarázza, — olyan volt a fekhely, hogy ujjnyira álltak ki belől! a rugók, egyszóval nem volt az más, csak egy ócska reka- mié. A szürke ruhás asszony küldözgette lányainak a csomagokat, s a csomagban a pénzt. Kellett a hazai pótlás, mert amit kerestek Pesten egy szál ruha, nem sok, annyit sem tudtak venni. No, de mindegy, ami volt az volt, az ikrek itthon vannak és belépnek tagnak a tsz-be. Újra sokan belépnek a tsz- be. A kályha körül azt latolgatják, kik lépnek be, illetve hányán. Több mint tíz nevet számlálnak össze. Megnőtt a tsz-munkának, a tsz-tagságnak a becsülete. Mit mond az elnök több mint ezer forinttal növekedett. A termelőszövetkezeti tagok személyes jövedelme az 1966 évi 8150 forinttal szemben az 1967 évi gazdálkodás után 14 720 forint. Az egy családra jutó átlagos jövedelem hatezer forinttal emelkedett. Lehetett volna jobb is. Ezt, mint az elnök kijelentette, a fogatosok esete példázza a legjobban. Baj volt a fogatosok bérezésével, de ane- lyett, hogy a probléma megoldásáért a vezetőséghez fordultak volna, leálltak a munkával. Pont akkor történt, amikor a burgonyát ekekapázni kellett. Aztán megegyeztek, a fogatosok 40 forintot kaptak egy hold után, és ment a munka. De megint jelentkezett baj. Úgy okoskodtak az ekekapázók, hogy napi 80 forint kereset elég, mert ha többet keresnek, a vezetők megsokallják. Ez megint gondot okozott, mert késtek a műveléssel, s az elhúzódott munka később az átlagtermésben jelentkezett. Bizony, ha nincs a huzavona, akkor nem 65 mázsa burgonya átlagtermést ér el a tsz. Amit az arcok — Es ezek a bácsik a legjobbak a világon, és te is ilyen bácsi leszel! — Tudom — mondta durcásan Jancsika az esti mese szokásos utolsó szavaira, melyekkel anyukája kívánt neki szép álmokat. Mert Nagy Jancsika tudatosan készült a pályára. Illetve akkor még a süllők készítgették. Csak olyan játékokat és később olyan ifjúsági regényeket kapott, amelyek valamiképp kapcsolatban álltak a majdani nagy céllal. A suliban már előadásokat tartott a témáról, társai nagy ámulá- sára, szülei nagy őrömére. Otthon a kedves szülők hetente két alkalommal összejövetelt rendeztek, amelyen élő példaképül a Pálya helyi nagyjai jelentek meg. — Látod, fiacskám. oz ilyen emberekre szüksége van az államnak — mondogatták ilyenkor a szülők. A gimi elvégzése után nagyon szép önéletrajzot írt az egyetemi felvételi kérőlap mellé. És igazat. „Túlzás nélkül állíthatom, hogy születésem pillanatától kezdve tudatosan készülök a Pályára. Elérkezettnek látom az időt, hogy elfoglaljam helyemet azokban a padokban, ahol kiegészíthetem, bővíthetem tudásomat, melyei egyetlen szent cél érdekében, embertársaim szolgálatába kívánok állítani", stb. stb. Ä diploma átvételét otthon ünnepelte a család. — Mindig mondtam neked, fiacskám, hogy szüksége van rád az államnak! — Tudom, — mondta unottan János, miközben gyors pillantást vetett arany karórájára. Ugyanis küldöttséget várt. A küldöttség meg is érkezett és a faluba invitálta. Régóta szükségük lenne ilyen emberre, jöjjön el, nézzen körül. Körülnézett. Három szoba, hall, összkomfort, erkély, veranda. — Az egész falu itt volt az építkezésnél! Mindenki segített! Nagyon vártuk már! János bólintott. — Tetszik? — Szép. De van néhány kívánságom. A garázst füt- hetővé kellene tenni... A kertbe egy kis szökőkút sem ártana. Néhány hét múltán minden olyanná vált, ahogyan János óhajtotta. — Tetszik? — Szép. Ha most az egészet be lehetne vinni a városba... Nem lehetett. — Pedig az államnak szüksége van rám! Hát már ennyit sem várhatok önzetlenségemért, amivel az emberiséget szolgálom? — csodálkozott János, visszament a mamához. Azóta eggyel kevesebben szolgálják az emberiséget. Priska Tibor A kultúrház tíz órára lett tele. Úgy lett tele, hogy sok embernek ülőhely sem jutott, aztán kívül is rekedtek. A buji Uj Élet Tsz nagy. Hatszáznál is több a tagja, és ha kicsit késve is érkeztek, de a tagok többsége megjelent a zárszámadó közgyűlésen. Safrankó András tsz- elnök tehát telt ház előtt beszélhetett. Az elnöki beszámolónak volt egy-két olyan része, amely megnyugtatóan kielégíthette az emberek kíváncsiságát, de arra is választ adott, miért jöttek vissza az ikrek Pestről, és miért jelentkeznek olyan sokan tagfelvételre. A buji termelőszövetkezet még nem is olyan régen a gyenge kategóriába tartozott. Most a járás legjobbjai közé került. Számokkal ezt úgy lehet kifejezni, hogy egy év alatt a tsz egy szántóegységre jutó bruttó jövedelme mutatnak Az elnöki beszámolóban jó és rossz példa váltogatja egymást. A beszéd alatt érdemes az arcokra is figyelni. A zárszámadás kezdetén, amikor Bényei Gyula párttitkár a megnyitó szavakat mondta, egyetlen egy ember állandóan közbekiabált. Nos, az arcok akkor felháborodást tükröztek. Sokan hátrafordultak, hátraszóltak, minek kell hangoskodni. Az elnök beszéde alatt, hogy a hangoskodó is elcsitult, az arcok kisimulnak, helyeslő bóloga- tások, s a tekintetekben a jóváhagyás a jellemző. Az arcokról általánosan azt lehet leolvasni: „végre ezt is megérték.” Bujon még nem volt ilyen zárszámadás. A tavalyi is viharos volt. Általános kiabálással kezdődött. s akkor akik a kályha körül álltak kezdés előtt, azok sem így beszélgettek. Seres Ernő Példázat a hivatásról
