Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-05 / 3. szám
ÜSSE KŐ...? „Nem az én dolgom, mit avatkozzam bele?...” — válaszolt egy kisvárdai géplakatos munkavezetőjének arra a kérdésére: miért hagyta szó nélkül, hogy a vele azonos munkát végző közvetlen szomszédja pazarolva szabdalja a drága rézlemezből készülő alkatrészeket... nÜsse kő, majd elmegy igy is...” legyintett az egyik vegyiüzem munkása, amikor a brigádvezetője figyelmeztette, hogy rossz arányban adagolta a mellékanyagokat... A nemtörődömségnek jellemző megnyilvánulásai ezek a mindennapi munkában, életünk legfontosabb közügyében. Gyakran találkozhatunk ilyen közömbösséggel üzemben, hivatalban, utcán, villamoson, szórakozóhelyeken vagy akár otthon lakóházunkban is. És valaki mindig kárát látja: hol egy-egy társunk, hol mi magunk, hol mindnyájan. A „nemtörődömség’ ezerarcú jelenségére tehát nem tegyinthetünk, hogy „üsse kő, ez mindenkinek a magánügye és mindenki egye meg, amit főzött.." Vajon kisvárdai barátunk és szaktársa nem gondolja, hogy az elpazarolva szétszabdalt lemez valahol anyaghiányt okoz? Hiszen hónapokkal ezelőtt éppen együtt szidták az anyagellátást és annak minden felelősét Pedig, lám, könnyen ráakadhatnának egy-egy felelősre... És a vegyiüzem munkása? Bizonyára ő is számolgatja, mennyi jut majd neki az elmúlt év nyereségéből és mire költi majd. De azt már nem tudom — bár sejtem —, hogy mit szólna, ha a kifizetéskor közölnék vele: „Sajnos, tavaly sok volt a hibás készáruért kifizetett bér, az elpocsékolt munkaidő és anyag, s ezért a szaktárs nyeresége is leapadt...” Szerencsére a dolgozók többsége cselekvőén, a mun. kája iránti odaadó törődéssel igyekszik elejét venni az ilyen helyzeteknek. Ezrével sorolhatnánk a jó példákat. Most azonban mégsem róluk, hanem a még másképp gondolkodó kisebbségről szólunk. Mindenekelőtt azért, mert kevesen vannak ugyan, de ahhoz mégis túl sokan, hogy nemtörődömségükkel nagy károkat okozzanak. Pedig nyilvánvaló, hogy ők sem mindig, és minden iránt közömbösek. Az ilyen ember ritka példány. Azt már nagyon sokan tapasztalták, hogy a közérdek, a munka vagy egyéb kötelezettségek iránti ilyen-olyan fokú közömbösség — előbb-utóbb a legegyénibb érdekek rovására megy. Ezt egyetlen példa is szemléltetően bizonyítja. Egyik; vasüzemünkben két munkás végezte bizonyos fajta alkatrész megmunkálását Közülük azonban a fiatalabb némi időnyerés és főleg kényelmi okokból mellőzni kezdte az egyik fontos műveletet. Idősebb szaktársa jóindulatúan szólt neki — de azt a választ kapta: „Nem baj, apuskám, nekem jó lasz így is. Az a fontos, hogy a meó ne vegye észre.” A munkadarab sajátossága miatt a meó csakugyan nem látta meg a hibát. Ám a szerelésnél minden kiderült. És a kényelmes ifjúval bizony megfizettették a teljes selejtkárt. A nemtörődömség mögött legtöbbször rövidlátás és kényelmesség rejtőzik, vagy az egyéni „nyugalmat” óvó felelősségelhárítás. Ám lappanghat mögötte vélt, vagy valóságos sérelem is, és ami rokon ezzel: tudatos passzivitás és visszavonultság. Az ilyen emberek előbb-utóbb kigyógyíthatók a rövidlátásból, feloldhatók sérelmeik — ha foglalkoznak velük, ha nem sajnálják az időt nevelésükre, hajdani aktivitásuk lángjának felszítására. Hiszen jó néhányukban mint minden egészséges, becsületes emberben, szinte izzik a köz iránti tettvágy, még ha parazsa olykor hamvadónak is látszik. Gyakran öntudatos és aktív emberek is elmennek olyan jelenségek mellett, amelyeket nem szabadna szó nélkül hagyniuk. Pedig joguk és módjuk — sőt némelyiknek hivatalos kötelessége is — lett volna szóvá tenni a dolgot És bár bosszantja is őket a hiba, indulatukból, sajnos, olykor annyira futja, hogy dühösen legyintenek: „Üsse kő, minek izgassam fel magam...” Vagy: „Miért szegezzek magamnak haragosokat...” E barátaink rosszul teszik, hogy indulatuk hevét ily könnyen lohasztják. Hiszen semmilyen jó ügy szolgálata nem képzelhető el „flegma” nyugalommal, harcos szenvedély nélkül. És a nemes célhoz képest mit számítanak az időlegesen haragvók? A velük való üres „békességnél” fontosabb, hogy saját lelkiismeretünkkel ne kerüljünk haragba. Nem lehetünk közömbösek senki és semmi iránt. Hiszen egyikünk élete sem lenne ma ilyen tartalmas, szép, gazdag, ha akárcsak egy percig is nélkülöznünk kellene embertársaink, a társadalom törődését gondoskodását. Mindnyájunknak törődnünk kell hát a társadalmi érdekekkel, a közügyekkel, mert ezek tulajdonképpen minden becsületes ember közös magánügyei. A mi társadalmunkban a közérdek nem egyéb, mint milliók egyéni érdekeinek ösz- szessége. Üsse hát kö — de igazi —, a nemtörődömséget a közömbösséget! Orosz Szilárd oo KOD ]Y| ostanáig divatban van- nak a köd-mesék. Nem túlságosan változato- *ak. A népi alapmotívum mindegyiküknél azonos. Körülbelül igy hangzik. „Olyan nagy köd volt reggel mifelénk, hogy a villamosvezető minden tizedik méternél leszállt a kocsiról, meggyőződni arról, hogy a sínen vagyunk-e még. Hát ezért késtem el.” Ködtörténetünk főhőse legényember, jó alvó és egy rossz ébresztőóra tulajdonosa. Aznap reggel ő is_ elkésett és az egész felelősséget a ködre tolta. A köd pedig alattomos, bosszúálló. A mi ködlovagunk régóta csapta a szelét egyik kartársnőjének, a törékeny alakú, bűbájos elvált asszonykának. A kitartó ostromnak végre esti találka lett az eredménye. Ct órától este kilencig még szabad volt a fiú. Beült tehát a presszóba íe- ketézni és innen — mivel messze lakik — elugrott a közeli barátjához borotválkozni. Még egy órácskája maradt. Autóbusszal kikocsi- zott a város túlsó végén lévő mozihoz és váltott másnapra két jegyet. Az ember gondoljon a jövőjére is. Utána vissza a találkozó színhelyére. A jó vacsora, jó bor, szép szavak, muzsika, heves ostrom, megtette a hatását. Még tizenegy óra sem volt, amikor taxi kanyarodott a vendéglő elé és a fiú, olyan hangon, amely elárulta, hogy még maga sem hiszi egészen, a vezető fülébe re- begte lakásának elmét. Érdekes, hogy ekkor még nem volt köd. Az autó zavartalanul robogott a városon keresztül. A sofőr számolat- lanul kapta a bankókat, — ilyenkor minden késedelem, amely a lendületet megtöri, veszélyes, — és sietve fel, az első emeletre. A lovag már a lépcsőn a zsebébe nyúlt, azután a másikba, harNaponta több száz csomag étkezési túrót csomagolnak műanyagfúliába a kisvárdai tejüzemben. Hammel J. felv MEG/EGYZÉS: Az olvasók érdekében Az erdők védelméért A népi ellenőrzési bizottság javaslatai a gazdálkodás javítására Népgazdaságunk egyik legféltettebb kincse a „zöld arany”, az erdő. A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság egyik közelmúltban lezajlott ülésén különösen sok szó esett erdeinkről. Ugyanis annak a vizsgálatnak az összefoglaló jelentését beszélték meg, s fogadták el, melyet két hónapon át. megyénk 34 termelőszövetkezetében végeztek a népi el lenőrök A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák: a népgazdaság érdekeinek megfelelően gazdálkodnalc- e a termelőszövetkezetek tulajdonában. használatában lévő erdőkben. Az idő e őili vágás káros A vizsgálat több hiányosságot fedezett fel. Elég gyakori szemlélet például, hogy a tsz-ek erdőgazdálkodásában elsődleges cél az, hogy biztosítsák a jelenlegi faanyagszükségletet. Még akkor is, ha a kitermelésre kerülő faanyag vágásérettségét még nem érte el, s a kitermeléssel az erdőterület értékében jelentős visz- szaesás következik be. Az is általános tapasztalat, hogy a vágásterületek felújítása gyakran elhúzódik, vagy értéktelen sarjerdők keletkeznek — értékesebb mageredetű erdők telepítésére alkalmas termőhelyeken is. Remélhető, hogy e téren számottevő javulást hoz majd az a tény, hogy erdőfelújításokhoz állami támogatás is igénybe vehető. Szakszerűbb munkát a tsz-ekben A helyszíni bejárások során a vizsgálat főleg a fehérgyarmati és tiszalöki járásban olyan megállapítást is hozott, hogy a termőhelyi és korviszonyokhoz képest alacsony az erdőállomány fatömege. A szatmárcsekei Haladás Tsz- ben például 00 éves tölgy- állomány fatömege hektáronként csupán 80 méter. Az alacsony fatömeg oka legtöbbször az esetenként felmerülő szükségletre történő szálaló vágás. A tiszalöki járás vizsgált tsz-einél pedig főleg a legeltetés okozza az erdők értékének leromlását. S mindezek mellett az erdőkben, helyenként előforduló falopások is rontják erdeink értékét Az erdő életében naty fontosságú a nevelő vágások megfelelő időben es szakszerűen történő végrehajtása. A termelhető fatömeg értékét is. a legnagyobb mértékben a tisztítások és gyérítések szakszerű végrehajtása befolyásolja. Sajnálatosan tsz-eink. erdőterületeinek használatában, kezelésében épp ezen a téren áll fenn a legtöbb hi- ánvosság. Különösen a tisztítások során állapítható meg szakszerűtlenség. Gyakori jelenség a túlzott mértékű belenyúlás, s az állományból az értékesebb egyedek eltávolítása. E hibákkal főleg a vásárosna- ményi és tiszt löki járásban találkoztak a vizsgáié to* végzők. A fenti, s azokhoz hasonló okok idézik elő, hogy „rontott” erdők keletkeznek, hiszen általában — legalábbis a vizsgálat erre a tapasztalatra jutott — a rontottá válást valamilyen gazdálkodási hiba idézte elő. Országosan a legrosszabb viszonyok között dolgozik a Móricz Zsiginond megyei könyvtár. A megyei könyvtárnál korszerűbb, tágasabb számos járási könyvtár, mint a fehérgyarmati, a mátészalkai, a nagykállói, a tiszalöki. Az illetékes megyei kulturális szervek és naponta bejáró olvasók is hosszú ideje tapasztalják, hogy az 50 ezres könyvállománynak a körülmények- miatt mindösz- sze a fele kölcsönözhető gyakorlatilag, hisz a padlás is szinültig van könyvekkel (ami tűzrendészet! szempontból sem kifogástalan) s a városban távolabbi helyeken vannak elraktározva könyvek, amikhez hozzáférni bonyolult művelet. Minden évben megvan az anyagi lehetőség, hogy a megyei könyvtár fejlessze könyvállo. mányát, de helyszűke miatt ez hat éve szinte lehetetlen. S még évekig így marad ez, hisz az új nyíregyházi könyvtár megépítése egy távolabbi perspektívában szerepel. Mi lesz addig? Nem szükséges bizonygatni, hogy a megye felsőoktatási intézményeinek hallgatói, a továbbtanulók, s az önművelésből olvasók csak állva férnek el az olvasóteremben, sőt úgy sem, mert ott tíz-tizenkét helynél nincs több. S szorong egy- egy nap negyven—ötven olvasó. (Nem is beszélünk a könyvtárosok szociális körülményeiről) Tudjuk, hogy nem gazdátlan a könyvtárügy Nyíregyházán, évek óta keresik a megoldást, sürgetik az új épület jóváhagyását a megyei szervek. Bízunk is abban, hogy az távlataiban sikerrel jár. Érdemes lenne alaposan megvizsgálni minden kínálkozó lehetőséget. Páll Géza Olajütő üzem Ajakon Olaj ütő üzemet nyit az ajaki Búzakalász Tsz, a gépek beszerelését hamarosan megkezdik. A gazdaság a járás tsz-ei és háztáji gazdaságai részére is vállalnak munkát, s ezzel szép jövedelmet biztosítanak saját tagjaik részére. Több szakember keil A vizsgálat alkalmával a népi ellenőrök megállapították, hogy a vizsgák termelőszövetkezetek ”’k részben rendelkeznek megfelelő szaktudással rendelkező személyzettel, pedig a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztálya szervezett erdőfelelős tanfolyamokat. De például 1965-ben a tanfolyamon mindössze 12 ember vett részt. Ugyanis a tsz-ek még az előre bejelentett személyeket sem küldték eL. A múlt év nyarán a tanfolyamokon már 42 fő vett részt. Azonban az összesen, így kiképzett 54 fő még mindig csak azt jelenti, hogy a 30 hektárnál nagyobb erdőterülettel rendelkező 168 termelőszövetkezetünknek mindössze -gy- harmada rendelkezik tanfolyamon részt vett érd- felelőssel. Ezért további tanfolyamok szervezésére van szükség. A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tsz-eink erdőgazdálkodásának megjavítása érdekében, megfelelő javaslatokat hozott. B. U madikba. Az asszonyka arcán még a köny- nyelmű pillanat réveteg mosolya derengett. Ha már becsukódik az ajtó, minden továbbiért a felelősség a férfira hárul. A férfi pedig sápadozott. Kutatott. Először türelmetlenül, kapkodva, később módszeresen, lassan. Hiába. A lakáskulcsot sehol sem találta. Szörnyű szemmel nézett a szépségei nőre. — Bocsánat, csak egy perc — hörögte és rohant le a házfelügyelőhöz. Kétségbeesetten dörömbölt az ajtaján és kapkodva, lihegve adta elő a tragédiát: elvesztette a lakáskulcsot. Amaz csak a vállát vonta, — Meg kell keresni — adta a bölcs tanácsot. — Wert- heimzár, ezen a sperhakni nem segít. — A lovag eszelősen kifutott az utcára. A kkorra már leszállt a köd. Sűrű, tejfehér, fojtogató. Se taxi. se villamos, se semmi. Futott. Először autóbuszt kapott. Vissza a találkahelyre, ahonnan taxival tovább. Lassan imboly. gott a kocsi a homályba borult városon át, a vendéglő^ bői a barát lakásáig, s onnan a mozihoz. Ejfél után egy óra volt, amikor álmosan kicsoszogott a hivatal éjjeli portása és hosszas magyarázkodás után felkísérte a magából kikelt embert a szobájába. A kulcs ott hevert az íróasztalán, a hamutartó és a naptár között. Amikor újra kifutott az utcára, a köd még sűrűbb lett és a kocsi órája csaknem elérte a háromszáz forintot. A kapus adott két darab százast kölcsön, kifizette az autót és gyalogosan, komoran elindult a másfél órás útnak. Azt, hogy meddig várt reá az asszony, soha sem fogja megtudni. Annyi bizonyos, hogy fél háromkor már nem volt az ajtó előtt. A történet többi részét sűrű köd borítja. A z esetnek több tanulsá- ga is van. Az első: ne késs el a munkahelyedről. A második: ha elkésel, ne kend másra. A harmadik és legfontosabb: vigyázzunk jobban a lakáskulcsunkra! Hajdnska István Nagyobb létszám — kevesebb költség IS00 hízó a tiszavasvári Munka Tsz-ben Komoly tervet dolgoztak ki a sertésprogram érdekében a tiszavasvári Munka Tsz-ben. Mindenekelőtt a tartási körülményeket javítják, ami alapja a színvonalasabb sertéstenyésztésnek: korszerűsítik a szerfás és átmeneti istállókat. így az eddigi 80 létszámos fehér hús kocatörzsállományt már ez évben mintegy 120-ra növelik. A várható több szaporulatot a hagyományos módszertől fejlettebb eljárással tartják, gondozzák. Lényege ennek, hogy már kismalac kortól — a szoptatás idején is — önetetést alkalmaznak. Nem süldőztetnek, szinte malackortól hizlalást kezdenek. Cél, hogy hat, hat és fél hónapra elérjék a növendéksertések a 100—110 kilót. Az eddigi, évi átlag 800 vágósertés helyett 1500— 1600-at értékesít a tsz. Kiszámították, hogy ilyen, nagyobb létszámú értékesítés mellett, egy kiló hús gyarapodásáért átlag 4 kiló tápta- karmány-felhasználássa! jobban megoszlik a ráfordítási kiadás, csökken az önköltség, több tiszta bevétel kerül a közös kasszájába. Természetesen megfelelő takarmányalapról is gondoskodik a tsz. Már a múlt őszön, az addigi 200 hold őszi árpa helyett 350 holdat vetettek. A kukorica vetésterületét is 200 holddal növelik az idén. S elgondolás van arra, hogy a tsz sajáí hízótápkeverőt üzemeltessen
