Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
Jegyzetek — szokatlan esetekről ® ALKU Feszült figyelem közepette ismertette a szolgáltató vállalat igazgatója a jelen lévő megrendelőknek a várható költség- alakulást, a termelői árajánlatot Az addig csendes teremben moraj hullámzott végig. „Ez lehetetlen! ...Mit képzel a vállalat? ...így remény sincs a szerződéskötésre...” Szinte egymást túlharsogva méltatlankodtak a leendő megrendelők, mire' az említett nyíregyházi igazgató így szólt: — Mi csak ajánlatot tettünk, hogy aztán egyeztessük érdekeinket Mód felett szokatlanul hangzottak ezek a szavak a megrendelők előtt akik korábban — az országos fix árakkal a tarsolyukban — nagy nyugalommal foglaltak helyet a tárgyalóasztal székeiben. Azelőtt derűsebb, mosolygósabb volt a vállalatigazgató arca is, hiszen tudta: ha őt országos árak kötik, a ráfizetést dotációként megkapja az államtól. Most változott a helyzet s a vállalatnak el kell tartania magát, nyereséget kell felmutatnia. Ezért tárta a jelenlévők elé javaslatát az igazgató, ami felett azután megkezdődött az alku. Igen, az alkudozás: meddig tud engedni a szolgáltató s meddig érdemes igényelnie a megrendelőnek. Az eredmény puszta számadat. Ennél sokkal fontosabb, hogy a jelenlévők kivétel nélkül törték a fejüket, gondolkodtak, keresték a legjobb megoldást. Egyszer már ezt is el kellett kezdetű... Azt mondta nemrég a Nyíregyházi Cipőipari Vállalat igazgatója: „A szabad felmondás sokkal nagyobb gondot okoz majd a vezetőknek, mint a dolgozóknak. Mi is félünk, hogy a jó szakembereket elcsábítják tőlünk.” Mindössze három hete vezettük be az új gazdaságirányítás rendszerét s ennyi ideje van hatályban az új Munka Törvénykönyve, de máris igazolódnak Cseppentő József szavai néhány vállalatunknál, intézményünknél. Főképp arról hallani, ki távozott el tegnap, tegnapelőtt, előnyösebb helyre, nagyobb fizetésért, jobb beosztásért. Túlzás volna persze ennek ürügyén valamiféle új „nép- vándorlásról” beszélni. Arról viszont érdemes szólni, hogy ahol a dolgozók, a jó szakemberek megbecsülést élveznek, éreznek, onnan egykönnyen nem lehet csábítgatni az embereket A dolgozók többsége hű munkahelyéhez, képes átmeneti nehézségeket is vállalni, s a jobb körülményeket eddigi munkahelyén igyekszik maga is kialakítani. Egyik megyei intézményünk tehetséges közgazdászát ötszázzal magasabb alapfizetéssel kecsegtették például más munkahelyen. Mi tagadás, kedve volt hozzá, s közölte a jó lehetőséget főnökével. Vezetője abban a pillanatban tehetetlen volt, fillér plusz bérkerettel nem rendelkezett. Kért hát néhány napos türelmet a közgazdásztól, s ez alatt a központtól kicsikart 300 forintos béremelést. A közgazdász maradt, — mint mondta — azért, mert a főnök igyekezete, ragaszkodása neki megéri azt a különbö- zetet. így is lehet „védekezni" a csábítás ellen! Beszélgetés háziasszonyokkal # MODELLHÁZ Szárnyra kelt egy félreértett információ arról, hogy a Nyírség Ruházati Ktsz modellházat kíván megnyitni Nyíregyházán, a Zrínyi Ilona utcán. Hallották ezt a tanácsi textilruházati vállalat vezetői is és felszegték a fejüket, hiszen egy ilyen modellház létesítése az ő tervükben szerepel, s már megtették az előkészületeket is a kialakításához, éppen Nyíregyházán s éppen a Zrínyi Ilona utcán. Létezik, hogy a szövetkezet is itt akar kedvébe járni a lakosságnak? Már-már azon meditáltak: amennyiben így van, ők más területet szemelnek ki maguknak, — amikor fény derült a sajnálatos félreértésre. A hírt tovább adó „elhallotta” a kezdeményező cég nevét s összekeverte a ktsz-t a vállalattal. így tehát a modellház a Zrínyi Ilona utcán a tanácsi vállalaté lesz... Miért érdekes mindez? Egyszerűen azért, mert míg ezelőtt a vállalatok, szövetkezetek csak a maguk háza tájára figyeltek, addig most már éles szemmel ügyelnek a versenytárs, a konkurens próbálkozásaira is. S mi történnék, ha „titokban” két modellház kerülne egy utcára? Megkezdődne a kiélezett versengés a szebb, jobb minőségű, olcsóbb áruk előállítására. A vevő mindenesetre csak jól járhat. Angyal Sándor A legilletékesebbek mondják Ha olcsóbb a mosószer, miért drágább a ruhatisztít- tatás? — Nagyobb választékot — Praktikusabb csomagolást — Kulturáltabb kiszolgálást ! A fogyasztók érdekében tett reményteljes nyilatkozatoknak nem voltunk híján az elmúlt hónapokban. Gyárigazgatók, üzemvezetők, kereskedelmi szakemberek tettek ünnepélyes ígéreteket arra, hogy jobban figyelembe veszik a vásárlók kívánságát mindent megtesznek a piac igényeinek kielégítésére. De mit kér a fogyasztó? Mit hiányol, keres a háziasz- szony, a dolgozó nő? — aki általában és egyúttal a család „pénzügyminisztere” is. Ebben az ügyben értekeztünk a megyei nőtanács segítségével szerkesztőségünkben tizennégy háziasszonnyal. Örülnek az asszonyok, hogy olcsóbb lett a cukor, a mosószer, a piperecikk, a vaj, sajt és sok más, mindennap szükséges, használatos cikk. Kitűnik, hogy az így megspórolt pénz általában bőven elég egyes drágábbá lett áruk megvásárlására. Sőt, ha az eddigi „cikklistán” ésszerű változásokat eszközöl a tervszerűen vásárló háziasszony, még meg is spórol az előirányzott konyhapénzből. És itt következik az, amivel nem értenek egyet: „Ha olcsóbb a mosószer, miért lett drágább a ruhatisztítás ?” S ha már a Patyolatról esik szó, hozzáteszik: ennek ellenére szívesen igénybe vennék ezt a szolgáltatást, de rossz tapasztalataik vannak: „A fehér ágynemű besárgul, a férfiruháknál kevés gondot fordítanak a vasalásra...” „Igaz-e, hogy becsukják a Csemegét" ha az új ÁBC- áruház elkészül? Nagy kár lenne, mert az új eléggé kicsi lesz. így is sokat állunk sorban.” A kenyér minőségével általában elégedettek, de azzal már nem, hogy ezért a mindennap szükséges áruért mindenütt sorba kell állni. Különösen sok panasz hangzott el a Kossuth téri kenyérbolt túlzsúfoltságára. Időszerű lenne már egy rétesboltot nyitni a városban, ahol a különböző speciális készítményeket nyugodtan elfogyaszthatnák. Mint például Debrecenben. „Itt a városban a cukrászdák olyanok, mint a kocsmák”. „Erélyesebben kellene fellépni az iszákosság ellen.” „Miért nincs szeszmentes cukrászda”... és így tovább. Mert a sok időt és fáradságot igénylő háztartási munka és bevásárlás után a háziasszonyok is megérdemelnének egy-két óra kikapcsolódást. „Gondoljon az ipar és a kereskedelem az „erősebb” hölgyekre is. Legyen Nyíregyházán is extraménet bolt, ne kelljen egy-egy darabért Pestre utazni.” Az egyik asszony gyászol. Három hete járja a boltokat, de még mindig nem kapott egy fekete pulóvert erősebb méretben. A másik asszony alaposan megnőtt 22 éves fiára mindig a fővárosban vásárol nadrágot Kevés színes nyloninget gyárt az ipar. Csak jó összeköttetés útján, vagy szintén Budapesten lehet beszerezni. Sok panasz hangzott el a kiszolgálásra. Különösen a fiatalabb eladók beszélnek nyersen, modortalanul a vevőkkel. „Különösen hiányzik a fiataloknál az előzékenység a Dózsa György utcai tejboltban. Általában kulturált kiszolgálás van a Centrum és a Csemege áruházakban. Legyen minél több ÁBC-áruház, mert a bevásárlás egy helyen történő lebonyolítása sok időtöltéstől és fáradságtól mentesít bennünket.” „Nagyon tetszett a tubusos paradicsomsűrítmény. Sajnos ősz óta csak két esetben lehetett hozzájutni.” A praktikus, célszerű csomagolást tehát szeretik a háziasszonyok. Sokan veszik előszeretettel például a higiénikusan zárt; műanyag dobozban árusított étolajat. Többen kifogásolták azonban a Rádión, Optima, Flóra és Luna mosószerek csomagolását. Nincsenek külön tasakban, így a szállítás közben kilukadt dobozból gyakran hiányzik. Elégedetlenek az Ultrapaszta új csomagolásával is, meri a doboz — a korábbival ellentétben — nem zárható és így — ha nem használja el mindet* újabb mosásig megszárad. A gyűrhetetlen terlyster gyártásával az ipar nagy segítséget adott a háziasszonyoknak, mert kevesebbet kell vasalni. Jó lenne azonban, ha a minden tekintetben kifogástalan szövetet nem csak mintás kivitelben, hanem sima színben is készítenék. Hiányolták, hogy gyermekeik számára nem kapnak 25-ös és 26-os csizmát. A hetedikes és nyolcadikos gyerekek részére pedig nem készítenek rövid szövetnadrágot. A jelenleg gyártott vászonnadrág az igényesebb szülőket már nem elégíti ki. És végül egy minőségi kifogás a tejipar termékére, a tejfelre: Az egyik asszony a budapestit hasonlította össze a nyíregyházival, s az itteni sokkal hígabb. Vajon mi az oka? Szűk két óra alatt hangzottak el ezek az éppen apróságoknak nem nevezhető problémák. Azok tolmácsolásában, akik erre a legilletékesebbek. Reméljük, hasznosítják ezeket az észrevételeket az ipar és a kereskedelem vezetői, irányítok Tóth Árpád ÚJ KEZDEMÉNYEZÉS Konkurencia Tiszas/alkának Hét termelőszövetkezet gépjavító vállalkozást alakított Kontra. a Tiszaszalkai Gépjavító Állomásnak. Erre a vásárosnaményi járásban hét termelőszövetkezet társult: a nagyvarsányi Szabadság az aranyosapáti Béke és Uj Élet, a gyürei Béke, a kisvarsányi Uj Élet, az ilki Dózsa, és a gem- zsei Uj Élet. Gépjavításra tsz-közi vállalkozást alakítottak. Dehát miért ha ott van Tisza&zalkán a korszerűen felszerelt gépjavító állomás? Sok volt a kiesés A társulás január 15-ével megkezdte a munkát. Hogy a hét tsz-t elhatározásában mi ösztönözte, arra az egyik legilletékesebb Simon Károly, a nagyvarsányi tsz főagronómusa és úgymond társadalmi munkában a társulás igazgatója válaszolt. — Úgy is lehet venni, Arcok, emberek A pártonkívüliek véleménye „Tervszerűbbé, céltudatosabbá kell tenni a termelésben kitűnt, arra alkalmas dolgozók párttagá nevelését.” (Az MSZMP Sza- bolcs-Szatmár Megyei Bizottságának 1968. évi feladattervéből.) Vékony Sándornak, ennek az erőtől duzzadó fiatalembernek összekoccanással kezdődött a bemutatkozása a rakodóbrigádban. Egyik társa a szemére vetette: „Minek hajtol annyira? Úgyis órabérben fizetnek. Hadd teljen a nap.” Vékony Sándor erre így válaszolt: „Éh nem napot lopni jöttem idé, hanem dolgozni.” Ünnepélyes volt a decemberi párttaggyűlés Pusztadoboson. Uj tagkönyvet kaptak a kommunisták. Emlékezetes marad Vékony Sándornak is. Rászolgált a bizalomra, teljesítette a követelményeket és így soraikba fogadták. Mint falun mondják az idegenre, „bekerült” ember. Ilyen volt ő is. Az állami gazdaságból jött át a Béke Tsz-be. Mindennap bizonyítania kellett. Egész esztendőben. És ebben a íogdmeg munkában ez nem könnyű. Tolnai Ferenc párttitkár: ..Kitűnt a munkájával, magatartásával, példás életmódjával. Ö az első a rakodóink között. Egyik legjobb munkása tsz-ünknek.” De vajon így látják-e a pártonkívüliek is? Azok az emberek, akik kívülről szemlélik a pártéletet, de mégsem közömbösek az iránt, hogy arra érdemesek kerülnek-e a kommunisták soraiba? Nagy János pártonkívüli, a tsz elnöke: „Múlt év tavasza óta dolgozik a rakodóbrigádban. Munkájuk nélkül megbénulna a vérkeringés a gazdaságban. Az össztermés hetven százalékának a szállítása, rakodása rájuk hárult. És ez nem kevés. Szántóföldi növényekből 25 ezer tonnát, almából 1200 mázsái szállítottak el. Sokszor hajnaltól késő éjszakáig talpon voltak. És közöttük is kitűnt szorgalmával Vékony Sanyi. Alig egy hónapja párttag. Munkásőrjelölt. Kiszolgált katona. Mikor leszerelt, jelentkezett. Ezt tartja egyik legszebb pártmegbizatósá- nak. Pártmunkát a rakodó- munkás társai között végez Vékony Sándor: „Magamfajták, jól megértjük most már egymást Különösen mi hárman, Kresznóczki Palival és Kovács Sándorral.” Csoba Sándor, pártonkívüli, a növénytermesztési brigád vezetője: „Drukkolok Sanyinak a pályán is, hogy minél kevesebb gólt kapjon, mert ő a mi labdarúgócsapatunknak a kapusa. Sokszor elkísérem meccsekre, végigizgultam a fiúkkal a kilencven percet.” Az alaposságáról ismert Tótfalusi Bertalan a kertészeti brigád vezetője ezt mondja: „Minden szívrebbe- nés nélkül ajánlottam volna én is. Áldozatkész ember. Ha szükségese volt még este 11 órakor pakolták, szállították az almát, hogy megmentsék.” Kapu József, a növénytermesztési brigád hatvanöt esztendős vezetője: „Ilyen korban hogyan ítél az ember? Úgy, hogy vajon a fiatalabb tisztelettudó-e. Én még nem tudtam úgy feladatot adni Vékony Sándornak, hogy visszabeszélt volna. „Megértettem Józsi bátyám, csináljuk.” ö ilyen ember. Bizonyított egy rakodó- munkás. Jól választottak a pusztadobosi kommunisták. Vékony Sándorra szavaztak a pártonkívüliek is. (V. K.) hogy bírálat amit tettünk. Azért társultunk, mert már untuk, hogy gépeink javítása soha nem készül el liatáridői-e. Bevittünk egy gépet és hónapokig vártunk arra, hogy visszakapjuk. Egyszerű eszközökkel is id lehet számítani, hogy' egy-egy gép ilyen kiesése a munkából , milyen kárt jelentett. De nemcsak ez volt az egyedüli szempont. Ha mi Tiszaszalkára vittünk egy gépet oda-vissza 37 kilométert utaztattuk, s ha vontatni kellett, akkor aznapra még plusz egy gép, egy ember munkájával nem számolhattunk. Akadt azonban más érv is. A gépjavító állomás az említett tsz-ek gépeit évente átlag 300—400 ezer forintért javította. 160 százalékos rezsi. A társult tsz- ek viszont papírt és ceru - •át fogtak, kiszámították, ha 140 százalékos rezsivel dolgoznak is, gépeik javítása, karbantartása a 300 ezer forint összköltséget semmi esetre sem haladhatja meg. Iclentös megtokoritás — Már elkészítettük az ez évi javítási és karbantartási tervet. A hét termelőszövetkezetnek összesen hatvan erő, és 320 különböző munkagépe van. Ezeket mind felkészítjük a tavaszi munkára, s év közben negyedévi bontásban év végéig 32 gépen végzünk motorcserét. A cseré - motorok szállítására már megkötöttük a szerződést. Fenntartjuk a kihelyezett szerelői rendszert, a tsz- ekben lévő szerelőműhelyeket, anyaggal, alkatrészszel, a társulás szervizkocsija látja el. Ezenkívül, hogy a gépek állaga, üzem- képessége megfelelő legyen minden tsz-t kötelezünk a heti karbantartási nap megtartására. — Mindent egybevetve ha úgy dolgozunk, ahogy terveztük és figyelembe vesszük, hogy a társulás tsz-ei megtakaríthatják a szállítási költséget, úgy év végére 240 ezer forintos nyereséggel zárunk, Látszatra ez a megtakarító« nem sok, hiszen egy-egy tsz-re alig több, mint 30 ezer forint esik, de mi a legfőbb nyereségnek azt tartjuk. hogy nem kell majd hetekig, hónapokig várni egy-egy gépre. A társult tsz-ek gépjavító központjuk létrehozásához egyenlő anyagi erővel járultak hozzá. Egyenlő jogokat is élveznek majd, mint azt a társulás igazgatója kijelentette: kivételt senki sem élvez, egyetlen szempont lesz mérvadó, minden traktor munkaképe» legyen. A felszerelés már megérkezett A társulás telephelyét a nagyvarsányi Szabadság Tsz központi majorjában rendezik be. Valamikor a Tiszaszalkai Gépjavító Állomás telephelye volt, így az épületek korábban is a gépjavítás céljait szolgálták. A társulás egyelőre tíz szerelőt vett fel, s azok most a különböző műhelyek rendbetételén fáradoznak, azon, hogy az új gépeket elhelyezzék. Gépet 600 ezer forint értékben vásároltak eddig. Ezekről Szatmári Gyula az egyik szerelő mondott véleményt. — Uj gépek és k. rszerö- ek, egyikkel-másikkal még a gépjavító állomás sem rendelkezik. A szervízpad. a Diesel-próbapad, a por • lasztó beállító nagyon megkönnyíti majd a munkánkat. A megye, s talán az ország első gépjavító tsz-tár- sulása tehát megkezdte munkáját. A társulás tagjai sok reményt fűznek vállalkozásukhoz. Seres Ernő • CSÁBÍTÁS 5