Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-21 / 17. szám

METRO Látogatás egy épülő állomáson (Tudósítónktól): Kísérőnk, Szinva János építésvezető mentegetőzéssel kezdi: — A lift, sajnos, csjak két óráig működik. így gyalog vágunk neki a negyven mé­teres mélybe vivő útnak. Nincs semmi baja a felvo­nónak, de hát a Blaha Luj- ta téri metróállomás építői átálltak az egyműszakos munkára; ami azt is jelen­ti, hogy jól előrehaladtak az építésben. Létrához hasonló mere­dek lépcsőfokok visznek le­felé a széles betonaknába. Amint leérünk, az állvá­nyoktól csak összegörnyedve folytathatjuk az utunkat. Ez egy szellőzőakna, innen nyílik az átjáró, az egyik vonalalagútba. A vastübin- gekkel bélelt alagút mind­két irányban messzire nyú­lik. — Itt lesz a peron — mutatja az építésvezető. Mosi még veszélyes »«• Mielőtt körülnézünk, elő­kerülnek azok a fényképek, amelyek kedvéért idejöt­tünk, Most készült el ugyanis az UVATERV-ben a Metró mélyállomásainak terve, s a makett modern állomáscsarnokát szeretnénk összehasonlítani a jelenlegi helyzettel. Könnyen megtaláljuk a fotón a peront. Persze, kísérőnk is segít, elmondja, hogy a kör keresztmetszetű alagutat feltöltik, s a bal­oldali részre kerül az a járda, ahonnan majd be le­het szállni a kocsikba. Buk­dácsolva jutunk át a tulaj­donképpeni állomás-alagút­ba. Ez egy nyolcvan méter hosszú szakasz, a vonalalag- útnál lényegesen nagyobb átmérővel; innen lehet át­A Blaha Lujza téri mélyállomás terve. A berajzolt sze­relvény Buda irányába halad. Az Astoria alatti metróállomás mozgó lépcsőjének ma­kettje. járni a másik irányba köz­lekedő vonatok alagútjához is. Fények a távolban Továbbhaladva végre ki­egyenesedhetünk. s megpil­lantjuk a mozgó lépcső lejt- aknáját. A harminc fokos meredekségű akna gyakor­latilag elkészült, a szigete­lési munkák után beszere­lik majd a három mozgó lépcsőt. Fel és le is lehet járni rajta már most is, de ezt nem ajánlják: meg­lehetősen fárasztó és veszé­lyes vállalkozás ez utcai ruhában... A baloldali alagútban el­indulunk a Keleti pályaud­var felé. A távolban fé­nyek látszanak: ott a Di­vatcsarnok alatti munka­hely. Lefektetett pallókon járunk, Itt-ott víz csöpög, a teljes szige'elés még nem készült el. Négyzetméteren­ként harminc tonnás nyo­más nehezedik a vastübin- gekre. Az állomástól ötven­hatvan méterre már víz­szintesre töltötték az alag­utat, onnan akár gépkocsin is lehet közlekedni, egészen a végállomásig. — Van itt azért még munka bőven — mondja az építésvezető. — Mi viszont azt nyugtázzuk, hogy mi­lyen szépen előrehaladtak az állomásépítők. Ismét u fényképre néz­ve, a csillogó márványborí­tású falakat, a kőkockákkal fedett padozatot csodálva, azért megállapíthatjuk, va­lóban akad még tennivaló az 1970-es átadásig. Munkában a fúrópajzsok Képzeletben mozgólép­csőn megyünk már felfelé a felszálló aknában, s csak fejbólintással vesszük tudo­másul. hogy a Szabadság tér alatt még fúrópajzsok törik az utat a tömör föld­ben az alagutak számára. Az építésvezető Is előreszá- guld egy kicsit gondolatai­val, mert arra kér: adjunk neki egy fényképet az ál­lomás modelljéről.. Ki szeretné a lakásában akasztani, hadd mutathassa meg. ha látogatók jönnek hozzá, milyen is lesz az a metró, amelyet két keze munkájával ő Is segített építeni. 0 víz* fogyasztókon is músik Kellemetlen, bosszantó eset, ha valaki elmegy a kútra és üres vederrel kell visszamenni, vagy — ha nem restell! — felkeresni egy távolabbi utcában még működő vízvezetéki ejekto- ros kutat. Nyíregyházán az elmúlt hetekben gyakoriak voltak az ilyen panaszok, hiszen január elejétől a város mintegy száz kútjá­nak kétharmada szorult ja­vításra. S az esetek kilenc­ven százaléka a szakszerűt­len vízkinyerés következté­ben keletkezett elfagyás. A városi egységes vízhá­lózatra bekötött ejektoros kutak önkiürítésüek, vagyis a víz folyásának megszűné­se után a víz szintje auto­matikusan a fagymentes mélységig Süllyed. Termé­szetesen csak, akkor, ha egyfolytában megfelelő mennyiségű vizet — mini­mum nyolé litert — enged­nek ki a kútból. Ha tenát valaki kisebb edénnyel megy vízért, utána inkább en­gedje ki a lefolyóba az öi.- ürítéshez szükséges meny- nyiséget. Különben a víz benne marad a csőben, s ha hamarosan nem hasz­nálják újra a ku’at — megfagy Ha az előírt meny- nyiségű víz kifolyt a kút­ból, zárás után a berende­zés szörcsögő hangot ad. Gyakori meghibásodást okoznak még azok a fele­lőtlen emberek is, akik a kar kitámasztására pénzér­mét, vagy apróbb vasíár- gyakat használnak. Ezek a tárgyak előbb-utóbb bele­esnek a kútba, s üzemza­vart idéznek elő. javítás közben gyakran találnak ilyen tárgyakat a kutakban a szakemberek. A vízellátási zavarok gyors megszünte*ése érde­kében a Nyíregyházi- Víz és Csatornamű Vállalat éjjel­nappali ügyeletet tart fenn. Telefonszáma 34—56, de személyesen is be lehet je­lenteni a meghibásodást. Célszerű ezt minél előbb a vállalat ügyeletének tudo­mására hozni, mert a gyors beavatkozás elejét Veheti a nagyobb károsodásnak. Végső soron tehát raj­tunk, fogyasztókon is mú­lik, hogy több. vagy keve­sebb lesz e az üzemzavar az ivóvízellátásban. tá KERESZTNÉV, keresxlelés Miért mondja a magyar nyelv például a Józsefei vagy Klárát „keresztnév" - nek és miért nevezik ugyanezt németül, olaszul, angolul és sok más nyelven „előnév”-nek (Vorname, prenome, firstname)? Abból származna csak a különb­ség, hogy ezeken a nyelv- területeken a keresztnév a vezetéknév előtt áll? Ha ez volna az eltérés eredeti oka, akkor a József, Klara stb. közös elnevezése ma­gyarul „útónéi/’ volna, mi­után a vezetéknév után kö­vetkezik. A meghatározások külön­bözősége nem formai, nem is nyelvtani, hanem törté­nelmi eredetű. Ugyanis Ma­gyarországon a XIX. szá­zad végéig nem volt állami anyakönyvezés. Az újszü­löttek lajstromozását az egyházközségek végezték, a különböző vallási szertartá­soknak megfelelő kereszte­lési, illetve névadási aktust követően. Ennek folyomá­nyaként forrt egybe általá­nos szóhasználatként a Jce- resztelés az egyéni név­adással. A régészeti ásatások lele­tei arról tanúskodnak, hogy az egyiptomiak az időszá­mítás kezdete előtt három évezreddel „kereszteltek", illetve fényes ceremóniák között meghintették az új­szülöttet a „megtisztulás vi­zével’. A perzsák, — az egykori irániak, — a temp­lomba vitték a néhány na- pqs újszülöttet, ahol a pap a „szent tűz" előtt mártotta meg a csecsemőt az „iste­nek vízébeiC’. Az ősi azték népek nap­keltekor, kelet felé fordul­va, varázsszavak kíséreté­ben adták a gyermeknek valamelyik istenség nevét, s nyakába akasztották az istenséget jelképező védtár- gyat. A Yukaton félszige­ten, Peruban és másutt, még ma is megtalálhatók ennek az ősi szertartásnak a nyomai. A régi Görögországban és az antik Rómában a gyer­mek születését követő 7—8 napon a bába a papokhoz vitte az újszülöttet, aki azt a főistenek pártfogásába ajánlotta, majd a háziol­táron ételeket, italokat ál­doztak az isteneknek. A kereszténység első év­századaiban újszülötteket nem kereszteltek. Azokat a felnőtteket, akik a keresz­tény vallást választották, a hittérítők a folyókhoz vit­ték, ahol elsősorban az egyistenhitre tettek fogadal­mat. A legrégebbről fennma­radt baptistérium (keresz­telőhelyiség) a III. század­ból való, felnőtt ember vízbe merítésére szolgál. A magyarcsanádi XI. század­beli régészeti lelet arra utal, hogy a gyermekkeresz- telés szertartása még ennél későbbi időkben sz ntesítő- dött. Az 1247-ben ossz hí­vott második lyoni zsinat döntése a csecsemők ke­reszteléséről a közpapság éles ellenzésével találko­zott, mert az eredeti krisz­tusi tanoktól való elrugasz­kodásnak tekintették. Ké­sőbb Kálvin és Luther a megreformált vallásokba átvették a gyermekkeresz- telést. Fából készült leletek A régészet kevés fából készült lelettel rendelkezik, amelyből a történelem előt­ti korok kutúrájára lehet következtetni. A fából ké­szült szobrok, használati tárgyak ugyanis csak tő- zeglápos környezetben kon­zerválódnak és nyújtanak értékes támpontokat az utó­kor emberének. A Szovjet­unió északi területén, a Vi- csegda folyó partján idő­számításunk előtti évezre­dekben folyamatosan lakott az ember. Nemrégiben a szovjet régészeknek mély tőzegrétegből igen jól kon- zerváltan sikerült számos fából készült leletet a fel­színre hozni. Megállapítot­ták, hogy a leletek i. e. a hetedik évezredből, illetve a hatodik évezred elejéről származnak. A fenyőfából készült íjak, sítalpak és a kanadai indiánok tobogán­jához hasonló szántalpak némelyike érdekes díszítésű. A szovjet régészeti kuta­tások eddigi eredményei szerint a Vicsegda partján egykor élt emberek vadá­szatból tartották fönn ma­gukat. A mostani ásatások során azonban számos olyan eszköz is a felszínre került, amely azt bizonyítja, hogy ezek az emberek a vadá­szat mellett halászattal is foglalkoztak. Erről tanús­kodnak a hálómaradványok, fából készült úszók és szi­gonyok, csónak és épségben maradt evezőmaradványok, amelyeknek nagy részét idő­számítás előtt hatodik év­ezredre datálták. Űj autószerviz egy hónapon beiül Az idén 60 millió értéket akar termeim a Nyíregyházi Vas pari Kts* A tavalyi év jól sikerült: 17 millió forinttal termeltek többet, mint 1966-ban a Nyír­egyházi Vas- és Fémipari Ktsz dolgozói. És az 1968-as év? — Az új lehetőségek, az új körülmények éve lesz — mondja Pótor Elemér, a ktsz elnöke. Verseny következik. Legna­gyobb vetélytársunknak a 13- as számú Autójavító ígérke­zik. Körülbelül egy hónapon belül teljes kapacitással ké­szen állunk a javításra szo­ruló gépkocsik fogadására. Sőt, nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy később garanciális javításokat, el­lenőrzéseket végezzünk. Persze a ktsz-nél a „ha­gyományos” profilt sem ha­nyagolják el. S ezek a transzformátorállomások, kapcsolószekrények építése, melyeket főleg külföldre ké­szítenek. Már ebben az év­ben is megtették ajánlatukat Dél-Amerikának. Görögor­szágnak és Iraknak. Ha a megegyezések létrejönnek, akkor a ktsz nagyon jó üz­letet köthet. Közel ötven­millió forintot írhatnak a bevétel rovatba. — 1967-ben évi tervünket 59 és fél millió forintra tel­jesítettük — mondja a ktsz elnöke. — Az idén szeret­nénk túllépni a bűvös hat­vanmillió forintot. — Hogy sikerül-e? Igen, Ha jól dolgozunk. 1968-ban az nyer. aki jobb munkát végez, okosabban gazdálko­dik. Nálunk ezzel azt hi­szem, nem lesz baj. Sütőüzem és tanműhely Tiszadobon Néhány évvel ezelőtt le­állították a tiszadobi gyer­mekvárosban lévő kemen­cét, mert már nem volt eléggé korszerű a kenyér­sütésre. Azóta a község el­látásában gyakran van bk panaszra (mindig a legké­sőbb kapják a kenyeret, s nem is ritkán a már kiválo- gatottat), ezért határozták el. hogy felújítják ezt a pékséget. Ehhez járult az is, hogy a sütőiparban nem meg­oldott a szakemberutánpót­lás, és Tiszadobon lehetőség lenne szakmunkások képzé­sére. A megyei szervek és a gyermekváros vezetése megegyezett a Sátoraljaúj­helyi II. Rákóczi Ferenc Élelmezésipari Tanulóisko­lával, hogy Tiszadobon ki­helyezett osztályt létesíte­nek. A sütőüzem felújítása nak tervei hamarosan el­készülnek, s megindulhat a munka. (Megkezdik a gyer­mekváros másik két beru­házásának, a központi fű­tésnek és a 300 személyes konyhának és étteremnek az építését is.) Június Vé­gére egy minden tekintet­ben korszerű üzem áll a szakmunkásképzés rendelke zésére. A tervek szerint az épü 'Tetet a gyermekváros kőmű­vestanulói építik át, a ke­mence korszerűsítését a sü­tőipar végzi majd el, — hogy a rendelkezésre álló kevés pénzből a lehető leg­jobb megoldást hozhassák ki. Szeptembertől kézdve kez­dődik a sütőüzemben az oktatás. Az idén harminc tanulót vesznek föl a gyer­mekváros lakói közül, ké­sőbb pedig kétévenként lesz beiskolázás. Az oktatás mellett termelnek is, in­nen látják el a községet. Tengeri szirén — szárazon Megkövesedett tengeri szi­rén csontjai kerültek napvi­lágra a zebegényi kőfejtő­ben. A 15 millió évesre be­csült szirén — prózaibb ne­vén tengeri tehén — mész­kőbe ágyazott bordáit a muzeológusok gondosan meg­tisztogatják; az értékes le­let a szobi Börzsöny Múzeu­mot gazdagítja. Bűd György felvétele Férfiak *— kisebbségbent Igen, legalábbis ezt ta­núsítja az a terjedelmei tabella, amely öt világrész országait rangsorolja a né­pesség nemenkénti megosz­lása szerint. Nálunk ugyan­is ezer férfira 1073 nő jut, ennek alapján a száznál jóval több tagot számláló mezőnyben az előkelő hete«; dik helyet foglaljuk el. Az éllovas a Szovjetunió, ahol a férfiak—nők közötti arány 1000:1220. A további sorrend: NDK (1000:1195), Ausztria (1000:1146), NSZK (1000:1118), Portugália (1000:1089) és Finnország (1000:1075). Érdekessége a világranglistának, hogy Tö­rökország — ahol valaha állítólag az erősebb nem­belieknek aranyéletük volt — az utolsó helyek egyiké­vel kénytelen beérni, mert 1000 férfival szemben mind­össze 855 nőt tud felvonul­tatni. Az országok jó részének népességét egyébként női túlsúly jellemzi, jóllehet világszerte több fiú születik, mint lány. Nálunk például a kimutatások szerint 10Q leánycsecsemőre átlagosan 106—107 fiúcsecsemő jut. A születést követő esztendő“ ben azonban megindul a nemek közti kiegyenlítődés lassú folyamata A fizikai ellenállóképességet tekintve ugyanis a gyengébb nem nem gyengébb, s mortali­tása is kisebb, mint a fér­fiaké. Ennek következtében a 19—20 évesek korosztá­lyánál csaknem pontosan fele-fele a fiúk-lányok ará­nya, a második X-en túl pedig a férfitábor fokoza­tosan kisebbségbe szorul. Jellemző erre, hogy ezer 20—29 év közötti férfiúra még csak 1027 hasonló kor­osztálybeli nő jut; a 30—39 éveseknél már 1000:1049, a 40—49 éveseknél pedig 1000:1119 az arány a nők javára. Férfi szemszögből még kedvezőbb a helyzet ötvenen felül, nyolcvanon felül szinte paradicsomi ál­lapotok uralkodnak., mert 1000 bácsika 1569 néniké között válogathat.

Next

/
Thumbnails
Contents