Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-20 / 16. szám
Fegyverrel, munkával. . GARANCIA LAPSZÉLEN Cipőgyártó A munkásőrség évente visszatérő nagy eseménye az úgynevezett évzáró egységgyűlés; ezek keretében búcsúznak el a munkásőrök leszerelő, illetve tartalékállományba menő társaiktól, s ekkor veszik fel ünnepélyesen soraikba azokat, akik sikeresen befejezték a hathónapos előképzést. A hagyományos évzáró egységgyűlések jellege az ezekben a napokban sorra kerülő gyűléseken némileg megváltozik: az évzárás, egy esztendő tanulságainak számba vétele mellett a munkásőrség új kiképzési évének indulása, az ezzel kapcsolatos feladatok is szóba kerülnek a gyűléseken. „Fegyverrel* munkával, felvilágosító szóval mindig népemet, pártomat szolgálom...” — hangzik fel ünnepélyesen az egységgyűléseken az új munkásőrök ajkán a fogadalom, amelynek nemcsak régi munkásőrtár- saik, hanem a családtagok, a párt- és tanácsi yezetők, a felsőbb parancsnokság képviselői, a fegyveres testület vezetői is tanúi. A parancsnoki beszámoló összegezi az elmúlt év legfontosabb tapasztalatait. Ezek között az a legjelentősebb, hogy a munkásőregysé- gek fegyelme, harckészsége, erkölcsi és politikai színvonala a gyakran nehéz feladatok, a fárasztó harcgyakorlatok, lövészetek kqze- pette is tovább szilárdult. A munkásőrök — s itt nyugodtan általánosíthatunk — derekasan kivették részüket 1967-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyből. Többségük szocialista brigádtag, s nem egy olyan egység van az országban, mint az oroszlányi, amelynek tagjai 75 százalékban szocialista brigádokban tevékenykednek. A munkásőrök közt sok a kiváló dolgozó; közülük számosán ezüst, illetve aranykoszorus brigádokban állnak helyt a szocialista építésben. A termelőmunkában végzett tevékenységüket is értékelik most az ünnepélyes egységgyűléseken. A szocialista versenymozgalom keretében, a „Kiváló munkásőr” és a „Kiváló parancsnok” címekért, jelvényekért folytatott vetélkedésben sokat számított az, hogyan állták meg helyüket a hétköznapi munkában a munkásőrök. S mindezt nemcsak a parancsnokok ellenőrzik; az egységekben igazi, szocialista kollektívák kovácsolódnak, amelyek év közben folyamatosan szemmel tartják, segítik a közösség tagjainak fejlődését, magatartását, tevékenységét. Ünnepélyesen adják át a kiváló alegységek és egységek számára kiírt vándorserlegeket, vándorzászlókat is, az öt, illetve tíz év után leszerelő munkásőröknek pedig emlékjelvényt, illetve szolgálati érdemérmet nyújtanak át. S a szép jelvényeken, kitüntetéseken túl munkásőreink jóleső érzéssel vehetik tudomásul, hogy példás helytállásukért, szocialista rendszerünk áldozatos szolgálatáért egész dolgozó népünk szeretete övezi tevékenységüket. Járási tanács vb ülésről jelentik ELŐTÉRBEN az állattenyésztés fejlesztése Az ország ellátása és az exportigények kielégítése állattenyésztésünkkel szemben fokozottabb követelményeket támaszt. Az állattenyésztés helyzete, a tanácsi vb üléseknek is napirendi pontja. Legutóbb a nyíregyházi járás végrehajtó bizottsága tárgyalta a mező- gazdasági és élelmezési osztály előterjesztését, amely részben az 1967 évi eredményekről, másrészt a további fejlesztés lehetőségeiről adott számot. A' nyíregyházi járásban a tervezetthez viszonyítva a tehénállományt és a baromfi törzsállományt kivéve növekedett az állatlétszám. Szarvasmarha százzal, sertés kétezer darabbal, juh' több mint háromezerrel haladta meg a tervezettet A járás termelőszövetkezetei, elenyészően kevés kivétellel, a rendelkezésre álló férőhelyeket kihasználták. A jobb eredmények elérésépek az vetett gátat, hogy a termelőszövetkezetekben különösen a sertés- tenyésztésnél, az anyagi és műszaki ellátottság rendkívül alacsony. A meglévő épületek nagy többsége az egész éven át tartó intenzív üzemeltetésre alkalmatlan. Az épületek nagy része szerfás. Közművesítés nincs, ahol takarmánykonyha van a követelmények nem megfelelők, az utak állapota rossz. Az állategészségügyi felülvizsgálat is azt bizonyít- totta, hogy különösen a sertéstelepeken az egészsé ges nevelés, hizlalás alap- feltétele hiányzik. Az elmúlt évi állapotok megszüntetésére és fokozatos felszámolására már történtek intézkedések, de a továbbiakban főleg beruházással tovább javítják a helyzetet. 1968 és 69-ben négy tsz-ben összesen 140 férőhellyel sertésfiaztatót, két tsz-ben .összesen 700 férőhellyel sertéshizlaldát korszerűsítenek. Épül egy új 60 férőhelyes sertésfiaz- tató, ezenkívül három termelőszövetkezetben 120 férőhellyel sertéshizlalda. Korszerű sertéstelep létesítését 25 tsz-ben tervezik. A sertéstelepek és általában az állattenyésztés anyagi, technikai feltételeinek megteremtése mellett a takarmánybázis javítására is gondolnak. 1967 után ugyanis nagy mennyiségű abraktakarmány-hiány sok termelőszövetkezetben szá- lastakarmány-hiány keletkezet. 67-hez viszonyítva ez évben a termelőszövetkezetek növelik takarmánytermő területüket. Az abraktakarmány termő terület 4420 holddal növekszik, de ilyen arányban növekedik majd a pillangós takarmány terület is. A Nyíregyházi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága az állatállomány fejlesztését a takarmánytermelés növekedésére szolgáló intézkedéseket megfelelőnek találta. Határozott arról, hogy a jelenlegi állomány átte- lelése gondosan és a meg- ' lévő takarmánykészletek j gazdaságos felhasználásával ; történjék. iS. E.) a tagság akarata Gazdaság és az urai tsz kapcsolata A Csengeri Állami Eveken át ilyen jelzőkkel tartottált számon a csengeri járásban az urai Hunyadi Tsz-t: „káosz”, „tehetetlen utolsó”, „a nehezek neheze.” Mindig mérleghiányos zárszámadásaival „elnyűtt” egy csapat elnököt, meg más vezetőket.. „ Aki mást gondot, téved“ Élhetetlenek lennének az uraiak? A kép — bár kemény tél van — egészen mást mutat. Nem alszik a falu, mozgás mindenfelé. A pótkocsis gép után legalább két tucat lovasfogat hajt végig a főutcán, istállótrágyával megpakolva. A tsz tanyaközpontjában is emberek. Marozsán János állatgondozó azt mondja: — Szeretünk mi dolgozni, igényünk van a jobb életre. Aki mást gondol, téved. Csak hát, ehhez egyéb is kelL Először is, helyi ismeret. Területünk nagy része az Ecsedi-láphoz tartozik, speciális tapasztalatot, nagy gazdálkodási gyakorlatot követel. Mint volt ez eddig? Nekünk nem igen vették figyelembe a volt vezetők a szavunkat, véleményünket. — Az elmúlt ősz októbere óta a Csengeri Állami Gazdaság vezetősége vállalta kérésünkre a tsz dolgainak is az intézését. Másodállásban elnökünk a gazdaság igazgatója, főkönyvelőnk a főkönyvelője, minthogy onnan van a főagronómus, a főgépész és a gazdaság közgazdásza is átsegít. Reális program Mester József igazgató, tsz-elnök szobájában körbe ülünk azokkal, akiknek negyedik hónapja felelősség- teljes közük van az urai tsz- hez. Azzal kezdik, hogy a legfontosabbat, a kölcsönös bizalmat sikerült megteremteni, s ezen az alapon a tagság eleget tesz a feladatoknak, vállalja a holnapot. Működésében talán először 25 vagon alma a tárolóban A nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet mintegy 25 vagon almát tárol az új^ almatárolójában. A hűthető, illetve a fűthető létesítmény lehetővé teszi, hogy az alma megőrizze ízét és kitűnő zamatját. Hammel József felv. történt meg az őszön, hogy október 25-re jó minőségben — a járásban szinte elsőnek — befejezte az őszi vetést, majd a munka lendületét nem csökkentve végeztek a mélyszántással is. Nem a véletlenre bízva termelnek olyan növényféleségeket, amelyek eleve kétessé tehetik a jövedelmezőséget. Abbahagyják a kertészet erőltetését, aminek vasút, jó műút és közeli piac hiányában eddig is több ráfizetése volt, mint haszna. A talaj- adottság teljesebb kihasználása céljából — s az állat- tenyésztés fejlesztését szem előtt tartva — az abrak- és szálastakarmány-termelés kerül előtérbe^ Növelik a pillangósok területét, a kukoricát, először termelnek idén szegletes ledneket, cukorrépát. A megszilárdulás biztosítéka — Hogy az ural szövetkezeti gazdák kérésének eleget tehetünk — magyarázza az igazgató — az a kulcsa, hogy a termelés három legfontosabb, közvetlen irányítására átadtunk a tsz-nek — szerződéssel — egy-egy brigádvezetőt. A növénytermesztés, állattenyésztés és a gépcsoport élére. Kipróbált, gazdag tapasztalatú gyakorlati emberek, akik a gazdaság meglakulása óta nálunk voltak. A főagronómus és főkönyvelő szinte naponta megtartják az eligazítást, illetve az ellenőrzést az előző napi feladatok végrehajtásáról. A technika is segít bennünket. Az URH rádió adóvevőről van szó, mellyel percek alatt érintkezésben lehetünk nemcsak a gazdaság üzemegységeivel, de a tsz-szel is. Az is lényeges hogy' munkakooperációt alakítunk ki a gazdaság és a 1sz között. Úgy alakítjuk, ha a tsz-ben átmenetileg nincs elegendő munka, van nálunk. Ilyenkor itt dolgozhatnak a tsz-tagok. természetesen a mi normánk szerinti keresetért. Jelenleg is tizenkét tsz-tag dolgozik juh- hodályainknál, a felgyülemlett trágya kitakarításánál. Egyébként, a tsz-nél teljesítménydíjazást és a jobb munkáért anyagi érdekeltségű premizálást vezettünk be. Hogy meddig lesz ez a kettősség? — Nincs meghatározott idő. ügy gondoljuk, a teljes stabilizációig. Vagyis az anyagi és erkölcsi megszilárdulásig. Lehet ez két év is, de lehet, hogy három. Eljövetele azonban feltétlen biztos. A tagság legalább úgy akarja ezt, mint mi. Es ez a biztosíték. Asztalos Bálint Ml Ha a módozatokról a Könnyűipari Minisztérium mal megegyeznek, szeptemberben negyven tanulóval önálló cipőgyártó osztályt indítanak a Nyíregyházi Cipőipari Vállalatnál. A hangsúly ezúttal nem a negyvenen, hanem a cipőgyártón van, mert ez újdonság a korábbi cipész szakmát tanulókkal szemben. Eddig ugyanis csak cipe székét képeztek. Nekik mindenféle cipőt — a rendes utcaitól a sportra használhatókon keresztül az ortopéd cipőkig — el kel’ tudniuk készíteni. Mégpedig kézzel. A cipészek lényegében inkább kézművesek, s nem gyári szakmunkások. A cipőgyárnak azonban már ilyenekre van szüksége, mert az évek során rengeteget fejlődött itt a gépe sítés. Üj üzemcsarnokba: kezdték meg a munkát, most épül a második, jövőre újabb száz dolgozóra' már hétszáz család keresi itt a kenyérét 1970-be: pedig a tervek szerint ezer’ Emellett a mostani termelésüket csaknem megkét szerezik és elérik az évi 400 ezer párat. Ez már nagyon komoly eredmény, de nehéz is, mert a gyár jelenleg drágábban termel, mint a nagyipar. Ezt a különbséget három év alatt el kel! tüntetni, amit kizárólag a nagyobb ütemű gépesítés sei érhetnek el. Ezért van szükség cipőgyártó tanulókra. A cipőgyártók ugyanis a cipészei: kel szemben nem kézzel, hanem géppel készítik el a cipőt, — tehát lényegében gyári munkások. Így nemcsak a szakma neve máj Ráadásul ez a munka köny- nyebb is, nem igényel olyan nagy testi erőt, mint az előző. Ez viszont egy másik tény miatt érdekes. Évek óta alig van fiú jelentkező erre a szakmára, s őket — bármilyen gyenge is volt a tanulmányi eredményük — felvették, mert fiúi: voltak. A lányoknál azonban a testi fejlettség legalább olyan szerepet játszott a felvételben, mint a tanulmányi eredmény, mert a cipész szakmában akadtak olyan nehezebb munkaműveletek, amiket — munka- védelmi előírások miatt — lányokkal nem is tanítottak meg. A cipőgyártó szakmában ez nincs, s így bizonyára több lány előtt nyílik meg az út. hogy szakmát szerezhessen. (Persze, nem kizárt a fiúk felvétele sem.) így a gyárban az új ipari tanuló osztállyal kettős célt érnek el: több helyet tudnál: biztosítani lányoknak, ugyanakkor olyan szakmunkásokat képeznek, amilyenekre az egyre jobban gépesített üzemnek szüksége van, K. I. A la francé onaton hallottam ezt V a történetet. Mesz- sziröl utazó mondta el. Hősének nevét nem jegyeztem meg. Nevezzük Mócsing Péternek. Nos, ez Mócsing Pete; 1956-ban némi húsz-harmincezer forint si kkasztás- sal a háta mögött elhagyta az országot. Franciaország ba kérezkedett. ahol jól menő bányatársaság rossza kereső bányásza lett. Itthon bánatos hitvese beadta a válópert. elvált, aztán hozzáment valakihez, nem rontos, mert újra elvált, újra hozzáment valakihez, ez sem fontos, mert Mócsing Péter nemrég hozaállítoU egy ócska, ám terebélyes saját autóval, és volt hitvese újra beadta a váló pert. Aztán összeköltöztek régi kis lakásukba. Az új mechanizmussal Icapcsolatban több gebines kocsma gazdát cserélt. A régi gebines, aki. tudta, hogy neki mennie kell, eladta gebinét néhány rongyos ezerért a következőnek, s kijárta, hogy jogutódja kapja meg a boltot. Eddig még minden ilyen vállalkozás abban a helyiségben simán zajlott le. A Mócsing Péternéé is. A volt vígözvegy megkapta régi kocsmáját, és hozzálátott az üzlet fellendítéséhez. Nem. mintha egyetlen kocsmát is azért kellene bezárni, mert nem jövedelmező. Pusztán azért, mert nem eléggé jövedelmező volt uránaic, aki Franciaországban megszokta a magas életszínvonalat, minek következtében nem is tudott egy vasat se hazahozni, annyira csak a mának élt. Néhány hét alatt megkétszereződött a gebines kocsma forgalma. Hogy az ördögbe ne, amikor ma mái ott senki se kér egy deci szilvát! Vagy egy deci ba rackot! Vagy egy szerény kis konyakot! Nem. Ott ma már ilyen magabiztos kérelmek hangzanak el: — Mócsing úr drága, leérek egy olyan kevertet, amit a Moulen Rougeban ivott! — Pélerkém, légy szíves egy büdöset a la francé. De citrom nélkül. — Két dö röpot. — Abrikó! — üvölt lel valaki. — A la francé! Nos, igaz, hogy abrilió. azazhogy abricot magyarul » barackot jelent, És nincs is itt más, csak ami eddig volt, szilva, barack, cseresznye, és némi bor. Még két citrom, kevés vanília val. De itt van. Mócsing ár. A la francé. Aki a felesége helyett rázza, vizezi a pálinkát fehér köpenyben, egészen úgy, ahogy azelőtt, amikor azt a húsz-harmin- ezer forintot elsikitotta. Ak kor még magyarul. Sipfcay Barna 3
