Kelet-Magyarország, 1968. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-20 / 16. szám

MOSZKVA Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök pénteken a Kremlben fogadta Dono- vant, az amerikai Times And Life lapegyesülés fő­szerkesztőjét és Huntot, a Life főszerkesztőjét A hi­vatalos közlemény szerint a szovjet kormányfő vála­szolt az amerikai újságírók több kérdésére. LONDON Pénteken Londonban Vla­gyimir Kirillin akadémikus a szovjet minisztertanács elnökhelyettese, valamint Anthony Wuedgewood Benn angol technológiaügyi mi­niszter és Fred Mulley kül­ügyi államminiszter aláírta a két ország első műszaki­tudományos együttműködési egyezményét Az egyezmény megkötését elvben Koszigin szovjet miniszterelnök ta­valy februári londoni lá­togatása idején határozták eL SZASZEBO Péntek reggel Szaezebo kikötőjébe érkezett az En­terprise nevű amerikai re­pülőgép-anyahajó. A nuk­leáris meghajtású úszó erő­döt a japán tüntetők mint­egy ötvenezer főnyi töme­ge várta. A tüntetők Ame- rika-ellenes jeszavakat kiál­toztak. VJ DELHI Tito jugoszláv elnök meg- hosszabitja indiai látoga­tását, hogy január 26-án részt vehessen India nem­zeti ünnepének, a köztár­saság napjának megünnep­lésén. Az elnök, aki jelen­leg Kambodzsában tartóz­kodik, hétfőn érkezik Uj Delhibe és az eredeti terv vektől eltérően nem janu­ár 24-én, hanem 26-án in dúl tovább Etiópiába. BECS Klaus osztrák kancellár átalakított kormánya, amelynek 15 tagjából nyol­cat cseréltek ki, pénteken délben letette a hivatali esküt Jonas köztársasági elnök előtt Klaus harma­dik kabinetje közvetlenül ezután összeült, hogy meg­vitassa a kormányfő nyi­latkozatát, amelyet kedden tesz a parlamentben. Az új miniszterek már pénteken délután átvették hivatalu kát N GUAYAQUIL Január 13-án és 14-én plénumot tartott az Ecu­adori Kommunista Párt Központi Bizottsága. A plé- numon elfogadott nyilatko­zat hangsúlyozza: az Ecuadori Kommunista Párt részt vesz a kommunista pártok budapesti konzulatív ta­nácskozásán. „Az Ecuadori KP Központi Bizottsága szükségesnek tartja * kommunista pártok széles körű nemzetközi tanácsko­zásának összehívását abból a célból, hogy a pártok ki­cseréljék tapasztalataikat, megvitassák az 1960 óta élteit időszak eseményeit és elemezzék azokat a dön téseket, amelyeket az alko­tó marxista—leninista taní­tás szellemében hoznak majd. Az ilyen értekezlet összehívásának feltételei megértek”. NEW YORK Az Egyesült Államok vi­etnami politikáját vizsgáló amerikai jogászbizottság be­jelentette: a szervezet arra készül, hogy vádat eme1 jen Johnson elnök ellen. A vád­iratot a képviselőházban terjesztenék elő. Joseph Crown, a 7600 tagot szám­láló bizottság szóvivőié New Yorkban tartott sajtóérte­kezletén hangsúlyozta: ha csak az Egyesült Államokat nem éri támadás, a hadüze­net a kongresszus feladata. Az a „tonkini határozat” amelyre a Johnson-kormány a többi között az Egyesült Államok vietnami jelenlé­tét alapozza, csalás követ­keztébe)} jött . létre és ér­vénytelen. Moszkva Wilsont várfa Az APN kommentárja Wilson, angol miniszterel­nök január 22-én kezdődő moszkvai látogatása lehető­vé teszi a két ország veze­tőinek, hogy elemezzék an­nak az évnek a politikai eseményeit, amely Koszigin szovjet miniszterelnök Lon­donban tett látogatása óta eltelt — írja az angol poli­tikával foglalkozó kommen­tárjában Szpartak Beglov, az APN politikai szemleíró­ja. „Wilson moszkvai útjára olyan időszakban kerül sor — állapítja meg Beglov, — amikor Anglia komoly megpróbáltatáson megy ke­resztül. Senki figyelmét nem kerülte el, hogy az állami kiadások csökkentésére tett intézkedések nem csupán a belső szférákat érintették, hanem Anglia külső köte­lezettségeit is. Vajon az a döntés, hogy szorgalmazni kell Anglia kiszabadulását a „Szueztől keletre” lévő kötelezettségei alól. úgy ér­tékelhető, mint bizonyos politikai állásfoglalások enyhülésének jele? A legfontosabb kérdésben — a vietnami problémában — egyelőre hiányoznak az ilyen elmozdulás felismer­hető jelei. Egyes források ér­tésre adják: Brown egyetért az amerikai külügyminisz­tériummal abban, hogy Ha­noi újabb nyilatkozataiban „kevés a reményt keltő elem”. Más források sze­rint viszont az angol kül­ügyminiszter a VDK eme nyilatkozatait olyanoknak tartja, amelyek megérdem­lik a különleges és alapos figyelmet. Mindezzel együtt újra meg kell állapítani, hogy a kulcskérdésben — a VDK elleni amerikai bombatáma­dások beszüntetése tekinte­tében — a hivatalos angol álláspont nem mozdult el helyéről. Ily módon tovább­ra is kérdéses Angliának az a képessége, hogy a genfi tanácskozások társelnöké­nek szerepében kezdemé­nyezőként lépjen fel, mint­hogy Anglia még mindig az Egyesült Államokhoz fű­ződő „különleges kapcsola­tait” helyezi előtérbe az önálló pozició Washington­nal szembeni érvényesítése helyett. A szemlefró kommentárja befejező részében a két or­szág kereskedelmi és tudo­mányos-technikai kapcsola­tainak fejlődéséről számol be. Végül hangsúlyozza: kétségtelen, hogy mindkét fél szeretné a kölcsönös po­litikai kapcsolatokat az egyéb kapcsolatok színvo­nalára emelni. Vietnami jelentés Heves csata a demilitarizált övezettől déSre Heves csata robbant ki a dél-vietnami hazafias erők és az amerikai tengerész- gyalogos egységek között a demilitarizált övezettől dél­re. A harc csütörtökön dél­után kezdődött és csak hat óra múlva, besötétedéskor ért véget Hivatalos saigoni beismerés szerint a Co Thi- en-i támaszponttól 3,2 ki­lométerre lezajlott harcok­ban az amerikaiak 47 ka­tonát vesztettek. Pénteken délelőtt dél­vietnami hazafiak aknát robbantottak a Saigontól 100 kilométerre délnyugatra fekvő Hap Bay falucska központjában. A robbanás hat kormánykatonát és 12 polgári személyt megölt, 38- an megsebesültek. Mint a CTK közölte, a DNFF szabadon bocsátott 14 hadifoglyot, a dél-viet­nami kormánycsapatok volt katonáit. A DNFF a huma­nitás elvéből kiindulva mél­tányolta a hadifoglyok meg­bánását és szabadon bocsá­tásuk után biztosítják szá­mukra az összes polgári jogokat a DNFF fennható­sága alatt lévő felszabadí­tott területeken. Mttrmanszk, az Arktisz kapuja Tengerészek között (5.) Földközi-tengeri konferencia Széles körű földközi-ten­geri konferenciát hívnak össze a közeljövőben a me­diterrán térségben fekvő or­szágok különböző mozgal­mainak és pártjainak rész­vételével, — jelentette be most megjelent számában a Rad, a jugoszláv szakszer­vezetek hetilapja. Tíz or­szág — Franciaország. Ma­rokkó, Algéria, az Egyesült Arab Köztársaság, Szíria, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Jugoszlávia és Görögország — különböző baloldali haladó mozgalmai­nak tavaly ősszel megtar­tott bolognai tanácskozása volt az első lépés a földkö­zi-tengeri konferencia elő­készítése érdekében. Még januárban összeül a tíz ország haladó mozgal­mainak újabb tanácskozása újból Olaszországban. A Rád hangsúlyozza, hogy a földközi-tengeri térség hely­zete elárulja, az atlanti— amerikai politika és a fegy­veres erő növekvő jelenléte ebben az övezetben mind szélesebb köröknek okoz egyre növekvő gondot, nem csupán Afrikában, de az európai mediterrán orszá­gokban is. Murmanszk, — a tengeré­szek városa. Keletkezését és fejlődését a tengernek kö­szönheti. Az első világháború idején határozta el a hadve­zetőség tanácsára a cár az északi jégmentes Kola-öböl partján új kikötő létesítését Ma ezen keresztül áramlik az ásványi kincsekben gaz­dag félsziget exportja. Itt rakják hajóra az apatitot, a vasércet és viszik Rostock­ba, Szecinbe és más európai kikötőkbe. A legfontosabb azonban: innen látják el az egész szovjet északot, a nor­vég határtól kezdve sok ezer kilométeres partsávon a tá­vol-keleti Pevekig. „Arktis, a sarkvidék kapuja” — így nevezte a kikötőt Jurij Ge- orgevics Levin, az északi ke­reskedelmi flotta kék szemű, szőke, széles vállú, 40 év kö­rüli főparancsnoka. Innen látják el élelmiszerekkel, ru­házattal, felszereléssel az északi-sarki kutatóállomások személyzetét is. Az északi flotta nélkülöz­hetetlen részei a jégtörőha­jók, amelyek utat vágnak a jégmezőn közlekedő kereske­delmi és halászhajóknak. Köztük büszkeségük a Lenin hajó, a világ első atommeg­hajtású jégtörője. Hajóki­rándulásom során magam is találkoztam az Ob nevű jég­törővel. amely társával a Lé­nával együtt a szovjet An­tarktisz expedíciókat viszi minden évben a Déli-sarkra. Hajóik eljutnak Tokióba és Montreal ba is. A kanadai kormány éppen az idén kérte, hogy a szov­jet jégtörőflotta biztosítsa számára a téli hajózást, a Szent Lőrinc folyón. A főoarancsnok elmondot­ta, hogy számukra mégis fő­leg a nyári hónapok jelen­tenek óriási feladatot, mert ez alatt kell eljutnlok szál­lítmányaikkal a Jeges-ten­ger valamennyi kikötőjébe, településére. Októbertől áp­rilisig hajóik más tengere­ket járnak. A parancsnoksági épület ablakából a kikötő egy rész­lete látható, hatalmas Ganz- darukkal. Büszkeség tölt el, amikor a főparancsnok elis­meréssel szól a magyar ipar e termékéről. Ha egy hajó hossza 130 m, szélessége 17, víz feletti ma­gassága 16,5 m, teljes ma­gassága 24 m — hány éves a kapitány? Gyerekkoromnak ez a tré­fás találós kérdése jutott eszembe, amikor a 10 ezer tonnás Szurikov parancsno­ki szobájában együtt ülünk a hajó vezérkarával. Nos, az örökké vidám, fekete hajú, csillogó szemű, rosztovi szár­mazású kapitány, — Szer- gej Vasziljevics Szuvorov — mindössze 34 éves. Helyet­tese a litván Galszkisz Ivan Ivanovics 36 éves. S ott vannak még a kajütben a hajó „legöregebbjei”, a 40 éves főmérnök és a hasonló A „Szurikov” parancsnoki szobájában. Középen Sz. V. Szu­vorov kapitány, jobbra mellette J. J. Galszkisz mósodkapí» tány. (M. Popov felvétele — APN foto) korú rádiós tiszt. Fiatal ko­ruk ellenére mégis „öreg” tengeri rókák: 24 illetve 20 éve szolgálnak a flottánál. A kapitány maga 8 éve töl­ti be ezt a posztot. Hajójuk a fekete-tengeri Ni- kolajevban épült 1966-ban. Két hete érkeztek meg, 40 napos út után Rostockból, — Izlandon és a Spitzbergákon át. Fagyasztott heringet szál­lítottak. Négy nap múlva újra felszedik a horgonyt: sózott tőkehalat visznek Ku­bába, visszafelé pedig fel­szedik és hűtőterükben — 23 fokon fagyasztják az Atlanti­óceánon halászó hajók zsák­mányát. 3700 tonna halat tudnak fagyasztva tárolni. A ka jut falán kis zászlók: Uruguay. Rostock, Japán fel­irattal és egy hatalmas, dí­szes kulcs: az Egyenlítő kul­csa. Mind megannyi emlék a Szurikov útjairól. Milyen a? élet ezen a fri­zsider hajón? Kemény mun­ka, napi 7 órai szolgálat, utána szórakozás, mozi, tv, magnó, zene, tánc. A le­génység 80 tagú. Kilenc nő is van a hajón, ők látják el a konyhai és takarítási te­endőket. Csak akkor szomor- kodnak el, ha hajójuk oly távoli vizekre kerül, ahon­nan már nem hallják a ha­zai rádióadást. Sok időt fordítanak a fia­talok kiképzésére, a tanulás­ra, továbbképzésre. Végigvezetnek a hajó he­lyiségein, a kényelmes es tágas társalgókon, ebédlőn* Megnézem a géptermeket, a parancsnoki hidon megcso­dálom a lokátorok működé­sét, amelyek segítségével sö­tétben és ködben egyaránt tájékozódhatnak. A hajó irá­nyítását bonyolult automaták végzik, de azért megtalálha­tók a klasszikus műszerek, az iránytűk, a kronométer, a mélység- és sebességmérők is. Megtudom, hogy a Szuri­kov utazási sebessége 17—18 tengeri mérföld, ami azt je­lenti, hogy az 5 és fél ezer lóerős motorok például 17 nap alatt juttatják el a hajót Kubába. Alkalmam volt megtekin­teni a Szurikov mellett hor­gonyzó Hlobisztov feldolgo­zó halászhajót is, az északi halászflottához tartozó 10 úszó halgyár egyikét. Ezek főleg a trópusi tengerek gaz­dag vizelt járják és zsákmá­nyukat a fedélzeten azon­nal konzerwé dolgozzák feL A baráti együttlét után a Szurikov vezérkara a partig kísér és az örökké vidám Szuvorov kapitány azzal bú­csúzik, hogy ha Magyaror­szágnak nincs Is tengeri ki­kötője, reméli: hamarosan mégis újra találkozunk, — Budapesten. Gáti István VÉGE Marxista napilapot alapítanak az Egyesült Államokban New York (TASZSZ): Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának több, mint 200 aktivistája értekezletet tartott New Yorkban és határozatot fo­gadott el, amely szerint tá­mogatja azt a tervet, hogy marxista napilapot adjanak ki az Egyesült Államokban. Elhatározták, hogy a kiadás pénzügyi fedezetére egy­millió dollárt gyűjtenek és arra törekednek, hogy a lap naponta tízezer pél­dányban jelenjék meg. 6. Galamb idegesen figyelte önmagát. Mit vigyorog foly­ton? Egy ember, akinek meg kell halnia, az viselkedjék legalábbis komolyan, ha már ünnepélyességről nem lehet szó. Pillanatig sem volt kétsé­ges előtte, hogy mielőtt a biztosítás legközelebbi díjté­telének befizetésére sor ke­rül, gondoskodni fog róla, hogy hivatásának áldozata legyen. Addig pedig tessék magába szállni! Emberek ha­sonló tragikus elhatározás után emelt fővel töprenge­nek vagy naplót írnak, de nem fütyürésznek állandóan. Azonban hiába próbálkozott a komorsággal. Reményte­len kísérlete, hogy közelgő elmúlása előtt megkomo­lyodjék, csődöt mondott Pedig két nap múlva el­utazik az újoncszázad. A Front St. Jeanban kell a hely, és gyorsan behajózzák az újoncokat Egy délelőtt éppen megkí­sérelte, hogy felhős szomo­rúsággal sétáljon, amikor odaordított az egyik altiszt, hogy jöjjön le a raktárba az alsónadrágokat szortírozni. Régi, rokkant légiós káp­lár volt a raktárnok, ke­mény kötésű „emberevő”, al­kalmas arra, hogy a fegyel­mezetlen civileknek fogal­mat adjon a rendről. Ez az ember sohasem mosolygott, mert egy gépfegyvergolyó volt a fejében, amit nem le­hetett kioperálni. Sorra dobálja ide a fehér­neműt! Én majd jegyzem. — Nagyon helyes. — Csend! A légionista nem felel! Galamb bocsánatkérően vi­gyorgott, és sorra dobálta a fehérneműt. Azután hirtelen vigyázzba vágta magát. A káplár kér­dően nézett rá: — Alázatosan jelentem káplár úrnak: szeretnék fü- työrészni. Az emberevő meghökkent. Ez az ember katonaviselt, az látszik a kiállásán. És mi­lyen fiatal... Voltaképpen le kellene hordania ezért a je­lentésért, de van valami az arcában, ami egy kedves ku­tyára emlékeztet... Egye fe­ne. P', — Hát fütyörészhet éppen, ha kedve van rá, mikor holnapután Afrikába megy. — Majd csak lesz vala­hogy... Ott sem eszik meg az embert, csak bizonyos vidé­keken... — Aztán fütyöré- szett. Nem valami modern, cifra dalt, hanem egy régi párizsi kocsisnótát. Arra már nem kért külön enge­délyt, hogy a fütyörészés ütemére először mint vala­mi fátyoltáncosnő meglen­gesse jobbra-balra kinyúj­tott kezében a hálóingeket, és egy kecses mozdulattal dobja oda a káplárnak. Nincs ennek a kölyöknek józan esze, az bizonyos. Mikor elkészültek a mun­kával, nagy mogorván oda­vetette az újoncnak: — Megihat velem egy po­hár bort, ha szomjas. Galamb jó emberismerő volt. Ügy csapta össze a bo­káját, hogy megremegett a raktár: — Köszönöm, mon chef! Jelentkezni tud, az bizo­nyos. A kantlnban némi feltű­nést keltett az embergyűlölő káplár, amint golyóval a fejében magányos asztalá­hoz leültette az újoncot. — Azt az Izét... Azt a nó­tát fütyülje el megint, maga taknyos! — Parancsára, öregem... — felelte, és az „öregem” megjegyzést egy poharakat rezdítő bokacsattanás ellen­súlyozta az asztal alól. Még több dalt fütyült, és sok bordóit ittak. A negye­dik üveg után a káplár be­vallotta Galambnak, hogy még ma is szereti azt az át­kozott nőszemélyt. Galamb átkarolta a vállát, odahaj­totta fejét a zöld parolira, azután puha, érzelmes hang­ján válaszképpen elénekelte, hogy: „Nem szeretek ma sem mást, csak téged, Szép Rue Malesherbes, szép Rue Malesherbes, örök és veled...” A káplár, úgy látszik, náthás volt, mert sűrűn szi- pákolt, és pipája sem akart szelelni. Délelőtt Galambot ismét a raktárba hívták, de fehér­neműválogatás helyett „ha­zai” felvágottat kellett en­nie. Kellemes állapot volt az újonc részére, hiszen holnap elindulnak Oran felé és on­nan a sivatagba. Másnap névsorolvasás volt, sorakozó, és az újoncosztag elhagyta az erődöt, hogy a kikötőbe menjen, ahol egy Afrikába induló hajó vesz­tegelt. Galamb hüledezve állt az erődudvaron. Az ő nevét nem olvasták! Elvezették az osztagot nél­küle. Éppen tiltakozni akart az érthetetlen, szórakozott­ság ellen, mikor megjelent mellette a káplár, golyóval a fejében: — Köszönje meg szépen, maga taknyos. Elintéztem, hogy átmenetileg itt hagy­ják a raktárban. • (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents