Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-06 / 288. szám

>1 Pravda cikke a konzultatív találkozó visszhangjáról Imii Pitra és barátai Finnország helyzetéről (Folytatás az L oldalról) radalom, valamint Finnor­szág önállóságának 50. év­fordulója alkalmával or­szágaink államfői látogatást tettek a szovjet, illetve a finn fővárosban. Vélemé­nyem szerint ez is orszá­gaink meleg kapcsolatáról tanúskodik. — A finn nép többsége elítéli azt a háborút, ame­lyet az USA Vietnamban folytat és a finn kormány számos tagja intézkedéseket követel a háború befejezése érdekében. ■— Milyen lehetősége­ket lát ön a hagyomá­nyos finn—magyar bará­ti kapcsolatok tovább­fejlesztésére? — A finn és a magyar ro­konnépek közötti kulturá­lis kapcsolatoknak régi ha­gyományai vannak. Meg vannak az előfeltételek az országaink közötti árucse­reforgalom növelésére is. E tekintetben rendkívül hasz­nos, ha a technika és a gaz­dasági élet különböző terü­leteit képviselő szakértők Cserelátogatások alkalmá­val kölcsönösen megismer­kedhetnek egymás problé­máival. A közlekedés fejlő­dése új lehetőségeket nyit az országaink közötti áru­csere és a turizmus növelé­sére. Nem régen kötöttük meg a finn—magyar közúti közlekedési egyezményt Az országaink közötti autókkal történő áruszállítás az eddi­ginél előnyösebbé válhat és jelentősen növekedhet az­zal, hogy hamarosan meg­nyílik a Helsinki és Tallin közötti autókomp összeköt­tetés, amely az utat jelen­tősen megrövidíti. Uj érde­kes útvonal nyílik így az autóturizmus számára is. Magyarország népe, törté­nelme és kultúrája érdekli a finn turistákat és remél­jük, hogy az eddiginél na­gyobb számban fogunk lát­ni magyar turistákat _ is Finnországban. Meggyőző­désem, hogy a kölcsönös érintkezés fokozása még erősebbé teszi az országaink közötti kaDCsolatokat és el­mélyíti a finn és a magyar nép közötti barátságot. Johnson amerikai elnök hétfő esti sajtóértekezletén értésre adta, hogy az Egye­sült Államok nem szünteti meg a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság bombá­zását. Moszkva (TASZSZ) A Pravda keddi száma kommentálja azokat a kül­földi visszhangokat, ame­lyeket a kommunista és munkáspártok konzultatív találkozója összehívásának híre váltott ki. A bejelen­tést követő és világszerte megnyilvánuló rendkívüli érdeklődés szemléletesen mutatja, milyen nagy világ- politikai esemény lesz a küszöbön álló találkozó. Egyidejűleg ez a nagy nem­zetközi visszhang ismét ékesszólóan tanúsítja a kommunista mozgalom egy­re növekvő szerepét ko­runkban. A fontos kezdeményezés­sel fellépő 18 párt a nem­zetközi kommunista moz­galom abszolút többségének akaratát fejezte ki. Ez az akarat az egységre való tö­rekvést jelenti. A 18 párt kezdeményezé­se a marxista—leninista pártok közötti kapcsolatok normáját képező elvek — a proletár internacionaliz­mus, az igazi demokrácia, minden párt teljes egyenjo­gúsága és függetlensége, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egymás érdekeinek figyelembe vé­tele és kölcsönös tisztelot­Nyikolaj Podgomij, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének elnöke kedd reggel felkereste a finn kormány fogadási pa­lotáját, ahol külföldi állam­férfiak köszöntötték Urho Kekkonen államfőt Finnor­szág függetlenné válásának ötvenedik évfordulója al­Washington (MTI): Az ENSZ-ben folynak az előkészületek a Biztonsági Tanácsnak a Ciprus békéjé­Ujságírók kérdésére vála­szolva az elnök kijelentette, hogy még nem jelölte ki McNamara távozó hadügy­miniszter utódját. ben tartása elvfenek szigorú betartásán alapul. A cikk a továbbiakban megállapítja, hogy a jelen­legi bonyolult nemzetközi helyzetben helytelen lenne tétlenül várni, amig az egy­ség magától létrejön. Az in­ternacionalisták nemzetkö­zi felelősségüket abban lát­ják, hogy céltudatosan és állhatatosan törekedjenek az egység elérésére. Ilyen egység mellett száll síkra a kommunista pártok óriási többsége. Természetesen — jegyzi meg a cikkíró — a konzul­tatív találkozó összehívásá­nak híre nem nyerte el a kommiinizmus ellenfelei­nek tetszését. Mellesleg meg is lehet érteni őket. Hiszen ezúttal ki tudja há­nyadszor vallanak kudarcot a kommunista világmozga- lom internacionalista szel­lemének gyengüléséről han­goztatott koholmányaik. Ezért folyamodnak újból és újból politikai spekulációk­hoz, ezért agyainak ki kü­lönböző koholmányokat. Különös buzgalmat tanúsí­tanak ebben az Egyesült Államok, Nyugat-Németor- szág és Japán burzsoá saj­tójának egyes orgánumai. kalmából. Podgomij rövid üdvözlő beszédet tartott, majd ajándékul átnyújtotta Kekkonennek Jurij Csemov szovjet szobrászművész „Halász” című alkotását. Az ünnepségen részt vet­tek Podgomij kíséretének tagjai. Paasio finn minisz­terelnök és a finn kormány más képviselői. nek megőrzését célzó akció­jára. U Thant ENSZ-főtit- kár megkezdte tárgyalásait azon országok küldötteivel, amelyeknek kontingense részt vesznek a ciprusi ENSZ-erők kötelékeiben. A görög kormány beje­lentette, hogy 45 napon be­lül kivonják a görög és tö­rök katonai erőket Ciprus­ról, kivéve azokat, amelyek­nek jelenlétét az 1960-as függetlenségi szerződés en­gedélyezi. NEM IS OLYAN RÉGEN újságírók egy csoportjával eljutottam az irsai járás egyik közös gazdaságába, az „Uj Eletert” Kolttozoa, s ta­lálkozhattam Jurij Jurije- vics Pitra csoportvezetővel. Nagylelkűségéről, éles eszé­ről, szerénységéről nevezetes ember. Elöljáróban arról be­szélgettünk, hogyan zárja majd csoportja a gazdasági évet, milyen újításokat hasz­nosítanak a számára oly fontos termelési kultúránál — a kukoricánál. Majd ver­senytársaira terelődött a szó, azokra, akiknek se szeri, se száma. .Valami jót, elismerőt mon­dani a versenytársról, jó szó­val tartani, hasznos taná­csokat adni, Pitra jellemé­ben mindez benne foglaltatik. Az emberek jól ismerik őt, így hát gyakorta fordulnak hozzá. ...Még tavaly ősszel tör­tént. Egy alkalommal, éj­nek idején izgatottan futott hozzá a szomszéd kolhoz egyik csoportvezetője: — Mi történt, Maria? — kérdezte Jurij Jurijevics. — A gazdaság vezetője úgy rendelkezett, hogy az én parcelláimon lévő kukoricát silóba kell vágni, én meg úgy gondolom, hogy jó ter­mést hozna az. Nem beszél­ne vele talán maga, Pitra elvtárs? — kérlelte az asz- szony. FORRÁSPONTIG hevült ez idő tájt a munka, jócskán akadt tennivaló, de most mindez mit sem számított: segíteni kelldtt ennek az asz- szonynak. A következő nap hajnala Jurij Jurijevicset már a szomszéd gazdaság földjén találta. A kolhoz el­nökével az erődnek is beillő kukoricatáblában járkáltak. Szemlélgetlék a töveket. Megsaccolták, mennyi lehet egy hektáron, s mindketten azonos véleményre jutottak: helyesebb e területről a sze­met betakarítani, mintsem silóba vágni a szárat. A betakarítás végeztével min­denkit megörvendeztetett a termés, de különösen a cso­portvezető asszonyt, aki ez­után mindannyiszor hálásan emlegette Pitrát. A számát sem tudja már azoknak a delegációknak, amelyek felkeresték Jurij Jurijevicset a 18 esztendő során, vagyis amióta cso­portja kukoricatermesztés­sel foglalkozik. Voltak nála a szomszédos járásokból, s a7 ország más területeiről, no meg magyar, csehszlovák és román barátok is. És mindenkinek, aki csoportja munkamódszerei iránt ér­deklődött, készséggel feltár­ta „titkait.” E „titkokat” örömmel osztotta meg má­sokkal a mezőgazdasági ta­nácskozásokon, melyeket szü­lőfalujában vagy szovjet Uk­rajna fővárosában, Kijevben hívtak össze. Jurij Jurijevics — számos kukoricatermesz­tési szakkönyv Írója — gya­kori szerzője a köztársasági, területi és járási lapok cik­keinek is. „PITRA MÓDSZERE” — ez nem tartalmatlan, üres kifejezés. Tizennyolc éve ter­meszti csoportja a kukoricát, s még nem volt olyan esz­tendő, amikor alacsony ter­mést értek el. Az évek na­gyobb többségében 100 má­zsát takarítottak be hektá­ronként. Az elmúlt tizen­nyolc esztendőt összevetve évente 106,2 mázsás hektá­ronkénti átlagtermést ért el Pitra csoportja. Ha Jurij Jurijevicset arra kérik, hogy beszéljen mód­szeréről. általában így felel: — Szórjanak el minden hektáron 40 tonna trágyát, vessék be jó minőségű szem­mel, biztosítsanak hektáron­ként 47 ezer tőszámot, gon­dozzák jól, takarítsák be idő­ben a termést — s így nem kevesebb, mint 100 mázsa kukoricát nyernek. Jurij Jurijevics Pitra kommunista, a gazdag lelkű, ízig-vérig közösségi ember nem várja, míg tanácsokért jönnek hozzá. 0 maga megy versenytársaihoz érdeklődni dolgaik iránt és tanácsot adni a jó termés érdekében. 1966. elején bement az irsai járási pártbizottságra és így szólt: — Azt akarom, hogy ne csupán a mi gazdaságunk­ban legyen jó a kukorica, hanem a járás többi kolho­zában is. A PÁRTBIZOTTSÁGON figyelmesen meghallgatták a csoportvezetőt, elgondolkoz­tak javaslatán, s megbeszél­ték azt a többi kolhoz szak­embereivel is. Arra az elha­tározásra jutottak, hogy elő­ször elegendő lesz Jurij Ju­rijevics módszerét mintegy húsz csoportban bevezetni. Végül még ennél is több kollektíva jelentkezett: hu­szonnégy. Ezután Pitrának nem csu­pán csoportjáért, hanem még huszonnégyért kellett felel­nie. Jóval a vetés ideje előtt felkereste őket, érdeklődött, hogyan készítik elő a sze­met és a talajt, mennyire sajátították el az emberek e növénykultúra agrotechni­káját. Pitra akkor is elment mindegyik csoporthoz, ami­kor már vetettek, majd ami­kor a betakarítást végezték. És nem csupán a munka menete érdekelté, hanem megvizsgálta a munka mi­nőségét is. Gyakorta java­solta egy-egy rossz mód­szer megváltoztatását, s az emberek hallgattak a sza­vára. Megfogadták tanácsait a kolhozok elnökei is. így lett Pitrából „járási cso­portvezető.” Az eredmények már az el­ső esztendőben szépen meg­mutatkoztak, s ő ezúttal is jó gazdának, jó szervezőnek bizonyult. E 24 csoportnál az átlagtermés 1966-ban elérte a 81,1 mázsát a 800 hektár mindegyikénél. A Pitra ál­tal vezetett 24 csoport adta a járás ossz kukoricatermé­sének felét. Úgy tűnt, mint­ha Pitra, a kommunista elé­gedett lenne az eredmények­kel. De nem így volt. ügy vél­te, hogy ennél még többet is lehet tenni. 1967-ben, a forradalmi jubileum évében Jurij Jurijevics már 45 cso­portot vezetett. A csoportok mindegyike megfogadta, hogy 80 mázsánál keveseb­bet nem takarít be egy-egy hektárról. Többségük meg­tartotta adott szavát. DECEMBER — igazi téli hónap. Jó alkalom lenne a pihenésre. De nem így Jurij Pitrának és barátainak! ök gondosan készülnek a kö­vetkező esztendő, 1968 tava­szára. Biztosítják a vetésre szánt szemek jó kondícióját, előkészítik és kihordják a földekre a trágyát, bővítik agrotechnikai ismereteiket. A mezőgazdasági dolgozók területi konferenciáján Pit­ra saját csoportjának 1963- as új kötelezettségeiről be­szélt: hektáronként 112 má­zsát kívánnak betakarítani. Járási szinten is küzdenek majd a 75 mázsás átlagter­mésért A feladat nem könnyű. Ilyen magas termés betaka­rítása nagy erőfeszítést kí­ván. De minden alap megvan a bizalomra: kötelezettségét a 45 csoport — melynek ve­zetője Jurij Jurijevics Pitra, a Szocialista Munka Hőse, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok' Szövetsége Leg­felsőbb Tanácsának tagja — vállalását teljesíteni fogja. Bizakodhatunk, hisz a járá­si csoportvezető, ahogy őt az irsai járásban immár min­denütt nevezik, nem csupán a kukoricatermesztés agro­technikáját ismeri, hanem képes együtt dolgozni az emberekkel, vezetni tudja versenytársait is. ...Befejeztük a beszélge­tést Jurij Jurijevics Pitrával. A csoportvezető elbúcsúzik tőlünk, újságíróktól, s elin­dul a földeken át. S hogy megtudja: egyikőnk hamaro­san a Magyar Népköztársa­ságba, Szabolcs-Szatmár me­gyébe látogat, oda, ahol nemrég ő is járt, megkérte adja át őszinte üdvözletét drága magyar barátainak, s kívánjon nevében is munka­sikereket. Kérését örömmel teljesí­tem. J. Lavrenko, a Zakarpatszkaia Pravda főszerkesztője Jolinson sa|f«éríeke*!e<e Podgomij és a finn vezetők tcslálkozója U Thant megkezdte tárgyalásait Ciprus ügyében 57. Jó a forró tea, ha az em­ber száját összemarta a do­hányfüst Tán ettem volna valami komolyabbat is. Eh, megvagyok anélkül. Fáradt vagyok. Hátam sa­jog. Fejem nehéz. És ugyanakkor érzem: nem tu­dok elaludni. Hiába. Alta­tót? Várjunk ezzel. Nem szabad elengednem magam. Szásának altatót kell ren­delnem. Bár Gyima nyilván magától is rájött erre. Vagy mégis, menjek oda? Nem bírok felkelni. Kitalálják ők is. Az élet értelme: embere­ket megmenteni. Bonyolult műtéteket végezni. Újakat — jobbakat — kidolgozni. Hogy kevesebben haljanak meg. Más orvosokat becsü­letes munkára tanítani. Tu­domány, elmélet — azért, hogy megértsük dolgunk lé­nyegét és haszonra fordít­suk. Ez a feladatom. Az em­bereket szolgálom. Köteles­ségem. Más: Lenácska. Mindenki­nek gyermeket kell nevel­nie. Ez nemcsak kötelesség — szükséglet Is- Jólesik, na­gyon. Mégiscsak derék dolog, hogy ő él. Igaz, bizonyára ő sem éli már meg azokat az eljövendő gépeket. De meg­teszi értük azt, ami tőle te­lik. Ha ez az Irina... Családi összeomlás, izgalmak... ezt nem bírja ki. Hogy lehetne megóvni? Majd igyekszem. Lehetőségeim korlátozottak. Szasa szellemi világa szá­momra irányíthatatlan rend­szer. Azért, mert sokkal oko­sabb, mint én. De legalább a szívét tudtam beszabályoz­ni: mármint az izmokból álló szívét, nem a lelkét. (Lélek. Furcsa!) Sebaj. Át- varrhatjuk a másik billen­tyűt. Betehetünk majd egész mesterséges szivet is. Milyen bátor. Hogy ne­kem hány ilyen billentyűre telik az erőmből — nem tu­dom. Nem is érdekel: telik, amennyire telik, nem fogok velük takarékoskodni. Le­gyenek az emberek hasz­nára. Most tetszelgek ma­gam előtt. Ronda dolog, ha ilyesmin kapja rajta magát az em­ber. „Micsoda szenvedéseket vállalok a betegeimért, ön- feláldozóan harcolok a ha­lállal!” ördög tudja. Min­denki ilyen volna? Az ember mindenekelőtt cselekedni szokott. Jól, rosz- szul, így vagy úgy. Ezenkí­vül gondolkozik is a cselek­véseiről. Szintén különféle­képpen. A harmadik szint: hogy mintegy külső szemlé­lőként figyeli a saját tetteit és gondolatait. Hasznos or­vosság ez a bizonyos vét­kek — például a hivalkodás — ellen De meg ezt is lehet mintegy távolról szemle.■li. És kiderülhet: hogy az em­ber — semmilyen se. Sem jó, sem rossz. Szürke. Fenya néni csak nem hoz­za azt az ágyneműt. Tapin­tatosan időt ad, hogy nyu­godtan megigyam a teámat. Vagy még egyszerűbb azok: éppen ágy tálat kell vinnie egy súlyos betegnek. Helyes. Már jön. Még matracot is cipel. — Ugyan, Fenya'néni! Mi­nek ez a matrac? Puha a pamlag. — Hogy még puhább le­gyen. Nagyon elfáradhatott. — No és mi van, a műtét utáni állomásról semmi rosz- szat se hallani? — Bizonyára rendben van minden, mert Marija Dmit- rijevna is bement pihenni a főnővérhez. Hiszen azért ma­rad, hogy segíthessen, ha Szasa rosszul lenne... Arany­ból van az ön keze... — Elég, elég, Fenya néni. — Mindenki mondja. — Jó, jó... Ez azt jelenti: néni, most már hagyjál magamra. Meg­értette-e vagy sem, min­denesetre jóéjt kívánt és el­ment. Az éjszakából már nem sok maradt hátra. Az óra fél kettőt mutat. Hatnál to­vább nem fogok aludni. Levetkőzöl^), eloltom az asztali lámpát. Micsoda él­vezet: az ágyon végignyúj­tózni egy ilyen nap után! Egész testem sajog. Meg­jegyzem: ez jóleső sajgás. Aludni, aludni. Mozdulat­lanul fekszem. Aludni... alud­ni... Nem, a gép működik. Me­gint az élet értelméről. „Két cselekvési program van”. így mondta Szasa, és igaza van. Én meg alaposan megszok­tam ezt a szót. Megtanultam a használatát... Az egyik program: gyer­meket szülni és nevelni. Hogy életben maradjanak és tovább szaporodjanak. Álta­lában ez nem is rossz prog­ram. Csak nem veszi tekin­tetbe a más emberek iránti humanitást. Fogd meg, ra­gadd meg, fojtsd meg. Hogy utódokat adhass, ahhoz ma­gadnak is jóllakottnak és erősnek kell lenned. S ez köz­ben még élvezet is: győzni, halmozni, parancsolgatni. Az agykéreg még fokozza is en­nek a kellemességét. Arcok, események suhan­nak... Állati programok. Tár­saságban dicsekedni a be­varrt billentyűvel: ez is ilyen. Raja sír: ez is. Vajon Irina hazatért-e már? Sze­reti őt: ez is ilyen. A másik program: a kö­zösségi. Az embernek má­sok érdekében kell dogoznia. Hogy mindenki jobban él­hessen. Ez nem nyújt semmi olyan koncentrált élvezetet, mint a szerelem vagy a gyermek. A társadalom oltotta be­lénk. Nekem élvezetet szerez és erőt ad a bajok elviselé­sére. Nyilván igen fontos, hogy az ember meggyőzze erről önmagát. Ettől lesz boldog... Én most boldog vagyok... Te­hát?... Aludj, te boldog ember». Aludj... De nem, nem olyan köny- nyű elaludni. Új gondolatok jönnek, sorban egymás után. Holnap milyen műtéteink lesznek? A szív-tüdő moto­ros műtétet elhalasztottuk. Kár, gyengék voltunk. Ta­lán még vissza lehetne csi­nálni? Nem. Az anyának megmondták már, hogy el­marad. Az anyai szív nem játékszer, nem lehet vele ide-oda... A kis Ljova he­lyett vesszük a felnőtt Szo- rokint, aorta-szűkülete van. Petro fogja operálni. Ugyan­az a vércsoport. Igen őt vesszük. Csak úgy rémlik, mészlerakódás is van a bil­lentyűjén. Magamnak is ott kell lennem, hogy bekap­csolódhassam, ha nehézség támadna. De hiszen holnap koráb­ban akartam hazamenni, hogy írhassak! Azt a cikket már rég el kellett volna kül- denem. Nem baj, az még várhat. A betegek előbbre valók. Jó így elfáradni, az­tán elnyújtózva feküdni. Ha nem nyomnának azok a gon­dok... Megint csak a gon­dok... Tegnap... Ma— Hol­nap— Egy életen át— Bennük rejlik a boldog­ság. V É G E Nyikolaj Amoszov í Szív és gondolat Regény Fordította :Radó György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents