Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-31 / 308. szám

Henry Büttner legújabb karikatúrái faotejKk p KERESZTREJT VÉN1/ Henry Büttner kiváló ka­rikaturista; a Német De­mokratikus Köztársaság egyik legnépszerűbb rajzo­lója. Művei annyira jelleg­zetesen egyéniek, hogy „szignó” nélkül is felismer­hetők. Úgyszólván sohasem ir hozzájuk szöveget: a groteszk pillanatok rajzi megragadására fordít gondot és úgy érzi, ehhez semmi­féle képaláírás nem szüksé­ges. Valóban szöveg nélkül is „beszélnek” Büttner kari­katúrái: a régen berekesz- tett értekezleten egyedül üldögélőről, a tüzet kétféle­képpen kínáló „hódolókról”, a hidavatás „kettős aktusá­Szilveszteri anziksz Kommentár nélkül közre­adom szilveszterem történe­tét. Reggel 7 óra. Kellemes év végénk Ígérkezik. Néhány baráti házaspárt hívtunk meg estére, piknik alapon. Csupa régi cimborát, és édes kis asszonyt. 9 óra. Megjelenik Pali bá­csi, az öreg hivatalsegéd. Zsebében üveg, a fejében nyomás. Visszautasítanám, de sírva fakad, hogy őt le­nézik. Tiszteletem jeléül megittam vele egy kupica kisüstit. 10 óra. Az osztályvezetőm hivat. Megköszöni munká­mat, számít rám a jövő év­ben. Egy barack.. 11 óra. A főosztályon bú­csúztatjuk az óévet. Két pohár abasári. 12 óra. Csoportmegbeszé­lés, az év értékelése. Egy vermut, két konyak. 13 óra. A kapun kilépve, volt osztálytársamba, Ács Inadba ütközöm. Megeskü­szik, hogy a villamos alá veti magát, ha legrégibb barátja nem vér be vele a presszóba egy koccintásra. Két üveg sör, két konyak. 15 óra. A gyerekekért el­jött apósom, a nyugdíjas kefekötő. Egy üveg olaszriz- ling. Mintha három gyere­ket látnék, ped g csak ket­tőről tudok. Meg kell kér­deznem a feleségemet. Csak el ne felejtsem! 16 óra. A lakótelep gond­noka érkezik. Inkább a tö­ményt szereti. Két cseresz­nye. 17—19 óra. Hiába, népsze­rű ember vagyok. Felkere­sett két kollégám, megjött a sógor, benézett a jobb alsó, a bal felső és a szem­ben lévő szom zé^, a ház- felügyelő és a fű ő. Bada­csonyi kéknyelű, szilva és ki tudja még mi! 20 óra. Feleségem és a sógorom gyengéden elhelyez a fürdőkádban, mert mind­járt itt lesznek a vendégek. Nincs más vágyam: aludni! Január 1, 6 óra. Most éb­redek, frissen, fc.'p henien, bár a kád kissé kömény volt. Fürdő, borotválkozás után körülnézek a la' ásban. Tele van horkoló vendégek­kel. Nem értem, miért iszik az, aki nem bírja!? (Erős) Petőfi egyik elbeszélő költe­ményéből idézünk a sorrend­ben beküldendő vízsz. 1., függ. 1. vízsz. 24. 50. és 17 sorokban. Vízszintes: 13. Női név, 14. Eredeti hala­dási iránytól eltérítés, 15. Baj­bajutottak segítségére siet. 18. Mássalhangzó kiejtve, 19. Folyó Ausztriában, 20. P-vel Duna menti városunk, 22. Félig ked­ves, 23. Török férfinév, 25. Sor elején, 26. VKM. 28. Csat- tanós történél (Ékfölösleg), 29. Patent, 30. Labdarúgó-mérkőzés eredménye, 31. Jegyzed? 33. síkság, puszta. 34. Otven és ezeregy római számmal, 36. Elhatározás, 39. Vissza: hasz­nos ízelt lábú, 40. Hosszabltsd meg, tájszólással, 42. Hegy­csúcs Homániában, 43. Igekö­tő, 44. Mohamedán törvénytu­dó. 45. össze-vlssza éltem! 46. Kettőzve, ütemes keleti zene, 47. Szülő helyettes, 49. Tibeti szarvasmarha, 52. Becézett, női név, 53. vissza: öreg, 55. Néma „tan", 57. Vissza: vékony alu­mínium lemez, 58. Hajadon, 59. Áramforrások, 61. Olasz fizi­kus volt (ékfölösleg.) Függőleges: 2. Idegen női név, 3. Cipel­hém, 4. Mutató szó tárgyeset­ben, 5. Ez a nap, 6. ZT. 7. Ve­gyesen eszi! 8. Vissza: Idegen férfinév, 9. A „Bűvös vadász’’ című opera zeneszerzője (W= V.) 10. Áruba bocsát, 11. Du­nántúli folyó, 12. Kétjegyű mássalhangzó, 16. Vontatottan haladó, 18. Női név, 20. Fafaj­ta névelővel, 21. Szénsavas viz, (ékföiösleg), 23. Az eurázsiai hegyrendszer legnagyobb euró­pai darabja, 25. Éra betűi kever­ve, 27. Mosoly nélkül, 32. Ha­jófajta, 35. Képzetek, 37. Nem régen megjelent folyóirat, 38. Gépkocsifajta, 41. ötszáz és két­ezer római számmal, J0. Kisebb laboratóriumi edény, ingat­lan, 50. Manilában van! 51. D-vel a végén segédmotoros kerékpár, 54. Árvízvédelmi rend­szer része, 56. Vissza: ital, 57. Élesít, 58. Paripa, 59. Táls/.élek! 60. Súlyrövidítés, 61. Vörös­marty Mihály. A megfejtéseket legkésőbb január 8-ig kell beküldeni. C ak levelezőlapon beküldött megfej­téseket fogadunk el. 1967. december 17-1 rejtvény­pályázatunk megfejtése: Min­dig a nemzeti élet satnyulásá- nak a jele. ha a népzene va­lamely téren háttérbe szorul. Nyertesek: Erdős Andrásnéj Gellér Erzsébet, Malis András és Tóth László nyíregyházi, Há- da Kálmánná és dr. Mező La- josné kisvárdai, Kovács József - né kótaji, Csiszár Györgyné mátészalkai, Kása János nyír­bátori és Bozó Koméi nyir- bélteki kedves rejtvényfejtőink. A nyereménykönyvet postán elküldtük. ról”, a fonák munkamegosz­tásról, amely a kályhát és tartozékait cipelők képében Villan fel, vagy a főnök és a beosztott pertuivásáról. amikor a beosztott félkezes fekvőtámasszal „átúszik" az íróasztalon, hogy kiürítse a poharat... Kedvenc témája a „túl kényelmes” ember, aki zsi­nórral a karján alszik, hogy ne kelljen megfordulnia a lámpagyújtáshoz és a „túl precízf’, aki a teli tányérját lámpaalátétnek használja, mert látni akarja, hogy mit eszik... íme, egy csokorra való Henry Büttner legújabb ka­rikatúráiból. Eltűnt egy íróasztal VAr Emil szilveszterkor VV kissé felöntött a ga­ratra s hajnaltájban, ami­kor lefeküdt, egészen rövid idő alatt esztendőre való szörnyűséget összeálmodotl. Azzal kezdődött, hogy a Csőfúró és Forgácsgöndörítő Tröszthöz egy levél érkezett, amelyet baldachin alatt ezüst tálcán vittek tel a hi­vatalsegédek a vezér irodá­jának előterébe. Ott már díszbe öltözve várt az üze­mi háromszög, elvágtak egy nemzetiszín szalagot, s be­jelentették, hogy megnyitot­ták az Uj Mechanizmust. Visszavonultak tanácskozni. Néhány óra alatt elterjedt a hír, hogy nehezen születik meg a döntés, de a lénye­get már mindenki tudta: megszűnik egy íróasztal. Töb­ben görcsösen belekapasz­kodtak íróasztaluk szélébe és Hsukat hozzálakatolták a fiók kulcshoz. Azt még senki sem tudta, melyik íróasztal szűnik meg. Mindenki reménykedett. A direktívák egyenként szi­várogtak ki. Amikor azt hallották, hogy csak a szür­ke íróasztalok szűnnek meg, s nem csak egy, hanem ahány van ebből a színből, mindenki megnyugodott. A vállalatnál ugyanis egyetlen szürke íróasztal sem volt. Mind újrafényezték, s bar­nára pácolták a harmadik negyedévben. Később az szivárgott ki, hogy a két méternél szélesebb íróaszta­lok szűnnek meg, s mivel ekkora asztala legfeljebb a vezérnek volt, kő esett le a tröszt szívéről. Az utolsó hír azonban igen vegyes érzel­meket keltett. Azt ruttog- ták, hogy az az íróasztal szűnik meg, amelyik mellett az elintézett ügyek fordítva aránylanak a leírt bétűk számához. önkéntelenül mindenki magára gondolt, de mivel szigorúan tudomá­nyos elintézést vártak, az egész apparátus örült tem­póban számolni kezdett. A fordított aránypár képletét nem sokan tudták, de „pus­kában” pillanatok alatt el­terjedt és közkézen forgott. W. Emil rosszat sejtett, s amikor felolvasták a vég­zést, hogy az ő íróasztala szűnt meg, elsírta magát. Szeretett volna az egyeztető bizottsághoz fordulni, de értelmetlennek találta, mert amikor le akart rogyni a székébe, döbbenten fedezte fel, hogy nincs széke, mint ahogy maga az íróasztala is kámfort játszott. Közölték vele, hogy utol­só megbízatásként számolja fel ügyeit, ha ilyenek van­nak, s lezárt aktáit ierjesz- sze fel a főosztályhoz. Erre a célja megkapja két napra a gépírónő asztalát, aki csúsztatást vett ki. W. Emil néhány óráig kó­kadtan és gondolattulanul ült a tenyérnyi íróasztal mellett, majd összeszedte a gondolatait és munkához lá­tott. Pötyögtetni kezdte a jelentését, melyhez végül záradékként egy javaslatot is csatolt. Jelentésének lé­nyege az volt, hogy az osz­tályon két íróasztallal koo­perált, amelyekre a jöiő- ben éppúgy nincs szükség mint az övére. Ezen túlme­nően az alosztály négy író­asztala válik feleslegessé, amelyek számára ők szol­gáltatták az írásbeli felada­tokat, s hasonlóképpen a főosztály és a felettes szerv egy-egy íróasztala vált szük­ségtelenné, hiszen ezek őrá épültek. Javaslata az volt, hogy a népgazdasági érdek­ből fölöttébb fontos további íróasztal megszüntetésekre hozzanak létre egy bizottsá­got. Szerényen javaslatot tett, hogy koncepcióját a bi­zottság rendelkezésére bo­csátja. Határidőre beadta a je­lentést, s már másnap meg­kapta a választ. Személy szerint őt bízták meg az ügy lebonyolításával. Rövid két hét alatt elkészült a feladat­tal. Gondos kutatómunkája eredményét már a vezér gépírónője írta le öt pél­dányban, kettőszázkilenc ol­dalon. A tanulmány alapos elemzése még hátra volt, de rövid betekintés után meg­született a határozat: W. Emil munkája rendkívüli gazdasági haszonnal kecseg­tet, ezért a végső döntésig is kapjon egy külön irodát, beosztottal és egy gépírónő­vel. Az új részleg, mert W. Emil egyelőre restellté osz­tálynak nevezni, nagy len­dülettel látott munkához. Magának a beadványnak a végső kiértékelését is át­adták W. Emil osztályának, amely szükség szerint bő­vült új erőkkel. Az ő érde­me, hogy egy remek csá­szármetszéssel megoldóra k a feleslegesnek ítélt íróasz­talok ügyét. Tulajdonosaikat ugyanis azonnal átvettek az új osztály állományába, s így a tekintély csorbítása nélkül oldódott meg minden személyi probléma. Mielőtt az osztályt főosz­tállyá szervezték és két al­osztály kialakítására a ja- vasiatokat megtették volna, W. Emil kitüntetést kapott és kiemelt célprémiumot. Dicsősége csúcsán azonban megdöbbentő dolgok történ­tek. Egy reggelen a szokott időben lépett be a titkárnői szobába, s úgy tűnt, hogy minden rendben van. A tit­kárnő már intézkedett is, hogy a kocsit tízre diszpo­nálja a feleségének. Még hallotta a titkárnői telefon utolsó szavait, amikor meg­döbbenve állt meg szobája küszöbén. Eltűnt az íróasz­tala. Helyette egy kis táb­lácska állt az elegáns sző­nyeg közepébe tűzve, a barokk asztal helyén: ..Meg­szűnteivé’. — W. Emil fél- orditott... Erre az ordításra ébredU s azt motyogta: „úgy látszik, mindent kezdhetek elölről.* Csontos Gábo*

Next

/
Thumbnails
Contents