Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-31 / 308. szám
Sok hangszeren — másképpen Beszélgetés Yujicsics Tikamérral — Vujicsics a zongoránál. 1 a kulturális életben A Kelet-Magyarország körkérdése a művelődés szakembereihez Neve az elmúlt években vált ismerőssé a nagyközönség _ előtt. Filmzenéit, népszerű dalait, sikeres paródiáit sokan megszerették. Amikor táviratot küldtem neki, hogy elbeszélgessek vele, már nem kellett betűznöm a nevét, a telefonközpontos kisasszony azonnal mondta: ismerem Vuji- esicsot Közönsége valóban ágy érái, hogy nemcsak műveit ismeri, hanem őt magát is. A kitűnő zeneszerző, előadó- művész és zenetudós ugyanis, mindent, amit csinál, egv kicsi* másképpen csinálja mint ahr.gy zz "ma szokásos. — A korábbi századokban — mondja — jobban ismerték a zenésznek azt a típusát, amelyhez talán én is tartozom. Akkor egy zenésznek sok hangszeren kellett játszania (s ezért persze egyiken sem olyan jól, mint a mai koncertező művészek), könnyedén kellett rögtönöznie. Nemcsak azt várták tőle, hogy megírja a zenét, hanem azt is, hogy úgy éljen vele, mint más ember a levegővel. Hát igen. Én nem szégyellem, egy kicsit a társadalom „igncé”7nek, : „hegedűséinek érzem magam. Ugyanolyan szenvedéllyel dolgozom a színpad, a film, vagy a koncertpódium számára, mint ahogy szűk baráti körben. Legnagyobb zenei élményeim közé tartoznak azok az órák, amikor népdalozását és népdalon alapuló rögtönzését hallhattam. Hol a zongorát verte, hol hegedűn játszott, hol gitárt pengetett, hol meg a furulyát vette elő, s közben minden lehetséges nyelven énekelt. Fantasztikus produkció. A népművészet igazi szelleme elevenedik meg, de egy sajátságosán XX. századbeli egyéniség temperamentumán átizzitva. Vujicsics művészete „rendhagyó”. Mint előadóművész, zeneszerző és folklorista zenetudós egyaránt különleges. Zenetudósként - a népzenét kutatja, de nemcsak gyűjti Égy év tudományos, kutatási számvetését lehetetlen lenne csupán a nyíregyházi levéltár látogatottsága alapján elkészíteni. Mindenesetre az idei 417 kutatási esetet, ha összehasonlítjuk az 1966-os 368-cal, szépen dokumentálhatjuk a tudományos kutatások iránt egyre növekvő érdeklődést. Milyen témák is domináltak az idén? Legtöbben helytörténeti jellegű anyagokat kerestek. A tanárképző főiskola hallgatói pedig — jórészt államvizsga-dolgozataikhoz — földrajzi módon megszerzett hatalommal visszaélhetnek. Jer, írjuk össze ezeket az emíre- ket! Leültek a kert egy kies zugába, és Dzsafár írni kezdett. Idő múltán elkészült a listával és átnyújtotta a kalifának? — Hány név van rajta? — kérdezte Harún ar-Rasid. — Tizennégy, ó, igazhívők királya — mondta Dzsafár, és a szeme furcsán megvillant. A kalifa ránézett. — Helyes. Tizenötödiknek pedig írd be a magadét, Dzsafár! A te helyed is ott van közöttük! A nagyvezír kardjához kapott, de abban a pillanatban ott termett a testőrök aghája, négy mamelukkalés Dzsafárt megragadták. A tizennégy kamarást még aznap este száműzte Harún ar- Rasid, Dzsafár al-Barmakit pedig harmadnap lefejeztette. Aztán összehívta a dívánt, immár a megvesztegethető, kicsapongó, ostoba és hataloméhes emírek nélkül. És ült, és várt esteiig Bibs feljegyzi a népdalokat, hanem megtanulja és átéli őket. Egyformán otthonosan mozog az arab zene 70—80 „makámjában”, a grúz több- szólamúságában, a magyar népdalban és a jugoszláv folklórban. Zenei táptalaja — mint egyik méltatója írta — Taskenttől Marokkóig terjed. És rendhagyó az is, hogy mint zeneszerző minden műfajt fel akar ölelni, a „legkönnyebbtől” a legkomolyabbig, a slágertől a szimfóniáig. — Aki a zenét komolyan veszi — vallja zeneszerzői munkájáról — az tudja, hogy „legkönnyebb” a legnehezebb. Az én ideálom: megtalálni azt a zenét, amely manapság is minden emberhez szód, vagy legalábbis nagyon sokakhoz, amely ugyanúgy zenei anyanyelvvé válhat, mint a népzene, de meghódítja a szim- fónikus formákat is. Meggyőződésem, hogy ez nem helynevek iránt érdeklődtek az évtizedek és századok iratai között. Megélénkült a kutatók érdeklődése jelenkori történetünk iránt is. • Végül egy egészen friss hír a múlt értékinek világából: Balogh István, a levéltár vezetője a közelmúltban Románia néhány levéltárában kutatásokat és megbeszéléseket folytatott, s előkészített egy kölcsönös értékű magyar—román irat- cserét, amelyre a tervek szerint a jövő évben sor kerülhet. relemmel, de egyetlen lélek sem lépett be a terembe. A sínváltó és a masiniszta Ezt a történetet bátyámtól hallottam, ó, irgalmas szívű emír, aki ifjúi évei leg- szebbikét Allahnak tetsző, szorgos munkálkodással töltötte, a Bejrut—Damaszkuszi vasút építkezésén. Végre eljött a napja annak, hogy az Iszlám e két virágzó rózsája közt elindulhasson a vonat. Bej rútban szinte az egész város ott tolongott, ott szorongott az indóház körül, rezesbandák muzsikájától zengett a felhőtlen ég fezek és tarbusok repkedtek levegőbe, petárdák durrogtak, amint a legeslegelső vonat lassú, méltóságos gördüléssel elindult Ba’albek városánál kettéhasad a vágány, balra Alep- pó felé tart. jobbra Damasz- kusznak kanyarodik. A vonat eldübörgött' a váltóőr házacskája mellett, aztán rárobogott a Damaszkusznak forduló sínpárra. A váltóőr ott üü'** helyén, zászlócskautópia. Nem idegen tőlem semmiféle újítás, egyforma érdeklődéssel fordulok a legújabb törekvések hanghatásai vagy az elektronikus zene felé, de közben szeretnék hű maradni a zenei „anyaföldhöz”, a népművészethez. Ezekből a szavakból talán más, de igazabb kép kerekedik Vujicsicsról, akit a közönség eddig szívesebben ismert könnyedebb, — mondhatni — bohémebb oldaláról. Nagyot akar, de vajon van-e elég ereje hozzá? Az események ugyanis eddig a könnyebb megoldás felé lökték, hiszen amit eddig melléktermékként csinált, abban sikere volt, amit azonban igazán akart, alig jutott hozzá. Vajon nem játssza-e meg túlságosan az igrici’ szerepét ahhoz, hogy lassan el is feledkezzék igazi terveiről? — Magam is érzem ezt — válaszolja. Bár a művésztársadalom befogadott mint különcöt, igazi törekvéseimnek hitelét még nem tudtam közöttük megszerezni. És tudom, a közönség is egyelőre mint zeneparodistát és dalszerzőt fogadott el. Vajon kíváncsi lesz-e elkészült, és nemsokára bemutatásra kerülő zongoraversenyemre vagy készülő szimfóniámra? — Saint-Simon valami olyanfélét mondott — folytatja — hogy az embernek, ha igazán nagyot akar alkotni, 40 éves koráig részt kell vennie az élet „viharaiban”, hogy aztán aszkétikus fegyelemmel elmondhassa róla véleményét. Én — noha sokan még mindig „fiatal művésznek” tartanak — nemsokára elérem ezt a kort... (Vi) jával tisztelgett, majd amikor az utolsó kocsi is átzakatolt a váltón, hatalmasat fújt sípjába. A vonat megállt, a mozdonyvezető kinézett. — Mi van, testvérem? A sínváltó már ott állt a mozdony mellett, s felkapaszkodott rá. — Szalám. Engedj, barátom! — Mit akarsz, testvér? — A vonatot vezetni. A masiniszta rámeredt. — Mit mondasz? A váltóőr ott állt már a csapoknál, szelepeknél, és húzta az indítókart. A vonat iszonyú rándulással megugrott. — Mit csinálsz? — üvöltött fel rémülten a másik. — Vezetek! — kiáltotta a sínváltó; szeme fény lett. — Ki adott új irányt a vonatnak, mi? Erre felelj! Én! Ha én nem vagyok, ti most Aleppó felé robogtok! Utatokat Damaszkusznak én térítettem jó irányba, világos hát, hogy a masina vezetése engem illet! Alláhra, hagyj, mert ledoblak innét! A vonat rohant, rohant, egyre gyorsabban, hogy szinte szédüU aki látta — aaHagyományos, de mert minden év újat és újat ígér, mégis örök kérdés ilyenkor az esztendő fordulásakor: — Mit vár a következő évtől. Szabolcs-Szatmár és Nyíregyháza kulturális életének tevékeny részeseit kérdeztük meg. Dr. Erdész Sándor néprajzkutató: Szabadtéri múzeumot a Sóstón — Remélem, hogy az 1968-as esztendőben elkészül a Sóstón a szabadtéri néprajzi múzeum, a skanzen. Ezzel nagymértékben fejlődne a Jósa András Múzeum is, és újabb, igen értékes létesítménnyel gazdagodna a megye. A másik, amit várok: az Akadémiai Kiadó gondozásában Ami Lajos meséinek háromkötetes gyűjteménye. Megyénk népi mesélőjének kincsei összegzik a szabolcs-szatmá- ri népmesekincset, ami az egész magyar kultúrának megbecsülendő és értékes része. Csemussi Endre, a KISZ megyebizottság munkatársa: Klubot, élményeket a fiataloknak! — Olyan kulturális rendezvényeket, melyek szoros kapcsolatban vannak a politikai eseményekkel. Ezeket kell élménnyel megtölteni. A forradalmi ifjúsági napok, a Világifjúsági Találkozóra, a KMP és a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulójára történő felkészülés jegyében szeretnénk sok maradandó kulturális eseményt rendezni. Ezenkívül a múlt évi sikerekre alapítva: 1968-ban 25 új ifjúsági klubot kívánunk létrehozni. Ehhez várjuk a fiatalok öntevékenységét, lelkesedését, munkáját, lendületét. Adriányi László, a Tanítóképző Intézet igazgatója: Önálló ifjúsági önkormányzatot — A hallgatók világnézeti szilárdságát kívánjuk nótán egyszerre csak váratlanul pöfékelni kezdett és meglassult a futása. Alig néhány mérföld még — és már csak vánszorgott. — Lassul a vonat! Most mit csináljak? — kiáltotta a sínváltó kétségbeesve. — Fűtsed fel a kazánt — intett a masiniszta. — Jó, de hogyan kell? — kérdezte a másik. A mozdony alig mozgott már, majd hirtelen nagy döc- cenéssel megállt, s csak pöfékelt, fújtatott. — Alláh nevére mondom: ez gyalázat! — üvöltötte a váltóőr! — Megállt! Pedig én szabtam meg az útját! A masiniszta most odalépett melléje, szenet dobott a tűzre, a tűznek huzatot adott, mire a kazán újra dorombolni kezdett, s a mozdony meg-megrázkódott. A vezető ekkor meghúzta az indítókart. — Arra megyünk, amerre te akartad, igazhitű testvérem — szólt aztán, amikor a vonat már elindult. — És ha. akarsz, ideállhatsz a helyemre. — Fejemre és szememre: nem nagy dolog, amit csinálok. Csak épp «IflA fcail vélni a következő évben. Szeretnénk, ha hallgatóinkat a szervezett, önálló önkormányzat szabályozná, s határozott vezetői munkával segítenék nevelői és oktató célkitűzésünket S még egy óhaj: legyen megyénkben annyi nevelő, hogy III. éveseink ne kényszerüljenek egy fél évet tanítani, különböző iskolákban lényegében képesítés nélkül. Több haszna lenne a céltudatos szakmai felkészítésnek. Remélem, hogy az új pályázati rendszer segít ezen a gondon. Kecskovszki József, a Afo- ziüzemí Vállalat igazgatója: Kél meglepetést! — Nagyon remélem, hogy 1968 április 4-én végre átadhatjuk a nézőknek a Lenin téri új mozit Talán vége szakad a határidőtologatásnak. Ez lesz az egyik meglepetés.. A másik: Budapest és Szeged után a jövő évben Nyíregyháza lesz az ország harmadik városa, ahol 70 milliméteres — a legkorszerűbb — vetítőgépet üzembe helyezzük. Makai László, a kisvárdai vármúzeum igazgatója. Időszakos kiállítások Kisvárdán — 1968-ban megkezdjük* kisvárdai vármúzeum. kiállításának teljes felújítását Ekkor mutatjuk be rendkívüli értékű reneszánsz és barokk csempéinket is. Uj kezdeményezésként a Bessenyei Gimnázium dísztermében a jövő nyártól időszakos kiállításokat rendezünk, első alkalommal a megye képzőművészeinek alkotásait tárjuk a látogatók elé. Ezt követően szeretnénk megrendezni az ősember művészete című kiállítást is. A rendszeres időszakos kiállítások lényegesen emelnék községünk és a járás művelődési rangját Gyarmati Jánosné, a Kölcsey gimnázium igazgatója: ‘ Szeretnénk egy megszépült iskolát — A korszerű oktatás és nevelés kelléke a korszerű iskola. Szeretnénk, ha a következő évben megkezdhetnénk az épület modernizálását. Várom a jövő évtől, hogy még szorosabb legyen a kooperáció a szakközép- iskola és a gimnázium között, ami 1967-ben szépen alakult ki. S még valami, amit diákjaimmal együtt szeretnék készen látni: a klub, ahol jól szórakozhatnak becsületes munka után a fiatalok. Merkovszky Pál, a megyei könyvtár helyettes vezetője: Még több könyvet, még több olvasót! — Ezenkívül a könyvtári pnlgáltatások sskrátűbbé. korszerűbbé tételét, »zinvo* nalának emelését Elsősorban a társadalmilag szükséges és hasznos információszolgáltatás bővítésére gondolok, az élet minden szférájában, lehetőleg minden könyvtári szinten. Várom, hogy könyvtáraink még otthonosabbak legyenek, ahová jólesik betérni. Úgy vélem, hogy minderre a fenntartó tanácsok önállóságának növekedése, a helyi lehetőségek változatosabb felhasználási lehetősége, könyvtárosaink lelkes szorgalma jó alapot ad. Végül szeretném, ha 1968-ban megkezdődne a régen várt új megyei könyvtár építészeti tervezése. Pankotai István, % színház igazgatója: Legyen olyan, mint 67 volt — Nem kis kívánság: legyen olyan 68, mint C7 ./olt. Előadásaink tervét túlteljesítettük. A várt 150 Helyett 175-öt tartottunk. A múlt évi 78 ezerrel szemben az idén 87 ezren látogatlak a színházat 2000 bérletesünk van. Szeretnénk ezt a szintet tartani, ha lehet növelni. Várom, hogy az idelátogató együttesek továbbra is színvonalas műveket hoznak, ha lehet, még jobbakat, mint eddig. Huszár István, festőművész: Munkát, és megint csak munkát — Szeretném, hogy 1968- ban, ha valaki megérkezik» nyíregyházi állomásra, a Petőfi téren lévő 6 házon nyíregyházi művészek sgra- fittóit lássa. Remélem, nem hiába remélünk ebben. Ezenkívül várok munkát, igen sok munkát. Ez old fel, ez teszi teljessé a művész életét Embereket akarok ábrázolni! Szeretném, ha megyénk művészete még nagyobb teret kapna. Eh ne 2 várom, hogy művészeink szoros kollektívába forrva lépjenek porondra. Hársfalvi Péter docens, a Szabolcsi Szemle felelős szerkesztője: Ne a Szemle legyen a sond... — Örömmel nyugtázzuk, hogy egy évfolyam van mögöttünk. Ez azt bizonyítja, hogy folyóiratunk mind népszerűbb lesz. Azt várom a jövő évtől, hogy ne a Szabolcsi Szemle legyen a gond, hanem a lapban kapjanak helyt megyénk égető gondjai. Cél, hogy a Szemle körül olyan szellemi gárda alakuljon ki, mely érzi a megye problémáit, s írásaival segíteni tud, megoldást akar találni. Azt remélem, hogy folyóiratunk mind nagyobb részt, vállal megyénk előrehaladásáért vívott harcából. Borget La joe Kutatás a levéltárban
