Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
József Attila emléke Bereg kulturális centrumában Történelemóra a könyvtárban IMMÁR HÁROM ÉVTIZEDE, hogy a szárszói vonat kerekei kioltották József- Attilának, a kor legnagyobb magyar költőjének életét. Azok közé tartozott, akiket saját nemzedékük nem ért meg teljesen, akiknek tehetsége, értéke, igazi tartalma csak haláluk után, az utókor előtt bontakozik ki egészen. Csak a felszabadulás óta eltelt évtizedekben tűnt elénk igazán József Attila erkölcsi és szellemi nagysága, vált költőeszménnyé. S reá akkor emlékezhetünk méltóképpen, ha felidézzük azokat a világnézeti, magatartásbeli összetevőket, amelyek életművét olyannyira időszerűvé, élővé és társadalmilag hatékonnyá teszik. Az első ilyen mozzanat, amellyel különösen a fiatalságra gyakorol mély hatást — az őszintesége. A feltétlen és folttalan igazságra törése. Sikerének másik titka — költészetének demokratizmusa. József Attilát magáénak érezheti a legkülönbözőbb helyzetű, eredetű, indíttatású, érdeklődésű és célú ember. „Az utca és a föld fia” egyszerre: az ő élettája a pesti külváros, a ferencvárosi zegzugos utcák, a gyárak füstös, per- nyés világa, a máló tűz- falú bérkaszámyák újságpapírral takaródzó szegényei éppúgy, mint az öcsödi, szabadszállási végtelen határ, az „áramló könnyűségű” rét. UGYANILYEN VONZERŐ az ő lírájában az alkotás kizárólagos gondolati jellege, intellektuális tudatossága, a költői eszmélet dialektikus igazságaira való alapozottsága. Alig ismerünk költőt hét évezred világirodalmában is, akinek életműve ennyire a jelentésre, a filozófia igazságaira. a mérlegelő-elemző ráció tartalmaira épülne, mint az övé, aki ennyire magától értetődően mellőzne verseiben mindent, ami formaitechnikai járulék, ami csupán díszítő elem, a mesterség virtuozitása. Pedig József Attila birtokában van mindannak a nyelvi-stiláris gazdagságnak, formaérzéknek, verselőképességnek, ami a hét évszázados múltú magyar költészetben csak Vórösmartynak, Arany Jánosnak, az újabbak közül Kosztolányi Dezsőnek volt a sajátja. Ugyanakkor: lírájában alig vesszük észre mindezt, még legartisztiku- sabb művei sem hatnak pusztán a verselési-nyelvi esztétikum ingerével. Nem, mert a Külvárosi éj és a Nagyon fáj költőjének olyelzuhant. Magával rántottták a negyediket is. Az élőt. Mintha csak megbotlott volna, felállt: Méltatlankodás- sal az arcán, hogy nem egyszerre terítették le társaival. A fiú volt. — Nos? — kérdezte a tiszt. — Nem! — mondta a fiú. — Csőre tölts, — harsant a vezényszó. És aztán: — Célba! — A fiú felpillantott: három cső meredt rá. — Várj! A tiszt meghagyta — további vezényszóig emeljék a fegyvert az elítélt feje fölé. És mintha különös gondja lett volna arra, hogy a fiú életben maradjon, elismételte, amit mondott. Sőt, mintha örülni látszott volna a váratlanul beállt fordulatnak. Mosoly bújkált lányosán csinos, sápadt arcán. De amint bokáig érő zöld köpenyben állt, a villogó bádog U betűvel a piszkos sapkáján, olyan volt, mint a kérlelhetetlen végzet. Újabb szaván a katonák rögzítették a zárat. Majd vezényszóra lábhoz eresztették a fegyverüket. A tiszt torkán mintha akadozott volna a szó, amint vezényelt. Szinte meghatotta a fiú megszólalása. — Nos? Tíz napja folyton ezt a annyira a gondolat művészi megragadására és minél plasztikusabb kifejezésére koncentrálódik az ösz- szes mozzanat, hogy emellett minden más másodlagossá halványul. S JŰZSEF ATTILA LÍRÁJÁNAK ez az alapvető gondolati fogantatása vezet el bennünket időszerűségének minden bizonnyal legfontosabb összetevőjéhez — közéletiségéhez. A magyar költészet igazán gazdag közéleti ihletettségű tehetségekben — elég, ha Balassi, Zrínyi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Ady, Juhász, Illyés Gyula neveit idézzük —, de József Attila közülük is kimagaslik közéletiségé- nek ints nzitásával. Kevés irodalmunkban az olyan alkotó, akinek sorsa és művészi törekvései ennyire összeforrtak volna a tömegek ügyével, akinél a vers feladata, rendeltetése, értelme ennyire azonosult volna a népmilliók szolgálatával. Garai Gábor találó szóhasználatával élve —- „kőtábLaszerűen” fogalmazza meg az utókor számára a munka, a harc, a felelősség és a közösségért való helytállás morálját József Attila múló idővel dacoló, változatlan aktualitásának alighanem e „poros száj”- voltában rejlik a nyitja leginkább. Abban az eltökéltségben, amellyel képességeit a szegények, megnyomorítottak gondja-bajának szentelte: József Attila t kérdést Intézi hozzá és tfz napja mindig ezt a választ kapja: „Nem!” Órákon át: „Nos?” és órákon át: „Nem!” Tíz napon át: „Nos?” és tíz napon át: „Nem!” És most ez a váratlan: „Várj!” A tiszt azt parancsolja, hogy verje agyon az apját. Nyilván szenvedélyévé vált, hogy szeme láttára ölesse egymással a foglyokat, és fölényes mosollyal gyönyörködjék az öldöklésben. Korábban az apától követelte, hogy verje agyon a fiát, az öreg azonban elszántan megtagadta és szemközt köpte. Azóta esett a választás a fiúra. „Megkímélem az életedet” mondta a tiszt. És most ezt kérdi tőle: — Nos? A fiú motyog valamit magában. — Tudod mit ígértem — emlékezteti az usztasa hangosan, hogy minden halálraítélt hallja. — Nem bírom — nyögi ki a fiú és kétségbeesett pillantást vet az apjára. Az mozdulatlanul áll, mint a megkövült átok. — Várj. — Meggondoltad? — Ide a taglót — mondja a fiú. — Ha agyonvered, életben maradsz. — Ide a taglót — mondja a fiú ismét, magára pa„En nem fogom be porös számat A tudásnak teszek panaszt Ram tekint, pártfogón e század: rám gondol, szántván, a paraszt; engem sejdít a munkás teste két merev mozdulat között: rám vár a mozi előtt este suhanó, a rosszul öltözött.” (Ars poetica) DE UGYANÍGY SZEREPÉT játszik a költő mai népszerűségében egyetemessége is. József Attila olyan gondolati és érzelmi tartalmakat emel verseibe, á filozófiai általánosítás, a lírai logika oly felismeréseit, amelyet magáénak vallhat a földkerekség minden haladó embere. Ezzel magyarázható a költő egyre növekvő népszerűsége a Szovjetunióban éppúgy, mint francia földön, vagy Olaszországban. A huszadik századi ember életének, a proletárforradalmak korának művészi szintézisét nyújtja számukra ez a líra A maga teljességében képes művészileg reprezentálni mindazt, ami a modem egyéniség, a modem társadalom életének legfőbb jellegzetessége. „A mindenséggel mérd magad” — ez volt József Attila önmaga számára szabott programkövetelménye, s ennél elismerőbb szavakat az ő soha nem avuló alkotói teljesítményére sem mondhatunk. rancsolt nyugalommal, hogy ki ne törjön belőle a sikoltás. Az usztasa leoldatja kezéről a drótot Egy katona odaviszi a taglót. A fiú szorosra zárja vértelen ajkát. Az apa csak nézi. Komoran. Megvetéssel teli szemekkel, a fiú azonban nem igyekszik megindokol - ni arca egyetlen vonásának rezdülésével sem a döntését. Arca szenvtelen. Sőt, mintha nem is sajnálná immár... „hiszen verte az anyámat, iszákos volt... megváltja az életemet... hiszen miatta estem csapdába...” A tiszt vállon fogja és előbbre húzza. Az öreg egyedül maradt. Szeme, ki tudja, miért könnybe lábadt. Egy nagy könnycsepp legördül a já- romcsotján s a felső ajak ívén belevesz a sűrű borostába. — Markold meg a taglót — szólt rá a tiszt a fiúra, és elmosolyodik. Mindig ezek a legkélyesebb pillanatok számára, amikor az áldozat erőben és akaratban hirtelen megtörik. Megalázkodik, végső elveszett- ségében. — Két kézre! A katonák unalommal nézik a jelenetet. Felindultnak, vagy talán boldogtalannak is csak egy fiatalabb katona látszik. Sokan, sokféleképpen igyekeztek már meghatározni s kialakítani a könyvtárak legkorszerűbb funkcióját — különösen egy viszonylag kis apparátussal dolgozó községi, járási könyvtárét. Tervek, elgondolások, kísérletek: kiub, libresszó... Minden második ember olvasó A könyvtár sokoldalú hasznosításának, többcsatornás népművelési lehetőségeinek útjait sikeresen keresi a vásárosnamenyi járási könyvtár. A legfőbb eiv itt az, hogy az intézmény több legyen egy kölcsönzőhelynél, ahonnan évi 1 forintért minden diák, 3-ért pedig minden felnőtt annyi könyvet visz el, amennyit győz. Jóllehet a könyvtárnak ez az alapfunkciója, s a Bereg kulturális centruma e téren is rekordadattal szolgál: a járási székhely lakóinak 45 százaléka, 1066 lakos beiratkozott olvasó, s a könyvtári tagok háromnegyede 14 éven felüli. Az alapfunkcióhoz — az olvasási, tájékozódási igények kielégítéséhez — tartozik térmészetesen a több mint 100 folyóiratos és gazdag kézikönyvtári anyaggal rendelkező olvasóterem is. Tanulmányi kirándulás — könyvekkel A könyvtári tevékenység számos pontján azonban túllép az itteni munka, és termékenyen fonódik össze az iskolai oktatás és az iskolán kívüli népművelés tevékenységével. A naményi könyvtár egyik leghatásosabb kapcsolatát a helybeli gimnáziummal teremtette meg. A könyvtár és iskola mindennapi kapcsolatából csak néhány példát említünk. A könyvespolcok között gyakran tartanak történelem és magyar irodalom órákat, iskolai vetélkedőket, játékos könyvismereti játékokat. A közeljövőben a könyvtár vendégül látja a középiskola tanári karát: szoros, aktív kapcsolatot kívánnak teremteni, s ennek lehetőségeit beszélik majd meg. A gimnázium honismereti szakkörének tanulmányi kirándulását — megyénk történelmi és irodalmi emlékhelyein — mozgó könyvtárával kísérte el a naményi járási könyvtár. — Két kézre! «—Jó — mondja a fiú. Ereje azonban nemigen van hozzá. Reszeket a keze. Egész testében remeg. Miközben a lengő taglót figyeli, félszemét a tiszt az | öregen felejti: az mozdulatlan, halálával megbékél- ten áll, mint a tapasztalt ember, aki nem is várt mást az élettől. És amikor magasba lendül, a tagló két tekintet találkozik egymással : az öregé, meg a tiszté. Az öreg csupa megadás, a tiszté kaján öröm. Dermesztő csend tamad — a fiú a tiszt felé lendíti hirtelen a taglót Az első ütés után az usztasa talpon marad, csak a feje csuklik le, és megtántoro- dik. Halott fényű szemmel a fiúra szörnyed s aztán lerogy — kalimpáló lába barázdákat húz a sárba. A fiú még két ütést mér rá s azután, hogy közéjük dobja a taglót, odaszól kimerült hangon a katonáknak: — Lőjetek! Ekkor ráveti tekintetét az apa is, s ajka fájdalmas mosolyra húzódik. Dudás Kálmán fordítása A honismereti szakkör és a könyvtár között igen aktív kapcsolat alakult ki. A közös cél — s ebben a járás többi intézményének összefogására is számítanak — a járás történeti anyagának, írásos és tárgyi emlékeinek, régi és mai dokumentumainak összegyűjtése, közreadása. A gyűjtőmunkát a jövő év közepétől már hasznosíthatják a kutatók, érdeklődők, akik a Bereg múltjáról, ielenéről kívánnak adatokat. A könyvtárosok egy szovjet könyvtári szakfolyóirat ötlete alapján dossziéba gyűjtik a járásról megjelent mindenfajta vonatkozású napilap és folyóirat cikkeket. A honismereti szakkör tagjai régebbi írások, újságok felkutatáséval egészítik ki ezt a friss aktuali- tású kollekciót. Ehhez a gyűjtőmunkához tartozik természetesen a helytörténeti kéz-könyvtár anyagának összeállítása is. f nés eredményeként már egy t polcnyi könyvanyag összejött „...minden körülményesen leír at ik“ Vessünk egy pillantást a kis gyűjteményre! Egy mű Stromfeld Aurélról, egy másik a lónyai vizek néprajzásról, megint más Baicsy- Zsilinszky Endréről, Köl- cseyről családtörténeti tanulmány, a Bereg iskoláinak évkönyvei, egy 1947-es helyi kiadású kalendárium, könyv a Tisza-vidéki keresztszemes hímzésmintákról. De van itt könyvrégiség is: „Magyarország geog- raphiai szótára, • mellyben minden város, falu és puszA kis szoba — alapterülete alig több mint húsz négyzetméter — már több mint egy éve ad otthont a képzőművészeti akjtotások- nak Rakamazón. Falai között megfordulnak Tokajba igyekvő turisták, borsodi képzőművészek és elzarándokolnak a közelből mindazok, akiket vonz a szép. „Kisgaléria” — így nevezik s ha a nevében van is némi túlzás, a terv, ami ezt a termet létrehozta nagyon is reális. Huszar István raka- mazi festőművész kérésére utalta ki a tanács a helyiséget, s hasznosabb dologra — mint ahogy az elmúlt hónapok is bizonyítják — aligha fordíthatták volna. Nekünk, itt a megye székhelyén tulajdonképpen szégyenkeznünk kellene emiatt a kis terem miatt, hiszen Nyíregyháza még ilyennel sem büszkélkedhet. Képzőművészeink csak egy- egy őszi, vagy tavaszi tárlaton mutathatják be alkotásaikat. Az évek folyamán még a múzeumból is kiszorultak. A megyei művelődési ház egy-egy alkalmi kiállítása, no meg a „preáz- szótárlat” semmiképpen sem elégítheti ki az alkotók, s az egyre inkább érdeklődő közönség igényeitA megye képzőművészei a „Kisgaléria” felé orientálódnak. A napokban nyitották meg — mégpedig igen nagy közönségsikerrel — Pál Gyula nyíregyházi festőművész kiállítását Raka- mazon. A meghívók már Soltész Albert tárlatára invitálnak, majd Nagy Mihály szobrászművész mutatja be alkotásait a Kisgaléria közönségének. Utánuk Berecz András képeit láthatják. Egyszóval elkészült Rakamaz tízhónapos képző- művészeti programja, olyan betűrendben körülményesen leíratik” — a kiadás éve 1851. Belekerült ebbe a gyűjteménybe Hoó Bernát könyve és Hollós Korvin Lajos regénye, A vöröstorony kincse; az előbbinek tiszakerecsenyi, az utóbbinak jándi kapcsolatai vannak. Inspekció -- vitához, ankéthoz Ebből a gyűjtőmunka ól adódik a könyvtár és a :\;j- zeum természetes kap' ,t- ta is. A könyvtárosok például a későbbiekbe:. . - történeti, néprajzi, reg » éti könyvkataiógust kit.:. tiK összeállítani, s ezt a múzeum látogatóinak rencienveze- sére bocsátják. A művelődési hazban folyó szakköri munkához is szakköny vismertetes:. i- rul hozzá a könyvtár de megtalálták az egyik g- korszerübb kapcsolatot s, A művelődési ház gyekor.a egyéb célokra foglalt .v klubtermét a tv-készuLk- kel ellátott könyvtári olvasóterem helyettesíti L-y.vor. Ez a népművelői ey-.ltt- működést tovább fejlesztik. Január 1-től a tv irodalmi műsorainak idején az olvasóteremben inspekció« könyvtáros teljesít szolgálatot, aki — miután előre felkészül — ankétot, vitát vezet a könyvtári tv-klub- ban. Tervek, megvalósult éa megalapozott ötletek: a korszerű népművelés lehetőségeinek dokumentumai, egy járási székhely pezsgő kulturális életének megcsillanó lehetőségei... program, melyre joggal büszkék lehelünk. A rakamazi Kisgaléria népszerű. Izlésformáló ereje kétségtelen. A helyi képzőművészek őszi tárlata előtt most megtartott zsűrizés is bizonyítja, hogy a Szabolcsban élő és dolgozó 6—8 művész nemcsak termékeny, hanem színvonalban sem marad el az ország átlagos képzőművészeti szintjétől. Budapesti, debreceni hajdúsági és borsodi kiállításokon már többször felfedezték őket. Jó lenne, ha a megyeszekhely is biztosítana Rakamazhoz hasonló bemutató termet. Természetesen megtenné egy megüresedett üzlethelyiség is. (Talán számításba jöhetne a jelenlegi Béke mozi épülete, ha majd megnyílik az új filmszínház). Egy kiállítóterem sokféle haszonnal járhat. Fokozza a művészek munkakedvét, — ez bizonyos színvonaljavulást is eredményez — és nagy szerepe van a közönség ízlésnevelése szempontjából is. Arról az előnyről sem szabad megfeledkezni, hogy más városok, tájak alkotóit is meghívhatjuk. A közönség — az állandó ki- álHtóterem kapcsán — szoros, szerves kapcsolatban él a képzőművészettel. sokak igénye feltámad a vásárlás iránt. Az állandó kiállításon a művészeknek a közönség előtt is alkalmuk nyílik bebizonyítani. hogy mennyire alkalmasak városunk tereinek, lakó és középületeinek díszítésére is. A beruházások összegének az a sokat emlegetett kétezre- !éke, így végre eredeti célját szolgálhatná. A feladatok nem oly nehezek -r- anyagilag sem — mint ahogy azt az első pillanatban hinnénk. A rakamazi Kisgaléria példája bizonyítja. Gyarmati Béta A legutolsó harcos Valami forró, nyári éjszakán gyárfüst ölelt át lomha földszagot S a legnagyobb lélek szökkent belém: az ucca és a föld fia vagyok. Ma hat földrészre nyílik bimbaja — szép szivem óriás, piros virág és villamos hullámok lengetik világbelengó, kitárult szagát. Börtön, kaszárnya, templom nem elég, hogy a hegyekről ledobja szavam és minden ige fölöttem lebeg és minden más szándék szdndéhtálan. Ha én sírok, a világ vére hull, ha káromkodok, minden trón remeg, ha nevetek, az isten is örül s tavaszba szöknek akkor a telek! Hitem a sors lesz: Szívbéli urunk akar csodátlan, új, legszebb csodát — kaszárnyát, börtönt elrombolnak az arcunkról omló, lelkes lavinák. Minden jövendő tűz is bennem él, hogy az utolsó harcos én legyek. A símogatás az én lobogóm s minden megindul, hogyha én megyek! A lelkesedés zengő süvegét égig hajítják a f rnyédt napok, ha szívetekben a tükör leszek: az ucca és a föld fia vagyok. Szilágyi Szabolcs Nét ány négyzetméter is elég A rakamazi Kisgaléria programjának példáján
