Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-31 / 308. szám
Szeberényi Lehel: Imádom Oktáviát Szlovák György rajza Baranyi Ferencs Hó — álmaim És hó esett a tiszta víztükörre, a pelyheket nagy hullám kapta ölbe, és vizáé vált a hó ott mindörökre. Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon, nem volt fehér a táj, csupán a parton, a víz színén fehérlően nem maradt nyom. Ha jéggéfagysz, a rádhullt drága pelyhek nem növelik, csak terhelik a lelked, és eltakarják ázépségét színednek. Hó álmaim örvényeidbe hullnak, s örvényeid havamtól gazdagulnak, midőn ijesztő messzeségbe futnak. Az életem csak benned folytatódhat, ez sorsa rég — ha vízre hullt — a hónak, belédhalok, hogy éljek, mint futó hab. • Xergetőztek az örvények pörögve, rohant az ár a végtelen ködökbe, és hó esett a tiszta víztükörre. Vasvári Istvánt Szilveszter Mindenütt fenyők, fenyők és fenyők, a város fölé ózont tetőznek, ködbegöngyölt, havas legelők kergetőznek. Az épülő ház fagyfehérben áll, S a hó-illat, ami itt szállt régen s a kemencéé — a meleg kenyérben: tágas, nyíló szilveszteri táj! Menj, oldódj s tűnik a nyomasztó. Nyisdd a kaput, honnét valaha Merengett föl december hava Hallgatod az ég bolyhos neszét s lábod vén út friss havába lép. Filmek a tv januári műsortervében A televízió 1968. első negyedében nem kevesebb, mint 33 játékfilmet vett műsortervébe. Ezek közül mindjárt az új év első hónapjában 11 alkotás kerül képernyőre. A Marcia című produkcióban angyalhoz fordul segítségért az a sztárjelölt, akit halállal fenyegetnek, ha a titokzatos körülmények között meghalt népszerű sztár szerepét elvállalja. A népmesék hangulatát idézi a balvári vadász című szovjet film. Hat variáció egy különös témára A iehér mellény című NSZK-produkcié. Ugyancsak az NSZK-bah készült a „Doddy és a testőrök? című film. Hartog nagy sikerű színdarabjának filmváltozata A családi ágy című francia alkotás. Háromrészes izgalmas, kalandos fordulatban gazdag angol bűnügyi film a Melissa. Egy asszonyt megölnek és a bűntényt tovább! gyilkosságok követik. S hogy oldódjék a hangulat, megtekinthetik. a nézők a B ertold-Bertoldini címmel három ostoba legény kalandjait elmesélő olasz vígjátékot is. Vígjáték a „Legyünk boldogok!” című angol produkció is. Januárban kezdődik a televízió Klasszikusok a képernyőn című sorozata, amely tv-íilm változatban mutatja be a világirodalom halhatatlan alkotásait. Ezúttal a Hamletet láthatják a nézők. Maximilian Schell főszereplésével és a Dow Carlost. öt folytatásban adják m. tv-ben a Mario című osztrák ifjúsági filmsorozatot Uj könyv: Menekülés az erdőbe (ZRÍNYI KIADÓ) A második világháború egyik leghevesebb küzdelme a Krim félsziget kulcsáért, a szevasztopoli erődért folyt 1942-ben. A sokszoros túlerőben lévő fasiszta német csapatok gyűrűje körülvette az erődben harcoló szovjet védőket, akik az egész világot bámulatba ejtették hősiességükkel. A küzdelemnek egyik igen érdekes, kevéssé ismert epizódjával ismerteti meg az olvasót Günter Spranger regénye. A Krim fölött átrepülő angol utasszállító gépet a németek tűz alá veszik, a gép megsérül és lezuhan, utasai közül azonban George Wheel százados, angol felderítőtiszt, aki titkos megbízatással Lengyel- ország felé repül, ejtőernyővel kiugrik a németek által megszállt Krim félszigeten. Wheel kapitány erdős, szakadékos hegyi terepen ér földet, s ott egy időre elrejtőzhet. De tudja, hogy az éhség hamarosan bekergeti a falvakba, s mivel nem beszéli az orosz nyelvet, megmenekülésére a leghalványabb reménye sincs. Az esetről azonban a szovjet felderítés tudomást szerez és egyik kipróbált felderítőjüket, Borisz Kalgin hadnagyot az angol tiszt felkutatására küldik. Izgalmas kalandok és számtalan megpróbáltatás után a szovjet tisztnek valóban sikerül megtalálnia George Wheel századost Ezután következik a nehezebb feladat: él kell juttatnia Wheel kapitányt az erődbe, hogy a tengeren nyíló szabad úton visszatérhessen hazájába. Az erőd ostroma már vége felé közeledik, a gyűrű napról napra szorosabbra zárul a* egyre fogyatkozó védők körül. Hogyan sikerül mégis, szinte az utolsó pillanatban Kalgin hadnagynak bejuttatnia az angol tisztet az erődbe, a németek és a velük szembenálló szovjet csapatok tűzvonalán keresztül, — erről szól az érdekes regény. II őst már nem tud érde1 kelni. Hogy úgy mondjam, unom. Apu minden nap engem küld be Sándor bá- esiékkal a faluba. Azelőtt halálian tetszett. A fiúk is. tudták, hogy Skoda Oktávia a kedvencem. Folyton azt rajzolták nekem, s a pad alatt küldözgették. A tanár bácsi egyszer meg is látta. Megmondtam nekik, hogy nem tudtok érdekelni, kis hülyék. Igaz is mit küldözgetnek nekem szerelmes leveleket. Ha Sándor bácsiék nem vinnének be, gyalog kellene menni, vagy bicajjal. Apu inkább bicajjal jár a faluba, mert nem bírja a Juci néni dumáját. Engem ugyan cseppet sem izgat. Meg is vannak sértve, hogy apu nem megy velük, én tudom. Any- hyira beszéltek neki, hogy beviszik ők, minek fárad, amikor itt van nekik az autó. Annyira akarják, hogy mi menjünk velük. Láthatták, hogy apu meg nem akar. Nem akarja kötni magát senkihez. Azt is fölajánlották, hógy őhozzá igazodnak. Apu meg nevetett: majd a kislány. De mit is erőszakos- kodnak. Ha látják, hogy nem, hát nem. Mióta szünet van a suliban, én járok csakugyan a boltba, a Sándor bácsiékkal. Apu reméli, hogy már lemásznak a nyakáról. Most már megvan a kedvük, kijó- kodhatják magukat velünk. Sn - borzasztóan örültem, azt mondani se kell. Imádom a Skoda Oktáviát, és imádom aput. Vagy azt mondtam, hogy már nem tud érdekelni? No persze, a Sándor bácsiékét unom. Unom, hogy tízkor mindig át kell menni, mert nem szabad ám, hogy várjanak rám. Kilenckor már öltözködöm. Játékba nem foghatok: És meg is kell íésülköd- ni. És ha már Öt percet kések, Juci néni szól: — Vártunk már kedves. : Olyan jókodón beszél, mint a tiszi, aki a többieknek hittant tanít. Ül a fonott székben, s tenyerét a hasára teszi: ' — Ugye felírta kedves, amit szedett? A nyudíjas postamester ^ néni szedi nekik a málnát. Tíz kilóból három az övé. — írja föl ám kedves, nehogy becsapja magát. . Sándor bácsinak bírom a türelmét. — Ugyan Jucikám, fel van már írva Látom, Sándor bácsi elmegy a közelből. Én is elmennék, de Juci néni a fejemet simogatja. A postamester néninek is melege /an, csupa pirosság. Csak le- gyintget, meg nevetgél: — Jól van az. — Nem úgy van az, kedves, fel kell azt írni. Isten ments, hogy rosszul járjon. Haláli. Azt hiszi, mindenki hülye, és nem látja, hogy ó fél attól. Legalább ne nézze hülyének az embert. És még ilyeneket mond: — Tudja postamester néni, milyen okos ez a kislány! És milyen komoly. Pedig még csak tízéves. Elmúltam, de mindegy. — Csak a haját azt még nem tudja megfésülni a kedves. Szeretem, mikor így törődnek a hajammaL Odáig vagyok. — Nem áll meg —■ mondom. — Csattot kell bele tenni kedves. Hogy ez milyen okos, hát az nem emberi! Csudára bírom. A legjobban azt bírom, hogy az ő haja. meg egy kóc. Berakjuk a málnát az autóba. A szöveget már előre tudom, — Sándorkám, vigyázz, hogyan rakod. Bele ne lépjen valaki! Ez a valaki én vagyok, de Hiindegy. Sándorkám vigyázz! Ez a lemez. Majd Juci néni a kapuhoz megy, s mondja, amit csinál: — Előre megyék kedves, nyitom a kaput. De előbb engem megnéz, jól ülök-e a málna közt. — a lábodat i gumisa, tedd, kedves. A csak az utcán ül be, az első ülésre, Sándor bácsi mellé. Oda más nem ülhet, mert akkor ő nem tudja figyelmeztetni Sándor bácsit Mindjárt lehuppanunk a járdáról az úttestre. Juci néni meg fog szólalni: „Sándorkám, balra figyelj..,” Sándor bácsi máris figyel, még Juci néni nem is szólt. Csak most jön: — Sándorkám, balra figyelj... Végre helyünkön vagyunk valamennyien. Megyünk vagy harmincassal. ...... , ■ ':. — Csak óvatosan kedves, minek sietni. Akkőr nem lesz semmi baj. — Fogja Sándor bácsi karját, Sándor bácsi meg a kormányt fogja. Nekem hallgatni kell, hogy ez milyen jó autó, és még sohase volt javítva. És ha nem lenne az autó, gyalog kellene menni. Nekem köszöngetni kéne ilyenkor hogy szállítanak, tudom, de sehogy se áll rá a szám. Minap többször is bedöglött a csodaautónk. — Csak a gyertya köpköd kedves — nyugtatott meg Juci néni. — Nincs ám ennek soha semmi baja. Ez semmi, kedves. Sándor bácsi a motorban turkált, fel volt hajtva a teteje, s nem lehetett kilátni. — Sándorkám, hajtsd le a tetőt, mielőtt elindulunk. — Persze hogy lehajtom, Jucikám. Azt várom, hogy mikor pukkan szét Sándor bácsi, mint a luftballon. Csak nehogy akkor’ pukkadjon, mikor megyünk az autóval. No, mentünk tovább. Alig mentünk, Juci néni megfogta Sándor bácsi karját. — Álljunk meg Sándorkám. Vegyük fel a nagymamát. Ne fáradjon szegény. Ugye, miért ne vennénk fel kedves, mikor megtehetjük. A nagymama azt mondta, jó neki gyalog. Sőt éppen így akar menni. Mosolygott, sajnálta, hogy miatta megálltunk. De Ilont, aki az utat szokta takarítani, felvettük. A gyerekei is ott voltak, azok már nem fértek eL Velem jár az egyik. — Csak nem a maga gyerekei, kedves? — kérdezte Juci néni. , 1 Ion mellettem ült a mál- na közt. Lábát a levegőben tartotta, mert nem tudott másképp a málna miatt ülni. De igen — mondta. Én csodálkoztam, mert azt mindenki tudja, hogy Ilonnak gyerekei vannak. — Hát nem lány maga kedves? — De igen — Láttam, Ilon fújja a levegőt, hogy hűvösebb legyen neki. — Gonoszak * tfrftok ugye, kedves. Becsapták magát. Nem kell a férfiaknak hinni. Láttam én, hogy Ilon nagyon piros, legyezgeti magát a tenyerével. Hallgatnia kellett Juci néni vigasztalásait, mert nem lehetett innen csak úgy kiszállni. Ma simán futunk — harmincassal. Semmi érdekes. Imádom a Skoda Oktáviát. Lökődzöm a testemmel, hátha jobban megy. — Csak vigyázz Sándorkám, csak óvatosan. Ugye itt van ez a kislány is, a felelősség kedves... A járdaszegélynél látunk egy „szemétládát”, egy Trabantot. Kiszáll a nő. Úgy száll ki, hogy megfordul maga körül. Juci néni utánanéz. — Ezek az újmódiak nem tudják megtanulni, hogyan kell helyesen kiszállni. No, itt van már a bolt, a nagy fák közt. Juci néni következik a helyes kiszállással. Az ajtó nagyot csapódik. Sándor bácsi összerezzen. — Mi van? — A szél csapta ki kedves. Juci néni bemegy a boltba, akkor Sándor bácsi is kiszáll, megnézi, nem törött-e le az ajtó sarka. A boltban vagyunk. Behordják a málnát. Juci néni ki-be jár, míg hordják. — Teneked is helyes po- fikád van kedves. Van ott egy kövér kislány a mérlegnél, annak mondja. Ott áll Juci néni, s szeme a mérleg nyelvén. — Én is figyelem kedves, maguk is figyeljék. Nehogy becsapják magukat. Isten őrizz, hogy ráfizessenek. Megveszem, amit kell. Várok Juci nénire, mert egy ötfilléres jár neki, most keresgélik a kasszafiókban. — Jól van az kedves... Majd máskor kedves... — És ott áll, keresni kell tovább. Haladunk már haza — harmincassal. Lökődzöm a testemmel. Imádom a Skoda Oktáviát. A postamester néni kívül vár minket, a zárt kapunál. Ö is oda szokott lenni addig. J uci néni fejemre teszi a kezét. — Tudja postamester néni, milyen jó dolga van ennek a kislánynak? Megy üdülni. Az apukájához. Mert nem ám ez az apukája neki. aki itt lakik. Ez csak neveli. Az anyukának ugye a második házassága. Van az így kedves. A hajamat hagyhatná békén, és mit turkál a más családok dolgába, bizonyisten egyszer neveletlen leszek. Juszt se megyek eztán velük, pedig imádom a Skoda Oktáviát, a fiúk is megmondhatják. Bárány Tamást Az újjászületett díván Csak a mindenható Allah tudja jobban, de nekem így mesélték: Történt egyszer, hogy Ha- rún ar-Rasid kalifa megelégelte az ő szívében kamarásainak gonoszságát. Elhatározta hát, hogy mindazokat eltávolítja környezetéből, akik nem méltók a kalifa tanácsurának magas méltóságára. Hivatta nagyvezírjét, Dzsafár al-Barmakit, és meghányta-vetette vele, mi légyen a teendő. — Először is — mondta Dzsafár — el kell távolítani, ó igazhívők fejedelme, akik kezéhez idegen pénz tapad; akik megvesztegethetők. — Helyes — intett a kalifa —, ezekre nincs szükségünk. Kikre gondolsz, Dzsafár? összeírták a listát: a hatvan kamarás közül azokat akikről biztosan lehetett tudni, pénzért mindenre képesek. Ezeket az emíreket az igazhívők ura száműzte. Legközelebb azokat írták össze Dzsafárral, akikről hírlett, hogy a bornak, nőnek nem tudnak ellenállni. Jó néhány ilyen kamarás is akadt, köztük a nagy borissza Abu Nuvász, a költő. Bárhogy fájt is a kalifa szíve, ezeket is száműzte. — A butákkal sem megyünk messzire! —szólt egy napon Harún ar-Rasid, palotája kertjében sétálgatván. — Jere, Dzsafár, írjuk össze, kik a tök-ostobák! Sok-sok név került újfent a. lajstromba, közöttük a királyi hárem két aghája, é* — a királyi kincstár két emírje közül az. akinek pénz sosem tapadt kezéhez. A másikat már a legelső alkalommal száműzték, mert köztudottan enyves kezű volt. Most már nem sok kamarás ült a dívánban, hiszen stem -a kicsapongók, sem a buták, sem a megvesztegethetők nem voltak ott. Csupa olyan arc nézett vissza az igazhívők fejedelmére, aki e bűnöktől s fogyatékoktól ment volt: A hadsereg három vezírje, a nagy mecset íőímámja, tulajdon öccsei és sógorai... Egyik díván után a,kalifa íélrevonta a nagyvezírt ‘ — Mindenkire gondoltunk; jó Dzsafárom, csak azokra nem, akik hatalmunkra tön hatnék, £ akik a . jogtalan! Két ke leli mese . ' \ ..l ,< J. ,
