Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-31 / 308. szám

Szeberényi Lehel: Imádom Oktáviát Szlovák György rajza Baranyi Ferencs Hó — álmaim És hó esett a tiszta víztükörre, a pelyheket nagy hullám kapta ölbe, és vizáé vált a hó ott mindörökre. Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon, nem volt fehér a táj, csupán a parton, a víz színén fehérlően nem maradt nyom. Ha jéggéfagysz, a rádhullt drága pelyhek nem növelik, csak terhelik a lelked, és eltakarják ázépségét színednek. Hó álmaim örvényeidbe hullnak, s örvényeid havamtól gazdagulnak, midőn ijesztő messzeségbe futnak. Az életem csak benned folytatódhat, ez sorsa rég — ha vízre hullt — a hónak, belédhalok, hogy éljek, mint futó hab. • Xergetőztek az örvények pörögve, rohant az ár a végtelen ködökbe, és hó esett a tiszta víztükörre. Vasvári Istvánt Szilveszter Mindenütt fenyők, fenyők és fenyők, a város fölé ózont tetőznek, ködbegöngyölt, havas legelők kergetőznek. Az épülő ház fagyfehérben áll, S a hó-illat, ami itt szállt régen s a kemencéé — a meleg kenyérben: tágas, nyíló szilveszteri táj! Menj, oldódj s tűnik a nyomasztó. Nyisdd a kaput, honnét valaha Merengett föl december hava Hallgatod az ég bolyhos neszét s lábod vén út friss havába lép. Filmek a tv januári műsortervében A televízió 1968. első ne­gyedében nem kevesebb, mint 33 játékfilmet vett műsortervébe. Ezek közül mindjárt az új év első hó­napjában 11 alkotás kerül képernyőre. A Marcia című produk­cióban angyalhoz fordul se­gítségért az a sztárjelölt, akit halállal fenyegetnek, ha a titokzatos körülmények között meghalt népszerű sztár szerepét elvállalja. A népmesék hangulatát idézi a balvári vadász című szovjet film. Hat variáció egy kü­lönös témára A iehér mel­lény című NSZK-produkcié. Ugyancsak az NSZK-bah készült a „Doddy és a testőrök? című film. Hartog nagy sikerű színdarabjának filmváltozata A családi ágy című francia alkotás. Háromrészes izgalmas, ka­landos fordulatban gazdag angol bűnügyi film a Me­lissa. Egy asszonyt megöl­nek és a bűntényt tovább! gyilkosságok követik. S hogy oldódjék a han­gulat, megtekinthetik. a né­zők a B ertold-Bertoldini címmel három ostoba le­gény kalandjait elmesélő olasz vígjátékot is. Víg­játék a „Legyünk boldo­gok!” című angol produkció is. Januárban kezdődik a te­levízió Klasszikusok a kép­ernyőn című sorozata, amely tv-íilm változatban mutatja be a világirodalom halhatatlan alkotásait. Ez­úttal a Hamletet láthatják a nézők. Maximilian Schell főszereplésével és a Dow Carlost. öt folytatásban adják m. tv-ben a Mario című oszt­rák ifjúsági filmsorozatot Uj könyv: Menekülés az erdőbe (ZRÍNYI KIADÓ) A második világháború egyik leghevesebb küzdelme a Krim félsziget kulcsáért, a szevasztopoli erődért folyt 1942-ben. A sokszoros túl­erőben lévő fasiszta német csapatok gyűrűje körülvette az erődben harcoló szovjet védőket, akik az egész vilá­got bámulatba ejtették hő­siességükkel. A küzdelemnek egyik igen érdekes, kevéssé ismert epi­zódjával ismerteti meg az olvasót Günter Spranger regénye. A Krim fölött át­repülő angol utasszállító gé­pet a németek tűz alá ve­szik, a gép megsérül és le­zuhan, utasai közül azon­ban George Wheel százados, angol felderítőtiszt, aki tit­kos megbízatással Lengyel- ország felé repül, ejtőernyő­vel kiugrik a németek ál­tal megszállt Krim félszi­geten. Wheel kapitány er­dős, szakadékos hegyi tere­pen ér földet, s ott egy idő­re elrejtőzhet. De tudja, hogy az éhség hamarosan bekergeti a falvakba, s mi­vel nem beszéli az orosz nyelvet, megmenekülésére a leghalványabb reménye sincs. Az esetről azonban a szov­jet felderítés tudomást sze­rez és egyik kipróbált fel­derítőjüket, Borisz Kalgin hadnagyot az angol tiszt felkutatására küldik. Izgal­mas kalandok és számtalan megpróbáltatás után a szov­jet tisztnek valóban sikerül megtalálnia George Wheel századost Ezután követke­zik a nehezebb feladat: él kell juttatnia Wheel kapi­tányt az erődbe, hogy a tengeren nyíló szabad úton visszatérhessen hazájába. Az erőd ostroma már vége felé közeledik, a gyűrű napról napra szorosabbra zárul a* egyre fogyatkozó védők kö­rül. Hogyan sikerül mégis, szinte az utolsó pillanatban Kalgin hadnagynak bejut­tatnia az angol tisztet az erődbe, a németek és a ve­lük szembenálló szovjet csapatok tűzvonalán keresz­tül, — erről szól az érdekes regény. II őst már nem tud érde­1 kelni. Hogy úgy mond­jam, unom. Apu minden nap engem küld be Sándor bá- esiékkal a faluba. Azelőtt halálian tetszett. A fiúk is. tudták, hogy Skoda Oktávia a kedvencem. Foly­ton azt rajzolták nekem, s a pad alatt küldözgették. A tanár bácsi egyszer meg is látta. Megmondtam nekik, hogy nem tudtok érdekelni, kis hülyék. Igaz is mit kül­dözgetnek nekem szerelmes leveleket. Ha Sándor bácsiék nem vinnének be, gyalog kellene menni, vagy bicajjal. Apu inkább bicajjal jár a faluba, mert nem bírja a Juci néni dumáját. Engem ugyan csep­pet sem izgat. Meg is van­nak sértve, hogy apu nem megy velük, én tudom. Any- hyira beszéltek neki, hogy beviszik ők, minek fárad, amikor itt van nekik az autó. Annyira akarják, hogy mi menjünk velük. Láthat­ták, hogy apu meg nem akar. Nem akarja kötni magát sen­kihez. Azt is fölajánlották, hógy őhozzá igazodnak. Apu meg nevetett: majd a kis­lány. De mit is erőszakos- kodnak. Ha látják, hogy nem, hát nem. Mióta szünet van a suli­ban, én járok csakugyan a boltba, a Sándor bácsiékkal. Apu reméli, hogy már le­másznak a nyakáról. Most már megvan a kedvük, kijó- kodhatják magukat velünk. Sn - borzasztóan örültem, azt mondani se kell. Imádom a Skoda Oktáviát, és imádom aput. Vagy azt mondtam, hogy már nem tud érdekel­ni? No persze, a Sándor bá­csiékét unom. Unom, hogy tízkor min­dig át kell menni, mert nem szabad ám, hogy várjanak rám. Kilenckor már öltöz­ködöm. Játékba nem fogha­tok: És meg is kell íésülköd- ni. És ha már Öt percet ké­sek, Juci néni szól: — Vártunk már kedves. : Olyan jókodón beszél, mint a tiszi, aki a többieknek hit­tant tanít. Ül a fonott szék­ben, s tenyerét a hasára te­szi: ' — Ugye felírta kedves, amit szedett? A nyudíjas postamester ^ néni szedi nekik a mál­nát. Tíz kilóból három az övé. — írja föl ám kedves, ne­hogy becsapja magát. . Sándor bácsinak bírom a türelmét. — Ugyan Jucikám, fel van már írva Látom, Sándor bácsi el­megy a közelből. Én is el­mennék, de Juci néni a fe­jemet simogatja. A posta­mester néninek is melege /an, csupa pirosság. Csak le- gyintget, meg nevetgél: — Jól van az. — Nem úgy van az, ked­ves, fel kell azt írni. Isten ments, hogy rosszul járjon. Haláli. Azt hiszi, minden­ki hülye, és nem látja, hogy ó fél attól. Legalább ne néz­ze hülyének az embert. És még ilyeneket mond: — Tudja postamester né­ni, milyen okos ez a kis­lány! És milyen komoly. Pe­dig még csak tízéves. Elmúltam, de mindegy. — Csak a haját azt még nem tudja megfésülni a ked­ves. Szeretem, mikor így törőd­nek a hajammaL Odáig va­gyok. — Nem áll meg —■ mon­dom. — Csattot kell bele tenni kedves. Hogy ez milyen okos, hát az nem emberi! Csudára bí­rom. A legjobban azt bírom, hogy az ő haja. meg egy kóc. Berakjuk a málnát az autóba. A szöveget már elő­re tudom, — Sándorkám, vigyázz, hogyan rakod. Bele ne lép­jen valaki! Ez a valaki én vagyok, de Hiindegy. Sándorkám vi­gyázz! Ez a lemez. Majd Ju­ci néni a kapuhoz megy, s mondja, amit csinál: — Előre megyék kedves, nyitom a kaput. De előbb engem megnéz, jól ülök-e a málna közt. — a lábodat i gumisa, tedd, kedves. A csak az utcán ül be, az első ülésre, Sándor bá­csi mellé. Oda más nem ül­het, mert akkor ő nem tud­ja figyelmeztetni Sándor bá­csit Mindjárt lehuppanunk a járdáról az úttestre. Juci né­ni meg fog szólalni: „Sán­dorkám, balra figyelj..,” Sándor bácsi máris figyel, még Juci néni nem is szólt. Csak most jön: — Sándorkám, balra fi­gyelj... Végre helyünkön vagyunk valamennyien. Megyünk vagy harmincassal. ...... , ■ ':. — Csak óvatosan kedves, minek sietni. Akkőr nem lesz semmi baj. — Fogja Sándor bácsi karját, Sándor bácsi meg a kormányt fog­ja. Nekem hallgatni kell, hogy ez milyen jó autó, és még sohase volt javítva. És ha nem lenne az autó, gya­log kellene menni. Nekem köszöngetni kéne ilyenkor hogy szállítanak, tu­dom, de sehogy se áll rá a szám. Minap többször is bedög­lött a csodaautónk. — Csak a gyertya köpköd kedves — nyugtatott meg Ju­ci néni. — Nincs ám ennek soha semmi baja. Ez semmi, kedves. Sándor bácsi a motorban turkált, fel volt hajtva a te­teje, s nem lehetett kilátni. — Sándorkám, hajtsd le a tetőt, mielőtt elindulunk. — Persze hogy lehajtom, Jucikám. Azt várom, hogy mikor pukkan szét Sándor bácsi, mint a luftballon. Csak ne­hogy akkor’ pukkadjon, mi­kor megyünk az autóval. No, mentünk tovább. Alig mentünk, Juci néni megfog­ta Sándor bácsi karját. — Álljunk meg Sándor­kám. Vegyük fel a nagyma­mát. Ne fáradjon szegény. Ugye, miért ne vennénk fel kedves, mikor megtehetjük. A nagymama azt mondta, jó neki gyalog. Sőt éppen így akar menni. Mosolygott, sajnálta, hogy miatta meg­álltunk. De Ilont, aki az utat szok­ta takarítani, felvettük. A gyerekei is ott voltak, azok már nem fértek eL Velem jár az egyik. — Csak nem a maga gye­rekei, kedves? — kérdezte Juci néni. , 1 Ion mellettem ült a mál- na közt. Lábát a leve­gőben tartotta, mert nem tudott másképp a málna mi­att ülni. De igen — mondta. Én csodálkoztam, mert azt min­denki tudja, hogy Ilonnak gyerekei vannak. — Hát nem lány maga kedves? — De igen — Láttam, Ilon fújja a levegőt, hogy hűvö­sebb legyen neki. — Gonoszak * tfrftok ugye, kedves. Becsapták ma­gát. Nem kell a férfiaknak hinni. Láttam én, hogy Ilon na­gyon piros, legyezgeti ma­gát a tenyerével. Hallgatnia kellett Juci néni vigasztalá­sait, mert nem lehetett in­nen csak úgy kiszállni. Ma simán futunk — har­mincassal. Semmi érdekes. Imádom a Skoda Oktáviát. Lökődzöm a testemmel, hát­ha jobban megy. — Csak vigyázz Sándor­kám, csak óvatosan. Ugye itt van ez a kislány is, a fe­lelősség kedves... A járdaszegélynél látunk egy „szemétládát”, egy Tra­bantot. Kiszáll a nő. Úgy száll ki, hogy megfordul ma­ga körül. Juci néni utána­néz. — Ezek az újmódiak nem tudják megtanulni, hogyan kell helyesen kiszállni. No, itt van már a bolt, a nagy fák közt. Juci néni következik a he­lyes kiszállással. Az ajtó na­gyot csapódik. Sándor bácsi összerezzen. — Mi van? — A szél csapta ki ked­ves. Juci néni bemegy a bolt­ba, akkor Sándor bácsi is kiszáll, megnézi, nem törött-e le az ajtó sarka. A boltban vagyunk. Be­hordják a málnát. Juci né­ni ki-be jár, míg hordják. — Teneked is helyes po- fikád van kedves. Van ott egy kövér kislány a mér­legnél, annak mondja. Ott áll Juci néni, s szeme a mérleg nyelvén. — Én is figyelem kedves, maguk is figyeljék. Nehogy becsapják magukat. Isten őrizz, hogy ráfizessenek. Megveszem, amit kell. Vá­rok Juci nénire, mert egy ötfilléres jár neki, most ke­resgélik a kasszafiókban. — Jól van az kedves... Majd máskor kedves... — És ott áll, keresni kell tovább. Haladunk már haza — harmincassal. Lökődzöm a testemmel. Imádom a Skoda Oktáviát. A postamester néni kívül vár minket, a zárt kapunál. Ö is oda szokott lenni ad­dig. J uci néni fejemre teszi a kezét. — Tudja postamester néni, milyen jó dolga van ennek a kislánynak? Megy üdülni. Az apukájához. Mert nem ám ez az apukája neki. aki itt lakik. Ez csak neveli. Az anyukának ugye a má­sodik házassága. Van az így kedves. A hajamat hagyhatná bé­kén, és mit turkál a más családok dolgába, bizonyis­ten egyszer neveletlen le­szek. Juszt se megyek eztán velük, pedig imádom a Sko­da Oktáviát, a fiúk is meg­mondhatják. Bárány Tamást Az újjászületett díván Csak a mindenható Allah tudja jobban, de nekem így mesélték: Történt egyszer, hogy Ha- rún ar-Rasid kalifa megelé­gelte az ő szívében kama­rásainak gonoszságát. Elha­tározta hát, hogy mindazo­kat eltávolítja környezetéből, akik nem méltók a kalifa tanácsurának magas méltó­ságára. Hivatta nagyvezírjét, Dzsafár al-Barmakit, és meghányta-vetette vele, mi légyen a teendő. — Először is — mondta Dzsafár — el kell távolítani, ó igazhívők fejedelme, akik kezéhez idegen pénz tapad; akik megvesztegethetők. — Helyes — intett a kali­fa —, ezekre nincs szüksé­günk. Kikre gondolsz, Dzsa­fár? összeírták a listát: a hat­van kamarás közül azokat akikről biztosan lehetett tud­ni, pénzért mindenre képe­sek. Ezeket az emíreket az igazhívők ura száműzte. Legközelebb azokat írták össze Dzsafárral, akikről hír­lett, hogy a bornak, nőnek nem tudnak ellenállni. Jó néhány ilyen kamarás is akadt, köztük a nagy bor­issza Abu Nuvász, a költő. Bárhogy fájt is a kalifa szí­ve, ezeket is száműzte. — A butákkal sem me­gyünk messzire! —szólt egy napon Harún ar-Rasid, palo­tája kertjében sétálgatván. — Jere, Dzsafár, írjuk össze, kik a tök-ostobák! Sok-sok név került újfent a. lajstromba, közöttük a ki­rályi hárem két aghája, é* — a királyi kincstár két emírje közül az. akinek pénz sosem tapadt kezéhez. A má­sikat már a legelső alka­lommal száműzték, mert köztudottan enyves kezű volt. Most már nem sok kama­rás ült a dívánban, hiszen stem -a kicsapongók, sem a buták, sem a megveszteget­hetők nem voltak ott. Csu­pa olyan arc nézett vissza az igazhívők fejedelmére, aki e bűnöktől s fogyatékoktól ment volt: A hadsereg há­rom vezírje, a nagy mecset íőímámja, tulajdon öccsei és sógorai... Egyik díván után a,kalifa íélrevonta a nagyvezírt ‘ — Mindenkire gondoltunk; jó Dzsafárom, csak azokra nem, akik hatalmunkra tön hatnék, £ akik a . jogtalan! Két ke leli mese . ' \ ..l ,< J. ,

Next

/
Thumbnails
Contents