Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-31 / 308. szám
Ki voll az év legfőbb munkása? „Dolgozni csak pontosan, szépen,...“ Szavazólapokkal a ruhagyárban Albert az év legjobb labdarúgója, Balczó a legeredményesebb Öttusázó, Nyizs- nyik János művezető, a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemének a legjobb dolgozója. Második lett Hurai Mihály napszabó, harmadik Bárdi Józsefné gépész. Négyszázan szavaztak titkosan a ruhagyárban. Munkások döntöttek arról, kiket tartanak 1967 legjobbjainak és miért, A tanítómester Uzemalapító. 1950-ben Nyizsnyik János egy szabóollóval, ülőkével és varrógépével jött az üzembe. Hosszú ideig munkamódszer átadó volt. A bekerült tanulatlan emberekből ő „faragott” szakképzett munkásokat A 400-ból legalább 60-at képezett ki. Kiváló dolgozó oklevele, jelvénye van. Elnyerte a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést is. ö a 20-as szalag vezetője, ötvenhárom dolgozó munkáját szervezi, irányítja. December 27-re teljesítették éves tervüket. Ez a szalag teljesítette 1967-ben a legtöbb exportot A 60 ezer darab nadrágból 40 ezret szállítottak Afrikába, Hollandiába, Szovjetunióba, Belgiumba, az NSZK-ba. Munkások megjegyzései a szavazólapon: „Azért tartom 1967 legjobbjának, mert minden rábízott problémát a dolgozókkal együtt megoldott.” „Nótát küldött a házi stúdióból a szalag legjobb^' jainak, meg azoknak, akiket serkenteni kellett a jobb munkára.” Pokrovenszki Andrásné gépész: „Rá szavaztam. Tanítómesterem volt. Ö tanított meg a sima és a speciális gépen is dolgozni, ötvenkettő óta dolgozom itt. Neki köszönhetem, hogy nincs olyan gép az üzemben, amihez ne értenék. Különösen sokat segíti a dolgozókat akkor, amikor az átállásoknál egy új modellt kell gyártani. Igazságos ember. Kozma Mária: „Titok, kire szavaztam. Tizennégy éve dolgozom itt Engem is Nyizsnyik elvtárs tanított. Hogyan? Kétezren alul még egy hónapban sem kerestem, inkább 2500 körül.” Kópis Erzsébet a 20-as szalag szakszervezeti bizalmija: „ötvenhárom emberrel mindig akad gond, baj. Ezekre felfigyel és segít, így volt Derenkó Józsefné egygyerekes özvegy esetében is. Elküldött bennünket, nézzük meg, miben tudnánk segíteni. így kapott többször segélyt. Lavanda József Pestről, az anyaüzemből került hozzánk. Súlyos szívműtéten esett át. Levegőváltozásra volt szüksége. Nem lett volna szabad neki ülő munkát végezni. De ő titkolta. Rosz- szullétek jötek rá. Észrevették. Szóltak Nyizsnyik- nek. Azonnal intézkedett Álló munkára osztotta be, segítette, segélyt is kapott” A hírnév védője Hurai Mihály az örök fregoli. Mindig oda teszik, ahol a legnagyobb szükség van rá. Egy munkás megjegyzése: „Ez az ember képtelen rosszul dolgozni.” Törzsgárda tag. Tizenhét év alatt még egyszer sem késett. Pontos és precíz. Többszörösen kitüntetett dolgozó. Nyizsnyik János: „Ketten voltunk az első sztahanovisták az üzemben. De ő jobb volt, mint én. Neki ajánlották fel annak idején, hogy legyen munkamódszer átadó, de nem vállalta. így lettem én.” Marinka János, a műszaki osztály vezetője: „1950 óta már több ízben felajánlottunk neki vezető állásokat Lehetett volna művezető, minőségi ellenőr, sok minden. Több lett volna a fizetése is. ö megmaradt egyszerű munkásnak. Egyszer ezt mondta: „Dolgozni nagyon szeretek, úgy érzem tudok is, de nem biztos, hogy vezetőnek jó lennék.’’ Bogár János vasaló munkás: „Tizenhat éve dolgozom Miska bácsival, ö most a naposszabó. Hogy ez mi? Délután a három szalagon legalább másfélszáz ember munkájának a minőségét védi. A szalagról lekerülő munkadarabokat megvizsgálja, s ha hibát észlel kijavítja, hogy az áru minőségét megóvja, ö a hírnév, a márka védője nálunk.” És jól. Az NDK belkereskedelmi minisztere levelet küldött: „Kifogástalan minőségi munkájukért elismerésem fejezem ki.” Keresetét is megosztotta Bárdi Józsefné a 19-es szalagon dolgozik, mint gépész. ök december 23-án befejezték az éves tervet. Nagy része volt benne Bárdiné- nak. Ezt írták róla a szavazólapokra : „Mindenkihez kedves, jó.” „ö a szalag legjobb dolgozója.” „Soha nem késik el, pontosan elvégzi munkáját.” „Segítőkész.” Franczel András, párttitkár: „Sokáig dolgoztunk együtt, mint gépészek. Kifogástalan munkát végzett mindig. A szalagon a legigényesebb munkákat mindig rábíztuk.” Bánszky András művezető: „Reszorttársa, Szabó Já- nosné három napig beteg volt. ö egyedül végezte két ember munkáját. De nem ez az első eset. Rá mindig lehet számítani. Nem hullámzó a teljesítménye, mindig száz százalékon felül van. Oroszlánrésze van abban, hogy 23-ra teljesítettük az éves tervet. Ez évben lett kiváló dolgozó.” Szabó Jánosné: „Én Bár- dinéra szavaztam. Fél éve kerültem hozzá ikerreszortra. ö ajánlotta fel, hogy segít engem. Nagyon jólesett, hiszen tanulatlan voltam, egyedül nem győztem a munkát. Bizony sokszor rámdolgozott. Nemcsak a tudását adta át, hanem a keresetet is megfelezte velem, pedig én sokkal kevesebbet teljesítettem. Annyit kaptam én a tanítvány is, mint a mesterem. Nagyon köszönöm. Igyekszem meghálálni.” A szavazás eredménye nem okozott csalódást a vezetőknek.. Salamon Mihály a gyár vezetője is a sok jó munkás mellett őket tartja 1967. legjobbjainak. Farkas Kálmán AZ ÉVES MUNKA ALAPJÁN És Ön kinek gratulálna? Válaszolnak a nyíregyházi nagyvállalatok vezetői Az 1967-es esztendő utolsó munkanapján megkérdeztük több nyíregyházi nagy vállalat vezetőjét: — ön melyik társvállalatnak gratulálna az egész éves jó együttműködésért? Akinek gratuláltak, felkerestük és megkértük folytassák a sort. íme, a válaszok: Gergely Ferenc, az Országos Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárának vezetője: — Elismerésemet fejezem ki az építőipari vállalatnak a gyárunk területén végzett éves munkájáért. Ezenbelül külön köszöntőm Seres építésvezetőt, aki a gumigyár! építkezéseket irányítja. Az építőipari vállalat gyáregységünk második fejlesztési ütemében működik közre, 230 millió forintos beruházást végez. A munkák jól haladnak, 1968 márciusában kezdjük átvenni az új létesítményeket. Az eddigi jó együttműködésért gratulálok az építőipari vállalatnak. Gyebrószky László, az ÉVM Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója: — Az 5-ös AKÖV-nek. Munkánkban nagyon fontos a szállítás pontossága és gyorsasága. Az AKÖV-vel jó kapcsolatot alakítottunk ki, amely egész évben közvetlen és eredményes volt. Ezért gratulálnék az AKÖV- nek. Hekman György, a Nyíregyházi 5. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgatója: — Ha engem kérdeztek volna előbb, én is az építőiparra gondoltam volna. De legalább ilyen jó együttműködés alakult ki vállalatunk és a Nyíregyházi Konzervgyár között. Ezért köszönöm a gratulációt az építőipari vállalatnak én pedig a konzervgyárat köszöntőm. Ebben az évben a korábbiaknál jobb szervezéssel végezték a szállítási munkát. Ezzel minket is segítettek, különösen az őszi szállítási csúcsidőszakban. Naponta 30—40 gépkocsink dolgozott a konzervgyárnak. A kettőnk közötti munkának is eredménye, hogy éves tervünket egy hónappal a határidő előtt teljesítettük, és ismét elértük az élüzem szintet. Rudi Béla, a Nyíregyházi Konzervgyár főkönyvelője: — Egyik legnagyobb szállítónknak és partnerünknek a megyei MÉK Vállalatnak adnánk tovább az újévi köszöntést. Gazdasági kapcsolataink ez évben kielégítően alakultak, s annak reményében gratulálok, hogy a következőkben is eredményes lesz együttműködésünk. Dr. Czimbalmos Béla, a Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központjának igazgatója: — Örülök annak, hogy már az év utolsó napján gratulációt kap központunk, és annak, hogy a konzervgyártól kaptuk az üdvözletei. Mi elsősorban a termelőszövetkezeteket köszöntjük és kiemelem azt a munkát, amit közösen végeztünk a téli alma szüretelésénél, feldolgozásánál és szállításánál. A jó együttműködéssel több olyan feladatot oldottunk meg, amely egyébként nehézségeket okozott volna. Ha nyíregyházi partnernek adhatom tovább a köszöntést, a Ság- vári Tsz-nek gratulálok. Kodak István, a nyíregyházi Ságvári Tsz főagronó- musá: A fehérgyarmati középiskolák KISZ-szervezete még az ősz elején elhatározta, hogy társadalmi munkák keretében vietnami műszakot kezdeményez a sokat szenvedő ország hős népe segítésére. A kezdeményezés teljes helyeslésre talált a középiskolások körében, s megvalósítására a nagy őszi betakarítási munkák idején került sor. A diákok önként — A nyíregyházi dohányfermentáló vállalatnak gratulálok. Zökkenőmentes volt az egész évi munkánk, a beváltás. Mi 65 holdon termeltünk dohányt. Ehhez minden segítséget megkaptunk, mi elégedettek vagyunk a kölcsönös, jó munkával. Ezért köszöntöm a dohányfermentálót. Hajdú Sándor, a Magyar Dohányipar Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Gyárának igazgatója: — A Ságvári Tsz valóban jó partner, jó dohányt adott át nekünk, abból mi is jól tudunk dolgozni. Ugyanakkor a többi dohánytermelő szövetkezetét is köszöntöm, most mégis másnak gratulálnék elsősorban: a megyei építőipari vállalatnak. Most kerültünk komoly kapcsolatba. Megkezdődik gyárunk teljes rekons’ruk- ciója, s ezt ez a vállalat végzi. Tárgyalásaink a legnagyobb egyetértésben folytak. Szocialista szerződést kötöttünk a rekonstrukció határidőre és jó minőségben történő elvégzésére. Ezt különösen jelentősnek tartom. Kapcsolatainkban már nagymértékben érezhető volt. a gazdaságirányítás új rendszeréből fakadó számos új vonás. Ezért köszöntőm, és gratulálok az építőipari vállalatnak. Marik Sándor részt vettek a környék tsz- almásainak szüretelésében és egyéb teendők végzésében, s egy napi keresetüket rendre felajánlották. Most, miután a tsz-ek részéről megtörtént az elszámolásuk és megkapták keresetüket, tizenegyezer forintot adtak össze, illetve fizettek be a járási KISZ-bizottságtól kapott Vietnam megsegítése elnevezésű csekkszámlára. Középiskolások Vietnamért BUMK! OLT SEBESEN múlnak az évek, az ember hovatovább képtelen megkülönböztetni egyiket a másiktól. Mégis, azt hiszem az esztendő, amelytől most búcsúzunk sokáig emlékezetes marad számunkra. Sok minden megesett benne, apróbb nagyobb esemény, — ezekre még visszatérek — de „kü-. lönleges ismertető jele”: ez volt a régi mechanizmus utolsó esztendeje. A régi mechanizmust sokat szidtuk azokban az években, amikor ő volt az úr, de halála órája közeledvén, rá kellett ébrednünk, hogy régi volt, igaz, de nem is volt az olyan rossz. Nem mondom, jó dolog az új mechanizmus, de tartok tőle, hogy egy kissé fárasztó lesz. Mert például tervet teljesíteni nehéz dolog volt ugyan, de még mindig könnyebb, mint tervet kitalálni. Termelni nem volt könnyű, de még mindig könnyebb, mint azt termelni, ami kell. Mert eleddig egyszerű és tiszta volt minden: Krapancsák elvtárs, a minisztériumból megtelefonálta, nekem a gyárba, hogy mit kell termelnünk. És én azt termeltem. De az új mechanizmusban nem így lesz. Krapancsák elvtárs nem fog telefonálni semmit, nekem azt kell termelnem, amit valami Piac kíván. De ki az a Piac elvtárs? Lehet annak a fejivei beszélni, meg lehet annak majd magyarázni, hogy nézd kedves Piac elvtárs, én elhiszem, hogy neked laticel ülőpárnára van szükséged, de mi mégis inkább jancsi- szöget gyártanánk, mert az már be van lőve nálunk. Ha legalább tudnám miféle ember ez a Piac, mivel lehet a lelkére vagy a zsebére halni: de őszintén szólva, én nem bízom az ilyen vadidegen alakokban. Krapancsák, az mégis csak jobb volt, nem mondom nagy hólyag, de legalább szót tudtam érteni vele. Különben már nincs a minisztériumban. Leépítették, mert nem volt szükség rá. Most itt dolgozik a mi gyárunkban. Nagyon sokat vitatkoztunk az új mechanizmusról. Nemcsak én, meg a Krapancsák. Hanem a Veres Péter, meg a Bognár József is, a Népszabadságban. Nagyon érdekes vita volt, mert kimondták azt, amit sokan mások is éreztek, de nem tudtak ilyen szépen megfogalmazni. Hogy is mondjam csak, mi volt a lényege? Veres Péter azt mondta, jó dolog ez a mechanizmus, meg az anyagi érdekeltség, de mi lesz a közösségi szellemmel? Bognár József meg ellenkezőleg azt mondta, jó dolog az a közösségi szellem, de azért nekünk külföldön nem adnak se vasércet, se gépet, se gyapotot Az ember a legnagyobb bizonytalanságban volt, nem tudta kinek higy- gyen, de szerencsére, akkor jött a Rényi Péter, a Nép- szabadságban, és kiosztotta: ennek igaza van ebben, annak igaza van abban, de viszont ennek nincs igaza ebben, amannak nincs igaza amabban. így aztán mindjárt világosság gyűlt az én kis agyamban is... Mert a dolgok bonyolultak ám, kérem szépen — ezt nem ő mondta, ezt én mondom — nemcsak a mechanizmus, hanem más egyéb dolgok is szörnyen bonyolultak. itt van például az elmúlt évben bevezetett rendelkezés: az anyai érdekeltségről. Hogy a dolgozó anyák otthon maradhatnak a baba mellett, nem vesztik el az állásukat, sőt még fizetésük egy részét is megkapják. Voltak, akik nem bíztak ebben az intézkedésben. Magam is így voltam vele eleinte, mert — ha még jól emlékszem — a gyermek úgy születik, hogy hónapokkal az örvendetes esemény előtt az ifjú férj egy holdas éjszakán átöleli bájos feleségét, összesimulnak, s így szólnak egymáshoz: „Szeretsz?” „Szeretlek”! És most? Az ifjú férj elolvassa a Magyar Közlönyt, hazamegy, leveti a mellényét és közli nejével: „Kérlek szépen megjelent a 3/1967. I. 29. M. T. számú rendelet, amely kedvező lehetőségeket biztosít a dolgozó anyának. Nosza, növeljük az ezer lakosra eső népszaporulatot..” És növelik. Lám, nem nekem, nem az aggályoskodóknak volt igazuk. A rendelet óta a születések száma örvendetesen emelkedett. Népszaporulatunk — jóllehet még mindig elég alacsony — felfelé ível. És, hogy milyen hálátlan az ember: senkinek nem jutott eszébe, hogy ezeket az újszülötteket a régi mintára, a jelenlegi egészségügyi miniszterről : Szabó-gyerekek, nek nevezze el... (vagy legalább is SZOT gyerekeknek, mert az intézkedés a szak- szervezetek közreműködésével született meg...) Persze sok egyéb is történt az elmúlt esztendőben, számbavenni is nehéz, csak ami hamarjában az eszembe jut. Mi is történt például a mezőgazdaságban... Ja, igen: most almából volt katasztrofálisan jó a termés, amint néhány évvel ezelőtt dús szőlőterméssel vert meg bennünket a természet. Voltak, akik felelősöket kerestek, pedig erre semmi ok. Az egyetlen felelős: a rakoncátlan, fegyelmezetlen, rosszindulatú természet, amely nem képes lépést tartani a járulékos beruházások lemaradásával. Rendben van, hogy süt a nap, jó süssön, az neki a dolga, de nem csak úgy bele a vakvilágba, amikor neki tetszik... Legmagasabb szinten oda kellene már hatni, hogy a nap annyit és akkor süssön, amikor és amennyi a jelenlegi raktár- kapacitás mellett megkíván- tatik. Minden egyéb napsütést szigorúan meg kell torolni... EZ OLYAN ELKÉPZELHETETLEN? Már hogyan volna az a repülőcsészealjak korában? Mert 1967 a repülő csészealjak éve volt. De nem nálunk! A mi kenyerünk nem a repülés, hanem a hajózás. Kicsiny, tenger nélküli országunk 1967-ben is két olyan hajózási teljesítménnyel rukkolt ki, amely a legöregebb tengerjáró nemzetnek is dicsőségére válnék. Az elsőnek, csak kisebb jelentősége van: Székesfehérvár elnevezésű hajónk „személyében” első ízben kerülte meg magyar hajó Afrikát Ez sem kis dolog, az azonban már valóban hajózási bravúrnak számít, anü ősszel történt: egy hajót Budapesttől 35 kilométerre kint felejtettek a Dunán, és 15 órának kellett eltelnie, mire a zátonyra futott honfitársaink partot értek. Repülő csészealj helyett vánszorgó mosótek- nő... Edény az is! Ezenkívül még sok minden érdekes történt az óévben. A Ferencváros nagy fölénnyel nyerte a bajnokságot. Népi ellenőrök vizsgálták miért rossz a kenyér minősége. Díjat nyertek külföldön és megbuktak itthon az' új magyar filmek. Népi ellenőrök újra vizsgálták miért rossz a kenyér minősége. Hozzáfogtak a Keleti pályaudvar átrendezéséhez, minden teljesen megváltozik, kivéve a legcsúnyábbat. a Keleti pályaudvart. Felépült a budai kör alakú szálló. Megnyílt az ország legkisebb színháza, de ettől sem javult meg a kenyér minősége. A jugoszláv turisták száma ugrásszerűen megszaporodott. Betiltották a szeszes italok behozatalai. Jól fizetett a lottó. Kevesebb betétkamatot fizetett az OTP. EGYSZÓVAL voltak örömök, de voltak hibák is. Az újév küszöbén fogadjuk meg. hogy az utóbbiakat kiküszöböljük. Segítségünkre lesz a gazdasági reform. Éppen ezért olvasóinktól az idén nem úgy búcsúzunk, hogy BUÉK, hanem úgy, hogy BUMK. Boldog új mechanizmust kívánunk! Novobáczky Sándor
