Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-31 / 308. szám

Szalonna a vályúban Kukorica a földre dobott abroncsban — A 365 méteres kolbász — Újévi népszokások Szatmárbao — Hát, ami azt illeti, sok minden igaz volt abból, amit az öregek mondtak. Én magam is babonának tartot­tam azt a versikét, hogy: „Ha Katalin kopog, kará­csonykor tocsog” És Iám, idén is igaz lett. Nagy fagy volt november 25-én, kará­csony napján és a karácsony előtti hó is mind elolvadt másfél nap alatt a langyos esőtől. A házigazda mondja ezt elgondolkozva. Hadi Jáno- séknál ülünk Kölesén Szacs- vay Éva néprajzossal, Séra László pszichológussal és a Néprajzi Múzeum forgató- csoportjával. A híres báb- táncoltatás betlehemjáték filmje már javarészt kész, a kölesei gyerekek láza már nagyrészt csillapodóban, pi­henünk. Az asztalon disznó­sajt és bor. Mi másról be­szélhetnénk, mint a népszo­kásokról. Voltak itt? De még mennyi. Hadiné sorolja: — Karácsonykor és újév­kor pénzdarabot és szalon­nát tettünk a vályúba a fö­lött itattuk meg a jószágot. A szalonna azért volt, hogy az állat kövér legyen. A pénz meg, hogy sokai adjanak érte. — Az aprójószágot úgy etettük meg, hogy egy abron­csot dobtunk a földre, azon belül szórtuk el a kukori­cát. Az abroncsot néha to-. jás alakúra hajlították. Ez azt jelentette, hogy sok to­jást tojjanak. — Az első újévi vendéget nagyon lestük, ki lesz. Főleg, ha vemhes állat volt az is­tállóban. Ha férfi volt, ak­kor kisbika lesz, ha nő volt a vendég, üszője lesz a tehe­nünknek, így mondták. — Az újévre sütött ke­nyérből, a tésztájából három lángost szakítottunk ki, azt sütöttük meg először. A tész­tájába sok borsot kellett ke­verni. Apró laskákra szakí­tottuk a három lepényt, az első darabokat az állatok kapták, hogy jó erősek legye­nek, a többit egyformán el­osztva a család minden tag­ja, ugyancsak az újesztendő jó erejéért Valaki megkérdezi, mikor csinálta ezeket utoljára Ha­diné. Bizony — pirul egy kicsit — még hat—hét éve csinálta. Nem nagyon hitt benne, dehát így szokta meg az édesanyjától. — És — teszi hozzá vállat vonni — ártani nem ártot­tam vele senkinek. És most? Abbahagyták, nemigen tud már a széle­sebb szomszédságban senkit aki csinálná. Csak az éjféli istentisztele­tek maradtak meg a falu mindhárom templomában. A reformátusoknál még az is szokás, hogy a gyülekezet férfitagjai felmennek a kis műemlék fatoronyba és sor­ban meghúzzák a nagy ha­rangot. (A kicsit már vil­lanymotor hajtja.) Ez az új­évi harangozás elég sokáig tart, hiszen több tucat je­lentkező van mindig. S hogy a városi emberek ne nézzék le a falusit a há­zigazda nem minden él nél­kül megemlíti, hogy a váro­siak is azért isszák le ma­gukat, hogy egész évben jó­kedvük legyen? Ez nem ba­bona? Olomöntést is látott már városi társaságban. Az se babona? Az ólomöntésen az asszo­nyok összevitalkoznak, hogy az karácsonyi vagy újévi szokás. (Mind a kettő.) A városiaknak kell igazságot tenni. Valaki el is mondja, hogy az újévet és a kará­csonyt 1582-ig együtt ünne­pelték. Akkor, XIII. Gergely pápa híres naptárreformja során választották szét a kettőt. A pápa ezzel egyidő- ben elrendelte, hogy a nap­tár késéséből eredő sok év­százados hibát úgy kell be­hozni, hogy október 4-e után mindjárt október 15-e következzék. Ez volt idő­számításunk legrövidebb éve, hiszen csak 355 napig tar­tott. Egyúttal sok kettéváló népszokás eredője is. Alig­hanem a lucaszék készítése is innen származik. Hiszen a „régi” számítás szerint de­cember 13-ra esett volna ka­rácsony este. Képzeljük el, ha ma valaki azt mondaná, hogy várjunk a szilvesztere- zéssel december negyven­kettedikéig. Alighanem meg­ülnénk a „régi” és az új szilvesztert is. így volt az 1582-ben kettéválasztott ka­rácsonnyal is. A régit még sokáig nagykarácsonynak, az újévet pedig kiskarácsony­nak nevezte a nép. S mivel az egyház a nyolcnapos elto­lódásra a karácsonyi újszü­lött körülmetélésének — la­tinul circumcizió — nyolc­napos eltolódását hozta fel, az újév neve rövidítve csí­zió lett a nép száján. A kancsó üres, a tányé­rokat kitörültük. Az utolsó jelenetek szövegét veszik át. ízes új változatok is szü­lettek. a variánsok közül csak egy az öreg Bunda szö­vegéből : — Érzem, érzem, hogy te- keredik egy háromszázhat­vanöt méteres kolbász a nya­kamba. (Nyilván az év nap­jainak számáról van itt szó.) Tovább gazdagodik a ha­gyomány. (— gesztelyi —) Humor a kulisszák mosott Az év két sztorija a nyíregyházi színházban Drága ulticsata A nyáron történt a sza­badtérin. A Debreceni Cso­konai Színház a Cigánybá­rót játszotta Nyíregyházán. Megérkezett a műszak, sze­relik az orchestert, a szín­falakat... Minden készen áll, az előadásig még van idő bőven. A műszakiak szen­vedélyes ulticsatát vívnak a pázsiton. Gyülekezik a kö­zönség, a kulisszák mögött készülődnek a művészek. Valaki felkiált: — Úristen! Hol vannak a kották? . (Debrecenben maradtak). A kottatáros piros redurch- marschot akart mondani ép­pen. Ehelyett a gépkocsive­zetőnek mondta be az út­irányt: — Irány Debrecen! (Az előadást másfél órás késéssel megtartották.) Ágyban vagytok márV' November 21. este: a szín­házban a Debreceni Csoko­nai művészei az Amerikai Elektrát adják elő. A darab megy. Az erősítő berendezés felfokozott szívdobbanásokat produkál — érdekes rende­zői fogás! — A szivdobba- nások között azonban meg­szólal egy jólismert hang, a Kossuth-rádió bemondó­ja: „Jóéjszakát gyerekek! Agyban vagytok már?" (Az erősítőben technikai zavar keletkezett.) No, csak ennyi baj le­gyen az új évben is... (Szilágyi) Fantasztikus kisregény 9. — Ugyan, én nem sértőd­tem meg. A szövetkezeti el­nöki tisztség ott kezdődik, hogy az embernek nem sza­bad megsértődnie. De a je­lenlegi helyzet mégis tart­hatatlan! Mi két napja va­lóságos ostromot állunk ki itten, a telefon szünet nél­kül cseng, az egyik inter- urbán követi a másikat, egymásnak adják a kilin­cset a hazai és külföldi meg­rendelők, látogatók, országos intézmények képviselői, új­ságírók és mások. Mi meg húzzuk az időt, tessék-lássék módon tárgyalunk, kibúvó­kat keresünk, mert Sovák kartárs nélkül Zi-Három ügyekben nem foglalhatunk IdéT december 31 állást. Mit akarsz, Suberle? A műszaki osztály yezető- je, aki jelezte, hogy beszél­ni kíván, belelapozott a munkanaplójába. — Néhány adattal szeret­ném alátámasztani azt, ami­ről beszélsz, hogy Sovák kar­társ fogalmat alkothasson magának a problematika je­lentőségéről. Szerda reggel a Zi-Háromnak egy fuvart ütemeztem be, két vagon portlancementet kellett vol­na felhoznia Inotáról. Aztán itt van a gömbvasszállít- mány a Nagy balog utcába. Szerencsére Hodinkáék vol­tak olyan áldozatkészek, hogy szabadságukat megszakítva ezt a két ügyet elintézték. Rendben van. ezek relatíve piti dolgok. De tudod, Ede, hogy ezenkívül kik fordul­tak hozzánk és milyen té­mákkal!? Távirati stílusban sorolom. De Gaulle külön megbízottja. Duval úr az Iránt érdeklődött, hogy részt venne-e a Bögre a Francia- Szahara termővé tételében? Ha igen, sürgősen készítsük el az előzetes költségvetést! Csehszlovákiából egy vasúti híd azonnali beemelését kér­ték. Felkeresett a brazil kö­vet, mert kormánya az Ama­zonas torkolatvidékének sza­bályozását a Zi-Háromra sze. retné bízni. New York állam kormányzója pedig azért repült ide személyesen, hogy megkérdezze: helyettesít­hetné-e a Bögre átmeneti­leg az elektromos erőműve­ket, amely váratlanul meg­hibásodott és energia hiá­nyában ezért egész sor nagy­üzemet le kellett állítaniak. Az United Shipping Com­pany nevű angol vállalat ar­ra tett ajánlatot, hogy a Ka­nári-szigetek mellett wolf- ramszállítmánnyal nemrég elsüllyedt hajójukat emel­tessük ki. fele-fele alapon Választékosabb vendéglátást Űj cukrászdák kevés újdonsággal — Saját konyhákra lenne szükség — A megyeszékhely terve: 3 vendéglátóipari kombinát Es ehhez hasonlók. £s köz­ben mi még azt sem tudhat­tuk, hogy ilyen jellegű fela­datok elvégzésére képes-e egyáltalán az ez. űrhajó?! Ekkor szólalt meg Sovák Ede először. Azt mondta: — Sokkal többre Is! — Honnan sejthettük vol­na?! Be sem dugtad az or­rod! Semmi felvilágosítást nem adtál! Üres kézzel küld­tük el a külföldieket, azt mondtuk nekik, hogy a Nem­zeti Bank hozzájárulása nél­kül export bérmunkát egye­lőre nem vállalhatunk, köz­ben pedig még nem is fo­lyamodtunk engedélyért, mert mit csinálunk, ha soron kívül megkapjuk? Még sú­lyosabb a helyzet a belföldi megrendelőknél. Többek kö­zött a Fővárosi Tanács alul­járókat szeretne építtetni a Zi-Hárommal. a Balatoni In­téző Bizottság medermélyíté- si munkálatoknál venné igénybe a szolgáltatásainkat, és így tovább. Halandzsáz­tam, érted?! Azt mondtam, még folyik a vita azon, hogy a Bögre esetében igényt tarthatunk-e veszélyességi pótlékra, nem alakítottuk még ki a normatívát, kérdé­ses a haszonkulcs százaléka most dolgozunk rajta, és más linksőgeket' Meddig játsszuk ezt még, erre felelj! a szórakozási lehetőség, az italbolt ma már nem elég, s cukrászdáink egy része még csak nevében az. A ven­déglátóipar nem is épít kü­lönösebben a fiatalokra. Gyakran az az érzése támad az embernek, szívesebben hoznak egy fél konyakot, mint két süteményt egy üdítő itallal. Ezt látszik bi­zonyítani az is, hogy a me­gyében mindössze egy he­lyen, a fehérgyarmati fmsz- nél tudták megvalósítani a kulturált, szeszmentes dél­utánokat. (Ráadásul .nem ráfizetéssel. Mint az fmsz- nél mondják egyetlen fillér­rel sem kevesebb a szesz­mentesek bevétele, mint más napoké.) Tapasztalat- cserére, hasonló kezdemé­nyezésekre lenne szükség másutt is. A megyében úgyszólván teljesen mindegy, melyik ét­terembe megy a vendég. Csengertől Nyíregyházán át Kisvárdáig mindenhol ugyanaz a jellegtelen, szür­ke étlap, szinte azonos vá­lasztékkal. Pedig lehetne változatosság: jó példa volt erre a szabolcsi vendéglátó napok eseménysorozata. Csaknem minden étterem szolgált egy vagy több jó meglepetéssel, specialitássaL Köztük néhány jellegzetes szabolcsi étellel. Lehetőség tehát van, de úgy tűnik, je­lenleg az éttermek vezetői, szakemberei nem érdekeltek abban, hogy minél több új« donságot, specialitást kínál­janak. Szakosítást Hasonló képet mutat ai boltok megoszlása. Van a megyében ötven étterem, vendéglő, nyolcvan cukrász­da, 350 italbolt, sönlés. Ezenkívül néhány eszpresz- szó, büfé, falatozó. Még • megyeszékhelyen sincs meg­felelő színtű borkóstoló, ká­véház. (A megyében 11 millió forint értékű a kávé­fogyasztás, a növekvő süte­mény, édességforgalom is több tíz millió forint. Mind­ezek lehetővé tennék a sza­kosítást.) Csak jóindulattal mondható el, egyik-másik ét­teremről, eszpresszóról, hogy megfelel a szokásos idegen- forgalmi követelményeknek, A gond évek óta ismert, Tervek vannak, de a meg­valósításuk hosszú évek óta húzódik. A városközpont­ban nagyon hiányzik a ter­vezett vendéglátóipari kom­binát. A két alközponthoz is tervek készülnek. A víz­torony mellett és a Körúton étterem, eszpresszó épül. Ezek a reprezentatív helyek megnyitják annak lehetősé­gét is, hogy a meglévő he­lyeket jobban megosszák, speciális konyhával rendel­kező kisebb éttermeket, cuk­rászdákat alakítsanak ki, ja­vítsanak a mostani egyhan­gúságon. Marik Sandes Kedves vásárlók! Saját gyártmányú, modern fazonú export és belföldi mintacipők, valamint az ország minden részébe szállított modellekből nagy választékban, GARANCIÁVAL KAPHATÓK: A CIPŐIPARI VÁLLALAT MOST MEGNYÍLT CIPÖBOLTMBAN. A vendéglátás gyorsmérle­ge: 600 vendéglátó helyen 600 millió forintot i.ultöttek el egy esztendő alatt a sza­bolcsiak. Az ételre, italra költött összeg évről évre emelkedik, az éttermek, ven­déglők száma is szaporodik. A vendéglátásban azonban továbbra is sok a kíván­nivaló. Szűk tér, kevés kezdeményezés Ami az éttermek, cuk­rászdák, italboltok számát illeti, különösebb gond nincs: minden községben van már legalább egy hely. A minőségi megoszlás vál­tozik, több községben nyi­tottak az fmsz-ek az ital­bolton kívül más egységet A községek negyed részé­ben van cukrászda. A meg­oszlás arányos, mert a há­romezren felüli községek háromnegyed részének lakói cukrászdában is szórakoz­hatnak, fogyaszthatnak. Ami gond még mindig ki­csik, szűkek. A községek egyharmadában valamennyi vendéglátó egységet figyelem­be véve az ötven négyzet- méter alatt marad az átlag. Van néhány jó eredmény is: Fehérgyarmaton, Vásá- rosnaményban az újonnan nyitott presszó színvonalas, külsőre szép, kényelmes. Mindezek üzletek, lehető­ségek, ahol a vendéglátást meg kellene szervezni. Mert kis helyen is kellemesen, jól érezheti magát a véndég, ha látja a kezdeményezőkészsé­get gondoskodást. Sajnos, ezzel elég ritkán találko­zunk. Kevés az igazán jól szervezett rendezvény, min­denütt a hagyományos, be­gyakorolt formában évek óta ugyanazt nyújtják, alig alig töri meg az egyhangú­ságot valami. A fiatalok Kimaradnak Persze, nemcsak magáról a kulturált vendéglátásról van szó. Az ifjúsági szövet­ség különböző színtű tanács­kozásain mindig visszatérő gondolat: kevés a falvakban 'Folytatjuk) I NYÍREGYHAZA. ZRÍNYI ILONA U. 2. SZ KÜRTI ANDRÁS: A ZI-HAROM KÜLDETÉSE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents