Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-31 / 308. szám

Mór 11000 foglalkoztatott Újabb ezerötszáz munkás a szövetkezeti iparban 1967: félmilliárdos termelés — Czimbalmos István KISZÖV elnök sajtótájékoztatója a szaboicsi klsz-ek fejlődéséről Az óév summája TISZATELEKEN Eredményes esztendőt zárt megyénkben a kisipari szö­vetkezeti mozgalom — je­lentette be sajtótájékoztató­ján Czimbalmos István, a KISZÖV elnöke. A tájékoztató első helyen foglalkozott azzal, hogy a Politikai Bizottság megyénk fejlesztésével kapcsolatos határozatának végrehajtásá­ban nagy szerepet vállaltak a szabolcsi kisipari szövetke­zetek. Szólt a megyei párt- bizottság és az OKISZ elnö­ke gyümölcsöző megállapo­dásáról, amely szerint a há­roméves terv utolsó évéig, 1970-ig hatezerrel kell nö­velni a szabolcsi—szatmári szövetkezetek létszámát. Ez nagyban hozzájárul a mun­kaerő foglalkoztatottsági gondok enyhítéséhez, ugyan­akkor jelentős lépés a me­gye iparosításában is. Lakásépítési rekord Elhangzott, hogy a KI­SZÖV küldöttközgyűlése ko­rábban úgy határozott: 1970- re 470 millió forintra kell növelni a megye ktsz-einek termelését és a létszámot 6700-ra kell emelni. A terv az országos segítség nyomán már ebben az esztendőben megvalósult. Szövetkezeteink idén elérték a félmilliárdos termelési értéket. Az év végén rendelkezésre álló adatok szerint minden fel­adatukat teljesítették. Kül­kereskedelmi tevékenységü­ket 120, belkereskedelmi te­vékenységüket 110 százalék­ban végezték el. A szövet­kezeti építőipar javuló munkáját igazolja, hogy 160 Szikvízüzem épül Bár 1967-ben különösen nyáron sok panasz volt a szikvíz és üdítőital-ellatás- sal kapcsolatban a Sza­bolcs -Szatmár megyei Gyü­mölcsszeszfőzde és Szikvíz- ipari Vállalat 18 üzemegy­sége, közöttük a 3 szikvíz­üzem és a 14 szeszfőzde az éves 13 milliós tervét több mint egymillióval túltelje­sítette. Pontosan 14 millió 860 ezer forint volt a ter­melési érték. A növekvő igényeket en­nek ellenére sem tudták megfelelően kielégíteni. Egyidőben nem tudtak gyártani citrom és narancs­ízű italokat, s emiatt volt szűk a választék a vendég­látóiparban, cukrászdák­ban. Az ÚJ esztendőben ezen a problémán is segítenek. 1968-ban elkészül Nyíregy­házán az új szikvízüzem, melyet csaknem 4 milliós költséggel építenek meg, s augusztusban megkezdi a termelést. így lehetővé válik a termelés növelése és a választék bővítése is. 1968-ban a narancs és cit­rom ízű üdítő italok mellett megkezdik az erdei bambi és a jaffa narancsüdítők készítését is. Terv szerint citrom-, narancs-, erdei bambi üdítőkből 1968-ban mintegy 8 300 hektolitert készítenek, míg jaffa na- rancsitalből 1200 hektoli­tert Szikvízből 31 ezer hek­toliter készítését tervezik. Uj termék előállításával is foglalkozik a vállalat. Ez az aszparagin, mely fon­tos gyógyszeralapanyag. E célra 1967-ben megkezdték Nyírbátorban 1 milliós be­ruházással egy aszparagin- gyártó üzem építését, mely­ben az üzemelés 1968-ban kezdődik, s egyelőre mint­egy 1000 kiló aszparagint gyártanak a gyógyszeripar részére milliós összegű tervük he­lyett 190 millió értékben építettek fel lakásokat. Ed­dig 270 belvizes lakást ad­tak át tulajdonosaiknak, bár a különböző szervek admi­nisztrációs késése és az anyaghiány miatt csak ősz­szel kezdhették el munká­jukat. Idén először érték el a szövetkezetek, hogy fél­ezer lakást építettek meg. A párt• és tanácsi szervek segítsége A lakosság számára vég­zett tevékenységet húsz szá­zalékkal sikerült növelniük. Az évi összes növekedés harminc százalékos, s eléri a százharmincmillió forintot. Nyolc százalékkal magasabb 1967-ben a termelékenység, mint az előző évben volt Jelenleg 8000-en dolgoznak a KISZÖV irányítása alatt működő tagszövetkezetek­ben, s 11 000-en a megye szö­vetkezeti mozgalmában. Czimbalmos István elvtárs hangsúlyozta: e példátlan fejlődés azért következhetett be, mert a megyei pártbi­zottság, az OKISZ, s a me­gyei tanács vb, illetve a já­rások párt és tanácsi szervei nagy erőfeszítéseket tettek a különböző új termelési pro­filok Szabolcsba telepíté­séért, a helyiségek, s a tel­kek kijelölése is gyorsan ment. 1968 terveiről szólva em­lítette, hogy a szövetkezetek­ben dolgozó létszám újabb másfél ezerrel emelkedik. Ez­zel két év alatt pontosan a felét teljesítik a vállalt hat­ezres fejlesztésnek. Tovább akarnak lépni a beruházások területén is! ahol eddig ugyancsak példátlanul ma­gas. negyvenmilliós célt tel­jesítettek 1967-ben. Egy nyíregyházi találmány világhíre A gazdaságirányítás új rendszerében a szövetkezeti ipar egyenlő feltételekkel indul az állami vállalatokkal. Államunk mintegy hatvan­milliós hiteltartozást törölt a megye szövetkezeteinek. A ktsz-ek amortizációs alapjuk nyolcvan százalékát használ­hatják fel fejlesztésre. Ked­vezően alakult a nyereség­részesedési rendszer is, amely tovább növeli az anyagi érdekeltséget. Külön dotálják a jövőben a leg­Olyan ez az egész Tisza- hát, mint egy nagy, nyitott irodalmi olvasókönyv. Lap­jai az egymás mellett sora­kozó kis községek, betűi az egykor itt élt vagy ma is itt élő szatmári emberek. Nyis­suk fel ezt az irodalmi ol­vasókönyvet az ország, de a megye szivétől is legtávo­labb eső községnél — Ma­gosligetnél, s az idő kere­kén forgassunk vissza pon­tosan negyven esztendőt. A visszapillantásban a legna­gyobb magyar riporter, Mó­ricz Zsigmond segít... * A színhely a Boldog em­ber szülőfaluja, s ma is la­kóhelye, ezúttal azonban nem Papp Mihálynál ko­pogtattunk. Egy Móricz-el- beszélés nyomát kerestük, s az akkor játszódó történet négy évtizedes folytatását kutattuk. Az elbeszélés cí­me: „Péter körülnéz lány után”. „Péter, vasárnap reggel, ahogy a marhát megetette, fontosabb szövetkezeti te­vékenység, — a lakosság számára végzett munka terü­letén jól működő ktsz-eket, illetve részlegeket. További tervek vannak az iparfejlesztésben is. A tájé­koztatón a KISZÖV elnöke hangsúlyozta: számítanak rá, hogy a szövetkezeti moz­galom nagyarányú terveit anyagiakkal is segíti a me­gyének juttatott kormánytá­mogatás. másrészt a kor­mány által az OKISZ szá­mára adott iparfejlesztési összeg is. Mint elmondta, jelentős fejlődés előtt állnak a szö­vetkezetek az üzemfejlesz­tésben is. Legnagyobb kö­zülük a Nyíregyházi Elekter- fém Ktsz beruházása. Már 1988-ban tíz-, a következő években összesen mintegy huszonkétmilliós összegből terveznek új telephelyet a szövetkezet vezetői. Fontos az új üzem mielőbbi meg­építése, mert máris nagy nyugati exportlehetőség kínál, kozik a ktsz világhírű talál­mánya, egy hőkicserélő be­rendezés iránt. Ugyanakkor a találmány nyomán mint­egy ötvenszázalékos megta­karítással segíthetnék az egyik legnagyobb megyei gond: a jonatán tárolá­sának végleges megoldását. E klímaberendezés gyártásá­nak már csak az az akadá­lya, hogy a város építési hatóságánál hónapok óta hú­zódik a végleges telek kije­lölése. Jó előjelek 1968-ra Czimbalmos István rámu­tatott, hogy a szabolcsi kis­ipari szövetkezetek jó elő­jelekkel indulnak az új gaz­daságirányítási rendszer kü­szöbén. A szövetkezetek nagy része már most lekötöt­te 1968. évi kapacitását. Az előzetes számítások szerint jövőre újabb tíz százalékkal növekszik a kisipari szövet­kezetek termelése. A kor­mány és a Gazdasági Bizott­ság határozatai, az árintéz­kedések kedvezően hatnak a szabolcsi—szatmári szövet­kezeti ipar fejlesztésére. Várható, hogy a következő évek során még nagyobb ütemben emelkedik a mun­káslétszám, az export-, bel­földi készárutermelés és a lakosság számára végzett munka, mint azt most meg­tervezték. hozzáfogott, hogy kipucolja magát. Templomba se ment, egész délig subickolta a csizmáját, a ruháját, mega fejét, de ebédre olyan is lett, mint egy angyal. — Mit akar ez a fiú, ugyan hová készül — mon­dogatta egyre az édesanyja, de Péter egy árva krükköt sem felelt.” így kezdődik Móricz Zsigmond elbeszélése, amely arról szól, hogy van ebben a falucskában egy igen vá­logatós legény, aki saját községében nem talál pár­nak valót magához, majd át­ruccan egy bálba Tisza- becsre, de ott is csak egyre válogat. Ez a válogatós ma­gosligeti Péter így summáz­za véleményét a történet végén: „...Mer tuggya, még a mi falunkba, a mi kis falunk­ba azér mégse oan szem­telenek a jányok, mint má­sutt.” Majd a novella utolsó mondata — az a mondat, amely a történet folytatá­sára kedvet ébresztett — — Én magam is ludas voltam, hogy évekkel koráb­ban a község gazdasági helyzete úgy alakult. Mes­terségesen teremtett ellentét adódott abból, hogy az egyik termelőszövetkezet a Béke 180 hold gyümölcsössel is rendelkezett, a másik gaz­daság pedig csak csupasz földdel dolgozott. így ter­mészetes, hogy a Vörös Ok­tóber mindig hátrányba ke­rült. A volt tanácselnök, a je­lenlegi tsz-elnök magyará­zata ez arra, hogy a majd egy évtizedes tanácselr.ök- séget miért cserélte fel, miért vállalta Tiszateleken az egyesített tsz irányítását. Bátorság kellett ) hozzá. Tények igazolják. 1966 őszén a két tsz egyáltalán nem végzett őszi mélyszán *ást. A cukorrépa nagy részét ta­vasszal szedték fel, a kuko­rica szára vágatlan csúfí­totta a határt így egyesül­tek 1967 január elsején. — De nem is az volt a legfőbb baj — mondja az elnök — hogy a munkában ilyen elmaradás volt. In­kább az váltott ki vitát, mi­lyen lesz a bérezés, miként részesednek a tagok. A két tsz-ben különböző volt a ja­vadalmazás, s az egységesí­tés nem ment vita nélkül. A helyes, mindenki számára megfelelő formát nehéz volt kialakítani. Éjszakákba nyú­ló tanácskozások zajlottak a pártvezetőséggel, a tsz-ta- gokkal. A vita végül is eldőlt 1966-ban az egyik tsz tíz, a másik 15 forint munka­egység előleget osztott. Az egyesített tsz vezetősége húsz forint előlegosztást tervezett. Igazság hogy eb­ben a húsz forintban a tsz- tagok nem igen bíztak. Ab­ban sem, hogy a fiatalok 30 forintot kapjanak, hogy a tsz-ben dolgozzanak, a köz­ségben maradjanak. •— A munka volt min­dennek az alapja. A jobb munkára terveztünk és meg is követeltük azt. Ki tudtuk fizetni a húsz forintot, a fiatalok pedig megkapták rendszeresen a 30 forintos előleget. Egy munkaegység értékét 4Í,50 forintra ter­veztük és meg is lesz. Meg­lesz, mert burgonyából 70 mázsás átlagot szedtünk, a cukorrépa pedig a tervezett 170 mázsával szemben 240 mázsát adott. A fiatalok 30 forintja megérdemel egy-két szót. A két tsz egyesülés előtt min­dig munkaerőhiánnyal küz­dött. Egyik tsz sem tudott így hangzik az elbeszélés­ben: „ö... úgy meg volt eléged­ve a ligeti lányokkal, észre se vette ezt: mintha nagy darab kincset talált volna.” Ki ez a Somodi Péter, az akkori ifjú legény? Vajon megtalálta-e azt a „nagy darab kincset”? Ki az a Tar János, az ebeszélésben említett legénycimbora? * A kutatást a községi ta­nácson kezdjük. A középko­rú vb-elnök megcsóválja fe­jét: — Nem, itt nincs Somodi nevű ember. Tar János sincs. Úgy tudom, nem is volt Már éppen indulnánk Bot­paládra, ahová időközben a község egykori anyakönyveit vitték, amikor a tanácsel­nök a telefon után nyúl: — Várjanak csak! Néhány perc múlva az irodában hárman hajiunk az asztalra fektetett Móricz elbeszélés fölé. Segítőtár­annyit fizetni, hogy az ifjú­ság boldogulását ne az ál­lami gazdaságokban, váro­sok ipari üzemeiben keres­se. A számítás nem volt rossz. Tavasszal az ifjúsági brigád 35 fővel kezdte a munkát, nyár közepén már 65-en voltak, s a tsz okosan, fel is vette rendes tagnak a fiatalokat. A haszon kölcsö­nös volt. A fiatalok jó pénzt kerestek, a tsz pedig szor­galmas munkáskezeket ka­pott. Az ifjúsági brigád tag­jai hajnali öttől, napsz ill- táig dolgoztak. — De nemcsak a megfe­lelő bérezéssel becsültük meg fiainkat — mondja He­gyes Károly — adtunk le­hetőséget a szórakozásra is. Elvittük őket Lillafüredre, minden hónapban egyszer színházelőadásra, és segítet­tük őket a klubélet kialakí­tásában. Magnót vettünk és egyéb támogatást adtunk, hogy valóban otthon érez­zék magukat. Az egyesítés után egy év telt el. Sok tsz egyesül, de nem mindegyik mondhatja el rövid idő múltán, hogy sikerrel vették az első aka­dályokat. A tiszateleki Béke egy a kivételesek közül. A jobb munkavégzést, mun­kaszervezést tartották elsőd­legesnek, s az elhatározást siker követte. Idén már minden területet felszántot­tak, mindent betakarítottak, a vetés is időben megtör­tént. Változott a közös tu­lajdonhoz való viszony is. Pár embert ugyan még fe­gyelmezni kellett, de már nem volt „Csáki szalmája” a határ. Az óév utolsó munkanap­ján, szombaton átadták a forgalomnak a négyes szá­mú országos főközlekedési út Ujfehértót kikerülő sza­kaszát. Az országos főút ed­dig a községen haladt ke­resztül. Az elavult kiépíté­sű, több éles és be nem lát­ható ívekkel tarkított úton az egyre növekvő átmenő forgalom már rendkívül lassú, és balesetveszélyes volt. Ezért a község mellett 5,7 kilométer hosszú, hét méter széles új útszakaszt építettek. Ez a szakasz 400 méterrel rövidebb- a réginél, a két megye: Hajdú—Sza­bolcs közötti közúti forga­lom meggyorsítását azonban elsősorban az segíti elő, hogy az áthaladó járművek­sunk a 67 éves Kiss Ferenc, a tsz könyvelője. Alig olvas bele a mű néhány sorába, megszólal: — Tudom én ki ez a Somodi Péter. Itt él ma is Ligeten. — Mondja, s közli a nevet. — Tar János pedig nem más, mint Vargha Sándor. A kincskereső sikerörö­mével indulunk tovább: Pé­terhez. Megtaláljuk. A tör­ténet befejezését azonban hiába reméljük. Be kell ér­nünk annyival, hogy Péter — ma már a hetedik tizes elejét tapossa — mindmáig nem házasodott meg. Munkatársai mondják ró­la: — Szorgalmas, dolgos ember Jól eltelik mellette az idő. Ha megjön a han­gulata, jóízűeket szokott mesélni. A történetet hát röviden igy kell befejeznünk, s Pé­ter tiltakozásának helyt ad­va, valódi nevét nem is kö­zöljük. * Tar János alias Vargha Sándor — és még többen a ma hatvan-hetven esztendős ligetiek közül ráismertek a történetre. Vargha Sándor a másik említett szereplő így egészíti ki az elbeszélést: Az egyesülés első éve jól sikerült. De miként lesz to­vább? A tsz elnöke erről is beszélt. — A fiatalok megtartása és foglalkoztatása továbbra is elsőrendű feladatunk lesz. De továbblépünk a gazdál­kodásban is. Uj szarvasmar­ha-istállót építünk, korszer) sertéstelepet hozunk létre, nagyobb mértékben terme­lünk konzervgyári zöldsége­ket. Építünk almatárolót is, bekötő úttal terveztük és javítjuk a szállítási feltéte­leket. Tiszatelek sajátos község. Sajátos, mert öt kilométeres körzetben szétszórtan van­nak a házak.. A lakosság 60 százaléka külterületeken él. Ez ketté osztja a községet, de méginkább így volt, ami­kor a gazdálkodásra is a kettősség volt a jellemző. A gazdálkodásban jó irányú változás történt. Az erők egyesítése nagyobb lehető­ségeknek nyitott utat, de arra is jó hatással van, hogy a kül és belterület aránya változzék. Eddig hallani sem akarták a tanyán élő emberek, hogy a faluba költözzenek. Most húsz házhelyet jelöltek ki azok részére, akik be akar­nak kobozni. És főleg a fiatalok telepednek meg. Kétezernyolcszáz hold Ti­szatelek határa, és 2300 em­ber él ott. Ha ők summázol akarják az óév eredményét, akkor azt mondhatják, a legfőbb, magukra találtak a gazdálkodásban és közelebb kerültek egymáshoz, a min­dennapi életben Seres Ernő nek nem kell Ujfehértóra behajtaniok. Az új útsza­kasz építésére 12,5 millió forintot költöttek. 73 ezer köbméter földet mozgattak meg, s mintegy 20 ezer ton­na anyagot dolgoztak be. Közben egy nyolc méter nyílású vasbetonhidat is megépítettek. A munkálato­kat ez év tavaszán kezdték, s a tervek szerint csak 1983. decemberében kellett volna befejezni. Az építkezésben érdekelt és közreműködő szervek — minisztérium, vállalat, megyei és helyi ta­nács — jó együttműködése azonban lehetővé tette, hogy az eredeti határidő előtt egy évvel átadhatták rendeltetésének ezt a font..» útszakaszt. — Huszonkét évesek le­hettünk akkortájt. Együtt cimboráskodtunk, azóta is jóba’ vagyunk. Ez az eset, hogy Péter átment Becsre lyánynézőbe, úgy a 20-as években történhetett. Én is voltam ott vele vagy kétszer is. Vargha Sándor mellett a dikón ott ül felesége. — Én megházasodtam. 1932-ben. Azután szó esett még a negyven évvel ezelőtti Ma­gosligetről, amelynek an­nak idején fele annyi lakosa volt, mint ma. (A legfris­sebb adat szerint most 322 lélek él itt az ország csücs­kében.) Elmondták, hogy négy évtizeddel korábban, de még néhány évvel ez­előtt is olyan sár volt erre­felé, hogy menni sem lehe­tett benne. Meg sötét is volt. Amikor kora este becsuk­tuk az irodalmi olvasókönyv megelevenedett lapjait. s elindultunk Vargháék házá­tól, már égtek a villanyok, három higanygőz lámpa vi­lágította be azt az utcát, amelyen Móricz Zsigmond szerkesztő úr is végigment néhányszor — keresve aí ízes-zamatos tiszaháti tör­téneteket... Szilágyi Szabó!# K. 3. l\égy évtized múltán egy Wőricz-elbeszélé* nyomában Péter csak körülnézett... Átadták az ÚJfehértót megkerülő útszakaszt

Next

/
Thumbnails
Contents