Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
Szabolcs -szatmári tájakon Fütyöl a néprajz, — indul a harangláb Mátyus ma és holnap Mfllyus, kozségkSzpont Solté«?. Albert rajza Távolról begyek kékle- nek, s amíg együtt „futunk* a Tiszával, ezernyi arcát mutatja felénk a beregi ősz. A festőművész utitárs lépten-nyomon megállna, mert rabul ejti a színek garmadája, a végtelennek tetsző sík, a harso- góan fehér fal, piros cseréptető odébb az akácos szélén. Mátyus. Amerre az országút vezet, keresztül a falun, járda sehol. Csak sár és sál . Szemben a kövesuttal. itt. Mátyus főterén áll a. vegyesbolt Tőszomszédja a kocsma, balra a kutyúrház, szemből a templom, majd harminc méterre a tsz-iro- da, a tanácskirendeltség és a posta. A postán túl, mélyedésben a messzi határ, a falu vége. — Fecske cigaretta Ván? Ránk néz a boltos. Már hogyne volna. És mi van még? Lámpabél, meg presszókávé, só, paprika, s ötcsillagos konyak, írószer, meg mindenféle újfajta mosószer. Alfix, Ultra, Optima. — Mosószappan, fogkrém? Van, persze. hogy van. Az előbbi már szépen kél, fogkrémből itt még kicsi á kereslet. Inkább a mosószert kedvelik, mivelhogy sok helyütt már itt is géppel mossák a heti szennyest. És pótolni kell az elemkészletet is sűrűn, mert szaporodik a táskarádiók száma. — A forgalom? Nem lehet rá panasz, szépen „megél” itt. a bolt. a boltos. Csakhát a kocsma. Azt nem bírja befogni, ott mindig nagyobb a bevétel. Szélső háza a posta. Asz- jzony a kézbesítő. — Van sok munkája? — Az mindig van. Napilap csak 57, hetilap meg 91 jár. Azután a sok levél, meg a csomagszállító. — Mennyi csomag megy innen? — Sok, nagyon sok. Leginkább krumpli, alma, élelem. — És mi jön? — Vissza a kosár, üresen. Némelyikben legfeljebb kenyérhaj van, küldik a gyerekek haza a városból, mert az jó a moslékba. Egy fiatal lányt nemrég kot ide a hivatása. — Milyenek itt az emberek? __ Olyanok, mint másutt. Talán... zárkózottabbak, bizalmatlanabbak, főleg az idegennel szemben. El kellet hoznom hazulról a gáztűzhelyet, mert sehol sem fogadtak kosztra, jó pénzért — Biztosan nincs szükségük a pénzre. mn, december X — Azért ez túlzás, bár nem élnek rosszul. Nemrég például egy fiatal pár taxival ment nászúira... Itt az emberek jól megvannak, csak a tsz tengődik, tele adóssággal # Száz ev előtti „monográ- phiában” olvashatjuk; „Mátyus magyar falu, Beteg vármegyében, közel a Tiszához. Tölgyes erdeje derék, gyümölcse, hala bőséggel...” Későbbi okmány tanúsága szerint a település itt a Tisza jobb partján bizonyos Betke Mátyustól vette eredetét, aki V. István egyik adománylevelében fordul elő. Mindennek pedig már több mint nyolcszáz éve. Sűrűn váltogatták egymást a település tulajdonosai -7- nem ritkán per árán — s az 1657-és lengyel dőléskor „az itteni lakosók is a TiS2a halványába süllyesztették egyetlenegy harangjukat, melyre mindekkorig rá nem akadhattak..." Az egykor 48 házból, háromszáz telekből álló Má- tyusnak ma hatszázötven lakosa van, 179 tagja a helybeli Petőfi Tsz-nek, amely évek óta egyhelyben toporog, s zárszámadást csak akkor tud tartani, ha az állam kinyitja a pénztárcáját Segítőkész emberek, helybeliek, járásiak, megyeiek kutatták a ráfizetéses gazdálkodás, a lappangó és olykor feltörő elégedetlenség, türelmetlenség okát. Egész Beregben itt a legnagyobb a fluktuáció, a vezető beosztású emberek cserélődése — igy egyesek. Nincs munkafegyelem, mert nincs aki megkövetelhetné —• emígy mások. De nem kicsi azoknak a tábora sem, akik a mostoha természeti adottságokban. az erősen kötött talajban keresik a bajok gyökerét. Igaz ez is, igaz az is. — Mi volt tavaly is. Esős ősz, nem haladt a munka. Később meg a belvíz: odalett 113 hold vetés. Hatvanhárom óta itt nincs nyereséges zárszámadás, s ez az embereknek elveszi a kedvét. Az idén a harmados kukoricát is csak egyszer kapálták meg, aztán mondták, úgy sincs értelme, hát hagyták. Egymásnak adták üt * kilincset a vezetők, ahelyett, hogy bátran szembe néztek volna a nehézségekkel. Ezután már a jószándék sem hozta meg a remélt változást. Döntöttek például arról, hogy a legjobb háztájit azoknak juttatják, akik derekasan kiveszik részüket a közös munkából. Ez egyeseknek tetszett, másoknak nem. Többen csak a háztájira áldozzák erejüket, idejüket. Terveztek erre az évre is 33 forintot egységenként, de a deficit újra a milliót közelíti. Búzából, árpából csak a fele termett, mint amit vártak, terveztek. ▲ takarmány- meg a cukorrépa odalett, nem fizetett a napraforgó sem. Mindezek tetejébe magasak a termelési költségek: néhány régi gépük többször rossz, mint üzemképes, „kívülről” dolgoztatnak s az idén már közel félmilliót fizettek ki a közeli gépjavító állomásnak. Ma még csak halvány jelzései vannak a lassú útkeresésnek. Gyümölcsösük termését — mások csodálkozására is — teljes egészében értékesíteni tudták. A mostani vezetőség a nyáron szót. értett az asszonyokkal, a fiatalokkal s ennek eredménye, hogy a harminc holdnyi,' öntözéses kertészet beváltotta a hozzá fűzött reményeket. „Voltak asszonyt*, akik 5—6 ezer forintot kaptak végelszámolásként?’ Erről mind többel beszélnek ma már Mátyu- son, s kezdik látni, ez a vezetőség Jót akar, amit tervez, érdemes támogatni. Újságolja is nem kis büszkeséggel a tsz főkönyvelője: Időben elvetettük az őszieket, ami azelőtt sose sikerült. Szépen mutatkozik máris a vetés. És meglesz a 230 holdas őszi mélyszántásunk. Aztán tovább: jövőre új vetésforgóval próbálkoznak, nagyobb mennyiségben hasznosítják a vegyszereket ötven holdra növelik a kertészetet, legelőt törnek fel, kukoricát, vetnek bele. Már épül egy korszerű szarvasmarhaistálló, de a többi düledező szerfásat is pótolni kell. Ahogy telik, pótolják. Hogy az időjárás a jövőben kevesebb gondot okozzon, — kövér legelőjükre alapozva — a szarvasmarha-tenyésztésre szeretnék specializálni a szövetkezetei. S jövőre már 20 holdon terem az almájuk... Tervek, elképzelések. Mennyi lesiz ebből valóság s hogy ezután saját lábon megáll-e a mátyusi tsz? — Ez most már valóban a tagságon múlik. Az iskola igazgatója: Részben osztott az iskola, mindössze másfél tanterem van, tanuló meg 114. A zsúfoltságra jellemző, hogy nevelői szoba hiányában a tanítók az előszobában várakoznak s nálunk a tanítást is reggel 7 órakor kezdik. Szertárunk gazdag, de nem tudjuk hol tárolni. Kapunk most egy tv-készülé- ket, fő a fejünk, hová állítsuk, hol tartsuk a televíziós órákat... Akivel szót vált az érdék- lődő Mátyáson, az inkább a gondokat említi. Nem szól a szaporodó új házakról, a jobb ruházkodásról, a gazdag disznótorokról. Pedig ezek is bele tartoznak a teljes képbe, csakúgy, mint az itt-ott feltűnő tv- antennák a házak tetején. De a türelmetlenség — ha lassan is — közös mederbe tereli az akaratot. Angyal Sándor Szentendrére szállítják a nemesborzovai tornyot Időszerű figyelmeztetés a néprajzi szakköröknek Nem ismeretes, hogy hazánkban vásároltak volna tornyot valaha is. Az még- kevésbé, hogy elszállították volna négyszáz kilométerre. Most mind a kettő megtörténik. A nemesborzovai református egyház csupa fából épült haranglábját, — mely három évszázadon át dicsérte az ismeretlen ácsmester jó szakmunkáját — megvásárolja a Magyar Skanzen, a Szentendrén felállítás alatt álló szabadtéri néprajzi múzeum és elszállítja az egyik legnépesebb Buda környéki turistaút mentén a Sztara Voda, vagy másképpen Szabadság forrás közelében berendezendő páratlan falumúzeumba. A szatmári falu Ahogyan a vásárlás tárgyalásai előre haladnak és a néprajz-tudomány képviselői egyre sűrűbben látogatnak le a Szamos környékére, úgy bővül a szatmári tájról megőrzendő és elszállítandó épületek listája. Ügy hírlett, eredetileg csak hét épületet visznek el: Császár Irmáék Fő utca 89 alatti talpasházát Botpaládról, Fábián Ilona fülesdi lakóházát, Angyalosi Gyula, Angyalosi Bertalan és a termelőszövetkezet három csürjét Kispaládról, valamint á vámos- oroszi szárazmalmot és a nemesborzovai íatomyot. Ezek mind nyilvántartott műemlékek voltak azelőtt is. A félhold vitája A lista azóta kihővült. Üjabb és újabh értékes objektumok kerültek a figyelem előterébe. Ma már arról ván szó, hogy az 1971- ben megnyitandó szabadtéri múzeumban lesz egy kis szatmári falu, a szükséges gazdasági és melléképületekkel berendezve, bútorokkal, kézimunkával, használati tárgyakkal és természetesen a harangláb Nemes- borzováról. Sőt legújabban már az is szóba került, hogy a kis faszeres templomban is odakerüljön valamelyik községből. Újat építenek helyette. A kis falu 145 lélek, talán az ország legkisebb faluja. A környék hat „nemesi” ' falujának egyike ez a parányi község, a szomszédos Mándon, a két Szekeresen, Majtison és Darnón kívül itt is vérrel váltották meg kiváltságaikat, katonáskodtak, tehát nem fizettek adót. Már mindenki tud a kistorony elszállításáról. Van, aki azt mondja, úgyis elpusztulna már, jobb ha megőrzik ott ahol, értenek hozzá. A kis fatorony legfelső csúcsa valóban erősen lekonyult. Háromszáz év, az bizony háromszáz év. A, helybéli párttitkár azzal tréfál, hogy azért konyult nyugat felé a kis csúcs, ‘mert a „keleti szél erősebb”. A felnőttek még emlékeznek rá, hogy volt a főcsúcson egy nagy félhold, de leesett, eltört, elpusztult. A négy kis díszítő tornyocs- kán ellenben még mindig ott vannak a kis félholdak. Papp Viktor lelkész szerint azért, mert a torony még a török hódoltság alatt épült, 1667-ben, tehát pontosan háromszáz éve. Más néprajzosok a torony keletkezését 1790-re teszik. Mindén esetre Ormós Károly fehér- gyarmati ácsmester, — okit valószínűleg a bontással bíznak meg — felsóhajtott, amikor megtapogatta a kemény tölgy gerendákat ösz- szekapcsoló faszögeket: — Micsoda munka! De a félholdakon vitatkoznak. Megalázkodás volt, vagy büszkeség?-'» ' Égy egyszerű falusi lakó ; nagyon szellemesen döntőt» te el a vitát: Hété res a mérki Hétéves fennállását ünnepelte a napokban a mérki fmsz parasztkórusa. A kórus tagjai ez alkalommal munkaértekezletet tartottak. A megyei pártbizottságot Nagy Tibor, a kulturális és propaganda osztály munkatársa, a megyei tanács Vb művelődésügyi osztályát Fekete Ferenc főelőadó képviselte. A község és a járás kul— Még a török is jobb volt nekünk, mint az osztrák. Több néprajzos szakkör! Pedig ez az ember talán nem is tanulta, hogy Szo- bieszky János, Esztergom felszabadítója, tehát a törökök hazánkból való kiűzésének elkezdője ellen — akinek, úgyis mint a baráti lengyel nép királyának, köszönettel tartozunk — bár osztrák sereget vezetett' Thököly Imre ellen harcolt, aki a török oldalon küzdött flottájával. Bonyolult volt a magyar történelem, de itt Szabolcsban, Szatmár- ban különösen az. Itt kéz« dődtek és itt fejeződtek be szabadságharcaink. Valóban jó elgondolkozni a borzovai félholdakon, mert egy igazi „kiváncsiak klubjának”1 rengeteget adhat nemzeti öntudatból. Például van egy nemzeti legenda egy híres ácscsaládról, melynek tagjai építették az összes itteni fatornyokat, az itteni tölgyerdők fájából, sőt más vidékekre is eljártak tornyot építeni. (A borzovain kívül még egy tucatnyi műemlék fatorony van a környéken),- De nincs adat róluk. A legendán kívül semmi. Olyan is akad, aki azt mondja: kifosztják a megyét a néprajzosok.. Hadd •mondjunk ellent: itt három járás eleven néprajzi múze- ufn még. Nem tudják kifosztani. <— gesztélyi — > parasztkórus turális életében jelentős tényezőt képviselő vegyes kórus tagjai értékelték eddigi tevékenységüket, s elhatározták, hogy repertoárjukba olyan klasszikus és mai magyar kórusműveket vesznek fel, amelyek színvonalasan szolgálják az énekkar céljait: a társadalmi ünnepek, évfordulók és egyéb fellépések, hangversenyek műsorát. MLADEN OLYCSA: Apa és * Alkónyattájt ' vittek őket a vesztőhelyre. A tíz főnyi csoport halálraítéltetet, köztük a kezűiméi fogva összedrótozott apát és fiát. Az apának a bal, a fiúnak a jobb keze volt szabad. A halálba menők közt rozsdás sodrony feszült. Komoran, lehorgasztott fővel, megtörtén állt apja mellett a fiú. — Nos, meggondoltad magad? — kérdezte az úszta- sa tiszt. — Nem! — csattant fel élesen a fiú hangja. Az usztasa rávillantotta tekintetét. Feje reszketett, nyakizmai sajogtak a fájdalomtól és mégis igyekezett elszántnak látszani a fiú. A tiszt felállította a * MIaden Olyaesa, a Jugoszláv írószövetség főtitkára, a középkorú szerb irőnemzedék öles tagja. Számos regénye és novd- láskötete jelent meg. Az első naptól részt vett a felszabadító háborúban. Müvei gazdag háborús élményanyagából merítik tárgyukat. Az itt közölt novellája meg, a lengyelek kisfiltn- eddig húsz nyelven (elent re Is átdolgozták. rajt, húsz méternyire a tömegsír hosszában, és „csőre tölts!”-öt vezényelt. Csattogtak a zárak. A fiú szeme a gödörre tévedt — a sárosán tátongó, nagy vermet, nyilván közös sírhelyül szánták. Megremegett. Lesütötte a szemét. Nem bírta tovább nézni a sír sárga földjét. Az apa arcáról lerítt, hogy sokat gyötörhették a börtönben. Olyan ember benyomását keltette, ak; képtelen többé eszmélni. Vagy talán észlelni is. A katonák parancsra készen markolták a fegyvert. Már csak a „tüzet nyiss!”- ra vártak. Némelyek türelmetlenül, némelyek közönyösen, némelyek unalommal, némelyek szeméből viszont mintha részvét is sütött volna. — Nos, meggondoltad? — kérdezte a tiszt ismét. — Nem! — mondta a fiú. — Vesztedre — mondta kaján mosollyal a tiszt. A fiú szemében gyűlölet villant: a kutya nézi így a farkast, hogyha találkoznak véletlenül. A halálraítéltek sora közvetlenül a verem szélén állt, háttal a frissen ásott sírnak. Csupa elgyötört, rongyos alak. A cafatokban lógó gúnya arra vallott, hogy kemény, éles kinzó- eszközökkel, talán vasru- dakkal puhították őket a vallatások során. Alig álltak a lábukon. Sapkásán, kucsmásan, fedetlen fővel, amint támolyogva álltak a sorban, majd olyan volt a kép, mint mikor a düledező palánkot lát az ember egy csatakos árok partján. Az apa fejében fekete báránybőr kucsma, a fiúéban világos színű sapka. Az apa sűrű, sötét, hegyes bajuszt viselt, a fiú álián épp hogy csak ütközött a pelyhedző, gyér szakálL Vezényszó harsant a raj- nyi katona mögül: — Célba! Majd rövid magyarázati hogy a kivégzést a sor bal szárnyáról kezdjék. 1— Hárman lőttök egyre! — mondta az usztasa közömbösen. És mintha aggálya lett volna afelől, hogy megértették, hozzáfűzte: —- Balról jobbra! Újabb vezényszóra eldör* dűltek a lövések. Feketí füst gomolygott a puskacsövek végén. Az első három áldozd
