Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
Tervszerű „városi-fejlesztés Mátészalkán i ’ .i kfi Lakótelepek épülhetnek — Teljes rekonstrukció a ,,Boltok utcájában•• Kulturált, közműves családi házak, emeletes társas- házak, megfelelő bolthálózat és kulturált, jó közlekedés. Mindez még nem minden, de feltétele annak, hogy egy község magasabb rangra emelkedjék, korszerűen fejlődjön, K* a céljuk a mátészalkai községi, járási vezetőknek, Lakóknak egyaránt. Most elfogadtak egy rendezési tervet, s annak alapján próbálják kialakítani Mátészalka új arcát V A teljes kép nagyon távlati, de a terv máris érezteti a hatását ennek alapján adják ki már most is az építést felújítási engedélyeket Ezt bontják részletekre amikor döntenek valamely fontos kérdésbe^ A lakosságot elsősorban a lakásépítkezés és a bolthálózat érdekli, Az egyik legnagyobb a Jármi út és a vasút között elhelyezkedő lakótelep lesz. Itt nagyrészt kisajátítás, bontás nélkül lehet kialakítani az építési területet Az 1968-ban épülő családi házak nagy részének már itt rakják le az alapjait. Elsősorban emeletes házakat emelnek. A terület középpontjában ifjúsági park lesz. A Zalka Máté, Csokonai. Marx, Táncsics és Széchenyi utcán földszintes családi házakat építenek. A jelenlegi központ körűi az első ütemben közművesítésre kerülő területen a többszintes, telkes társasházakkal való beépítésre törekednek. A Kossuth utca jelenlegi zárt sorú beépítésének megtartásával emelik a szintek számát. Érdeklődésre tarthat számot: a harmadik ötéves terv utolsó évének lakásprogramját a Bajcsy-Zsilinszky utca folytatásaként valósítják meg. Ez már szinte mai program. Mindezekkel nemcsak a jelenlegi lakossági építkezéseket segítik, hanem elősegítik a lakosság számának növekedését is. A tervek szerint 1980-ban tizenötezres lélekszámú, rendezett kisváros lesz Mátészalka. A kereskedelmi hálózat mostani gondjai ismertek. Nagy részük még az 1920-as években alakult ki, gyorsan a minőségi követelmények mellőzésével. Azóta ezeket csak toldozgatásokkal, alakításokkal próbálták korszerűsíteni — kevés sikerrel. A terv is rögzíti: nincs értelme tervszerűtlen és csak a pillanatnyi gazdaságosság figyelembe vételével új üzleteket építeni ott, ahal erre éppen lehetőség van, mert a megoldás nem néhány .évre, hanem hosszabb időszakra szól. Éppen ezért a község központjában területileg egységes kereskedelmi centrumot alakítanak ki. Ez természetesen méreteiben meghaladja a község lakosainak jelenlegi szükségletét. Két okból. Az egyik a növekvő létszám. A másik: Mátészalka egyre nagyobb vonzó hatást gyakorol a környező községekre. Az új kereskedelmi központ is csak a hagyományosan kialakult Bajcsy-Zsilinszky úton lehet, amelyet fokozatos és tervszerű építéssel korszerűsítenek. Ennek a fokozatos tervszerű átépítésnek első lépcsője a már épülő iparcikk áruház a Bajcsy-Zsilinszky út és a Lenin tér sarkán, majd vele szemben egy ABC áruház. Ezek az egyemeletes épületek építészetileg lezárói lehetnek azoknak a földszintes üzletsoroknak, amelyek alkotják jelenleg is, de az átépítés után is a Bajcsy- Zsilinszky út két oldalát. Mindezek mellett a közlekedés adja a legtöbb gondot. Áz utak keskenyek, áthaladnak a község centrumán, komolyabb fejlesztésük nem lehetséges. El kell kerülni a városközpontot, s több pályás úttestet építeni. A tervek megvalósítása nyilván hosszú időt vesz igénybe. Az ötletszerűség megszüntetésére már régóta szükség van. Most olyan dokumentum van a község, a járás vezetőinek kezében, amelynek alapján átgondoltan fejleszthetik Szatmár „fővárosát” valóban korszerű településsé. Marik Sándor Túlzások nélkül Érdemes fejleszteni a tsz-ek melléküzemágait TÖBB ÉPÍTŐANYAGOT! Gyorsabb ütemben fejlesztik a téglagyárakat Beszélgetett az ÉVM Ha/dű-Ssmbolcs megyei Tégla- es Cserépipar i Vállalat igazgatójával Téglára talán még sohasem volt ennyire szükség, mint ebben az évben. Fokozta az ellátás nehézségeit, hogy a korábbi években kevés gondot fordítottak a téglagyárak fejlesztésére, korszerűsítésére. A kapacitás- hiány miatt a meglévő gyárak szinte képtelenek voltak a belvízkárt szenvedett lakásokhoz folyamatosan biztosítani e fontos építőanyagot.* A jövőre vonatkozó tervekről, elképzelésekről beszélgetett munkatársunk. Pinczés Andrással, az ÉVM Hajdú—Szabolcs megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatójával. — Tudjuk, hogy a téglagyárak dolgozói a jubileumi verseny során aagy erőfeszítéseket tettek a termelés fokozására. Milyen eredménnyel járt ez a törekvés? — Vállalatunk tizenöt gyárának éves tervfeladata 145 millió tégla, melyet előreláthatóan 148 millióra teljesítünk. Ez év első tíz hónapjában az ország 11 téglaipari vállalata között az első helyen vagyunk. A Szabolcs megyei téglagyárak közül elsősorban a fehérgyarmati ért el szép eredményt. Éves tervét előreláthatóan közel egymillió darabbal túlteljesíti. A tiszavasvári gyárban a tervezett 9 millió 200 ezer helyett 9 millió 500 ezer égetett tégla várható. Teljesíti téglaégetési tervét a ti- szaberceli gyár is. — Az igények — mint azt a gyakorlat is igazolja — nőnek. Hogyan tud ennek eleget tenni a vállalat? — Tavaly tíz gyár korszerűsítését, fejlesztését kezdtük meg. Ezek közé tartozik a fehérgyarmati új téglagyár megépítése, melyre több mint kilencvenmillió forintot fordítunk. Tiszavasváriban iparvágányt és kel- lerszineket kapott a téglagyár, Tiszabercelen egy korszerű, új vákuumprést helyeztünk üzembe. Érdemes megemlíteni, hogy amíg 1965- ben csak minimális összeget kaptunk fejlesztése, 1966- ban már mintegy 23 milliót Ez évben a beruházásprogram szinten már 62 millió forint A beruházásra szánt összeg még 1968-ban is megközelíti a 30 milliót. — Milyen eredményeket hoz ez a kétségtelenül nagyarányú beruházás? — A téglatermelés végső äoron mintegy ötven százalékkal növekszik. Vagyis a téglagyárak kapacitása 1969- ben eléri a 210 millió darabot. Szabolcsban például a jelenlegi 26—27 millióval szemben hatvanmillió lesz az évi égetett tégla. Ez a meny- nyiség már elegendő a megye téglaszükségleteinek fedezésére. — Mikorra várható a fehérgyarmati nj. automata téglagyár üzembe helyezése? — Az új gyár jövőre már termel augusztusban megkezdheti a próbaüzemet. Kéthónapos teljes üzemet véve alapul, év végéig 5—6 millió téglát állít elő. A következő évben — 1969-ben — már 48 millió tégla kerül ki csupán ebből a gyárból. Az új mellett ugyanis meghagyjuk a régit is. Tóth Árpád A mechanizmus küszöbén egyre több szó esik a termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységéről. Ezzel kapcsolatban a legtöbb elgondolás reális és pozitív, ugyanakkor akadnak olyan túlzások is, hogy egyeseit a melléküzemági tevékenység fejlesztésében látják a tsz-gazdálkodás „megváltását.” A tények, tények maradnak. Megyénk termelő- szövetkezetei árbevételeiknek 93,1 százalékát növény- termesztésből, zöldség- és gyümölcskertészetből valamint állattartásból kapják. Segédüzemekre, feldolgozó- és melléküzemekre, valamint egyéb tevékenységre 6,9 százalék jut, de nem lebecsülendő, hiszen forintban kifejezve 130 millió. Kijelentve, hogy termelőszövetkezeteink gazdálkodásában továbbra is a növénytermelés, állattartás marad a legfőbb tényező, nem ellentmondásos azt állítani, hogy az arányokon azért szükséges és kell is változtatni. Közelebbről megnézve a tsz- ek melléküzemági tevékenységét, sok szám és adat szól a fejlesztés mellett. Nagyobb szerepet kapnak az építőipari vállalkozások Melléküzemági tevékenységet Szabolcs-Szatmár megyében 1966-ban 163 termelőszövetkezetben végeztek, s 1967-ben 22 tsz kért a járási tanácsoktól újabb működési engedélyt. A 163 tsz-ben melléküzemági tevékenységben 1630 főt foglalkoztattak, az összbevétel megközelítően 90 millió forint volt. A termelőszövetkezetek önálló építőipari vállalkozása, amelyből jelenleg hét van a megyében, 852 fő foglalkoztatásával 1966-ban 113,2 millió forintos termelési eredményt ért el. önálló házi építőbrigádokból tavaly _ 27 működött a megyében, 330 főt foglalkoztatott, s a tervezett 16 millió forint helyett 20,4 millió forint termelési eredményt értek el. Az építésjellegű foglalkoztatásnak a termelőszövetkezetekben eddig is nagy szerepe volt, de a jövőben még- inkább lesz. Az építőipari vállalkozások kapacitásuk 60 százalékában új gazdasági épületeket és nem kis mértékben tsz-tagoknak kislakásokat építettek. Az önálló tsz-építőbrigádok pedig közel 17 millió forint értékben szintén új létesítmények kivitelezésén dolgoztak. Az állattenyésztés korszerűsítése, építésjellegű beruházással, gyümölcsösök járulékos ellátása és még számos egyéb feladat a melléküzemági tevékenység építésjellegű részét a jövőben tovább növelik. A termelőszövetkezetek ilyen irányú törekvése helyes és szükségszerű, hiszen nem csupán arról van szó, hogy mentesítik az állami építőipari vállalatokat kisebb munkák végzésétől, de a döntőbb az, hogy egyre több embernek tudnak állandó foglalkozást biztosítani, másrészt a kivitelezés meggyorsul és nem utolsó szempont, hogy a tevékenység mindenképpen nyereséggel jár. Hiányt pótló szolgáltatások Az építőipari tevékenységen túl a termelőszövetkezetekben a melléktevékenység nagyrészt a fuvarozás. 171 tsz foglalkozik ezzel, és kimondottan ipari tevékenységet csak elenyészően kevés helyen folytatnak. Kő-, kavics- és sóderkitermelés például négy helyen van a megyében, betonárukészítés és értékesítés három helyen, drótfonás két helyen, villanyszerelés két helyen, viszont a termelőszövetkezetek számára szükséges kerékgyártó, kovács, szíjgyártó, asztalos tevékenység már nagyobb arányú, de nem kielégítő. A melléküzemági tevékenység azontúl, hogy hiánypótló a szolgáltatásokban, ismételten hangsúlyozni lehet, kifizetődő. Vegyük talán azt, hogy virágkertészettel és értékesítéssel négy tsz foglalkozik a megyében. Az egyik termelőszövetkezet vi^ág- kertészetében 220 ezer forint termelést ért el, s a tiszta nyereség közel 20 ezer forint volt. Tehát a virág- kertészet is gazdaságos. Arról nem is beszélve, hogy mennyire gazdaságos például a seprőkészítés. Seprőkészítéssel és értékesítéssel 11 termelőszövetkezet foglalkozik és mondhatjuk, hogy erre több tsz-nek lenne lehetősége. Ennek az üzemágnak a fejlesztése népgazdasági szempontból is fontos lenne, hiszen a cirokseprű állandóan hiánycikk, s ennek következménye, hogy például a tavalyi 14 forintos kiskereskedelmi ár 25 forintra szökött fel és indokolatlanul. Kihasználva a helyzetet a spekulálók járnak jól. Saját alapanyag feldolgozásával A melléküzemági tevékenységben, az idén kért 22 működési engedély is bizonyítja, van fejlődés és előrehaladás. Akadnak azért buktatók is, illetve olyan jelek, amelyek az alapos meggondolás hiányát tükrözi. A megyei tanácstól például négy termelőszövetkezeti közös vállalkozás kért működési engedélyt az utóbbi időben. A beregi tsz gyümölcs-zöldségfeldolgozó önálló közös vállalkozás a megvalósujás útján van. A nyírségi tsz-ek önálló értékesítési vállalkozásának azonban a tervezett 9 elárusító helyével szemben csak öt működik. A nagykállói tsz-ek önálló értékesítési vállalkozása ezzel szemben még nem kezdte meg munkáját, a KERTUNIÓ pedig úgy tűnik, az eredményes kezdés után csak kezdés maradt, mert elgondoláson és tervezésen kívül mást nem tettek. Uj gazdasági év következik, s az új évvel a gazdaságpolitikában is nagymértékű lesz a változás. A változás jó lehetőségeket biztosít a melléküzemági tevékenység fejlesztésére, kiszélesítésére úgy, hogy főleg a mezőgazdasági üzem által termelt alapanyagok kerüljenek feldolgozásra. Abban a termelőszövetkezetben gondolkodnak helyesen. ahol túlzások nélkül a realitásoknak megfelelően élnek a lehetőséggel. 8. E. Négy tsz a város zöldség* ellátásának javítására Nyíregyháza négy termelőszövetkezete mind jelentősebb részt vállal a megyeszékhely zöldségellátásából Ebben az évben mintegy 160 holdról fővetésű és 30 holdról elő- és utónevelésű zöldségből 20 ezer mázsa körüli mennyiséget értékesítettek a város tsz-ei. Jelentős volt ebben a közel hétezer mázs; paradicsom, 4880 mázsa szemes borsó, 500 mázsa sárgarépa és 110 mázsa zöldbab. A négy tsz közül a legtöbb zöldséget az országosan is híres Ságvári és a Dózsa Tsz termelik. Előbbi állami felvásárlás keretében hozza forgalomba áruját, míg az utóbbi terméke jelentős részét az idén tavasszal a Búza téren nyitott, népszerű • standján árusítja, így is javítva a városi ellátást. Ezektől a tsz-ektől kerülnek tél végén piacra és a boltokba a különböző primőráruk is. A Dózsa Tsz az eddiginél is jobban akarja kihasználni a város piaci lehetőségét. Csaknem hárommillió forint beruházási költséggel korszerű palántanevelőt alakít ki. A primőráruk mennyiségénél/ fokozása mellett kevesebb ilyen árut kell hozni majd a délibb fekvésű megyékből, s az ár kedvezőbben alakul. Erdőháti anekdota Erdőhál nem csupán a jól gazdálkodó tsz-ekben bővelkedik, de akad jó pár anekdotázó is. Legutóbb fehér asztal mellett ültünk, s a gödöllői professzor pár szóban arról is mondott véleményt, mennyire kell most már minden gazdaságba a jól képzett szakember. Ezt követte a felszólítás; — Ezt hallgassa meg professzor elvtárs! — Meséld csak Jóska! A szavak szövésére felszólított tsz-elnök meg mesélte: — Az úgy volt, elmentünk ösztöndíjast nézni. Többen tsz-elnökök egyszerre és mert hosszú az út Pestig. Gödöllőig jól felpakoltuk magunkat. így hát mire felértünk a fővárosba jócskán nlja lett a szatmári szilvának. Szállást nem kaptunk má sutt csak a Royalban. Mondta is a komám, no, ez drága dolog lesz, következtetve abból, hogy a portán is egy valóságos kapitány fogadott bennünket, tele aranysújtá- sokkal éppencsak hogy érdemjeleket nem viselt. Míg a komák a szobát intézték mi jól elbeszélgettünk ezzel az emberrel, aztán felhurcol- kodtunk a kvártélyra. Alig helyezkedünk el jön az én barátom és mondja, hogy neki dolga lenne, de sürgősen. Mutatom, hogy ott van a fürdőszoba. De az le volt ragasztva és rá volt írva egy cédulára, hogy: steril. Mondja erre a komám, hogy az istennek se. Egyszer ő már megjárta az ilyesmivel, ugyanis leragasztották a szer-raktárukat arra a cédulára is ráírtak valamit, ő meg felszakította fizetett is érte büntetést. Nem és nem. Inkább keres kint magának valahol másik helyet. Kiment a folyosóra és kisvártatva beszól, hogy menjek már, mert a portás elfelejtett magyarul beszélni. Megyek ki látom, hogy tényleg egy aranysújtásos embernek magyaráz, az meg csak forgatja fejét, szemét, sehogyan sem akar szól érteni. Már én is magyarázom, hogy hát ez a barátság. A kapuba még milyen jól eldiskuráltunk a repülő csészealjakról, meg egyebekről, most meg amikor egy kis segítség kellene, akkor egyszerűen nem tud magyarul. Már azt gondoltam egy kis borravaló segítene, amikor jött a szobalány és nekünk áll, hogy minek maceráljuk mi a török katonai attasét. Tett is rögtön egy javaslatot a komám, ne igyunk mi most már több szatmári szilvát. Szilvát nem ittunk, de elmentünk Budapestet látni. A Corvinnál nemigen volt szerencsénk, borsos számlával jöttek, mondta is a koma a pincérnek, hívja csak oda a Corvin urat, mert ő előre sejtette, hogy sok kés meg villát raktak a tányérokhoz és azt nem adják ingyen. Pedig egyáltalán nem is használtuk a késeket. A pincér meg felháborodott, hogy nem azért Corvin a Corvin, hogy Corvin úr is legyen a világon. Ez nekünk nem tetszett elmentünk hát egy házzal odébb a Mátyás pincébe. Alighogy leülünk a pince mélyére az én komám rikolt egyet, hogy ott a Sándor bácsi a primäs, ismeri, mert földi. Mondta is neki, húzza Sándor bátyám, ide a fülembe. Az meg csak szól vissza a vonóval mutatva fel a polcra, hogy oda van felrakva két üveg, előbb gyantáz- ni kellene. Na, gondoltam magamba, ebből én kiszólok, mert drága lesz a gyanta. A koma meg nem is egyszer, de kétszer gyan- tázott. Fizetett is 560 forintot. Másnap már nemigen volt kedvünk Pestet látni, elmentünk bevásárolni a gyerekeknek, meg az asszonyoknak. Jön hozzám az én komám mutat két cédulái. Olvassam már, mi van rá írva, mert ő nagyon kevésnek találjá. Olvasom: játék 36 forint, azt mondja riekem na írj csak elé egy 1-est. Olvasom a másik cédulát sapka 48 forint, azt mondja ez elé már egy 2-est tegyél, mert hogy az eredetiben is több. Mondom neki. hát ezt úgyis észreveszi otthon az asszony. Azt mondja erre nem elég fejlett az ehhez politikailag. Annak ideién engem is így csapott be s« főkönyvelő. Egy szónak is száz a vege nem láttunk mi egy fia ösztöndíjast sem. Azért mégis lett ösztöndíjasunk, de csak úgy, hogy most már külön- külön mentünk, hogy a másik meg ne tudja. Bizony professzor elvtárs. nagyon kell ide az isten háta mögé jó szakember, dé ahogy mondtam is, igen nehéz őket beszerezni... Seres Emi
