Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-03 / 286. szám
Viz az ntcák alatt Jövőre napi 10 és er köbméter — Sürgető a csatornahálózat bővítése A nyíregyházi utcák alatt több mint negyven kilométer hosszúságban húzódik a vízvezeték-hálózat. A belterületi utcák egyharmada ez. A szám azonban csak megközelítően pontos, hiszen hétről hétre bővül a hálózat. A város fejlesztési alapját gyakran társadalmi munkával is kiegészíti a lakosság. Tavaly például hatvanezer forint értékű munkával segítettek a város lakói. A vízhálózat fejlesztésével mind több fogyasztó kapcsolódik be a központi vízellátásba. Ebben az évben már háromezer fölé emelkedett az összes bekapcsolt lakások száma. Ez lényegesen több családot jelent, mert például egy tizenkét lakásos társasház is csak egy bekötésnek számít A lakásbekötéseket több utcában nehezíti a szennyvízcsatorna hiánya. Ennek hossza a városban mindösz- sae tizenkét kilométer, azaz egyharmada sincs a vízvezeték-hálózaténak. így a város több utcájában, bár a vízvezeték áthalad, csatorna hiányában gondok adód- naic a oekötésekkeL Nemcsak a bekapcsolt lakások száma növekszik. A vízhálózat mentén a közutakat a hálózatra kapcsolt ejektoros kutak váltották fed. Ez közegészségügyi szempontból is rendkívül nagy eredmény. Számuk a tavalyi hatvanról az idén nyolcvanra emelkedett Érdekes megemlíteni, hogy éves átlagban a háztartásoknak értékesített víz- mennyiség — közel félmillió köbméter — több, mint kilencven százalékát a bekapcsolt lakásokban fogyasztották. Egy-egy lakás átlagos napi fogyasztása meghaladta a 400 litert, míg egy-egy közkifolyóról naponta 1600 liter vizet használtak fel. A tapasztalatok szerint az újonnan vezetéki vizet kapott lakásokban ugrásszerűen megnövekedett a vízfogyasztás. A vízműnél most azt tervezik, hogy a kulturált vízfogyasztás, a kedvezőbb felhasználás módozatait népszerűsítik majd a fogyasztók körében. A vízmű kapacitása nyolcezer köbméter naponta. Kihasználása az év különböző szakában eltérő. Ez elsősorban a fő fogyasztó, a konzervgyár tevékenységétől függ. Az értékesített vízmennyiség 30—40 százalékát ugyanis ez a gyár fogyasztja. Munkacsúcsok idején a vízmű optimális kapacitáskihasználással működött, de tapasztalható 5' százalékos, vagy annál is kisebb kihasználás. Jelentős vízfelhasználó még a sóstói fürdő: 50 ezer köbmétert fogyasztanak egy idényben, és a tanárképző főiskola is a nagyobb felhasználók között van az évi 20 ezer köbméterrel. A vízellátás javítása, a vízmű gazdaságosabb üzemeltetése minél több fogyasztó bekapcsolását indokolja. A vízmű kapacitása már jelenleg is nagyobb vízfelhasználást tesz lehetővé, az üzemeltető vállalat tervei szerint pedig 1971-re a mostani teljesítőképességet a kétszeresére kívánják növelni. A vízkutató fúrásokat az év végéig befejezik, jövőre pedig két új vastala- nító berendezést is üzembe helyeznek. Ezzel már napi tízezer köbméter vizet tudnak adni a városnak. Mindez azonban szorosan kapcsolódik a vízhálózat és a csatornahálózat fejlesztéséhez. A fogyasztók számának jelentős növelése csak a vízelvezetés gondjának megoldásával lehetséges, így a vízhálózat tovább fejlesztése mellett szükséges a szennyvízcsatorna eddiginél nagyobb ütemű fejlesztése. A városi tanács megrendelésére már készülnek az ezzel kapcsolatos tanulmánytervek. Ha ennek megvalósítását is megkezdik, kedvezőbb lehetőség lesz a már meglévő kisebb lakások bekötésére is. Marik Sándor Itt a disznótorok ideje. Milyen a jó gyulai kolbász ? Nem elvetendő tanácsok a világszerte híres gyárból (Tudósítónktól) Kolbász erdő meséljen Gyulán vagyunk. A magyar Alföld e városa festői tájai, évszázados kulturális hagyományai mellett füstölt kolbászáról a leghíresebb. A „gyulai” a világkiállításokon, nemzetközi vásárokon mindig előkelő helyet foglalt el. Keresik, szeretik világszerte. Mi a titka a páratlan, s utánozhatatlan zamaténak? Beszélgettünk a gyár hentesmestereivel, vezetőivel, hogy nyomára jussunk ízek és illatok titkának: — Nincsenek boszorkányreceptjeink — mondják. — Nincs hét lakat alatt őrzött titok. Mégis mi' a gyulai kolbász különleges ízének nyitja? — Itt a főtechnológus egy pillanatra elhallgat, homlokát ráncolja, aztán tréfásan mondja, hogy inkább megcsinálja, minthogy Különös hobby Yarázsszinysfen körbe a földgolyón „Nyolc órakor láttam Montreal felhőkarcolóit, tíz perc múlva Camberrát. Kilenckor megnéztem a cara- casi nagykikötőt. Hét órakor még nem tudtam semmit. Akkor este minden véletlen volt.” A nyírbogáti kultúrház- ban hallottam róla: szabad idejében dolgozik. Oklevél a falon Kíváncsi lettem, ki az, mivel foglalkozik. Nem messze lakott Mikor beléptünk az íróasztala mögött ült, előtte kiterített, hatalmas térkép. Argentína hegyes vízrajza. Felnézett. Erős szemüvege kétszeresre nagyította szemét. — A férjem — mutatta be felesége. — A férj, Garamvölgyi Árpád rendet csinált az íróasztalán. Civilben általános iskolai gondnok, s képeslapgyűjtő. — Szenvedély? — Nemcsak az. Több. Harmincezer képeslap, az ötszáz kötetnyi szakkönyv, a térképek, a megírt földrajzi, gazdaságföldrajzi ta- Bulmányok bizonyítják. Meg a bekeretezett oklevél a falon: „ ... a Nemzetközi Földrajzi Társaság rendes tagjává fogadjuk. Washington. 1965. július 1.” japán, stíriai, indonéz partner A legelső lapokat nézem. 1962-ben adták fel valamennyit. „Üdvözlet San Franciscóbóí”, „A floridai partokról”. És még rengeteg. — Az öcsém rengeteget utazik. Tőle kaptam az első lapokat. Tetszettek. Sorba- raktam, egy csomóba. Az embernek ismernie kell a világot, amelyben éL Ha ismeri, az nagyon jó érzés. És megismerni sokféleképpen lehet. Jgy is. — Utazni, látni, tudni. Minden vágyam. Még így is, ha a földkerekség nagy részét csak képzeletben, a képeslapok, a szakkönyvek segítségével járhatom be. Mert ez az egész csak egy pillanat. Az ember mindig szerette a távolságokat, az újat, az ismeretlent. — Sokat leveleztem és sok képeslapot kaptam. Gyönyörködtem bennük. Aztán úgy éreztem, ez kevés. Tanulni kezdtem. Nyelveket, földraj zt. Tudok angolul, németül és eszperantóul. Az íróasztal sarkán egy halom levél. A mai posta. Húsz-huszonöt levelet és csomagot kap naponta. És pontosan 270 külföldit nevezhet barátjának. Van közöttük japán kisdiák, Szíriái orvos és indonéz diplomata. Egy tasakban négy klubigazolvány. Ennyi nemzetközi levelezés; klub tagja. A rendszerezett képeslapok, a róluk megírt tanulmányok egy dossziéban a fürdőszobába kerülnek. — Most rendeltem egy újabb polcot — mondja. — Ezeken már nincs hely. Nemcsak gyű it A polcokon, a dossziékban itt van az egész világ, láthatóan, harmincezer színes, vagy fekete-fehér képeslapon. A szobákban meg a szakkönyvek. Nyelvészeti, földrajzi kötetek. Felsorolni is nehéz lenne. Időnként hiányzik egy- egy dosszié. Az általános iskolába vándorol, s a bo- gáti gyerekek a földrajzórákon „utaznak”. Látogatókban sincs hiány. Szinte mindennap jön valaki ismerős, idegen, aki kézbe vesz egy-egy dossziét, nézi a képeket. A „gyűjtő” közben elmondja neki, hogy annak az országnak melyek a főbb természeti kincsei, milyen az ipara, mezőgazdasága. A gyűjtő nemcsak gyűjt, nemcsak tanulmányokat ír, hanem tanít is. Késő lett. Le kellett szánnunk a „varázsszőnyegről”. — S a valóságban, a földön mennyit utazott? — Románia, Csehszlovákia, Lengyelország, Ausztria — sorolja. A legközelebbi? — Svájc. Mikor elbúcsúztunk, az előszobában egy hindu ba- jadér-szobor kezdett táncolni. Az egyik barát ajándéka. A kétszázhetven közül. Horváth János róla, de aztán mégiscsak folytatja: — Gyulán évszázados múltra tekint vissza a kolbászkészítés. Nagyon sok hentesmester lakott itt, s lassan-lassan kialakult egy sajátos íz, egy különleges készítési mód. Ez az alap. Persze a nagyüzemi gyártásban sok minden változott. A lényeg azonban, az eredeti házi íz, megmaradt. Talán ezért a nagy siker. Bármilyen nagy mennyiségben is gyártjuk, elvünk az, hogy minden szál egyformán jó minőségű legyen. — A vágóhídról már kettévágva érkezik hozzánk a sertés, de nem mindegy ám, hogy milyen! A legfinomabb, " kolbász az öfegrbÜ, mangalicából készül. Nálunk 48 órát „pihen” a hús, plusz két-három fokon. Majd 24 órát a hűtőkamrákban fagyasztjuk, nem túl alacsony hőfokon. És csak ezután kezdődik a csontozás, darabolás. íme a recept: 50—60 kg borsot, 250 kg speciális csemege paprikát, köménymagot, sót, fokhagymát, cukrot, meg még néhány apróságot, keverd el pár mázsa apróra darált hússal és máris kész a gyulai. Hát nem könnyű? — Három nap és három éjjel füstöljük nyaranta. Télen lehet valamivel rövidebb ideig is. Lényeges, hogy milyen fával füstöljük. Legjobb a száraz, öreg bükk. Ezután következik az érés időszaka. A mesterek lesik a szálakat. Levegőt adnak, és vesznek el, — ha szükséges. Egyszóval olyan dolog ez, amihez figyelem és — szív kell. — Milyen a jó gyulai? — Rossz gyulai nincs. Áruházak, kiscukrászdák — milliós forgalomemelkedés Az áruellátás helyzete a mátészalkai járásban Szembetűnően nőtt a forgalom a fogyasztási és értékesítési szövetkezet 136 boltjában, 54 vendéglátóhelyén — állapította meg legutóbbi ülésén a Mátészalkai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága. A tavalyi hasonló időszakhoz képest például élelmiszerekből 1967 első felében 45 milliós forgalmat bonyolítottak le, ami közel 4 millióval haladta meg az előző esztendei összeget. Hasonlóan közel négymillióval nőtt a bázisidőszakhoz a vendéglátói forgalom is. Ugyanakkor az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat járásbeli boltjaiban csökkenés tapasztalható, amiben nemcsak a környékbeli áruházak megnyitásának, hanem az esetenként mutatkozó áruhiánynak is szerepe van. Figyelemre méltóan fejlődött az elmúlt időszakban a mátészalkai járás kereskedelmi hálózata. A* önki- szolgáló formát újabb 16 boltban honosították meg. Uj élelmiszerboltot kapott Ópályi, Nagydobos. Számos- szeg, Nyírkáta. Vállaj, Márk és Győrtelek. Több községben — mint például ököri- tófülpösön. Mérken, Válla jón — kiscukrászdákat létesítettek, míg Hodászon, Nyírmeggyesen és Mátészalkán a meglévőket korszerűsítették. Nagyecsed ABC áruházzal és gázcsereteleppel, Fábiánháza vegyes- és italbolttal gazdagodott. Nyír- csaholyban, Kocsordon. Sándor tanyán, Kántorjánosi külterületén és Hodászon folyamatban van a meglévő, de kopott boltok korszerűsítése. Ugyanakkor a jobb áruellátás érdekében a járás székhelyén, Mátészalkán iparcikk nagyáruház, egy ABC áruház, újabb önkiszolgáló bolt, valamint bútorraktár és korszerű zöldséggyümölcs bolt létesítésére végeznek előkészületeket. Egyik nagy gondjuk, a szállodahiány megoldása csak a későbbiekben történhet. Megvizsgálta a vb a téli áruellátásra történő felkészülés helyzetét s megállapította: ez nem kielégítő. Több helyütt Inkább a nagyobb bevételt hozó, tartós fogyasztási cikkek ellátásával foglalkoznak s Így nem marad elegendő összeg arra, hogy a legszükségesebb cikkekből is megfelelő meny- nyiséget készletezzenek. Ilyen jelenséggel találkoztak Paposon Kántorjánosiban, Ököritófülpösön és Győrieteken. Hiányzó cikk volt az utóbbi időben több községben a szalonna. Ezen a mátészalkai fmsz úgy segitett, hogy saját vágásból származó szalonnát hozott forgalomba. A kenyérellátás nehézségeit úgy enyhítették, hogy hivatalból elrendelték a szállítások meggyorsítását s a boltvezetőket szigorúan kötelezik a mennyiség és minőség ellenőrzésére, átvételkor. A vb határozata intézkedést sürget a felettes szervektől a napi fogyasztási cikkek készletezésének megjavítására. (a) Kalandozás útlevél nélkül Rádióamatőr klub Nyírbátorban Egyelőre még tanfolyam, ezután lesz belőle klub — magyarázza Szabó Miklós, a nyírbátori járási művelődési ház vezetője, s bemutatja a nyírbátori amatőrök háromhélyiséges birodalmát. A falon érdekes térkép, színes lapok, melyekkel a kapcsolatot tartó rádióamatőrök visszaigazolják a vételt: Finnország, USA, Szovjetunió, Csehszlovákia és még egy sereg közeli és távoli állam rádiós-emblémája. A rádióamatőrök útlevél nélkül barangolnak a nagyvilágban az éter hullámainak segítségével. — Nehéz az út odáig. — mondja a rádióstanfolyam vezetője, Farkas László, aki már „régi” amatőr, a nyíregyházi klub tagja. Rádiómegfigyelő, most újabb vizsgát tesz, s bent van a kérelme az önálló rádió adóvevői működéshez. Az űj nyírbátori klubban kollektív rádiózás lesz, a húsz-— huszonöt részvevő előbb megismerkedik a rádiókészülékekkel, az építésükkel is megpróbálkoznak, majd a forgalmazás, a tényleges Televíziós ismeiősünk. Belle — magyar kuvasz Változatlanul nagy sikere van a televízióban ismételten műsorra tűzött * filmsorozatnak, a Belle és Sebas- tian-nak. Kevesen tudják, hogy a filmnek magyar származású főszereplője van, mégoedig a hófeh kutya, Belle „személyében”. A magyar kutyáknak nagy a becsületük világszerte. A MAVAD az idén is több mint 150 törzskönyvezett, fajtiszta ebet — vizslát, pulit, komondort, kuvaszt, agarat — szállított, főleg tengerentúli meTrendo^sr» Három éve Walt Disney konszern kért három teljesen egyforma, hófehér magyar kuvaszt. A vállalatnak csak az egész országot bejárva sikerült a rendelést teljesítenie. A három ebet annak rendje és módja szerint elszállították a tengerentúlra. Az egyik kutya — „akiről” kiderült, hogy idegen környezetben igen vad — New Yorkban megharapta a vámtisztet, s emiatt hosszú ideig karanténba tették — természetesen a kutyát, amelyet a megrendelő aztán át sem vett. Hogy-hogyném, a francia Gaumont filmgyár jobb sorsa érdemesnek tartotta s mint ma is látható, nem csalódtak, „ő” lett a Belle. A MAVAD szakemberei már nem emlékeznek eredeti nevére, csak azt tudják, hogy híres kutya, a „paprikás Cézár” leszármazottja, s Urkuton egy ag- ronómus volt a gazdája. A szakértő szem azt is észreveszi, hogy Belle nem nagyon engedelmeskedik a felnőtteknek a filmen, csupán egyes személyekhez sikerült hozzászoktatni. A kis Sebastian-nel is nyilván azért tartja a jó barátságot, mert itthon az agronómus két kislánya nevelte. „kilépés” következik az éterbe. — Ezután rfem kell a megyeszékhelyre járni,. • síit helyben kényelmesen rádiózhatunk — folytatja a fiatal rádióamatőr, aki középiskolás korában kezdett foglalkozni a rádiózással, 5 is építője annak a keverőasztalnak és nyelvi laboratóriumnak, amely a nyírbátori gimnáziumban készült, s azóta Pestet megjárva Genfbe is eljutott. Milyen rádiósélményeí voltak eddig? — Van már vagy százötven—kétszáz lapom, a világ szinte minden tájáról. Mi rádiósok az éterből is értesülünk a világ helyzetéről. Például görög rádió« partnereink is voltak, S mióta bekövetkezett a diktatúra, azóta nem találkoztunk a görög rádiósok hívójelével... A rádióamatőrök olykor életmentésekben is részt vesznek. Volt-e ilyen esetnek tanúja? — Valóban csak tanúja voltam. Az egyik este, még a nyíregyházi rádiósklubban, fogtam egy román adónak a jelzéseit, gyógyszert kértek sürgősen egy nagy betegnek. A vételi viszonyok elég rosszak voltak, így nem tudom. eljutott-e a segítség ahhoz a magyar állomáshoz, amelyet a román rádiós hívott. Számos ismerőse van az országban a fiatal rádióamatőrnek, főként Borsod megyéből, akikkel rádión beszélgetnek, de még személyesen nem találkoztak. Különösen érdekes szórakozás a rókavadászat, amelyet már most tervezgetnek a nyírbátori amatőrök, Szabó Miklós. Rétháti Miklós, Szabó Sándor és a többiek, gyári dolgozók, diákok, különböző foglalkozásbeliek. Az egyik alkalommal a „rókát", az elrejtett rádiót egy szemetes tolókocsiba rejtette el a gazdája, tolta maga előtt, és akik „vadásztak” rá. szinte rátapostak mégsem tudták bemérni a rádióadót — meséli. Sok izgalmat, ismeretei, játékos elfoglaltságot hoz a nyírbátori rádióamatőr klub tagjainak ez a hasznos foglalkozás. (P. aj
