Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
Szabolcs-szatmári táfakon Olvasó tanya iilá^ A nyíregyházi tanyavilág lakosságának egynegyed része rendszeres könyvtári olvasó. 15 000 ember közül 3700 forgatja rendszeresen a könyveket. Mindez annak eredménye, hogy a városi tanács az utóbbi években egyre többet költ a tanyai lakosság kulturális ellátottságának javítására. A nyíregyházi tanyavilágba újabban már a képzőművészeti kiállítások is eljutnak. A téli hónapokban több településen szervezték meg a mezőgazdasági szakmunkás- képző tanfolyamokat. Saját öntevékeny művészeti együtteseik előadásait a megyei művelődési ház tánc-, és bábcsoportja, irodalmi színpada teszi változatossá. Szamuely Tibor Szamuely Tibor 1890. december 27-én született Nyíregyházán. Már fiatalon szocialista volt. „Az ígéretes jövőhöz vezető utat ekkor még békésnek képzeli, ám lőporfüstös a homloka, amikor a történelem színpadára lép." Nyíregyházán kezdte újságírói működését, az akkori „Szabolcs vármegye” című lapnál. Itt lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nyíregyházi szervezetébe is. Rövid idő múlva Nagyváradra került, ahol egy radikális lapnál dolgozott, később pedig 1912-ben a Fiume című lapnál volt szerkesztő. 1913-ban beutazta Európát, visszaérkezve egy kőnyomatos lapnál dolgozott, majd utána a Népszava munkatársa lett. Az Űttörő című szabadgondolkozó, aritiklerikális hetilapnál merész cikkeivel keltett élénk feltűnést. 1914-ben bevonult katonának és 1915. május 14-én hadifogságba került. Végigjárta a hadifogolytáborokat, mindenütt szocialista háborúellenes agitá.-iót folytatott. 1918 januárjában Moszkvába került, ahol részt vett az első hadifogoly bizottságok szervezésében. Az internacionalista zászlóaljak egész sorát szervezte, cikkeket írt, agitált, előadásokat tartott az agitátorképző tanfolyamokon. Lenin megszerette a fiatal magyar kommunistát, aki oly nagy lelkesedéssel szervezte a nemzetközi zászlóaljakat az októberi forradalom védelmére. „Győzünk, vagy elpusztulunk” ez volt Szamuely Tibor jelszava a forradalomban Rendületlenül bízott a győzelemben. Az önmagában való bizalomra, az önmaga felszabadításáért való harcra hívta fel szünet nélkül a munkástömegeket, és amikor nem tudott győzni, meg tudott halni a proletariátus felszabadításáért. Kun Béla mondotta Szamuely Tiborról: „Büszke ember volt, rátarti, ahogyan szülőföldjén, a Nyírségben nevezték a büszke — de nem hiú embereket.” Farkas Pál fl lakosság jobb ellátása érdekében Fábiánháza, főutca. Soltész Albert rajza Négy földművesszövetkezet tapasztalatai — egy év kísérlete alapi ón Havas felhOt sodor a szél. Alatta a végtelennek tűnő főutca házainak érdekes, egymást váltó furcsa ritmusa. Az utca felett feszülő villanyhuzalok. Szinte hihetetlen, ebben az eldugott, a kicsit ma is magára maradt háromezerkétszáz lakosú községben most negyven éve gyűlt ki a villanyfény. Nagy volt az ellentét A falu a láp, meg a Nyírség küszöbén van. De nekik nem igen jutott a zsíros, fekete lápi földből. Még abból sem, amin születtek, a sovány futóhomokból. A szegényebbel közül kitelt negyed, százada gróf Károlyi Gyula és báró Pirede Bihari Viktor ecsedi és tiborszállási uradalmainak sommása, cselédsége. Elzárt vtíág volt. Végtelen szorgalmas emberek lakták mindig. Konokok, maradiak, rátartiak, az idősebbek fanatikusan vallásosak. A legközelebbi városias település Mátészalka, onnan húsz kilométer. A legközelebbi város pedig jó hetven: Nyíregyháza. A tanácselnök azzal jellemzi a múltat hogy egyetlen ember akadt, aki a Horthy-rendszerben innen került el középiskolába. A többinek hat öt de inkább csak három elemi jutott az akkori kultúrpolitikából. Milyen a község most? Azt mondják, ma is „nehéz” község. Megvan még a sok direkttermő szőlő amihez ragaszkodnak, a vinkó és a nova. Külterjes gazdálkodás volt mindig. Soha nem akadt aki megmagyarázza, hogy ez nem jó. Mást maguktól soha nem próbáltak. Itt tart a falu? Nemmel válaszolnak, akiket kérdeztem. Azzal, hogy már nem Kovács Sándor, a járási párttitkár szerint a járás átlagos szintjén vannak. Még nem ott ahol Jármi, Nagydobos, Fülpösdaróc, Vállaj vagy Papos. Az új iránti érzék másutt talán jobb volt de az anyagi alap is szélesebb. És ebből következik sok minden. A házak szépek, sok köztük a vadonat új. A kerítések feszesen vigyáznak a portára, am »ly szűk, minden udvar úgy simul egymáshoz, mint az óvodások egymás kezét fogó sora. — Belülről nincs olyan szép — mondja egy pedagógus, s nem hivalkodik. Ott még kevés a padlós szoba... s kevés, a többi községhez képest arányosan kevesebb a rádió és a televízió. Nincs kultúrház. Ez a nagy község a járásban azok közé a kevesek közé tartozik, ahol még nincs. És ez alacsonyabb szintet jelent. „Gyönyörű könyvtárunk van, de nemigen használják” — így vélekedik egy értelmiségi asszony. A könyvtár valóban jó. Igaz az is, hogy többen is vihetnének ki könyvet. Homoki László- né mondja a számokat: szeptemberben száznégy, októberben száznegyven, novemberben százhatvannyolc könyvet vittek ki. Kik olvasnak inkább, a felnőttek, vagy a gyerekek? — A gyerekek valamivel többet. — És milyet? —Meséket, ifjúsági regényt, kötelező iskolai olvasmányt. — A felnőttek? — Háziasszonyok, idősebbek. Ök főleg régi betyártörténetet, Jókai regényt. Olvashatnának többet és mást is. De aki -érdeklődőbb, az eljár innen. Valami négyszázötven ember... csak két hétben egyszer jön haza. Itt nem lehet? Azt mondják a tanácsházán, hogy lehetne. De nehéz. A sovány föld, meg a maradi gazdálkodás, a gondolkodás még kihatással van az életre, a szövetkezetre. Fejlődik a dohány, az állat- tenyésztés. Egy kislány, Szűcs Etelka, a KISZ-titkár bizonyította be, hogy lehet itt is okosan gazdálkodni: a fiatalok ebben az évben hetvenezer baromfit tenyésztettek. Eladták jól mindet Hatvanban, Egerben; Pesten. Mások azt látják, hogy ezen a homokon gyümölcsös is kell. Kétszáztíz holdat ültettek, most kezd termőre fordulni. „Nehéz nagyon. Mert itt azelőtt nem értett senki a metszéshez, a koronaalakításhoz. Mindent meg kell magyarázni, megértetni...” — Volt szakmunkásképzésük? — Volt, igen, — válaszol a tanácselnök. — Négyszer, ötször mentek, azután elmaradoztak... Fáradtan beszél erről Tóth Béla. Maga is látja, mehetne jobban, gyorsabban. Hogy mégis lassú a változás? Háromszor cserélték ki hatvan óta a brigádvezetőket a szövetkezetben. Négyszer változott a tanácselnök, a tanácstitkár, sokszor a tsz főagronómus, az elnök. Tizenöt év alatt harmincegy orvos adta egymásnak a kilincset. Nem tudtak gyökeret verni, s mire megismerték volna a területet, az embereket, az emberek meg őket, mire szót értettek volna az emberekkel, már nem voltak a helyükön. — Most már más. A mostani vezetők mások. Jakab Gyula, a tsz elnöke ügyes ember. Egy-két éve sokat fejlődött a közös. Elég jól szót értenek az emberekkel... — ezt mondták a járási vezetők. Ezt mondták a községben is. Hogy este, az utcákban, a házakban mindig ott az elnök az emberek között. Magyarázza a gazdálkodás jövőjét, a földtörvényt, a tsztörvényt. Azt tapasztalják ebből, hogy többet kell beszélgetni az emberekkel. Biztató, hogy a márciusi választásokon azt mondták a községben, szeretnék, ha most már megállna ez a nagy cserélődés a vezetőknél, mert csak így lehet jobban dolgozni. Tesznek érte. Most már van rendes orvosi rendelő, lakás az orvosnak és a védőnőnek. Most már nem hagyják addig a vezetőket, míg maguk is nem mutatnak jó példát, nem tanulnak. Terveznek, élni akarnak az új lehetőségekkel a szövetkezetben. Azt • gyarapítják^ ami ebből g helyzetből ki-: mozdrthatjia á faifit: "ez ál-» lattenyésztést. Málnát is termesztenek. Mind többet adnak a vezetők szavára. Tavasszal még összehívtak gyűlésre negyven émbert, tizenöt ment el. Minden szövetkezeti taggal külön beszélgettek: emberek, mondják el, hogy mi a baj? •— Úgysem változik itt semmi —. volt néhány válasz. Azóta sokkal többen, kétszer anmrian járnak a tanács és a szövetkezet gyűléseire. De még most sem megy el mindenki, akinek ott lenne a helye, s még nagyon sokan csak nehezen mondanak véleményt. Úgy mondják: ez a fábiánházi program fő vonása — olyan légkört alakítani, amelyben mindenki tudja, megtalálja a maga helyét Gyarapodtak, ha nem is úgy mint más község. Házakban, lakásokban, s még a berendezésben is. Másfél millió' van a betétkönyvben a postán. Nem túl nagy ösz- szeg, de van. És vasárnaponként itt is kiöltöznek az emberek. Még kévésén olvasnak és kévésén járnak moziba. A fiatalok csak a tanteremben lévő „klubba” járhatnak estézni, vagy a zsúfolt, füstös kocsmába. A jövőt mutatja, hogy inkább a tantermet választják. Meglesz talán a régen áhitott cukrászda is, s egyszer művelődési otthon váltja fel a tantermet. Hiszik, remélik ezt — és várják. Elérik? A munkával már jóval kevesebb a baj, mint addig. A közös vagyon most már érezhetően közössé válik és ha még jobban szót értenek a falu dolgairól, már senki sem mondhatja, hogy Fábiánháza nehéz község. Most vannak tűnőben a szerfás gazdasági épületek. Ahogy az egyik szövetkezeti gazda meghatározta, ezzel párhuzamosan fogadja be az újat, fogadja el a jelen követelményeit az is, aki ezek helyett új, téglás, cserepes épületeket emel: az ember. Kopka János A cél az volt, hogyan lehetne többet, és jobbat adni. Milyen rendelkezések hátráltatják, melyek segítik a bővebb választék megteremtését? Erre kerestek választ, ezért dolgozott újszerűén ebben az évben a csengeri, a fehérgyarmati, a tiszavasvári és a vásárosna- ményi fmsz. A SZÖVOSZ szervezésében ugyanis kísérletképpen egy teljes esztendőt már az új mechanizmusban töltöttek, a jövőre életbe lépő, már ismert rendeletek alapján dolgoztak. A gyakran hiányos feltételek és a még csak részben ismert rendelkezések ellenére is eredményes volt a kísérlet. A nagyobb önállósággal több leleményességre késztették a szövetkezeteket, és végső soron a lakosság jobb ellátása volt az eredmény. A legmozgékonyabbnak a fehérgyarmati és a vásárosnaményi fmsz bizonyult A fehérgyarmati szövetkezet saját sertéshizlaldát létesített, hogy több hús kerüljön az üzle‘ekbe. Termelőszövetkezetekkel kötött szerződést, azok rendszeresen szállítottak baromfit így a szövetkezet területén sokkal jobb volt a húselláBizonyára sokan látták a nyíregyházi tanyavilágban is, H. Barta Lajos Kiáltás című a televízión közvetített drámáját. Talán ma is akadnak hasonló gondolkodású és életfelfogású emberek. Már régi ismerősök vagyunk. Régen tudom már sok tanyabokor, a különböző dűlők lakóinak pontos címét Hisz sokat levelezünk így karácsony, tavaszi szünet és az év vége táján. Sokszor személyesen is találkoztunk. Mi nagyon örülünk ezeknek a találkozásoknak, s velünk örül 120 gyerek, akik a szülői szeretetet, melyet az „édes” megtagadott, a tanyavilágban lakó emberek igyekeznek pótolni. Gyermekeink úgy hozzák a levelet, hogy „haza tessék címezni.” A levél elején említett drámában a tirpák szót a kommentátor úgy értelmezte, hogy ez kitartót, tűrőt, szenvedőt jelent. Kiegészíteném még azzal, hogy ez a ber- keszi fiúnevelő intézet gyere, keinek szótárában szerető édesanyát, édesapát és jó barátot, nekünk nevelőknek pedig hű segítőtársat jelent. Ennek bizonyítására hadd idézzem Racskó Ferenc I. Manda 12. sz. alatti lakos tás, mint korábban. Lényegesen növelték a kínálatot zöldségből és gyümölcsből is. Az iparcikkekből szintén jobb választékot alakítottak ki. Az első fél évben 15 ktsz-től közel hétszázezer forint értékű konfekció árut és öt ktsz-től százhúszezer forint értékű cipőt szereztek be. Ezeken kívül a fehérgyarmati, a gyöngyösi és a nagykállói ktsz-szel kötöttek szerződést, s így rendszeresen divatos, új konfekcióárut kaptak. Több árut rendeltek a megyén kívüli nagykereskedelmi vállalatoktól is. Ezzel szintén a választékot javították. Az év első felében több, mint két és fél millió forint értékű ruházati cikk érkezett raktáraikba. A fehérgyarmati áruházban egyhetes vevőszámlálás volt. (Néhány érdekes adat: 101 községből érkeztek vásárlók az áruházba. A vevők 40 százaléka volt fehér- gyarmati lakos, negyedrésze tartozott a község közvetlen körzetéhez, és elég sokan jöttek távolabbi községekből.) Hasonlóan kedvezően alakult a másik három fmsz tevékenysége is. (Bár meg kell jegyezni, hogy a fehérKaniczki Zoltán növendékünkhöz írt levelének egy részletét: „Édes Zolikám! A szünidőre érted megyek, már nagyon vár a család. A bőröndöt, amit ígértem, ha eljössz közösen kiválasztjuk. Csókol az egész család, de különösen a kis Ferike.” A levélből is kiderül, nem gyermektelen házaspárról van szó, mégis sajátjaként szereti Zolikát. Másik levél- részlet: „Kedves Janikám! írd meg, megkaptad-e a pénzt és a csomagot. Nagyon várunk a karácsonyi szünidőre, míg nem jössz a sertést nem vágjuk.” — írja Ménesi István, Vadastanya 3. sz. alatti lakos Paczá- ri János tanulónknak. Tudnám a neveket sorolni háromjegyű számig, de fölösleges. Mert bármilyen kusza betűkkel írottak is a levelek, hangjuk azonos. Kicsendül belőlük a gyerekek határtalan szeretete. Féltik, és bíztatják őket a munka és az emberek szeretetére, ha nem is módszeresen, mint mi tesz- szük, de kitartóan. Köszönjük a tanyavilágban lakó embereknek. Mudri Tibor nevelő,' Berkeszi Fiúnevelő Intézet gyarmati szövetkezet az új ruházati áruház megnyitásával részben kedvezőbb helyzetben volt partnereinél.) A négy szövetkezet együttes áruforgalma valamivel jobban nőtt, mint a MESZÖV-é. Előfordult, hogy a megjelenő új rendelkezések időközben lényegesen módosították a korábbiakat. Ez átmenetileg zavarokat okozott. Még nem megfelelő a* iparral való közvetlen kapcsolat. Nemrégen tisztázták például, hogy termelő vállalat és fmsz közvetlen kapcsolata esetén kié legyen a „tiszta haszon”, amelyet korábban a nagykereskedelmi vállalatok kaptak közvetítő munkájukért. A szövetkezetek erre nem jogosultak, ezért az iparvállatok részükre nagykereskedelmi áron adják termékeiket. Ennek helyességét igazolta a tapasztalat is. A rendelkezés megjelenése előtt az egyik fmsz például több ipari vállalattal közvetlen kapcsolatot teremtett. A nagykereskedelmi árrés megszerzése érdekében szerződést kötött azzal a céllal is, hogy a nagyobb tételű megrendeléseiből a saját boltjain kívül más fmsz-ek igényeit is teljesíti. Volt olyan terv is, mely szerint az egyik nyíregyházi gyár kisebb hibájú, de a belföldi piacon még keresett termékeit a megyében egyedül az illető fmsz hozza majd forgalomba. A kezdeményezések ezekben az esetekben sem károsak, de tisztázni kell: jogosulatlan haszonra senld sem tehet szert. Jó kapcsolat kialakítására több elképzelés volt mindegyik szövetkezetnél. Ezek egy része azonban anyagi eszközök hiánya és főleg a kis tételű megrendelések miatt nem valósulhatott meg. Az iparral így minimális üzleti kapcsolat jött létre. Ez jelenleg is gond. Az áru értékesítését köny- nyítő főbb elvek közül hasznosnak bizonyult a szigorú területi rendszer feloldása, a bizományi alapon történő árubeszerzés engedélyezése, a közületi forgalmat szabályozó utasítás megváltoztatása. Az új mechanizmusra történő felkészülés tapasztala- lataiból most még az értékes kísérletből sem lehet mindenhol érvényes, részletes, végleges következtetéseket levonni. De több fontos kérdést tisztáztak. Az egyik lényeges tapasztalat: a földművesszövetkezetek elsősorban a tanácsi vállalatokkal és a ktsz-ekke! teremtettek előnyös üzlett kapcsolatokat. Január 1-től még jobb( eredményesebb munka kezdődhet a szövetkezeteknél is Marik Sind* Olvasónk írja: Egy ty-közvetítés kapcsán A láp és a Nyírség küszöbén
