Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

A MEZŐGAZDASÁG brut­tó termelése 1967-ben a múlt évi színvonalnak megfelelő­en alakult, az élelmiszer- ipar termelése 7—8 száza­lékkal, az elsődleges fa­iparé pedig 1—2 százalékkal haladta meg az 1966 évi szin­tet. A legfőbb gazdaságpoli­tikai, illetve termeléspoliti­kai célkitűzéseit a mezőgaz­daság, az élelmiszeripar és az elsődleges faipar telje­sítette, ' Az 1967-es esztendőben ki­emelkedő eredmények szü­lettek a kenyérgabona ter­mesztésében, a búzatermés­átlag kataszteri holdanként 14,8 mázsa volt. Ez hazánk­ban rekordnak számít. A kenyérgabona-termés meny- nyisége 21, a rizsé 30, aa árpáé és takarmánybúzáé 16, a zabé 19, a gyümölcsé 5, az egyszer fejtett boré 30, a zöldségtermés mennyisége pedig 2 százalékkal haladta meg az elmúlt évit. Az 1966 évinél viszont kisebb volt a takarmánygabona összter­mése. A mezőgazdaságot legérzékenyebben az érinti, hogy a kukorica termése 27 százalékkal lett kevesebb az előző esztendeinél. Ugyan­csak kisebb volt a termés cukorrépából, rostkender­ből, napraforgóból és a szá­las takarmányokból. Ax állatállomány számsze­rűen valamennyi állatfajnál — a ló kivételével — meg­haladta, vagy azonos volt az 1866 évivel. A szarvasmar­ha-állomány 3, a sertésállo­mány 6 százalékkal nőtt. A vágóiállat termelése összessé­gében nem érte el az előző év szintjét; mintegy 2 szá­zalékkal maradt alatta. Ezen belül a vágómarha-ter­melés ugyan mintegy 4, a vágóbaromfi 6 százalékkal volt magasabb viszont a vá­gósertés 7, a vágójuhterme- lés pedig közel 10 százalék­kal volt kevesebb az 1966 évinél. A tej és tojás termelése megha­ladta a tavalyit; 6 illetve 8 százalékkal. Ez részben összefügg az állatállomány növekedésével, de mégin- kább azzal, hogy az állatte­nyésztés főbb termelékeny­ségi mutatói is javultak. Így az 1 tehénre jutó átlagos tejhozam 2450 litert, míg az 1 tojótyúkra jutó tojásho- zam 100 darabot ért eL az Állam szamára felvásárolt mezőgazdasági termékek mennyisége 4,4 százalékkal haladta meg az 1966 évit. A termelés, és a felvásárlás elért eredményei kifejezésre jutottak az élel­miszeripar egyes ágazatai­nak termelésében is. Legfő­képpen abban, hogy az élel­miszeripar termelése 7—8 százalékkal nőtt. Az élel­miszeripar egészén belül a cukoripart kivéve valameny- nyi iparág termelése felül­múlta az 1966 évit. Ennek következtében to­vább javult a lakosság el­látása élelmiszerekkel, emel­kedett a fogyasztás színvo­nala. Az 1 főre jutó évi fo­gyasztás húsból (hallal együtt) 53 kg-ot, vajból 1,2, cukorból 32 kg-ot, tejből (vajjal együtt) 136 litert, zöldségből 82, burgonyából 90 kg-ot, borból 34, sörből 50 litert, tojásból 202 dara­bot ért el. A IX. PÁRTKONGRESZ­SZUS agrár- és szövetkezet- politikai intézkedéseit pa­rasztságunk, a mezőgazdaság és élelmiszeripar dolgozói megértették, magukévá tet­ték. Mindezek nyomán to­vább növekedett a termelé­si kedv. a parasztság politi­kai aktivitása Jó hatással volt a parasztság politikai aktivitására, termelési ked­vére a Termelőszövetkezetek I. Országos Kongresszusa. A kongresszus előkészületei, majd pedig a területi szö­vetségek megalakítása ide­jén kibontakoztt széleskörű eszmecsere, jól szolgálta az ebben az évben született nagy horderejű intézkedé­sek megértését. Parasztsá­gunk ezeken az eszmecsere­ken tanúbizonyságot tett po­litikai érettségéről, arról, hogy helyesli és követi pár­tunk, kormányunk politiká­ját. Az eredményekben ter­mészetesen benne van az ár- intézkedések kedvező hatá­sa, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar műszaki­anyagi ellátásának javulása, a dolgozók jövedelmének, életszínvonalának emelke­dése. Az 1967-es esztendő­ben alkalmazott ösztönzők nagy többségükben kellően segítették mind az üzemi­anyagi érdekeltség, mind pe­dig a személyes anyagi ér­dekeltség fokozását. Ezek az intézkedések már összefügg­nek a gazdaságirányítás re­formjával. Ha még nem is bontakozhattak ki megfele­lő mértékben, de már se­gítették az önállóbb válla­lati gazdálkodás kialakulá­sát, elsősorban a termelő- szövetkezetekben. Növel­ték a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek pénz be­vételeit AZ IDEI ESZTENDŐ sem volt azonban problémamentes sem a mezőgazdaságban, sem pedig az élelmiszeripar­ban. Igaz a termelőszövetke­zetek és az állami gazdasá­gok nagy többsége megszi­lárdult, eredményesen zár­ja az évet. A termelőszövet­kezetek egyharmada, az ál­lami gazdaságok egyötöde azonban továbbra is ala­csony színvonalon gazdálko­dik. Ezekben a gazdaságok­ban magasak a költségek, alacsony a gazdálkodás ha­tásfoka. A sertéshús-terme­lés növelésében csak kez­detleges eredmények van­nak, Alacsony a takar­mányok, főképp az abrak­takarmányok hasznosulása. A rét- és legelőgazdálkodás­ban is szerény az előrehala­dás. A mezőgazdasági nagy­üzemek és az értékesítő, feldolgozó, felvásárló válla­latok kapcsolatában van ugyan fejlődés, de ez sem kielégítő. A termelőszövet­kezetek tevékenységi köre szűk. A különféle vállalatok kooperációjában, együttmű­ködésében sok még a ten­nivaló. E problémák megoldása a következő időszak legfőbb feladatai közé sorolható és i kapcsolatosak a gazdaságirá­nyítás új rendszerének cél­kitűzéseivel is. Eddig szá­mos intézkedés történt a ked­vezőtlen tendenciák fokoza­tos felszámolására. Az új termelőszövetkezeti tör­vény, a földtulajdon és föld- használat továbbfejlesztésé­ről szóló törvény, a mező- gazdasági nagyüzemek ál­lami támogatásának új rend­szere, a mezőgazdasági termények és termé­kek felvásárlási árának 8 százalékos emelése, a fo­gyasztói árváltozások, a föld­adó új rendszere mind azt szolgálják, hogy a kedvezőt­len jelenségek fokozatosan megszűnjenek és így a me­zőgazdaság, illetve az élel­miszeripar lehetőségei job­ban hasznosuljanak. Javul­jon a gazdálkodás hatásfoka, hatékonysága, csökkenje­nek a költségek. AZ EMLÍTETT INTÉZKE­DÉSEK kedvező hatásával már a legközelebbi időben számolunk is. Ezeket veszi figyelembe a mezőgazdaság és élelmiszeripar 1968 évi terve, célkitűzése. Arra szá­mítunk, hogy 1968-ban 1967- hez hasonlítva, a mezőgaz­daság termelése 3—4 száza­lékkal, az állam számára fel­vásárolt áruk volumene 4 százalékkal, az élelmiszer- ipar termelése 5—6 száza­lékkal, az elsődleges faiparé pedig 4—5 százalékkal nő. Célkitűzéseink feltételei reálisan adottak, illetve meg­teremthetők. Adott a gya­korlatban is kipróbált he­lyes agrárpolitkánk, az új mechanizmus teremtette le­hetőségek, a termelési kedv és a jó politikai hangulat. Adott az is, hogy az idei év őszén a kenyérgabona ve­téstervi előirányzata telje­sült. Az őszi mélyszántást a gazdaságok nagy többsége teljes egészében elvégezte. Adott az is, hogy széles köz­véleményünk elfogadta és megértette a gazdaságirányí­tás reformjának szükséges­ségét. A mezőgazdasági, il­letve élelmiszeripari vállala­tok (szövetkezetek) kellően felkészültek az új mechaniz­mussal kapcsolatos intézke­désekre, teendőkre. Egyszó­val a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kellően fel­készült arra, hogy eleget te­gyen az 1968-as esztendőben is a legfőbb gazdaságpoliti­kai és szövetkezetpolitikai követelményeknek. Annak, hogy magasabb szinten tud­ja biztosítani a lakosság szükségleteit élelmiszerek­ben, s a legfőbb termékek tekintetében megfeleljen a külkereskedelem által tá­masztott igényeknek. A MEZŐGAZDASÁG, Il­letve élelmiszeripar terme­lése műszaki-anyagi meg­alapozását továbbra is köz­ponti feladatnak tekintjük. Ezzel számol a terv is. A beruházások egyötöde ezek­ben az ágazatokban valósul meg több. mint 10 milliárd forint értékben. Javul mind a mezőgazdasági mind pe­dig az élelmiszeripari üzé­rnek gépellátottsága. gépe­sítésük színvonala. A koráb­bi éveknél nagyobb lehetősé­gek kínálkoznak a műtrá­gya illetve a növényvédő­szer ellátás területén is. A feladatok nagyok, ehhez szükséges feltételek biztosí­tottak. Ezeket, ha jól hasz­nosítjuk, jól sáfárkodunk meglévő lehetőségeinkkel a célkitűzések túlszárnyalha­tok és a mezőgazdaság, il­letve az élelmiszeripar 1968- ban is megfelelhet a vára­kozásoknak, eleget tehet a vele szemben támasztott kö­vetelményeknek. ZÖLD ÚT Záhonyig l — Halló, itt a százötven- hatos mérőkocsi! Alállomás jelentkezzék! Vétel. — Halló, mérőkocsi! Itt a villamos alállomás. Vé­tel. — A próbamenet indul Záhonyba. Nincs semmi probléma? Vétel. — Nincs. Jó utat az első záhonyi villamosvonatnak! LL_ A tisztelgő dudára felfi­gyeltek az utasok, akik vo­natukra vártak a nyíregy­házi állomáson. Sokan tud­ták, ez a duda azt jelenti, hogy a méltóságosan kék színű V—43-as villamos­mozdony — először a vasút történetében — Záhony felé indul. A V—43-ast — szaknyel­ven szilícium egyenirányí- tós villanymozdony — Szili­nek becézik a vasutasok. Azért becézik, mert szeretik. A radiátor remek meleget áraszt a vezetőfülkébe, nem munka a vezetés, hanem ké­nyelmes utazás. A fülkét hangszigetelt fal választja el a motortól. Ki­sebb benn a zaj, mint a nyíregyházi villamosban. I 2 A mozdonyvezető bordó­fekete csíkos, kárpitozott fotelszékben ül. Fiatal em­ber. A KPM-ből jött, mert a próbamenetnél ez a sza­bály. Magas, barna férfi Csárádi János, s fekete ke­retes szemüveget visel. Ele­gáns, ruháján egyetlen gyű­rődés sincs, az inge hófe­hér. Mellette áll a „hivatalos" mozdonyvezető. Egyenruhá­ban. mert ez számára köte­lező. A jövő mozdonyveze*ője mégis a fehér inges elegáns ember. Itt már így is lehet dolgozni, I 3 Robog, robog a vonat. A V—43-as — ezt mérték — négyszáz méteren fel­gyorsult 110 kilométeres se­bességre. Keddre — 12 nappal ha­táridő előtt — sikerült fe­szültség alá helyezni a vo- lalat Persze, ilyenkor idódnak kisebb hibák. Gö­dényben például a pályaépí- ésnél elszakították a védö- löldeléseket. Kijavították. Nmikor már feszültség fu­Az első villanytmazaonnyal a határidő előtt s/készült pályás tott volna a vezetékben, rá­jöttek, hogy valahol zárla­tos. Mikor a hibát kiderí­tették, mindenki ezen neve­tett: Demecserben hagyott valaki a vezetéken egy föl­delő rudat, amellyel a rako­dóvágányokat szok*ák men­tesíteni a feszültségtől, ne­hogy baj érjen valakit. De az ilyen apró hibák gyorsan ki ugranak. A szak­ember azt mondja; kidobja magából a berendezés. Iga­za volt. LJ_ Robog, robog a vonat Zá­hony felé. S végig, az egész vonalon megálltak egy pillanatra az emberek és nézték a hatal­mas kék mozdonyt. Ilyent kedden láttak először erre­felé. Kemecsén egy csapat, kisfiú állt az állomás előtt. Először nyitva felejtették a szájukat, aztán — zavaruk­ban — tisztelegni kezdtek, együtt a vasutasokkal. Komoróban, a gyönyörű új állomás térségében egy csoport olajos ruhás álldo­gált, s lerítt róluk, hogy gőzmozdonyon dolgoznak, vezetők és fűtők. Gépjeik a jegenyesor másik oldalán várták gazdáikat. A gazdák pedig arról tárgyaltak, lesz-e fél év múlva még gőzös ezen a tájon? I 5 A pályán még látszik a sok munka. Van. ahol rako­dót építenek a bulldózerek, másutt az állomás épületén dolgoznak. És ahol még nincs készen a második pá­lya, ott a helye fut sinűnk mellett. A régi faoszlopok­ról eltűnt a drót, árván me- redeznek az ég felé, egyik­másik meg is dőlt, mintha meghajolna a vörös viHanv- oszlopok előtt. Demecsemél pályaépitők - kel találkozunk Az idő eny­hült, bár így is hideg van. s ők dolgoznak. Mikor el­suhan mellettük a Szili, egy pillanatra mindannyian ki­húzzák magukat. L£_ ök, meg ezerötszáz tár­suk egyéves munkája van abban, hogy a kék Szili ro­Fogalom, ami már ismeretlen Régi karácsonyok inségmunkásai Karácsonyi inségakció, inségmunka, inségsegély. E, ma már holt szavakról val­lanak a mai húszéveseknek az egykoriak. Bizonyítvány az ingyen mun káról Dani Miklós. Ősz haj, nyílt, derűs arc. A harmin­cas évek derekán a vajai községi elöljáróságon állí­tottak ki részére egy meg­sárgult községi bizonyít - ványt. Aláírta a főjegyző, megerősítete Kubinyi fő­szolgabíró. Próbálom megérteni, mi­ért volt szüksége erre, hogy a három és fél esztendei ingyenmunkáról bizonyítvá­nya legyen. — Mert nem volt munka- alkalom. El akartam he­lyezkedni. Abban a reményben, hogy egyszer majd fizetnek is a munkájáért. — Egyszer lett volna egy kisegítői munkaerő állás Zalában. Megpályáztam. Nem kellettem. Húszéves koráig nem tudta mi az, hogy zsebpénz. öröm. Három és fél év után „kisegítő munkaerő” Egy évben már három-négy hónapban pénzt kap. Tíz- húsz-harminc pengőt. — Egyszer, 1942-ben adott a főjegyző karácsonyi inségsegélyt. Talán tíz pen­gőt, ha jól emlékszem. Dani Miklós, a Nyírbáto­ri Vastömegcikkipari Válla­lat igazgatója hamarosan doktor lesz. Már csak az államvizsgái vannak hátra a jogtudományi karon. Jövőre a Csepel Autógyár részére kezdik meg a te- herpótkocsik és az utánfu­tók nullszériájának gyártá­sát. Utána sorozatgyártás lesz belőle. 1970-ig ezeröt­száz munkáslétszámmal dolgozik ez az üzem. Munkások százait, tech­nikusokat, mérnököket irá­nyít Ilyen is volt Mikó János. A kislétai és a máriapócsi tsz-ek el­nöke. Országgyűlési képvi­selő. Tekintete szigorú, em­lékezni nem szeret. ö is egykori karácsonyi inségmunkás. — Gencsy Károly földbir­tokossal együtt a községi elöljáróság adta. Kedvezni akartak, meg az elégedet­lenséget levezetni. Jelent­kezett a fél falu. Válogat­ták a legszegényebbeket, de rá volt-ott szorulva mindenki. Ezért csak 3—4 napra ad­bog. roboghat Záhony felé. Azaz Fényeslitkén megál­lunk. Óvatosságból szaka­szonként kapcsolják a fe­szültséget. s utolértük. Ha baj van valahol, „a beren­dezés kidobja”, és akkor nem a mozdonyt éri. Vára­kozunk, azután zöldre vált a jelző. Komorón. Tuzséron ugyan­így állunk. Szinte hihetet­len, hogy most már sehol ne legyen egy apró. dící hi­ba sem Hihetetlen, de a jelző itt is, ott is zöldet ma­tat Azután Záhonyig, vé­gig. mindenütt zöldet. Záhony hosszú, kusza ál­lomás. Mennyi baj lehetett itt a villamosítással! Vá­gányzár. de kevés a vágány, mennének a vonatok, de a vezetéket is állítani kelle­ne, mindent rohanva, mert minden sürgős... Aztán mert nem megy, kiabálás, vesze­kedés... Ezt képzelné az ember. De csak képzelné, mert nem így volt. Ellenkezőleg, Miskolctól idáig itt értették meg egymást legjobban a vezeték építői, meg a forga­lom dolgozói. Most csak annyit mondanak, ha ők is veszekedtek volna, sosem hálózza be a záhonyi állo­mást a villanyvezeték. Szerény emberek. I 7 Tóth Géza állomásfőnők megvárta, míg befut az első villanymozdony Záhonyba, aztán vonatra ült. hogy még ott lehessen az országgyűlés megnyitásán. — A villamosítás igazi ha­tását májustól érezzük maid, amikor készen lesz minde­nütt a második vágány is. Tavaly óriási volt az áru­forgalom. Akkor azt hi kük. mindennek van határa. • ez már a határ Nem bírjuk tovább. Nos. az idén a Szovjetunió terven félti’ egy­millió tonna árut adott — mostanáig! Ez éppen ezer vonat! Aztán arról beszél’, hogy a villamosítással gyorsul a forgalom, nagyobb lesz az állomás áteresztő képessége, rövidül a menetidő. ..köze­lebb” kerülnek az ország­hoz... — Hát ezért drukkoltunk mi az építőknek. K L tak munkát, hogy jusson másoknak is. — Körül kellett árkolni a földbirtokos határának egy részét, meg a főjegyző földjét. Ezért kaptunk na­ponta tíz órai munka után 3 kiló kenyérlisztet, mellé karácsonyi inségcsomagot Egy-két szem füge, szent­jánoskenyér, egy citrom, 8—10 szem szaloncukor. A vadászatokat is karácsony előtt rendezték a földes­urak. Két napig tartott Kislétáról kétszázan is je­lentkeztek. Egy napi Haj­tásért 60—80 fillért adtak. Kislétán negyvenöt előtt ötven cserepes ház volt, azóta 230 épült. Cseréppel, padlóval, parkettával. Há­rom rádió volt, most 300. És 65 tv, kilenc autó. Tavaly az egy tagra jutó jövedelem a háztájin kívül 22 600 forint volt. Most több lesz. Említem, a mai fiatalok nem tudják mi is vólt az a karácsonyi inségmunka. — Ne is ismerjék meg. Csak higgyék, hogy ilyen is volt. „Nincs helye.«** |­Dr. Fónyi Endre jogi fő­előadó önéletrajzából: . „...Születtem Sopronban Í912-ben. Apám latin-görög ' szakos gimnáziumi lanár volt, 1914-ben meghalt. A gimnáziumot Kisvárdán. az egyetemet Budapesten vé­geztem. Elhelyezkedni ten» tudtam, fizetés nélkül: Köz- igazgatási gyakor latot foly­tattam Vizsoly és Abaúj- szántó községekben. Beirat­koztam az Állástalan Dip­lomások Szövetségébe...” — Soha nem felejtem el 1936 karácsonyát. Alig vár­tuk, hogy essen a hó. le­gyen munkánk. Havat la­pátoltunk Budapesten a Gellért-szálló előtt napi 20 fillérért. Utána mentünk enni a konyhára bablevest. Kitüntetéssel doktoráltam. És amikor — végig ipszi- Ionnal tessék írni — Krasz- nokvajday Szenti mrey Szentimrey Pálhoz. Abaúj- Torna vármeggye akkori al­ispánjához beadtam a kér­vényemet. hogv vegve- ek fel a vármegyéhez a fogalma­zói karba, kiüzent a titká­rával: „Nem nemes ember, nincs helye a megyéről'” Három évig körmölt asztal mellett díjtalan >öz- igazgatási gyakornok”-'-“nf a vizsolyi elöljáróságnál. Dr Fónyi Endre ma a Nyírbátori Járási Tanács titkárságának csoportveze­tője. Olyan messzi van. ho­mályba tűnt az á világ. Farkas Ráírná» Számadás és program irta: dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter

Next

/
Thumbnails
Contents