Kelet-Magyarország, 1967. december (24. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-23 / 303. szám

Vietnami jelentés: A szabadságharcosok megtorpedóztak egy 17 000 tonnás halót 5üra> íMTÍÍ 4 4é}r¥ietBóW» *?ä&ä&i|g­b^rcpsok pépípken a kpfa hajnali órajthan a Nha' Ba folyón,' a cjéj-vietnami ípvá- rostól mindössze 15 kilomé­terre horgonyzó |7 OÓp tpn- nás „Seatrain Texas” nevp teherhajó víz alatti részén egy ismeretlen robbanószer­kezettel hatalmas lyukat ütöttek. A saigoni amerikai parancsnokság jelentése sze­rint a robbanás után több órával még mindig szivaty- tyúzzák a vizet a hajófenék­ről és nem kizárt annak a .»If M ipsszü hajq, amely j^Ujar­ókón gsfe' erkpzeti San :;'rapctscobol hadianyaggal a ípdelzetén. A fjél-yiptnaipi kads?íntér- ről szóryápyps, kisebb mé­retű összecsapásokról ér­keznek jelentések, szemben a csütörtök nap mozgalmas tevékenységével. A kedvezőtlen időjárás miatt a VDK elleni légi­támadások csütörtökön is el­sősorban az ország déli te­rületei, Dong Hói körzete el­len irányultak. A Biztonsági Tanács folytatja a ciprusi vitát New York (MTI) Elmaradt az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának csütör­tökre tervezett hivatalos ülé­se. Ehelyett a Biztonsági Ta­nács tagjai Görögország, Tö­rökország és Ciprus képvi­selőivel együtt több mint 8 órás nem hivatalos vitát folytattak a ciprusi kérdés­ről. Megállapodtak abban, hogy a Biztonsági Tanács ülését péntek este magyar idő szerint 21,30 órakor hív­ják össze. A Biztonsági Tanács mos­tani üléseinek napirendjén U Thant, ENSZ-főtitkárnak a ciprusi ENSZ-haderők te­vékenységéről előterjesztett beszámolója szerepel. Mivel az ENSZ-haderők ciprusi megbízatása a jövő kedden lejár, a főtitkár arra kéri a Biztonsági Tanácsot, hogy a haderők megbízatását 3 hó­nappal hosszabbítsa meg. A diplomáciai források szerint csaknem bizonyosra vehető, hogy a Biztonsági Tanács hozzájárul az ENSZ- haderők mandátumának meghosszabbításához. Hová repült Johnson? Melbourne (MTI) A melbournei Szent Pál anglikán székesegyházban pénteken délben gyászmisét celebráltak a szerencsétlen­ség következtében elhunyt Harold Hqlt ausztrál minisz­terelnök emlékére. A gyász­misén a néhai kormányfő családtagjain kívül több mint 20 ország állami veze­tői is részt vettek, közöttük Johnson elnök, Wilson an­gol miniszterelnök és Ká­roly herceg, aki II. Erzsébet királynőt képviselte, vala­mint számos ázsiai vezető. Az ausztráliai hatóságok Johnson látogatásának órái­ban idegességet árultak el. Letartóztattak és kikérdez­tek egy fotoriportert, aki a Szent Pál székesegyház kö­zelében, háztetőről akarta Johnsont lencsevégre kapni. Pillanatok alatt terjedt el a hír, hogy merénylőt fogtak el, ezt később megcáfolták. Nem sokkal utána, őrizetbe vettek egy fiatalembert, aki autójában puskát vitt. Az őrszobán ő is kielégítő ma­gyarázattal szolgált. Johnson elnök nem sok­kal a gyászünnepség után, különrepülőgépen elhagyta Ausztráliát. Biztonsági okok­ból npm tették közzé, hogy hová tart. A teljesen feltan­kolt gép leszállás nélkül, akár Vietnamba, akár Thai­földre is eljuthat. Vannak olyan hírek, hogy propagan­dagesztusként Johnson kará­csonyi látogatást tesz vala­melyik dél-vietnami ameri­kai támaszponton. GSrifgország! helyzetkép Athén (MTI): ^ppadopulosz görqg mi- niszterelnöjí külföldi sajtó­tudósítókkal pénteken pste folytatott beszélgetése sofún kijelentette, hogy népi jött létpe megegyezés' Konstantin király esetleges visszatéré­séről Athénbe. A minisztere}pök jtözöjto hogy az új alkotmány terve­zetét szombatra elkészítik, azt a kormány megvizsgálja és „szükség esetén módosít­ja, mielőtt nyilvánosságra hoznák”. „Bizonyos idő el­teltével” népszavazás dönt az alkotmány sorsáról. A görög hivatalos lap pénteki száma húsz magas­rangú katonatiszt nyugállo­mányba helyezéséről adott ki közleményt. A nyolc ve­zérőrnagy, tíz dandártábor­nok, egy ezredes és egy al­ezredes — a közlés szerint — saját kérelmére került nyugállományba. Elűzött jordániaiak A menekültek ügyeivel foglalkozó jordániai kor­mánybizottság nyilatkozat­ban ítélte el Izraelt azért, mert terrorral és erőszakkal kényszeríti a neki nem tet­sző személyeket a megszállt jordániai területek elhagyá­sára. A bizottság adatai sze­rint novemberben és de­cember első felében összesen 7864 ember menekült át a Jordán folyó túlsó partjára Jordánia megszállt nyugati vidékéről és a gazai övezet­ből. Csütörtökön például az izraeli hatóságok kiutasítot­ták Kamal Nasszert, a neves jordániai írót és költőt, egyi­két azoknak a közéleti sze­mélyiségeknek, akik a Je­ruzsálem bekebelezését el­ítélő nyilatkozatot aláírták. A jordániai kormánybi­zottság hozzávetőleges ada­tai szerint a júniusi háború óta több mint 350 ezren me­nekültek Jordániába az izra­eli hadsereg által elfoglalt területekről. A portugál gyarmatosítók kegyetlenkedései Dakar (MTI) Guinea és a Zöldfoki szi­getek függetlenségi pártja nyilatkozatot adott ki a por­tugál gyarmatosítóknak az úgynevezett Portugál-Gui­neában a békés lakosság el­len elkövetett kegyetlenke­déseiről. „A portugálok bar­bár bombatámadásokat in­téztek a békés lakosság el­len. A napalmbombák mel­lett Salazar légierőinek a legfontosabb támadásoknak számos halálos áldozata van Különösen a nők és a gyer­mekek között”. Közlemény az eurépai szociálist! országik kiliilUViaeinlszlereinek tanácskozásáról y»rsó, (ftlTU: 1907. december 19—21-ig Varsóban’az európai szocia­lista országok külügymi­niszterei tanácskozást tar­tottak, amelyen Ivan Ba­se v, a Bolgár Népköztársa­ság külügyminisztere, Jan Pudlak, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság külügy­miniszterének első helyette­se, Marko Nikezics, a Ju­goszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság külügymi­nisztere, Adam Rapacki, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere, Péter Já­nos, a Magyar Népköztár­saság külügyminisztere, Otto Winzer, a Német Demokra­tikus Köztársaság külügymi­nisztere, Mihai Marin, a Román Szocialista Köz4ár- saság külügyminiszter-he­lyettese és Andrej Gromiko, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének külügyminisztere vett részt. A tanácskozás résztvevői behatóan megvizsgálták a közel-keleti helyzet fejle­ményeit és kicserélték az ebben a kérdésben kormá­nyaik rendelkezésére álló információkat. Megállapítást nyert, hogy az imperialisták beavatko­zásának következményeként a Közel-Kelet még mindig a rendkívüli feszültség je­gyében él. A világ országai többségének világosan ki­fejezett akarata és az ENSZ határozatai ellenére Izrael továbbra is megszállva tart arab államoktól elrabolt te­rületeket, s ennek révén politikai és más előnyökhöz kíván ju'ni. A Szuezi-csator­na, arftelynek óriási jelen­tősége van a nemzetközi hajózás és a kereskedelem szempontjából, frontvonallá változott és szünetel rajta a hajózás. Számtalan nél­külözés és nehézség lett a másfél millió arab menekült osztályrésze, akiknek földié és otthona megszállás alá került. A helyzet ebben a térségben úiabb robbanás veszélyével fenyeget. A térségben fennálló és szándékosan szított feszült­ség mögött meghatározott ímperialis*a körök, elsősor­ban az Egyesült Államok imperialista köreinek mesz- szire nyúló tettel és szán­dékai húzódnak, amelyek a terület népeinek szemében mélységesen ellenséges neo- kolonialista rend visszaállí­tását célozzák az arab-kele­ten. Ebből a célból kísérle­tek történnek arra, hogy a Földközi-tenger medencéié az agresszív politika térsé­gévé váü ék. A külügyminiszterek or­szágaik nevében szolidaritá­sukról és támogatásukról biztosították a baráti arab államokat, amelyek igazsá­gos harcot folytatnak az imperialista és neokolonia- lista mesterkedések ellen, törvényes jogaikért és érde­keikért, függetlenségükért és állami szuverénitásukért, nemzeti egységükért, gazdasá­gi és társadalmi haladásukért. A tanácskozás résztvevői üdvözölték a mielőbbi po­litikai rendezés érdekében fellépő Egyesült Arab Köz­társaság és más arab álla­mok kormányainak a Közel- Kelet problémáinak megol­dásával kapcsolatos konst­ruktív magatartását. A mi­niszterek ugyancsak üdvö­zölték ezeknek a kormá­nyoknak az arab államok akcióegvségének megerősí­tésére irányuló törekvéseit is, amelveknek célja a neo- kolonializmus ellenséges po­litikájának, a közel-keleti imperialista agressziónak, az arab államok belügveibe való imperialist beav-vkozésnak a visszaverése. Ezzel kap­csolatban a miniszterek kedvezően fogadták az arab áramfők Fabatban megtar­tásra kerülő értekezletének gondolatát. A tanácskozás résztvevői egységesen hangsúlyozták, hogy a Közel-Keleten a bé­ke helyreállításának és megerősítésének fő és elen­gedhetetlen feltétele az iz- rali csapatok visszavonása az arab államok valamennyi elfoglalt területéről a június 5-e előtti állásokba. Ezzel kapcsolatban rámutattok a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozata vég­rehajtásának nagv jelentő­ségére, mely határodat kö­veteli az izraeli fegyveres erők haladéktalan kivoná­sát az összes elfoglalt arab területről és kihangsúlyozza a katonai «közökkel tör­ténő területszerzés meffen- geabetoflenséeét. A Bizton­sági Tanács határozata ezen alapvető részének gyengíté­sét célzó minden értelmezés ellentétes a határozat szö­vegével és szellemével. A miniszterek egyidejűleg hangsúlyozták: az ENSZ minden e térségben lévő tagállamának el kell ismer­nie, hogy mindegyiküknek joga van önálló nemzeti ál­lamként létezni, békében és biztonságban élni. Izrael ar­ra irányuló ténykedése, hogy megtartsa a megszállt arab területek bármely ré­szét is, akadályozza az adott térség más problémáinak rendezését a fenti elvek, valamint a bel ügyekbe való be nem avatkozás és a te­rületi sérthetetlenség elvet­nek alánján. Az ilyen,tény­kedést el kell ítélni. A miniszterek vélemény- cserét folytattak arról.' hogy milyen lépésekkel lehetne előmozdítani a közel-keleti problémák politikai rende­zését. a Biztonsági Tanács említett határozata végre- haitásának síkjában. Elhatározták, hógv a ta­nácskozáson részt vett or­szágok folv*atiák a szüksé­ges konzultációkat a közel- keleti helyzet kérdéseire vonatkozóan. A tanácskozás résztvevőt kifejezték továbbá a szo­cialista országok szolidari­tását a jemeni nén igazsá­gos harcával, amelvet füg- getlenséPéárt és szuvereni­tásáért folytat az imperia­lista és reakciós e-ők mos- terk°d°sei ellen. E mes'er- ked°sek a neokoinnmlista uralom megszilárdítását célozzák az arab-fél szí set déli rés-"tn. A tanácskozás résztvevő úgyszintén üd­vözölték az úi fü^et len arab állam, a Dél-Jemeni Néni Köztársaság megala­kulását. A tanácskozás a teljes egység és a szoros elvtársi ptTyüttműködés szellemében folvt le. ' Varsó, 1967. december 21- én. Izrael repü I őgép-vá sá rl á sa i Washington (MTI) Az amerikai külügyminisz­térium nem volt hajlandó kommentálni azt a sajtóban is napvilágot látott jelentést, hogy Izrael 50 F—í Phantom mintájú sugárhajtású va­dászbombázót rendelt az Egyesült Államoktól. McCloskey, a külügymi­nisztérium szóvivője sajtó- értekezletén kijelentette, hogy sem megcáfolni, sem pedig megerősíteni nem tud­ja ezt a hírt. Mint az AP megjegyzi, a repülőgépvá­sárlás — amennyiben a kér­dés addig nem dől el vég­képp — az egyik legfonto­sabb napirendi ponttá lép majd elő Eskol izraeli mi­niszterelnök február 7—8-i washingtoni tárgyalásai ide­jén. KÜRTI ANDRÁS: A ZI-HAROU KÜLDETÉSE Fantasztikus kisregény A Gigant kapujában Su- berle jött szembe vele. — Szép! — jegyezte meg a műszaki vezető. — Te egy­re jobban rászolgálsz a bi­zalmunkra! Hivatali szobája előtt meg Hodinka támasztotta hanya­gul a falat. Behemót ember, dprpás csecsemőarccal. Az a gépkocsivezető, aki egymaga Söbb borsot tört az orra alá, «Unt a töt^iek együttvéve. — Jó reggelt, nagyfőnök! — nézett le Sovákra. — Hal­lom, tegnap kicsit elkapták a grabancát. Rá se rántson, ilyen az élet, ma nekem, holnap, neked. Beszélgettem a fiúkk§l a dologról, nem hagyjuk magát a pácban. Ríjhajtunk. a jövő hét végé­re elboronáljuk az egészet. Persze, ezért rtmgának is fel kell dobnia valamit, Krisztus koporsóját sem őrizték in­gyen. Na? Sovák nem válaszolt, mert a szobájában felcsengett a telefon, füléhez kapta a kagylót. — Halló, itt a Gigant, szál­lító-csoport. — Mondja, varázsló ma­ga, vagy mi a fene? — Micsoda?! Halló, kivel beszélek? — Itt Vadaskerti Óbudá­ról. — Tiszteletem, főépítésve­zető kartárs, legyen türelem­mel, most egy kis torlódás van nálunk, de azonnal in­tézkedem... — Az isten szerelmére, mit akar még intézkedni?! Ma­gának nem elég, hogy egyet­len éjszaka a nyakamba zú­dított háromszázhúsz közép­panelt? Meg sem tudunk tőlük mozdulni! — Mi?!... Mi történt? — Tulajdonképpen a leg­jobbkor jött a panel, de a jövőben tartsa magát az s. ütemtervhez és szállítson fo­lyamatosan. — Hogyan? — Kisebb tételeket, gyak­rabban. De ha nem tud másként, csak angróban, le­galább értesítsen előre, hogy a rakodási területet én jelöl­jem ki, most is elzárták ne­kem az utat a daruhoz! És küldje aláírásra a bizonyla­tot, így akár le is tagadhat­nám az egész fuvart — Kérem... én... — Ugyan, csak tréfáltam, nem is mernék kikezdeni egy ilyen varázslóval. Mondja, hogy csinálták? Még az éj­jeliőr sem ébredt fel! — Hát... nyilván csend­ben... — Gratulálok, belevaló fic­kók az emberei! Minden jót! — Minden jót! A vonal túlsó végén Va­daskerti főépítésvezető már rég letette a kagylót, de So­vák még mindig szorította a füléhez a magáét. Aztán ol­dódott a görcs, gyorsan le­ütötte a telefon billentyű­jét és egy másik nagy épít­kezés számát tárcsázta. — Halló, Visztula úti tár­sasházak?... Tiszteletem, Gá­doros kartárs! Itt a Gigant- tól Sovák, érdeklődni szeret­nék... Értem... Szóval min­den rendben, itt az egész negyedévi szükséglet... Majd a fuvarlevelet alá tetszik ír­ni utólag... Bocsánat, miért volna ez slendriánság?! Mi a fontos magának, a papír, vagy az építőanyag? Megáll az ész! Az ember töri magát és tessék!... Jó, jó, szent a béke... Viszlát! Még három helyen tuda­kozódott, mindhárom helyre hiánytalanul megérkezett az áru. Ekkor lecsapta a kagy­lót, felugrott és szilaj indián haditáncba kezdett, körbe a szobában. Aztán hirtelen ab­bahagyta, mert kopogtattak. Hodinka dugta be a fejét. — Na, mi lesz nagyfőnök? Nyélbeütjük az üzletet? Igen, vagy nem? — Fáradjon beljebb — in­vitálta Sovák nyájasan, mi­közben a székéhez ballagott, leült, hátradőlt, kis köröm­ráspolyt szedett elő és elmé- lyülten reszelni kezdte a körmeit. Csak amikor a bal­keze valamennyi ujjával végzett, pillantott fel a lá­togatójára. Hosszasan szem­lélte. — Tudja, Hodinka sza­ki maga valahogy nem tet­szik nekem mostaniban. Hodinka kék csecsemő sze­mei befelhősödtek, fenyege­tően lépett előre. — Mit beszél ?! — Igen, igen — folytatta Sovák zavartalanul. — Ki­merültnek, fáradtnak látszik, agyon dolgozza magát. Sza- kikám, aggódom magáért. Az idén még nem volt sza­badságon, ugye? — Nem. De hiszen most.. — Most kellene kivennie a szabadságát. Süt a nap, kis madárkák dalolnak a fákon, ideális strandidő van. Nézze nekem jelenleg úgy sincs szükségem a munkájára, gondolkozzék az ajánlato­mon. Mondja meg a fiúk­nak, hogy ez rájuk is vonat­kozik, ők se tetszenek ne­kem mostanában. Zsebrevágta a körömresze- lőt, nyújtózott, aztán felkelt, odalépett a csodálkozástól szinte megkövült Hodinká- hoz, kedvesen intett neki, hogy álljon félre az ajtóból, kisétált a folyosóra, benyi­tott az elnök titkárságára. — Bent van az öreg? — érdeklődött a titkárnőtől. Bundainé ingerülten nézett fel az írógépe mögül, nem szerette az ilyen bizalmas­kodó hangot. — Abonyi kartársra gon­dol? Bent van, de nem ér rá. A közgyűlési beszámoló­ján dolgozik! Majd abbahagyja — je­lentette ki Sovák és kopog­tatás nélkül lenyomta az el­nöki szentély kilincsét... Negyedóra múlva a Gi­gant szövetkezet Moszkvicsa az Üllői úton robogott. A hátsó ülésen Abonyi kartárs, erős, Zömök, jó ötvenes, energikus férfi magyarázta Sovák Edének: — Előbb százszázalékosan meg kell győződnünk arról, hogy a maga Bögréje visz- szatért és továbbra is vállal szállítmányozást. — Ha igen, munkába 'állít­juk. Persze, csak a KISZÖV hozzájárulásával, mert ez rendkívüli szituáció. Egy űrhajót, még ha embert nyelven beszél is, mégsem vehetünk fel szövetkezeti tagnak, sem alkalmazottnak, szerződést sem köthetünk vele... De majd találunk va­lami áthidaló megoldást. Aztán más problémák is felmerülnek. Le kell vizs­gáztatnunk a közlekedés­rendészeten, rendszámot is kell rá kérnünk, és így to­vább Lesz vele gondunk elég, de azért én határozot­tan látok benne fantáziát (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents