Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-14 / 269. szám

Koszigin—Cedenhal megbeszélés Tanácsválasztás Olaszországban ilíuni események folytatott a szovjet—mongol együttműködés erősítésének és további fejlesztésének kérdéseiről. Ezt követően a két állam­férfi egyezményt írt alá, amelynek értelmében a Szovjetunió az 1968—1970 közötti időszakban további gazdasági segítséget nyújt Mongóliának. jelentés szonylag nyugalom uralko­dott. Ky tábornok dél-vietnami alelnök hétfőn hivatalosan átadta a miniszterelnöki tisztséget Nguyen Van Lóé­nak. Westmoreland tábornok hétfőn Saigonból Washing­tonba indult, ahol tárgyalá­sokat folytat majd Johson elnökkel. A megbeszélések­be bekapcsolódik Bunker saigoni amerikai nagykövet is, aki már korábban Wa­shingtonba érkezett. mokrata lista 776 szavazatá­val. Gioia del Colleben (Bari) a kommunista listára nyolc- százkilenccel többen szavaz­tak, mint az előző községta­nácsi választásokon. A ke­reszténydemokrata párt 1121 szavazatot vesztett. Francavilla Agitolában (Catanzaro) a baloldali lista megszerezte a szavazatok ab­szolút többségét, 543-at, a kereszténydemokraták 531 szavaztával szemben. kulturális forradalmat a falvakban”. Az utóbbi napokban hírek érkeztek arról, hogy töme­ges megmozdulásokra került sor a „kulturális forrada­lom” ellen Kuangtung tarto­mányban. Jelentések sze­rint Mao ellenfelei fel van­nak fegyverkezve, ellenőr­zésük alá vonták a gépkocsi­szállítást és sajtójuk is van. Folytatódik a harc Mao el­lenfelei és hívei között Sze- csuan tartományban is. Kül­földi hírügynökségi jelenté­sek közlik, hogy „Mao el­nök ellenfelei ebben a tar­tományban partizán támasz­pontot hoznak létre”. Egyes jelentésekből ítélve Mao támasza, a hadsereg — nem egységes. A külföldi tudósítók véleménye sze­rint a hadsereg vezetésében ott vannak Mao ellenfelei, többen mások pedig, csak névlegesen támogatják a KKP elnökét. Arnold Zweigr Gonasz NEW YORK Egyiptom kérelmére hét­főn újra összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassa a közel-keleti helyzetet, amely veszélyessé vált annak következtében, hogy Izrael megtagadja csapatainak kivonását a megszállt arab területekrőL KOMA Több ezer római és Róma környéki polgár részvéte­lével vasárnap az „Adriano” színházban ünnepi gyűlé­sen emlékeztek meg az Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulójáról. Luigi Longo, az Olasz Kommunis­ta Párt főtitkára mondott beszédet. KINSHASA Hírügynökségi jelentések szerint Kinshasában vasár­nap bejelentették, hogy az Afrikai Egységszervezetnek a zsoldosokkal foglalkozó kü­lönbizottsága meghozta ha­tározatát. Ez a határozat elsősorban a Rwandába kiű­zött zsoldoscsoport sorsán val foglalkozik, tartalmát azonban mindaddig nem hozzák nyilvánosságra, amig az AESZ nem konzultált a rwandai hatóságokkal. Rwandában 110 fehér zsol­dos, továbbá 1600 katangai csendőr van őrizetben. VARSÓ John Lyng norvég külügy­miniszter, aki november 9- én Rapacki lengyel külügy­miniszter meghívására hi­vatalos látogatásra érkezett Lengyelországba, november 13-án hazautazott Norvégiá­ba. A lengyel—norvég meg­beszélések középpontjában a kétoldalú kapcsolatok mel­lett elsősorban az európai biztonsággal összefüggő kér­dések álltak, különös tekin­tettel a német problémára, a leszerelésre, valamint a nukleáris fegyverek elter­jedésének megakadályozni hivatott szerződés tervezeté­re. TOKIO A „Békét Vietnamnak!” elnevezésű japán bizottság hétfőn egy tokiói sajtóérte­kezleten név szerint felso­rolt négy amerikai katonát, akik az amerikai „Intrepid” repülőgép-anyahajéról Ja­pánba szöktek, mert nem akartak harcolni a vietnami háborúban. A jápán bizott­ság szóvivője, Minoru Oda elmondotta, hogy a négy katona egy, a bizottság által osztogatott röplapon talált telefonszámon jelentkezett, de hollétükről nem volt haj­landó nyilatkozni. JERUZSÁLEM Az izraeli kormány vasár­nap ülést tartott. A minisz­tertanácsról kiadott közle­mény megerősíti Abba Eban külügyminiszternek azt a kijelentését, hogy Izrael visszautasít bármilyen ENSZ határozatot, és nem von­ja vissza csapatait a meg­szállt arab területekről. Regény 45. Szeretnék neked gyen­géd, szép levelet írni, de — nem megy. Holnap már nem lesz időm írni. Napközben jön­nek a látogatók, estére pe­dig belém diktálják a gyógyszereket. Sejted-e mennyire növekszik a félel­mem, amint közeledik az utolsó óra? Erőltetem ma­gam, kiáltom: vigyázz, légy erős V Igyekszem gondolatai­mat a tudományra terelni, meg Szerjozsára és terád, de a félelem egyre itt mo­toszkál bennem, és már-már teljesen önkéntelenül, azt a gondolatot kelti, hogy „Ha még néhány hetem volna, teljesen kidolgoznám az utánzási reflexek program­jának kérdését. Tehetetlen gondolat. Nem sugallja nyíltan, hogy „mondj le a Moszkva (TASZSZ) Koszigin, a szovjet mi­nisztertanács elnöke hétfőn a Kremlben fogadta Ceden- balt, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bi­zottságának első titkárát, a mongol minisztertanács el­nökét. Koszigin és Cedenbal meleg baráti megbeszélést Vietnami Saigon (MTI) Vasárnap este a dél-vi­etnami szabadságharcosok 25 percen át tartották ak­natűz alatt az amerikai gya­logosok egyik táborát Puoc Binh közelében, Saigontól körülbelül 120 kilométer­nyire északkeletre. A táma­dás következtében — egy katonai szóvivő szerint — 28 amerikai katona megse­besült. A dél-vietnami csa­tatereken egyébként vi­műtétről”, hanem álcázva, rejtekből, a tudatom alól hat. De én állandóan leleple­zem és elébe vágok. Maté- matikus vagyok. Mégis — félek. Néha kü­lönféle képeim villannak fel: záporeső, vihar, egy éles vita, vagy te — hol ez, hol az. Az erő, a felemelkedés, a heves érzések pillanatai. Irácskám, már úgy sajog a szívem! És szánalmas pa­naszok tolulnak a fejembe, mint „Miért mindez, és miért éppen én?” Nyilván nem azt írom, amit kellene. Sose szerettem a hosszú leveleket, ma pe­dig sehogyan sem látom a végét. Hát bocsáss meg nekem. Elgyengültem, pe­dig szeretném kiönteni a szívemet halálom előtt. Hi­szen nem áltatom magam. Csak az orvosok és a fele­ségem előtt teszek úgy, mintha teljesen biztos vol­nék magamban. Higyjék csak azt, hogy „ime, az életakarat...” Az orvostudo­mány úgy véli, hogy ez az életakarat nagyon előmoz­dítja a gyógyulást. Sajnos, az én akaraterőm igen cse­kély. A műtétet azért köve­telem, mert egyszerűen képtelen vagyok szembe­szállni a legegyszerűbb logi­kával: a műtéttel fennáll egy pici esély, műtét nélkül semmi. Ezért igyekszem fe­gyelmezni magam, hogy ne sírjak — ne kapcsoljam be a szomorúság programját. Ez a pozitív ellenirányú kapcsolatokkal fejlődik ki. Ezenkívül a fáradság az, ami megszilárdítja elhatáro­zásomat. Már fáradt vagyok betegeskedni, betegen élni, sok mindenben csalódtam. Az egyetlen, ami még megmaradt számomra: a tu­dományom, az alkotásom. Kezdetben, amikor először látta, az első órákban, nem is tetszett neki Anna. Nya­kához mérten túlságosan kereknek találta arcát, sze­mét pedig fölöttébb kiabá­lónak; előkelő dámára em­lékeztető modora kezdetben feszélyezte a férfit, azután meg mulattatta; közönséges görlöcskének tartotta az if­jú teremtést. Anna később meghívta teára — mint a férfi megtudta, annak ide­jén ő is alig ébresztette fel a lány érdeklődését, mert inkább tudósnak látta, pe­dig arra számított, hogy a művésszel és tevékeny emberrel ismerkedik meg, de azért meghívta. Pont ró­zsákat hozott neki, s az el­ragadtatástól szinte ittasan távozott. A lány csevegett, nevetett, fényképeit mu­tatta, régi pajtásaként és jó barátjaként kezelte. De az volt a legfőbb, hogy egye­dül az ő számára ült ott, csak rá pazarolta minden varázsát, amely megmámo- rította a tömeget. A megtestesült géniusz, a legmagasabb rendű vonz­erő, a föld ékszere, az élet áldása volt ez a lány. S a férfi is tetszett neki, mert érezte, hogy tetszik a férfi­nak. Felismerte derűs böl­csességét — először ez tá­rult fel belőle a lánynak. Mert kecses vállán ülő, vi­lágos francia fejében meg­lehetős belátás és kételke­dés uralkodott, igaz, a férfi gyakran úgy találta, hogy helytelenül él vele, és túl­zásokra csábítja. Ismét ta­lálkoztak, s amikor a lány is meglátogathatta őt ott­honában, bizalmasabbá és meghittebbé vált kapcsola­tuk. Karját a férfi válla köré fűzte, ajkát kínálta neki, összetegeződtek. De mindezt kötelezettség nél­kül, jó barátnőként tette, legkevésbé szerető módján. Anna tudta, hogy magával ragadja az embereket. — Milyen szép vagy — mond­ta neki Pont, amikor egy délután kibontott hajjal játszott a szőnyegen mac­kójával —, milyen szép is vagy te, Anna! — Nem igaz — válaszolt a lány —, nem vagyok szép. Nem aka­rom, hogy te is azt szajkózd, amit a többi. — De elbűvölő vagy — vetette ellen a fér­fi, fegyelmezve magát. — Ez igaz — hangzott a fe­lelet —, elbűvölő vagyok. Dicsekvés nélkül, nagyon nyugodtan mondotta ezt, le­szögezve egy világosan fel­•Nyolcvan esztendeje szü­letett a kiváló német író. Ebből az alkalomból közül­jük „Pont és Anna” című novellájának egyik részletét Vajda Gábor fordításában. Gondolkozni, keresni a je­lenségek összefüggését; ez nagy örömet szerez nekem. Kész volnék minden perce­met csak ezzel tölteni. Ne gondold, hogy tévesen íté­lem meg magam, tudom, nem vagyok Newton és nyilván nem is fogom bol­doggá tenni az emberisé­get. (Bár a lelkem mélyén mégiscsak erre gondolok: hátha sikerül boldoggá tenni?) S még ha ez meg­történnék, nekem az is mindegy — meghalok. S ha az emberek valamikor fel­használhatják az írásomat, ez csak a társadalomnak, mint felsőbb szintű rend­szernek lesz jó, de nem ne­kem. Ezért nincs is bennem becsvágy. De maga a gon­dolkozni folyamat, az alko­tás, a felfedezés — az csodálatos. Ennek a ked­véért mindenre elszántam magam. Persze lehet, hogy egy kissé hazudom: tuda­tom alatt más gondolatok is fészkelődnek: hogy meg­gyógyulok és még lesznek „állat-programjaim.” De azok nálam mégis mindig a háttérbe szorulnak. Vasv lehet, hogy csak most lá­tom így? (Folytatjuk) ismert tényt. Egy pillanatra felnézett, aztán ismét visz- szafordult a plüssmackóhoz, játszadozó gyermek komoly­ságával orchideás vázát ál­lított a mancsai közé; a bu­ja virág lilán és aranylón hajlongott a bárgyú clown - pofa előtt. A lány tudta, hogy Pont határtalan, szét­ömlő kábultságban távozik tőle, és heves szívdobogás­sal érkezik hozzá, akár a titokban és izzón szeretett barátnőjéhez találkára siető ifjú. A férfi a kertvárosban lakott, a nagyvárosban nap­hosszat tartó munka és tár­gyalások után jött teára a nővérekhez, s ők megvetet­tek a heverőn, odavitték ne­ki a teát, nyalánkságokkal kínálták, dédelgették. Néha felesége, Lucie, is feljött vele. nasyon tetszett neki a két lány; esténként azután látták Annát táncolni. An­géla, aki különben is tar­tózkodóbb volt, meg jobban megértette magát Lucie asz- szonnyal, amikor a zongorá­nál énekeltek. Vasárnaponként néha együtt ültek négyesben Pon­ték bérelt kertjében, málnát szedtek, nevetgéltek vagy túrták a földet a gyerekek­kel, akik buzgón építkez­tek, teli vödrökkel hozták apjuknak a homokot és lá­ba elé szórták a kavicsra. Pont maga előtt látta An­na szemét, ugyanolyan szí­nű volt, mint a haja, hal­lotta hangját, beszippantot­ta a virágillatot gondozott, egyszerű vonalú ruhájából, amely minden divatmajmo- lás és különcködés nélkül, már-már természetellenes bajjal simult formássá ed­zett testéhez. Szíve és pul­zusa a lány mozdulatainak ütemére vert. Ilyenkor ma­radéktalan boldogságban le­begett. Nem gondolkozott, nem töprengett, úgy fogad­ta el, ahogy volt, akár egy őselemet és vadul szerette. Szenvedett, ha távol volt tőle. Mihelyt idegenek, más­féle emberek társaságában tudta a lányt, már úgy érez­te, hogy nem is létezik szá­mára... Pont tudta, milyen ke­ményen dolgozott. Az esti fellépések előtt reszketve nyúlt el székén vagy ágyá­ban. Leküzdhetetlen félelem béklyózta le tagjait: most, ezen az estén bizonyosan elhagyja az ihlet. Ma mér­téktelen esetlenség teríti földre, épületes butaság vet véget a Maréchal-nővérek dicsőségének. Édes arca el­sápadt a festék alatt, vi­gasztalan kétségbeesés ült szeme mélyén és ráncolódott összeszorított száján. Ami­kor Pont ilyennek látta, egészen csendben ült mel­lette, megfogta kezét, mély, csillapító hangján halk, megnyugtató mondatokat búgott, noha legszívesebben mackó testének egész sú­lyával vetette volna fölé magát, hogy elrejtse a tö­megek Molochja elől, amely úgy ijesztette, és oly má­gikusan vonzotta... Laurenz Pont lebéklyózva, de éber szemmel figyelte a lányt, felismerte, hogy mű­vészetének alapvető ereje a legfinomabb kifejezésmód és a legtartózkodóbb mozdu­lat, ám ugyanakkor fenn­tartás nélkül, maradéktala­nul felolvad abban, amit csinál. Lényének egyértelműsége, amit a férfi oly fájdalma­san hiányolt az életben, most, az alkotás közepette, végérvényes, pusztulásig győzedelmes törvényként uralkodott rajta. A pró­bákba ölt rengeteg munka, a meggondolatlan kialakí­tott taglejtések, nem az embertömeg, a siker, a di­csőség vagy a pénz ked­véért tárultak a világ elé, sőt még csak nem is azért, hogy ez az egyetlen Anna Maréchal kifejezze magát. Egyes-egyedül a tökéletes­ség, a művészi alkotás szol­gálatában létezett ez a te­remtés, azért a végső erő­feszítésért, amellyel e fS- dön kikényszeríthető a szel­lem a báj testté válása... Magától értetődő, hogy a pletyka irdatlan felhője le­begett körülötte. Vetél ytár®- női, színházi partnerei, a zenészek, díszlettervezők, öltöztetők és társaik, egész környezete azt fecsegte, hogy nem teremtett isten egyetlen csak valamennyire is vonzó férfit, akivel le ne feküdt volna. Múló sze­szélye szerint választja meg és válogatja szeretőit, an­nak adja oda magát, azt szerzi meg magának, akire csak futó kedve támad. Testét is bedobja a küzde­lembe, hogy biztosítsa si­kerét, ha kevesebbel nem kény erezheti le őket, ágyuk­ba is követi a kritikusokat meg az impresszáriókat — mindenkit, akire csak szük­sége van ahhoz, hogy fel­jebb jusson egy lépcsővel —, álították róla. Az egyik nőt elbűvöli, a másiktól el­hódítja barátját, a harma­dikat kitagadja kegyeiből. Angélától követeli meg a megkeresett vagyon okos kezelését. Becsvágyóban már odáig jutott, hogy tel­jesen magának akar kisa­játítani egy színházat, még a zenekar is rejtett legyen, s mindenfelől rá sugározzák a fényt Már azok nevét is emlegették, akiknek a szín­ház megépítése a feladatuk: csupa ifjú, tehetséges ti­tánt, hangsúlyozottan a legmodernebb építészeti irány híveit. Pont építési nevét nem említették. Mindez kegyetlen, bős* dühvei töltötte el a férfit — nem ez a legutóbbi pletyka, mert nem hitte el, amióta a lány egyszer ne­vetve megkérdezte: — Már itt tartanék? — Az egész fecsegés, mendemonda és suttogás, ez a már-már fennhangon terjesztett hír­verés keserítette el őrjítően, amig csak ott nem ült ve­le szemben. Korholta meg­gondolatlan életmódja miatt. Szerette volna sze­mére vetni, miért jön ösz- sze olyan szedett-vedett népséggel. Legyen igénye­sebb, különösen amikor ki­választja azokat, akik vele együtt nevethetnek vagy asztalához ülhetnek. De mihelyt a lány rányitotta szemét, és elbűvölte apró, suhanó mozdulataival, kép­telen volt követelőzni, vagy bármi ellen tiltakozni. Hi­szen arra született Anna, hogy olyan legyen, ami­lyen, bámultassa magát, megrészegítsen puszta meg­jelenésével, ez a tündér és hableány, az ő kis boszor­kánya... S a férfi hallgatott és nem hitt el semmit. Egy ízben ebéd után toppant be, s a szobalány bebocsátotta, hiszen a ház jó barátjaként ismerte. Halkan belépett a lány szobájába: ágyában alva találta, a fiatal kar­mester pedig, akivel egy új táncon dolgozott, a he­verőn aludt. Azt mesélték erről a férfiről, hogy állító­lag felbomlott az eljegyzése^ s ahogy hírlett, természe­tesen a Maréchal miatt.» Mesélték. Állítólag. Hírlett. Pont nem hitte el. Semmi bizonyos, semmi határozott. Ez a két fiatalember el­aludt az idegfeszítő próba után. Gondolkozott egy ki­csit, mi is lenne a leghe­lyesebb, azután nesztelen felemelte a takaróról azt az ibolyacsokrot, amelyet üd­vözlésként kívánt otthagyni és behúzta az ajtót maga mögött Angéla éppen vásá­rolni ment, így hát a szo­balánynak adta oda. — Senkit se engedjen be, Klärchen, a kisasszony al­szik. — A lány egész éle­tén végighúzódtak hasonló esetek. De sohasem tárult a férfi elé olyasmi, amire nó találta volna meg a legillen­dőbb és a legerkölcsösebb magyarázatot. Aki barát, bízik. Pont pedig Anna barátja. Róma. Hétfőn 14,00 órakor befe­jeződött Olaszországban a szavazás, amelynek célja megújítani 1786 városi, illet­ve megyei tanácsot. A szava­zatok összeszámlálása folyik. Néhány jellemző részered­mény: A Gorizia megyei Romansban az OKP—PSIUP és a baloldali függetlenek listája 839 szavazatot kapott, szemben a keresztényde­Moszkva (TASZSZ) Az Izvesztyija hétfői szá­ma cikket közöl a kínai események utóbbi fejlemé­ny eirőL Külföldi megfigyelők sze­rint Mao „személyes presz­tízse” napról napra csök­ken, s növekszik a jelenlegi rezsim ellenzéke. Nem erő­sítette meg a Mao-csoport helyzetét még az sem, hogy a hadsereg véresen leszá­molt Sanghaj, Nanking és több más város munkássá­gával. Megfigyelők rámutatnak, hogy a „kulturális forrada­lommal” és saját helyzetük­kel elégedetlen parasztok nem csak az állami beszol­gáltatásokat akadályozzák, hanem számos helyen nyíl­tan felléptek a „vörösgár­disták” és a hadsereg, to­vábbá mindazok ellen, akik „ki akarják bontakoztatni a Nyikolaj Amoszov s Szív és gondolat Fordította: Radó György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents