Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-14 / 269. szám

Falusi téli esték Mit kért a közvélemény egy évvel ezelőtt ? • • j Oívenküoméíeres mmetékhálózat a város alatt — Újabb városrészek rendezési terve — Megkésett áruházak, szolgáltató* részlegek — S amire még várni kell November van. Tíz- és tízezrek dolgoznak erejüket megfeszítve a falvak hatá­rában. A munka sikere most is, mint mindig, elsősorban az emberektől a tsz-tagok- tól, a traktorosoktól, a szö­vetkezeti vezetőktől függ. Az emberek szorgalma, hoz­záértése, az új módszerek iránti érdeklődése fontos feltétele mezőgazdaságunk fejlődésének. Sok tény biztosítja a mű­velődési igény gyors növe­kedését. Például az előadá- sos ismeretterjesztés fejlő­dése — amely természete­sen csak egy része a falusi népművelő munkának — meggyőzően jelzi azt a ha­talmas változást, mely a falun az utóbbi esztendők­ben végbement. Két évvel ezelőtt 2961 előadást tartot­tak falun. 1966-ban 3807-re szaporodtak az előadások. Ha figyelembe vesszük az idei első fél év tapasztala­tait is, akkor azt látjutc, hogy ez tovább fog emel­kedni. A megye legtöbb falujá­ban szeptember végéig el­készült a téli népművelési munka terve és sok h.elyen megkezdődtek az előadás- sorozatok és a különböző rendezvények is. Igen ör­vendetes, hogy az öt évvel ezelőtti 18 termelőszövetke­zeti akadémia helyett az idén már mintegy 50 aka­démia indul. A tapasztala­tok szerint egy-egy szövet­kezeti község életében nagy előrehaladást jelenthet a 10—12 előadásból álló tsz- akaöémiai sorozat. A tsz-akadémiák előadá­sai azonban még most is csak az egyhatodát teszik ki a falusi ismeretterjesztő előadásoknak. Igen nagy te­hát a jelentőségük a többi előadásoknak. Az összehan­golt szervező munka mel­lett mind a tsz-akadémiai, mind pedig a többi előadá­soknál nagy gondot kell fordítani az életközelségre, az illető tsz konkrét körül­ményeire, a tagság szakmai és általános műveltségi színvonalára, érdeklődési körére. Ugyanakkor film­vetítéssel, diafilmekkel és más szemléltetőeszközökkel, az előadások utáni vitával, gazdaságlátogatásokkal, igyekezni kell minél von­zóbbá, érdekesebbé tenni az ismeretterjesztést. így tud­juk csak elérni, hogy egy- egy községben az előadások hallgatóinak, a rendezvé­nyek látogatóinak száma a mostani 60—70-es átlagról jóval magasabbra emelked­jék. A községi művelődésügyi bizottságoknak a téli esték előtt feltétlenül el kell vé­gezniük az előkészületekkel kapcsolatos utolsó simításo­kat. Az összeállított téli népművelési terveken még lehet javítani, elejét venni a keresztbe szervezéseknek, ki lehet jelölni az úgyne­vezett „népművelési napot.” Sok múlik a felkészülé­sen. A siker azonban csak akkor nem marad el, ha most az előkészületek idején, majd pedig a téli időszak­ban, a falu, a tanács, a pártszervezet és a tsz veze­tői, valamint a falu tanítói, orvosai, más értelmiségi em­berei részt vesznek a nép­művelő munkában, szív­ügyüknek tekintik azt és a művelődési otthon igaz­gatójával jól együttműködve a lehető legtöbbet teszik falujuk műveltségi színvo­nalának emeléséért. Ha végigtekintünk a köz­ségekben meghonosodó nép­művelési formákon, és sor­ra vesszük mindazt a té­nyezőt, melyek hozzájárul­nak a falusi műveltség gya­rapodásához, akkor érthet­jük meg teljesen, hogy mi­lyen sokféle összetevőből áll ma a falusi népművelés. Fontos feladatunk, hogy az egyes tényezők hatásfokát növeljük, tevékenységüket összehangoljuk. Ismeretes, hogy nem minden faluban vannak meg egyformán az eredmé­nyes népművelő munka fel­tételei. Érthető, hogy a gyenge tsz-ekben más a helyzet, más a probléma, más a hangulat, mint a kiváló tsz-ekben, és ezért más a népművelők féladata is. A járási és megyei szervek kötelessége, hogy segítsenek azoknak a köz­ségeknek, amelyekben a szövetkezet gyengesége vagy más ok miatt nehézségek mutatkoznak a téli népmű­velési munka megszervezé­sében. Hiszen ha valahol, akkor a gyenge tsz-ekben ugyancsak szükség van a hatékony, téli előadásokra, az utat mutató vitákra, a kötetlen baráti megbeszélé­sekre. Ne felejtsük el azon­ban azt se, hogy a falu nemcsak tsz-ből áll. Tíz és tízezrek dolgoznak az álla­mi gazdaságokban, gépál­lomásokon, erdőgazdasá­gokban, háziipari szövetke­zetekben, kereskedelemben stb. Gondoljunk rájuk is. Tanulni sohasem késő. Viszont a lehetőségeket el­mulasztani vétek. Töreked­jünk arra, hogy a ránk kö­vetkező télen ne legyen egyetlen olyan község, falu se a megyében, ahol unal­mas, eseménytelen téli es­téktől kellene félniük a fiataloknak vagy az időseb­beknek. Most ezért még so­kat lehet tenni, most még nem késő. Orosz Szilárd akiknek nincs fürdőszobá­juk azok csak a Sóstón fü­rödhetnek meg. A nyíregy­házi háztartások vízfogyasz­tása az egymillió köbmé­ter felett van, azonban több ezer család nem rendelke­zik fürdőszobával, s így igen jelentős egészségügyi igényt elégít majd ki a kö­vetkező években elkészülő városi közfürdő. Sokan kifogásolták, hogy az újonnan épülő lakóne­gyedek közelében késtek az üzletek, szolgáltatóházak beruházásai. Azóta — bár az észrevételek jogosak voltak, és a tanulságok le­vonására szolgálnak — el­készült az ABC áruház, s a szolgáltatórészlegek is, mind az Északi, mind a Dé­li Alközpontban. Egyes vá­rosrészek lakóit az foglal­koztatta, hogyan alakul környezetük arculata, meg- szünnek-e az egyes utcák­ban az építési tilalmak. A vélemények elhangzása óta újabb városrészek ren­dezési tervét készítették el a szakemberek, így az egy­kori „alvég” családiházas negyedének is, amely a vá­ros egyik pihenő, csendes része lesz. Ugyancsak az utóbbi hónapok számlájára Írandó a Ságvári telep ren­dezése, illetve a cigányte­lep felszámolására tett in­tézkedés, a városi tanács végrehajtó bizottságának határozata a cigánycsaládok körülményeinek javítására. Nem hallgatm a problémákról Szinte maratoni problé­mája a városnak az autó- buszállomás megépítése, mellyel több százan foglal­koztak a párttaggyüléseken, hasonlóan a tanácstagi jelö­lőgyűléseken. Az állomás helyének kijelölését sok vi­ta, huzavona előzte meg, sok szempontot kellett figye­lembe venni, ne legyen túl messze, ne kelljen sok épü­letet lebontani és így to­vább. Elkészülésével a kö­vetkezőkben a megyeszék­hely kulturáltabb közleke­dése valósul meg, enyhül a zsúfoltság és csökken a balesetveszély is. Elhangzottak egy evvel ezelőtt még jogos, de foko­zatosan megvalósítható köz­érdekű javaslatok, mint a megyei könyvtár, ifjúsági ház, sportcsarnok, kiállító- terem, s más hiányzó léte­sítmények kérdése, melyek időpontja a népgazdaság teherbíró képességének függvénye. Most már az a feladat, hogy a pártszerve­zetek, s a tanácstagok is a körzetükben pontosan in­formálják a város lakóit, a javaslatok „gazdáit”, a köz­érdekű, társadalompolitikai feladatok megvalósulásáról, az ütemről, s a problémák­ról is. Páll Géza Kincs a Tisza fenekén Milota minden tekintet­ben a magyar térkép szélén fekszik. Van milotai, aki úgy mondja: kicsit le is lóg róla. Az 1086 lakosú köz­ségben tavaly 16-an szület­tek, 12-en haltak meg és 25-en költöztek el. Az oko­kat keresve mindjárt itt egy adat: a búza holdan­ként! átlaga négy mázsa volt A falu rossz földjei miatt rákényszerül az élel­mességre. ötletekben eddig sem volt hiány. Már régebben működik az Uj Élet Szövet­kezet építőelemgyára, aztán működik egy kis fumérüze- mük is. Bérmunkát vállal­nak szalagfűrészükkel és da­rálójukkal. Fuvaroznak. De állandóan törik fejüket új ötleteken. Jellemző a szük­ség diktálta leleményessé­gükre az idei: öt holdat bevetettek cirokkal. Most engedélyt kaptak rá, hogy maguk dolgozzák fel a ter­mést seprűnek. Az előzetes számítások szerint ez az egyetlen kis ötlet lehet, hogy negyedmilliót hoz a szövetkezetiek zsebébe. (Ki ne hallott volna már a seprűhiányról ?) Még ennél is jellegzete­sebb milotai lelemény új vállalkozásuk, melyre múlt ülésén ütötte rá az utolsó pecsétet a fehérgyarmati járás tanácsa. Kavicsot ter­melnek ki a Tiszából! Nyugodtan kérdezhetné valaki: szükség van erre? Néznék csak meg a milotai Tisza-partot nyáron: Nagy- kállóból is járnak ide épít­kezők, olyan kitűnő anyagot szállít házhoz itt a Tisza kanyarulata. Csak egy baj volt eddig. Az építkezések tavasszal kezdődnek. Ilyenkor pedig az igazán jó kavicsot víz borítja. Csak a zöldár le­vonulása után lehet kiter­melni az igazi, minőségi épí­tőanyagot, ilyenkor azonban már késő az építkezéshez. Nem utolsósorban ezért is húzódnak a Tiszahát és Szamosköz építkezései. Az Uj Élet most megfor­dítja ezt a rossz kört. Ide­jében kiemeli a kavicsot a leapadt mederből, felhal­mozza a parton és berakat­ja az igénylőknek. Akkor, amikor kell. Ezért megérde­melt forintokat vág zsebre és munkát ad embereinek. Még nem bizonyos, mifé­le markolót sikerül szerez­niük az új vállalkozáshoz. (Nem tud valaki bányából kiselejtezett markolót, eset­leg szállítószalagot ajánlani nekik?) De egy biztos: az egész vállalkozást vadonat­új gépezet, — új mechaniz­mus — fogja irányítani, az önálló vállalkozói szellem légköre, mely a realitások­kal álmodozva teremt új értékeket. S az agytröszt esze már további vállal­kozásokon jár: fűzvessző- fonást terveznek, gyümölcs­aszalót szeretnének felállíta­ni. Nem egyszerre, szép sorjában. Ahogyan saját erejük engedi. Van valami Igazság ab­ban, hogy ez a „térkép szé­le.” A fehérgyarmati járás­ban már igen idejétmúl- ta az a mondás: „megélni a jég hátán.” Ha már hát­ról van szó, szokták mon­dani, próbáljon valaki megélni itt: a Tiszaháton, az Erdőháton és a Számos- háton. Ezek az igazi „há­tak”! A járás negyvenezer lakosából négyezer munka­képes férfi jár el dolgozni másfelé, a családfenntartók­nak közel fele. Ezért kell szerencsét kívánni az Uj Élet ügyes kezdeményezé­seinek, vállalkozó kedvének. Ha csak a felsorolt nyolc ötletüket nézzük, mindegyik csak egy tucatnyi embernek ad kenyeret, kereseti lehe­tőséget. De sok kicsi sokra megy. Újabb elköltözöttekot hív vissza a milotai cirok, újabb elvágyókat bír mara­dásra a milotai kavics. E látszólag apró ötletekre ezért kell nagyon odafi­gyelni. Mialatt oly sok se­gítséget várunk „felülről”, kihasználtunk e minden le­hetőséget, ami magunk ere­jéből is megvalósítható és gyarapítja házunk táját, pénzt hoz — vagy tart itt — a megyébe, munka­erőt köt le és a jól sikerült bravúr örömét adja azok­nak, akik vállalkoztak rá. — gesztelyi — Mit kért a közvélemény egy évvel ezelőtt Nyíregy­házán? — erre válaszolnak azok a jegyzőkönyvek, me­lyek a pártvezetőségek ve­zetőségválasztó taggyűlésein és a városi pártértekezleten készültek. A város kommu­nistáinak e fontos fórumain többségében közérdekű po­litikai, gazdasági, várospoli­tikai, ellátási, kulturális ja­vaslatok hangzottak el. Ameddig a takaró ér... Egy év egy város törté­netében is kevés idő, mégis lemérhető a fejlődés. Nyír­egyháza több évtizedes ége­tő problémája a víz és csatornahálózat kiépítése ezekben a hónapokban ol­dódik meg, lényegében meg­szűnik a gyaloglás a jó ivó­víz után. Egy év alatt 31 kilométerrel nőtt a város alatt húzódó ma már több mint 50 kilométer hosszú­ságú vízvezetékhálózat. A nyíregyházi lakások közül majdnem 3 és fél ezerben már vízvezeték van, s egy év alatt több mint 1114 vá­rosi lakást kapcsoltak be a vízvezetékhálózatba. Az utóbbi hetekben új víznye­rő telepet állítottak mun­kába, s az egészséges kóta- ji víz eljut az elhanyagolt Ságvári telepre is, valamint teljesül a Bujtoson lakók kívánsága, addig is gondos­kodnak vezetékes vízről, amig elérkezik az egészség­telen település egy részének felszámolása. A vízszegény város lakói­nak kívánsága így zömé­ben teljesül, természetesen több tucat utcában még a nyomós kútra szorulnak az ottlakók, mert a vízhálózat építésére is érvényes, a város gazdálkodása csak addig terjed, ameddig az anyagi fedezetből futja. So­kan sürgették a rossz utak, járdák megfiatalítását is, négy év alatt 13 millió fo­rintot költ a város ezekre a kommunális feladatokra, jórészt eltűnnek a macska­köves úttestek, a gépkocsi­rongáló bukkanok, a sáros járdák. Várják a város nagy fürdőszobáját A több száz vélemény között az elsők között sze­repelt a városi közfürdő építésének sürgetése. Jó né­hány év telt már el azóta, hogy megszűnt a Széchenyi utcai tisztasági fürdő, s Átadták az újjáépített csengeri filmszínházat. Történelem öt gyerek körül A szárnyvonalon a gőzös nagy füstfelhőt köhint az őszi ködtengerbe. Tovább lódítja maga után a kocsi­kat. Egyik új utas nem talál ülőhelyet Tétován topog. Szürke kalapját megemeli, míg végig simít erősen de- resedő haján. Azután, bele­törődve helyzetébe, átmar­kolja a csomagtartó vasrúd- ját — Adjatok helyet a bá­csinak, gyermekeim — mondja ekkor az a férfi, akit öt gyerek vesz körül a két szemben ülő pádon. Egy fiúcska és négy leány­ka. Két kislány azonnal feláll és az ablak mellé húzódik. — Tessék. Foglaljon he­lyet — szól megint az ülő férfi. — Köszönöm Milyen szó­fogadók ezek a gyerekek. Éppen azon kezdtem gondol­kodni, hogy... hogy kerül maga mellé ennyi apróság. Unokák? Meg, honnan ho­vá? — Egy unoka, ez a kis szöszi — ölel a gyenge arc­ra nagy, erekkel szabdalt kérges tenyér. — Csak ez. A többi jó ismerősök gye­rekei. Hogy én már nyug­díjas vagyok a tsz-től, meg­kértek a szülők, kísérjem be az unokámmal ezeket is Szálkára. A szakrendelőbe. Mert úgy van az, kérem, ezeké most minden. Hogy úgy mondjam, valósággal tenyéren vannak tartva. De- hát mit mondjunk. így van jól. Ne ismerjék azt, amit annak idején mi— — Mit csinálnak Szálkán? — Úgy van az, hogy most valamelyik nap ott volt nálunk az iskolában az orvos. Vizs­gálta a gyerekeket Az ötö­dik osztályba — mert ezek abba járnak — ennyi rossz fogút talált. Berendelte őket szakvizsgálatra. Megjavítják ingyen a fogazatukat. Nagy dolog ez, kérem. Hajaj. Amikor mi kicsik voltunk... Bár ugyan engedje meg, de nem tudom, hogy maga— — Én is... Azaz, hogy itt nőttem fel ebben a faluban, ahol felszálltam. Igaza van. A mi időnkben ilyesmi ész­ben se volt. Nem jutott mi­ránk századrésznyi gond, mint most az ilyenekre. Én el is futottam, amikor any- nyi erőmet éreztem. Gyár­ban álltam meg. Me­lóztam, mint egy ál­lat. Már ebben a rendszer­ben, meglett férfi fejjel ta­nultam szakmát. Esztergá­lyos vagyok. Nekem is van családom. Most az itteni ro­konokat látogattam meg. Hogy jött a kétnapos ünnep. Különben engedje meg, hogy bemutatkozzam... A két, őszülő férfi tovább ismerkedik. Bizalmas be­szélgetésben mérlegelnek időt, általuk ismert életu- tat, történelmet. A gyerekek kísérője akar többet szólni. Mert szerinte attól nincs na­gyobb dolog, hogy egy volt uradalmi tanyáról utazik ő. Olyan volt tanyáról, ame­lyik ebben a világban nőtt, fejlődött önálló községgé: Tiborszállásról. Onnan kí­sér öt gyereket, vigyázva rájuk, mert a szakrendelő­ben pontosan kell megjelen­niük. Akkor lesz ingyen a rossz foguk helyett jó. A szüleik dolgozó emberek, el vannak foglalva. őrá bízták a gyerekeket. S mig a két ember, mint­ha régi ismerősök lennének váltogatják a szót, a gyere* kék gyakran felnevetnek. Nézik az ablakot, amely mögött elsuhan a ködbe ve­sző táj. í-io* A milotai föld „aranya"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents