Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

CA ME A tanítani akar ...Carriea rúzs, Camea köl­ni. Szőke haj, szabályos szép arc. Az utcán, házak falán, hírdetőoszlopokon tíz­ezerszámra látható ugyanaz az arc, ugyanaz a plakát. Ki a plakát modellje? Megke­restük „Cameát”. Budapes­ten lakik a belvárosban. — Hivatásos fotómodell? — Nem. Elvégeztem az egyetemet, biológia-földrajz szakon tanárnő vagyok. — A szobában példás rend, a fa­lakon festmények —, az ő képei. A sarokban kislánya, Laura alszik. — Még egyetemista ko­romban voltam először fo­tómodell. Jól sikerültek a próbafelvételek, s azóta már több reklámkiadvá­nyon, plakáton „szerepel­tem”. — Fárasztó dolog fotomo- dellnek lenni? — Meg lehet próbálni, örák hosszat kell állni a tűző lámpák előtt, és itt nincs helye a fáradtságnak. A fénykép mindenről árul­kodik. Az arcvonásoknak mindig frissnek, üdének kell lenniök. — Nem zavarja, hogy gyakran találkozik a saját plakátjaival? — Már megszoktam. Na­gyon kevesen ismernek fel. — Mivel tölti szabad ide­jét? — Most sok is, kevés is van belőle. Kislányom álta­lában leköti egész napo­mat. De ez kedves elfog­laltság. Szeretek olvasni, és szívesen megyek színházba. — Mire vágyik? ■— Tanítani szeretnék mi­hamarabb. Ahol eddig ta­nítottam, a gyerekek min­dig nagyon szerettek. S mintegy bizonyítékul előkerül egy nagy paksa­méta levél; valamennyi gir- be-gurba gyerekkéz-írás. KATTAN A FOGD A AJTÓ ZÁRJ A... Hívatlan, de nem váratlan látogatók nyomában A lakosság és a fegyvertársak segítségével határsértőket fogott el a határőrség A szomszédos ország ha- társávjában, az állam cí­merét viselő oszloptól alig kétszáz méternyire egy gon­dosan formált mozdulatlan szalmakazal áll. Mozdulat­lan? Csak látszólag. A szal­marakás oldalában alig ész­revehető mocorgás támad, s néhány csóva a kazal aljába hull. A kis lyuk mögül két izgatottan repkedő szempár kémleli a határszakasz fáit, bokrait. Távolból átkutatnak minden fűszálat, virágot, cserjét.. A határsáv mögött egy magyarországi erdő feketél- lik a naplemente utáni szür­kületben. Susogása ebben a csendben bele-beietép a hí­vatlanul közeledők idegszá­laiba. Megszólalnak a hangszórók A határsértők — egy távo­labbi, nem szomszédos or­szág állampolgárai, többszö­rösen büntetett előéletű, ve­szélyes bűnözők — ha hi- vatlanul is, de váratlanul ér­keztek hazánk területére. A határ közelében lévő tu­catnyi szabolcs-szatmári köz­ség hangszórója szólalt meg október 22-én reggel: — ... határsértők a falu irányába közelednek. Kér­jük a lakosságot... Két har­minc—harmincöt év körüli személy™ Személyleírásuk... A kisebb településeken ki­dobolták a felhívást Körzeti megbízott rendő­rök szolgálati helyiségében, határőr őrsökön, munkásőr ügyeleteken szinte egyidő- ben százak nyugtázták az akciót irányító határőrtiszt mondatait: — Igen, értettem. A határőrség egyik lakta­nyájában megpezsdült az élet. A telefonközpontban másodpercre sincs szabad vonal, a hívások szignálja egyetlen monoton dallam­ban folyik össze. Az egyik hálókörletben fürge mozdu­latok vizsgáznak az újonc­hetek gyakorlóriadóinak már-már unalomig ismételt „anyagából”, az „Ébresztő föl!” parancs végrehajtásá­ból. Átkelés a feketén kavargó folyón Mi is történt október má­sodik felének néhány nap­ján? Október 22-én, vasár­nap két veszélyes határsértő átlépte a Magyar Népköz- társaság államhatárát. Fel­kutatásukra, elfogásukra a határőrparancsnokság a szük­séges intézkedéseket megtette. A határsértők mozgási irá­nyának megfelelően a lakos­ság aktívan bekapcsolódott az akcióba. A határsértők a Tisza felső szakaszának kö­zelében lépték át határunkat, majd az éjszaka leple alatt — kihasználva minden bok­rot, cserjét, erdőt, fát, kaz­lat — rejtőzködve indultak az ország belseje felé... — Az éjszaka első fele hosszú erőltetett gyaloglás­sal telt el. Eljutottunk egy elég széles folyóhoz. Mind­ketten tudunk úszni, d«b át­úszni éjfél tájban nem mer­tük volna a feketén kavar­gó idegen vizet így emlékezik vissza az elfogást követő napon a helyszíni terepbejárás alkal­mával az egyik határsértő. A komp oldalánál kiköpött csónakot találtunk. Nem volt lelakatolva. Eloldottuk. Át­eveztünk a túlsó partra, s újra erdőkön, kerteken, me­zőkön át folytattuk az utat Az akciót vezető határőr­tiszt így egészíti ki a törté­netet: — A Tiszán átkelve a kis- várdai járás területére ér­tek. A lakott településeket és az embereket gondosan elkerülték. A nagyfeszültségű oszlopok alapján igyekeztek tájéko­zódni. A határátlépés helyétől mintegy 25 kilométernyire, Szabolcsveresmart környé­kén — ahol véleményük szerint már túl voltak a veszélyen — felbátorodva érdeklődni kezdtek és élel­met kértek. Ebből a község­ből bejelentést kapott a ha­tárőrség a polgári lakosság­tól. A két határsértő útja in­nen már csak néhány kilo­méteren át vezetett: Tisza- kanyáron a lakosság segít­ségével október 24-én reg­gel 9 óra 40 perckor elfogták mindkettőjüket Három tiszakanyári lakos feltartóztatta a két veszélyes bűnözőt, majd a helyszínre érkező munkásőrök letartóz­tatták s a határőrségnek át­adták őket Magas, vékony, hajlott há­tú férfi áll a kihallgatást ve­zető tiszt előtt. Szinte már rutinos gyorsasággal diktál­ja személyi adatait, a tolmács alig győzi követni a szava­kat. Az adatok egyikének hallatán egy pillanatra el­gondolkodik a határőrtiszt: „hat gyermek apja”. — Miért és hova akart szökni? — Jugoszlávián át akar­tunk tovább menni. Munkát kerestünk. — Otthon nem volt? — Hat gyermek után kel­lett tartásdíjat fizetni. Az nagyon sok pénz. Az igazságszolgáltatás Végül kiderül az igazság: mindketten többszörösen büntetett előéletűek: csa­lásért, üzérkedésért, csem­pészésért, tartásdíj fizetés elmulasztásáért ültek éve­ket... s talán ülnének most is ha nem indultak volna útnak. Kattan a fogdaajtó zárja. Az akciót vezető határőrtiszt jelentést tesz: „az ügy ré­szünkről lezárva”. A továbbiakban az orszá­gok közötti egyezmények ide vonatkozó paragrafusai, majd a határsértők országá­nak igazságszolgáltatása tesz pontot a két kalandor sorsá­Határőrségünk mint ed­dig annyiszor, ezúttal is helytállt, de erejét megsok­szorozta a lakossággal és a társ fegyveres testületekkel való összefogás. Szilágyi Szabolcs Kazahsztánban volt a magyarok őshazája? Magyar és szovjet judotok kutatják a madiár és a madzsar törzs titkát Nemcsak a magyar, ha­nem a szovjet sajtó is kö­zölte: Kazahsztánban, az Ural-hegységtől keletre is­meretlen pagyar (madiár) nevű törzsre bukkant egy budapesti tudós. Természe­tes, hogy a hír nálunk álta­lános feltűnést keltett. A Szovjetunió területén élő madiár törzsről eddig sem­mit sem tudtunk, s az első közlemény után megcsillant a remény: hátha az ősma­gyarok keleten maradt cso­portjának leszármazottait találta meg Tóth Tibor ant­ropológus. De a bejelentés érthető érdeklődést váltott ki a Szovjetunióban is, hi­szen a jelenleg, folyó kutatá­sok feltehetően a magyar és a szovjet népek sok, még ismeretlen kapcsolatát tár­ják majd fel. Talán minden­nél jellemzőbb, hogy az egyik kazah tudományos lapban a kusztanáji terüle­ten felfedezett madiárokról szóló tudósítással együtt már cikk jelent meg a ma­gyar és a kazah nyelv kö­zös szavairól. Az első hírt érthető óva­tosság fogadta nálunk. Több mint hétszáz éve, Jplianus barát utazása óta keressük a honfoglalás előtt még a vándorlások során elvált, vagy még előbb az őshazá­ban maradt rokonokat — nem könnyű tehát elhinni, hogy esetleg nyomukra buk­kantak. De azóta újabb fel­fedezés történt: megállapí­tották, hogy a kusztanáji- madiár szálláshelytől mesz- sze délre Üzbekisztánban él­nek egy madzsar nevű törzs leszármazottai. Minden jel szerint a madiár és a mad­zsar egy és ugyanaz a nép. Ezek után jogos igény, hogy a közvélemény már átfogó képet kapjon a kutatásokról. Mert bármilyen tudományos meglepetést is hoznak a kö­vetkező évek, bárhogyan módosítják a különféle fel­tevéseket, az megváltoztat­hatatlan tény marad, hogy eddig több mint ezer férfit és nőt találtak Kazahsztán­ban és Üzbekisztánban, akik azt vallják, hogy a madiár- madzsar törzsből származ­nak. S az is tény, hogy a madiár-madzsarok aránylag nem messze élnek a magyar nép feltételezett uráli ősha­zájától. Kusztanáj és az Ural-hegység között a tá­volság alig háromszáz kilo­méter. Tóth Tibor utazásának nem az volt a feladata, hogy a rokonokat kutassa fel. Is­mert tény, hogy a magyar őstörténet sok kérdését még homály fedi. Egyebek között a mai napig sem döntötték el meggyőzően: hogyan ke­letkezett népünk, hol volt az őshaza? Tóth Tibor, aki a Természettudományi Mú­zeum embertani tárának ve­zetője, korszerű antropoló­giai eszközökkel ’akarta elő­segíteni a feladat megoldá­sát. De természetes az is, hogy elsősorban olyan nép­csoportokat vizsgált meg, amelyek közelebbi-távolabbi rokonságban lehetnek a magyarokkal. A Szovjetunió­ban több finn-ugor nyelvű nép él. A hantik, a manysik és más finn-ugor népek nyelve rokon a magyarral. De rokon lehet olyan cso­port is, amely ugyan már nem finn-ugor nyelven be­szél, de a csoport, a törzs neve magyar szóból ered. Ma már elfogadott vélemény, hogy a baskír földön élő mescser csoport neve a Ma­gyar (Megyer) törzsnévböl ered. A baskír jenej törzs­név is a honfoglaló Jenő törzs nevének megfelelője. Feltehető, hogy az újonnan felfedett madiár-madzsar törzsnév is rokonságra utal. Hol és hogyan élnek a madiárok? Kazahsztánban a kusztanáj terület kétszer na­gyobb, mint Magyarország. A tél itt nagyon hideg: mí­nusz 35 fok az átlaghőmér­séklet; a nyár viszont forró: a hőség a 35—40 fokot is eléri. A területen több mint ötezer tó van. S ahol a Sár- ga-folyó a Sárga-tóba öm­lik, ott van az állattenyésztő madiárok szálláshelye. Aki ezen a tájon jár, akárcsak másutt Szovjet-Ázsiában, gyakran talál ismerősen csengő folyó, vagy helység­neveket. Kartal, Túra vagy Tas nemcsak itt, hanem magyar földön is van. A hasonlóságok oka, hegyezek ótörök eredetű szavak. Ezért nem érzi távolinak a ma­gyar fül a különben riíár kazahul beszélő* madiárok Az idei száraz nyáron jó volt a fácán- és fogolyszapo­rulat, de sok a fiatal nyúl is. A kilövések mellett ebben a szezonban is jelentős számban hálóznak élő fo- golyt és nyulat. Ezek ex­portra kerülnek jó valutáért, míg egyrészüket az ország más tájaira viszik vérfel­frissítés céljára. A társasá­goknak egyik legbiztosabb bevételi forrás az ilyen há­lóval „vadászás”. A megye 38 vadásztársasága közül most 26 társaság végez hálós befogásokat. Élő fogolyból 7600 darab a terv, nyúlból 9340-et fognak össze élve hálóval. Egy időben panasz volt a diétás készítményekre, nem jutottak hozzá a betegek, nem megfelelő választékban gyártotta az ipar. Megyénk­ben ma már kielégítő a dia­betikus konzervek, különfé­le keverékek választéka: Nyíregyházán a Csemege áruházon kívül hat keres­kedelmi boltban árulnak ilyen készítményeket, s ezenkívül Kisvárdán és Záhonyban, valamint a nemzetiségi és telephelyének földrajzi neveit. Tóth Tibor a Kömsök, Szaga, özönküz- dük, Zsörök, Sopán és Zsüz- báj telepeken vizsgálta a madiárokat. Minden férfi és nő tudta, melyik madiár nemzetségből ered. Huszon­egy férfi és hat nő a meg­kérdezettek közül az Akbáj nemzetséghez tartozott. Az öregek neve: akszakál. A szakái magyarul is: szakáll. Az ak szó jelentése; akár az említett Akbáj, nemzetség­névben: akár az öregek megjelölésében: fehér. Kü­lönben a magyar Ákos név­ben — eredetileg Ak-kus — megvan az ak szó. A név je­lentése: Fehér Sólyom. A madiárok elmondották azt is, hogy ősidők óta a Sim- bolát, Zsilkajdár, Utej és Saksak törzs fiaival és lá­nyaival házasodnak. A Sak­sak törzs egyik nemzetsége: Torna j. Mit várnak az új kutatá­soktól? Elsősorban is azt, hogy felderítik: hol és mi­kor váltak el a madiárok- madzsárok ősei a magyar néptől? Fel kell kutatni ma még csaknem teljesen isme­retlen történetüket. Ezért most kazah és üzbég földön kibontakozott a magyar és a szovjet tudósok együttmű­ködése, hiszen csak széles körű tudományos munkával oldhatják meg a madiár- madzsar törzs rejtélyét. Aczél Kovách Tamás Az őzvadászat október 15-től január 31-ig tart, szá­muk a megye erdőiben két­ezer és néhány száz darabra tehető. A társaságok már most, a vadászati idényben is gon­doskodnak a nemes vadak kedvező átteleltetéséről. A vadban egyik leggazdagabb helyen, a baktalórántházi er­dőgazdasághoz tartozó te­rületen megkezdték a vadá­szok a téli etetők felújítását. 13 fácán és 15 őzetetőt hoz­nak rendbe és készítik elő a takarmányokat. Már kijelöl­tek az őzek részére három sózóhelyet is. járási székhelyek többségé* ben. A cukor, a máj, az epe, a gyomorbetegek épp- úgjr megtalálják a kívánt diétás fogyasztási cikket, mint a magas vérnyomásban vagy más betegségekben szenvedők. Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat boltjaiban elegendő mennyiségű puf­fasztott, rizs és tarhonya, lukonon-lceverék, csokolá­dé, szaharin, tízféle kon- zervpüré, különféle teák, szörpök olajos készítmények állanak a vásárlók rendel­kezésére. Mintegy 10—12 fé­le diabetikus készítmény szerepel a cikklistán, me­lyekből az utóbbi időben kevés a fogyasztás; a szava­tossági idő lejárta után je­lentős részüket a kereske­delem nem tudja értékesí­teni. Gondolnak a diétára szo­ruló betegekre a vendéglá­tóipari vállalatnál is, ahol erre a célra diétásnővért alkalmaznak az 1. sz. üzemben, a Szabolcs étte­remben, aki a megrendelés szerinti összetételben készí­ti el az ételeket Elkészült a nyíregyházi fürdő terve A Budapesti Műszaki Egye­tem magasépítési tanszékén, az országosan ismert terve­ző Kincsi István vezetésével elkészült a nyíregyházi köz­fürdő terve. A tízmillió fo­rint körüli összegbe kerülő létesítményt a Zrínyi gim­názium mögött, a Malom ut­ca} részen tervezik felépíte­ni, ahol a termálkút már rendelkezésre áll. Az épület marolit-vasbe­ton szerkezetből készült, s 6—700 négyzetméter alapte­rületű lesz. Magas belső te­ret alakítanak ki, különben a fürdő épülete egyszintes lesz. Az építkezés megkezdé­sére vonatkozóan a határidőt még nem határozták meg, de remélhető, hogy az 1968- as esztendőben megkezdőd­het munka. Régi és sokat emlegetett gond oldódik majd meg ezzel, új, fontos és igen szép, reprezentatív létesítménnyel gazdagodunk. Gazdag a vadállomány Közel 17 ezer élő nyúl és fogoly kerül hálóba Diétás ételek és készítmények — Kevesen Ismernek fel.

Next

/
Thumbnails
Contents