Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
A nép érdeke kifejezésre a korszerű pártmunkában Beszélgetés Nagy Istvánnal, a Baktalórántházi Járási Pártbizottság első titkárával A pártmunka akkor korszerű, ha adott időszakban jól szolgálja a párt előtt előtt álló gazdasági, politikai és kulturális tennivalókat Kielégíti azt az igényt, amelyet vele szemben támaszt a fejlődés. Ennek azonban csak akkor felel meg, ha a pártszervezetek vezetése képes eligazodnj a sokrétű és bonyolult teendőkben, ha a vezetőknek korszerű a szemlélete. Ezért is hangsúlyozta a XX. pártkongresszus, hogy hatékonyabbá kell tenni a pártmunkát. A pártmunka korszerűsítéséről és hatékonyságának növeléséről beszélgettünk Nagy Istvánnal, a Baktalórántházi Járási Pártbizottság első titkárával. — Hogyan értelmezzük a pártmunka hatékonyságának növelését? Milyen változások tapasztalhatók e tekintetben a IX. pártkongresszus óta a pártszervezetekben? — öncélú pártmunka nincs. Valamit mindig ki kell elégíteni, tehát, célja •van. Adott üzemben, tsz- ben a párt általános politikájának a konkrét megvalósítását szolgálja. Jelenleg a pártmunka legfőbb célja: megértetni az új gazdasági mechanizmus szükségességét, biztosítani helyes értelmezését -és gyakorlati megvalósítását Úgy, hogy a pártmunkában mindig az egész nép érdeke jusson kifejezésre. Úgy érzem ekkor korszerű is a pártmunkánk. Ez magasabb követelményeket támaszt a párt- szervezetekkel, mint kollektív vezető testületekkel szemben, de mint kommunistákkal, személyekkel, vezetőkkel szemben is. Igényli a helyes közgazdasági szemlélet kialakítását és érvényesítését a párthatározatokban. Csak így lehet helyes a gyakorlati végrehajtás. Nem véletlenül hangsúlyozta a IX. párt- kongresszus: „A gazdasági szervek, a vállalatok önállóságával együtt nő a helyi pártszervek szerepe, felelőssége a párt gazdaságpolitikájával összhangban álló helyi döntések biztosításában... „Ebből következik a pártszervezetek önállóságának és munkájuk hatékonyságának a növelése. — Egyedül az önállóság növelése nem elegendő. Ezzel élni kell tudni, mely esak akkor hasznos, ha az általános politika ismeretében az üzemekben, tsz-ek- ben tevékenykedő pártszervezetek sajátosságainak megfelelően segítik a helyi gazdasági tennivalók megoldását. Kezdeményezően részt vesznek annak kialakításában az ügyet segítő párthatározatokkal, s ennek megvalósítását segítik. Ez nem könnyű. Nehezen szabadulnak meg a pártszervezetek a sablonoktól, a sokszor felszínesen végzett pártmunkától. Ahhoz, hogy pártszervezeteink munká- kájának hatékonyságát növeljük feltétlen szükséges, hogy mind a 46 párt- alapszervezetünk vezetősége jól ismerje adott terűiének összes gazdasági, politikai és kulturális problémáit, s tudományos, köz- gazdasági elemzéssel segítse megoldásukat. Nem általános, de már egyes párt- szervezeteink helyesen értelmezik és alkalmazzák ezt. Ófehértón a Búzakalász Tsz-ben a pártszervezet felmérte a munkaerőhelyzetet. Közgazdasági számításokat végeztek, javasolták melléküzemágak létrehozását, mely megoldja a tagság rendszeres foglalkoztatottságát. Leveleken az építkezések meggyorsítására saját .építőbrigád alakítását javasolták. Apagyon az állami,gazdaságban aszalóüzem létesült, s a párt- szervezet kezdeményezésére az eddigi szerződéses dolgozók egy részének rendszeres foglalkoztatására nyílik lehetőség. — Lényeges azonban, hogy a pártmunka hat-' konvságának növelését a pártvezetők mellett helyesen értelmezzék a gazdaságvezetők is. — Milyen legyen a kapcsolat a párt- és a gazdaságvezetés között? — Nehéz lenne erre általános receptet adni. Az alapja az elvszerűség. Nem lehet külön célja a pártvezetésnek és a gazdaságvezetésnek. Csak, éppen más a gazdaságvezetés és megint más a pártvezetés módszere: De mindkettőnek egy ügyet kell szolgálnia. A pártkongresszus határozatában ez olvasható: „A párt munkájában minden szinten kapjon erőteljesebb szerepet a politika végrehajtásának biztosítása és ellenőrzése.” Ez azt is jelenti, hogy növekedett a párt- szervezetek beszámoltatási és ellenőrzési joga. Sajnos ezt még nem elég elvszerű- en értelmezik és alkalmazzák. Ebben hibásak egyrészt a pártvezetőségek, másrészt a gazdaságvezetők. A párttitkárok tartanak attól, ha beszámoltatják a gazdaságvezetőt, ezzel „megsértik” önállóságát, másrészt szó szerint tartanak is, mert az igaz, hogy beszámoltatáskor párttag áll szemben párttaggal, helyesebben a párt- szervezettel, de még sok helyen fennáll az anyagi függőségi viszony a párttitkár és a gazdasági vezetők között, s ez kimondatlanul is gátolja őket, visszatartja jogaik gyakorlásától. És ez nehezíti a pártszervezet segítő és ellenőrző tevékenységét. — Milyen kezdeményezések vannak a pártmunka korszerűsítésében? — Illő, hogy a járási pártbizottság legyen ebben is a kezdeményező. Járásunkban legfőbb teendő a gyenge tsz-ek politikai és gazdasági megerősítése. E tekintetben sok a tennivalónk. Húsz gyakorlati szakember bevonásával elemeztük a tsz-ekben alkalmazott dotációs rendszer eredményeit, hibáit. Több és konkrétabb feladatokat kapnak a végrehajtó bizottság és a pártbizóttság tagjai, a párt-alapszervezetek vezetőségi tagjai részére is szervezünk tanfolyamot, nemcsak a titkárok, hanem a vezetőségi tagok és a különböző területeken dolgozó kommunisták beszámoltatását is szorgalmazzuk. Rendszeresebb az információ, melyet a párt- szervezetek vezetőinek tartunk, növeltük az alapszervezetek önállóságát. A pártmunka korszerűsége és hatékonyságának növelése megköveteli, hogy szüntelenül keressük az újat, a jobb módszereket, hiszen a párt olyan élő szervezet, amelynek munkája állandó változásban és fejlődésben van. Nagyon fontos, hogy a sablonoktól megszabaduljunk, mert csak így lehet igazán célravezető, korszerű pártmunkát végezni és hatékonyságát növelni. Farkas Kálmán Társadalmi hullámverés egy „hullám46 körül A következő években ugrásszeiűen több tiatal lép ki az iskolából Nem régi .keletű fogalom a köztudaiban a demográfiai hullám. Égető társadalmi problémát takar. Azt jelenti, hogy országos viszonylatban 1968—69-ben a jelenleginél 20 százalékkal, ezt követően 70-ig 10 százalékkal több fiatal hagyja el az általános iskolát. Nem az a baj, hogy sok a gyermek, a demográfiai hullám gondja egy: a többlet lökésszerűen jelentkezik. 1970 után zuhanásszerűen csökken az iskolát elhagyók száma. Természetes, ez a rendkívüli emelkedés sok gondot okoz. Munkábaállí- tási, továbbtanulási problémák jelentkeznek. Szabolcsban speciális a gond Megyénk is részese a demográfiai hullám okozta gondoknak. Viszont már elöljáróban meg kell mondani: az itteni helyzet az országostól eltér. Ezt néhány adat illusztrálja. Míg országosan az 1966. évet megelőző időben a munkaképes korba lépők száma nagyjából azonos volt, majd 1966—69 között mintegy 26 százalékkal nő, 70 után pedig - 37 százalékkal csökken, • addig Szabolcsban a munkaképes korba lépők száma már 61 és 66 között is 37,5 százalékos erőteljes növekedést mutat. á Ez az összevetés is mutatja, hogy Szabolcs-Szatmár- ban már egy korábban megindult fejlődés tapasztalható mely várhatóan tartósabb, mint az országos. Mi lesz velük? —6 százalék egyéb képzési formát választhat. A felmérések szerint a III. ötéves terv végéig _a mezőgazdaság munkaerőigénye megyénkben 20 ezer körül mozog. Ez idő alatt az iparfejlesztés ütemét tekintve 16—18 ezer munkahely létesítése lenne szükséges. Miután megyénkben a demográfiai hullám időtartama huzamosabb, mint az országos átlag, Szabolcs- Szatmár települési helyzete sem kedvező, a megye gazdasági helyzete is eltérést mutat az országostól, ebből következően jelenleg kedvezőtlenebb mind a középiskolai mind a szakmunkásképzésbe történő bevonás lehetősége is. Nincs ok aggodalomra A helyzet ismeretében már megindult a „hullám” levezetésének előkészítése. Ez nem jelenti, hogy száz- százalékos megoldások születtek, viszont aggodalomra nincs ok. Először is javul a középiskolai oktatás és szakmunkásképzés lehetősége, a nehézségek ellenére is. A szakközépiskolák és iparitanuló-intézetek első- sorba' olyan szakmákra képeznek. amelyek a megyében bá/,c«al rmd"1’"""»'1- Gondot akarnak fordítani arra, hogy a képzettek lehetőleg nagyüzemi körülmények között tanuljanak, mert jelenleg samos a ktsz-ek és a magániparosok képezik a legtöbb tanulót, akik szalanájukat bár jól megtanulják, de üzemi körülmények között nehézségekkel állnak szemben. Nagy lehetőséget kínál a mezőgazdasági szakmunkásképzés is. Itt nagyon fontos, hogy1 a termelőszövetkezetek a végzetteket valóban munkakörükben alkalmazzák, másrészt maguk is igényeljék á jól képzett fiatal szakembert. A tsz-ek vállalatszerű gazdálkodása erre is előnyösen hat majd. A gazdaságirányítás új rendszerén belül tervek vannak arra, hogy az üzemek kedvezményt kapjanak abban az esetben, ha tanulókat képeznek. Ugyanakkor az önálló létszám- gazdálkodás lehetősége sem állítja meg az üzemek dolgozóinak számszerű fejlődését, sőt, munkaerőigényeik lassú, de állandó emelkedésével lehet számolni. Legyen mindenki gondja A demográfiai hullám során jelentkező gondokat képtelenek a hivatalos szervek egymagukban megoldani. Ehhez szükséges többek között a szülök helyes viszonya is. Segítséget kell nyújtaniuk ahhoz, hogy gyermeke:’- reális tervekkel hagyják < az általános iskolát, s tanulják meg becsülni a szakmákat is. A nevelők pályaválasztási tanácsait talán felesleges külön hansúlyozni. A gazdasági vezetőknek is látniok kell, hogy munkaerőpolitikájuk, a szakmunkásképzésben vállalt szerepük részvállalás az or gos gond megoldásából. Borget Lajos A lap megírta — az illetékes Tálaszol Érthető, hogy a „hullám”' megindulása előtt szülőkben és fiatalokban egyaránt ott a nagy kérdés: mi lesz az iskolából kilépőkkel? Hogyan befolyásolja a gazdaságirányítás új rendjének bevezetése a foglalkoztatás lehetőségeit? Milyen középiskoláink felvevőképessége? Milyen szakmákat lehet tanulni? Az 1965 és 75 közötti időt figyelembe véve, az adottságokból kiindulva az általános iskola nyolcadik osztályát végzők helyzete várhatóan így alakul: egyharma- duk iskolázható be különböző középiskolába. Csaknem 40 százalék szakmunkásképzésbe vonható be, 4 Lapunk november 3-i számának Napló oldalán megjelent cikkünkben szóvá tettettük, hogy a sóstófürdői szociális otthon környékén nem égnek a közvilágítási lámpák. Megjegyzésünkre az alábbi választ kaptuk a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalattól: „A szociális otthon energiaellátására új transzformátorállomás épült, amelyhez kommunális kisfeszültségű hálózatot is építettünk. Erről látunk el több közvilágítási lámpát is. E hálózat műszaki átadása november 5-én volt, így a korábban, a próbaüzemelés során bekövetkezett közvilágítási hiányosságokért nem tudunk felelősséget vállalni. A műszaki átadás után viszont a szükséges intézkedéseket megtettük a közvilágítás zavartalanságához." L. V. Gromovs Egy asszony abból a szerkesztőségből Egykori kép Ljuba Fedo- rováról a szmolcnszki partizántevékenység „fővárosában” Korevó faluban 1942 augusztusában. A moszkvaiak és a Moszkvát járók jól ismerik a Kuznyeckij mosztot, jóllehet, hogy ez a híd már régen nincs meg, de az utca őrzi nevét. Valamikor itt szabadon folydogált a Nyeglinnaja folyócska vize, mely most fedett csatornába kényszerült ___ Ezen az utcán egy háromemeletes öreg házban található az „Asszonyok” című folyóirat szerkesztősége. Ha bemégy a szerkesztőségbe, lehetetlen észre nem venni és emlékezetedbe nem vésni az egyik asztalnál levelek tömkelegé között ülő kedves, de határozott tekintetű asszonyt, Ljuba Vasziljevna Fedoro- vat. ö maga soha nem beszél saját magáról, hősiességéről. A Nagy Honvédő Háború idején én voltam a Szmo- lenszk térségében tevékenykedő partizánegység törzsfőnöke, parancsnokunk Nyi- kofor Koljada, akit a partizánok maguk között egyszerűen „Batyjá’-nak szólítottak. 1942 tavaszán Batyjá-t Moszkvába hívták, hogy a partizántevékenység terveit összehangolják a hadsereg hadműveleti tervével. Ugyanebben az időben nekem Rovenszki megyébe kellett repülnöm. £ feladat előkészítése közben a magasabb partizánegység főhadiszállásán „Batyja” örömtől ’ sugárzó arccal a következőket újságolta nekem: — Képzeld el, Vasziljics, saját újságunk lesz. Itt a német friccek orra előtt, a ml partizánegységünknél fogjuk szerkeszteni, nyomtatni és terjeszteni a „Kom- szomolszkaja Pravdát”. , Milyen egyszerű most, békés időben erről beszélni, de milyen nehéz volt akkor az ellenség aknamezején, légi és földi harci tevékenység közepette eljuttatni a szerkesztőséget állomáshelyére, összeszedni az egyes számokhoz az anyagot, szerkeszteni, nyomtatni és terjeszteni az újságot. Elképzelni is nehéz, hogy mennyi veszélyt rejtett magában minden egyes lépés. A szerkesztőség tagjai általában fiatalok voltak. Az egyiknek mellén ott csillogott a Lienin-díj, másikén a Vörös Zászló érdemrend, Az1 első őszülni kezdő férfi, a másik — a főszerkesztő — egészen fiatal volt, csak a szarukeretes szemüveg kölcsönzött neki komoly külsőt. A főszerkesztő bemutatta nekünk sorba a munkatársakat, köztük Ljuba Fedo- rovát, a lap korrektorát, az egészen fiatal, véznácska, törékeny, de határozott tekintetű, energikus kislányt. Batyja így készítette fel a szerkesztőséget a munkára: — No sajtó! Érezzék magukat itthon. Lehetőségeink — mégha a németek néha- néha korlátozni akarják is — végtelenek itt Szmo- lenszk térségében. A házigazda itt mi vagyunk. Győződjenek meg a szovjet nép, a partizánok hősiességéről. Amit tapasztalnak azt írják meg? Batyja észrevette a kislányt és viccelődve így élcelődött: — Hát ez a kislányka? Hogy kerültél ide galam- bocskám? — fordult közvetlen Ljubához, — Nem jobb lenne neked még otthon? j — Batyja, ő a mi korrektorunk, a „mindenesünk”, mondta Kari Nyepomjás- csij, a főszerkesztő, aki már korábban is együttdolgozott LjubavaL — Ne azt nézd, hogy milyen fiatal, hanem azt, hogy milyen bátor, és azt, hogy milyen kitűnő munkatárs. A németek kegyetlenetek a térségben. Halomra lőtték a menekülő öregeket, gyerekeket, nőket. Ljuba ezt hallva maga is a fegyverrel harcoló alakulatokhoz akart menni. Az újságírók és a szerkesztőség munkatársai hamar hozzászoktak a partizán élethez. Az első szám előkészületei megkezdődtek. A mi partizán „birodalmunk” központja Korevó volt, egy kis falucska a Bukinszki erdőben. A szerkesztőség az egyik faluszéli házban rendezkedett be. Ljuba volt a lap „lelke”, „mindenese”, gépírónő, korrektor, irodalmi és levelezési rovatvezető, no és felelős szerkesztő. Legtöbbször csak hárman voltak a szerkesztőségben: a szedő, a gépkezelő és Ljuba. Legtöbbször egymást váltották a szedőszekrénynél és a „Komszo- molszkaja Pravda.", peK danyszámai pedig jöttek és jöttek. A partizánok nagyon megszerették a lapot, s a munkatársak közül különösen a törékeny Ljubát halmozták el szeretetük ezerféle jeleivel. A „Kom- szomolszka” friss számait pedig türelmetlenül várták a partizánok, de később még a szmolenszki területen túl élő lakosság is mohón olvasta a híreit, tudósításait. A fasiszták is tudomást szereztek a partizánok tevékenysége mellett a lapról is, de az újság az írott betű erejével hirdette: „Szmolenszki földön a házigazda a szovjet ember.” A harcok körülöttünk erősödtek. A németek egyre nagyobb erőket vetettek harcba ellenünk. A szerkesztőséget át kellett költöztetni Vorobjiba. Ilyen körülmények között szerkesztették a „Komszo- molszkaja Pravdát” az ellenség által megszállt szmolenszki földön. Ha az „Asszonyok” szerkesztőségében járok és meglátom Ljuba Fedorovát, akkor aj a hősies helytállás, félelemét nem ismerő munka jul eszembe, amelyet Ljuba Fedorova újságíró és társai tanúsítottak a partizánhar-' cok nehéz viszontagságai között
