Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-11 / 267. szám
Megyénkben elsőnek Bizalom és meggyőződés Bevezetik a 44' órás munkahetet az UNIVERSAL Vállalatnál f Munkahelyi eszmecserék, szakmai konferenciák, baráti beszélgetések százezrei bizonyítják, hogy gazdaságirányítási rendszerünk korszerűsítése, reformja egész társadalmunk ügye lett: milliók gondja. A pártszervezetek, a gazdasági vezetők, a propagandisták, s a társadalmi szervek vezetőinek tájékoztatása mellett immár a legkisebb munkahelyen is folyik a dolgozó emberek tájékoztatása, a munkájukat, keresetüket, körülményeiket érintő részletek átfogó megbeszélése, megvitatása. Százezrek vettek részt a nyáron szervezett pártnapokon, csoportos beszélgetéseken, brigadgyű- léseken. Figyelmet érdemel, hogy számos pártszervezetben munkahelyenként, társadalmi rétegenként, s az emberek érdeklődési körének megfelelően dolgozták fel a reformmal összefüggő legfontosabb helyi kérdéseket. Kitűnően beváltak, megannyi fenntartást és bizonytalanságot tisztáztak a népművelőkkel, pedagógusokkal, egészségügyi dolgozókkal folytatott beszélgetések. Mindenütt jó hatást váltott ki az emberekben, kedvező irányban befolyásolta a tömeghangulatot, hogy számos eszmecserének, vitának a közvetlen munkahelyi vezetők voltak az előadói, vitavezetői. A reformot övező nagy társadalmi érdeklődés felhívja azonban a figyelmet a tömegekkel folytatott eszmecsere, a közvéleményformálás és tájékoztatás néhány fogyatékosságára is. A pártszervezetek helyesen figyeltek fel arra, hogy egyes gazdasági vezetők tevékenységében még mindig, sok a tétovaság, az utasításvárás, 'rrr,giz egészségtelen óvatos!codas. Olyan kérdések esetében is megmutatkozik ez, amikor a világos vállalati koncepció kialakítása és annak a dolgozókkal való megvitatása csak elősegítheti és meggyorsíthatja a hatékony cselekvést. A másik negatívuma a reformmal összefüggő politikai tömegmunkának az, hogy helyenként túlzottan általánosságokban mozog a tájékoztatás. Előfordul az is, hogy egyes gazdasági vezetők — informáltságukat tekintve — nem tartanak lépést az elhatározott központi intézkedésekkel, s ebből következően elégtelen munkatársaik és a dolgozók tájékoztatása. Jogosan teszik szóvá a párt- szervezetek, hogy nem mindig elég átgondolt, s nem mindig elég alapos a különböző gazdasági intézkedések politikai hatásának és következményeinek felmérése és elemzése. A negatív jeU j munkahelyemen már a legelső napon váratlan esemény történt. — Vaszilij Vasziljevics! — üvöltötte falfehéren a porond felügyelője, amikor berontott az irodámba. — A hiúz megharapta a tigrist. A nőstényt. S méghozzá ott a porondon, a nézők szeme láttára! — Már milyen értelemben? — kérdeztem. — A szó szoros értelmében. Pontosan a tarkóján. Rá kellett lőnünk a... tűz- oltófecskendövel. Nem boldogul vele az úllatszeliáítő sem. Már két ostornyelet tört el a hátán. — Hívják csak ide! — mondtam, s félretettem a napi ügyeket. — Az állatszelidítőt? — Miért éppen az állat- szeliditőt? Hát ő harapott?! — Nem, nem ö, de hát lenségek között utalni kell arra is, hogy a sokrétű véleménycserék mellett is maradtak ki olyan társadalmi rétegek, ahova mégnem jutottunk el a reform emberi kihatásainak konkrét és világos megmagyarázásával. Különösen figyelmet érdemelnek itt olyan rétegek, mint a kereskedelmi dolgozók, háziasszonyok, művészek, bejáró dolgozók. Mindezek mellett a munkások és a szövetkezeti dolgozók alapvető tömegei őszintén bíznak a reformban, több szervezettséget, tempósabb és hatékonyabb munkát várnak tőle. Pártszervezeteinkben általános az a vélemény, hogy ez a bizalom a dolgozó embereket még figyelmesebb meghallgatásával, a vállalati döntésekbe való bevonásával — rövid úton alkotó aktivitássá és szilárd meggyőződéssé változtatható. Lényegében ez a feladat áll ma a pártszervezetek tömegpolitikai munkájának középpontjában. A tömegpolitikai munka tartalmi kérdéseinek sorában a legelső helyen áll a helyi, vállalati munkával konkrétan összefüggő intézkedések politikai kihatásainak elemzése s magyarázása. Alapvető politikai, termelési igényként jelentkezik, hogy minden egyes munkahelyen ismerjék, értsék a dolgozók az adott terület tevékenységét, jövőjét érintő szervezeti, gyártmányfejlesztési, műszaki fejlesztési, bérezési, munkaszervezési intézkedéseket. Tudják, értsék az emberek, hogy mi történik körülöttük. Ez pedig csak úgy biztosítható, ha magas fokon megvalósul a gazdálkodási, termelési folyamatok kihatásainak igényes politikai elemzése. Mindez alaposabb tájékozottságot, és rátermettséget követel a gazdasági vezetőktől, — és a gazdasági, politikai és erkölcsi célok együttes érvényesítését. Nincs „csak” gazdasági intézkedés, — ilyen vagy olyan összefüggésben valamennyi döntés kihat az emberekre. Ez pedig már politika! Mindebből következik, hogy a pártszervezeteknek, a kommunistáknak a dolgozó emberek mellett magas fokú politikai szervező munkát kell végezni a gazdasági vezetők körében is. Olyan munkahelyi légkört és közhangulatot kell kialakítaniok, amelyben minden vezetőnek munkaköri kötelessége intézkedései politikai kihatásainak, következményeinek elemzése. Általános tapasztalat, hogy elsősorban a bérviszonyokkal, a vállalati juttatásokakkor... nem értem. Kit hívjunk be önhöz? — Hát azt, aki harapott. Azt hívja ide! A felügyelő nagy szemeket meresztve tántorgott ki az irodából, majd néhány percen belül két egyenruhás ember kíséretében tért vissza, akik pórázon vezetve hozták a hiúzt. A se élő — se holt állatszeliditö tűzoltófecskendővel követte őket, s mindkét pisztolyát élesre töltötte. — Nincs beszámítható állapotban — mondta remegő hangon —, ráugrik az emberekre, mint róka a nyálra. — Minden világos, _ — nyugtattam meg a köröttem állókat, — ilyen esettel előző munkahelyemen is találkoztam már. Kérem önöket, hagyjanak bennünket magunkra. — Én is menjek? — f+kal, az áruellátással, a foglalkoztatással, a kollektív szerződésekkel, a jövő évi tervekkel, s a termelőszövetkezeti törvénnyel összefüggő kérdések foglalkoztatják az embereket A véleménycserék, beszélgetések középpontjába ezek konkrét tisztázását kell állítani. Az őszinte eszmecserék lehetőséget adnak a kölcsönös tájékoztatásra, a jó közhangulat megteremtésére. E kérdések konkrét tisztázására azonban senki se várjon receptet. Az emberek többnyire nem azt kérdezik, hogy „általában” miként alakulnak a dolgok, hanem azt hogy az ő falujukban, az ő üzemükben mi és hogyan lesz holnap. Ezt pedig csak a helyi vezetők tudják pontosan megmondani. A dolgozó emberek egyre növekvő érdeklődése, a megbeszélésre váró kérdések sokasága megköveteli a tömegpolitikai munka, a tömegtájékoztatás eszközeinek és formáinak korszerűsítését, fejlesztését is. Az élet minden területén növekszik a gyors tájékoztatás, a hatékony informálás iránti igény. S itt minden eddiginél nagyobb szerepet tölthetnek be a párt és szak- szervezeti bizalmiak, a szocialista brjgádvezetők, csoportvezetők. Jól teszik a pártszervezetek, ha minél hamarabb rendszeressé teszik e — közvetlenül a dolgozók között élő, velük minden órában érintkező — vezetők színvonalas, alapos tájékoztatását. Csak a vállalati munka javát szolgálja, ha az igazgató, a főmérnök, vagy a főkönyvelő leül a dolgozók bizalmi embereivel, s tájékoztatja őket az egyes aktuális intézkedésekről, kikéri javaslatukat, véleményüket. Ezzel a módszerrel ténylegesen megoldható lesz a dolgozók gyors és pontos tájékoztatása, a tájékozatlanság szülte különböző kombinációk felszámolása. A nagyobb tömegeket érintő gyűlések, pártnapok mellett jól beváltak a 20—30 dolgozó részére szervezett csoportos beszélgetések, ahol kötetlen eszmecsere alakulhat ki, s az összes „nehéz” kérdések megvitatásra kerülhetnek. Az élet naponta új és új kérdéseket vet fel. Nem lehet megállni, nem lehet lemaradni. Az átfogó és konkrét tájékoztatás, a dolgozókkal való őszinte eszmecsere, a reform alapelveinek helyes és átgondolt érvényesítése a legfőbb eszköze annak, hogy a megértés és bizalom minden jó-. szándékú állampolgárban I meggyőződéssé és aktivitássá váljék. 1 begte az állatszeliditö. — Persze, hogy menjen! Csak az maradjon itt, aki a nősténytigrist megharapta! — most már kijöttem a bé- ketürésből. Végre kettesben maradtam. A hiúzzal. Egy ideig szótlanul tanulmányoztuk egymást, végül elszántam magam a beszélgetésre. — Úgy gondolom, helytelenül viselkedtél, — mondtam neki szelíden, kissé elgondolkozva a történteken. — Hát szabad ilyet tenni egy jól nevelt hiúznak? Megharapni saját földijét? Hát lehet ilyet tenni? Ezután gondterhelten hallgattam egy sort. Hallgatott a hiúz is. — Persze, ha nem munka közben történik, — folytattam egy kis idő múlva, akkor nem kerítenénk ekkora feneket a dolognak. De a porondon, a nézők szeme láttára!... Ez igazán csúnya dolog. Mit gondoljanak ezekután a nézők? Mit tanuljanak tőled? Arra akarod őket tanítani, hogy ha hazafelé mennek, ők is egymást harapdálják? laen? Ezt akarod elérni? Szégyeli magad! Megyénkben elsőnek január 1-től az Építőanyagipari Vállalatnál — vagy ahogyan újabban nevezik, az UNIVERSIL Szilikátipari Vállalatnál — térnek át általánosan a rövid munkahétre. Erről azért lehetett tárgyalni, mert megyénként egy-két vállalatot kísérleti jelleggel kijelöltek a rövidített munkahét bevezetérére. (Általában csak 1988. július 1-től fogják bevezetni.) De miért éppen az UNIVERSIL? Ott már akkor szerették volna ezt elérni, amikor komolyabban még föl sem vetődött a lehetősége. A szak- szervezet és a gazdasági vezetés egyaránt így látta volna jónak, mert két üzemrészben nem kifejezetten ártalmas az egészségre a munka, s emiatt nem részesülhettek munkaidőkedvezményben. Az egészségre ártalmas munkahelyen — az üvegtechnikában és a csempeüzemben — már régebben 3ö—42 órás a munkahét. A „kimaradt” két munkahely a beton és kályhaüzem. A betonüzemben dolgozók nehéz fizikai munkát végeznek, olykor 60—80 kilogrammos súlyt is kézzel kell mozgatniuk. A kályhásoknál a szilikózis veszélye érezhető. Az üzemen belül azonban feltételei vannak, ha két A gyár fiatal, de nevét már országszerte, sőt a határokon túl is ismerik. A KISZ-szervezet egyidős a gyárral és most kezd ismertté válni. Azt mondják, sok náluk az új, jó kezdeményezés. És nem keserednek el, ha valami nem sikerül. Egy sikertelen helyett három új ötletet vetnek fel. Nemsokára háromszázan lesznek. A Nyíregyházi Konzervgyár KISZ-szervezete hétről hétre fejlődik. Kettő helyett egy — Sokat problémáztunk, mi lenne az, ami nemcsak a mi szempontunkból hasznos, de a gyár is jól járna vele — mondja Füredi Sán. dór KISZ-titkár. — Aztán kapóra jött egy sor téma- javaslat, amely a konzervipar megoldatlan problémáit tárta a tennivágyók elé. Mi pedig éppen ezt akartuk. Beszélgetésünk első óráját a békés egymás mellett élés bonyolult problémájának szenteltem. A második óra első felében a feszült nemzetközi helyzetről festettem hátborzongató képet, majd a még megtalálható hiányosságoknál horgonyoztam le, de az érdemek felsorolásával sem maradtam adós. Nem bizony!... A negyedik órában csupán szűk körű családi dolgokról beszéltem. Majd az általános emberi problémákat ecseteltem. A hatodik óra végén kinyitottam az ajtót, és kiszóltam a folyosón várakozó állatsze- lidítőnek: — Tessék, vigye el innen ezt a kismacskát! A szelídítő belesett az ajtón, és nem akart hinni a szemének. Bizonyára azt hitte, álmodik, mert kétszer is magába csípett, hogy meggyőződjék: ébren van-e? — Hát ezt... ezt hogy csinálta?! — kérdezte elképedve, — Hát... nem volt éppen könnyű, de ment. Ezzel a módszerrel ráncbaszedlek már keményebb legényt is!... j Fordította: Krecsmáry László, munkahelyen is át akarnak térni a négy órával rövi- debb munkahétre. Nem szabad csökkennie sem a dolgozók keresetének, sem a termelésnek. Hogyan érik e?t el? A betonüzemben megoldottnak látszik, hogy mindkét feltételt teljesítsék. Beállítanak például egy olasz csiszológépet, amelynek teljesítménye kétszerese a jelenleginek. Korszerűsítik a telepet. (Ezt a munkát már meg is kezdték a Derkovits utcán.) Az új telepen az anyagtárolást a technológiai sorrendnek megfelelően tudják megoldani, így az anyagmozgatás nem lesz olyan sok, mint a régi helyen. Ez is feltétlenül a termelékenység növekedésével jár. Hogy a termelés akkor se csökkenjen, ha négy órával kevesebbet dolgQznak hetenként. — ennek érdekében a dolgozók maguk is kezdeményeztek. Egy négyes kollektíva olyan újítást nyújtott be, amellyel a betoncső-gyártásban 80—100 százalékkal növekedik a termelékenység. Nehezebb lesz — alighanem — az UNIVERSIL helyzete a kályhások esetében. Itt edd'* sem volt valami szervezett a munka. Igaz, ehhez hozzájárult az is, hogy Hajdúban húsz, És azóta a korábbinál többet tevékenykednek a KISZ-esek más munkaterületeken is. Tizenöt technikus és öt fiatal mérnök fogott össze, faagy elemző módon feldolgozzanak egy-egy termeléssel összefüggő témát. Olcsóbbá, jobbá kell tenni a termelést. Az egyik munkacsoport például az üveglapkázás gépesítését tanulmányozza. Munkájukkal jól haladnak, eddigi eredményeik alapján úgy látszik, a rendelkezésre álló 1 év alatt elkészítik az új technológiai részt. Tulajdonképpen apróság az egész: az üvegzáró karika felerősítése és a gyári jelzés beütése egy munkamenetben történik majd. Vállalati szinten azonban több százezer üvegnél súlyos ezreseket takarítanak meg. Sóska — „rövid úton“ A múltkoriban ugyancsak egy „apróság” miatt állt le egyik új termékük kísérletezése: nem volt sóska, így a sóskapüré próbagyártása nem kezdődhetett meg. A nagy munkacsúcsban minden munkaerőt a sürgető fő feladatokra mozgósítottak. A Tyereskova KlSZ-alapszer- vezet segített: a tasok kimentek az egyik nyíregyházi tsz-be, s a helyszínről „rövid úton” szállították a laborba a hiányzó nyersanyagot. A próbagyártás sikeres volt. A KISZ-esek társadalmi munkát teljesítettek, és egy nagyszerű ifjúsági délutánnak voltak részesei. Babona-buli cáfolattal A konzervgyárban három műszakban dolgoznak. Ez gyakran megosztja az erőt. Az alapszervezeteket ugyan műszakonként szervezték, a délután dolgozókat azonban nem, vagy csak alig tudjái foglalkoztatni. Ez a tény bizonyos hullámzást ad a KISZ-munkának. Az ellen- súlyozásra a másik két hétSzabolcsban pedig negyven munkahelyen dolgoztak, szétszórtan. A munkafegyelem emiatt nem is volt kifogástalan, s akadt olyan is, hogy a megrendelő panaszt tett a dolgozó ellen. A csempekészítést az UNIVERSIL, az értékesítést — a tárgyalások szerint hamarosan — a TÜZÉP végzi, s a berakást ismét az UNIVERSIL dolgozói. Ez a helyzet rendezetlen. Érdemes lenne talán azon is gondolkodni, hogy az UNIVERSIL legyen valóban ipari nagyüzem, a szolgáltatást pedig végezze más vállalat. Itt a munkaidő csökkentésével kiesett munkát szervezeti intézkedésekkel igyekeznek pótolni. Körzeteket alakítanak ki a dolgozók lakhelye szerint, s a kevesebb utazással elérhetik, hogy több lesz a produktív idő. Nem lesz könnyű — s nemcsak az UNIVERSIL- nél — megoldani azokat a feladatokat, amelyek a munkaidő leendő csökkentésével járnak. A következő években a népgazdaság minden üzemtől többet követel, s ezt a többet kevesebb idő alatt adni...? Az UNIVERSlL-nél induló kísérlet mindenesetre tapasztalatokat hoz — másnak is. Kun István ben sok mindent felvonultatnak a konzervgyáriak. Az ifjúsági klub mindennap nyitva áll a fiatalok előtt. Társasjáték, televízió, olvasnivaló, s rögtönzött vitakörök adják itt a fórumot. Szívesen látott vendégek itt a vegyesszerelő ktsz, a Nyír. ség Áruház, a gumigyár KISZ-esei is. Gyakran a kötetlen beszélgetések adnak témát, mint például a legutóbbi péntekre eső 13- án: ,,Babona-buli”-t rendezett a Kipizsi alapszervezet. A* érdekesség az volt, hogy ott, a helyszínen mindet meg is cáfolták. Ami a babonákat illeti. Itt rendeztek nyári, őszi divatbemutatót, fiatal költőket láttak vendégül. És ugyancsak kötetlen beszélgetés közepette született meg — tapasztalatcsere eredményeként — a „százleveles mozgalom” is. Pedig sx Okén adják ... A mozgalom lényege, hogy minden művezető sokszorosított dicsérő lapokat tart magánál. Ha műszakjában a fiatalok kiemelkedő munkasikert érnek el, vagy más, átlagon felüli teljesítmény az érdemük, névre szólóan kiállítva átad egy dicsérő levelet. Ezeket később a KISZ értékeli. Arra büszkék, hogy van már olyan alapszervezetük, amelynél átlagosan mindenkire jut egy dicsérő levél. („Pedig a művezetők igen szűkén adnak belőle!”) Mindezt csak kellő együttműködéssel tudják a KISZ- esek megvalósítani. Segítik őket a gazdasági vezetők, a pártszervezet, s a fiatalok cserébe adják a kezdeményezőkészségüket, frissességüket. A kötelező munkán felül. Ha ez a lendület, ez a tenniakarás lesz továbbra is jellemző a Nyíregyházi Konzervgyár KlSZ-szerve- zetére, nyugodtan mond1 hatják: amikor a gyár tért nékeit dicsérik, egy kicsil a fiatalok is büszkék lehet1 nek. < Marik Sándor Zaharovi ESETEM A HIÚZZAL A „száz leveles mozgalom" úttörői Fiatalok a konzervgyárban
