Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-11 / 267. szám

fi DNFF fcildeítsége Kosziginnél t ALGÍR Az Algériában tartózkodó i kubai pártküldöttség és az I'LN megbeszéléseiről azok végeztével közös közleményt adtak ki. A közlemény mindenekelőtt üdvözli az októberi forradalom 50. év­fordulóját. A két párt kép­viselői egységesen elítélik az amerikaiak vietnami ag­resszióját, az Egyesült Ál­lamok latin-amerikai tevé­kenységét, Kuba-ellenes blo­kádját. i MOSZKVA A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége 90. születésnapján a Munka Vö­rös Zászló Érdemrendjével tüntette ki Alekszij Sorosz patriarchát. Koszigin mi­niszterelnök levélben üdvö_ zölte az egyházfőt. ATHÉN Megbízható forrásokra hi­vatkozva jelenti az AFP Athénből, hogy az úgyneve­zett polgári domokratikus ellenállási mozgalom (DEKA), elleni akciók kere­tében eddig 19 személyt tartóztattak le Patraszban, 38-at Athénben, 15-öt Sza- lonikiben, 20-at Kavalaban, 24-et Lutrakiban és mint nemrégiben közölték, 15-öt Kréta szigetén. A fentieken kívül számos személyt tar­tóztattak le Peloponézosz- ban is, de a pontos adatok innen hiányoznak. KENNEDY-FOK A Surveyor—6 amerikai űrlaboratórium magyar idő szerint pénteken hajnali 2.01 órakor simán leszállt a Hold felszínére. A labora­tóriumba szerelt robotmű­szerek talajmintákat vesz­nek a Holdról és televíziós felvételeket juttatnak el a földi megfigyelő állomásra. A közel-keleti kérdés a Biztonsági Tanács előtt Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere (felső ké­pen jobbról) a Biztonsági Tanács ülésén követelte, hogy Izraelt kényszerítsék, vonja vissza csapatait a megszállt arab területekről. A középső képen Arthur Goldberg, az Egyesült Álla­mok állandó képviselője az ENSZ-ben. Az alsó képén középen Vaszilij V. Kuz- nyecov szovjet külügymi­niszter-helyettes, balról Fe_ dorenko, a Szovjetunió ál­landó képviselője az ENSZ- ben. A Biztonsági Tanács rendkívüli ülése pénteken reggel félbeszakította mun­káját. Elhatározták, hogy az ülést hétfőn délután foly­tatják. Moszkva (TASZSZ): Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjet­unió minisztertanácsának elnöke pénteken a Kreml­ben fogadta a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front küldöttségét, amely Dang Csang Thi-nek, a DNFF Központi Bizottsága elnökségi tagjának vezeté­sével részt vett az októberi forradalom jubileumi ün­nepségein. A delegáció vezetője a beszélgetés során beszámolt arról a harcról, amelyet a vietnami nép hazája sza­badságáért és függetlensé­géért vív. Koszigin az SZKP Köz­ponti Bizottsága és a szov­jet kormány nevében kije­lentette a küldöttségnek: a szovjet nép mélyen meg van győáődv% arról, hogy a vietnami hazafiak igazsá­gos ügye győzelmet arat. Koszigin biztosította a DNFF küldötteit arról, hogy a Szovjetunió a jövőben is minden szükséges támoga­tást megad Vietnamnak. A beszélgetés szívélyes, elvtársi légkörben zajlott le — hangsúlyozza az erről ki­adott hivatalos jelentés. Külpolitikái jegyzetek: Biztonsági Tanács Az ENSZ legfelső szerve a közgyűlés, amelyen az összes tagállam képviselteti magát. A nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért a fő felelősséget a Biztonsá­gi Tanács viseli, amelynek határozatait a tagok kötele­sek elfogadni és végrehajta­ni. A Biztonsági Tanács tesz javaslatot a közgyűlés­nek új tagok felvételére, il­letve — adott esetben — tagok kizárására. A Bizton­sági Tanács egyöntetű ha­tározata alapján az elnök összehívhatja az ENSZ rendkívüli közgyűlését. A Biztonsági Tanácsnak 15 tagja van. Az öt nagy­hatalom képviselői állandó tagok, tíz képviselőt pedig két-két évre — mint nem állandó tagokat — a közgyű­lés választ legalább kéthar­mados szótöbbséggel. A Biztonsági Tanács folyama­tosan látja el feladatát, ezért a tagoknak az ENSZ székhelyén állandó képvise­lőt kell tartaniok. Az eljá­rási szabályzat értelmében a tagok az angol abc sorrend­jében havonta felváltva el­nökölnek. A határozatok meghozatalához 9 tagnak, köztük az 5 állandó tagnak a hozzájárulása szükséges. Amennyiben tehát a Biz­tonsági Tanács állandó tag­jainak valamelyike nem já­rul hozzá egy döntés meg­hozatalához, úgy az nem jöhet létre. Ez az ún. vétó­jog. Az ENSZ tagjai kötelesek a közöttük fennálló viszályt — ha azt békés eszközökkel megoldani nem tudják —, a Biztonsági Tanács elé ter­jeszteni. Ha a tanács az ügyet a béke veszélyezteté­sének, vagy támadó cselek­ménynek minősíti, megfelelő ajánlásokat tesz, vagy ren­delkezéseket határoz el a nemzetközi béke és bizton­ság fenntartása, illetve hely­reállítása érdekében. A ha­tározatokat a tagok kötele­sek végrehajtani. Ha a BT felhívása eredménytelennek bizonyulna, úgy a tanácsnak jogában áll katonai rend- szabályokat bevezetni. A szükséges fegyveres erőt a tagok a Biztonsági Tanács felhívására kötelesek ren­delkezésre bocsátani. A Biztonsági Tanács alá rendelt szerv a Vezérkari Bizottság, amelyben az öt állandó tag vezérkari főnö­kei, illetve azok helyettesei vesznek részt. A tanács ál­landó bizottságai: a Szak­értői Bizottság, valamint az új tagok felvételével foglal­kozó Véleményező Bizott­ság. A Biztonsági Tanács esetenként külön bizottsá­gokat is alakíthat. A közgyűlés 1967. novem­ber 6-J választása alapján 1968. január 1-től 1969. de­cember 31-ig Magyarország, Pakisztán, Szenegál, Algéria és Uruguay a Biztonsági Tanács nem állandó tagjai­vá váltak: Bulgária, Japán, Mali, Nigéria és Argentína megüresedő székeit töltik be. Ez az első eset, hogy hazánk helyet foglal a* ENSZ egyik tanácsában. Változás Dél-Arábiában A hatalmas arab félsziget déli részén bekövetkezett a régen érlelődő politikai for­dulat: a Jemeni Köztársaság elnökét, Szálait megfosztot­ták összes tisztségeitől (elnök, miniszterelnök, külügymi­niszter, a Jemeni Népi For­radalmi Unió főtitkára) és új kormány vette kezébe a hatalmat. Az arab félsziget délnyu­gati sarkán lévő, stratégiai­lag kulcsfontosságú Jemen néhány évvel ezelőttig a vi­lág legelmaradottabb feudá- lis-rabszolgatartó monarchi­ája volt. Az 1962-es köztár­sasági forradalom kirob­banása után elhúzódó pol­gárháború bontakozott ki a köztársaság erői és a király­párti jemeni törzsek közötti Ebben a polgárháborúban az Egyesült Arab Köztársa­ság erőteljesen támogatta a köztársasági erőket, míg Szaud-Arábia a királypárti törzseknek nyújtott fegyve­res segítséget. Már a polgár- háború korábbi szakaszaiban megmutatkozott, hogy a köztársaságpárti erők nem egységesek. Egyes frakciók szükségesnek tartották a vér­ontás beszüntetését és nem­zeti egységkormány létreho­zását. Szalal ezt ellenezte. A Szalal-ellenes köztársaság­párti csoportok vezetői az EAK fővárosába, Kairóba menekültek. Az egyiptomi kormány ezeket a politiku­sokat Szalal többszöri kéré­sére sem adta ki a jemeni köztársasági kormánynak, így az a különleges helyzet alakult ki, hogy az EAK fegyveresen támogatta a Szalal-vezette köztársasági rezsimet — s ugyanakkor menedéket nyújtott az úgy­nevezett „mérsékelt repub­likánus szárny” emberei­nek, Szalal személyes ellen­feleinek. A helyzet új vonásai ak­kor kezdtek kibontakozni, amikor a közel-keleti izraeli agresszió után tartott khar- toumi arab csúcsértekezleten az EAK és Szaud-Arábia között megállapodás jött lét­re a jemeni polgárháború megszüntetése érdekében, az egyiptomi haderők visszavo­násáról, valamint a szaud- arábiai fegyveres interven­ció megszüntetéséről. Ez a megegyezés eleve szükség- szerűvé tette, hogy valami­féle ?.kproprpn)isszum : szüles­sék a jemeni polgárháború kéf'frörttjá köéött. Khartoum éppen' ezzel meggyengítette Szalal helyzetét — aki a leg­határozottabban elutasította az arab csúcs döntéseit. Ugyanakkor megerősödött Szalal mérsékelt köztársasá­gi ellenzéke. Ennek az ellen­zéknek a vezetője, Iriani, több társával együtt elhagy­ta Kairót és visszatért Je­menbe. A visszatérés célja az volt, hogy Szálait a khar- toumi határozatokkal szem­ben elfoglalt merev állás­pontjának feladására bírják. Az egységtárgyalások azon­ban kudarccal végződtek. Szalal makacsul kitartott. Ellenfelei megvárták, míg elindul közel-keleti kőrútjá­ra — s a hadsereg támoga­tásával végrehajtották az államcsínyt! A hatalomát­vétel nem ütközött ellenál­lásba. Mint az egyiptomi AI Ahram 72 órával később közölte: Nasszer elnök és az ideiglenes jemeni állam­fővé választott Iriani között üzenetváltás zajlott le. En­nek során Nasszer sikert kí­vánt az új jemeni vezetők­nek a köztársaság szolgála­tában. Röviddel később be­jelentették, hogy az új je­meni köztársasági rezsim delegációt küld Kairóba — s ezzel egyidőben megkezdi kompromisszumos egységtár­gyalásait a királyhü törzsek vezetőivel. Szalal bukása kétségkívül megkönnyíti a khartoumi arab csúcsértekezlet Jemen­re vonatkozó határozatainak végrehajtását. Azt még nem lehet mégmondani: végül is milyen jellegű jemeni állam emelkedik majd ki a komp­romisszumos tárgyalásokból. Ez a királypárti törzsek és a hatalmon lévő mérsékelt köztársasági erők közötti erő­viszony alakulásától függ! Szalal menesztése ezenkívül befolyásolhatja Aden és a dél-arab államszövetség bel­ső helyzetét is. Erről a te­rületről néhány héten belül kivonulnak az angol gyar­matosítók, s két egymással versengő nemzeti mozgalom küzd a hatalomért Szalal bukása gyengíti a radikáli­sabb (FLOSY) és erősíti a kompromisszumokra kész (NLF) nemzeti mozgalom esélyeit. A jemeni változá­sok ily módon jelentősen át­alakíthatják Arábia egész déli részének politikai ar­culatát. Regény 43. Ct perccel később a mit- rális billentyű összenőtt vitorláit ujjammal válasz­tottam szét, és a bal szív­pitvarban meg a tüdőben csökkent a nyomás. A be­teg visszatért az életbe. Si­etség nélkül fejeztük be a műtétet. Elégedetten men­tem ki az előkészítőbe és leültem, hogy megírjam a műtét jegyzőkönyvét. Hir­telen kiáltás, akárcsak ma: „Megállt a szíve!” Korán vették észre, az elektrokar- diográf jelzéséből. Szívmasz- százs, jó eredménnyel. A vérnyomás a normálisig emelkedett. Figyeltük, majd elmentem, hogy az írást be­fejezzem. És újból megállt. Ismét működésbe hozták. És húsz perc múlva — még- egyszer megállt. Leverten indultam haza: háromszori szívmegállás — reménytelen eset. Már nincs rám szükség. Másnap reg­gel odaérkezem, és meg se kérdezem, annyira bizonyos vagyok benne, hogy nem sikerült megmenteni. S egyszerre csak azt hallom, hogy a fiatalember él. Mi­után eltávoztam, a szíve negyedszer is megállt, masszázzsal hozták újra működésbe, és ettől kezd­ve jól működött. Vártak egy óráig. Megnyugodtak. Átszállították a kórterembe, és íme, közben, amikor már az ágyra fektették, ötödször is megállt. Ismét működés­be hozták, és ezúttal már végleg. Ma is él. íme egy csoda. Bár minél több hasonló fordulna elő! Mégiscsak haza kell te­lefonálnom. Most már na­gyobb kockázat nélkül ki­mehetek a helyiségből. Nem követnek el mulasztást, ah­hoz túlságosan megijedtek. Még figyelmeztetem őket: — Gyerekek, jól figyel­jétek, én a dolgozószobám­ban leszek. Okszana, te különösen vigyázz! Ha mu­száj elmenned a képernyő­től, akkor állíts oda egy orvost Értetted? Rendben van. Otthagyom őket. A dolgozószobám. Alkony! sötétség. Nem gyújtok vil­lanyt, jobb így, Tárcsázok. — Halló! Mór mind ott­hon vagytok? Mi van Le- nácskával? Feleségem válaszol: min­den rendben, Lenácska kér- dezteti, mikor érkezem ha­za. Most mór nagyobb, és nem kérdezi, hogy „Jól ment minden? Meghalt a beteg?” Mit tudom én, hogy mi­kor érkezem? Rámnehe­zedik. Elmondom. Elszo. rul a torkom. — Nem leszek hamar ott­hon... Hacsak meg nem hal. Ne nyugtalankodjatok miat­tam. A, dehogynem ettem. Ez nem fontos. Feleségem aggályoskodik, de nem túlzottan. Tudja, hogy nevetségesnek tartom az evésről beszélni. Az asztalon egy pohárban kompót és valami zsemle­féle. A főnővér hozhatta. De honnan a zsemle? Nem a konyháról. Valakinek a reggelije, a névtelen adako­zóé. Talán a laborból, Val- ja. Először is gyújtsunk rá. „Elcserélném az édes ke­nyerem... egy keserű, de hosszú szippantásért...” Nem tudok szabadulni ettől a dal­tól. No tessék, az orvostudo­mány. A szívnek, ha elin­dult, nem szabad megállnia. Egyszerűen képtelenek vol­tunk felfogni, megérteni, mi történik. Hogy kellő idő­ben közbeléphessünk, leg­alább atropinnal. Az orvosok nevetnek, ha a kibernetikát említem. Pe­dig ez nem nevetséges. Csak ennek köszönhetem, hogy a mi tudományunk kilátásai mintegy megvilágosodnak előttem. Bár egyelőre még csak az elvek — a gyakor­latból semmi. Ez azonban már csak rajtunk múlik. Sok munkára, befektetésre, időre van szükség, hogy ezek az elvek hússá-vérré váljanak, vagyis gépezetek­ké, amelyek felfogják a be­tegről nyert információkat — fantasztikus emlékezőké­pességű számítógépek prog­ramjává, valamint egyéb ké­szülékekké, amelyek majd a fizika és kémia eszközei­vel hatnak a szervezetre. Nem fogok megélni. Nem is volnék alkalmas erre. Bu­ta, képzetlen vagyok. Mennyire kellene ez most, Szasa fiatal, csak néhány óráig kellene kitartania, né­hány napig és min­den rendben volna. A billentyű bizonyára kitart. Igazán élhetne! Látom a homályos üve­gen át, hogy valaki az aj­tóm elé Tépett. Áll, figyel. Bosszant. Nem a műtőből valaki. Az nem várna. — Lépjen már be! Mit áll ott? „...Mit áll ott... Jöjjön már be!” Az öregasszony énekli ezt, a Pikk-dámában. Ked­venc operám. A néni az, a rendelőből. — Bocsánat, Mihail Iva- novics, valami lány, vagy asszony szeretne beszélni önnel. Nem akartam zavar­ni, tudtam, nem kíván láto­gatót, de nagyon kért... Lám, mind tudják, hogy nem kívánok semmit. Saj­nálnak. De ettől nekem nem könnyebb. Senki sem ve­heti le rólam azt, ami rám nehezedik. — Milyen ügyben? — Azt mondja, személyes ügy. — Nekem nincsenek sze­mélyes ügyeim. — Az ő személyes ügye. No persze. Lassan jár at eszem. Nyilván nem szerel­mi légyottra jön hozzám... Inkább valószínű, hogy az az, akinek a levél szól. A felesége tehát ott ül az egyik kapuban, a szeretője bejön a másikon. Durván mondom. Mért volna a sze­retője? Csúnyán gondolko­zom. Mert dühös vagyok a sorsra. Nyilván fontos, hogy beszéljek ezzel a nővel. — Küldje be. Villanyt gyújtok. Viszolygok ettől a be­szélgetéstől. Ugyanúgy, mint a másiktól, a felesé­gével. Kötelesség. Megint kötelesség. Tartozom ezzel. A tartozást az embernek meg kell fizetnie. Az embe­rektől kaptam én mindent, amim van. Fenét az embe­rektől, a magam erejétől! De valóban? Gondoljunk csak azokra a gyerekekre, akiket farkasok neveltek fel az őserdőben. Állatokká lettek. „A neveléssel belénk oltott viselkedési progra­mok...” — ez is abban a szerencsétlen füzetben áll. Nem kell túlértékelnem magam. Hallgassuk hát meg, le­gyünk udvariasak. (Folytatjuk) PB . w ...Tg.*":.:.' wfm,, .#111 % I» mm ' Ww Ä m öt M_ ....fefel: . X* jMá # á vf m rl ^ má ill fit;, 1 j|jp§|| .JBlk i-lkai Ä gHH WP : „ujStfíV VTv*í';'£• pg \ # lg y Jp dAJVf AJmmm (Rádió telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Fordította: Radó György Nyikolaj Amoszov : Szív és gondolat

Next

/
Thumbnails
Contents