Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-06 / 263. szám

A Magyar párt- és kormányküldöttség látogatása a moszkvai Vörös Proletár Gyárkan Fock Jenő mondott beszédet a barátsági nagygyűlésen Leo nyid Btsanyev b e céd0 a leninffrádi ünnepségen Vasárnap délelőtt a Ká­dár János vezette magyar párt — és kormányküldött­ség látogatást tett a moszk­vai Vörös Proletár Szerszám- gépgyárban. A delegációt á gyárlátogatásra elkísérte Andrej Pavloviés Kirilenko, az SZKP Politikai Bizottsá­gának tagja. Mielőtt belépték volna a gyárkapun, a küldöttség tag­jai megtekintették a gyár előtt álló, a gyár hősi halot­tainak emlékét őrző már­vány obeliszket, s kegyelettel adóztak a vörös proletár elesett munkásainak, akik életüket áldozták a forrada­lomért, az intervenciós ban­dák kiűzéséért és azért, hogy a szovjet földet és Európát fölszabadítsák a nád meg­szállók igája alól. A delegáció ezután a gyár igazgatói irodájába ment, ahol Georgij Alekszandr Szurbucsov, a Lenin-rend- del kitüntetett gyár igazga­tója ismertette a vendégek­kel a vállalat harcos múlt­ját, termelési eredményeit és a munkáskollektíva éle­tét. A gyári gazga tő Ismerte­tőjéért Kádár János, az MSZMP KB első titkára, párt. és kormányküldöttsé­günk vezetője mondott rövid köszönetét. Hangsúlyozta, (Folytatás a* 1. oldalról) A szovjet tapasztalatok felhasználásával népünk ve­zető ereje, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt egy év­vel ezelőtt, a IX. kongresz- szuson lelkesítő munkaprog­ramot adott, biztató jövőt rajzolt az egész magyar nép számára. A marxizmus—Ieni- nizmus, a szo­cializmus tudomá­nya tért hódított az egész világon. A felszabadító mozgalmak­ban, a béke érdekében kom­munisták tízmilliói hirdetik a marxizmus—leninizmus eszméit és harcolnak a tár­sadalmi haladásért A szo­cializmus pedig immár vi­lágrendszer. Vannak vitáink, vannak problémáink a nem­zetközi munkásmozgalom­ban, de ezek időlegesek, át­menetiek. A marxizmus—le­ninizmus eszméinek Igaz­sága és tisztasága áthatja a világot nemcsak a felsza­badult és szocializmust építő országokban érezteti hatá­sát, hanem mindenhol. Ép­pen napjainkban, olyan fej­lett kapitalista országban, mint például Franciaország, élre tör a kommunista párt. Vagy nézzük a legfejlettebb kapitalista államot az USA-t hogyan nő a párt, illetve a haladó mozgalmak tekintélye. A nemzetközi munkás- mozgalom élcsapata az SZKP. A Szovjetunió Kom­munista Pártja a legtapasz­taltabb, a legharcedzettebb, őrzi és tisztán tartja, tovább­fejleszti Marx, Engels, Le­nin eszméit. Mi ehhez az eszmékhez vagyunk hűek, mi ezt követjük. Kádár János elvtársat idézem, vele együtt hirdetjük: „Elveink és pár­tunk forradalmi tapasztala­tai alapján valljuk, hogy a Szovjetunióhoz való viszony mindenkor a legfontosabb és legbiztosabb próbaköve volt minden politikai irányzat­nak és mindenekelőtt a pro­letár internacionalizmusnak. hogy a Vörös Proletár Gyá­rat Magyarországon is isme­rik, a gyárnak nagyon jó híre van. Dolgozói megáll- ták helyüket a forradalom­ban, a Szovjetunió védelmé­nek frontján csakúgy, mint ma a munka frontján. Meg­köszönte azt a segítséget, amelyet a gyár kollektívája nyújtott hazánknak a szo­cializmus építésében. A gyárral, amely kiváló gépe­ket szállított Magyarország­ra, társadalmi, mozgalmi kapcsolataink is vannak, je­gyezte meg Kádár János. A szovjet emberek, ahogyan megszoktuk tőlük, szívesen átadták és átadják termelé­si tapasztalataikat Kádár János ezután arról beszélt, hogy miután Fock Jenő is és ő maga is vas­munkásként dolgoztak éle. tűk jelentős részében, ékért különösen otthonosan érzik magukat a Vörös Proletár Gyár vasas környezetében. Kádár János sok sikert kí­vánt a gyár kollektívájá­nak. . A magyar párt- és kor­mányküldöttség ezután a gyár 3. számú mechanikai üzemébe indult, ahol ba­rátsági nagygyűlésre került sor. A gyárudvaron kedves epizód zajlott le: a 25. szá­mú műhely kollektívája a A szocialista országokban az Internacionalizmus a Szov­jetunió iránti barátságban fejeződik ki és ma minde­nekelőtt a szocialista orszá­gok egységének és összefo­gásának építését követeli meg.” A nemzetközi reakció előtt ismert és félelmetes erő a proletár Internacionalizmus, ezért folytatja mindenütt a legkülönbözőbb formában a Szovjetunió, a szocialista or­szágok ellen irányuló propa­gandáját Az imperialisták az egyes szocialista országok politikai gyengítése és egy­ségük bomlasztása céljából mindenekelőtt a nacionaliz­must, a szovjetellenességet próbálják felszítani. Pártunk tapasztalatai azt bizonyítják, hogy szocialista és nemzetközi törekvéseinket együttesen és jól csak a tár­sadalmi haladás útján, a Szovjetunióval, a szocialista országokkal összefogva, a nemzetközi munkásosztály céljaival összhangban szol­gálhatják. A béke és a biztonság zá­loga a Szovjetunió. Az imperializmus tudja, hogy nincs a világnak egyet­len pontja sem, amely elér­hetetlen lenne a szovjet fegy­verek számára: a világ leg­nagyobb hatósugarú rakétái készen állnak az agresszort bárhol szétzúzni. A Szovjet­unió minden fórumon a há­ború ellen, a tartós békéért harcol. A szovjet állam szü­letésének első perceiben Le­nin javaslatára békedekré­tummal fordult a világ né­peihez, s ma, legyőzhetetlen erejének teljében is hű eh­hez a hagyatékhoz, ezért küzd, ezért hoz mérhetetlen áldozatokat, mert a béke, a szocializmus, a kommuniz­mus célja, a népek boldo­gulása, jóléte. Október fényei mind tel­jesebben világítják meg az emberiség haladásának út­ját A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 50. évfordu­lója a világ dolgozóinak ezért a legnagyobb ünnepe. Jubileumi ünnep alkalmából éppen „fényképezett”. A de. legáció tagjai beálltak a mű­hely dolgozói közé, s őket is lefotografálták. Ezután Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke, a párt és kormányküldöttség tagja mondotta el beszédét. A fél­évszázados évforduló alkal­mából küldöttségünk nevé- ban baráti szeretettel köszön­tötte a gyár valamennyi dol­gozóját. Átadta a magyar nép forró testvéri, elvtársi üdvözletét és jókívánságait. Kedves elvtársak — mon­dotta többi között — a ma­gyar nép élete, a szabadsá­gáért vívott küzdelme az elmúlt fél évszázadban el- szakíthatatlanul összeforrt a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. Népünk meghallotta október szavát. A Szovjetunió hős fiainak köszönhetjük a felszabadu­lást, amely lehetővé tette, hogy népünk kezébe vehesse sorsának irányítását, soha el nem múló hálával gondo­lunk a szovjet katonákra, akik életüket áldozták sza­badságukért. ! A szocializmust építő Ma­gyarország eredményei pár­tunk marxista—leninista po­litikájának, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek szorgalmas, öntudatos mun­kájának a gyümölcsei. De mindezt lehetetlen lett volna megvalósítanunk a Szovjetunió sokoldalú, test­véri segítsége, a szocialista országok a nemzetközi mun­kásmozgalom támogatása nélkül. A szocializmus épí­tését nagymértékben meg­gyorsította a szovjet nép történelmi jelentőségű úttö­rőmunkája, példamutatása. Befejezésül így szólt Fock Jenő: A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulóján a magyar nép ér­zéseit tolmácsolva még egyszer szívből köszöntőm a Szovjetunió Kommunista Pártját, a kommunista tár­sadalom megteremtésén munkálkodó szovjet népet. Büszkék vagyunk arra, hogy vállvetve dolgozunk, együtt küzdünk. Forró szeretettel kívánunk önöknek, minden szovjet barátunknak jó erőt és egészséget, boldogságot, újabb nagy sikereket. Az ünnepség az Intema- cionálé eléneklésével zá- rúlt. Nyikolaj Amoszov : Szív és gondolat Regény 40. Hát tessék, kezdődik. A legyőzhetetlen. Az elhárít­hatatlan. A nyomás tovább csökken, aztán újra megáll a Ne állj meg! Ne állj meg! Könyörgök! Kihez könyörögjek? Csak magamban bízhatom. És ezekben a gyerekekben itt... Gyima: — Tegyünk tán a csep­pentőbe még egy kis norad- renalint? Hogy fenntarthas­sunk a vérnyomást?.» — Jól van, Egy keveset A noradrenalin szűkíti az ereket, a vérnyomás emel­kedik dole, de fokozódik a szív megterhelése is. Jobb lenne a szív összehúzódá­sát erősíteni. Az erre szol­gáló szereket azonban már beadtuk, és nem használ­tak. Mégis, félek a norad- renalintól. — Még nem adtad be? Hagyd. Inkább kortizont. Nagy adaggal. Még nem próbáltátok? Kiderül, hogy még nem. Hogy is felejthették el? Nem fogjuk fel ésszel, mi van ebben a hormonban, de néha csodákra képes. Úgy látszik, az összes sejtek mű­Lenlngrád (TASZSZ) Leningrad legnagyobb ter­mében, a 4000 főt befogadó „október” teremben, ame­lyet az ifjúság a jubileum alkalmából épített vasár­nap ünnepi ülést tartottalt az októberi forradalom 50. év­fordulójának tiszteletére. Az ünnepi ülésen részt vettek: Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij, valamint a forra­dalmi mozgalom veteránjai, a Téli Palota ostromának részvevői, munkások, a tu­domány és a kultúra műve­lői, a második világháború hősei. Jelen voltak a fran­cia, a spanyol, a mexikói, a • marokkói kommunista párt küldöttségei, a DNFF kép­viselői, Gdansk, Drezda és Turku városának küldöttei. Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra az ülésen beszédet mon­dott. Az SZKP Központi Bízott, ságának főtitkára ünnepi beszédében rámutatott ar­ra, hogy ezek a napok nagy örömöt és mérhetetlen ér­zelmi felemelkedést jelente­nek az egész szovjet nép­nek, de az évforduló nem csupán a szovjet nép szá­mára drága, mivel „más or­szágokban élő barátaink milliói is saját nagy ünne­püknek tekintik az októberi forradalom ötvenedik évfor­dulóját”. Brezsnyev ezután megál­lapította, hogy a testvéri szocialista országok és a vi­lág kommunista pártjai többségének vezetői, a kö­zelmúltban a gyarmati el­nyomás alól felszabadult ál­lamok küldöttségei a moszk. vai ünnepi ülésen arról be­széltek, hogy a Szovjetunió leninista pártja, a szovjet nép mindig hűséges a pro­letár internacionalizmus nemes elvéhez, a szovjetek országa a békéért, sza­badságáért és haladásáért küzdő erők megbízha­tó bástyája volt és az ^is marad. Leningrádban, amelyet jog­gal neveznek a forradalom bölcsőjének, minden azok­nak a történelmi napoknak a felejthetetlen eseményeire, Vlagyimir Iljics Leninnek, a nagy tanítónak és vezető­nek tevékenységére emlékez­tet. 1917 októberében megva­lósult az, amiről a forra­dalmárok nemzedékei ál­modtak. amiért évtizedeken keresztül állhatatosan har­ködését erősíti. Jó orvos­ság. Altató-ápolónőnk, Ljuba, fecskendővel szívja fel az oldatot és így tölti a cse­pegtetőbe. Az oldat lassan fog csöpögni együtt a vér­rel. Közben a vérzés folytató­dik. Igaz, percenként már csupán negyvenöt csepp. Ez bizonyára a vérnyomás csökkenésével függ össze: kisebb a nyomás ereje. — Hozassatok még két li­ter vért az állomásról.,Fris­set Mennyi vért igényeltünk már ma? Mintegy három litert. Csakhogy ez különle­ges műtét. Az amerikaiak egy átlagosra öt litert ké­szítenek elő. Minek takaré­koskodjanak? A beteg fi­zet, a munkanélküli pedig adja a vért. Hány óra? Fél nyolc. A szívmegállás óta már fél óra telt el. Ez nem rossz. Haza kell telefonálnom: nem tu­dom, hányra érek haza... Fe­leségem bizonyára aggódik Szásáért. Ö is a bámulói közé tartozik... Még, emlege­ti is példaként: miiyen fi­nom modorú, milyen udva­rias. így van, de nem ez a coltak: az 'országban győ­zött a szocialista forrada­lom. Ezekben az ünnepi napok­ban teljes szivünkből üdvö­zöljük a forradalom dicső veteránjait és szerencsét kí­vánunk nékik” — jelentette ki Brezsnyev. Leningrad méltónak bi­zonyult Leninnek, a prole­tariátus legnagyobb vezető­jének nevére. A békés szo­cialista építőmunkában, a háborús idők szigorú meg­próbáltatásai közepette a leningrádiak mindig becsü­lettel teljesítették forradal­mi kötelességüket. A Vojga, Angara és a Je- niszej hatalmas villamos erőműveinél, az északi és a szibériai új építkezéseknél, számos gyárban és üzem­ben, valamennyi szövetséges köztársaságban, mindenütt, ahol a szovjet nép alkotó munkája jelenleg kibontako­zik, megtalálható a lenin- grádi munkások, mérnökök és Lenin városa valamennyi dolgozójának alkotó, újító szelleme, mesterségbeli tu­dása és energiája. A lenin- grádi tudósok, írók, zené­szek, művészek, színházi és filmművészeti dolgozók ki­emelkedő helyet foglalnak el a tudomány és a kultúra fej­lődésében, a szocializmus szellemi értékeinek létreho­zásában. Az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára végül jókívánatait fejezte ki a lé- ningrádiaknak abból az al­kalomból, hogy a várost a most alapított „Októberi Forradalom Érdemrend”- del tüntették ki. Minden szovjet ember szívből üdvöz­li Leningrad és1 Moszkva ki­tüntetését azokért a kima­gasló szolgálatokért, ame­lyeket a leningrádiak és a . moszkvaiak a népnek és a forradalomnak tettek. Leonyid Brezsnyev nagy tapssal fogadott beszéde után . felolvasta az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnök­sége és a minisztertanács üzenetét, amelyet Lenin vá­rosának dolgozóihoz intézett. Az üdvözlet hangsúlyozza, hogy a szovjet nép nagy szeretettel az októberi forra­dalom bölcsőjének nevezi Leningrádot. Leningrádban , gyűlt ki a szocialista forra­dalom el nem alvó lángja és sohasem merülnek feledésbe Leningrad lakosainak dicső tettei. legfontosabb. Megyek tele­fonálni. Felállók. Mégsem, félek! Úgy rémlik: ha kilépek, meg­áll a szíve. Megvárom, amíg állandósul a vérnyomása. Biztosra veszem ezt? Ter­mészetesen : nem. Inkább bajtól tartok. Mindenki néma. Gyima a pulzust számlálja. Lenya a tömlőt fújtatja. A beteg al­szik. Nem akarjuk felkel­teni. — Milyen a vérnyomása? — Kilencven-kilencvenöt. — Okszana? — Nincs változás. Per­cenként százhúsz összehúzó­dás. Ülni kell és várni. A se­bészet nemcsak műtét, nemcsak izgalom és szenve­dély. Hanem várakozás is kétség, tépelődés: mit te­gyünk? Pillanatnyilag semmit sem tehetünk. Ha a vérzés nem csökken, ki kell szednünk a seb varratait. Jaj, csak azt nem!. Vacogok. Inkább meg­halok én magam, semmint, hogy ismét kezemben tart­sam a szívét! Élet és halál. Mennyi mindent töltöttek bele eb­be a két szóba a költők és tudósok! Pedig valójában Az októberi forradalom 50. évfordulójának napjaiban a szovjet nép büszkeséggel te­kint vissza a Lenin pártjá­nak vezetésével megtett út­ra, — folytatja az üdvözlet. — Népünk akarata, értelme, munkája," erős szocialista ha­talommá változtatta orszá­gunkat. A szocialimus és a kommunizmus győzelméért vívott harcban az első so­rokban menetelnek Lenin dicsőséges városának dolgo­zói. Nyikolaj Podgornij ismer­tette a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tör­vényerejű rendeletét, amely­nek értelmében Leningrádot kitüntették az október 31-én létesített „Októberi Forra­dalom Érdemrend”-dcl. A megjelentek viharos tapsá­tól kísérve Podgornij rá­erősítette a rendjelet a vá­ros zászlajára. Ez Leningrad ötödik kitüntetése. Az ülésen beszédet mon­dott Jacques Dados, a Fran­cia Kommunista Párt Poli­tikai Bizottságának tagja. — A Francia Kommunis­ta Párt mélyen szolidáris a Szovjetur.i ó Komm";: :sta Pártjával és t '.uvx-x -ja. har­cát a kommunista és mun­kásmozgalom egységéért — mondotta. — A francia népet meg­bonthatatlan barátság fűzi a Szovjetunióhoz — folytatta. Ez a barátság Franciaország számára a béke és a bizton­ság záloga, ez a barátság az ország valódi érdekeit szol­gálja. Az ünnepi ülésen felszó­lalt Dang Tran Thi, a DNFF elnökségének tagja; Santia­go Garillo, a Spanyol Kom­munista Párt főtitkára; Ar- noldo Martinez Verdugo, a Mexikói Kommunista Párt első titkára; Vaszilij Tolsz- tyikov, a leningrádi területi pártbizottság első titkára. Ezután Fjodor Matyvejev, az SZKP veteránja lépett az emelvényre. Az idős ember, aki 1910 óta tagja a pártnak, az októberi felkelés napjai­ban fiatal esztergájosként a bolsevikok petrográdi bi­zottságának tagja volt. Han­goztatta, hogy a nehézsége­ket azért sikerült leküzdeni, mert azt a pártot követték, amelyet Lenin alapított. Az ülés résztvevői üd­vözlő levelet intéztek az SZKP Központi Bizottságá­hoz, a Legfelső Tanács el- elnökségéhez és a szovjet kormányhoz. minden egész egyszerű. Leg­alábbis Szasa és barátai így mondják. Az élő rendszerek csak bonyolultságukban kü­lönböznek az élettelenektől. Csak információfeldolgozó programjukban... Szakavatottan fűzöm gon­dolataimat, mint egy vérbe­li kibernetikus. Kár, hogy csak magamban, és senki sem hallja. Pedig beláthat­ná mindenki, milyen okos vagyok. Mindenki okosnak tartja magát. Tehát én is. Emlékszem, Szasa egy es­te a dolgozószobámban szőt­te ábrándjait. Pontos , sza­vait elfelejtettem, de em­lékszem az értelmükre: — Megalkotják az elek­tromos agyat. Óriási agy lesz. Matematikusok, mér­nökök ebben nem kételked­nek. Feltétlenül meglesz. Gép, amely képes felfogni és tanulni. Sokkal gyorsab­ban, mint az ember. Elké­szítik és rákapcsolj ált, mondjuk, egy tudósra. A gép felfogja a tudós gon­dolkodásmódját és saját emlékezetében megrögzíti annak 'minden ismeretét, jellemalkatát, érzéseit. Má­sodik énjévé lesz. A tudós meghal, de az agy tovább él és alkot. — Előadásokat tart, zenét hallgat és megszidja mun­katársait a hanyagságukért. — Ne nevessen. Ha a gép kimerül, hiszen a gépek is öregszenek, akkor egy má-“ sik ember ágyát ültetik á( bele. íme az örökös öröklő1 dés. j (Folytatjuk/ A Nagy Október fényei Fordította: Radó György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents