Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-06 / 263. szám
Ezt Sz oldalt n nngvárl Zaliarpiitf zkaja Pravda és a Kárpáti Igaz Szó — test- vcrlapjaink, az SZKP Kár- pátontúl) területe pártbizottságának napilapjai munkatársai írták és fényképezték november 7-e alkalmából. A barátság érverése A SZOMSZÉDOS szocialista országok kölcsönös kapcsolatainak, baráti együttműködésének számtalan megnyilvánulása van. E barátság hevét, ritmusát, akár az ember pulzusát az ütőéren, a legjobban talán azokon az útvonalakon és gócokon lehet kitapintani, amelyeken át a baráti népek kölcsönös érintkezését, gazdasági kapcsolataikat bonyolítják le. Kozák elvtársnak, a csapi vasútállomás főnökének dolgozószobájába csak letompítva jut el a nagy vasúti csomópont lázas forgalmának zaja. De azért itt is érezzük ennek a bonyolult, számtalan acélidegszálból és üzemrészből álló szervezetnek ritmikus és mégis megfeszített lüktetését. Alig érkezünk néhány szót váltani Kozák elvtárssal, máris szól a telefon, hol az egyik, hol a másik, néha kettő is egyszerre. — Kölcsönös kapcsolataink felől érdeklődik? — veszi fel az állomásíőnök a telefonberregés által megszakított beszélgetés fonalát — Hát bizony, a szoros kapcsolat fenntartása nélkül el sem lehet képzelni tevékenységünket. Minden napom azzal kezdődik, hogy hívom Tóth Géza kollégámat a záhonyi állomás főnökét majd Dudinszky Kornélt Ciema, a csehszlovák határállomás főnökét. Megbeszéljük velük a napi tervet hány szerelvényt indítunk és fogadunk. Ex a terv határozza meg aztán aznapi működésünket Hogy mit jelent ez? Napi több tucat szerelvényt A vagonok száma ezrekre rúg, az elszállított áru súlya több tízezer tonna. ÍGY SZAMOKKAL KIFEJEZVE, egy be nem avatott embernek még elképzelni Is nehéz e munka méreteit Csali, amikor bejárjuk az állomás egyre terebélyesedő, a vágányok bonyolult szövevényével behálózott területét —, füiol szüntelen mozgásban vannak mozdonyok és vagonok, éles füttyszóval és súlyos, ' acélos dübörgéssel töltve be a környéket, kapunk némi elképzelést arról, ml rejlik a számok mögött — A kölcsönös teherforgalom állandóan növekszik — folytatja Kozák elvtárs ax újabb telefonálás által megszakított beszámolóját — Amióta itt vagyok, csaknem két és félszer lett nagyobb. Az idén is 7 százalékkal növekedett. Az állomásfőnök magas, sudár termetű, jóvágású ember, 1959-ben került Csapra. A fenti adatok tehát az utóbbi nyolc évre vonatkoznak. Bizony, hatalmas ütemű fejlődés. Kézenfekvő volt tehát a kérdés, hogyan győzik a nagy forgalom lebonyolítását. — A növekvő feladatokkal természetesen csak úgy tudunk megbirkózni, hogy állandóan fejlődik az állomás, korszerűbbé válik a felszerelés és az irányítás, nagyobb szerep jut a gépeknek. Mit jelent ez a gyakorlatban? Nagyot nőtt, új pályákkal, rakodókkal bővült az állomás területe. Kikerültek a forgalomból a pö- fügő, füsttengert árasztó mozdonyok. A be- és kirakodást 70 százalékban gépek végzik A gépesített rakodórészlegen most új, különleges szállítószalagot szerelnek fel, amellyel közvetlenül fogják átrakni a keskeny vágányú kocsikból a széles vágányúakba az árut. Mert egy vasúti gócpont amúgy is komplikált működését itt még bonyolultabbá teszi az a körülmény, hogy a velünk szomszédos országok vasúti hálózatának vágányai keskenyebbek. Dzsanajev forgalomirányító homloka redőkbe fut. Gyűlnek az állomáson a fedett vagonok. A rakodó- munkások nem győzik a munkát. Nyitott kocsi pedig nincs. Vesztegelnek a daruk. Megbomlik a munkaritmus. Holovaty eivtárs, a ciernai állomás forgalomirányítójának asztalán megszólal a telefon. Dzsanajev beszél. Sürgősen nyitott kocsikat kér. Holovaty intézkedik. Pár óra múlva ott a hosszú, nyitott vagonokból álló szerelvény. A tétlenkedő daruk acélkarjai munkába lendülnek. Ezúttal Dzsanajevet hívják — Záhonyból. Üres, zárt vagonokra van szükségük. Dzsanajev utasítja Markanics szerelvényösszeállítót. Munkába lendül egy egész gépezet A tola- tómözdony ide-oda futkos, mígnem összeáll a 70 szabadon levő vagon. A szerelvény a Tisza hídján dübörög. Záhonyban elégedettek. AZ ATADASI IRODÁBAN az együttműködés is a legközvetlenebb. Itt ugyanis a szomszédos állomások áruátvevőkkel képviseltetik magukat. Varga Gedeon csapi műszakvezető ezúttal Szögyényi József záhonyi és Lihvar Ondrei ciernai átvevővel végzi a szolgálatot. A szokásos munkát egy látogatás szakítja félbe. Két moszkvai elvtárs érdeklődik rakományuk iránt, öt versenyló van útban a Budapesten megtartandó ügető verseny re. Már itt kellett volna lenniük. Varga Gedeon megérti a csapat trénerének aggodalmát. Intézkedik is, hogy tisztázzák, hol rekedt meg a kényes, de sürgős szállítmány. Most a vasúton múlik, hogy a szovjet paripák ne maradjanak le a versenyről. Az ügetőpályán tőlük függ majd az eredmény... Azután ismét fuvarlevelek kerülnek a műszakvezető asztalára. Az export-import hagyományos cikkei szerepelnek rajtuk. Az egész vezérmű akkora, mint egy kisebbszerű asztal. Nikkeles fémvonalak jelzik rajta a rendezőpark vágányait. Köztük kis nyílások és kapcsolók vannak'. Berta Antal, a rendezőpark ügyeletese figyelmesen nézi a vezérmű kapcsolótábláját. Az egyik vonalnál kigyullad a zöld fény. Az ügyeletes kapcsol, megnyomja lábbal az asztal alatt levő pedált, az adókészülék kapcsolóját, és utasítást ad a tolatással kapcsolatos további műveletre. Kertész József kocsi vezető a mozdonyon átveszi az utasítást és ugyancsak az adóv'evő készülék útján jelenti az utasítás teljesítését. Ebből a kis, alig néhány négyzetméternyi helyiségből, amely az állomás nyugati szegélyén van, irányítja a forgalmi szolgálat ügyeletese az exportszerelvények összeállítását. Mellette az útnak Indítandó vagonok jegyzéke, előtte a kapcsolótábla. Berta Antal minden figyelmét feladatára összpontosítja. Nem könnyű dolog összeállítani egy hosszú, több tucat vagonból álló szerelvényt. Ügyesen kombinál, úgy irányítja a manőverezést, hogy egyetlen perc se vesz- szen kárba. ITT NINCS MUNKASZÜNET, itt egy percre sem áll le az élet, akár a szív érverése, amely az emberek barátságát hevíti. Este ki- gyúinak a három határállomás fényei. Távolból nézve összeolvadnak, eggyé ötvöződnek, mint azok a célok és törekvések, amelyek a baráti szocialista országok dolgozóit egyesítik. Lusztig Károly Egyre fejlődik Raho vár oska arculata. A szovjet hatalom győzelme után szebbnél szebb házak épültek. Képünkön: egy szolgáltatóház. J. Roska fejy, Ü j élet A vinohradovói kerületben ezekben a napokban sokat tesznek az ideológiai munka megélénkííéséért. A kerületi pártbizottság mindenek előtt nagy súlyt fektet az SZKP KB jubileumi téziseinek népszerűsítésére. A vinohradoviói kerületben az ukrán lakosság mellett nagy számban laknak magyarok is. A múltban az ukralkodó osztályok a dolgozók megosztására törekedtek és inkább ellenségeskedést szítottak a különböző nemzetiségű lakosság között. Ezért aztán az ukrán Olesnik (melynek földművesei ma az Új Élet Kolhozba tömörültek) és a Népek Barátsága Kolhozba egyesülő Verbőc és Feketepatak magyar községek lakosai területünk felszabadulása előtt semmilyen kapcsolatot sem tartottak fenn, bár szomszédok voltak. Nem fordult elő például, hogy ólesniki fiatal Verbőcről vagy Feketepatakról nősült volna, vagy fordítva. Jelenleg a két kolhoz szorosan együttműködik, az ifjúság gyakran találkozik. Kölcsönösen látogatják a klubban megtartott rendezvényeket, szoros sportkapcsolatokat tartanak fenn. Gyakran találkoznak a gépkezelők, a kolhoztagok a határban, pihenéskor. Ilyenkor elbeszélgetnek, örülnek egymás sikereinek, kicserélik munkatapasztalatukat így mélyülnek a kapcsolatok a különböző nemzetiségű falvak között a vinohradovói kerületben. A közelmúltban az Üj Élet és a Népek Barátsága Kolhoz apraja-nagyja találkozott a két gazdaság határán elterülő tölgyes tisztásán. Itt tartották meg az internacionalista barátság ünnepét. Meg kell állapítani, hogy az Üj Élet Kolhoz (pártszervezeti titkár Szkudár Jurij) és a Népek Barátsága Kolhoz (pártszervezeti titkár Ljub- ka Fegyir) alapos előkészítő és szervező munkát fejtettek ki. Az ünnepség minden részletét jó előre megbeszélték. Az ünnepségre mindkét részről zászlókkal és transzparensekkel díszített gépkocsikon és motorkerékpárokon érkeztek a kolhozisták. Az ácsolt színpad fölött ukrán és magyar nyelven az internacionalista barátságot éltető jelmondat volt olvasható. A Szovjetunió állami lobogóján kívül a szövetségi köztársaságok zászlóit lobogtatta a szél. Megkapó élmény volt a két gazdaság tagságának találkozása. Simon János, a Népek Barátsága Kolhoz elnöke kenyérrel, sóval üdvözölte az ólesniki szomszédokat. Ukrán és magyar köszöntők hangzottak el. Az ünnepélyességet növelte az is, hogy sokan népviseletben jöttek el a találkozóra. Ez még színesebbé, szebbé tette az ünnepséget. A kerületi pártbizottság és a kerületi tanács végrehajtó bizottságának nevében az egy begyül téliét Iszajev Nyi- kolaj elvtárs, a pártbizottság osztályvezetője üdvözölte, majd a Szovjet és az Ukrán SZSZK himnuszait az összevont fúvószenekar játszotta el. A két kolhozelnök — Vataman Dmitro és Simon János — részletesen beszámoltak arról, hogyan teljesíti a két gazdaság a jubileumi vállalásokat. Az egész napon át tartó ünnepség keretén belül felléptek a kolhozok műkedvelő együttesei. Az ukrán, magyar, orosz dalok mesz- sze szálltak a tisztás fölött, hirdetve a népek barátságát. A műsor színvonalas volt. a közönség nagy tapssal jutalmazta a szereplőket. A részvevők a két kolhoz sportolóinak mérkőzésein szurkolhattak. Szép és felejthetetlen napot töltöttek együtt a kolhozisták, s meghívott üzemek képviselői És minden bizonnyal ez az esemény nem marad következmények nélkül. A szomszédok barátsága még jobban megszilárdul és a kölcsönös kapcsolatok még inkább elmélyülnek. Vladimir Mihály A gazda Másként nem is tudnám őt bemutatni: hatalmas, erős termetű, barna férfi, tekintete makacs, átható. Ha ott állsz előtte, rád néz, de nem lopva, hanem nyíltan, végigpásztáz tetőtől talpig — * ha mondjuk betessékel magához, ügyed add elő gyorsan, s hagyd a felesleges dolgokat, az idő itt aranyat ér Ilyen hát Jurij Alekszeje- vics Halusz, a rahovszki járás „Peres Travnja” Kolhozának elnöke, akit errefelé egyszerűen a család nevén, Halusznak szólítanak. Ismerkedem Halusz gazdaságával. A kolhoz legfőbb jövedelemforrása az állat- tenyésztés. Közeledem a major felé, az első brigád bejáratához érek. — Hová-hová? — kérdi az ügyeletes. — A majorba. — Engedélye van? Más kolhozokban bárki bármikor bemehet a majorba, ki is tiltaná? De itt, Halusznál ex tlA bejárat mellett telefon. Az engedélyt tüstént megkapom. A három tehénistállót egymás mellé tervezték, építették. Az egyik négyszekciós, 200 férőhelyes, nemrég készült el. A fejő- nők munkáját — az etetést, fejést, alomtakaritást — teljesen gépesítették. A tehénistállók mellett öt borjúneveiő áll, s közülük kettőt — mely egyenként 150 faorjú hizlalására alkalmas — különleges állatorvosi rendelővel is felszereltek. Odébb van a mesterséges megtermékenyítő, az elkülönítő, a korszerű technikával felszerelt takarmánykeverő. A kolhoz egyik pontján 12 gép és traktor központi garázsa valamint egy javító-szerelő műhely, kovács- műhely, asztalosrészleg, fűrésztelep és villanytelep áll. Itt nem szükséges a falu egyik végéből a másikba menni a javító-szerelő műhelytől a kovácsokig. Lám e kis városka létrehozása is Halusz érdeme. A kolhozt 1940-ban szervezték. Halusz 1952 óta látja el az elnöki teendőket. A könyvelőség okmányaiból összehasonlításképpen csupán a két utóbbi esztendő bevételi adatait vettem ki. 1985-ben 436 ezer 900, 1966- ban 530 ezer 800 rubel volt a bevételük. Ezenbelül az állattenyésztés 65-ben 324 ezret, 1966-ban 334 ezer 400 rubelt hozott. Az állattenyésztés főként azért növekszik, és erősödik, mert Halusznál csaknem minden évben másféléves takarmány készlet van. Olyan földek kerültek annak idején a kolhozhoz, amilyeneket még az ellenségének se kívánna az ember. És milyen gazdaság van ezeken a földeken! Jurij Alekszejevics mellét két kitüntetés dísziti — a Le- nin-rend és a Munka Vörös Zászló érdemrendje. Elismerések a hősies munkáért. A kolhoz fejlődik és egyre erősíti a fegyelem. Reggel 8 órakor felbúg a sziréna, mint a gyárakban és az emberek munkába állnak. Későn jövővel nem lehet találkozni. Az ebédszünetnek Is megvan a maga ideje. A munkanap pontosan este 8-kor ér véget Itt tehát „tói"-,,1g“ dolgoznak. Munkahelyét senki egy percre sein hagyja el. Ezért is győzedelmeskedik ez a kolhoz: minden munkát Időben, jó minőségben végeznek, épp úgy, mint egy üzemben. Itt minden kolhoztag büszke a gazdaságra. így beszélnek: „Nekünk, e kolhoz tagjainak nem szabad hátul kullogni." Ez helyes is. De nem az önteltség vezérli ezeket az embereket. Vajon minden ilyen gördülékenyen megy Halusznál, vajon soha nincs baj a fegyelemmel? Előfordulnak bizonyos esetek itt is. Egyszer Vaszilij Fjodorovics Gudz, az egyik brigád vezetője telefonált. Sürgősen traktort és silókombájnt kért. Kiküldték. A brigádvezető azonban nem volt ott a helyszínen. Keresték — nem találták. A gép állt Jurij Alekszejevics elbeszélgetett a brigádvezetővel. — Kihivatta a traktort? — Igen. — És maga hol volt, miért nem biztosította a munkát? — Otthon voltam, meghagytam az üzenetet. Az elnök rendelkezett: számítsák ki a traktorvezető és a szerelő állásának költségeit. Kiszámolták. Gudz az állásért 13 rubel 58 kopeket fizetett be a kolhoz pénztárába. A kolhozban mindenütt szemmel látható az emberekről való gondoskodás, az egészségükkel, létükkel való törődés. Van ebben az állattenyésztő városkában egy munkásszálló, összkomfortos. őszintén szólva egyik-másik járási székhely szállodáját össze sem lehet hasonlítani ennek a szállónak a szobáival. A majorban berendeztek egy speciális orvosi rendelőt is. Van Itt gyógyvíz, zuhanyo- , zó, légfűrdő és sok egyéb létesítmény. Épül az állat- tenyésztők klubja. Természetesen nem lenne helyes feltételezni azt, hogy Halusz mindenről egyedül, egyszemélyben dönt. Nem, ő mindig és mindenről tanácskozik. Elsősorban a pártszervezettel, s a kolhozt irányító elvtársaival. Ha kell, tanácskozik a fejőnővel, a borjúgondozónővel, a pásztorral, a gépkezelővel Szemtanúja voltam annak, amint Jurij Alekszejevic-- hosszasan kérdezősködő! t egy szerelőtől egyik vagy másik traktor előnyeiről. Ellőtte, ax asztalon traktorokról szóló könyvek feküdtek, melyeket bizonyosan elejétől végig áttanulmányozott az elnök. De neki hallania kellett a gyakorlati szakember szavait, hogy dönteni tudjon: melyik traktorra lenne szüksége a gazdaságnak, a leginkább. Nyugtalan lélek, sohasem ismeri a nyugalmat. Menynyi mindent megtett már, s mi minden áll még előtte?! Jurij Alekszejevics Halusz magában talán még kevésnek is tartja tetteit ahhoz mérten, amit kötelességének érez a szovjet hatalom Iránt; az iránt a hatalom Iránt, amely földjük és sorsuk gazdáivá tette az egykori zselléreket, s erőt adott nekik az új élet építéséhez! Viktor Glausklii