Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-04 / 261. szám

IV. A nagy október é§ a világforradaSmi mozgalom Elvtársak! Október vihara hatalmas lánggá változtatta a forradalom szikráját. Az októberi forradalom óta el­telt félévszázad meggyőzően szemléltette e forradalom óriási nemzetközi jelentősé­gét Az elmúlt évek alatt megváltozott a világ egész arculata, s ez a változás rendkívül nagy mértékben október és eszméinek hatá­sára, a szocializmus győzelmé­nek hatására következett be. A szovjet állam megszüle­tésével a munkásosztály és az imperialista burzsoázia egy­más ellen vívott harca új jelleget öltött, fő területe a két szembenálló társadalmi­gazdasági rendszer közötti harc lett. A félévszázados harc folya­mán alapvetően megváltoztak a világ erőviszonyai. Már az emberiség egyharmada a szo­cializmus útjára lépett. Be­fejezéshez közeledik a gyar­mati rabság rendszerének összeomlása: a hajdani gyar­matbirodalmak romjain több mint 70 új állam keletkezett. A tőke országaiban óriási erővé vált a szervezett mun­kásmozgalom, s befolyása ezeknek az országoknak egész politikai életében fontos té­nyező. Nagy lendületet vetet­tek a demokratikus mozgal­mak, amelyekben a lakosság széles rétegei részt vesznek. Ezeknek a változásoknak az eredményeként már nem az imperializmus, hanem a szo­cializmus, az imperialistaelle­nes erők határozzák meg a társadalmi fejlődés fő tartal­mát és új irányát. A szocializmus sikerei mint háttér, még világosabbá te­szik, hogy a kapitalizmus nem tudja megoldani az em­beriség előtt álló alapvető problémákat. A kapitalizmus számtalan bajt és szenvedést okoz a néptömegeknek. Az imperializmus agresszív hábo­rúkat szül. Napjainkban belőle ered a világméretű termonuk­leáris konfliktus veszélye. Az imperializmus a hibás azért, hogy a két világháborúban az emberek tízmilliói vesztet­ték életüket. Az imperializ­mus az oka annak, hogy ha­talmas összegeket fordítanak fegyverkezési hajszára, a tö­megpusztító fegyverek létre­hozására. Az imperializmus akadályozza, hogy már most felhasználjuk a tudomány és a technika által feltárt óriá­si lehetőségeket és segítsé­gükkel likvidáljuk az éhsé­get, a nyomort és a betegsé­geket. Az a fél évszázad, amely októbertől bennünket elvá­laszt, a kapitalizmus egyre mélyülő általános válságának, a népek szemében az imperia­lizmus lelepleződésének, be­folyása aláaknázásának fél évszázada. Az imperializmus azonban nem teszi le a fegy­vert, erős és ravasz ellenfél. Az osztályharc nyomására az imperializmus manővere­zik részleges engedményeket tesz, széles körben alkalmaz­za a szociális demagógiát. Az imperializmus, miután elvesz­tette gyarmatait, ravaszabb és kifinomultabb módszereket kezd alkalmazni más népek kizsákmányolására. A forradalmi mozgalom öntudatos résztvevői számol­nak az ellenfél táborában mutatkozó ilyen jelenségek­kel, figyelembe veszik, mi­lyen bonyolult körülmények között folyik napjainkban az osztályharc és a felszabadító harc, a leghatékonyabb uta­kat jelölik meg e harc szá­mára, igyekeznek egységes imperialistaelienes frontban tömöríteni erőiket. Az utóbbi évtizedekben a forradalmi folyamat valóban világméreteket öltött. Nincs olyan térsége földünknek, ahol ilyen vagy olyan formá­ban ne bontakozott volna ki harc a társadalmi és nemze­ti felszabadulás ügyéért. Meg­valósulóban van Lenin jósla­ta arról, hogy a kapitalizmus elleni harcban egységes folya­matban egyesülnek a legkü­lönbözőbb erők és mozgalmak. A szocialista és a haladó eszmék világméretű diadalá­hoz még sok kemény harcra és türelmes munkára van szükség. De jogos a meggyő­ződés, hogy a jelenlegi sza­kasz hatalmas lépést jelent előre ezen az úton, s méltó helyet foglal el az emberiség­nek a haladásért, a szabad­ságért és a szocializmusért vívott harcában. E szakasz legjellemzőbb és legfontosabb vonása a szocia­lista világrendszer sikeres fej­lődése. A nemzetközi mun­kásosztály és az összes forra­dalmi erők joggal látják ben­ne saját nagyszerű vívmá­nyukat, kimagasló eredményü­ket. A szocialista országok több­ségében húsz év alatt igen nagy eredményeket mutatott fel a gazdasági és kulturális építőmunka, nagyot fejlődtek a társadalmi viszonyok és a szocialista demokrácia. A szo­cialista világrendszer elvi sikere — amit különösen alá kell húzni — az új típusú vi­szony kialakulása azon álla­mok között, amelyekben győ­zött a szocialista rend. A szocialista országok test­véri kapcsolatai a népek nö­vekvő kölcsönös bizalmára és tiszteletére támaszkodnak, s alapjuk a szocialista interna­cionalizmus. Az élet azt mu­tatja, hogy a szocialista kö­zösség keretein belül mind­egyik ország a legkedvezőbb lehetőségeket nyeri saját szu- verénitása és függetlensége megerősítéséhez, s ugyanakkor élvezi mindazokat az előnyö­ket. amelyeket a kölcsönös se­gélynyújtás és az elvtársi tá­mogatás nyújt. A szocialista világrendszer fejlődésének egész tapasztalata — beleértve nagy vívmányait és nehézségeit is — arról be­szél, hogy a szocialista forra­dalom egy sor országban ki­vívott győzelmével az új tí­pusú kapcsolatok önmaguktól nem alakulnak ki. A szocialis­ta országok új, bonyolult prob­lémákkal kerülnek szembe, le kell küzdeniük a kapitalista múlt súlyos maradványait, helyt kell állniuk a soraik megbontására irányuló impe­rialista mesterkedésekkel szemben. A testvérpártok együttes erő­feszítése jelentős eredménye­ket ért el a szocialista közös­ség megerősitésében. Mind. egyik nemzet visz valami sa­játosságot az új élet építésé­nek közös ügyébe. Mi nagyra értékeljük minden nép hozzá­járulását, minden marxista- leninista párt hozzájárulását a szocializmus nemzetközi kin­csestárához. Az élet sokrétűsé­gét kifejezésre juttató erőfe­szítések összességéből születik meg a világszocializmusnak az a nagy tapasztalata, amely az egész emberiség vívmánya. A szocialista közösségről és az annak fejlődésével kapcso­latos problémákról szólva nem hallgathatjuk el azt, ami vala­mennyiünket mélyen aggaszt. A Kínai Népköztársaságban kialakult helyzetről van szó. A forradalom győzelme Kínában rendkívül nagy jelentőségű volt. Mély befolyást gyakorolt Ázsia és Afrika valamennyi országában a nemzeti felsza­badító, valamint a forradalmi mozgalom fejlődésére. Sajnos, Mao Ce-tung cso­portjának az utóbbi években folytatott soviniszta, nagyha­talmi irányvonala jelentős ká­rokat okoz a szocializmus ügyének Kínában. Ez az irány, vonal, amely a szocialista vi­lágrendszer és a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gének az aláaknázására irá­nyul, ellentétes a népek for­radalmi harcának az érdekei­vel. A kínai események végleg feltárták a KKP egVes veze­tőinek eszmei-politikai csőd­jét. Ugyanakkor ezek az ese­mények azt is megmutatták, hogy a szocializmus igen rö­vid idő alatt és a legbonyo­lultabb körülmények között gyökeret tudott ereszteni eb­ben az országban, meg tudta nyerni a széles tömegeket. Pontosan ez a magyarázata annak az állhatatos harcnak, amelyet a Kínai Kommunista Párt legjobbjai, a kínai nép élenjáró erői folytatnak a szo­cializmus vívmányainak meg­őrzéséért. A kínai kommunistáknak, a kínai népnek van mit megvé­denie, van miért harcolnia. A kínai kommunisták fő irány­vonala, amelyet a KKP 1956- ban tartott VIII. kongresszusa dolgozott ki a szocializmus felépítésének irányvonala. A tervszerű gazdasági fejlesztés­nek és a „nép anyagi és kul­turális szükségletei maximális kielégítésének” irányvonala ez. Mint a kongresszus határoza­tai hangsúlyozták: irányvonal „a demokratikus élet fejleszté­sére” a „nagy Szovjetunióval és az összes népi demokratikus országokkal való örök és meg­bonthatatlan testvéri barát­ságra” Hisszük, hogy a jelenlegi kí­nai események történelmileg átmeneti szakaszt jelentenek az ország fejlődésében. Hisz- szük, hogy a nehézségek el­lenére a szocializmus ügye győzedelmeskedik a Kínai Népköztársaságban. Elvársak! Az az út, amelyen a szocialista országok halad­nak, a megfeszített munka és a tevékeny harc útja. Tudjuk, hogy sok a tennivaló, nagyok a feladatok amelyeknek meg­oldása megköveteli a testvér­pártok és a népek közös erő­feszítéseit. A Szovjetunió Kom­munista Pártja és az egész szovjet nép erejét nem kímél­ve tevékenykedik a szocialista világrendszer megerősítésén, e világrendszer új győzelmei érdekében. Engedjék meg. hogy az egész szovjet nép nevében forrón üdvözöljem az új életet építő testvérnépeket! Első üdvözlő szavaink a Vi­etnami Demokratikus Köztár­saság hős népét illetik, amely fegyverrel védelmezi szabad­ságát és függetlenségét, szo­cialista vívmányait. Forrón üdvözöljük Bulgária, Csehszlovákai, Jugoszlávia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lengyelor­szág, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köz­társaság és Románia népeit, amelyek bizton haladnak elő­re a szocializmus zászlaja alatt. Üdvözöljük a kínai és az al­bán népet, amely azért har­col, hogy országában megma­radjanak a szocialista vívmá­nyok. Valamennyi szocialista ál­lam népének a legnagyobb si­kereket kívánjuk nemes mun­kájukban! Elvtársak! Az imperializmus ellen küzdő erők között fon­tos helyet foglal el a fejlett kapitalista államok munkás- osztálya, amely a világimpe­rializmus erődéiben vívja küz­delmét. A fejlett kapitalista országokban működő munkás- mozgalom minden nehézség el­lenére fáradhatatlanul gyűjti erejét, új tapasztalatokat sze­rez. A sztrájkok gyakran egész országokat fognak át. A mun­kásosztály egyre gyakrabban éri el követeléseinek kielégíté­sét. Ezek a követelések pedig egyre távolabb mutatnak, egy­re radikálisabbá lesznek s a monopóliumok gazdasági és politikai teljhatalma ellen ví­vott harc programjává növik ki magukat. A munkásosztály győzelmé­hez vezető úton a fő akadály sorainak megosztottsága volt és ma is az. Ámde a munkás- mozgalom minden tapasztalata azt bizonyítja, hogy az egység létfontosságú szükségesség. Ez a tapasztalat meggyőz arról, hogy a szocialisták és kom­munisták közötti nézeteltéré­seknek nem szabad gátolniok a munkásosztály sorainak ösz- szefogását a monopóliumok, a háború veszélye ellen. A kom­munistaellenes állásponton megrögződött jobboldali szo­ciáldemokrata vezetők ooliti- kája ellenére fokozódik az egységre való törekvés és sok országban már bizonyos sike­rek mutatkoznak ezen a téren. Az októberi forradalom óta eltelt ötven év egyik fő sajá­tossága a nemzeti felszabadító mozgalom egyesülése a mun­kásosztály harcával egy egy­séges forradalmi áradatban. A volt gyarmatok másfél milliárd lakosa függetlenné vált és a politikai élet színte­rére lépett. Ez kibővítette a világot átfogó forradalmi moz­galom kereteit. A forradalmi erők élcsapa­ta, a forradalmi folyamat egy­séggondolatának zászlóvivő­je: a nemzetközi kommunista mozgalom. A kommunista mozgalom 50 év alatt óriási utat tett meg. Amíg 1917-ben mindössze né­hány százezer kommunista volt a világon, napjainkban 88 kommunista, és munkáspárt soraiban 50 millió harcos tö­mörül. Óriási jelentőségű tény hogy Nyugat-Európában, ahol több mint százmillió munkás és alkalmazott él, olyan kom­munista pártok fejlődtek ki, amelyek országos politikai erő­vé váltak. Az októberi forradalom ju­bileumának napján e szavak­kal fordulunk azokhoz a kom­munistákhoz, forradalmárok­hoz, akik börtönben sínylőd­nek, megtorlásoktól szenved­nek: szívünk veletek van, ked­ves testvéreink és barátaink! Meggyőződésünk, hogy sem­miféle megpróbáltatás nem törheti meg a kommunistákat, semmiféle akadály nem állít­hatja meg a kommunista mozgalom fejlődését. A kommunizmus hatalmas erővé vált, eszméi győzelme­sen hatnak világszerte. A kom­munisták tetteikkel vívták ki, hogy a társadalmi haladás él­csapatának szerepét töltik be, hogy a munkásosztály, min­den dolgozó érdekeinek leg­következetesebb harcosai. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy olyan erős és agya­fúrt ellenfelet, mint az impe­rializmus, csak úgy lehet le­győzni, ha a határozottság es a fenntartás nélküli harckész­ség mellett a józan politikai számítást, a hidegvérűséget és az állhatatosságot állítjuk ve­le szembe. A kommunisták olyan stra­tégiát állítanak szembe ezzel az ellenféllel, amely az or­szágon belüli és nemzetközi erőviszonyok tudományos elemzésére támaszkodik. A jelen körülmények kö­zött különösen nagy jelentő­ségű az imperializmus pölf.i- kája és ideológiája elleni harc kibontakoztatása minden vonalon. Ahhoz, hogy sikere­sen szembeszálljanak az im­perializmussal, necsak visz- Szaverjék támadásait, hanem újabb vereségeket is mérje­nek rá, a kommunistáknak, a forradalmároknak óriási ener­giára van szükségük, moz­gósítaniuk kell az erőket a harc minden fő vonalán. A kommunista pártok az ideológiai munkában látják annak elengedhetetlen felté­telét, hogy sikeresen küzdje­nek a tömegek megnyeréséért, az antiimperialista front erő­sítéséért. Pártunk a maga részéről továbbra is fokozza erőfeszítéseit annak érdeké­ben, hogy visszaverje az anti- kommunizmust, lelepleződjél: az imperializmus egész poli­tikája és ideológiája. Az osztályharc eddigi ta­pasztalataiból minden ország kommunistái azt a következ­tetést vonják le, hogy az előt­tünk álló nehéz feladatok megoldásának igen fontos elő­feltétele a világ összes test­vérpártjai harcos együttműkö­désének, összefogásának és kölcsönös akcióinak a fokozá­sa. A világkommunizmus csak akkor érheti el nagy céljait, ha egységes nemzetközi moz­galomként lép fel. Ma vala­mennyiünk számára fontos akcióink állandó összehango­lása nemzetközi méretekben. A „világ proletárjai egye­süljetek!” jelszó — amely a munkásosztály forradalmi harcának hajnalán hangzott fel —, ma valamennyi anti­imperialista erő összefogására szólít. Meggyőződésünk, hogy mozgalmunk további összefo­gása minden testvérpárt lét- fontosságú érdeke. Magától értetődik, hogy minden párt­nak megvannak a maga fel­adatai, minden párt az adott helyzetnek megfelelő harci formákat és módszereket al­kalmaz. Minden párt a teljes függetlenség és önállóság alapján teszi ezt. Mégis vala­mely párt harcának ereje, eredményessége nemcsak attól függ, milyen sikereket ér el saját országában, hanem a többi testvérpárt sikereitől, a kommunista mozgalom vala­mennyi csapata együttműkö­désének mérvétől és mélysé­gétől is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az internacio­nalizmus elvétől való elté­rés, az olyan kísérletek, hogy mozgalmunk egyes csapatai­nak érdekeit szembeállítsák a forradalmi harc közös felada­taival és a nemzeti elzárkó­zás jelenségei elkerülhetetle­nül a kommunisták állásait gyengítik az osztályellenség­gel szemben. Nagy megelégedéssel állapít­juk meg, hogy az SZKP állás­pontja teljes mértékben egye­zik a testvérpártok túlnyomó többségének az álláspontjával, amelyek határozottan síkra szállnak sorainknak a mar­xizmus—leninizmus elvi alap­ján való összefogásáért. Ma már teljesen világos, hogy a testvérpártok többsé­ge szükségesnek tartja egy új nemzetközi tanácskozás összehívását. Pártunk teljes mértékben támogatja ezt a gondolatot, és kész mindent megtenni a kommunisták újabb világtalálkozójának sikeréért. Az SZKP a maga tevékeny­ségét, tapasztalatait mindig a kommunista világmozgalom tevékenységének és tapaszta­latainak szerves részeként fogta fel és fogja fel ma is. Az SZKP a testvérpártokkal fennálló törhetetlen barátság­ból, harci szövetségből min­dig erőt, lelkesedést merített a harchoz és a munkához. Engedjék meg, elvtársak, hogy pártunk nevében a leg­őszintébben köszönetét mond­jak a testvérpártoknak, min­den kommunistának, a szov­jet nép iránti barátságiikért, a kommunizmus felépítéséért vívott harcunk támogatásáért. V. A léniái külfiolíéiliája Elvtársak! Nagy alkotómunkánkban, a szocializmus és a kommuniz­mus építése számára kedvező feltételek létrehozásában nagy szerepet játszik külpolitikánk. A nagy október győzelme valóban forradalmi változások kezdetét jelentette a nemzet­közi viszonyokban. A nem­zetközi küzdőtéren először je­lent meg olyan állam, amely a népek elnyomása és leigázá­sa imperialista politikájával, a gyarmati kizsákmányolás, az erőszak és a rablóháborúk politikájával szembeállította a népek szabadsága és független, sége védelmének politikáját, a béke megvédésének politi­káját, az imperialista agresz- szorok visszaverésének politi­káját. E két ellentétes irány­zat harca már fél évszázada folyik. A szovjet állam lenini kül­politikájának jellege, legfon­tosabb ismérvei a szocialista társadalmi rendszer egész jel­legéből származnak. A forra­dalom vívmányait kell védel­mezni — ezt a feladatot tűz­te Lenin nyomban október győzelme után a szovjet kül­politika elé. A szovjet állam külpolitiká­ja változatlanul ezen a lenini útmutatáson alapul. Védel­mezni október vívmányait, meghiúsítani a szocializmus hazája ellen irányuló imperia­lista mesterkedéseket, megte­remteni a szükséges feltétele­ket a kommunista társadalom felépítése számára: ez kül­politikánk fő feladata. Külpolitikánk internaciona­lista jellegű, mert a szovjet nép érdekei egybeesnek vala­mennyi ország dolgozóinak az érdekeivel. Államunk- félévszázados tör­ténelmének lapjaira a forra­dalmi internacionalizmus sok nagyszerű példáját írtuk. E lapokon láthatjuk, milyen ékes formában mutatkozott meg a fiatal szovjet Oroszor­szág szolidaritása Németor­szág és Magyarország felkelt proletariátusával, sok tény tanúsítja a hosszú éveken át rvújtott segítséget annak a harcnak, amelyet a kínai nép az imperializmus és a reak­ció ellen vívott. Felejthetet­len a forradalmi Spanyolor­szággal való fegyverbarátság dicső eposza is. Évszázadok sem homályosíthatják el né­pünk felszabadító hőstettét a Nagy Honvédő Háborúban, amikor a szovjet emberek millióinak élete árán kivi­vőit győzelem sok országot mentett meg a fasiszta rab­ságtól. Nehéz lenne túlbe­csülni annak a kitartó harc­nak a jelentőségét, amelyet a Szovjetunió a háború utáni időszakban az igazságos és de­mokratikus békéért és min­denekelőtt a független, új né­pi demokratikus államok vé­delmében folytatott. Minden nép, a nagy és kis népek egyenjogúságának, igazi elismerése az a megin­gathatatlan demokratikus alap, amelyre a világ minden országával és minden álla­mával kialakított kapcsola­tainkat építjük. A szovjet köztársaság in­gadozás nélkül elismerte min­den nép önrendelkezési jogát, azt a jogukat, hogy maguk döntsenek sorsukról. A Szovjetunió a lenini út­mutatást követve, mindenkor a népek demokratikus jogai­nak, szabadságának és függet­lenségének fáradhatatlan har­cosa volt. Végül van még egy alapve­tő elvi jelentőségű vonás, amely a szovjet állam külpo­litikáját jellemzi: ez a kül­politika a béke, a népek ba­rátsága és biztonságának a következetes politikája. Államunk története an­nak az állhatatos, szakadat­lan harcnak a története, ame­lyet az imperialisták agresz- szív politikája ellen folytat­tunk, annak a harcnak a története, amelynek célja a népek megszabadítása a há­ború bajaitól. Nyomban a for­radalom győzelme után az új munkás—paraszt hatalom a lenini békedekrétum formá­jában békét javasolt minden ország kormányának és népé­nek, igazságos, annexióktól ér jóvátételektől mentes békét. Amikor a világot már fe­nyegette a fasiszta agresszió, a Szovjetunió állhatatosan harcolt a kollektív biztonság rendszerének megteremtéséért, amely megakadályozhatta vol­na a második világháborút. Amikor a nukleáris fegyver és rakéták megjelenése különö­sen időszerűvé tette az új világháború megakadályozá­sának feladatát, a Szovjet­unó konkrét tervvel lépett fel a szigorú nemzetközi el­lenőrzés mellett történő álta­lános és teljes leszerelésért. Elvtársak, ezek külpolitikai irányvonalunk fő vonásai. Ez az irányvonal Lenin vezetése alatt formálódott ki, s a párt határozataiban továbbfejlesz­tette őket. Ez a lenini irány­vonal a Szovjetunió külpoli­tikájának állandó, elvi alap­ja. Külpolitikánknak a követ­kező évekre vonatkozó alap­vető irányát és feladatait az SZKP XXIII. kongresszusa dolgozta ki. Mi tántoríthatat- lanul tartjuk magunkat a kongresszus megállapításaihoz a nemzetközi küzdőtéren foly­tatott gyakorlati tevékenysé­günkben. Számításba véve azt a ha­talmas történelmi szerepet, amelyet az emberiség sorsá­ban a szocialista világrendszer játszik, pártunk és kormá­nyunk kötelességének tartja, hogy mindent elkövessen a szocialista országok nagy kö­zössége hatalmának és ösz- szeíorrottságának erősítéséért. A Szovjetunió az utóbbi években új barátsági, együtt­működési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződést írt alá a Német Demokratikus Köz­társasággal, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, Mongóliá­val, Bulgáriával és Magyar- országgal. Mi nagyra értékel­jük a testvéri barátságnak ezeket az okmányait. Gazdag tartalmuk a kapcsolatainkban elért új, magasabb fokot tük­rözi. (Folytatás az 5. oldalon) Elvtársak! A szovjet nép nagy tetteket és hősi cseleke­deteket vitt véghez ötven év platt A fél évszázad határán (Folytatás a 2. oldalról) még nagyobb távlatok nyílnak meg előttünk. Meggyőződé­sünk, hogy országunknak kö­vetkező második ötvenéves időszakát is világtörténelmi jelentőségű új vívmányok te­: szik emlékezetessé. Az a for­radalmi láng, amelyet októ- ■ bér gyújtott az emberi szi- i vekben, bevilágítja a jövőbe, . a kommunizmus felé vezető • utunkat

Next

/
Thumbnails
Contents