Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-04 / 261. szám
IV. A nagy október é§ a világforradaSmi mozgalom Elvtársak! Október vihara hatalmas lánggá változtatta a forradalom szikráját. Az októberi forradalom óta eltelt félévszázad meggyőzően szemléltette e forradalom óriási nemzetközi jelentőségét Az elmúlt évek alatt megváltozott a világ egész arculata, s ez a változás rendkívül nagy mértékben október és eszméinek hatására, a szocializmus győzelmének hatására következett be. A szovjet állam megszületésével a munkásosztály és az imperialista burzsoázia egymás ellen vívott harca új jelleget öltött, fő területe a két szembenálló társadalmigazdasági rendszer közötti harc lett. A félévszázados harc folyamán alapvetően megváltoztak a világ erőviszonyai. Már az emberiség egyharmada a szocializmus útjára lépett. Befejezéshez közeledik a gyarmati rabság rendszerének összeomlása: a hajdani gyarmatbirodalmak romjain több mint 70 új állam keletkezett. A tőke országaiban óriási erővé vált a szervezett munkásmozgalom, s befolyása ezeknek az országoknak egész politikai életében fontos tényező. Nagy lendületet vetettek a demokratikus mozgalmak, amelyekben a lakosság széles rétegei részt vesznek. Ezeknek a változásoknak az eredményeként már nem az imperializmus, hanem a szocializmus, az imperialistaellenes erők határozzák meg a társadalmi fejlődés fő tartalmát és új irányát. A szocializmus sikerei mint háttér, még világosabbá teszik, hogy a kapitalizmus nem tudja megoldani az emberiség előtt álló alapvető problémákat. A kapitalizmus számtalan bajt és szenvedést okoz a néptömegeknek. Az imperializmus agresszív háborúkat szül. Napjainkban belőle ered a világméretű termonukleáris konfliktus veszélye. Az imperializmus a hibás azért, hogy a két világháborúban az emberek tízmilliói vesztették életüket. Az imperializmus az oka annak, hogy hatalmas összegeket fordítanak fegyverkezési hajszára, a tömegpusztító fegyverek létrehozására. Az imperializmus akadályozza, hogy már most felhasználjuk a tudomány és a technika által feltárt óriási lehetőségeket és segítségükkel likvidáljuk az éhséget, a nyomort és a betegségeket. Az a fél évszázad, amely októbertől bennünket elválaszt, a kapitalizmus egyre mélyülő általános válságának, a népek szemében az imperializmus lelepleződésének, befolyása aláaknázásának fél évszázada. Az imperializmus azonban nem teszi le a fegyvert, erős és ravasz ellenfél. Az osztályharc nyomására az imperializmus manőverezik részleges engedményeket tesz, széles körben alkalmazza a szociális demagógiát. Az imperializmus, miután elvesztette gyarmatait, ravaszabb és kifinomultabb módszereket kezd alkalmazni más népek kizsákmányolására. A forradalmi mozgalom öntudatos résztvevői számolnak az ellenfél táborában mutatkozó ilyen jelenségekkel, figyelembe veszik, milyen bonyolult körülmények között folyik napjainkban az osztályharc és a felszabadító harc, a leghatékonyabb utakat jelölik meg e harc számára, igyekeznek egységes imperialistaelienes frontban tömöríteni erőiket. Az utóbbi évtizedekben a forradalmi folyamat valóban világméreteket öltött. Nincs olyan térsége földünknek, ahol ilyen vagy olyan formában ne bontakozott volna ki harc a társadalmi és nemzeti felszabadulás ügyéért. Megvalósulóban van Lenin jóslata arról, hogy a kapitalizmus elleni harcban egységes folyamatban egyesülnek a legkülönbözőbb erők és mozgalmak. A szocialista és a haladó eszmék világméretű diadalához még sok kemény harcra és türelmes munkára van szükség. De jogos a meggyőződés, hogy a jelenlegi szakasz hatalmas lépést jelent előre ezen az úton, s méltó helyet foglal el az emberiségnek a haladásért, a szabadságért és a szocializmusért vívott harcában. E szakasz legjellemzőbb és legfontosabb vonása a szocialista világrendszer sikeres fejlődése. A nemzetközi munkásosztály és az összes forradalmi erők joggal látják benne saját nagyszerű vívmányukat, kimagasló eredményüket. A szocialista országok többségében húsz év alatt igen nagy eredményeket mutatott fel a gazdasági és kulturális építőmunka, nagyot fejlődtek a társadalmi viszonyok és a szocialista demokrácia. A szocialista világrendszer elvi sikere — amit különösen alá kell húzni — az új típusú viszony kialakulása azon államok között, amelyekben győzött a szocialista rend. A szocialista országok testvéri kapcsolatai a népek növekvő kölcsönös bizalmára és tiszteletére támaszkodnak, s alapjuk a szocialista internacionalizmus. Az élet azt mutatja, hogy a szocialista közösség keretein belül mindegyik ország a legkedvezőbb lehetőségeket nyeri saját szu- verénitása és függetlensége megerősítéséhez, s ugyanakkor élvezi mindazokat az előnyöket. amelyeket a kölcsönös segélynyújtás és az elvtársi támogatás nyújt. A szocialista világrendszer fejlődésének egész tapasztalata — beleértve nagy vívmányait és nehézségeit is — arról beszél, hogy a szocialista forradalom egy sor országban kivívott győzelmével az új típusú kapcsolatok önmaguktól nem alakulnak ki. A szocialista országok új, bonyolult problémákkal kerülnek szembe, le kell küzdeniük a kapitalista múlt súlyos maradványait, helyt kell állniuk a soraik megbontására irányuló imperialista mesterkedésekkel szemben. A testvérpártok együttes erőfeszítése jelentős eredményeket ért el a szocialista közösség megerősitésében. Mind. egyik nemzet visz valami sajátosságot az új élet építésének közös ügyébe. Mi nagyra értékeljük minden nép hozzájárulását, minden marxista- leninista párt hozzájárulását a szocializmus nemzetközi kincsestárához. Az élet sokrétűségét kifejezésre juttató erőfeszítések összességéből születik meg a világszocializmusnak az a nagy tapasztalata, amely az egész emberiség vívmánya. A szocialista közösségről és az annak fejlődésével kapcsolatos problémákról szólva nem hallgathatjuk el azt, ami valamennyiünket mélyen aggaszt. A Kínai Népköztársaságban kialakult helyzetről van szó. A forradalom győzelme Kínában rendkívül nagy jelentőségű volt. Mély befolyást gyakorolt Ázsia és Afrika valamennyi országában a nemzeti felszabadító, valamint a forradalmi mozgalom fejlődésére. Sajnos, Mao Ce-tung csoportjának az utóbbi években folytatott soviniszta, nagyhatalmi irányvonala jelentős károkat okoz a szocializmus ügyének Kínában. Ez az irány, vonal, amely a szocialista világrendszer és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének az aláaknázására irányul, ellentétes a népek forradalmi harcának az érdekeivel. A kínai események végleg feltárták a KKP egVes vezetőinek eszmei-politikai csődjét. Ugyanakkor ezek az események azt is megmutatták, hogy a szocializmus igen rövid idő alatt és a legbonyolultabb körülmények között gyökeret tudott ereszteni ebben az országban, meg tudta nyerni a széles tömegeket. Pontosan ez a magyarázata annak az állhatatos harcnak, amelyet a Kínai Kommunista Párt legjobbjai, a kínai nép élenjáró erői folytatnak a szocializmus vívmányainak megőrzéséért. A kínai kommunistáknak, a kínai népnek van mit megvédenie, van miért harcolnia. A kínai kommunisták fő irányvonala, amelyet a KKP 1956- ban tartott VIII. kongresszusa dolgozott ki a szocializmus felépítésének irányvonala. A tervszerű gazdasági fejlesztésnek és a „nép anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének” irányvonala ez. Mint a kongresszus határozatai hangsúlyozták: irányvonal „a demokratikus élet fejlesztésére” a „nagy Szovjetunióval és az összes népi demokratikus országokkal való örök és megbonthatatlan testvéri barátságra” Hisszük, hogy a jelenlegi kínai események történelmileg átmeneti szakaszt jelentenek az ország fejlődésében. Hisz- szük, hogy a nehézségek ellenére a szocializmus ügye győzedelmeskedik a Kínai Népköztársaságban. Elvársak! Az az út, amelyen a szocialista országok haladnak, a megfeszített munka és a tevékeny harc útja. Tudjuk, hogy sok a tennivaló, nagyok a feladatok amelyeknek megoldása megköveteli a testvérpártok és a népek közös erőfeszítéseit. A Szovjetunió Kommunista Pártja és az egész szovjet nép erejét nem kímélve tevékenykedik a szocialista világrendszer megerősítésén, e világrendszer új győzelmei érdekében. Engedjék meg. hogy az egész szovjet nép nevében forrón üdvözöljem az új életet építő testvérnépeket! Első üdvözlő szavaink a Vietnami Demokratikus Köztársaság hős népét illetik, amely fegyverrel védelmezi szabadságát és függetlenségét, szocialista vívmányait. Forrón üdvözöljük Bulgária, Csehszlovákai, Jugoszlávia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság és Románia népeit, amelyek bizton haladnak előre a szocializmus zászlaja alatt. Üdvözöljük a kínai és az albán népet, amely azért harcol, hogy országában megmaradjanak a szocialista vívmányok. Valamennyi szocialista állam népének a legnagyobb sikereket kívánjuk nemes munkájukban! Elvtársak! Az imperializmus ellen küzdő erők között fontos helyet foglal el a fejlett kapitalista államok munkás- osztálya, amely a világimperializmus erődéiben vívja küzdelmét. A fejlett kapitalista országokban működő munkás- mozgalom minden nehézség ellenére fáradhatatlanul gyűjti erejét, új tapasztalatokat szerez. A sztrájkok gyakran egész országokat fognak át. A munkásosztály egyre gyakrabban éri el követeléseinek kielégítését. Ezek a követelések pedig egyre távolabb mutatnak, egyre radikálisabbá lesznek s a monopóliumok gazdasági és politikai teljhatalma ellen vívott harc programjává növik ki magukat. A munkásosztály győzelméhez vezető úton a fő akadály sorainak megosztottsága volt és ma is az. Ámde a munkás- mozgalom minden tapasztalata azt bizonyítja, hogy az egység létfontosságú szükségesség. Ez a tapasztalat meggyőz arról, hogy a szocialisták és kommunisták közötti nézeteltéréseknek nem szabad gátolniok a munkásosztály sorainak ösz- szefogását a monopóliumok, a háború veszélye ellen. A kommunistaellenes állásponton megrögződött jobboldali szociáldemokrata vezetők ooliti- kája ellenére fokozódik az egységre való törekvés és sok országban már bizonyos sikerek mutatkoznak ezen a téren. Az októberi forradalom óta eltelt ötven év egyik fő sajátossága a nemzeti felszabadító mozgalom egyesülése a munkásosztály harcával egy egységes forradalmi áradatban. A volt gyarmatok másfél milliárd lakosa függetlenné vált és a politikai élet színterére lépett. Ez kibővítette a világot átfogó forradalmi mozgalom kereteit. A forradalmi erők élcsapata, a forradalmi folyamat egységgondolatának zászlóvivője: a nemzetközi kommunista mozgalom. A kommunista mozgalom 50 év alatt óriási utat tett meg. Amíg 1917-ben mindössze néhány százezer kommunista volt a világon, napjainkban 88 kommunista, és munkáspárt soraiban 50 millió harcos tömörül. Óriási jelentőségű tény hogy Nyugat-Európában, ahol több mint százmillió munkás és alkalmazott él, olyan kommunista pártok fejlődtek ki, amelyek országos politikai erővé váltak. Az októberi forradalom jubileumának napján e szavakkal fordulunk azokhoz a kommunistákhoz, forradalmárokhoz, akik börtönben sínylődnek, megtorlásoktól szenvednek: szívünk veletek van, kedves testvéreink és barátaink! Meggyőződésünk, hogy semmiféle megpróbáltatás nem törheti meg a kommunistákat, semmiféle akadály nem állíthatja meg a kommunista mozgalom fejlődését. A kommunizmus hatalmas erővé vált, eszméi győzelmesen hatnak világszerte. A kommunisták tetteikkel vívták ki, hogy a társadalmi haladás élcsapatának szerepét töltik be, hogy a munkásosztály, minden dolgozó érdekeinek legkövetkezetesebb harcosai. A tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan erős és agyafúrt ellenfelet, mint az imperializmus, csak úgy lehet legyőzni, ha a határozottság es a fenntartás nélküli harckészség mellett a józan politikai számítást, a hidegvérűséget és az állhatatosságot állítjuk vele szembe. A kommunisták olyan stratégiát állítanak szembe ezzel az ellenféllel, amely az országon belüli és nemzetközi erőviszonyok tudományos elemzésére támaszkodik. A jelen körülmények között különösen nagy jelentőségű az imperializmus pölf.i- kája és ideológiája elleni harc kibontakoztatása minden vonalon. Ahhoz, hogy sikeresen szembeszálljanak az imperializmussal, necsak visz- Szaverjék támadásait, hanem újabb vereségeket is mérjenek rá, a kommunistáknak, a forradalmároknak óriási energiára van szükségük, mozgósítaniuk kell az erőket a harc minden fő vonalán. A kommunista pártok az ideológiai munkában látják annak elengedhetetlen feltételét, hogy sikeresen küzdjenek a tömegek megnyeréséért, az antiimperialista front erősítéséért. Pártunk a maga részéről továbbra is fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy visszaverje az anti- kommunizmust, lelepleződjél: az imperializmus egész politikája és ideológiája. Az osztályharc eddigi tapasztalataiból minden ország kommunistái azt a következtetést vonják le, hogy az előttünk álló nehéz feladatok megoldásának igen fontos előfeltétele a világ összes testvérpártjai harcos együttműködésének, összefogásának és kölcsönös akcióinak a fokozása. A világkommunizmus csak akkor érheti el nagy céljait, ha egységes nemzetközi mozgalomként lép fel. Ma valamennyiünk számára fontos akcióink állandó összehangolása nemzetközi méretekben. A „világ proletárjai egyesüljetek!” jelszó — amely a munkásosztály forradalmi harcának hajnalán hangzott fel —, ma valamennyi antiimperialista erő összefogására szólít. Meggyőződésünk, hogy mozgalmunk további összefogása minden testvérpárt lét- fontosságú érdeke. Magától értetődik, hogy minden pártnak megvannak a maga feladatai, minden párt az adott helyzetnek megfelelő harci formákat és módszereket alkalmaz. Minden párt a teljes függetlenség és önállóság alapján teszi ezt. Mégis valamely párt harcának ereje, eredményessége nemcsak attól függ, milyen sikereket ér el saját országában, hanem a többi testvérpárt sikereitől, a kommunista mozgalom valamennyi csapata együttműködésének mérvétől és mélységétől is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az internacionalizmus elvétől való eltérés, az olyan kísérletek, hogy mozgalmunk egyes csapatainak érdekeit szembeállítsák a forradalmi harc közös feladataival és a nemzeti elzárkózás jelenségei elkerülhetetlenül a kommunisták állásait gyengítik az osztályellenséggel szemben. Nagy megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az SZKP álláspontja teljes mértékben egyezik a testvérpártok túlnyomó többségének az álláspontjával, amelyek határozottan síkra szállnak sorainknak a marxizmus—leninizmus elvi alapján való összefogásáért. Ma már teljesen világos, hogy a testvérpártok többsége szükségesnek tartja egy új nemzetközi tanácskozás összehívását. Pártunk teljes mértékben támogatja ezt a gondolatot, és kész mindent megtenni a kommunisták újabb világtalálkozójának sikeréért. Az SZKP a maga tevékenységét, tapasztalatait mindig a kommunista világmozgalom tevékenységének és tapasztalatainak szerves részeként fogta fel és fogja fel ma is. Az SZKP a testvérpártokkal fennálló törhetetlen barátságból, harci szövetségből mindig erőt, lelkesedést merített a harchoz és a munkához. Engedjék meg, elvtársak, hogy pártunk nevében a legőszintébben köszönetét mondjak a testvérpártoknak, minden kommunistának, a szovjet nép iránti barátságiikért, a kommunizmus felépítéséért vívott harcunk támogatásáért. V. A léniái külfiolíéiliája Elvtársak! Nagy alkotómunkánkban, a szocializmus és a kommunizmus építése számára kedvező feltételek létrehozásában nagy szerepet játszik külpolitikánk. A nagy október győzelme valóban forradalmi változások kezdetét jelentette a nemzetközi viszonyokban. A nemzetközi küzdőtéren először jelent meg olyan állam, amely a népek elnyomása és leigázása imperialista politikájával, a gyarmati kizsákmányolás, az erőszak és a rablóháborúk politikájával szembeállította a népek szabadsága és független, sége védelmének politikáját, a béke megvédésének politikáját, az imperialista agresz- szorok visszaverésének politikáját. E két ellentétes irányzat harca már fél évszázada folyik. A szovjet állam lenini külpolitikájának jellege, legfontosabb ismérvei a szocialista társadalmi rendszer egész jellegéből származnak. A forradalom vívmányait kell védelmezni — ezt a feladatot tűzte Lenin nyomban október győzelme után a szovjet külpolitika elé. A szovjet állam külpolitikája változatlanul ezen a lenini útmutatáson alapul. Védelmezni október vívmányait, meghiúsítani a szocializmus hazája ellen irányuló imperialista mesterkedéseket, megteremteni a szükséges feltételeket a kommunista társadalom felépítése számára: ez külpolitikánk fő feladata. Külpolitikánk internacionalista jellegű, mert a szovjet nép érdekei egybeesnek valamennyi ország dolgozóinak az érdekeivel. Államunk- félévszázados történelmének lapjaira a forradalmi internacionalizmus sok nagyszerű példáját írtuk. E lapokon láthatjuk, milyen ékes formában mutatkozott meg a fiatal szovjet Oroszország szolidaritása Németország és Magyarország felkelt proletariátusával, sok tény tanúsítja a hosszú éveken át rvújtott segítséget annak a harcnak, amelyet a kínai nép az imperializmus és a reakció ellen vívott. Felejthetetlen a forradalmi Spanyolországgal való fegyverbarátság dicső eposza is. Évszázadok sem homályosíthatják el népünk felszabadító hőstettét a Nagy Honvédő Háborúban, amikor a szovjet emberek millióinak élete árán kivivőit győzelem sok országot mentett meg a fasiszta rabságtól. Nehéz lenne túlbecsülni annak a kitartó harcnak a jelentőségét, amelyet a Szovjetunió a háború utáni időszakban az igazságos és demokratikus békéért és mindenekelőtt a független, új népi demokratikus államok védelmében folytatott. Minden nép, a nagy és kis népek egyenjogúságának, igazi elismerése az a megingathatatlan demokratikus alap, amelyre a világ minden országával és minden államával kialakított kapcsolatainkat építjük. A szovjet köztársaság ingadozás nélkül elismerte minden nép önrendelkezési jogát, azt a jogukat, hogy maguk döntsenek sorsukról. A Szovjetunió a lenini útmutatást követve, mindenkor a népek demokratikus jogainak, szabadságának és függetlenségének fáradhatatlan harcosa volt. Végül van még egy alapvető elvi jelentőségű vonás, amely a szovjet állam külpolitikáját jellemzi: ez a külpolitika a béke, a népek barátsága és biztonságának a következetes politikája. Államunk története annak az állhatatos, szakadatlan harcnak a története, amelyet az imperialisták agresz- szív politikája ellen folytattunk, annak a harcnak a története, amelynek célja a népek megszabadítása a háború bajaitól. Nyomban a forradalom győzelme után az új munkás—paraszt hatalom a lenini békedekrétum formájában békét javasolt minden ország kormányának és népének, igazságos, annexióktól ér jóvátételektől mentes békét. Amikor a világot már fenyegette a fasiszta agresszió, a Szovjetunió állhatatosan harcolt a kollektív biztonság rendszerének megteremtéséért, amely megakadályozhatta volna a második világháborút. Amikor a nukleáris fegyver és rakéták megjelenése különösen időszerűvé tette az új világháború megakadályozásának feladatát, a Szovjetunó konkrét tervvel lépett fel a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett történő általános és teljes leszerelésért. Elvtársak, ezek külpolitikai irányvonalunk fő vonásai. Ez az irányvonal Lenin vezetése alatt formálódott ki, s a párt határozataiban továbbfejlesztette őket. Ez a lenini irányvonal a Szovjetunió külpolitikájának állandó, elvi alapja. Külpolitikánknak a következő évekre vonatkozó alapvető irányát és feladatait az SZKP XXIII. kongresszusa dolgozta ki. Mi tántoríthatat- lanul tartjuk magunkat a kongresszus megállapításaihoz a nemzetközi küzdőtéren folytatott gyakorlati tevékenységünkben. Számításba véve azt a hatalmas történelmi szerepet, amelyet az emberiség sorsában a szocialista világrendszer játszik, pártunk és kormányunk kötelességének tartja, hogy mindent elkövessen a szocialista országok nagy közössége hatalmának és ösz- szeíorrottságának erősítéséért. A Szovjetunió az utóbbi években új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést írt alá a Német Demokratikus Köztársasággal, Csehszlovákiával, Lengyelországgal, Mongóliával, Bulgáriával és Magyar- országgal. Mi nagyra értékeljük a testvéri barátságnak ezeket az okmányait. Gazdag tartalmuk a kapcsolatainkban elért új, magasabb fokot tükrözi. (Folytatás az 5. oldalon) Elvtársak! A szovjet nép nagy tetteket és hősi cselekedeteket vitt véghez ötven év platt A fél évszázad határán (Folytatás a 2. oldalról) még nagyobb távlatok nyílnak meg előttünk. Meggyőződésünk, hogy országunknak következő második ötvenéves időszakát is világtörténelmi jelentőségű új vívmányok te: szik emlékezetessé. Az a forradalmi láng, amelyet októ- ■ bér gyújtott az emberi szi- i vekben, bevilágítja a jövőbe, . a kommunizmus felé vezető • utunkat
