Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-26 / 280. szám
Társadalmat formáló erő SZABOLCS MMBMoafcinnifaiWMil*Vrr ~rnn m n<nriiiii<iw—m——| almagondja — országos gond! A következő években súlyosodhat a helyzet a minisztériumok segítsége nélkül Hogy van az, hogy egy dolgozó, aki történetesen kommunista, egymaga nem képes beavatkozni a dolgok menetébe, de együttesen, a társakkal — formáló erő. Mitől kapcsolódnak össze a kis egyéni energiák? Mi teszi tényezővé, erővé az egyes küzdő emberek cselekvését? Aki a kérdéseket sorra feltette, tapasztalt közéleti ember, politikai munkás — napi sikerek és kudarcok szinte diagnózis szerű boncolga- tója. Elmondta, hogy az egyik munkahelyen évekig fásultság, közöny sorvasztot. ta a közszellemet, mindenki csak annyit csinált, és annyit töprengett, ami a napi kiszabott munkához kívánatosnak látszott. Ezen a munkahelyen soha semmi nem történt, soha semmi nem hozta lázba az embereket, gépiesen tolták a napokat, egyiket a másik után. Semmi meglepő nem volt abban, hogy ez a munKa- hely az ott dolgozó párttagoknak is ennyit jelentett. Látszólag minden rendben volt. A taggyűléseket megtartották, a formáknak eleget tettek. Olykor bírálat is elhangzott, Igaz jelentéktelen dolgokról, és erőtlenül. Komolyabb vizsgálódás után kiderült, ez a „langyos” munkahely a gazdasági vezetés gépiessége, a fagyos „mikroklíma” és egyéb problémák miatt szinte a végpontra taszította az emberek közérzetét S ezen a szám szerint elég tekintélyes pártszervezet sem tudott változtatni. Miért? Mert a párttagok külön-külön élték a maguk életét, erejükhöz, hevülékenységükhöz mérten vették fel a küzdelmet, hiányzott a kommunista közösség együttes elhatározása, a cél, amely egyesíti, megduplázza a kis egyéni energiákat. Egy-egy munkahely intenzitását, elevenségét, csupán egy-két tényezőből nem lehet megmagyarázni. Sok dolog adja ezek titkát, ami mégis lényeges, minőségileg számottevő: ez a pártszervezet milyensége. A párt- szervezetek egy része nehezen tud kommunista közösséggé fejlődni. A mag legtöbb helyen megvan, —ez leginkább a pártvezetőségből áll. Ez a többnyire tevékeny mag nem tudja azonban kiterjeszteni a hatósugarát, maga vállalja és végzi az egész kommunista közösségre méretezett munkát. A korábbi időszakban köz. ismertek voltak a Nyíregyházi Ingatlankezelő Vállalat vezetési problémái, amelyek a vállalat egész belső rendjére kihatottak. Jó ideig tehetetlen volt a pártszervezet is, a párttagok egy része azzal foglalkozott: hogy áll a vezetők közötti „mérkőzés.” A pártszervezet erőtlennek bizonyult, nem tudta kioperálni a fekélyt. A közösségnek éppen az az ismertető jegye, hogy közösen elhatároz, kitűz feladatokat, a kollektíva segítsé gével neveli a tagjait és a kívülállókat. Egyáltalán nem elviseli, hanem hat a környezetére. A Nyíregyházi Építő és Szerelő Vállalat évek óta kínlódott a tervek teljesítésével, nagy gondot okozott a dolgozók fegyelmezetlensége is. Nagyon is reális fejlődés eredményeként ma már elérik, hogy az épületeket határidőre, sőt határidő előtt át tudják adni. A pártszervezet nem akarja kisajátítani a sikereket, de vitathatatlan, a kommunista közösség nagy-nagy erőfeszítése, és kollektív munkája is benne van az eredményekben. De a gépjavító vállalatnál dolgozó kommunisták is „többes számban” beszélhetnek az új gyártmányok sikeréről, a belső tartalékok feltárásáról, melyek nem születtek meg maguktól, s a pártszervezettől függetlenül. Hasonlóan a VAGÉP-nél, ahol éppen a pártszervezet — nem pedig néhány kommunista — vette kezébe az új gyártmányok, a fűrészgép, az infra- szárító, a speciális targonca, vagy a ma már országos „karrier” előtt álló szállító- berendezések dolgát. Ezek száraz termelési kifejezések, de sok száz és ezer dolgozó kenyerével függnek össze, s optimista közérzetről, jó politikai légkörről is tanúskodnak. Nincs olyan műszer, amely kimutatná, egy-egy munkahelyen milyen változások formálója a pártszervezet. Nem túlzás talán azt mondani, a pártszervezetek vezetőségeinek a legnagyobb feladatuk, közösséget formálni a párt- szervezet tagságából, önmagától ez nem alakul ki. Ha hiányzik a közös program, amely minden kommunistához közel áll, ha elszigeteli önmagát a tevékenykedő „mag”, nem lelkesít az eszme, a holnap öröme, — a pártszervezet nem lesz kollektív erő. Érdemes elgondolkozni azon. mit kellene tenni az olyan kollektívában, ahol még szétforgácsolódnak az energiák, hogy a kezdeményezések, gondolatok a közösségében felerősödjenek, cselekvő erővé váljanak. Páll Géza Az utóbbi három hónapban miniszteri tárgyalóasztaloktól a gyúmoicsösker- tekig, politikai, közgazdasági lapoktól a televízióig mindenki foglalkozott már a szabolcsi alma problémáival. E hét derekán a legnagyobb felvásárló szerv, a SZÖVOSZ felügyelő bizottsága a helyszínen, Vásáros- naményban tárgyalt az almaügyről. Nem az idei problémát jöttek megoldani, ez időben sem a legjobbkor lenne már, másrészt ez nem a felügyelő bizottság feladata. Tapasztalatot gyűjtöttek, hogy jövőre és azután miként lehetne kevesebb zökkenővel végezni a felvásárlást, értékesítést. Most a nagy munka utolsó negyedében, amikor még elevenek a problémák, sőt jócskán vannak megoldatlanok is, aktuális volt az ismerkedés. Számítoltunk a nagy termésre és mégis.» Bizonyos országos szervek próbálták az elmúlt hetekben azt bizonygatni, hogy azért lett ilyen nagy gond a szabolcsi almából, mert rossz volt a termésbecslés. Tény, hogy egyharmaddal vagy egynegyeddel több az alma, mint ahogy a nyár elején becsülték. Azonban az aszály harmadik hónapjában, augusztus végén még dió nagyságú volt a jonatán. Vártuk nagyon a szeptemberi esőt, ami meghizlalta az almát, de előre felelősséget vállalni ezért vajon lehetett volna? A probléma mindjárt más színt kap, ha tudjuk, hogy a Göngyölegellátó Vállalat november 20-ig az eredetileg tervezett ládát sem szállította le, hogy a HUNGAROFRUCT még mindig nem vette át az eredeti mennyiséget. A Vásá- rosnaményban gyártott ládák több mint háromnegyedét az ország más megyéibe szállítják. A MÁV nem tudott elegendő vagont adni. A négy-öt évvel ezelőtt tervezett tárolóknak csak egy töredéke épült fel. Ez a termés nem véletlen volt, erről már évekkel ezelőtt beszéltünk, azt is tudjuk, hogy négy-öt év múlva duplája lesz a jelenleginek. 4 kereskedelem mulasztásai Az almát leszedték mindenütt. ' Ami a termelőket illeti szinte maradéktalanul teljesítették feladtukat. Évek óta mondjuk: amilyen menyiségben és minőségben megterem a fán az alma, úgy jusson el a fogyasztóhoz. Ez a vágy az idén a szokásosnál is rosszabbul sikerült. A kereskedelem szerint mintegy 3000 vagon almát tudnak a közeli napokban még felvásárolni. Jelenleg a kereskedelmi igényeknek megfelelő alma talán ennél már nem sokkal több. De a pálinkának való almagarmadák ott sorakoznak minden kertben. Szeptember végén, október elején ez a több ezer vagon alma még piacképes volt. Elhangzott a tanácskozáson, hogy az első felvásárolt mennyiségeknek 60—70 százalék exportminőség volt, a novemberi felvásárlásban pedig már csak 30—35 százalék. Még fokozza a problémát, hogy a nagy termés ellenére sem lehet az egész országban olcsó almát kapni. Ami a szabolcsi üzletekben 2,50 forintért kapható, ugyanez a minőség egyes dunántúli iparvidéken 5—6 forint. Hogy ez így van, ebben közrejátszik bizonyos vállalati érdek, egyéni prémium. Ilyenkor — a fogyasztók érdekében és nép- gazdasági érdekből is — nem ártana az ottani vállalatok önállóságába beleszólni és ha úgy tetszik a nyakukra vinni az olcsó almát, még akkor is, ha kevesebb lenne a nyereségük és a személyi prémium. Az alma nem rúdacél, de még nem is száraz bab, hogy eltegyük jövőre. Ha megtermett, élvezze az egész ország! Az még valahogy megmagvarázható, hogy nem lehet kapni valamilyen iparcikket, amit le sem gyártott az ipar, de Komlón, vagy Dévavá- nyán nehezen értik meg, hogy náluk miért nincs az olcsó szabolcsi almából, amit itt ezer vaftonszámra pálinkának zúznak össze. Megállapították a tanácskozáson, hogy az eddigi módszerrel és felkészültséggel még nagyobb veszélybe kerülhet a következő években az egyre fokozódó szabolcsi almatermés felvásárlása. Még a télen országos tanácskozást kell tartani Szabolcsban, ahol a mező- gazdaságitól. a kül- és belkereskedelmi, a közlekedés- ügyi minisztériumig mindenkinek vállalni kell a ráeső feladatot, természetesen a megye szövetkezeteinek és állami gazdaságainak, is. Az értékesítés problémájának súlya elsősorban itt érződik, de a megoldás országos feladat. termelni tudunk — de ez még «evés Vannak tervek tárolók s építésére. Több évi huzavona után megkezdték az almatároló II. építését. A kereskedelemnek ennél sokkal többet kell építeni.. A termelőszövetkezeteknek is. Mindig lesz olyan minőségű alma, ami közvetlen fogyasztásra alkalmatlan, ezért a konzerviparnak is többet kell vállalni a probléma megoldásából. Kellenek helyi aszalók és szeszfőzdék, de csak ezzel nem tudjuk feldolgozni a hulló és egyéb ipari almát. A szabolcsi vasúti rakodó állomások többsége olyan, hogy öt-hat vontató már tumultust okoz. Bekötő utak kellenek, hogy megtermett minőségben kerüljön vagonba az alma. A szükséges ládát Szabolcsban kell legyártani. Jó feldolgozógépek kellenek. Van probléma, van mit megtárgyalni. A szabolcsi parasztok, kertészek megtanultak almát termelni. Van erőnk ahhoz is, hogy a fáról leszedjük. A termelési gondokat szinte saját erőből meg oldjuk, de nem így az értékesítést. A szabolcsiak almája, az ország almája is, legyen hát a gond is közös. J Jobb ■ kiskereskedelmi ellátás A földművesszövetkezeti kiskereskedelmi boltok forgalma jelentősen emelkedett. Élelmiszerből például közel 15 százalékom a/ emelkedés az elmúlt év azonos 'dőszakához viszonyítva Javult a lakosság zöldséggyümölcs ellátása is. melyet elsősorban a helyi árualapok fokozottabb feltárása, és azt követő felvásárlás tett lehetővé. A zöldség-gyümölcs szakboltok forgalmában — a bázishoz viszonyítva — közel 27 százalékos az emelkedés. Tüzelőből és építőanyagból 118 és fél millió forint volt, a vásárlás 2! millióval több mint az elmúlt év első háromnegyed évében. A telepek összesen 21 066 darab tüzelőutalványt váltottak be. Mosógépből 1944 daraobal, televíziós készülékből 1949 darabbal, tűzhelyből 1543 darabbal adtak el többet. Még nagyobb lett volna a forealom. ha az fmsz-eket építőanyagból, járművekből, hűtőszekrényből, sodronyfo-atból bútorból gáztűzhelyből és vízmelegítő boy]érből jobban el tudták volna látni. ííéprsílilí a S7ahá?7tniin(<át a cipőgvárban Teljesen gépesítik a szabászmunkát a jövőben a Nyíregyházi Cipőipari Vállalatnál. A jelenlegi egy gép csupán felerészben helyettesíti a fizikai munkát, új gépüket azonban még ebben m negyedévben üzembe helyezik. Csikós Balázs Uj bölcsőde nyílt Nyíregyházán, a megyei kőrhig szomszédságában. Hamm. i. teiv. A többiek maradtak Pesten... Tíz év változásai — és egy fiatalember — Három építészt kért a megye, meg is voltunk, de a másik kettő pes)i gyerek volt, aztán nem akartak Szabolcsba jönni. Maradtak Pesten. Az én apám Pócs- petriben él ma is, aztán miatta mindenképpen vissza akartam jönni. Az út persze hosszú volt idáig. Tizenegy éve végezte az egyetemet Majtényi Ferenc. Akkor az elődje egy motorbiciklin végigvitte a megye 22 állami gazdaságán. Ismerkedett velük. — Kis tanyák voltak még akkor a gazdaságok, egyszerűek, mondhatnám primitívek. A műegyetemen mező- gazdasági építésről szó sem esett, ott modem építészetet tanultam. Aztán belecsöppentem a szerfás juhhodá- lyok világába. 1957-től azonban egyre többet építkeztek a gazdaságok. Akkor létesültek az első almatárolók, amelyeket ana alakítanak át hűtőkké. Ezeket az igazgatóság főmérnöke, Majtényi Ferenc is szívesen csinálta, mert szépek voltak, jók, s olyan komoly feladatot jelentettek, amilyet a fiatal mérnökök örömmel vállalnak. Az első lépések után következett a perlit. Felfigyelt Majtényi Ferenc is erre a szabolcsi találmányra, s megpróbálta alkalmazni, mert lehetőségeket látott benne. Építettek is öt-hat gyümölcstárolót — perlit- bőL — Ezeket azóta is figyelem. Az elmélet szerint például a perlit nem bírja el a vasalást, mi mégis úgy csináltuk. De az eltelt 7-8 évet kibírták, ma is nagyon stabilok. Sok munkája volt tíz év alatt, fejlődtek a gazdaságok, lassanként egyre kevesebb maradt a régi primitív tanyákból. Hogy az újdonságok közül mire a legbüszkébb? Nehezen dönti el. — Talán a mátészalkai üzemcsarnokra. Gépjavítónak építettük, de úgy hallom, azóta egy korszerű gépgyár magjává vált. Azért emlékezetes, mert az a szerkezet új volt akkor az országban mi alkalmaztuk először. Év elején alakult a MEZO- BER. Hívták, de nem akart menni. Háromszor is nemet mondott, mert nem akarta ugyanezt a nehéz utat elölről kezdeni. Aztán mégiscsak vállalta. Azóta ismerkedik a tsz- ekkel. Sokban járt, sok tapasztalata is van. Hogy állnak ezek a gazdaságok az építész szemével nézve? Fele jól, fele rosszabbul. — Ahol jól, ott az emberek többet igényelnek, a vezetők mernek tervezni, és magas színvonalú létesítményeket szeretnének. A gyengébb tsz-ek vezetői nem elég bátrak, hogy nagyobb távlatban gondolkodjanak. A beruházás máris meg változott. Nem kapják úg a pénzt a gazdaságok, mim korábban amit a felső szer vek már el is döntöttek hogy mire költsék. Maguknak kell mindezt elvégezni. S nekik kell dönteni arról i? milyen legyen az új. — Nemrég Ajakon jártunk. Épületeik primitívek, ezt akarták foltozgatni. Megmagyaráztuk nekik, hogy erre nem érdemes költeni ugyanennyiért újat lehet építeni. Jó érzés volt, hogy megértettek minket. Az viszont bosszant, ha — a megrendelő kívánsága szerint — rossz megoldásba is bele kell mennünk. | Az új rendben gazdák lettek az emberek, tagok, vezetők. Ezt ma még a beru- j házásoknál lehet a légin-1 kább érezni. — Megváltoztak az emberek, a tíz év fejlődése most látható igazán. Hogy hagyják gondolkodni őket, hát ez kihozza a felgyűlt energiákat, s régóta dédelgetett elképzeléseiket. Csak nehogy korlátozzák őket! Nehogy fékezzék! Ha tévednek, azért ők majd vállalják is a felelősséget. — Most mindenki gondolkodik, a tsz-vezető, a gazdaságok dolgozói... Ók nagyon jól tudják — és ezt mi lát- jug a tervezgetésnél, — mire van szükségük. Csak bízni kell bennük! S akkor a ma még gyengébb tsz-eknek sem kell tíz év. hogy utól- érjék a fejletteket. Kun Istváa 1961, november 26.
