Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-26 / 280. szám

A mongol nép ünnepe Egy hét a világpolitikában BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára szombaton bemutatko­zó látogatáson fogadta Mu- hieddin Mahmud rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vetet, az Iraki Köztársaság új magyarországi nagykö­vetét, aki a közelmúltban adta át megbízólevelét. MOSZKVA A KGST külkereskedelmi állandó bizottsága novem­ber 21-től 24-ig Moszkvában megtartotta ülésszakát. Az állandó bizottság elfogadta az 1968. évi munkatervet és megvitatta a KGST-orszá- gok és Jugoszlávia együtt­működésének kérdését a kül­kereskedelem területén. LONDON Szombaton és vasárnap kétnapos pihenőhöz jutnak a világ „aranyláztól” gyö­tört tőzsdéi. Nem hivatalos jelentések szerint a londoni aranytőzsdén egy hét lefor­gása alatt 300 tonna kelt el ebből a nemesfémből. TOKIO Szato japán miniszterel­nök szombaton átalakította kormányát Az előző kor­mány tagjai közül hét, köz­tük Takeo Miki külügymi­niszter megtartotta minisz­teri tárcáját 1964 óta, ami­kor Szatot miniszterelnök­ké nevezték ki, ez volt ne­gyedik kormánymódosítása. ANKARA Szombaton délelőtt Anka­rában Cevdet Sunay köztár­sasági elnök elnökletével a ciprusi konfliktus ügyében összeült a török nemzetbiz­tonsági tanács. Szombaton délelőtt Athénben is össze­hívták a görög miniszterta­nács rendkívüli ülését. Az ülés előtt Pipinelisz külügy­miniszter fogadta Rolz- Bennett-et, U Thanl szemé­lyes megbízottját Negyvenhárom évvel ez­előtt, 1924 november 26-án kiáltotta ki Mongólia nagy népi hurálja a Mongol Népköztársaságot. A mon­gol nép 1921-ben, a lenini forradalom egyik örököse­ként felkelt Idegen elnyomói ellen és kivívta függetlensé­gét, szabadságát. Ettől kezdve a világ népei nagy érdeklődéssel figyelték, mi történik az új államban? Ez volt a kérdés: sikerül-e a mongol népnek felemelnie országát a legsötétebb feu­dalizmusból, — átugorva a kapitalizmust is — a szoci­alizmusba? Jogos volt a ké­tely, hiszen Mongólia gaz­daságilag, műszakilag vég­letesen elmaradott volt. Rá­adásul a társadalmi elmara­dottság sem kedvezett a for­radalom! erők gyors érvé­nyesülésének. Mongólia népe — a Szov- jetúnló sokoldalú, testvéri támogatásával — legyőzte a legyőzhetetlennek látszó ne­hézségeket. Letelepedtek az egykori nomád pásztorok, írástudó, mind magasabb fokon kulturálódó néppé fejlődött a mongol nép. Vá­rosokat alapított, ipari köz­pontokat létesített, fejlesz­tette gazdasági életének minden szektorát. Kivirág­zott tudománya, művészete s alig valamivel több, mint egy emberöltő alatt virágzó országgá vált. Fejlődő me­zőgazdasága van, jövedel­mező állattenyésztéssel, s sokrétű speciális Iparral rendelkezik. Ez az egykor oly végtelenül elmaradott ország a szocialista orszá­gok testvéri segítségével ro­hamos léptekkel a haladó nemzetek közé emelkedett. A mai Mongólia minde­nütt ott van, ahol a békét védik, ahol a társadalmi haladás ügyét, a népek ba­rátságát és haladását szol­gálják. (F) A Biztonsági Tanács a ciprusi kérdésről Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa szombatra virradó éj­jel rendkívüli ülésre ült össze, hogy megvizsgálja a Cipruson kialakult súlyos helyzetet. Az ülésen először Zénón Rosszidesz, a Ciprusi Köz­társaság képviselője szólalt fel. Kijelentette, hogy a Ciprusi Köztársaságot a katonai megszállás veszélye fenyegeti és kérte a Bizton­sági Tanácsot, hogy siessen a katonai hatalommal nem rendelkező kis szigetország védelmére. A vitában felszólalt Nyl­kolaj Fedorenko, a Szovjet­unió képviselője. Hangoztat­ta, hogy a ciprusi kérdést maguknak a ciprusiaknak kell megoldaniok mindenfé­le külföldi beavatkozás nél­kül. Követelte a külföldi meg­szálló csapatok kivonását és a szigeten létesített katonai támaszpontok felszámolását. Az athéni katonai junta provokatív kijelentéseket tesz, hogy igazolja a kato­nai beavatkozást Cipruson — hangsúlyozta Fedorenko, majd így folytatta: a Cip­ruson most lejátszódó ese­mények szorosan kapcsolód­nak az athéni reakciós kö­rök mesterkedéseihez. E körök a szigetországot a NATO bázisává akarják vál­toztatni. Az Egyesült Álla­mok és a NATO-hatalmai? a. ciprusi feszültség növelésére törekednek, hogy felszámol­hassák a Ciprusi Köztár­saságot. Fedorenko hangsúlyozta, hogy a konfliktus kiszélesí­tése rendkívül komoly kö­vetkezményekkel járhat. Vietnami Saigon, (MTI): Dél-vietnami szabadság- harcosok szombaton haj­nalban megtámadtak egy dél-vietnami katonai tábort, Saigontól 112 kilométernyire északra. A támadás a Kam­bodzsával határos Phuoc Long tartomány fővárosa, Phuoc Bính közelében zaj­lott le, és a dél-vietnami kormány szóvivője szerint lehetséges, hogy bevezetője egy újabb partizánakciónak a fontos Loc Nirth ellen, Loc Ninh ugyancsak a kö­zelben fekszik, és körülbelül egy hónappal ezelőtt a dél­vietnami háború egyik leg­hssrsok nagyobb csatája zajlott le birtoklásáért. A közép-vietnami fennsí­kon az elmúlt 24 óra alatt még három jelentősebb összecsapás volt: pénteken — mint már jelentettük — Pleikutól északra partizá­nok megtámadtak egy ame­rikai konvojt. Pleikutól délnyugatra a negyedik amerikai hadosztály gépesí- tétt egységeit ugyancsak sza­badságharcosok ’ támadták meg, s kétórás, heves tűz- vóltás alakult ki. Kontum várostól 14 kilométernyire délnyugatra egy dél-vietna­mi milicista tábor volt par- tlzántámadás célpontja. majd a szovjet kormány ne­vében felszólította az érin­tett feleket, hogy tanúsítsa­nak mérsékletet és problé­máikat erőszak alkalmazása nélkül rendezzék. A Biztonsági Tanács szom­baton hajnalban magyar idő szerint 4,50 órakor meg­szakította munkáját, majd 8,21 órakor ismét összeült. A Biztonsági Tanács tagjai egyöntetűen felhívást hagy­tak jóvá. Ez felszólítja a ciprusi vitában érdekelt fe­leket, hogy tartózkodjanak minden olyan lépéstől, amely súlyosbítaná a hely­zetet és a békét fenyegetné. A felhívás támogatásáról biztosítja U Thant ENSZ- fŐtítkómak a ciprusi válság békés rendezését célzó erő­feszítéseit. BT-határozut a liözel>kcleti rendezésről — Nasszer beszéde — A ciprusi válság —* A font leértékelése A hét fontos fejleménye­ket hozott a közel-keleti kér­désben, amely hónapok óta a nemzetközi tárgyalások központjában áll. A Biz­tonsági Tanács csütörtökre virradóra egyhangú határo­zatot hozott Nagy-Britannia javaslata alapján. A hatá­rozat legfontosabb pontja, hogy indítványozza az izrac, li csapatok kivonását az ál­taluk megszállva tartott arab területekről. A közel- keleti rendezésnek a hatá­rozat szerint szavatolnia keli valamennyi ország politikai függetlenségét és területi sérthetetlenségét, biztosítani kell a szabad hajózást a nemzetközi vizeken és ren­dezni kell a menekültek kér dósét. A Biztonsági Tanács ha­tározatát kéthetes feszült és sok fordulatot hozó vita előzte még. A tanács össze­hívását az EAK kérte no­vember elején, mivel a Kö­zel-Keleten az izraeli maga­tartás következtében újból veszélyes helyzet alakult ki. Rögtön az első ülésen In­dia, Mali és Nigéria ter­jesztett be határozati ja­vaslatot, amely félreérthetet­len formában tartalmazta nagyjából azokat az elveket, amely később az egyhangú­lag elfogadót döntésben meg­fogalmazódtak. Ugyanekkor terjesztett be az Egyesült Államok is határozati javas­latot, amely az előbb em­lített hármas javaslathoz hasonlóan ENSZ-közvetítő kinevezését szorgalmazta, de csak általános formában be­szélt a közel-keleti helyzet­ről, anélkül, hogy egyértel­műen követelte volna a meg­szálló Izraeli csapatok visz- szavonását. A tanács vitájában az egyiptomi külügyminiszter arra mutatott rá, hogy a BT-nek minimális intézke­désként követelnie kell a csapatok kivonását. Kuz- nyecov szovjet külügymi­niszter-helyettes rámutatott a szélesebb körű katonai konfliktus veszélyére, és ar­ra, hogy a legfőbb feladat megakadályozni az agrcsz- szort abban, hogy berendez­kedjék az elfoglalt területe-­ken. Következő fordulatként Argentína és Brazília pró­bált kompromisszumot lét­rehozni az amerikai és az indiai—mali—nigériai ja­vaslat között. Majd pedig a a múlt hét végén terjesztet­te be Nagy-Britannia (amely közben helyreállította dip­lomáciai kapcsolatait ' az EAK-kal) a maga ugyan­csak kompromisszumosnak minősíthető határozati ja­vaslatát, amely az egyhan­gú döntés alapjául szolgált. Hétfőn Kuznyecov szovjet határozati javaslatot terjesz­tett elő, amely indítványoz­ta, hogy a csapatokat ha­ladéktalanul vonják vissza a Június 8. előtti vonalakra és a térség valamennyi ENSZ- tagállama számára biztosít­sák a jogot, hogy független országként, békében és biz­tonságban élhessen. Mindezek után került Sor az említett egyhangú dön­tésre. E határozat nyilván­valóan a kompromisszum számos jegyét viseli ma­gán. A leglényegesebb azonban annak kimondása, hogy a politikai rendezésre irányuló erőfeszítéseknek mindenekelőtt elő kell irá­nyozniuk az izraeli csapa­tok kivonását. A határozat megmutatta, hogy sem Wa­shingtonban, sem London, ban nem tudták többé fi­gyelmen kívül hagyni Izrael hódító politikáját támogató álláspontjuk nemzetközi elszigetelődését. Természe­tesen a szovjet vagy az említett hármas javaslat elfogadása esetén szó sem lehetne értelmezési vitáról, amire most lehetőség adód­hat. A Pravda kiemeli, hogy a határozat első lépésnek te­kinthető a megoldás terén. Azért kell küzdeni, hogy a határozatot teljesítsék, ha­ladéktalanul vonják ki az izraeli csapatokat és csirá­jában fojtsák el az izraeli körök bármiféle mesterke- i dósét, amelyek az annexló tartósítására irányulnak. A kompromisszumos dön­tés lényegéből adódik, hogy mindkét érdekelt fél talál­hat benne kifogásokat. A legnagyobb probléma Tel Aviv hónapok óta megnyil­vánuló merev agressziós po­litikája, amely a feszültség forrása. Az EAK elnökének, Nasszernak csütörtök este elhangzott beszéde lényegé­ben válasz kívánt lenni az izraeli ' erőpölitikusoknak. Nasszer hangoztatta, hogy az arab fegyveres erők most már sokkal erősebbek, mint amilyenek a háború előtt voltak. Rámutatott á politi­kai megoldás szükségességé­re, amelynek az arab orszá­gok ^lapelvelt kell tártál mainia és hangoztatta, hogy az országnak nem szabad továbbra is védekező állás­pontot elfoglalnia, az idő megérett az akcióra is. Nasszer nem tartotta kielé­gítőnek a Biztonsági Tanács k határozatát, mondván, hogy arról nem lehet vitatkozni, hogy Izraelnek ki kell vo­nulnia az összes elfoglalt te­rületekről. Nasszer elutasí­totta azt is, hogy Izrael hasz­nálja a Szuezi-csatornát és utalt a khartumi arab csúcs- értekezlet idevonatkozó ha­tározataira. Egyúttal újabb arab Csúcsértekezlet meg­tartását mondotta szüksé­gesnek. A Földközi-tenger meden­céjében á héten újabb sú­lyos válság bontakozott ki. E válság megint csak Cip­rusnak, e pozitív semleges politikát folytató szigetor­szágnak a függetlenségét so­dorja veszélybe. Mint isme- fetes, az előző héten a Gri- vasz tábornok parancsnoksá­ga alatt álló és Cipruson ál­lomásozó görög csapatok összetűztek két török falu lakosaival, s az összetűzés­nek 23 török áldozata volt. Olyan időben történt ez az összetűzés, amikor Maka- rlasz kormánya és a, ciprusi török közösség vezetői kö­zött határozott közeledés ment végbe. Ami a hosszabb ideje befagyott viszony fel- melegedését és perspektívá­ban a ciprusi rendézés meg­közelítését ígérte. Az etio-. zisz, vagyis a Görögország-1 hoz való csatlakozás lelkes híve Grivasz, aki szoros kap­csolatban áll az athéni jun­tával, jól előkészített akció-, jával ezt a folyamatot akar­ta megtorpedózni, felélesztve a nacionalista ellentéteket,. Cipruson ismét feszültté vált a helyzet, több helyen lövöl­dözésekre került sor. Eköz­ben Törökországban és Gö­rögországban katonai lépé­sek történtek A szovjet kormány nyilat­kozatban intette józanságba az érdekelt feleket. és egyúttal rámutatott arra a veszélyre, amely Ciprus ál­lami létét fenyegeti. Bár­mennyire próbálta is tagad­ni az athéni junta, hogy Grivasz támogatásával része­se a folyamat elindításának, nyilvánvaló, hogy a jobbol­dali görög rezsim fenyegeti a független Ciprust. S bár a sziget NATO-sításának terve régóta foglalkoztatja a nyu­gati hatalmakat, mégsem látták megnyugtatónak • NATO délkeleti szárnya két tagjának összecsapással fe­nyegető szembekerülését, így aztán mind az ENSZ főtitkára, mind pedig az amerikai elnök közvetítőt küldött Ankarába és Athén­ba. Ciprus kérésére a hét vé­gén ez az ügy is a Bizton­sági Tanács elé került. A hót nagyon fontos vi­lággazdasági eseménye volt a font leértékelése, amely bizonyos fokig szintén össze­függ a közel-keleti válság­gal, hiszen Anglia régi keletű fizetési mérlegbajai a szuezi csatorna bezártával váltak elviselhetetlenné. A Wilson- kormány rákényszerült erre a presztízs okokból kedvezőt­len, viszont az exporthely­zetet átmenetileg javító lé­pésre. A devalválás azonban a dolgozó osztályok rovására megy végbe, mig átmeneti nyertese a dollár' amely megerősítette, kiváltságos szerepét. Más kérdés, hogy a dollár ekként egyedül ma­rad a támadásokkal szem­ben Is, ami az USA ismert fizetési mérlegbajai miatt, nem éppen megnyugtató Wa­shington számára. NyikolaJ Amoszov: Szív és gondolat Regény Fordította: Radó György 51. Nos, csináljam meg mág­ia? Tanácskozzam, meg a többiekkel? Persze semmi újat sem mondhatok, hisz nincs mit javasolni. Az op­timális megoldást kiszámí­tani lehetetlen, mivelhogy nincs elég adatunk és töb­bet beszerezni nem is tu­dunk. És mégis... — Menjünk át az ügye­letes! szobába, ott megbeszél­jük a teendőket. Nyújtóztatják tagjaikat. Elfáradtak... Oleg és Valja élénken tárgyal valamit és úgy kezd füstölni, hogy szinte vágni lehet. Úgy lát­szik, valalvnoét cigarettát kerítettek elő. Sztyopa oldalog befelé. Érzi, hogy főnöke kitaszítot­ta és ezen nem változtathat. Téved. — Sztyepan Sztyepanovlcs, ön mért nem megy haza, mikor lejárt a szolgálata? — Onyipka mellett ülök. Még nincs jóL Kedvem volna valami go­rombaságot vágni a fejéhez, de türtőztetem magam. Egye meg a fene, hát üljön. Vezekel. .Persze, ha vezekel­ni hagyom, akkor nem áll majd rá a nyelvem, hogy elkergessem. Nincs vele ba­jom, rendes, okos fiú. De hogy bocsássam meg neki azt, hogy a betegekkel nem törődik? No jó, azt majd később. — Nos, ki mit tud java­solni? Bontsuk fel a sebet vagy várjunk? És ha vá­runk, akkor mi mást tehe­tünk még? Egy mukkot sem fognak szólni. Nem képzelem, hogy én vagyok a legokosabb. Csak épp ők már mindent megtettek, mialatt én oda­fenn diskurálgattam. Meg lehetne még ismételni az egyik vagy másik gyógy­szert, de ez aligha változtat­na a dolgon. Tudok ilyen esetekről, de a második operáció veszélye nem volt ilyen nagy. És ezenkívül — mit tagadjam — itt Szásáról van szó. Legalábbis nekem nehezebb döntenem. Ismét zúgolódnom kell orvostudo­mányunk pontatlansága' mi­att, és a kibernetikában bíz­nom — a jövőben. Unalmas. Nem is élem meg. Szamár­ság. Hát így állunk. Petro ja­vasolja: — Ismételjük meg az ösz- szes olyan szert, amely fo­kozza az alvadékonyságot.. — Gyima: — Már kétszer megismé- teltük. Minek töltsünk bele értelmetlenül? Ez sem kö­zömbös. Persze, ha nem operáljuk meg, akkor ké­sőbb megismételhetjük. Ve­gyük figyelembe, hogy reg­gelig bizonyára vérezni fog, ha ugyan nem tovább. Szerpjon közölte, hogy az állomáson a hármas és az egyes csoportból egy csepp friss vér sincs, a régi pedig nyilván ártana neki. — Hát akkor? — Hát akkor mit aján­lasz? Operáljunk? — Nem ajánlok semmit, magamnak is inamba száll a bátorság, ha a szívmeg­állásra gondolok. Egy ideig mind hallga­tunk. Nézem őket. Itt ülnek — milyen rendesek, és mi­lyen különfélék. Nem száz- százalékosak, de mégis po- zitiv hősök. Hát én? önma­gát mindenki túlértékeli. Szása szerint a jót meg a rosszat is lehet mérni, ha azt olyan bonyolult rendszer szempontjából nézi az em­ber, mint a társadalom. A keresztények úgy gondolják, hogy az úristennek van egy ilyen számológépe, amely automatikusan értékel, szá- montart és azután Jelenti az istennek, hogyan döntsön — kit hova... Sztyopa valahol Itt topog •' ajtóban.-- Mihail Ivanovics, hát 'ia megpróbálnánk a közvet '<*n átömlesztést? Mindjárt siet is hozzátenni: — Az én vércsoportom hármas, hemoglobin nyolc­van százalék, szívesen adom. Csodálkozva nézünk rá. Micsoda ötlet. Még bántó is: szóval mi mind hülyék va­gyunk, hogy erre senki sem gondolt. Van ilyen vérzés- elállltó módszer: nemcsak hogy friss vérrel, hanem egyenesen vénából vénába. Hogy semmi se sérülhessen meg, még a legkényesebb részecskék sem. Azért felej­tettük el, mert a mi klini­kánkon ez nem szokás. Tán kétszer alkalmaztuk ilyen súlyos betegeknél, ered­ménytelenül, és így köny­veltük el. Helytelenül. Né­mely klinikán nagyon dicsé­rik. Oleg nem türtőzteti ma­gát: — Éljen Sztyopa! Zseni­ális. Első örömöm elmúlt. Igen csábítónak látszott, hogy nem kell döntenünk a mű­tétről. Most már józanul mérlegelem. Mégiscsak ér­tékes ötlet. Segíthet. És ha nem, akkor se sokáig ha­laszthatjuk el fnlatta a mű­tétet. A kellemetlen csak az, hogy éppen Sztyopa ajánlot­ta. Most már kötelező az amnesztia. Ha nem veszünk is Vért tőle, még akkor is. zseniális, de ismerjük el, Ördög és pokol! — Sztyopa persze nem hogy ezt jól gondolta ki. Sajnos egyikünk se zseni* ális. Éppen ellenkezőleg. De azért te Sztyopa, ne gon­dold, hogy ezentúl annyit lóghatsz, amennyit jólesik. A beosztást én ellenőrzőm és nem fogok szemet hunyni, ebben ne reménykedjél. Nyilván megint durva va­gyok. Pedig dolgozik az úr­isten számológépe. — Hármas vércsoportú orvosunk is van elég. Ezt a kérlelhetetlen Ma­rija Vaszilljevna mondja. Igaza van, léteznek véradó^ ink, de most az elsőbbség Sztyopát illeti. Joga van rá, tőle származik az ötlet S ezenkívül nyilvánvaló hogy szüksége is van rá, — nem csak a rehabilitáci­ójáért... Saját maga előtt is. Megmutatni önmagának, hogy nem értéktelen. Kapja hát meg a teljes adagot. — Sztyepantól kell vért Venni. Reméljük, hogy sze­rencsét hoz. — És hogy Szása nem bú­iul meg tőle... Ezt Oleg fűzte hozzá. Oleg mindig talpraesett. Csak ép­pen a szellemességei nem mindig helyénvalóak. (Folytatjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents