Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-23 / 277. szám

A Russei'bíróság az Egyesült Élansok háborús bűneiről A Rnssel-biróság ülése. Vu Ngoc Thu, dél-vietnami «ros egy amerikai repeszbomba áldozatainak szétroncsolt agyát mutatja be az amerikaiak vietnami háborús bűneit kivizsgáló nemzetközi Russel-bíróság dániai filéscn. Balról a bíróság egyik tagja, Alexander Miskovsky, párizsi pro­fesszor. Tudósok, Jogászok, törté­nészek tettek tanúvallomást kedden az amerikaiak viet­nami háborús bűneit tár­gyaló úgynevezett Russel- bíróság előtt. Kedden, a tárgyalás második napján, tőként francia tudósok fe­jezték ki az ítélőszék előtt azt a véleményüket, hogy az Egyesült Államok Viet­namban olyan háborús bű­nöket követ el, amelyekért a második világháború után éppen az amerikaiak vontak felelősségre másokat. A New York-1 Stanley Faulkner ügyvéd többek kö­zött elmondotta, hogy a washingtoni kormány meg­szeg csaknem minden nem­zetközi egyezményt, beleért­ve az ENSZ alapokmányát és az Egyesült Államok al­kotmányát. Chaliand francia történész elmondta: látta Dai Lai köz­séget, amelyet az amerikai gépek földig leromboltak. A falu közelében semmiféle katonai célpont nincs. Jean Chesneaux párizsi történész-professzor megál­lapította: a japán háborús bűnösök tokiói törvényszé­két egyedül az Egyesült Ál­lamok állította fel, s meg­állapította a háborús bűn- cselekmények jogi elveit. Ezek az elvek az Egyesült Államokra is szükségszerűen vonatkoznak. Drámai küzdelem a Dák To-i magaslatért A Dák To-i amerikai tá­maszpont környékén fekvő 875-ös magaslat birtoklá­sáért szerdán hajnalban a megfogyatkozott amerikai ejtőernyősök döntő táma­dást indítottak. A UPI ame­rikai hírügynökség tudósító­ja, aki egy helikopter fe­délzetéről figyelte az ütkö­zetet, a hajnali órákban ar­ról számolt be, hogy a ten­gerészgyalogság egységei már csak körülbelül 25 mé­ternyire vannak a csúcstól, a hátralévő távolság azon­ban „kínosan nagynak tű­nik". Dak To, a közép-vietnami fennsík egyik megerősített amerikai táborának színhe­lye. A hadműveletek körül­belül három héttel ezelőtt kezdődtek meg ezen a terü­leten. A tábortól 19 kilomé­ternyire délnyugatra fekszik a 875-ös magaslat, amelyről a környéket ellenőrizni le­het. Az amerikai tudósító, Thomas Chethan, madártáv­latból látta, hogy a 173. amerikai légideszant-dandár közkatonái lángszóróval ro­hamozzák a dombtetőn lé­tesített partizánfedezéket. A gerillák — jelentette rádión Cheatham — változatlanul kezükben tartották a domb­tetőt és a domboldalt. Fénykép a „repülő csészealjról66 Kedden este naplemente­kor Szófia központja fölött egy hatalmas fénylő test vonta magára a járókelők figyelmét. A szabad szem­mel is látható ismeretlen repülő test első pillanatra gömbnek tűnt, valamivel na­gyobbnak a Nap korongjá­nál, később azonban trapéz forma rajzolódott ki. A test csillogása a hegesztési mun­kák fényére emlékeztetett. Tizenöt perccel később negyvenszeres nagyítású táv­cső a sötétülő ég előterében lévő testet ballonhoz, vagy ejtőernyőhöz hasonlónak mutatta, amelynek felsó ré­sze korongszerűen ellaposo­dott, s amelyet széles fény­lő szalag ölelt körül. Ezüs­tös csillogása lassan na­rancs színű árnyalatot nyert és végül vöröses pontként tűnt el keleti irányban. A Trud című szófiai lap szerdai számában fényképet is közölt a különleges jelen­ségről. A Trud egyben közli a Szófiai Meteorológiai In­tézet egyik tudományos munkatársának nyilatkoza­tát, amely rámutat, hogy a test a szél irányával ellen­tétes irányban mozgott. Ez pedig arra enge.d következ­tetni, hogy saját hajtóművel rendelkezik. A tudományos munkatárs véleménye sze­rint az ismeretlen test 30 kilométer magasságban le­begett. Különösnek tartja a nyilatkozat, hogy az isme­retlen test felbukkanása semmilyen zavart sem oko­zott a rádióadásokban. JUGOSZLÁVIAI UTINAPLÓ I. Neboderek szárazon és vizen A font le­értékelésének visszhangba Az angol font leértékelé­sének visszhangja a nemzet­közi gazdasági és diplomá­ciai letétben mindeddig nem csitult eL Henri Fowler amerikai pénzügyminiszter a deval­válás óta első ízben jelent meg a sajtó nyilvánossága előtt. Újságírók kérdéseire válaszolva sürgette a John­son elnök által indítványo­zott 10 százalékos jövede­lemadó-emelés mielőbbi jó­váhagyását. A miniszter igyekezett megnyugtatni az amerikai gazdasági körök képviselőit, hangoztatva, hogy a font devalválása egyelőre nincs kedvezőtlen hatással az amerikai dollár­ra. A kanadai kormány szá­mára is jókora gondot oko­zott a brit döntés. Az ellen­zék kérdésessé tette gazda­sági intézkedéseinek helyes­ségét és a képviselőházban kedden az esti órákban bi­zalmi szavazásra került sor. A kormány gazdaságpoliti­kája ellen benyújtott ellen­zéki bizalmatlansági indít­ványt mindössze 119:105 arányban utasította el az alsóház. Hírügynökségi jelentések szerint az új, a sajtó által „mini-fontnak” elkeresztelt brit valuta sikerrel mutat­kozott be a világ értéktőzs­déin. Az amerikai dollárhoz viszonyított árfolyama a londoni tőzsdén elérte a 2,42-es felső határt. A font iránt igen nagy volt a ke­reslet és az Angol Nemzeti Bank korlátozó Intézkedé­sekkel igyekezett megakadá­lyozni a spekulációs fontvá­sárlásokat Peking, (MTI): Sanghajban Ismét meg­kezdődött a „belső háború”, fokozódnak a fegyveres ösz- szetűzések az egyes „forra­dalmi szervezetek” között, támadják a „forradalmi bi­zottságokat". A CTK pekingi tudósító­ja Venhui Bao című lap alapján beszámol a sangha- ji helyzetről. A lap meg­jegyzi. hogy az utóbbi idő­ben Sanghaj utcáin a bírá­ló plakátok helyett a „belső háborúra” felhívó jelszavak jelentek meg. Sanghajban egyes helyeken és szerveze­49. — Nem én képzelem. Be­széltem matematikusok­kal, igen sokra becsülik a munkáját. És milyen tág kört ölel fel! Technika, or­vostudomány, pszichológia, szociológia, művészet: min­denben tud valami érdekes újat adni „ — Azt akarja mondani: ki­bernetikát— — Igen, igen- Csak már nem bírom ezt a szót. — Ne vitázzunk a kifeje­zésekről. Lángész, vagy te­hetség, vagy egyszerűen ki­váló képességű ember- fontos a szó? Fő az, hogy sokkal gazdagítja a tudo­mányt. — Jó. Meglesz hozzá az egészsége? Meg kell mondanom az igazat Pontosan nem tu­dom, de nem hinném, hogy egészséges lesz. Renyhe le­folyású reuma, másodlagos elváltozások a májon: az ilyesmiket nem lehet új billentyűvel gyógyítani. Vagy- Ki tudja? A mi tudo­Bármennyire ismeri a lá­togató Istriának, vagy ép­pen magának a városnak Rijekának történetét, érthe­tően a jelent keresi. A tör­ténelmet könyvekből kimá­solhatja, a jelent, jóllehet már sokszor megírták, fel kell fedeznie. Rijekában ez elég egysze­rű, mert bármit gondol, bárhova néz, jöjjön a ten­gerről, vagy ereszkedjen le vonattal Istria hegyei mö­gül — a látvány a város közepén emelkedő csúcshoz köti. Amikor ezt a csúcsot bá­multam, egy ember megállt mögöttem és mondott vala­mit: — Nem értem ezt a nyel­vet — mondtam olaszul. — Nincs semmi baj — folytatta olaszul, hibátlanul, — azt kérdeztem, hogyan tetszik a Neboder? — A Neboder? — Nálunk Jugoszláviában minden felhőkarcoló Nebo­der. — Nagyon tetszik — mondtam — csillogóan tisz­ták az ablakai. Megmonda­ná, hogyan jutok el innen a kikötőbe? Az ember, aki mögöttem állt megvonta a vállát, és furcsán rámnézett. Arra gondolhatott, hogy kikötő már elég régen létezik Ri­jekában, de felhőkarcoló? Aztán csak úgy mellékesen odaszólt: — Majd én elkísérem. Túlzásnak tartottam, hogy abban az esti órában, bizo­nyára munkából jövet, az­zal töltse idejét, hogy elkí­sér a kikötőbe. Fölösleges volt az aggo­dalmam. A kikötő ötven méterre fekszik a Neboder­tekben újra összetűzések robbantak ki a különböző tömegszervezetek csoport­jai között. Az idézett lap szerint a helyzetet súlyos­bítja az, hogy az igazi el­lenségeket, Liu Sao-csi hí­veit már nem bírálják és végrehajtják az „ellenforra­dalmi” terveiket „A forradalmi szervezete­ken” belüli összetűzések felújítása figyelhető meg az utóbbi időben Peking- ben Is. A népi egyetemen és a mezőgazdasági főiskolán a két csoport hívei között sú­lyos verekedésre került sor. Rijeka. tői, csak éppen nem láttam a Jadrolinija hatalmas palo­tájától. Mire kiértünk a móló végére, kigyúltak a neonok a tengerpart pálma­sétányán, és vakítóíehéren emelkedtek Saját fényeik­ben, négy emelet magasság­ban, a luxushajók, Nebode- rek a tengeren. Végig a part menti vizek fölött ap­ró vörös fények imbolyog- tak. Ügy tűnt a látvány, mintha zseblámpák töme­gével kutatnák magasból a tenger mélyét. — Az a kikötő — mondta az ember, aki mögöttem állt. Akkor ezt nem egészen értettem a nagy fehér ha­jók esti árnyékában. Később, pontosabban másnap dél­ben, a sziporkázóan felhőt­len ég alatt megértettem, hogy ez a hatalmas sze­mélykikötő nyolc-tíz móló­jával csak egy része, és bi­zony elég kis része a kikö­tőnek. A 13 kilométer hosz- szú teherkikötő méretében töb mint hatalmas: grandió­zus. Darui — itt rá lehet döb. benni, hogy nem véletlen az elnevezés — mint óriás vizimadarak, megállás nél­kül, méltóságosan lomha mozdulatokkal keresik az „élelmet” a hajók gyomrá­ban. Ez hát a kapu, Közép- .Európa kapuja, mólóival, daruival, tárházaival, amely utat nyit árunak, ember­nek, kontinensünk belsejé­től a Földközi-tengerre és vissza. Megnéztem jól ezt a kaput és szerettem volna látni a kulcsát. Ha létezik ilyen, bizonyára aranyból van. Rijeka mai történetéhez tartozik, hogy az utóbbi tíz év alatt megduplázódott: most 140 ezer lakosa van. A jelen történethez tartozik, hogy a várost nemcsak a Monte Maggiore, a Velebit hegység és a szigetek ve­kikötőrészlet. szik kőiül, hanem Nyugat­ról és Keletről a másfél ezer méteres hegyek lejtő­jén új városrészek modem panorámája. A második vi­lágháború történetéhez tar­tozik, hogy Fiúmét a fa­sizmus alól felszabadult szocializmust építő Jugosz­láviához csatoltak és neve — a Rjecsina folyócskából eredően — Rijeka lett Az első világháború történeté­nek egy kalandos epizódja, hogy Európa legharsányabb háborús úszítója, egy olasz katonaköltő és repülőtiszt D’ Annunzió, a fegyverszü­net után rajtaütésszerűen és kormányának tudta nélkül elfoglalta Fiúmét. Azelőtt az Osztrák—Magyar Monar­chiához, annak előtte a csá­szárság bukásáig a nagy francia birodalomhoz, a Ve­lencei Köztársaság idején a városállamhoz tartozott. És itt emelkednek a tenger­part nagy családjainak vá­rai, a Frangepánok és Zrí­nyiek kiskirályi kastélyai. Alig érdemes jobban visz- szamenni a múltba. Szent Márktól Napóleonig és Fe­renc Józseftől Hitlerig vi­seli a történelem nyomát a város. De ha nem kutat­juk az épületek stílusát, ha eltekintünk a tűzfalakon a lövedékek nyomaitól és csak az elegáns cipő- és textilüzletek kirakatait néz­zük, a nagyvárosiasán nyüzsgő tömeggel és az ult­ramodern öltözetű fiatalság­gal — Rijeka nagyon is mai, nagyon is európai várossá fejlődött. Valaha a történe­lem előtti időkben itt vég­ződött az akkori Európa egyik híres kereskedelmi útvonala, az északról a Bal­ti-tengertől a Földközi-ten­gerhez vezető „Borostyán- kő-út”. Ma itt, Rijekában kezdődik az Adriától észak­ra élő népek nagy kék or­szágúba. Kerekes Imre mányunk csupa próbálkozás Magában a billentyűben sem vagyok egészen bizonyos: elég erős lesz-e, hogy több évig kitartson? Talán benövi az élő szövet, és fokozódik a tartóssága, de ellenkezőleg is lehet: hogy a műanyag fel­szívódik. Hézagos külföldi értesüléseink szerint három­tól öt évig kell kitartania egy billentyűnek. Ennyi idő alatt pedig majd csak felta­lálnak újfajta billentyűket is, meg új szereket a reuma ellen- Mindez nem történik olyan gyorsan, mint szeret­nék, de mégis csak előbbre jutunk. — És hogyan fog élni? — Vatta között. Vélemé­nye szerint számára az a legfontosabb, hogy gondol­kozhasson és írhasson. Fizi­kai megterhelését szigorúan adagolni kell, ugyanúgy, mint minden külső hatást, amely éri. Ez nem azt jelen­ti, hogy az ágyat kell nyom­nia, de az ellenőrzés elen­gedhetetlen. És persze az az érzelmi megterheléseit még szigorúbban kell ada­golni. Az izgalom jobban árt neki, mint a meghűlés. Már az alkotó munka is lelki iz­galmakkal jár, de ezt nem tilthatjuk meg neki. Külön­ben nincs érteme az életé­nek. Figyelem Irinát. Érti-e, hogy ez neki szól? Szásának a szerelem már megengedhe­tetlen fényűzés? Csökkenti tudományos lehetőségeit. Mint az összes avatatlanok, Irina is azt képzelte, hogy Szasa az új billentyűvel egészséges lesz. És persze re­mélte, hogy szerelmük visz- szatér- Most pedig ilyeneket mondok neki. Hiába, kényte­len vagyok. Nem szabad ál­tatnom. Elég, hogy nem adom át a levelet- Lehet, nem is hisz nekem, ha nem akar. És persze, nem akar. — Rendben van. És mit tanácsol ? Tanácsoljam azt, hogy mondjon le róla? Durvaság volna. Reménnyel kecseg­tessem? Ezt nem akarom. Bár biztos, hogy reményke­dik. Szasa testi ereje vissza­tér, és szerelme újra fellán­golhat Nem úgy, mint kez­detben. de mégis. Ez nem Irina okosságától függ. Szép­sége és bizonyára minden egyebe is megteszi. Ha azon­ban tehetségtelen, akkor nincs remény. „Nagyon csinos vagy de mi dolgom ne­kem..-” ügy felelek, ahogy vélekedem. — Szerintem maga ne az ő szerelmére alapozza az életét. Még akkor is, ha sze­reti magát: nem valószínű, hogy sokáig fog élni és egészséges lesz. Ezért építsen saját magára. Tapasztalatból tudom, hogy az életben két szilárd támaszunk van: a munkánk és a gyermekeink. De ezektől sem könnyű meg­kapnunk a boldogságot. A munkánknak alkotó jellegű­nek és bizonyos mértékben önállónak, a sajátunknak kell lennie. A kényszerű munka szörnyű. Tehát ez az, amit ki kell vívnia. S ugyanígy állunk a gyerekekkel. Hogy örömet szerezzenek, ahhoz nevelni kell őket. S ehhez nemcsak szeretet szükséges, hanem hozzáértés is, és... fá­radság. Ezt én az unokámon, Lenácskán tanultam meg, nem a lányomon, mert akkor még fiatal és ostoba voltam- Ha gyermekünk van és sze­retjük a munkánkat, akkor minden baj - elviselhető: hogy megcsal a feleségünk, hogy elveszítjük barátain­kat, az anyagi nehézségek, az ellenséges főnök.-. (Folytatjuk) Összecsapások Kínában NylkolaJ Amoszor t Szív és gondolat Regény Fordította: Radó György

Next

/
Thumbnails
Contents