Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-15 / 244. szám
Kétkötetes dokumentumgyűjtemény Öt szocialista ország plakátművészeinek együttes kiállítása A képzőművészet szónokai Magyar internacionalisták Szovj et-Oroszországban Félmillió hadifogoly látta á forradalmat Nemcsak a lovasok: a formák, foltok is szánté vágtatnak ezen a sokatmondó modern b olgár kompozíción. Regények, elbeszélések, versek már gyakran felidézték a magyar internacionalistáknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháború csatáiban vívott harcait. Most, a nagy forradalom 50. évfordulójára egy testes, kétkötetes történelmi munka jelenik meg: összegyűjtik a magyar hadifoglyok politikai és katonai mozgalmaira vonatkozó hiteles történelmi dokumentumokat A kétkötetes dokumentumgyűjtemény — magyar és szovjet történészek közös munkájának eredménye — egyidő- be*i jelenik meg magyarul és oroszul; Moszkvában és Budapesten. Történészek koprodukciója — A kiadvány gondolata hat éwei ezelőtt vetődött fel — mondja Milei György, a kötet egyik szerkesztője, a Párttörténeti Intézet tudományos főmunkatársa, az intézet archívumának helyettes vezetője. — Magyar részről a Párttörténeti Intézet, a Hadtörténeti Intézet, a Levéltárak Országos Központja vesz részt a munkában, a szovjet felet pedig a minisztertanács mellett működő levéltári főigazgatóság, az összes párt és állami archívum és a Vörös Hadsereg archívuma „képviseli”. A kétkötetes nagy kiadvány első része a hadifoglyok forradalmi, kommunista mozgalmait mutatja be, a második kötet pedig az internacionalisták katonai szervezkedését és harcait. A kiadvány elé írt közös előszó eseménytörténeti áttekintést ad a korszakokról és bemutatja, hogy az internacionalisták milyen szerepet játszottak a polgárháború történetében és a magyar nép történetében. Magyarok Magyarországért Sokai komolyabb ez a szerep, mint amilyen jelentőséget közgondolkozásunk és történetírásunk tulajdonit neki. Október idején és ezt követően félmillió magyar hadifogoly látta a forradalmat és a polgárháborút, s legalább százezren tevékenyen. részt is vettek abban. A magyar vöröskatonák 18- ban és 19-ben itthon is fokozták a forradalmi erjedést, az első világháború az üzemnek, mint Ferdinánd Ivanovics Timár. Még a pofonjai is áldássá változtak rajtam... Elgondolkozik, ifjú szemeit emlékek fátyolozzák, s aprókát kortyint, mielőtt folytatná— Négyéves segéd voltam már, vasárnap keménygallér szorította a nyakamat, a munkát hozók uraztak is módjával, de a fejembe sem ötlött ilyesmi, hogy osztályharc, kizsákmányolás. Pedig Endrőd — munkásfalu. Tizenkilencben egész zászlóaljat adott a proletárhadseregnek, s már a huszas éveiben újra szerveződött titokban a párt. Én azonban azon törtem a fejem, hogy nyithatnék saját műhelyt, míg az a szerelem... No, kedves egészségünkre! Az italon átcsillan a napfény, s azt a könnycseppecskét is gyönggyé változtatja, ami hivatlan ott remeg a szeme szegletében... No, de ne érzelegjünk. Nem szeretem én az operettet, ha a Csárdáskirálynőt meg is könnyeztem, amikor Moszkvában játszották. Szóval, a lány gazdag volt, 4a szegény, merényletnek után, • Horthy-fasizmus éveiben pedig kapcsolatba kerültek a kommunista párttal. Még a polgárháború alatt — Kijevben — szervezték azt a hadsereget, amelynek az lett volna a feladata, hogy a Kárpátokon áttörve megsegítse a Tanácsköztársaságot Ennek a hadseregnek az élcsapatát a magyar internacionalisták szolgáltatták volna. Kijev egyébként is kitűnő „környezet” volt ehhez a szervezkedéshez, mert a város első vöröspa- rancsnoka magyar internacionalista volt: Lakatos István. Annak idején ő vezényelte az ukrán partizándi- viziót, amely felszabadította Kijevet. Az internacionalisták forradalmi tapasztalata, nyelvtudása hasznosnak bizonyult a felszabadulás első óráiban: ők jelentették a kapcsolatot a községek vezetői és a szovjet parancsnokságok között. Türr Istvánok — Mi büszkék vagyunk Türr Istvánra, aki részt vett az olasz szabadságküzdelemben, de hány Türr István harcolt Ukrajnában, Közép-Ázsiában, Távol-Keleten, a sarkvidéken, Moszkvában, Leningrádban, a Baltikumban, a Fekete-tenger mentén? Századokat, szakaszokat, ezredeket, katonai iskolát vezettek azok, akik káplárok, vagy legfeljebb hadnagyok voltak, fogságba esésük idején. Partizánparancsnokokkal, anarchistákkal, elfogott tengernagyokkal, szakszervezetekkel, párttitkárokkal tárgyaltak, s hoztak döntéseket — a tegnapi tanítók, a tegnapi bányászok, üzemi munikások. A kötet hatalmas tényanyagával igazolja, hogy ez a mozgalom történelem — és emberformáló erő volt. Az ellenfél is szerepel Nem volt könnyű a válogatás: több ezer, talán többtízezer dokumentumból — személyzeti iratokból, katonakönyvekből, újságcikkekből, versekből, börtönnaplókból, hadparancsokból, táviratokból, jelentésekből kellett kiválasztani azt a 731-et, amely ebben a monográfiában méltán repretünk a faluban ez a szerelem az úri világ ellen. Ki is menekültem előle Törökországba, Ankarába, ahová munkásokat toboroztak Kemál pasa nagy építkezéseihez. De itt a kudarc már politikai csengést kapott. Rájöttem, hogy rossz a világ, ha nem egyenlő benne az ember, ha pedig rossz, meg kell javítani, ahogy a törött gépeket is rendbehozzuk. A kintiévé magyarok között sok volt a szocialista. Szervezkedtek, olvasták a L’Humanité magyar nyelvű kiadását, s közöttük én is megtanultam, hogy hány hét a világ. Itthon ekkor tárgyalták a Sallai— Fürst ügyet, a szálak túlvezettek a határokon, s minket is beidéztek a magyar követségre, ahol egy jó érzésű titkár megsúgta ki- nek-kinek — pedig a fejével játszott —, hogy jó lesz továbbállani. Direkció — Bulgária! Méregetem a sorsa mélyét, raktározom a szavait. Ó mosolyog. Sáfár szomszéd pedig türelmetlenkedik. — Hát az hogy volt, Nándi, amikor leugrottál a robogó vonatról? zentálja, teljes bonyolultságában bemutatja a magyar internacionalisták tevékenységét. — Nemcsak az internacionalistákét — mert az ellenfél is szerepel a kötetben. Az egyik dokumentum például azt mondja el, hogy magyar vörösgárdisták ütköztek meg, — magyar fehérekkel. Mert arra is volt példa, hogy a fehérek oldalára álltak. Az ellenforradalmi rendszer negyedszázada alatt Magyarországon körülbelül negyven cikk, regény, kötet, gyűjtemény, tanulmány jelent meg, amely ezzel a korszakkal foglalkozik. A legfontosabbak ezek közül is helyet kapnak a kötetben, amely így sokrétűen, — érzékeltetve a kor sokféle áramlását; bemutatja az „idők sodrását”. Gorkij gondolt rá először 1931-ben Maxim Gorkij gondolt először a polgárháború történetének 15—16 kötetben történő megírására: s erről határozatot hozott 36 évvel ezelőtt az SZKP Központi Bizottsága. A magyar kommunista emigráció már ezt megelőzően publikálni kezdte az internacionalisták visszaemlékezéseit: a moszkvai „Sarló és Kalapácsában több mint száz memoár jelent meg. Két dokmentumkötet is megjelent az internacionalistákról 10 évvel ezelőtt: ugyancsak Budapesten az egyik és Moszkvában a másik. „A külföldi dolgozók harci együttműködése Szovjet- Oboszország népeivel (1917— 1922)”, illetve „A magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban”. A két világháború között a bécsi és prágai emigráció is több cikket, visszaemlékezést publikált az internacionalistákról. A budapesti kiadványok közül főleg a „Magyar hadifoglyok története” című kétkötetes antológia érdemel figyelmet. A Szovjetunión kívül megjelent cikkek tanulmányozások szerzői nem támaszkodhattak azokra a forrásokra, amelyeket szovjet archívumokban, levéltárakban őriztek. Ezek felderítését, felhasználását, szakszerű elemzését a két ország történészeinek együttműködése tette lehetővé. K. L _ Úgy, hogy elengedtem a korlátot... Csend, beszédes pillanatok... — Bulgáriából is menekülni kellett. Még a vonatra is utánam szálltak, s ahogy mentem hátrafelé, kupérói- kupéra, ők utánam. Az utolsó kocsiban hagytam a csomagomat, mindenemet, és leugrottam. Vészfék, mifene, de elrejtett egy erdő. Visszaszöktem Törökországba, ahonnan Odesszába gyámolítottak1 a tovarisok. Huszonkét éves voltam akkor, jövőre lesz negyven esztendeje... A pult környékén fiatalok söröznek. Az egyikük nyakában táskarádió harsogja. Nem várok holnapig... — Bezzeg én harmincnyolc évig vártam, míg tavaly hazalátogathattam. Panaszkodnom hálátlanság lenne. Felruháztak, szállást adtak, munkát, élelmiszer- jegyeket — pedig akkor kezdődött a mezőgazdaság kollektivizálása, nagyon gyöt- relmes idők jártak, — s befogadtak maguk közé előbb a Lenin Gépgyár, majd a Présgépgyár munkásai. Most is ott dolgozom. A Lendületes lengyel grafikák, modern csehszlovák kompozíciók, határozott hangú bolgár, német és magyar alkotások; öt szocialista ország plakátművészetének együttes kiállításával ünnepük október 14-től a nagy forradalom jubileumát a baráti országok kulturális képviseletei és a magyar társadalmi szervezetek. A műfaj legrangosabb szülöttei, a politikai falragaszok láthatók a Néphadsereg Központi Klubjának nyári helyiségében; a forradalom évfordulóját köszöntő, a Szovjetunióval kötött barátságot hirdető aktuális művek. Köztük néhány emberöltő korú, muzeális értékű régi alkotás, a harcok, a nagy történelmi pillanatok idejéből. A Magyar Tanácsköztársaság néhány nagyhírű plakátja vezeti be időrendben a tárlatot, Uitz Béla, Pór Bertalan művei, amelyek a késői utódoknak egyaránt mutatják, hogyan lelkesedett a magyar forradalom orosz példája nyomán, s hogyan teremtett új művészetet ebben az időben. Erre példák a német forradalmi munkás- mozgalom ránk hagyott emlékei is, izgatott-lendületes kompozíciók, amelyek október nyolcadik évfordulójára emlékeztettek 1925-ben, s lelkesítették a német munSzükség ran hatósági in tézkedésekre Látnunk kell azt, hogy a problémáknak elsősorban társadalmi gyökerei vannak, amelyek sok esetben a családig nyúlnak vissza. Hiába van művelődési otthon, ha az otthoni környezet rossz irányban nevel. A szülők tudatlansága, munkakerülése, iszákossága mind ostromlandó terület. Nem vitás, a társadalmi meggyőzés, a segítés lényeges, mégis, a társadalom azon tagjaival szemben, akik nem veszik figyelembe környezetük bírálatát, intő szavát, azokkal szemben igénybe kell venni a kényszerítő intézkedéseket is. A tapasztalat, hogy ezekkel a lehetőségekkel nem élnek a társadalmi szerveink és hatóságaink. így, még mindig nem vonják kellő szigorral felelősségre a gyermekük nevelését elhanyagoló szülőket. Aligkásosztályt a tizedik jubileum alkalmából. A művészettörténet számára is igen fontos, modern művek ezek, amelyek korunk legfrissebb, legeredetibb alkotói eszközeivel hirdették az évszázad legkorszerűbb, leghaladóbb gondolatát. Létükkel igazolják, hogy a plakát, amely a képzőművészet legélesebben szóló, leghatározottabb hangú műfaja, minden eszközt jól használhat igazsága hirdetéséhez. Ma is; — ez a tanulság a alig találkozunk c yan esettel, amikor az illetékes szervek a szülő munkáltatóját, vagy szakszervezeti bizottságát keresik fel annak érdekében, hogy segítségüket kérjék a szülő neveléséhez. Nem élnek a kiskorú elhelyezésének megváltoztatására irányuló perkezdeményezési lehetőséggel. Még mindig kevés a kényszerelvonó kezelésre vonatkozó javaslat. Járásunkban például még nem találkoztunk azzal, hogy intézkedést tettek volna alkoholista szülőknek járó családi pótlék kifizetésének megtiltására. Kevés a munkabérnek a házastárs kezéhez való kifizetését elősegítő bírósági határozat meghozatalára vonatkozó javaslat. Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában — ha a nevelés és meggyőzés előtérbe is kerül — szükség van a kényszer, a kiállított mostani anyagból is leolvasható. Minden eszköz, stílus, módszer kitűnő, ha kitűnő kezekbe kerül. Régi forradalmi filmhíradókat és egylendülettei húzott harsány, szabálytalan foltokat, izgatott, képszerű ábrázolásokat és tömör jelképeket, népművészeti motívumokat és ultramodern szín- és for- makompoziciókat használnak fel szocialista plakátjaink — a grafika legharcosabb alkotásai, a képzőművészet szónokai. különböző hatósági intézkedések megtététeiere L Toronicza Gyula tanulmányi felügyelő Mátészalka „Féltem a lányom“ Aggódó anya vagyok. Szeretem a kislányomat, aki most 16 éves. Szeret „zoia- kozni, mint a többi fiatal. Sokszor vitatkozunk. Azért neheztel, mert nem szívesen engedem el. Nem a szórakozást sajnálom, csak tp- pen féltem. Itt, a mi községünkben már többször előfordult, hogy fiatal lányokat kétes elemek, suhanook megzavartak, s főleg besö'.é- tedés után háborgattak. Tudom, hogy a rendbontók nincsenek sokan. De ha ifjúságvédelemről beszélünk, akkor mind a zavargásnak kitett lányok, mind a neveletlen Suhancok védelméről is szó van. Azt hiszem, ez hatósági ügy. B. Sándorné, Nyírbátor Mint illetékes ... Mint illetékes, áz ifjúság köréből szeretnék hozzászólni a vitához. Felesleges energiánk jó irányú levezetése korunk nagy gondja. Nem vitás, hogy szakkörök, irodalmi színpad segít kitölteni az időt, de sokkal több szórakozási lehetőség kellene. Sürgősen kellene egy városi ifjúsági klub, melyben középiskolások, ipari tanulók, üzemi fiatalok egyaránt tagok lennének. Félté: lenül folytatni lehetne a szeszmentes délutánok korábbi jó gyakorlatát. Több szórakoztató kulturális rendezvény és vetélkedő se maradna közönség nélkül. Társadalmunk, tu Íjuk. sokat nyújt a fiataloknak. De fiatalságunk körülményeinek sokrétű vizsgálata bebizonyítja: még sok lehetőség kínálkozik, hogy még rendesebb, műveltebb, jobB modorú fiatalok nevelődjenek. Szabó János Vasvári Pál gimnázium IV. c. oszt. Nyíregyháza hidraulikánál vagyok, nyugdíjba se engedtek el. Azt mondta a továris direktor: Csak egy Ferdinánd Iva- novicsunk van, ő Magyar- ország nagykövete a gyárban, nem nélkülözhetjük! A feleségemnél itthon sem találtam volna különbet, a fiam építészmérnök, a leányom, a vejem, menyem gépészmérnökök. Az unokáim mind velem akartak jönni: Déduska, mi miért nem mehetünk haza? Pedig ukránul beszélnek. Kétszázhatvan új rubelt keresek — két átlagkeresetnél is többet —, süvegeinek akárhol járok, mégis félszívű voltam tavalyig, amikor először hazajöttem. De ehhez már magának is van valamicske köze. — Hogy-hogy? — Magyar újságokat olvastam én mindig, hallgattam a rádiót — most is kívülről tudom a legjobb magyar labdarúgócsapatok tagjainak nevét —, hanem úgy hatvan körül Moszkvában, az idegen könyvek boltjában talált a leányom egy magyar regényt, aminek az íróját Tímárnak hívják, megvette, $ ahogy elolvastam a Majoros Ádám krónikáját, a honvágy még birhatatlanabbul a szivemre térdelt. Mert ez a könyv az egész szülőfalumat, ifjúságomat feltámasztotta bennem... Ü lünk a zsibongó cukrászda közepén. Körülöttünk tucatnyian. Az utcán vontatók robognak, motorok, gépkocsik, kerékpárok. Dobol az élet, mégis egyedül vagyunk önmagunkkal. Hogy ő mire gondolhat, nem tudom, én meghatottságot érzek, mint mindig, valahányszor egy emberi sors nagyszerűségét mérhetem, de Sáfár bácsi megint az önvizsgálat útjában áll: — Meglátod Nándi, hogy megír — mondja huncutká- san. — Megírta már a fél falut, van Is ellensége elég... — Én akkor se lennék, ha megír. Bármikor szívesen látom Odesszában. A címem se kérje, megmondják. Két Timár él ott, a fiam a másik, eltévedni sem tudna. De mi megírni valót találhatna az életemben? Egyszerű kis történet, nem + regénybe való.» Hozzászólások Az ifjúságvédelem zur társadalomvédeleinmel című vitaindító cikkünkhöz
