Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-08 / 238. szám
Életközeiben 1962 '‘kora tavaszán egy Kelet-Ma gyarország példányszámot tartott tel Lu- gosy Jenő, a művelődési miniszter helyettese a pedagógus szakszervezet központi vezetőségi ülésén. Ezzel mintegy' illusztrálta tájékoztatóját, amelyben az iskola- reform aktuális kérdéseivel, s méginkább a nehézségekkel foglalkozott Országszerte tömegesen alkalmaznak képesítés nélküli pedagógusokat — különösen Szabolcs- Szatmárban. S a megye — gondjainak enyhítésére — pedagógiai főiskolát kíván létesíteni. A Keüet-Magyarország lap. példánya vitte először hírét szélesebb fórum elé annak a gondolatnak, amely immár öt éve valóság lett. — Ott, azon az ülésen hallottam először az új főiskoláról — Kovács József, az iskola igazgatója emlékezik. Mindig élt bennem bizonyos vágyódás ilyen típusú felsőoktatási intézmény után, hogy részt vegyek munkájában, segítsem kibontakozni az újat. Az ülés után néhány hónap múlva, július elsején megtörtént kinevezése, önkéntes lakáscsere, és 24 óra alatt leköltözés „vidékre” — Budapestről, a Rózsadombról. Nem sokan tették volna meg. Különösen olyan életív után, amelyet jó értelemben karriernek is lehetne nevezni. De ez a szó ellentétes ezzel a szuggesztív, csöndes, egyszerűségében is tiszteletet ébresztő emberrel szemben. — Nem volt ismeretlen előttem mindaz, amit a főiskola jelent. Az 1950-es nehéz évek idején közoktatás- ügyi miniszterhelyettes voltam, Darvas József a miniszter, — sokszor megfordultam a budapesti, pécsi, szegedi főiskolákon. Már akkor felébredt bennem a vágy, ilyen helyen dolgozni. Lényégében ez vezetett a fővárosi továbbképző intézetbe is, amikor 1957 őszén visszatértem a diplomáciai mah- káród, Brüsszelből. Vajőn élt-e benne a kétség, hogy megfelélő színvonalú oktatógárdát alakíthat az új intézményben? Netti. — íudtafn, hogy ezen a vidéken kiváló szakemberek dolgoznak. — Dé tudtam azt Is, hogy ennek az új főiskolának különböznie kell más főiskoláktól. Éspedig abban, hogy nemcsak szakmailag jól felkészített fiatalokat kell adnánk áz életnek, hanem olyan fiatalokat, akik falura készülnek. S ismerve főiskolánk alakuló tanári karát, megnyugtató volt, hogy ezek az emberek jól ismerik a szabolcsi valóságot, helyesen tudják tájékoztatni a hallgatókat a problémákról, ugyanakkor elegendő érőt is kölcsönöznek majd nekik, hogy ne riadjanak vissza a feladatoktól. Főiskolánk olyan nevelési programot valósított és Valósít meg, ami azóta minisztériumi szinten országos program lett. Bár igen fiatal az iskolánk, mégis azt mondhatom, máris hagyománya van. És ez á hagyomány igén értékes az, hogy szoros kapcsolatunk van az élettel. De ez a kapcsolat nemcsak a rqegye szűk határain belül szövődik. Mint az UNESCO asszociált iskolája, kapcsolatot tartanak negyvenhárom ország érdekeltsége révén a világgal is. Külön tanulmányt érdemelne az a munka, amit az intézet igazgatója kezdeményezett, s amelynek lényege, hogyan neveljük az ifjúságot a nemzetközi megértés, az internacionalizmus szellemében. Ennek tükrében nyitni rá az ablakot a világra. Hányféle útkanyar volt életében, de mind, mintha rejtett egyenesen tört volna a cél irányába. Két év a Sorbonnön, tanárkodás Rimaszombaton, Békéscsabán, három megye tankerületi fő- igazgatósága az általános iskolák kialákulásának idején, az akkor végzett hatalmas és lelkes munkáért Kossuth-dí j; közoktatásügyi miniszterhelyettes, diplomata, pedagógiái szemináriumi igazgató, és Nyíregyháza. Mintha minden felkészülését, tapasztalatát, tudását és elhivatottságát végül is ezért a megyéért szerezte, táplálta volna. A harmincas években ismerkedett meg a kommunizmus nagy gondolataival. Hűsége töretlen lett. Hisz az emberben, a nevelésben, a munkában. — Energiám forrása, hogy annál mélyebbről alig lehet indulni, ahonnan én indultam. Az apám kisparaszt volt, elesett az első világháborúban. Anyám meghalt. Hat gyerek maradt magára, én voltam az ötödik. Sza- lánczi Károly tanítónk emberségéből kerültem árvaházba. Akkoriban ez nagyon kemény életiskola volt. Ezért tüdőm, hogyan kell beszélnem, és hogyan kell beszélni egy gyermekkel. Ezért nem tbdtam soha elszakadni, a legnehezebb időkben sem a néptől. A főiskola — él. MégcSak most épül, de már hagyománya is van — az életközel- sfÉ- Rengeteg feljegyezni való volna még De egy feltétlenül icje kívánkozik: ezt az első öt évet nem lehet említeni az igazgátö és ä tánári kar nélkül. _ Okmányok nélkül is megőrzi hittel a falura kikerült ifjú nevelők új serege. S. B. Hogy állják a versenyt n városiakkal... Kollégium az érszázados rajai falak között A két-három nemzedékkel ezelőtti kisdiák, a Jókai-re- gények kollégistája léphette át olyan ámulattal az iskola küszöbét, mint ä tanév első napjaiban a Vaja környéki települések gyermekei — negyvenheteit — a tanyai kollégium kovácsolt vassal díszített súlyos keményfa ajtaját. A sok évszázados falak mögötti modernség, a hideg—meleg víz a tanyai gyermek számára eddig csak hallomásból ismert technikai csodák csalták ki a kis szőke szabolcsi fejekből ezt az ámulatot. Egy hónapja élnek itt Vaján, a volt grófi kastélyban a környező tanyák eddig osztatlan iskolában tanult diákjai. Olyan ÍO—14 éves fiúk és lányok, akik eddig a tankönyvnél és a meséskönyvnél ügyesebben kezelték már a „háztáji” megannyi szerszámát, gondozták a lovat, a tehenét, őrizték a libát, a sertést. Azután egyik napról a másikrá mindennek végeszakadt. Itt. a ma délelőtt ünnepélyesen felavatásra kerülő kollégiumban a tanulás, a játék, a könyv, a tv, a maghő, a rádió, a sport tölti be a gyerekek napjait... Kispásztorokból tanulók Két évvel ezelőtt Született a gondolat a község vezetőiben, a pedagógusokban: segíteni kellene a környékről nehezen bejáró, vagy az osztatlan iskolákban tanuló gyerekekén. A múlt évben határozott a tánács: át kell alakítani a múzum melletti műemlék épületet, a volt grófi kastélyt. így született meg a megye hatodik tanyai kollégiuma 330 ezer forintos költséggel. Egy hónappal ezelőtt indult az élet a kis kastély* ban. Benépesültek a natúr színű bútorokkal berendezett hálók, vidámság tölti be a társalgót, a játékszobát. Olyan gyerekek néztek itt életükben először televíziót, akiknek a huszadik század technikáját eddig csupán a vezetékes rádió jelentette, olyanok akik egyszemélyiben tanulók és kis- pásztorok voltak eddig. „Mi leszel, ha felnősz?“ A folyosókon, hálótermekben elegánsan végigfutó szőnyeg, a falakat díszítő számos értékes reprodukció, a román stílben hajló ablakok csillogó üvege tekintélyt parancsol, A sáros ci- pőcskék az előtérben maradnak... Ébresztőtől lefekvésig izgalmasan zajlik az új kollégium élete. Most, a £ első időben amikor még minden napirend újdonság, izgalmat jelent itt a felkelés, a sorakozó, a naposok, ügyeletesek sürgése-forgása, a délutáni tanulás és az esti játék. Már kidolgozták az önkormányzat alapjait la. Az egyik Vaja melletti tanyáról évek óta egyetlen gyerek sem került középiskolába vágy Iparitanuió-is- kolába. A felvételin nem állták a versenyt a városiak és a falusiak mellett. Az új kollégium kis lakói közül alig néhányan tudnak mag még választ adni a „mi leszel, há felnősz?” kérdéséé. A nyolcadikosoknak is csak halvány elképzelésük van a jövőről. A vajai pedagógusok vállalták, hogy megerősítik ezeket • halvány kontúrokat... A szülők megnyugodtak Mi tagadás, könnyebb volt az évszázados falak között létrehozni a tanyai gyerekek korszerű otthonát, mint benépesíteni. A pedagógusoknak meg kellett „küzdeni” a szülőkkel, meg kellett győzniük őket arról, hogy az élétre az iskola nevel, s nem túl korán a munkábaállítás Az első szülői látogatás eloszlatta az aggályokat. Negyvenhét leány és fiú él itt, s tanul korszerű, otthonos körülmények között. A bejárók, a Vaja környékéről fogattal, gyalog reggelente iskolába indulók száma hetven körül van. Az évek távlata : százas létszámúra növelni a tanyai kollégiumot, s mind több gyermeknek biztosítani a legszínvonalasabb tanulási lehetőségeket. Szilágyi Szabolcs Beszédes számok a szabolcsi mozikról 20 EZER MŰSOR, 50 EZER ELŐADÁS, ÖTMILLIÓ !SÉZQ Kétszázhatvanöt szaboícs- szatmári mozi nézőterén esetenként tízezerek ismerkednek az egyik legnépszerűbb művészet produktumaival, a filmekkel. Ponto* sabban évente több mint 2d ezer műsor közel 50 ezer előadását csaknem ötmillió néző látja. A statisztika — ezúttal a megyei moziüzemi vállalat statisztikájának — szürke számai érdekes ősz- szehasonlításokra adnak lehetőséget. Ki gondolná például, hogy manapság átlagosan évente kilencszer megy moziba a megye minden lakosa. Ez Ina természetes jelenség, de érdemes visszapillantani két évtized távlatába : a felszabadulás előtti 19 moziba egy évben 80 ezren néztek filmet. 130 vh-elnök válasza t Amikor a néző beül a moziba, legfeljebb á pénztáros, a jegykezelő és a mozigépész munkáját érzékeli közvetlenül. Kevesen gondolnak talán arra, hogy csak a megyében sok százán dol- gbzriak ezekért az esti kétórás műsorokért. Egyesek „hivatásosan” hézrtek filmet, mások menetrendszerű pontossággal osztják a műsort, megint mások plakátokon, a reklámanyagon dolgoZnak,- közvéleményt kutatnak, külön csoport végzi a gépek műszaki karbantartását... E sok-sok moziüzemi tevékenység közül az egyik legérdekesebb a közvéleménykutatás. A megyei moziüzemi vállalat vezetői a közelmúltban körlevélben keresték még á szabolcsi községi tanácsok vb-élnöke- it, s kérték véleményüket, ötleteiket a mozikról, a filmforgalmazás jövőjéről. Ez ideig 130 vb-elnök válasza érkezett be a vállalat központjába, s köztük számos vélemény, ötlet egybeesik a mozisok távlati elképzeléseivel. A legtöbb válaszlevél a tsz-ek és a liiozik szorosabb kapcsolatát sürgeti. A tSz-ek kulturális alapjának célszerű felhasználása lehet a mozibérletek és az úgynevezett teltházak vásárlása is. De számos válászbán visszatérő igényként vetik fel a minél több szikrónizált és színes film bemutatását. Rugalmas műsorkezdés Az egyik legérdekesebb igény — s ez már megoldást is nyert — így hangzik: a kiemelkedő tv-műsorok napjain a mozik műsorát úgy alakítsák, hogy a film este 20 óra előtt fejeződjön be, s a közönség még érjen haza a tv-műsor kezdetére. A vállalat ezt azzal egészítette ki, hogy a kiemelkedő sportrendezvények időpontKŐNYVESPOLC Soós Zoltán: Pityeri (ZRÍNYI KIADÓ) Néphadseregünk népszerű újoncai közé új regruta lépett: Pettyes és Princ, a katona után most Pityerivei ismerkedhet meg az Olvasó. Soós Zoltán hőse nemesük a kollégáival való alli- teráció kedvéért kaptá szép neVét, haném állítólag azért, mert egy alkalommal, — még mint újonc — sírva- fakadt. Nevét többé semmi sem mosta le róla, jóllehet Soós Zoltán versbe faragott hőse többé soha életében egyebet nem tett, mint hőstetteket. Béke lévén ezek a hőstettek is csak amolyan békebeli dicsőségek, — minden esetre annyit elárulhatunk, hogy valamennyi katonasorban lévő ifjú végrehajthat hasonló tetteket, ha szívesen és érdeklődéssel vesz részt a fegyverforgatás elsajátításában és a laktanya életében. Pityeri rímbe szedett hőstetteiből égy kedvés, mai fiút ismerünk meg, aki a mama szoknyája mellől egye* nesért a laktanya „rettegett, körletébe kerül. És rtiivei találkozik itt? Jó akartú,_segítőkész, baráti és bajtársi együttessel. Később Pityéri- ből deszüntos lesz az árvíz veszélyéi kő* zépétte már biztosan forgatja a kormánykereket és embereket mentve mind komolyabb féffivá érlelődik. S mert a húsZéves fiatalemberek, így a kiskatonák életéből nem hiányozhat a szerelem, Pityeri is álmodozik Jutkájáról. Szerelmük kibontakozását bajtársainak féltő és némiképp sóvár fi: gyelme kíséri, — egészen á házasságig. Soós Zoltán Pityeri-je szerencsés újonca néphadseregünknek. Kalandjain nemcsak harcostársai, dé minden olvasó jól szórakozhat. jáit is figyelembe veszik a mozik műsorkezdésénél. A Nyírbogdányi Községi Tanács VB elnöke arról irt válaszában, hogy milyen módszerrel igyekeznek megnyerni egyeseket a kulturális rendezvények számára. Azoknak, akik rendszeresen távottartják magukat a rendezvényektől, meghívót és tiszteletjegyet küldenek egy- egy előadásra — legyen az akár mozielőadás is. Tiszakanyár vb-élnöke több filmankétot kér. „Ne csak a fiataloknak, a felnőtteknek is!” A filmvetítés számos faluban, de főképpen tanyákon színházat is pótol. Népszerűségéből adódóan nagy a látogatottsága a tanyákon. Csak egyetlen példát erre: a Tiszadob melletti Reje-ta- nya minden lakosa — beleértve a csecsemőket is! — évente 28 szór néz filmet, vagyis egy esztendő övén órájában ismerkedik a fehér vászoh, a celluloid szalag, a gép közvetítésével a világgal, a művészettel. Nágy gond a tanyai közönség filmmel való ellátása. A keskeny vetítőgépek Számára herri készül ahnyi film, mint a normál és Széles vetítésre alkalmas gépekre. Az otsZág és a világ filmgyártásának számos értékes alkotása eljut azonban a tanyák rögtönzött mozijaiba is. Fesztiválfalu lesz Tiszavasvári ? Milyen filmek peregnek estéről estéré filmszínházainkban? A mozistatisztika erre is válaszol. Tavaly például 5800 műsort a magyar filmgyártás produktumai töltöttek ki. A szovjet filmek műsorainak száma 4300, a népi demokratikus országokban készült filmeké 3900 volt. Ezeken kívül még hatezer más műsor volt. Néhány film címe mellett is érdekes számokat találunk. A Hideg napok című magyar filmet 30 ezren, a Szegénylegényeket 53 ezren, a Hétköznapi fasizmus című filmet 28 ezren tekintették meg megyénkben. Végül5egy friss hír: a moziüzemi vállalat vezetői tárgyalásokat folytatnak, hogy Tiszavasvári ban megrendezésre kerülhessen a falusi, illetve paraszt témájú filmek fesztiválja. Az elgondolások szerint a hazai és a népi demokratikus országok filmjei vennének részt ezen. <Sr. Sí.) HOZZÁSZÓLÁSOK Az ifjúságvédelem zz t ár sada I o m véd e I e mm e i cimű vitaindító cikkünkhöz Sokaknál maradt a közöny A Vitaindítóban felszínre került gondolatokkal általában egyetértek, de szeret- nérri azt részben helyesbíteni, részben tovább vezetni egy-két gondolattal. Mindjárt az első megállapítással kell vitába szállnom, s azt így helyesbíteni: A gyermek- és ifjúságvédelem a társadalomvédelemmel is egyet jelent. Azt rilSZém, d betoldott is szó önmagáért beszél, bizonyítani felesleges. Nagyon helyesen állapították meg, hogy a megoldás kulcsa társadalmi ügy. Jellerhző volt, s még ma is sokaknál maradt: a közöny, a „mi közöm hoí- zá.” Sajnos, hap mint nap látni eseteket, melyek ezt bizonyítják. Sokan vélik: nem szólok, úgy teszek, mintha a jelenségekét észre se venném, rhért ha szólok, kitehetetn magam egy durva reflektálásnak. Ez igaz! De akkdr jól van eZ így? Vállalnunk kell a néhézsé- geket, s ha minél többen vállaljuk,' annál eredményesebb lesz a küzdelem, mert a józanabbak, a közrend a közerkölcs és a jó közízlés képviselői vannak többségben. Két megöldás ' vetődött fel a cikkben: a megelőzés és szeretetteljes bánásmód. Nézetem szerint ezek egyikétől várni a megoldást: utópia. Csak mindkettő együttes alkalmazása lehet eredményes. Sokkal inkább társadalmi ügyet kell csinálni a társadalmi ügyből, s a vita alapján a társadalmi- és tömegszervezetek hathatós megmozdulása lenbe kívánatos. Javasolnám, hogy a nevelőknek^ és népművelőknek lehetővé kellene tenni, hogy ákár tanfolyamöh, akár önképzéses továbbképzésen ismerkedjenek a kor igényeinek mégfélelő pszieho- lógiával. Albert Antal ig. tahár, Oros-Nyírjes Tanulunk, de mit ? Tizennyolc éves vagyok. Két évé járok Budapestre dolgozni vonattal. Ott olvastam az újságcikket. Sajnos, nem találtam benne rólunk, ingázókról semmit. Pedig megérte volna. A vonaton járó fiatalokkal sajnos senki nem törődik, úgy látszik, az újságírók is elfelejtettek minket. Pedig volna ott is látnivaló. A részeg és káromkodó, pénzbe kártyázó felnőttektől „tanulunk,” gondolhatják mit. A hat-hét órás utazások alatt többet ártanak nekünk, mint ami jót az iskolában vagy a KISZ-ben táfiüitüfik. Sok ezer lány és fiú utazgat pedig a vonatokon. Mi is szeretnénk jobb körülményeket. Nem vagyunk huligánok, de amit látunk, hallunk és tapasztalunk, az csak ront rajtunk. Skripecz István segédmunkás Nyíregyháza Jó eszköz az állami gondozás Cikkük sok igazságot rejt magában. Államunk nagy áldozatot hoz a családok helyzetének megjavítására. Ezen intézkedések többségében valóban megoldják a problémákat, de nem teljesen. Sajnos, túl sok olyan család van, ahol még fennáll a gyermek züllésének veszélye. Iszákos, erkölcstelen, brutális szülök még bőven akadnak, s hsába a jobb körülmény, a rábeszélés, a meggyőzés. Mi lesz az ilyen viszonyok között felnövő gyerekkel? Tudok olyan 6 éves gyerekről, akinek anyja zsebmetszésért börtönben ül, de gyermekét már kitanította a „zsebelésre.” Igaz, hogy az állami gondozás nem cél, viszont jó eszköz addig, amig olyan családok léteznek, ahol a gyermek veszélyeztetve van. Az áldozat feltétlenül megtérül. Züllött, csavargó, a társadalomnak csak kárt okozó gyerekek helyett tisztességes felnőtté válnak, s ígv fokozatosan csökken maid az állami gondozás szükségessége. A mai ráfordítás többszörösen megtérül. Ny. AnnA Kisvárda Vitacikkünkre érkezet válaszokat' lapunkban folya matosan közöljük. (A szerk>
