Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-08 / 238. szám
Madár- és halparadicsom „ Fadvízországban“ Ritka sirályok, szélkiáltók — Évi 15 000 mázsa hal (Tudósítónktól): A Szegedtől kilenc kilométerre elterülő Fehér-tó hírét-nevét Homoki Nagy István „Vadvízország” című filmje ismertette meg ország-világ előtt. Azelőtt csak a fáradhatatlan hazai és külföldi ornitológusok tudtak róla, mint gazdag rezervátumról. A tógazdaságot pedig ízletes haláról ismerték a szegediek. Az ősi Fehér-tó még a század elején is kész veszedelmet jelentett a városnak. A csapadékos időjárásban a Duna—Tisza-kö- zének déli részén tekervé- nyes utakon szaladtak ide a vizek, s betöréssel fenyegették Szeged külső területeit. Élet a föld alatt Száraz esztendőkben viszont sivataggá változott a városnak ez a 72 ezer holdas birtoka, amelyet a nagygazdák szinte fillérekért vettek ki bérbe. A forróság verte sziken a növényzet átmenetileg a föld alá veszett, hogy aztán vizes esztendőkben újra életet nyerjen. A parázs-forró nyarak is adtak itt életet az embernek. A magasabb dombokon juhászok szegényes kunyhói álltak. A felparcellázott legelőn jaj volt annak a juhásznak, akinek elkószált a birkája. Igazi barbárvilág volt az, ahogy Móricz írta a „Barbárok”-ban a pusztai életről. Kés villant, fokos csapott, ha a juhász vissza akarta terelni a másik gazda nyájához szegődött birkáját A gazdag bérlők két- háromezer birka után adóztak a városnak, holott tízezres nyájak hozták nekik a zsíros hasznot. A város urai sokszor küldték ki fullajtárjaikat birkaszámlálásra, de mikor feltűnt a város . kocsija, a juhász csak füty- tyentett a pulinak: — Eriggy csak! Eriggy! A hűséges kutyák pillanatok alatt szétzavarták a birkákat a szélrózsa minden irányába. — Hát ezek? — kérdezte a számláló, — Ezek, tekintetes uram, olyanok — mondta a juhász —, hogy ha városi urat látnak, világgá szaladnak. De ezekről már hallgat a szik, a láp, amely ma is otthont ad a madarak ezreinek. Dr- Beretzk Péter ornitológus több mint 30 esztendőt töltött megszakítás nélkül a rezervátumban. Tanulmányainak sokasága látott napvilágot a Fehér-tó élővilágáról, amelynek minden rezdülését ismeri, ö még látta az ősmocsár kiszáradását, a tiszai édesvíz „betörésével” kinőtt nádas, fűz és sás hatására másfelé húzó gémfajokat, a bölömbikát, a gulipánt, a gólyatöcsöt, a székilillét, a törpe- csért. A Korom-sziget viszont benépesült dankasirályokkal, s fészkel itt a ritka délkeleti szerecsensirály is. A 800 holdas rezervátumra nagy gondot fordít a Természetvédelmi Hivatal. Német, angol, szovjet, francia és csehszlovák ornitológusok szinte minden nyáron heteket töltenek a rezervátumban, ahol dr. Beretzk Péter 35 madárfajt gyűrűzött meg. Megfigyelt 252 fajt és múzeumi kiállításra begyűjtött 225-öt. A Tisza vonalán vonuló madarak — a ritka kivételek is, mint a jeges és a dolmányos sirály, az északi fészkelő szélkiáltó — fontos állomáshelye Fehértó. Tízezrével gyűlnek össze a récék vonulásuk előtt, és tavasszal heteket töltenek sok ezres csapatban a szélkiáltók. A vadászati idény itt október 1-től december 31-ig tart, amikor már a fészkelő és a vonuló madárhadak elmentek. Nagyüzemi halgazdaság A halra mindig éhes kárókatonáktól, szürkegémtől, s a halak mesterséges táplálékát, a gabonafélét felevő szárcsáktól védik az összefüggő halastórendszert, mely 2 ezer 300 holdon terül el. A nehéz fizikai munkát már nagyrészt gépesítette a nagyüzemi halgazdaság, amely évente több mint 15 ezer mázsa halat ad a népgazdaságnak. A hazai piacon kívül szállítanak innen a nemes belga és tükrös pontyból Csehszlovákiába, Ausztriába, az NDK-ba. Nyugat-Németországba és Olaszországba is. A „17 tó vidéke” a budapesti úttól Sándorfalva határáig terjed. Fejik a halakat Évek óta új eljárás honosodott meg a fehértói haltenyésztésben. A ivásra érett anyapontyokat úgynevezett hipofízis eljárással, az agyalapi mirigyből kivont oldat fecskendezésével sürgetik intenzívebb ikraérlelésre. Az anyahalak ikráját azután lefejik, majd mesterséges eljárással, különféle anyagok használatával megtermékenyítik. Évente 2 millió ivadékot nevejnek fel az előnevelő tavakban. Sok gond és törődés előzi meg a finom halhús előállítását. Parkok, kertek művészete Az új lakótelep gyönyörűen parkosított játszótere. Európa nagy városai jórészt a múlt században alakultak ki mostani formájukban: a kapitalista telek- spekuláció kénye-kedve döntötte el mind a lakótelepek, mind az ipari üzemek elhelyezését. A „vezérgondolat” az volt, hogy minden talpalatnyi hely maximális profitot biztosítson. A növények hiánya fokozza a porosodást és a levegő baktériumtartalmát, de a növényzet közvetlenül hat a levegő páratartalmára, hőmérsékletére, kémiai összetételére, mozgására is. Ezenkívül a növényzet nagymértékben tompítja a zajt, csökkenti a rázkódásokat, rezgéseket is. Mindennél fontosabb hatású azonban a zöldterületek pszichikai hatása: igazi pihenést biztosít, hiánya a városi ember fáradtságának egyik fő oka. Nálunk a felszabadulás után soha nem látott mértékben fellendült a kertépítés. Amerre nézünk, építkezést látunk, és az építkezést követi a kertépítés. Ez a törekvés érvényesül nemcsak nagyobb városainkban, megyeszékhelyeinkgn, hanem kisebb községeinkben is. A kert hövért^éhek ®s egyéb tartozékainak (szökőkút, medence, sziklacsoport, szobrok, padok) elrendezése művészet. A kertművészet is — mint minden más művészeti ág — művészi élményt kelt és törekvéseiben tükrözi kora eszméit, életszemléletét. Mai kertművészetünk tartalma: az emberek iránti gondoskodás. Építőművészetünk arra törekszik, hogy a lakótelepeken meghitt, barátságos otthonok legyenek; a kertművészet ezeknek a meleg otthonoknak kitágítja a falait. Az ablakokból látható park örömet okozzon és tegye teljessé a munka utáni pihenést. A növények kiválasztása részben művészi, részben műszaki kérdés. Fontos feltétel, hogy csak olyan növényekkel lehet kertet építeni, amelyek számára az adott talajtani, éghajlati földrajzi viszonyok kedvezőek. A növények nem keverhetők tetszés szerint, csak a természetes társulá sok szabályai szerint. Bontakozik a város egyik legszebb része Tízszintes öntött házak a Szarvas utcán Eldőlt a vita a víztoronynyal szemben tízszintes magas házakkal zárják le a Péli Alközpont épülettömbjét. A különböző elképelések ütközőpontja eddig az volt, hogyan lesz szebb, esztéti- kusabb az Arany János utca, a város legszebb sugárútjának torkolata: a víztorony mellé kerülnek a toronyházak, vagy vele szemben, az Arany János és a Vécsey utca közötti területre. A szakemberek ez utóbbi terv mellett döntöttek. Az építkezések ennek megfelelően rövidesen folytatódnak, a városi tanácson a napokban kiadták az építési engedélyeket is. Elsőként a víztorony melletti részen öt, húszlákásos, négy- emeletes épület alapozását kezdik meg, ezek hasonlóak lesznek a már meglévő Tompa Mihály utcai házakhoz. A Szarvas utca másik oldalán tízszintes öntöttházakat építenek, körülöttük parkosítanak, nagy területen. A három torony ház hasonló lesz a nemrég felépült Északi Alközpont-beliekhez. Végleges a Jósa András, a Vécsey, az Arany János és a Szarvas utcák által határolt terület beépítési terve: ide négyemeletes modern lakások kerülnek. I tt kap helyet a KlSZ-társas- ház is. A szanálások többségében már megtörténtek ezen a területen, s többek között megszűnt az Engels utca Arany János és Vécsey utca közötti szakasza. A víztorony környéki terület rendezésében, beépítésében már csak egy nyitott kérdés marad: az áruház-étterem építése. A lehetőségek közül az látszik valószínűnek, hogy a MÉSZÖV építtet a víztorony szomszédságában éttermet, amely mellett élelmiszerboltok is helyet kapnának. A közeljövőben döntenek róla. A tervek végleges formát, öltöttek, ennek alapján rövidesen Nyíregyháza egyik legszebb része bontakozik ki. (in) Konjunktúra lovagok Kétezer tojás át ja — „Csak pár húzás az egész Hulló vakolat és zongora Rakamaz és Vencsellő között az országút különösen a hétvégeken forgalmas. Az útirány általában Tokaj, Szerencs vagy Miskolc. Úgy látszik, nálunk is divat lett a vándorlás. S egyre többen hódolnak ennek az új szenvedélynek. Mindez szombaton kezdődik, vasárnapig tart. Ki kirándulni megy, ki másért. Ki kipihenve, táskájában rengeteg kész filmterkercs- csel érkezik haza, ki fáradtan, de tömött pénztárcával. Az utóbbiak: „üzletemberek” ! A vasárnapi „szekér“ Veteránnak számító Skoda Furgon lihegett előttünk. A motorja még csak bírta valahogy az iramot, de a karosszériáját már kikezdte a rozsda.. Svájcisapkás, idősebb férfi ült a kormánykeréknél. A fennmaradó három ülés és a csomagtér dugig volt „áruval.” A Skoda a gávai benzinkútnál stoppolt. — Mennyi idős? — kérdeztem a kocsira mutatva. — 51-es kiadás. Később a svájcisapkás kérdezett: — Meddig? — Miskolcig. — Akkor utitársak leszünk. Én is oda megyek. A piacra. — Mit árul? A férfi rágyújtott.. — Tojást. Az „árut” csak körülbelül tudtuk felbecsülni. Lehetett vagy kétezer darab. S csak Miskolcon jöttünk rá, hogy mit jelent ez. Ott egy forinttal drágább volt a tojás, mint Szabolcsban. A svájcisapkás egy úton közel kétezer forintot kereshetett. Egy hét múlva ismét találkoztunk vele. Vasárnap volt, Tokajba tartott. Va- donat új Renault volánjánál feszített. Csodálkozva . nézhettünk, ró, mert nagyképűen elmosolyodott. — Ez a vasárnapi szekér — mondta. Csak ekkor használom. A miskolciakra gondoltam. Akik megkeresték neki a kocsit Habverőből villa Budán> meg egy Kapitän A nyíregyházi piacon találkoztam vele. Újfajta habverőt reklámozott helyszíni bemutató kíséretében. Az „új” készülék az ő találmánya. Lényeges? Hadarja, mint az a bizonyos zsilettpengés vásári kikiáltó: — Csak pár húzás az egész és kész a tojáshab. SZABÓIC5I INTERNACIONALISTÁK Hitvallása: a kommunizmus Végtelennek tetsző hosszú út és becsületes helytállás után tisztán érezte: más emberként lépett hazai földre. Az érzés igazi élvezete azonban Csátig tartott, ahol a szovjetországból érkezőket „leszerelő” egyik bizottság elé került. A magyar királyi ezredes — a bizottság elnöke — pulyka arccal ordított ró: rá: — Voltál vöröskatona? — Az igazságért mindig kész vagyok harcolni. Hátulról a négy csendőr egyike olyat ütött az arcára, hogy hetek múlva is érezte a fájást. Ezután a bizottság egyik papszázados tagja szólalt meg: — Szép Magyarország szegény, sötét temető lett. Éjjel nappal dolgozni kell. Ne avatkozz a munkán kívül semmibe, ha javadat akarod... — Dehát, nem vár engem egy árokpart sem. Hol lesz biztos munkám...? A királyi ezredes megint dühösen replikázott, miután a csendőrök kipenderítették Szalacsi Gyulát. Az állandó szegénység, éhség réme elől önként állt be katonának tizennyolc éves korában Kocsordról, héttagú családból. Reménytelennek látta a család minden küszködését. Mit is remélhetett ott, ahol az egész falunak magázni kellett a gróf kutyáját, míg ő a ki- lencvenéveseket is letegezte. Alig adtak valamit az időtlen napszámért: mindennap újabb gondot, nélkülözést hozott. Már szakaszvezetői rangot szerzett, amikor az első világháborúban orosz fogságba esett. Ott találta a forradalom kitörése. Ekkor hallotta először, hogy burzsoázia; nemes osztály; vörösök: szegények, elnyomottak. Amikor mód nyílott rá, — mint annyi magyar sorstársa, —• gondolkodás nélkül az utóbbiak oldalára állt. Fegyverrel küzdött az elnyomottak győzelméért. — Mikor levertük a fehéreket, csend lett egész Oroszországban. Amolyan viharok közötti szélcsend. A csereszvicsányi komisszió- hoz kerültem, a rögtönítélő bírósághoz. Tíz embert kellett magam mellé választanom. Letartóztatásokra mentünk fehér tisztekért. Hat hónap után a magyar szekció Omszkba küldött politikai iskolára — emlékezik. Omszk után, négy hónap múlva leningrádi katonai iskola következett. — Közben mentünk megalakítani az Azerbajdzsán Köztársaságot. Majd Grúziában segítettünk a bolsevikoknak. Tíz napi harc után a mienk lett Tbiliszi, a főváros. A sikeres tiszti iskolai vizsga után főhadnagyi rangot kapott. Közben részt vett a kronstadti tengerészek lázadásának leverésében. — Életem legnagyobb élménye maradt Lenin elvtárs megismerése. A bolsevik párt VIII. kongreszusa idején történi. Mi, forradalmár katonák díszszemlére vonultunk fel. A magyar egység magyar nótát dalolt. Lenin egy tank tetéjén állt. Beszédet is mondott. Azok a szavai ragadtak meg legjobban, hogy a dolgozóknak a világ minden országában össze kell fogni és támogatni egymást a zsarnokság, a kizsákmányolás ellen. Nekünk, magyaroknak külön is köszönetét mondott, hogy segítettünk megteremteni a szovjet hatalmat. Hét évi távoliét után, 1921-ben tért haza. Tudatát, hogy merőben más ember lett, semmi nem tudta benne többé megváltoztatni. Pedig alighogy Kócsordra érkezett, két nap teltével három csendőr kereste. — Fenyegetődzve közölték, hogy a községet nem hagyhatom el. Hetenként kétszer jelentkezzem az őrsön. Nősülés. Részes munka, sovány napszám. Gyerekek. A leventéket, a szegényebb legényeket az Inter- nacionaléra, meg más forradalmi dalokra tanította. Azt szerették legjobban: Föl vörösök, proletárok... Perek tömege a törvényszéknél, az ítélőtáblán, kúrián. — Az ellenem emelt vád szó szerint így hangzott: Szalacsi Gyula Magyarország rendszerének erőszakos fel- forgatója, izgató, lázító; proklamációs iratokat és dalokat terjeszt. A hivatalos hatalom részéről állandó megbélyegzés, zaklatás, szem előtt tartás. Az egyszerű emberek, ismerősök részéről mindjobban növekvő bizalom, tiszteletadás. S maga rendületlenül küzdött minden falat kenyérért a növekvő család számára. — Negyvennégyben bevonultattak, ha az oroszok jönnek ne legyek itthon. Ausztriában Linznél amerikai fogságba estem. Egy év után szabadultam, mikor véget ért ez a világháború is. Mire enyéimet ismét megláthattam, nem volt már itt kutyáját magáztató gróf, se csendőr. Csak a nép. A szent és örök nép. Ma hetvennégy éves Szalacsi Gyula. Szerény nyugdíjat élvez. Legkedvesebb pillanatai, ha unokáival eljátszogathat. De azok is kedves epizódok, amikor fiatal katonáknak gazdag életút járói, az oroszországi nagy forradalomról mesél. Arra a kérdésre, mit szeretne még megérni, gondolkodás nélkül, s nagyon komolyan válaszolja: — A kommunizmust. Ez a hitvallásojn. Nagy vágyat, szüntelen tetteket követel. Lenin mondta. Nem köny- nyű a változás, de eljön. A proletárhatalom munkája, akarata megteremti. Asztalos Bálint A napi forgalma után érdeklődöm. Ferde szemmel néz rám. Ellenói nek vagy valami hasonlónak gondol. Mikor bizonygatom, hogy csupán kíváncsiság az egész, készséges lesz. — Ma rossz napom van — mondja. — Csupán hatszáz forint körül kerestem eddig. Hatszáz forint? öt óra alatt? Hm! Nem is olyan rossz. „Záróra" után még elbeszélgettünk. Műhelytitkokat ugyan nem árult el, de megtudtam, hogy Budán van egy szerény négyszobás villája. Tavasszal vett egy Opel Kapitánt, azzal járja az országot. Legálisan. Hiszen engedélye van. És minden évben külföldre megy pihenni. Miből? „Üzletember” ismerősöm elmosolyodik, egy lyukacsos lemezre mutat. — Habverőből. A kis óvatos ö nem árul tojást, újfajta habverőt sem tálált fel. Vaskapukat gyárt. Sok munka van vele. Ez igaz. Csakhogy nem neki. Három munkása van. Kettő legálisan, egy titokban. így kevesebb az adó. Mindenesetre ő nem dolgozik. Csak üzletet köt. És sok pénze van. Ha valaki az utcán találkozik vele, ránéz és nem hiszi el. öltönye, amit hord, lehet már négyéves is. Autója? Nincs. Kocsmába jár? Nem. Kártyázna? Nincs ilyen szenvedélye. Akkor? Semmi! Csupán ő a kis óvatos. — Vigyázni kell. Ennyi az egész — mondta egyszer. Láttam a lakását is. Hullik a vakolat, az ajtókról pattogzik a festék. Belülről? Hűtőszekrény, zongora, bár senki sem tud játszani a családban, perzsaszőnyeg. — Minek nekem az autó? Hogy megkérdezzék: miből vettem? Minek rendbehozni kívülről a lakást? Ugyanazért. Nem. Ilyen veszélyt engem nem érhet. Nézem az üzleti könyvét. A kiadás és a bevétel összekutyulva. Mit mondott erre? — Nem tudok én könyvelni, kérem. Igen. Mellesleg jó tanuló volt az iskolában. S így érthető. Hiszen a könyvből az ellenőrző szervek egyszerűen nem tudnánk kimenni. ő pedig? Az anyagot, a kapukhoz szükséges vasat pult alól rendkívül olcsón tudja megvenni, hogy aztán a kész kaput teljes áron adja el. Számla? Minek! Az üzleti könyv úgysem ér semmit! Horváth János