Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

NEHÁNY hét igazolta Haszonnal dolgoznak a tsz területi szövetségek A tsz területi szövetségek­nek ma már csak jelenük van, és biztató jövőjük olyan vonatkozásban, hogy eredményes munkát fejthet­nek ki a közös gazdaságok érdekében. A szövetségek csupán pár hete alakultak. Ennek ellenére máris aktív résztvevői a tsz-mozgalom- nak. Megtették az első lé­péseket. Erről beszélgettünk a Tisza menti Tsz Területi Szövetség nyíregyházi szék­házában. JÓ egyezség A tsz-ek és tszcs-k állan­dó partnere a Gabonafeldol­gozó és Felvásárló Vállalat. A kapcsolat folyamatos, sok év gyakorlatával csiszolódott, ennek ellenére mégis akadt megoldásra váró probléma. A tsz-ek számára ugyanis sérelmes volt az érvényben lévő szállítási költség elszá­molása. Eddig a tsz bárhon­nan is szállította gabonáját a felvásárló helyre, fuvar- költséget a tsz-majortól szá­moltak fel. Ezt vitatta és változtatta meg a felvásárló vállalat, valamint a tsz-szö- vetség. Jövőre a szállítási költségeket már nem a ma­joroktól, hanem tábla át­lagkilométertől számítják. Másszóval azt veszik figye­lembe, hogy a termelőszö­vetkezetek gabonatermő te­rülete átlagosan milyen tá­volságra van az átvevő hely­től. Ezért fizetnek szállítási költséget A döntés indokol­ja, hogy már az idén, de jö­vőre méginkább a Gabona- Feldolgozó és Felvásárló Vál­lalathoz a termés nagy ré­sze közvetlenül a kombájn­tól a tsz-major érintése nél­kül érkezik. A majortól szá­mított szállítási költség fize­tése tehát indokolatlan. M ÉK-szerződések A szövetségekkel általában az alakulást követő napokon minden olyan vállalat, szerv kapcsolatot teremtett ame­lyek valamilyen formában szerződéses viszonyban áll­nak a tsz-ekkel. A gazdasá­gi mechanizmusra készülve a MÉK úgynevezett többcsa­tornás szerződéstervezeteket készített. A szerződésterve­zetekben többek között olyan elgondolások is szerepelnek, hogy a MÉK 1968-ban a tsz-eknek mint szerződött partnereknek minimális ha­szonkulcs mellett több irányú kedvezményt nyújt. Ilyen egyebek között a termelést elősegítő szolgáltató jellegű kedvezmény. Kísérletképpen Vencsellőn és más termelő- szövetkezetekben a kapcso­latoknak ezt a formáját már ez évben is alkalmazták. A tsz területi szövetség most tanulmányozza ezeket a szerződéstervezeteket és el­fogadásra a legkedvezőbbe­ket ajánlja majd a tagszö­vetkezeteknek. Napi gondok megoldása A tsz területi szövetsé­gek akkor végeznek eredmé­nyes munkát, ha a tagszö­vetkezeteknek a napi gon­dok megoldásában is segít­séget nyújtanak. Ezt igény­lik a tsz-ek és tszcs-k. A A Tisza menti Területi Sző vétségben erre már példá­kat is tudnak említeni. A tiszadobi Uj Harcos Terme­lőszövetkezet például azért kopogtatott a szövetségnél, az AGROKER-től hiába kérik, hetek óta nem tud­ják beszerezni a trágyamar­kolót. A szövetség segített kívánt gép beszerzésében, s az Uj Harcos Tsz már hasz­nálja is azt. Más termelő- szövetkezetek értékesítési gondjaikkal keresték meg a szövetséget. Ezeket az ügye­ket is elintézték. Forintokban is jelentkezik majd A szövetségek munkáját illetően a gyakorlati példa még kevés. Két-három hó­nap múlva azonban ezek minden bizonnyal terjedel­mes beszámolóban sem fér­nének el. A tsz-ek tszcs-k ugyanis kivétel nélkül a gazdasági mechanizmus igé­nyének megfelelően gazdál­kodásunk reformálásán fá­radoznak, s a helyes és jár­ható út kiválasztásában szé­les körű jogi, termelési, érté kesítési tanácsadásra van szükségük. A pár hetes múl a szövetségek tevékenységé­ben bizonyítja, hogy e fela­datkör betöltésére érettek é alkalmasak. Szükséges volt a szövetségek megalakítása, s ez nem is kis idő múlva a közös gazdaságok főköny­veiben már forintokban is kifejezhető lesz. S. E. Köszönet az építőmunkáért! Nyílt levél egy határőr alakulathoz Kedves százados elvtárs! Kedves katonák! Önök na­gyon jól tudják hol van a mi falunkban, Sonkádon a Bocskai utca 1. számú ház. Ahogyan megyünk a tisza- becsi országúton, jobbra az első épület. Nemrég még ro­mos, törmelékes telek, most szép tiszta udvar, nagy épü­lettel, kilenc helyiséggel, két konyhával, árnyas fák kö­zött. Boldog lehet az, aki lakni fogja. Máris boldog, úgy érez­zük. Boldog, mert önök, hu- szonhatan az elmúlt vasár­nap segítették beleépíteni a baráti, elvtársi és bajtársi szeretetet is, ami jobban ösz- szefogja minden malternál köveit és falszilárdan össze­fogja az emberi szíveket is. Amikor a mi egyik fiatal legényünk, ifjú Máté János, bevonult katonának, most már bevalljuk, egy kicsit sajnáltuk. Mindenki tudja, hogy jó nevelés a katona­élet. De valahogyan belénk- rögződött régtől az a mellék­gondolat is, hogy nagyon ke­mény élet. Most megfordult a helyzet: kissé irigyeljük Jancsit, hogy ilyen meleg baráti közösségbe került, önök azt válaszolták erre, hogy a néphadsereg minden alakulatánál ugyanez a szel­lem uralkodik. Engedjék meg, hogy mégis önöknek mondjunk köszönetét, amiért éppen az őszi esőzések előtt segítettek befejezni ezt a szép házat és környékét, egyúttal a mi politikai mun­kánkat is segítették, mert mialatt házat építettek, a lel­kekben is sokat építettek. Azt tudtuk, hogy értelmes fiú Máté Jancsi. Hiszen nem­rég végezte el a felsőfokú mezőgazdasági technikumot. Azt is tudtuk, hogy t^ztesis- kolán van, ahonnan nem olyan könnyű dolog a sza­badságra menés. De arra mégsem számítottunk, ami történt, ö elmondta a házzal kapcsolatos problémáit és Önök úgy döntöttek, hogy eltávozásra jöhet huszonötöd magával s majd együtt el­végzik a szükséges munkát. Olyan serényen dolgoztak, hogy mi, barátai talán tél elejéig sem tudtunk volna eddig jutni. Nemcsak a fe­lesleges törmeléket takarí­tották el, hanem még homo­kot is hoztak a Tiszáról és feltöltötték, ledöngölték az alapok közötti tekintélyes űrt. Reméljük, önök is jól érezték magukat azon a baráti klubestén, amit fia­taljaink rendeztek a munká­ban részt vevők számára. Itt jó emlékeket hagytak ma­guk után. Őszintén megmondjuk, nem tudjuk, miért volt olyan sürgős a 22 éves fiúnak a ház felépítése. Ez az ő ma­gánügye. De nem sértő, ha arra gondolunk, hogy talán mostani szolgálati helyén van egy kislány, akit bol­doggá szeretne tenni, akinek hamarosan meg szeretné mutatni jövendő otthonát és aki, ha leszerel, a mi falunk lakosa lesz. Mindenesetre már előre reméljük, hogy va- lamennyiüket itt láthatjuk majd a lakodalmon, amikor erre sor kerül. Van azonban egy másik la­kodalom, amin tovább mé­lyíthetnénk a határőrök és a falu között fonódó barátsá­got. KISZ-lakodalmat tar­tunk szeptember 14-én, volt KISZ-titkárunk, a fiatal boltvezető Szabó Lajos háza­sodik. Tudunk arról, hogy kitűnő tánczenekaruk van. Meghívhatnánk-e azt, hogy húzzák a talp alá valót? Nem akárki kéri: a vőlegény szin­tén az önök alakulatánál szolgált. Az előző KlSZ-lako- dalom vőlegénye, a bátyja, Szabó József szintén. Láthatja, kedves parancs­nok elvtárs, hogy az ala­kulat és a falu, a szolgálati hely és az otthon között már valóságos családi kap­csolatok épültek ki. így van ez jól, mert tanulhatunk egymástól, segíthetünk egy­másnak fiataljaink nevelésé­ben. Mi kezdjük, önök fe­jezik be. Azt kívánjuk, kedves pa­rancsnok elvtárs, hogy jó erő­ben és egészségben készül­jenek feladataik megoldásá­ra, ismereteik elsajátítására. Találkozzunk még sokszor, jó barátságban, legközelebb 14-én, a lakodalmon. önt, parancsnok elvtárs, külön meghívjuk családjával együtt. Elmondta: Máté János párttitkár és Sütő Bálint KISZ-titkár. (Feljegyezte: (Gesztelyi Nagy Zoltán) Készül a vállalati alkotmány 9 A Fehéigyannati AUami Gazdaság kollektiv szerződésének vitája Alig született meg az or­szággyűlés előtt a Munka Törvény, máris megkezdték a kollektív szerződések elő­készítését megyénkben. Az állami gazdaságok esetében a MEDOSZ a legnagyobbat, a Fehérgyarmati Állami Gaz­daságot javasolta próbának, mert itt látta leginkább az alapos megvitatás lehetősé­geit. A fehérgyarmati gazda­ság vezetői elvállalták ezt a könnyűnek semmiképpen sem mondható munkát, s így kerülhetett sor szerdán a „vállalati alkotmány” első vitájára. Fehérgyarmaton öt bizott­ságot alakítottak, egyenként 5—7 létszámút, s a bizott­ságok a szakterületükön ki­dolgozzák azokat a szabá­lyokat, amelyeket fel szeret­nének vetetni a kollektív szerződésbe. (Mivel a munka első és fontos, a többi állami gazdaság dolgozóinak bevo­násával párhuzamos megyei bizottságokat is hoztak lét­re.) Fehérgyarmaton szerdán a kollektív szerződés munkajo­gi részét vitatták meg. (Ez a bizottság készült el elő­ször.) A vitában — mások mellett — Hovánszki János, a MEDOSZ megyei titkára. Csorvási Sándor, a Fehér- gyarmati Állami Gazdaság igazgatója és a gazdaság­szakszervezeti titkára, Piszter János vett részt. Amellett, hogy az alapve­tő kérdésekben nem volt né­zeteltérés, a részkérdésekben gyakran nem egyezett a szakszervezet és a vállalat álláspontja, — a vita ezek­nek egyeztetésére szolgál. Néhány példa azokra a kérdésekre, ahol nem ala­kult ki azonos vélemény. A gazdaság az állandó munkahelyre szerződtetett dolozókat ideiglenesen át­helyezheti máshová. Ennek részletezését a bizottság úgy szövegezte, hogy az ilyen áthelyezett dolgozónak kü­lön ebédtérítés és napi in­gyenes be- és jciszállítás jár. A szakszervezet úgy látta, hogy a szállítással a dolgozó kiesik a munkából, elképzel­hető, hogy egy órával keve­sebbet tud dolgozni. Ezt té­rítse meg a vállalat, hiszen az ilyen ideiglenes átszállí­tás munkaszervezés kérdése, s emiatt nem kerülhet hátrá­nyos helyzetbe a dolgozó. A vállalat véleménye sze­rint eddig nem vetődött fel ilyen probléma, de ha ezt a kollektív szerződés rögzíti, vitákra ad alkalmat. Végül úgy egyeztek meg, hogy az állandó dolgozók esetében megtérítik a munkakiesést. / Ugyancsak vita volt a te- nyész- és haszonállatok kö­rül tevékenykedő fizikai dol­gozók munkaidejének meg­határozásánál. A vállalat sze­rette volna, ha valamilyen időt megállapítanak, mert a jelenlegi határozatlan mun­kaidő nem jó. A bizottság 60 óra heti munkát javasolt, a szakszervezet azonban helytelenítette: ez több mint a tényleges; s ha így marad, a vállalat kötelezheti a dol­gozókat heti 60 munkaórára Legyen az általános 48 osz­tott munkaidőben — s ebben meg is egyeztek. Nem egyeztek meg az ebédtérítések körül kialakult vitában (jár-e mindenkinek, vagy csak akik igénybe ve­szik), az azonos munkaterü­letek elkülönítésében sem. Ez azért fontos, mert az azo­nos munkaterületen dolgozó­kat a vállalat bármikor át­helyezheti, ha viszont ki­mondjuk például, hogy a kertészet és a növényter­mesztés nem azonos munka- terület, az áthelyezéshez a dolgozó beleegyezése is szük­séges. i A fehérgyarmati javaslat tartalmaz néhány nagyon fi­gyelemre méltó tételt. így — a felmondási védettség terén — csak fegyelmivel lehet felmondani annak a dolgozó­nak, aki 10 évnél régebben van folyamatos munkavi­szonyban és — ez pedig kü­lönösen új — az utolsó há­rom évben nem részesült fegyelmi büntetésben. Ehhez hasonlóan új tétel számol ta­lálható a munkajogi javas­lat más részein is, de nem hiányzik a másik négy bizott­ság terveiből sem. A javaslatot eddig nem tárgyalták meg szervezetten a dolgozókkal (vélemény persze jó néhány elhangzott) s ennek a sok őszi munka, meg a rövid idő volt az oka. Tervezik azonban azt, ha a bizottságok javaslatai elké­szülnek, megfelelő vitaalap is lesz. Bizonyos, hogy a dolgozók körében sok érde­kes és figyelemre méltó ja­vaslat is elhangzik majd, s nemcsak Fehérgyarmaton. A fehérgyarmati kollektív szerződést még ebben a hó­napban aláírják (januárban lép érvénybe, s ez szolgál majd mintául a többi állami gazdaságban. Persze, ez ko­rántsem jelenti azt, hogy nem lehet rajta változtatni, egyes tételeket másképpen megfogalmazni, hiszen a kol­lektív szerződések kötésének éppen az az alapvető célja, hogy a helyi sajátosságokat a dolgozók jogaiban is érvé­nyesíteni lehessen. Kun István Pillanatkép az üvegboltban Foto: Hammel József S°KaRcÚ hAmícS£K püff! — mondta Hami- *■ esek, s mutatta, mi­lyen hatalmas tenyerest kap a 15 éves Hamicsek kisasz- szony, ha a méltatlan téma még egyszer napirendre me­részelne kerülni. — Amikor én a te korodban voltam — oktatta leánygyermekét — tudod milyen ruhában jár­tam? — Tudom apukám, ron­gyos, koszos fekete vászon- nadrágban és foltozott tor­nacipőben. — Püff! — szólt ismét Hamicsek, — ezt kapod, ha még egyszer közbeszólsz. Nem tűröm, ha én beszélek, valaki közbe szóljon... Igenis abban jártam! Elég legyen a rózsaszínű tűsarkú, cipőből, meg az aranysze­gélyű miniszoknyából! Nem érdekel, hogy a többiek miben járnak! De ha min­den óhajod teljesítem, ho­gyan fogsz majd örülni ka­rácsonykor egy szaténkarton blúznak? — Ugyan papa! — szólt közbe Hamicsekné — te fiú voltál, és 1930 volt, ez meg lány és 1967-et írunk. — Mondtam már neked, hogy ne rontsd a nevelési elveimet! S különben is, csend legyen! Egy asszony hallgasson, ha a család fe­je beszél. Az az elvem, hogy egy asszony akkor szóljon, ha kérdezik! így mondta ő és lenyelte utolsó korty teáját, majd homlokon csókolva családja tagjait, kilépett az életbe. A Beloiannisz téren felszállt a villamosra, miközben in­dulatosan rászólt egy fia­talemberre, hogy milyen címen merészelt elébe tola­kodni a felszállásnál. — Vegye tudomásul, — oktatta ki — egy fiatalabb sosem előzhet meg egy idősebbet! Ennyi műveltséggel ma már mindenki rendelkezhet. A cég bejáratánál, arcán kedves mosollyal maga elé tessékelte a nálánál húsz évvel fiatalabb osztályveze­tőjét. — Csak tessék, tes­sék kartársam, itt nem a kor számít... Nem, csak ön után, — mondta és sikerüli is maga előtt betuszkolnia főnökét. A büfében csoportvezető­jével csevegtek a fiatalokról, a mai gyerekekről. — Tu dód, — mondta a csoport- vezetője — valami fan­tasztikus, mibe kerül a fiam, meg a lányom. Az én vágyam egy kerékpár volt, sose érhettem el! A fiam­nak motort kellett vennem S hogy a lányom öltözködé­se mi pénzt emészt fel?... De hát — tette hozzá — megadunk nekik mindent, inkább mi mondunk le sok­mindenről. Végeredményben egy szülő célja az, hogy a gyerekei százszor jobban éljenek, mint ő élt fiatal korában. — De mennyire — he­lyeselt Hamicsek. Nekem is ez az elvem, amit kér a gyerek, meg kell adni. Délelőtt hívta az igazga tónő, és mi tagadás jó le­hordta Hamicsek kartársat. Részletesen kifejtette, ho­gyan kellett volna eljárni egy bizonyos ügyben, él nyomatékosan kérte, hogy a jövőben nem szeretne ta­pasztalni hasonló figyelmet­lenséget. Hamicsek állt és meg­szeppent arccal hallgatott. Egyre csak hallgatott. — Szóljon már valamit kollégám! — mondta az igazgatónő, — hát nincs egy szava sem? — Kedves igazgató kar­társnő! — mondta Hamicsek szerényen, de határozottan — nekem az az elvem, ha egy nő beszél, akkor egy férfi ne vágjon közbe, ne szóljon. Ez a minimum, amit egy dolgozó asszony, aki amellett családanya, el­várhat a férfiaktól. Este ingerülten kiszólt ai újság mögül, hogy nem haj­landó mosogatni, amíg e felesége lemegy bevásárolni — Rendben van édes fiam — mondta élettársának — tudom, te is dolgozol i munkahelyeden, itthon it dolgozol, de mit citáljak te nő vagy, én meg férfi va gyök. Ezen nem tudok ,vál toztatni, még a te kedvedét) sem. Azt hiszem, ezt te r beláthatod... O. *

Next

/
Thumbnails
Contents