Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-04 / 234. szám
Vietnamban ismét önkéntes tnzhalál Egyre többen ellenzik Amerikában Johnson politikáját Saigon (MTI) A Mekong deltájában fekvő Can Tho városában a radikális buddhisták kormányellenes tiltakozó mozgalmának keretében kedden önkéntes tűzhalált szenvedett egy 20 éves buddhista szerzetesnő. Thich Tri Gu- ang buddhista vezető hívei közül tavaly összesen tizenegyen áldozták életüket az alatt a kampány alatt, amelynek célja Ky miniszterelnök katonai rendszerének megdöntése volt. A buddhisták felkelését Ky végül hadseregével fojtotta el. Phan Khac Suu, a dél-vietnami nemzetgyűlés elnöke megerősítette azt a hétfő esti bejelentését, hogy a nemzetgyűlésnek a választásokat jóváhagyó döntése miatt lemond elnöki tisztségéről. A dél-vietnami szabadság- harcosok kedden aknavetőkkel támadták Hűét, a volt vietnami császári fővárost. Egy saigoni szóvivő szerint a lövedékek egy része a kormánycsapatok szállására esett, kisebb veszteségeket okozott. Az amerikai hadsereg katonai műveleteket hajt végre 37 kilométernyire délkeletre Pleiku városától. B—52- es nehézbombázók a fegyvermentes övezettől délre fekvő Con Thien térségét támadták. Észak-Vietnam felett a hétfői amerikai légitámadások főleg az ország déli felére korlátozódtak. Washington: Az amerikai szenátusban egyre növekszik a Johnson vietnami politikáját bíráló szenátorok száma. Hétfőn Sherman Cooper és Charles Percy köztársaságpárti szenátorok újabb vietnami vitát indítottak el. Az Egyesült Államokban legutóbb megrendezett közvéleménykutatás adatai szerint a háború folytatását helyeslők aránya 58 százalékra csökkent a júliusi 72, illetve az augusztusi 61 százalékról. Azt a módot, ahogy Johnson a vietnami problémát kezeli, 69 százalék elítélte és csak 31 százalék helyeselte. Arra a kérdésre, hogy a demokraták jelöltje Johnson vagy Robert Kennedy legyen-e az elnökválasztáson, 51 százalék foglalt állást Kennedy és 39 százalék Johnson mellett. Szovjetunió segítsége Kubának Havanna Kuba még az idén megkezdi egy atomreaktor építését. A reaktor a Szovjetunió ajándéka. A Szovjetunió atomtudósok küldésével is segíti a kubai népet az atomenergia békés célú felhasználásában. Az első latin-amerikai atomreaktor küszöbön álló felépítése újabb példája a szocialista államok közötti, a teljes egyenlőségen alapuló baráti kapcsolatoknak. A szovjet segítség keretébe tartozik az az „olaj- híd” is, amelyet a Szovjetunión a Fekete-tengertől a Mexikói-öbölig emelt, amikor az Egyesült Államok 1960-ban — midőn Kuba államosította az olajfinomítókat — beszüntette az olaj- szállításokat. Kuba csupán az elmúlt évben ötmillió tonna nyersolajhoz jutott az „olajhíd” révén. Tavaly 483 szovjet hajó kereste fel Kubát, és tízmillió tonna árut szállított. Kuba és a Szovjetunió együttműködésének legnagyobb vállalkozása a 152 kubai cukorgyár rekonstruálása. A gyárak évi termelő- képességét 1970-re tízmillió tonna nyerscukorra szándékoznak emelni. A Szovjetunió ennek a finanszírozásához 77 millió kubai pesd hitel# nyújt. Több ezer kínait tartanak fogra Indonéziában Djakarta (MTI) Az AP értesülése szerint az észak-szumátrai Me- danban egy koncentrációs táborban a katonaság fegyverét használta a kínaiakkal szemben, közülük négyet megölt, többet megsebesített. A tábor lakói Kína nemzeti ünnepe alkalmából gyűlést akartak tartani és megdobálták a katonákat. Az őrök erre bele- lőtteft a tömegbe. Mint ismeretes, Indonéziában táborokba kényszerítettek több ezer olyan kínait, aki pekingi útlevéllel rendelkezik. Háromezret hajón visszaküldték Kínába. Csak Medan térségében még ötezernél több kínait tartanak fogva táborokban. Már hatvanezren hagyták el Szuezt Szálainál a háromhatalmi arab bizottság Kairo (MTI) Hamed Mahmud Suez, Szuez kormányzója közölte, hogy a kiürítési programnak megfelelően eddig több mint 60 ezer lakos távozott ideiglenesen Szuezből és Port Taufikból az izraeli tüzérségi tűznek kitett lakónegyedekből. Ugyancsak 60 ezer lakos hagyja el a várost egy héten belül. A 120 ezer elköltöző a város és kikötője lakosságának felét teszi ki. Szuez és Kairó között különvonatokat állítanak be a költözök elszállításának meggyorsítására. A háromhatalmi arab bizottság, amely a Jemen jövőjéről kötött egyiptomi— szaud-arábiai egyezmény végrehajtásának biztosítására alakult, kedden reggel Szanaaba repült, hogy megbeszéléseket folytasson Szalal jemeni elnökkel. Az Irak, Marokkó és Szudán képviselőiből álló bizottság kétnapos látogatása során meghallgatja Szalal elnök véleményét az egyezményről. New York-i jelentés szerint Hakim libanoni külügyminiszter New Yorkban kijelentette, az ENSZ-nek gyorsan kell cselekednie, mert amennyiben semmit sem tesz, Izrael megmarad azokon a pontokon, ahol jelenleg áll és az arab országok újból háborúra fognak készülni. A libanoni külügyminiszter rámutatott, hogy véleménye szerint szó lehet az Izraellel szemben fenntartott húszéves hadiállapot megszüntetéséről, amennyiben Izrael visz- szavonja csapatait az elfoglalt arab területekről. Ami a Szuezi-csatorna izraeli részről történő használatát illeti, ez Hakim szerint az arab menekült probléma megoldásától függ. Libanon, mint ismeretes, Izrael szomszédjai közül az egyedüli volt, amely nem vett részt a júniusi háborúban. Százötven sebesült a francia paraszttüntetéseken Qárizs (MTI) Súlyos incidensekre került sor hétfőn Franciaországban, az országos paraszt akciónapon. Az AFP mérlege szerint az ország nyugati, délnyugati és központvidékein összesen 150 ember sérült meg a tüntetők és a rendőrök összecsapása következtében. A legsúlyosabb incidensekre Quimper városában, az ország északnyugati csücskében került sor: itt százan megsebesültek, közülük negyvenen súlyosan. Valamennyi áldozat vagy tüntető, vagy rendőr. Három rendőrmotorkerékpárt felgyújtottak és a gaulleista UNR párthelyiségét feldúlták a tüntetők. A parasztok a kormány agrárpolitikája ellen tiltakoztak. Kutatják Eichmann cinkosát Rajokowich Jugoszláviában? Hága (MTI) Jugoszláviában és Hollandiában olyan hírek terjedtek el, hogy dr. Erich Raja, a hírhedt Eichmann cinkosa Jugoszlávia felé tart. A jugoszláv rendőrség máris megxezdte a náci bűnöző felkutatását. Raja felbukkanásának hírére a holland igazságügyminisztérium kiadatási kérelmet intézett Belgrádhoz. Raja 20 esztendeje változtatta meg nevét, korábban Rajakowitschnak hívták. ’042—1943-ban ő irányította a hollandiai zsidók deportálását, s ily módon közvetett része volt abban, hogy százezer zsidót koncentrációs táborba hurcoltak. A háború után Eich- mannal együtt Argentínában ólt, majd Bajorországban, később Svájcban és Olaszországban bukkant fel. 1965. márciusában egy bécsi bíróság 83 holland zsidó deportálásáért két és fél évi börtönre ítélte, de hét hónappal később Raja már szabadlábon volt. Üzbegisztán — a napfény országa Üzbég kulturális napok kezdődnek Magyarországon. Ez az esemény reflektorfénybe állítja ezt az egyre fejlődő, fiatal szovjet államot. Az Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság (ÜSZSZK), a Szovjetunió 15 egyenjogú és szuverén államának egyike. Szovjet Közép-Ázsia központjában fekszik. Északon Kazahsztánnal, keleten és délkeleten Kirgiziával és Tádzsikisztánnál, délen és délnyugaton Türkméniával határos. Üzbegisztán déli határán halad végig a Szovjetunió és Afganisztán államhatára. Fővárosa: Taskent. Az Üzbég SZSZK területe csaknem Franciaországéval egyenlő: 449,6 ezer négyzet- kilométer. Á köztársaságban 10 524 000 ember él. Lakossága főként tizbégekből áll, de mintegy 60 nemzetiség képvislői — oroszok, ukránok, tadzsikok, kazahok, tatárok, kirgizek és koreaiak — is élnek itt. A köztársaság természeti világa gazdag és változatos. Területén egyaránt vannak hegyek és sik földek, hatalmas pusztaságok. Éghajlata kontinentális, s délen szubtrópusi klímába megy át. A levegő átlagos évi hőmérséklete plusz 12,5 és plusz 17,7 Celsius-fok között ingadozik. A maximális hőmérséklet plusz 47,6, a minimális mínusz 34,6 fok. Egész Közép-Ázsiához hasonlóan Üzbegisztán a világ civilizációjának legrégibb övezetei közé tartozik. A Horez-vidéki ásatások megmutatták, hogy milyen viszonyok között éltek az emberek az időszámítások előtti IV—III. évezredben. Bokhara és Szamarkand építészetének gyönyörű emlékei ma is bámulatba ejtik az embert, élénk színeikkel és tökéletes mértani formáikkal. A különböző birodalmak, császárságok és emirátusok sokasága alakult ki és hullott szét a hódítók és a népfölkelések csapásai alatt. Az üzbég nép sok évszázados története során először az 1917-es októberi szocialista forradalom győzelme révét», teremthette meg igazi államiságát és szuverénitását. Az Qzbég népi táncok képezik a Bahor (Tavasz) táncegyüttes műsorának nagy részét. Mesteri tudás, érzékletes rendezés jellemzi az együttes indiai, kubai, arab, indonéz, vagy koreai táncait is. Képünkön: a táncegyüttes. Nyikolaj Amoszov : Szív és gondolat Regény 15. Néni kell a sebészeket idealizálni. Ök is mások életét áldozzák fel, nem a sajátjukat. Ebből a szempontból ők nem közkatonák, hanem tábornokok. Gyakran mégis pocsékul érezzük magunkat. Másoknak hasznos, magunknak igen kellemetlen tevékenységet folytatunk. Akkor miért csináljuk mégis? Nem a pénzért. A sebész ugyanolyan körülmények között él, mint a többi orvos, vagy mérnök. Hiúságból? No igen, amig fiatal az ember, addig hizeleg neki az, hogy mások így néznek rá, mint megmentőjükre, hogy magasztalják. Számomra ez már megszűnt. Valóban? Nos — jólesik. Annyira azonban mégsem, hogy evégből kockázatos műtéteket végezzek. Vagy sok egyebet. Mi marad még? Talán a harc szenvedélye. S az a gyötrődés, amely a győzelem ára. Legvégül a kötelesség. Köteles vagyok rá. Mi az, alakoskodol? A magyarázat túlságosan primitív. A pszichológusoknak még foglalkozniuk kell az emberi ténykedések ösztönéivel, általában. Az ösztöke az a hegyes végű bot, amellyel valamikor az ökröket nógatták. így vagyunk mi is, magunkkal. Az emberi természet. Milyen is az ember? Sokszor feltettem már ezt a kérdést. Különféle és részint egymásnak ellentmondó válaszokat kaptam. Valóban lehetetlen elérni azt, hogy ezek a kisfiúk és kislányok tovább is olyan boldogok maradjanak, mint amilyenek most, ha egészségesek, jóllakottak és szeretik őket? Hát mi a boldogság? Megint elkalandoztam. Nehéz nekem. Ma nagyon nehéz. S ilyen volt már sokszor. Elfáradtam mindezektől. Győzelmeim már nem szereznek nekem akkora örömet, mint régebben. A szerencsétlen emberek szenvedései megmérgezték a lel- kemet és megfosztották nyugalmától. (Phü, micsoda érzelgős frázisok. Undorítónk.) Látom, mit szenvednek az emberek a betegségektől. És mennyi más van még, amit én nem is látok! Hát mit tegyek? Meghalni. Hányszor ötlött az eszembe ilyen pillanatokban. Abban a harcban, amelyet a sebészek vívnak, csak a betegek szoktak meghalni. Abban a pillanatban azonban, amikor kezemben megáll egy szív, s az élet, mint a víz, folyik el újjaim között, hányszor szerettem volna odaadni mindent, csak hogy megtarthassam! Oda a fele életemet! Oda az egészet, üe senki sem fogadja el cserébe. S a beteg meghal, én pedig megmaradok. Az idő múlik és én nem vagyok hajlandó megváltozni. Csak tépelődöm. Tudományunk története ismer olyan eseteket, amikor sebészek öngyilkosságot követtek el. Pirogov egyik tanítványa, Kolomnyin, érzéstelenítés végett közvetlenül a bélbe juttatott kokaint. Előzetesen mindent átgondolt, s a beteg mégis meghalt. Az orvos erre visz- szavonult a szobájába és agyonlőtte magát. A német Block még a múlt század végén megpróbálta egy súlyosan tuberku- lotikus betegnél a kétoldali tüdőcsúcsok egyidejű kimetszését. Amikor a második mellhártyaüreget feltárta, a beteg azonnal meghalt. Az orvos még aznap mérget ivott. Együtt temették el őket. A józan eszű emberek persze azt fogják mondani: őrültség! Hiszen ilyen alapon minden orvosnak vagy legalábbis minden sebésznek végeznie kellene önmagával. S nem volna többé, aki eltávolítsa a vakbeleket. Én nem fogok mérget inni. Pedig az ember elalszik szép nyugodtan, gyönyörű álmokat lát, és — nem ébred fel többé. Nincs több műtét, nincsenek anyai könnyek. No jó. Eleget zongoráztam az érzéseken. Micsoda nemes lelkű hős! „Nem volt ereje elviselni... üdvösebb- nek találta, ha...—” így írtak a régi regényekben, amelyeket, őszintén megmondom, én már képtelen vagyok végigolvasni. Teljesen részeg vagyok. Talán még egy pohárkával? Nem. Elég. Persze, van még egy menekvés. A „tiszta” tudomány. Be jó a laboratóriumokban! Ül az ember és töri a fejét. A kutyusokat természetesen szintén sajnálja, de sokkal kevésbé, foglalkozhatnánk fiziológiával. Megmagyaráznám, mi szabályozza a vérnyomást. Hogyan hat az oxigénhiány a szövetekre. Miért fejlődik ki a sokk. Sok ám a mindenféle érdekes probléma. Taníthatnám az orvosokat: a kutyákon végzett kísérleteink alapján javasolhatjuk az ilyen és ilyen eljárást. Csinálják csak azok az orvosok! S ha előfordul, hogy nem sikerül — akkor tán én vagyok a felelős. A kísérletek eredményeit nem szabad vakon alkalmazni a betegekre. És nem jönnének hozzám anyák... Én tudós vagyok! Mit értenek az elmélethez maguk, gyakoló orvosok?! Maguk csak vagdosnak... No igen, erre is szükség van. Enélkül, a tudósok munkája nélkül mi ma nem távolíthatnánk el tüdőket és nem foltozhatnék be a szívkamra sövényén támadt lyukakat. Igaz, talán arra sem kellene gondolnunk, hogy Lenácskákat holnap egy atombomba fogja eltemetni... Hát nem. A „tiszta” tudomány nem nekem való. Mármint az orvosi. Bizonyára nincs igazam, de — nem tetszik. A fiziológia gyönyörű dolog. S a kutyákon végzett kísérletekre feltétlenül szükség van. De csak akkor, ha a tudós szüntelenül érzi, kinek az érdekében dolgozik. S ha vállalja az anyák iránti felelősséget, ha meglátja örömük és bánatuk könnyeit. Megint a hangzatos frázisok. Lám, teljes kört írtam le, és visszaérkeztem oda, ahonnan elindultam. Nincs hová rejtőznöm. Csak egy utam van: tovább dolgozni. Újabb és újabb műtéteket végezni. Tanítani a sebészeket, hogyan cselekednek jól és becsületesen. Azért mégsincs egészen így. Kutatni kell. Kell a tudomány. A valódi, amely az emberekért van. Aludni térek. Unokám, Lenácska, már alszik. Feleségem és Liza szintén lefekszenek, ha meglátják, hogy én eloltottam a villanyt. Megyek, jóéjszakát kívánok nekik. Hadd gondolják rólam, hogy „megadtam magam sorsomnak”. Pedig nem adtam meg magam. Egyre azon az otthonokon, azon a családokon jár az eszem... Mit csinálhatnak most, szegények? Lefeküdtek-e? Vagy üldögélnek és csak sírnak, egyre sírnak — az egyik a koporsónál, mely már a holnapi temetésre vár, amazok pedig az üres lakásban, ahol még szinte ott lebeg, szinte ott él velük Majácska... Mit mondhatok? Semmit. (Folytatjuk) Fordította: Radó György
