Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-04 / 234. szám
Új törvényt alkottak Az ember és a munka- viszony nagy téma, — nyilatkozott az újságírónak még a parlamenti ülés szünetében egy képviselő. Es ez a nagy téma szinte teljes városi és falusi, ha úgy tetszik, ipari és mezőgazda- sági valóságban kapott hangot az országgyűlésen, az új Munka Törvénykönyv, valamint a termelőszövetkezeti és a földjogi törvény háromnapos vitájában és elfogadásán. A témához illő tájékozottság és élettapasztalat, emelkedettség és vitázó szenvedély, pedig, amely az előterjesztéseket’ és a hozzászólásokat jellemezte, különösen emlékezetessé teszi az ülésszakot. Igaz, hosszú és fontos előzmények vezettek e törvényjavaslatok elfogadásához : az új Munka Törvény- könyv tervezetéről mintegy négyszázezren formáltak véleményt az előzetes tanácskozásokon, a két agrárjavaslathoz pedig már hozzászóltak csaknem valamennyi tsz közgyűlésén és a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek első országos kongresszusán. És a legkevésbé sem formálisan. Hiszen — kezünkben a bizonyság — ezer meg ezer elhangzott vélemény formálta meg az országgyűlés elé került törvényjavaslatokat Mindezek után tanácskoztak a képviselők, vagy félszáz hozzászólás jóvoltából olyan lelkiismeretesen es mélyrehatóan, hogy — mintegy végső simításként — még jó néhány módosítás jelzi a választók kívánságát, véleményét Bár, még ez sem az utolsó szó. Ezek az immár elfogadott törvények ugyanis nemcsak abban hasonlatosak egymáshoz, hogy az ember és a munka viszonyát szabályozzák a közelgő gazdasági reform követelményeinek megfelelően, es nem is csupán abban, hogy messzemenően demokratikus szellemüket köszönhetik azoknak a demokratikus módszereknek is, amelyeknek segítségével létrejöttek. Van még egy hasonlatosság. Úgynevezett keret- törvények, amelyek csupán az alapelveket rögzítik, a tényleges megvalósítás a helyi viszonyoknak, a való körülményeknek megfelelően, a vállalati kollektív szerződésekre, illetve — az agrártörvények esetében — az alapszabályokra, a tsz- ek és a most alakuló területi szövetségek demokratikus szervező és fejlesztő tevékenységére hárul. Ebben pedig még pontosabban, még személyesebben kifejeződhet az érdekeltek minden jogos, méltányos kívánsága. Annyi bizonyos: ilyen sok stáció, ennyi demokratikus „szűrő” még aligha csiszolt, tisztított, munkált nálunk törvényt. Hogy mi a legfontosabb az új törvényekben, azt meglehetősen nehéz e szűk helyen összefoglalni. Az új Munka Törvénykönyv — amely egész sor kérdésben bátran szakít a régi, merev, egysíkú szabályozással —. amennyire csak lehetséges, igyekszik a köZcsönös érdekek alapjára helyezni a jogokat és a kötelezettségeket a munkáltató és a munkavállaló viszonyában. Bérezés, jutalmazás, munkaidő, szabadságidő, munkakörülmények, s mindenekelőtt a munkaviszony létrehozása és megszakítása, az elhelyezkedés, felmondás elbocsátás — csupa olyan kényes kérdés, amelynek ésszerű rendezését általában mindenki kívánta, sőt sürgette, még ha konkrét esetben elfogult is a maga, vagy a vállalata javára. Az új törvényt dicséri úgy igyekszik maximális létbiztonságot teremteni minden tisztességes dolgozó ember számára, hogy közben megfelelő munkaügyi feltételeket teremt az egész gazdaság biztonságos fejlődéséhez, a prosperitáshoz, amely nélkül minden személyes biztosíték csak írott malaszt. Hasonlóan nagy jelentő ségű, és a kiteljesedő de mokratizmus bizonyítéka, hogy egyazon törvény keretein belül sikerült a válr lalatok minden eddiginél önállóbb vezetését és a szakszervezetek minden korábbinál erőteljesebb érdek- védelmi jogkörét elismerni. A termelőszövetkezeti törvényben viszont a paraszti társulás, azaz a szövetkezeti jelleg erősítésének, valamint a nagyüzemi gazdálkodás, tehát a vállalatszerű munka fejlesztésének egyaránt elismert követelménye jelenik meg párhuzamosan, nem egymással ellentétes, inkább egymást erősítő, kiegészítő tényezőként. Társadalmi szempontból vizsgálva pedig: a termelőszövetkezeti mozgalom általános győzelme óta alighanem ez a törvény adja a legerősebb ösztönzést a munkás, illetőleg a paraszti életviszonyok további közelítéséhez, a különbségek gyorsabb megszüntetéséhez. Tagadhatatlan, hogy e törvények, éppen mert számos területen elevenbe vágnak, nem zárják ki az élet kisebb-nagyobb konfliktusainak lehetőségét. Számolnak a gazdálkodás, a munka ellentmondásaival, nehézségeivel, a helyi és időleges érdekellentétekkel. Ezért is bízzák a részletes rendezést olyan további szabályozásokra, amelyek körültekintőbben számolhatnak a vállalatok és a tsz-ek, de mindenekelőtt az érintett dolgozók helyi, sajátos körülményeivel, érdekeivel. Ezért van az is, hogy bár a földjogi törvény pontosan meghatározza a szövetkezeti földtulajdon bevezetésének elvi, jogi kereteit, a megvalósítást — a méltányosság és a legszigorúbb önkéntesség érvényesítésével — a gazdasági tényezők, az élet, az idő hatására bízza. De mindenesetre olyan fejlődést indít el, amely végül is a szocialista föld- tulajdon általános elterjedésével megteremti a tulajdon és a használat egységét, a szövetkezeti gazdálkodás .végleges, szilárd alapját. Mindent egybevetve úgy tűnik, olyan törvényeket sikerült alkotnia az ország- gyűlésnek, amelyeknek nem annyira a betűje, hanem eleve inkább a szelleme a mértékadó, sőt utat mutató. Jogászok a megmondhatói, hogy ez milyen ritka, nagy eredmény. És persze, utóbb, mindazok is így mondanak majd igent, akiknek e törvények segítségével dolgozniuk, vezetniük, boldogulniuk kell. Akik a megelégedés pecsétjét üthetik e törvényre. (B) Keiül VALÓSÁG a 44 órás munkalicl Megyei előkészületek a rövidített munkaidő bevezetésére Kormányhatározat született az idén arról, hogy az iparban és az építőiparban 1968. július 1 és 1970 december 31 között fokozatosan végre kell hajtani az általános munkaidőcsökkentést s át kell térni a 44 órás munkahétre. Életünk e nagy fontosságú eseménye természetesen csak megfelelő előkészület, felkészülés után történhet meg mindenhol, hiszen a munkaidőt úgy kell csökkenteni, hogy az ne legyen a termelés kárára és emiatt a dolgozók keresete se rövidüljön meg. Egyszóval: teljesen önerőből kell megteremteni az áttérés feltételeit. Nem csupán távoli terv ez ma már megyénkben sem, hiszen az utóbbi napokban már az első lépéseket is megtették a gazdasági és mozgalmi vezetők. E célt szolgálta tanácsi vállalatainknál például az a közös tanácskozás, ahol a nyár folyamán a vezetők egyrészt alaposan megismerték a rendeletet s az, hogy igen sok helyütt felmérték azokat a belső tartalékokat, melyeknek a kiaknázása megrövidíti az utat a 44 órás munkahéthez. A rövidített munkaidő bevezetése megkezdésének határideje a jövő év július első napja. Tapasztalatszerzés céljából azonban az ország több üzemében már januártól meghonosítják. Megyénkben az építőanyagipari vállalat terjesztette elő elképzelését a januári munkaidőcsökkentésre s amennyiben a jóváhagyás megtörténik, úgy 1968-tól e vállalat beton és kályhaüzemében már csak heti 44 órát dolgoznak a munkások. Szeptember 30-ig más vállalatok is jelezték érre vonatkozó elképzeléseiket a megyei koordinálási yégző tanácsi szakosztállyal. „Névsorban” csak a tanácsi vállalatok szerepelnek, nem találni közöttük egyetlen minisztériumi üzemet sem. Már most, a felkészülés során is látni, az üzemek nem kapkodják el a lehetőség kihasználását: néhol kisebb óvatosság is észlelhető. Abból ered ez, hogy a csökkentés által kieső munkaidőalap teljes pótlásáról szeretnének előre gondoskodni, mert csak így lehetséges a gazdálkodási tevékenység további bővítése, a gyártmányok versenyképességének megtartása, a Felmérik a tartalékokat S9 Először az épitő- anyagiparban ess KereseícsÖkkenés nélkül eliií Hatása a gyárkapun kívül szolgáltatás zavartalan biztosítása és a kereseti színvonal emelése. Tanácsi könnyűipari és építőipari vállalataink a munkaidő- csökkentést zömében a gépesítés által tervezik megvalósítani. Ilyen elképzeléssel találkozni a talajerő vállalatnál, ahol a tőzegbányáknál a szállítás—rakodás teljes gépesítésével; a Nyírbátori VIV-nél, ahol a fénycsőarmatúrák készítésének automatizálásával; a faipari vállalatoknál, ahol a rakodólapos belső anyag- mozgatással tervezik pótolni a rövidített munkaidő termeléskiesését. Mátészalka és Kisvárda bútoripari vállalatainál a poliészteres technológia meghonosítása, a Patyolatnál a gépállások megszüntetése, az építő-szerelő vállalatnál a munkahelyek megfelelő organizá- lása, az építőipari gépek kapacitásának az eddiginél lényegesen jobb kihasználása vezethet a termelés hatékonyságának a rövidített munkaidő \ bevezetéséhez szükséges fokozására. Természetesen, mindenhol alapos elemző munkára, a legcélszerűbb munkaidő- rendszerek kidolgozására van szükség. Valamennyi vállalati kollektíva maga dönti el, kíván-e élni a rövidített munkaidő lehetőségével : ebben, s a kellő biztosítékok megteremtésében a vállalatok teljes önállóságot élveznek. Szükség van azonban a megfelelő szintű egyeztetésre, hiszen a munkaidő csökkentésének a gyárkapun kívül is érezhető hatása lesz. Emiatt hangsúlyozza a megyei előkészületekre kidolgozott irányelv, hogy mind a tanácsi és mind a minisztériumi vállalatok elképzelését összhangba kell hozni. Intézkedni szükséges ugyanis a csökkentéssel egyidőben arról, hogy az új munkaidőhöz igazítsák a gyermekintézmények — óvodák, bölcsődék, napközi otthonok —, a kereskedelmi egységek nyitvatartását. De még csak arra is gondolni kell, hogy a megváltozó munkaidőben dolgozók ügyes-bajos dolgaikat kedvező adottságok mellett intézhessék az OTP-nél, a hivatalokban. Több lesz a szabad idő, ennek megfelelően nő majd a lakosság érdeklődése a kulturális és a sportrendezvények iránt. — Ezek — s még számos más változás — indokolja az egybehangolt végrehajtást, melynek sikere ezekben a hónapokban, az előkészületek során eldőlhet. (AS) Haszonnal zárták a műszaki napokai A Magyar Tudományos Egyesületek Szövetsége megyei szervezetének kezdeményezésére — immár harmadszor — az idén is megrendezték megyénkben a műszaki napokat. Az eseménysorozat a nem císic speciálisan szabolcsi témájú előadásai mellett is sok segítséget adott több, helyi sajátosságú probléma megoldásához. Különösen hasznos volt Köves János mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes bevezető előadása. Az előadó a megye speciális helyzetéből kiindulva sürgette például az élelmiszeripar gyorsabb iramú fejlesztését. Konkrét formában vetődött fel a demecseri keményítőgyár kapacitásának növelése, a dohányiparban a rekonstrukciós munkák fokozása. A megye úthálózatának helyzetével foglalkozó előadások matematikai számításokkal igazolták: időszerű és gazdaságos az elavult utas korszerűsítése. UgyancsaK indokolt lenne Dombiad térségében egy új Tisza-hid megépítése, több helyen kétszintes út és vasúti kereszteződés létesítése. A fokozódó iparosítás megyénkben is előtérbe helyezi a folyóvizek szennyezettségének problémáját. Speciálisan helyi problémákkal foglalkozott Mátészalkán A lápterületei: kor- szerő hasznosítása című előadás. Az idei műszaki napoknak nemzetközi jelleget adott az, hogy ,.A szovjet tudomány és techni'1"' 50 éve” eseménysorozat keretében két előadás is volt. Ugyanakkor egy alkalommal először már csehszlovák küldöttség is részt vett a rendezvényen. NÉGYEN a négyezerből IFJÚSÁGI BRÍGÁÜVtZLIÖlí - ÉLETÜKRŐL Nyíregyház! képeslap: Napfürdőzés az anyás csecsemő-1 otthon udvarában. Foto: Hammel Józsefi — Ha valahol hárman ösz- szejönnek, biztosan szóba kerül, milyenek a mai fiatalok, meg az ifjúság és az idősebbek kapcsolata. Szerintem csak egyféleképpen lehet válaszolni. Milyenek? Fiatalok. A kapcsolat? Ez meg igazán nem az együk félen múlik... (Gyorsan, szinte gondolkodás nélkül sorolja az érveket Kratochwill Gizella, tiszadobi tsz KISZ-titkár.) Nincs „nemzedéki probléma“ — Harmincán vagyunk a Dózsában a két szocialista munkacsapatban. A többség fiatal, mégis egy „idősebb” tagot választottunk vezetőnek. Engem meg a tsz vezetőségébe küldtek, tagnak. — Azt mondta nekünk Bölkényi István, a brigádvezető: „Lányok, itt van ez a paradicsom. Vagy leszedjük ma, nem számít a munkaidő, vagy holnap, de aktkor már csak a felét éri.” Leszedtük. így lett a tervezett helyett majdnem 160 mázsás az átlag. Nem is szégyenkezett senki, akkor sem, amikor a pénzt kellett felvenni. — Ha valamiben határozni kell, megbeszéljük a KISZ-esekkel, és elmondom a tsz-vezetőségben. Nálunk még nem volt „idős—fiatal” probléma. A formálisnak semmi értelme — A KISZ-szervezetrol beszéljek? Gondolom, az érdekli. Tudnék, bár nem sokat. Nem vagyok KISZ-tag. (így kezdődött a beszélgetés Zsoldos Istvánnal, a Bal- kányi Állami Gazdaság fiatal gépvezetőjével, aki megyei első lett a fiatal kom- bájnosok versenyében. Több, mint hatvan vagon búzát aratott le SZK—4-esével.) — Probléma ez még, megoldatlan. Nem azért nem vagyok KISZ-tag, mert nem akarok lenni. Formálisan nem csinálom, annak semmi értelme nincs. — Tanyán élek, kinn az A „Ki minek a mestere” mátészalkai járási vetélkedőjét Bor János, az Ipari Szerelvény és Gépgyár lakatosa nyerte. Képünkön: fúrógép felújítását végzi. Foto: Hammel József üzemegységben. Ha minden fiatalt összefognánk, akkor is csak páran lennénk, nem egy KISZ-szervezet. Tudom, benn a gazdaságban van KISZ-élet. De az állandó kapcsolatot nem tudjuk megvalósítani a tanyáról. Talán most lesznek újabb lehetőségek... — A munka? Az igen. Tudja, kicsit örültem is, hogy ismét kombájnos lehetek. Az összes traktorosból választották ki a kilenc legjobbat. Én is köztük voltam. — A nagyszerű eredmény ? — Dolgoztunk. Amikor a harmat felszikkadt, már indultunk a géppel. És addig amíg láttunk, míg megint „fogósabb” lett a levegő. Nap közben igencsak megizzadtunk. Ilyenkor a kombájnos megrázza a fejét, megtörli a homlokát, s megy tovább. Fontos a szabad idő hogyanja — Nálunk jobb a helyzet — veszi át a szót Czirják János nagykállói fiatal, aki a gépjavító állomások kom- bájnosai között volt a legjobb. — Általában a központban dolgozunk, az év nagy részében együtt van a fiatalság. Van program is. — Én sokáig távol dolgoztam, Veszprémben. Ott nagyszerű volt az ifjúsági szervezet munkája. Mikor először gondoltam rá. hogy hazajövök, érdeklődtem a KISZ-munka után is. Hamar befogadtak. — Nemcsak azért jöttem haza, de mondhatom, a KISZ-szervezetek is sokat tehetnek az elvándorlás ellen. Mert a gazdasági, fizetésbeli számítást itt is ugyanígy meg lehet találni. A szabad idő, a program, a szórakozási lehetőségek — ezek befolyásolják már nagy részben az elhatározást... Pluszt kell adn — Nekem is az a véleményem, nagyon vonzó a jó KISZ-munka. Ez az, amelyben pluszt lehet adni. Jó, hogy ezt tudják a mi tsz- ünkben. Közösen biztosítanak lehetőségeket. Elküldték a legjobbakat a mező- gazdasági kiállításra, országjáró kirándulásokon voltunk. (Ferenczi Károlyné, a vajai Béke Tsz szocialista ifjúsági brigádvezetője beszélt erről.) — Talán ezek az utak is hozzájárultak: mindenki látja, érdemes tanulni. A telet is erre használtuk, a brigádnak csaknem minden tagja elvégezte a konyhakertészeti szaktanfolyamot. Pedig 52 fős ez a brigád! — Lehet, ha azt mondják* végezzük el, parancsra, senki sem ment volna, vagy csak immel-ámmal. így pedig szocialista brigádként nemcsak ötven hold kertészetet gondozunk, tanulunk is... * Arcok, eredmények, gondok. A szocialista Ifjúsági brigádvezetők megyei tanácskozásán mondták el ezeket. Négyen, a négyezerből* akiknek képviseletében jöt* Marik Sándot
