Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-29 / 256. szám
Huszonhárom Nyíregyháza esztendeje szabad Visszaemlékezé sek a város újjászületésének hónapjaira Huszonhárom esztendeje szabadult fel Nyíregyháza. Ma már történelem, ami akkor, azokban a napokban, hetekben, hónapokban végbement. De a történelmet itt is az emberek csinálták. Azok, akik felnőtt, tevékeny harcosai voltak az eseményeknek, bábáskodtak az új világ születésénél. Közülük néhányan összeültek az elmúlt években, visszaemlékezni a hős korra, a ma már sokak számára teljesen ismeretlen 1944—45-ös hónapokra. Hogy is született meg a mi mostani életünk alapja, hogyan lett az ember úrrá a romok, a kétkedés fölött? A mostani évforduló alkalmából — mintegy a hiteles szemtanúk szavainak dokumentációs ereje miatt is — e visszaemlékezésekből adunk közre apró részleteket. Akik együtt voltak 1944 októberének végén, majd húsz évre ezt követően, ma már különböző sorsban osztoznak. A fiatalabbak ma is tevékeny munkásai a köznek, az idősebbek némelyike megérdemelt pihenését élvezi, mások — mint Major András elvtárs '— eltávoztak az élők sorából. Egyben azonban ma is közös az érdekünk. Utat mutattak az utánuk következő nemzedéknek is: kisebb, na- nagyobb tetteikkel kiérdemelték a jelen és a jövő tiszteletét. Hogyan is volt akkor? Az első szovjet katona MURCZKÖ KÁROLY: „...Nagyon sokan éltek akkor abban a hitben, hogy bizony az élet nem fog egyhamar visszatérni. Romok, szenvedés, ’éhség után megjelent az első újság. Mikor a városban megtudták, nagy tömeg tódult a nyomda elé. Éreztük, hogy ez az első reménysugár. És amikor a piactéren — a mai Beloiannisz téren — ténként, amikor még villany sem volt...” Tizenegy pengő a város kasszájában... MIHALIK JÓZSEF: ....Rádiótechnikus voltam. Azokban a napokban hívtak a szovjet parancsnokságra, s megbíztak, hogy az adóállomást, az agregátoro- kat tartsam rendben. Azután híradósok rádióit javítottam. Elment a front. A kommunista vezető beosztottak, hozzak létre egy vegyi üzemet, gyártsunk szappant és ecetet, meg a cukrot helyettesítő szaha- rint. Hamar megoldottuk egy kis műhelyben, a Zrínyi Ilona utcán. Később már rézgálicot is készítettünk, a szappanból és Szaharáiból Pestre is küldtünk. Jól ment az üzem, a Magyar Kommunista Párt vegyi üzeme. A jövedelméből kezdtük meg a baktalóránt- házi tüdőszanatórium létesítését...” FARKAS PÁL: „...Mikor a város első munkás polgármestere, Fazekas János felment átvenni a hivatalát — azokban az első napokban volt — a város kasz- szájában nem volt több, mint tizenegy pengő. Ezzel lehetett gazdálkodni egy öt- venezres szegény város vezetőjének. De azután a szovjet parancsnokság adott szarvasmarhát, sertéseket, teherautót, később aztán tizenegyezer üveg étolajat, mert a lakosság éhezett és róluk gondoskodni kellett. Néhány héttel azután már Nyíregyháza segített Budapesten. Ezerkáts&áz * pesti csonttá soványodott gyereket fogadott be a szabolcsi lakosság. Megszólaltattunk akkor gyerekeket, akik koravénen, sápadtan, de csillogó szemmel válaszoltak: Vidéken jók a bácsik, mert enni adnak. Köszönjük, hogy a járványtól és az éhhaláltól mentettek meg minket...” Jöttek a volt tizenk!lencesek,, SAJBEN ANDRÁS: .....Néhány nap alatt megalakult itt is a rendőrség. Nem volt könnyű. De kellett, mert a közbiztonság nagyon gyenge lábakon állt, voltak még bujkáló nyilasok, a változástól irtózó régi emberek és olyanok, akik alkalmasnak találták a helyzetet arra, hogy dézsmáljanak, ami a németek után még ittmaradt. Bizony nem valami díszes egyenruhában voltunk. A szovjet katonáktól kaptunk száz gyalogsági puskát és karszalagot. Sokan féltek jelentkezni demokratikus rendőrnek, mert az ellenség suttogott, a tokaji csata még nem dőlt el. Ekkor jöttek a munkásmozgalmi veteránok, a volt tizenki- lencesek, az egykori Vörös őrség tagjai, mint Lacz- kóvszki József is. És a népi rendőrség megalakult. Hamar megmutatta, hogy az új rend védelmezője minden ellenséggel szemben...” DANKÓ ANDRÁS: „...Engem a párt akkor a közellátással bízott meg, főelleri- őrnek neveztek ki. Azelőtt kőműves voltam. Amikor a főváros szabad lett. rögtön mozgalmat indítottunk a megsegítésére. Emlékszem az első küldemény útnak indítására a szétbombázott nyíregyházi állomáson. Szinte özönlött oda a szekér, taliga, a vagonok fel voltak zászlózva, az oldalukon is virágok csüngtek, s ráírtuk, hogy ez a szállítmány a szabolcsi nép ajándéka a pesti munkásoknak. Aztán még ötszáz vagon élelem gyűlt össze innen. Úgy adták a parasztok ingyen, egy fillér tértítés nélkül...” BARTHA LÁSZLÓ: .....Ott kezdődött közéleti működésem, hogy a megyei nemzeti bizottságnak lettem a tagja. Két nap múlva — mint földművest — a parasztság képviselőjének küldtek a debreceni ideiglenes nemzet- gyűlésbe. A Vörös Hadsereg autójával mentünk, ők adtak élelmet is. A Bika vendéglőben üléseztünk, majd a kollégiumban. Emlékszem a megnyitásra, s egy Hegyes János nevű képviselőtársam felszólalására. Utkaparó volt Békés megyében. Azt mondta, hogy nem lehet tovább úgy menni, ahogy volt, hogy a család egyik tagja az udvaron eszi a krumplilevest, a másik meg bent a csirkepecsenyét. Mindenkinek volt valami elgondolása, mit csináljunk, építkezzünk, tanuljunk. Egyik társam azt mondta egy beszélgetésen, hogy a paraszt is el fog jutni,- el kell jutnia az érettségiig...” A párt indította meg az életet POLCZ JÁNOS: „...Én lettem a megyei földbirtokrendező tanács legfiatalabb tagja. Az Iskola utca sarkán kezdtük meg a működésünket, összehordott bútorokkal, felszerelésekkel. A kezdeti időkben nehezen ment a földosztás. Az ittmaradt földbirtokosok, gazdatisztek sok helyen félelemben tartották az igénylőket. Sokszor előfordult, hogy ki kellett mennem, mert ahol reggel szétosztotta a bizottság a földet, ott éjszaka kihúzgálták a karókat. Mentünk, magyaráztunk, agitáltunk. Mondtuk, hogy a régi rend itt már soha többé nem tér vissza, a föld mindörökre azé. aki megműveli...” És újra MURCZKÓ KAROLY: „...Első lépéseink közé tartozott a pórt megalakítása. hogy a párt vezetésével megszervezzük a közigazgatást, megindítsuk az életet, hitet öntsünk a csöggedőkbe, hogy ne higy- jenek azoknak, akik azt mondták: Magyarországnak száz évre van szüksége, amíg olyan lesz, mint a háború elején volt. Debrecenbe mentünk Pintér Andrással, Bernáth Györggyel hárman — tanácsért. Három papig utaztunk szekéren vonaton felváltva. Mikor hazajöttünk, megkezdtük a munkát. Ekkor mi már csináltunk egy bélyegzőt ötágú csillaggal és sarló—kalapáccsal. Leveleket írtunk, küldtünk szét vidékre is, s azután jöttek be a kommunisták hozzánk faluról, a megye minden részéből. Tudtak rólunk, kerestek minket és mindenfelé eljutottunk...” Huszonhárom éve történt. Ezek a közel sem teljes epizódok mutatják, hogy ami akkor kezdődött, az nagyon nagy dolog volt. Az maradt ma is. Hozzá«?:óIá« az alma problémához Kifizető hűtőtárolót építeni kinyitott az első bodega. Lángost, meg olajat árultak benne. Régi kis boltok között nyitott egy bátor árus egy piaci sátrat. Hogy jártak oda az emberek, mi is — enni. És mikor megjelent az első szódavíz. Ez volt a békés élet jele...” MAJOR ANDRÁS: „A város október 31-én szabadult fel véglegesen. Én az első szovjet katonát a Vö- röshadsereg utcán, a faüzem sarkánál láttam meg. A lakosság a környékről kétoldalt állt. üdvözölni, fogadni őket. Hozzánk is elszállásoltak. Tudtam beszélgetni velük, hamar jóba lei- lünk. Másnap jöttem fel a városba, elmentem az akkori Vrabel cég műhelyébe — famunkás voltam — ott hidászlapokat csináltunk a frontnak. Onnan a nyírségi malomba borsóhántolót készíteni, azután ajtókat, ablakokat csinálni másutt. Kaptunk élelmet is a szovjet katonáktól, az akkoriban nagy szó volt. Megkérdezték estenként, van-c gyerek? Van. it. akkor vigyél nekik is. K. Isőbb összejöttünk a ré.^i szaktársakkal, elvtársakkal, gyűjtöttük a régi munkásdalárda tagjait. Huszon- ketten össze is jöttünk, tanultuk a harci dalokat. Es~ Évek óta visszatérő probléma megyénkben a gyümölcsösök járulékos beruházásának elmaradása. Erről többet beszéltünk, mint amennyit tettünk érte. Hogy a gyakorlatban mit jelent ez a lemaradás, soha jobban nem volt érzékelhető, mint éppen ebben az évben. a nagy almatermés idején, amikor nem állott elegendő szállítótér (vagon- és tehergépkocsi) rendelkezésére a folyamatos szállítás lebonyolítására. Ha lenne elegendő hűtőtárolónk, ilyen szállítási probléma nem jelentkezne. Legjobb termelőszövetkezeteink anyagi helyzete ma már megengedi (az állami gazdaságoké még jobban), hogy hűtőtárolók építéséhez kezdjenek hozzá. Példa erre a nyíregyházi Dózsa Tsz, amelynek most fejezték be a 25 vagonos a vajai Béke Tsz-ben most fejezik be a 70 vagonos hű- tőtároló.iát. a tuzséri Rákóczi Tsz-ben szinten folyamatban van egy 70 vagonos hűtőtároló építése. Mivel fontos népgazdasági érdeket szolgál a hűtőtárolók építése, 1968 január 1 után az állam 50 százalékos támogatást ad mind a termelőszövetkezeteknek, mind az állami gazdaságoknak hűtőtárolók építéséhez. Eddig ősszel adtuk el a sok szabolcsi almát, amikor túlkínálat van a világpiacon, s így alacsonyabb árat kaptunk érte, mintha tavasszal adtuk volna el. Ugyanakkor ősszel éppen munka- és szállítási csúcs idején — almánkkal —komoly szállítási problémát okozunk. Külkereskedelmi szak - emberek megállapítása szerint tavaszi értékesítésnél vagononként 600 dollárral magasabb árbevételt lehet elérni. Január 1-től a 60 Ft/dolláros devizaszorzó figyelembe vétele mellett e: 36 000 forint árbevételi többletet eredményez. így a vajai és a tuzséri tsz-t kü iün-külön 2 520 000 forint árbevételi többlethez juttathatja a 70 vagonos hűtőtároló. Egy 70 vagonos hűtőtároló beruházási összege 3,8 millió forint (a vajai ennyibe kerül.) Mivel január 1 után 50 százalékát állami támogatás formájában megkapják, a tsz-nek csupán 1.9 millió forintjába kerül majd A fentebb kimutatott árbevételi többletből a beruházás a tsz-nek egy év alatt is megtérülhet. Ez a leggazdaságosabb beruházás! A tárolási költség és tárolási veszteség nem több egy 70 vagonos tárolónál, mint a kimutatott árbevételi többlet és beruházási ösz- szeg különbözete (652 000 forint.) A Kertészeti és Szőlészeti Főiskola gyümölcstermesztési tanszékének — a kiskunlacházi 25 vagonos hűtőtároló kapacitását figyelembe véve — elvégzett számítása szerint 1 kilogramm alma téli hűtőtáro- •ási költsége az 5 százalékos tárolás: veszteséggel NAPI 62 000 TÉGLA Nyolc asszony kilenc éve — és a jövő Egy nyerstégla súlya négy és fél kiló. Naponta hatvankétezer darabot rak belőle a kocsira nyolc asszony. Egyszerre három téglái emelnek. így szaporább.. Mennyi is az? Tizenhárom és fél kiló. Csak egy emelés. És hányszor kell?!... Edzett, erős karú tégla- . gyári munkásnők. Tóth Miklósné már kilenc éve végzi ugyanazt a megszokott, begyakorlott mozdulatokat. Tíz órán át, minden pillanatban... Erőt őrlő, derékfájdító munka. Tűző napon, hőségben. Száll a finom téglapor, s belételep- szik az arcbőr pólusaiba. Éveken át. Baleset csalt otthon ért Hózzáedződtem. Már bántana, ha innen eltennének. Meg az asszonyokat is, akikkel együtt kezdtük. Együtt könnyebb. Pedig csak öregszik az ember. Fiatalasszony. Feje szalaggal bekötve. Rajta kopottas overall. — Egyszer voltam egy hónapig táppénzen. Soha nem hiányoztam. A baleset is otthon ért. Segítettem az apámnak, s leestem a szekérről. Türelmetlenül várta felgyógyulását. — Tudja úgy van az, ha az ember egy kollektívába kerül, érzi a kötelességeit! Számítanak rá. Csak így számíthat ő is a többiekre. Mi olyanok vagyunk. mint egy család, öt évvel ezelőtt még lányok voltunk valamennyien. Akkor még valóban fiatalok, megalakítottuk a Komszo- mol szocialista brigádot. A név maradt, csak mi öregszünk. De csak években, mert a munka jobban megy, mint akkor. Többet teljesítünk és magamnak sem tudom megmagyarázni, de könnyebben. 4 második műszakban is segítjük egymást „Kugliba” rakják a téglát. Forgatják, hogy száradjon. Óvják a fagytól. Most ez a munkájuk. Itt dolgoznak a férjek is. együtt 1,35 forint. Ez 70 vagonra átszámítva 945 000 forint. Ha ezt vonom le a 2,52 millió árbevételi többlettből, akkor is 1 575 000 forint tárolási nyereség jelentkezik. Egy nagyobb 70 vagonos hűtőtárolóban kevesebb az 1 kilogrammra eső tárolási költség, s nem több, mint 652 000 forint. Ha belföldi értékesítésre kalkulálunk: 70 vagon alma tárolása — őszi 5, tavaszi 8 forintos árat figyelembe véve — 2,1 millió forint árbevételi többletet biztosít tavasszal. Ha ebből vonom le a kertészeti főiskola ál- J tál kimutatott 945 000 ío - ; fint tárolási költséget, ak- i kor 1 155 000 forint tárolási nyereség; de az általam va lószínűbbnek minősített 652 000 forint tárolási költség figyelembe vétele mellett 1 448 000 forint tárolási nyereség jelentkezik. A tavasztól őszig jelentkező tárolási nyereséget még figyelembe sem vettük, pedig málnát, szamócát, s egyéb gyümölcsöt is lehet tárolni és a fő idénye után értékesíteni, amikor maga- 1 sabb az ára. Sipos Sándor docens Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum , — Említettem, hogy család vágyunk. Hát igen. De ahol sok nő van együtt, ott a nyelvelés is nagy. Néha összekapunk Hogy min? Általában a téglán... Mert ha az egyik pár több téglát rakott le a kocsira mint a másik. ..megettük” volna. S, hogy ne legyen többje, „loptunk” egymáséból... Ilyen a téglamunkás. Kacag. Értik egymást, értik a viccet. És ilyen nehéz munkát jó kedv nélkül talán nem is lehetne végezni. — Három-négy evvel ezelőtt még nagyon nehéz volt. Egy óra alatt ötezer- hatszáz téglát teljesíteni. Nem is nehézség, talán inkább a nemtörődömség Pedig akkor már a szocialista címért dolgoztunk. Ha a sínről kiesett a szerelvény, hagytuk. Nem mozdult senki. „Ott a lovász, tegye vissza.” így is megkerestük az 1500—1600-at... Most kétezren felül Van a borítékban. És nem nehezebb munkával. Csak több figyelemmel, törődéssel. Most, ha a rakott szerelvény kibillen ott a kanyarban, rohanunk, visszatesszük, hiszen magunkon segítünk. És most óránként az 5600 helyett 6300 téglát teljesítünk!... De nem gyűlik a szerelvény egymásra, nincs kiesés a gépnél, összehangoltabb a munka és nagyobb a kereset. Kilenc eve Tólhné lógja össze a nyerstéglarakó asz- szonyokat. Szinte mindenről tud, ami velük történia. Nemcsak a fehérgyarmati téglagyárban tannak együtt, sokszor otthon is. — Eljárunk egymáshoz. Míg lányok voltunk többször, most kevesebbet. Mig férjhez nem mentünk, kész főtt étel várt bennünket. Most este hat óra után kezdődik a második műszak. Főzés, soknál a gyereknevelés, takarítás... De ebben is segítjük egymást. Ezt is a2 összetartozás hozta magával. Fiatal házasok vagyunk. Mindannyian azon iparkodtunk, hogy saját otthonunk legyen. így aztán minden évben kijutott az építkezésből... Most nyáron mi építkeztünk. Jöttek segíteni. Férfiak is. És tudja, milyen jó érzés az, amikor tudja az ember, hogy számíthat segítségre, van valakije? így vagyunk mi i szocialista brigáddal... Automatizálás után Nyolc téglagyári • munkásasszony. Kilenc éve mindennap hatvankétezer darab téglát rakott a kocsira Egy tégla súlya négy és fél kiló. Hány ezer tonna súlyt emeltek? Hány lakóházat lehetne ennyi téglából felépíteni ? Automatizálják a fehér- gyarmati téglagyárat. Nem nyúl kéz a téglához Gombnyomással készülnek. Leveszik a súlyt, a terhet a munkásasszonyok vállairól. Tóthné kétkedve mondja: — Nem . tudom, hogy $ nőknek kell-e gépkezelői vizsgát tenni ? Igen, kell. Szükségük van rá. Gyáron belül’ lesz a tanfolyam. — Csak megtanuljuk azt is... — csillan a szeme. Farkas Kálmán
