Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-28 / 255. szám

Ismerkedjünk az új törvényekkel fl noBkaldS, a szabadság, a tilmmka szabályozása (9.) A munkaidőt, pihenőidőt, és túlmunkát szabályozó in­tézkedések kettős érdeket szolgálnak. Egyrészt a vál­lalati vezetők önállóságát növelve segítik a termelés szükségleteihez alkalmaz­kodó munkaidőbeosztás he­lyi kialakítását, másrészt a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek jelentős javí­tását is szolgálják, hiszen a helyi feltételekhez való alkalmazkodás mindenkép­pen kedvezőbb, mint a fe­lülről diktált általános sza­bályozás. Az eddigi közpon­ti intézkedések nem adtak lehetőséget rá, hogy a vál­lalati vezetők a termelés és a dolgozók érdekeinek ösz- szeegyeztetésével maguk vá­lasszák meg a legcélsze­rűbb munkaidőbeosztási formákat Az új szabályozás csak a törvényes munkaidőkeretet szabja meg, heti 48, illetve 44 órában. Megadja a le­hetőséget hogy ennél rövi- debb. 42, 40, 36 órás mun­kaidőt vezessenek be az egészségre ártalmas vagy nehéz fizikai munkával já­ró területeken, de lehetővé teszi azt is, hogy például a közlekedésben, a mezőgaz­dasági termelésben külön­böző idényjellegű munkák­nál a törvényes munkaidő- keretnél hosszabb munka­időt állapítsanak meg. A törvényes munkaidőke­retein belüt * a fenti két lehetőséggel élve, a vállala­tok maguk dönthetik el és rögzíthetik a kollektív szer­ződésben, hogy hány mű­szakban kívánnak dolgozni, folyamatos termelést, egyen­lőtlen vagy osztott munka­időt vezetnek be a munka speciális követelményei sze­rint. A termeléshez való alkalmazkodás egyben a dolgozók munkafeltételei­nek a Javítását is jelenti, mert a munka egyenlete­sebb és folyamatosabb lesz, kevesebb lesz a kieső és állásidő, ezáltal jobb lesz a kereseti lehetőség. A ter­meléshez alkalmazkodó munkaidőbeosztás termé­szetszerűleg a túlóraszük­ségletet is csökkenti, korlá­tozza a dolgozóknak túl­zott igénybevételét Ez természetesen nem zár­ja ki a túlóráztatás lehe­tőségét s az új szabályozás számol a rugalmas, a piac igényeihez alkalmazkodó termelés szükségleteivel. Ezért a törvény egyrészt ki­mondja, hogy a dolgozó rendkívüli esetben köteles munkaidőn felül is mun­kát végezni, másrészt elő­írja, hogy a túlóráztatás csak olyan mértékű lehet, ami nem megy a dolgozó egészségének a rovására. Kimondja, hogy a terhes nőket és a 16 éven aluli fiatalkorúakat nem szabad túlórára igénybe venni, és csak kivételes esetben túl- órázíatható az az anya. aki hatévesnél kisebb gyer­mekét gondozza, valamint az a dolgozó, aki egészség­re ártalmas munkakörben, csökkentett munkaidőked­vezményben részesül. A tör­vényben előírt korlátozások olyan kötelező minimumot jelentenek, amelyet a kol­lektív szerződés a helyi vi­szonyoknak megfelelően az egyes munkakörök ártalma­it, veszélyességét, fáradási hatásfokát figyelembe véve pontosabban meghatároz­hat. Ugyancsak a kollektív szerződés feladata leszögez­ni. hogy díjazással vagy szabad idő biztosításával váltják-e meg a túlórát. Fi­zikai munkakörben csak ak­kor szabad a túlórát szabad idővel megváltani, ha a munkás maga ezt kívánja. A dolgozók pihenőidejét, szabadságát az új szabályo­zás részben a régivel egyező módon rendezi. Évi 12 napban szabja meg a munkaviszony alapján járó alapszabadságot, amihez a munkaviszonyban töltött két­évenként egy-egy nap — egy évben legfeljebb 12 nap — pótszabadság járul­hat. A szabadságkedvezmé­nyeket az új szabályozás bővíti. A törvény a három- gyermekes anyának két nap pótszabadságot biztosít, s minden további gyermek után további két-két napot. Ez függetlenül jár attól a pótszabadságtól, amely a munkában eltöltött évek után vagy beosztásának megfelelően illeti meg a sok- gyermekes anyát. Egy másik új juttatás a jutalomszabadság, a Munka Törvénykönyve lehetőséget ad rá, hogy a munkahe­lyükhöz hű, kiváló dolgozó­kat a vállalatok jutalom­szabadságban részesíthessék. A kollektív szerződésben le­het majd részletezni, hogy a vállalat kinek, milyen mértékű szabadságkedvez­ményt biztosít a munkavi­szonyban töltött évek, s a beosztás alapján járó sza­badságon kívül. Nyilván a sokéves a törzsgárdatagság, a szocialista brigád kitün­tetés, a kiváló dolgozó jel­vény, vagy oklevél lehet az alapja a jutalomszabad­ság juttatásának. (Folytatjuk) Épfii a vízmű IVagjkiíSlőban Ifj munlahelyr!, az ifjúságnak — Készül az emeletes szolgáltatóba/ Huszonhárom éve, októ­ber végén égett a község. A piactéren a kórházat ko­szorúzva csak üszkös rom maradt * A vízműtársulás a leg­frissebben alakult közügyet intéző szerv. Már épül a vízmű. Túl a vasúton az új vásártér körül fúrják a kutat. Kettő már kész. A harmadikhoz a napokban láttak hozzá. A víz jó. A közművesítés 2187 családot érint, 22 millió fo­rintba kerül, 38 kilométeres hosszú csőhálózatot raknak le és teljes egészében 1971- ben épül meg. Hogy minek a vízmű, mi­ért kell a hozzájárulást fi­zetni, a községben sokan kérdezik. Az érvelésben van egy olyan mondat, iparosí­tani kívánják Nagykállót, ahhoz víz kell, de kell egyébként is inni, fürdeni. Nagykálló ipara? Az el­múlt egy-két évben való­ban tömegével születtek ter­vek, elgondolások. A meg­valósításnak az ez irányú fejlődésnek már vannak kézzel fogható jelei. Tényle­gesen az ipart öt ktsz — jelenti, de csak ma. Tavaly még négy volt. Hegedűs Istvánná tanácstitkár zseb­könyvéből csupán pár szá­mot említ. A létszám, a ta­valy meglévő négy ktsz-ben az idén 164 fővel emelke­dett. Az ötödik ktsz-t augusztusban létesítették. 47 fiatal lánynak adtak mun­kát. De nőtt a gépjavító ál­lomás létszáma is. a tava­lyihoz képest 55 fővel. Egy év alatt tehát 266 új ipari munkás. A bőrdíszmű ktsz, sorban a legfiatalabb üzem, az ál­lomás felé vezető úton ka­pott helyet. Anisics Ernő, az üzem vezetője arról be­szél: — Most készítjük el az Btezredik piros táskát szov­J ele ni eg a harmadik kút fúrását végzik az építők. A nagykállói új gimná­ziumot tavaly adták át. Legfőbb jó, hogy munka­hely kerül a végzős diákok­nak. Nem ülnek vonatra* nem mennek világgá Nagykállóban 11 ezer 840 lakos él. Négy tsz-e van a községnek, s most márt öt ktsz-e, de lesz tanácsi ipa­ra is. Hegedűs Istvánná ért­hető örömmel újságolja: — Most már véglegesen eldőlt, január elsejével a volt vágóhídon megkezdő­dik a termelés. A vegyes­ipari vállalat 80 dolgozóval indul. De tervezzük még egy ktsz létesítését is, a kötszövő ktsz 120—150 dol­gozónak ad majd munkát. A lakosság foglalkozta'ása tehát megoldódik. Pt-sze nem minden gond, mert kellene még bölcsőde óvo­da és bérház is. A bérház említése nem véletlen. Ez is nagy szó F.d- dig két bérház épült fel. Mindkettő kilenclakásos, De épült ebben az évben 120 magánlakás is. A köz­ség utcáit járva az iparo­sodás mellett ez a legszem­betűnőbb. Uj házak, új épü­letek. A lakosság nem csupán ház építésére törekszik — Még ez évben tető alá kerül a sportklub —mond­ja a tanácstitkár. — Az egész társadalmi munkában készült. Épül még a régi gimná­zium mellett az emeletes szolgáltatóház. És útiászü- letik a községi tanács is, 260 ezer forintos költséggel. Nagykállóban ez az év építkezésben, elgondolások megvalósításában, a község történetében a leggazda­gabb. Mindenben az a leg­szebb, legjobb, hogy égető gondok oldódnak, sorsok változnak. Huszonhárom éve október végén égett a község. Seres Ernő jet exportra. Jövő évi meg­rendelésünk hat fazonban, 85 ezer darab. Jövőre dup­lára növeljük a létszámot. A lányok könnyen beta­nultak a munkába, már nyereséges az üzem. Hogyon fiatalodik a Szabadság tanya ? Miért lenne törvényszerű az íróasztal? Vagy négyszázan laknak a tanyán. Köztük ötven fia­tal — tizenöttől huszon­ötig. A télutón összedugták a fejüket, tervezgetni kezd­tek. Nem gondoltak az el­méletre, nem is jutott eszükbe, hogy azon meditál­janak: lehet-e tanyán jó KISZ-életet szervezni, vagy nem. Természetesen, hogy lehet — így vélekedtek a kisvar- sányiak, s azóta a Szabad­ság tanyáról kicsit ritkáb­ban járnak a faluba a fiata­lok. Maguk próbálnak prog­ramot adni — saját maguk­nak. Nincs kivételezés A tanya messze van. A távolság azonban egyre ki­A tadták rendeltetésének a nyíregyházi Dőrsa Termelő­szövetkezet hűtőtárolóját. Hammel i. felv. sebb. Rádió, televízió, újság, szervezeti élet csökkenti. De van más is. Mi érdekli a fiatalokat? — A tsz elég jól fizet. Most több is lesz, mint ta­valy. Úgy átlagosan,, mi lá­nyok ezerkettő-ezerhárom körül keresünk havonta. Annyit, mint aki elment, a gyárba. — Most már egyre ritkáb­ban mennek. Virág Erzsi, Mándi Juli leérettségizett, mégis itt dolgozik. A mi brigádunkban. — Ifjúsági brigád? — Igen, most szerveztük. — És milyen területet, munkát kaptak? — Nincs panasz, nem ki­vételeznek. Huszonöt hold dohányt vállaltunk, meg­kaptuk, teljesítettük is hi­ánytalanul. Úgy látjuk, a tsz-nél örömmel fogadták a mi brigádunkat. Segítenek. A munkaidő? — Este ötre majdnem mindig végzünk. — Utána? — Hát ez az... Eddig be­jártunk a faluba, de az, kö­rülményes. A KISZ-ie gon­doltunk. — Most mi próbálunk meg egyet, mást. A mi KISZ-szervezetünkben. „Többet szeretnénk** A téma hallatán megele­venedik a brigád, minden­kinek van hozzászólnivaló- ja: Szűcs S. Árpád, a KISZ-titkár, Mándi Julia a propagandista, Virág Kata­lin a brigádvezető, Kozma Margit, Virág Erzsébet. — Nemcsak praktikái dolgokat, a magunk szóra­koztatására. Szerepet ta­nulunk most is, klubestet, vetélkedőt szervezünk. De ettől többet szeretnénk. — Meghívunk járásiakat, beszéljenek róla: milyen lesz később a Bereg, milyen elképzelések vannak, hogy alakul a falu. — A tanya sorsa, meg a tsz, a mi munkánk, a lehe­tőségeink. — És mind ezt itt, ná­lunk, a tanyán, a klubunk­ban. Ilyen gondok foglalkoztat­ják most a kisvarsányi fia­talokat, KISZ-eseket. Tovább csökkenjen a távolság Azt mondják, néhány éve sokan megkérdezték volna a lányoktól miért kellett a gimnáziumba járni, hogy aztán dohányt műveljenek. És ha már jártak, miért jöttek vissza a tsz-be, a tanyára. — Szerencsére nem sokan kérdezik — mondja Mándi Julia. — Miért is lenne tör­vényszerű, hogy az íróasztal, vagy éppen a napi utazgatás felé meneküljön az ember. Csak azérí, mert falu, mert tsz. Ha összefogunk itt is tudunk produkálni. A Szabadság tanyai fia­talok pedig megtették az el­ső lépést, s jól. Most már rajtuk, következetességükön múlik, hogy maguk is hoz­zájáruljanak: tovább csök­kenjen a távolság. Marik Sándor Továbbképzik a gyenge tsz-ek vezetőit Határozatok 16 közös gazdaság érdekében A gyenge tsz-ek helyzeté­ről és a megerősítésükhöz szükséges teendőkről tár­gyalt legutóbbi együttes ülésén a nyíregyházi járási párt- és tanács végrehajtó bizottsága. Sokoldalúan mérték fel a járás 16 gyengén gazdál­kodó tsz-ének helyzetét. Elöljáróban megállapították: az átszervezés óta — annak ellenére, hogy fejlődésük lassúbb volt, mint a többi tsz-é — mind politikailag, mind gazdaságilag erősöd­tek. Kialakultak a nagyüze­mi gazdálkodás jellemző vonásai. 1962—1966 között a közös vagyonuk 71, a tiszta vagyonuk 95 millióval növekedett. Az egy dolgozó tagja jutó részesedés 7 ezerről 9 ezer forint fölé emelkedett. Növekedett az álló és forgóeszközellátot- ságuk, 400 hold gyümölcsöst telepítettek, több gépet, 13 kombájnt vásároltak. Ja­vult a szakemberellátottsá­guk is. Az elmúlt 4 év alatt 87 agrárszakember került e gazdaságokba, s most e gyengén gazdálkodó tsz-ek- ben 139 felső és középfokú képzettséggel rendelkező szakember tevékenykedik. A fejlődés ezek ellenére sem kielégítő és megnyug­tató. A 16 gazdaság közül 3 — a paszabi Petőfi, a ti- szarádi Uj Élet és a tisza- berceli Bessenyei Tsz az átszervezés óta még min­den esztendőben mérleghi­ánnyal zárt. A többi 13-ra a hullámzó fejlődés a jel­lemző. Ha egyik évben kö­zepes eredményt értek el, a következőben már állami segítségre szorultak. Ez a A gazdaságok eredmény­telensége több helyen a mostoha természeti és köz- gazdasági adottságokból ered. Kedvezőtlenebb itt a munkaerőhelyzet is, az ala­csonyabb jövedelmek miatt e gazdaságokból többen vándoroltak el. így az egy tagra eső szántóterület na­gyobb lett, ugyanakkor a gépesítettség színvonala ala­csonyabb. Nem kielégítő a gyenge tsz-ekben az állattenyésztés mennyiségi és minőségi fej­lesztése sem. Nyírpazony- ban, Nyírturán és Nyírsző­lősön egyetlen szarvasmar­hája sincs a közös gazda­ságnak. Az alacsony állat- sürüség oka elsősorban a takarmány és férőhelyhi­ány. A szűkös beruházási összegek nem tették lehető­vé istállók építését. Saját erejükből pedig nem voliak képesek megoldani. A gyen­ge tartási és takarmányozá­si körülményekből ered, hogy a 16 gyen­gén gazdálkodó tsz kö­zül 9-ben 2000 literen alul van még most is az 1 te­hénre jutó tejtermelés. A járás jól gazdálkodó tsz-einek tapasztalata azt bizonyítja, hogy a jó veze­tés a gyenge adottság eseté­ben is képes a feladatok­kal megbirkózni. A gyengén gazdálkodó tsz-ekben a ve­zetők nem elemzik a gaz­dálkodást, nem vizsgálják az egyes üzemágak gaz­daságosságát, nem élnek megfelelően az üzem adta lehetőségekkel, az új gazda­ságpolitikai intézkedések­kel. A két végrehajtó bizott­ság ezert elsősorban a ve­zetés javitása érdekében több fontos intézkedést tesz. Az új gazdasági me­chanizmusból adódó felada­tok, a tsz-ek önállóságának a növekedése felelősségtel­jesebb tsz-vezetést, hozzá­értőbb, politikailag, szak­mailag tapasztaltabb vezető­ket igényel. Ezért 1968 végé­ig, de a lehetőséghez képest már a tél folyamán intéz­kednek abban, hogy a fela­datuk ellátására alkalmatlan gazdasági és pártvezetők he­lyére felkészültebbeket vá­lasszanak. Az alkalitids, de gyenge felkészültségű veze­tőket kötelezik, hogy politi­kai és szakmai továbbkép­zésben vegyenek részt. Gon­doskodnak a brigádvezetők rendszeres képzéséről is. (F. K4

Next

/
Thumbnails
Contents