Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-27 / 254. szám
MOSZKVA A moszkvai televízió a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából azzal lepi meg nézőit, hogy megnyitja 4. programját. A november 4- én induló 4. program adásaiban fő helyet az irodalom, a zene, a képzőművészetek, a film, a színház, a tudomány és a sport foglalja eL TOKIÓ Csütörtökön japán katonai szakértőkből álló küldöttség utazott el Tokióból az Egyesült Államokba és öt európai országba, hogy mintegy 83 millió dollár értékben bombázókat vásároljon. A küldöttség két hónapon keresztül amerikai, angol, francia, svéd, nyugatnémet és olasz repülő- gépgyárakat keres fel, hogy előkészítse a következő öt évre tervezett repülőgép megrendeléseket. LONDON A Liverpoolban sztrájkoló 7000 és a Londonban sztrájkoló 5500 kikötőmunkáshoz csütörtökre virradóra újabb 1000 dokkmunkás csatlakozott a londoni kikötőben. A dokkmunkások sztrájkja miatt már 210 millió font értékű exportáru vesztegel a kikötőkben. Beszüntették a munkát az éjszakai műszak befejeztével a hagenhami Ford autógyár dolgozói is. MADRID A spanyol rendőrség csütörtökig körülbelül 300 személyt tartóztatott le Madridban és más spanyol városokban. A hatóságok így akarják elejét venni a péntekre kitűzött nagyszabású munkástüntetésnek és megakadályozni a munkásbizottságok tevékenységét. BONN Max Reimann, a Német Kommunista Párt első titkára az Echo der Zeit című nyugatnémet hetilapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta: haladéktalanul hatályon kívül kell helyezni azt a törvényt, amellyel 11 évvel ezelőtt betiltották a Német Kommunista Pártot. Most az a fő cél, hogy a párt szabadon tevékenykedhessen és joga legyen kifejteni politikáját. TEHERÁN A teheráni Gulisztan palotában, 500 díszvendég jelenlétében, csütörtökön délelőtt megkoronázták Mohamed Reza Pahlavit, Irán sahinsahját, és feleségét, Farah Diba császárnőt, aki a nemrég jóváhagyott új alkotmány értelmében ré- gens lesz, ha a császár elhalálozásakor a trónörökös még nem nagykorú. A 48 éves uralkodó 26 éyig várt a koronázásra. Leningrád szíve szól Október élő tanúi (2.) A Biztonsági Tanács szuezi határozata elítéli a tüzszüneti megállapodás megsértését New York (TASZSZ) A Biztonsági Tanács szerdán a késő esti órákban egyhangúlag határozatot fogadott el a Szuezi-csatorna térségében kialakult veszélyes helyzet kérdésében. A határozat elítéli a tűzszüne- ti megállapodások megsértését, sajnálkozását fejezi ki az ebből eredő anyagi károkkal és emberi áldozatokkal kapcsolatban. Felhívja a figyelmet a tüzszüneti megállapodás betartásának szükségességére, végül pedig felszólítja az érdekeit feleket, szüntessenek be mindenfajta katonai akciót. Az elfogadott határozat kompromisszumos jellegű. Mint a TASZSZ leszögezi, a kompromisszum annak a következménye, hogy az Egyesült Államok és más nyugati országok a tanácsban is az agresszort védelmező álláspontra helyezkedtek. A Szovjetunió képviselője a tanács keddi ülésén javasolta, hogy ítéljék el Izraelt agressziós lépéseiért és követeljék tőle az EAK-nak okozott károk megtérítését. Fedorenko szovjet delegátus beszédében hangoztatta, a szovjet küldöttség azért szavazott a határozat mellett, mert figyelembe vette a Biztonsági Tanács tagjainak az egyhangúságra való törekvését. Kijelentette, hogy az elfogadott dokumentum teljesen nyilvánvalóan Izrael ellen irányul, Hanoi (MTI) A csütörtöki újabb súlyos légitámadás alkalmával az amerikaiak ismét tíz repülőgéppel fizettek Hanoiért. Ezzel a VDK fővárosa ellen három nappal ezelőtt indított támadássorozatuk veszteséglistájára 23 gép került. A három csütörtöki támadás legjelentősebb célpontja a Hanoi belterületén, egy kisebb tó partján épült villamos erőmű volt. A bombák csak jelentéktelen kárt tettek az erőműben, viszont újabb lakóházakat romboltak le a közeiében. Több ház összeomlott a Duan Than utcában a magyar nagykövetség kereskedelmi kirendeltségének szomszédságában. A kirendeltség néhány órán át megközelíthetetlen volt, mert az oda amely szembeszegül a Biztonsági Tanács korábban hozott határozataival és a közel-keleti agressziós lépések egyetlen forrása. Fedorenko felhívta a Tanács figyelmét arra, hogy a Közel-Keleten mindaddig nem lehet visszaállítani a tartós békét, amíg Izrael megszállva tartja az arab országok területének egy részét. A szavazás után felszólalt Szíria képviselője is, aki határozottan elítélte Izrael újabb bűnös és előre kitervelt agressziós lépését. Goldberg amerikai delegátus felszólalásában igyekezett megkerülni Izrael felelősségének kérdését. Rafael izraeli küldött szintén megpróbálta elhárítani a felelősséget országáról. A Biztonsági Tanács szerda esti ülésén felszólalt U Thant ENSZ-főtitkár, aki a Szuezi-csatorna övezetében működő ENSZ-megfigyelők számának növelése mellett szállt síkra. Javasolta, hogy a megfigyelő erőket lássák el helikopterekkel és őrnaszádokkal, valamint hogy megfigyelő állásaikat a jelenlegi kilencről emeljék tizennyolcra. Curuoka, a tanács elnöke ezután meghatározatlan időre elnapolta a tanács munkáját, hangoztatva, hogy a következő ülést a delegációk közötti konzultációk után hívják össze. vezető utat a tűzoltók lezárták. Az épület kisebb károkat szenvedett, magyar állampolgárok azonban nem sérültek meg. Négy utcát szántottak végig golyósbombákkal. Ezek a bombák nem képesek lerombolni az épületeket: az a rendeltetésük, hogy a robbanáskor szétlövellő ezernyi apró golyóikkal emberekben tegyenek kárt. Újabb sérülést szenvedett az augusztusban bombázott Longbien híd is, amely a Vörös folyó két partján elterülő városrészeket köti össze. AjNhan Bar azt írja vezércikkében, hogy a technika több újdonságának fel- használásával és a harci taktika tökéletesítésével a katonák új fejezetet nyitottak Hanoi védelmének történetében. „Egy nagy erőlködés, forradalmi lendület, s tiétek minden hatalom, tiétek lesz a föld, a gyár, tiétek lesz a jólét, a boldogság és a béke. A megsárgult röplap a hazatérő magyar munkásokhoz és parasztokhoz intézte ezt a lelkesítő felhívást. Ki tudja hányán ragadtak fegyvert a régi rend megdöntésére, a Tanácsköztársaság védelmében a forradalmi bizottság írásának hatására. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom múzeumában több fénykép, Lenin Üdvözlet a magyar munkásokhoz című cikkének eredeti példánya bizonyítja október szétsugárzó hatását. S a polgárháború hősi küzdelmeit bemutató termekben is találtam magyar vonatkozású képeket. A hősi halált halt Ligeti Károlyról és Winermann Lajosról. S nem sokkal később élőszóban emlékeztek a magyar internacionalistákra október szemtanúi. A Forradalom Veteránjainak Tanácsa a hét meghatározott napjain tart ügyeletet. Ilyenkor nagy a sürgés-forgás, pionírok kopogtatnak be a veteránokhoz, s kérik fel őket, hogy látogassanak el hozzájuk, idézzék fel a hősi napok emlékét. Lenintől kapott utasítást A hetvenhét éves Szem jón Sztyepanovics Vaszilij részt vett a Téli Palota ostromában. 1917 október 29-én egy katonai bizottság élén elment a Szmolnijba. Vlagyimir Iljics utasítására fegyvert szállítottak Pulkovóba. — írja le ezt a találkozást, Szemjon Sztyepanovics. — Nehéz elmondani mit éreztünk akkor. Lenin volt a forradalom vezére, a mi legmagasabb parancsnokunk. Amikor bementünk hozzá, mi hatan, el volt foglalva. Biztosan járt a Szmolnijban, látta Vlagyimir Iljics zöld ernyŐs lámpáját. Hát annak a fénye mellett írt valamit. Mi nyugodtan vártunk. Kisvártatva befejezte a munkáját, felpillantott, s rögtön felállt az asztaltól. Kezet fogott velünk, s úgy beszélgetett, mintha régi ismerősök volnánk. Leültetett bennünket, kikérdezett mindegyőnket, aztán utasított, hogy szervezzük meg a gatcsinszki frontot. Átadta a megbízó- levelünket, aztán utunkra bocsátott... Alekszandr Andrejevics Faljam Szent-Péterváron született, s mindig ebben a városban élt. Többször bebörtönözték a Pravda olva- i sásáért, ötven évvel ezelőtt I — huszonhárom éves volt akkor — részt vett a Téli Palota ostromában. így mondta el annak az éjszakának a történetét: — Kis csoportokban érkeztek a matrózok a Palota térre. Nálam nem volt fegyver, gondoltam, majd kapok, mint a francia forradalomban... Olyan sötét volt a téren, hogy semmit sem láttam. Ráléptem valakinek a kezére. Akkor vettem észre, hogy ott hasalnak fegyverrel a .kézben a matrózok. Megkérdezték, van-e fegyverem. Mondtam, nincs. „Akkor állj félre!” De ekkor megszólalt az Auróra cirkáló ágyúja. Hurrá, hurrá kiáltották a matrózok és a katonák, s átvetették magukat a láncon. Fáklyákat gyújtottak, s nekem is a kezembe nyomtak egy puskát... Megrohamoztuk a Téli Palotát. „Ez Kun Béla, a komisszár..." Ezüst hajú öreget mutatott be Pal jam elvtárs. — Kosztantyin Pavlovics Jevdokimov. Sok magyart ismert, beszéljen vele. A szemüveges veterán tizenkilenc óta párttag, s a visszaemlékezéséből érdekes epizódokat vetettem papírra. Az Uraiban együtt harcolt a magyarokkal a fehérek ellen. Még arra is emlékszik, hogy a 29-es magyar hadosztály parancsnoka egy Kocsis nevű ember volt. — Vasutas vagyok, állo- másfőnökhelyettes voltam az Uraiban. Egyszer felfigyeltem egy köpcös férfira, tilt és evett. Megkérdeztem, hogy ki ez. Hát nem tudod, rökönyödtek meg. „Kun Béla, a komisszár...” Aztán nem találkoztam vele többet. Egyszer olvastam az újságban, hogy otthon van Magyarországon, s megalakította a Tanácsköztársaságot... Tavaly meghívtak a Barátság Házába egy fogadásra. Magyarok vendégeskedtek nálunk. Kérdeztem a mellettem ölő elvtárstól, hogy merre harcolt. Mondja, hogy a keleti fronton, Kolcsak ellen. Sorolja a falvakat, s kiderült, hogy mi bizony együtt harcoltunk. Sajnos gyengül az emlékezőképességem, nem jegyeztem meg a pevét. — Hogy harcoltak a magyarok ? A kis öreg rám emeli a szemét, s gyorsan rávágja: — Mindig meghatottan emlékszem vissza azokra a magyarokra, akik olyan lelkesedéssel támogatták az ügyünket, vállvetve harcoltak valünk... Az volt a fronton a szavunk járása, hogy ahol ott vannak a baki matrózok vagy a magyarok, nem lehet semmi baj. Akikkel beszéltem ezen a hétfői délutánon, most úton vannak. Az öreg bolsevikok százöt tagú kórusával járják az országot, s mindenhol el- éneklik Lenin kedvenc indulóit, a Varsavjankát és a Fel vörösök proletárok. Következik: Hán Sándor, az internacionalista Lajos Géza Jubileumi ünnepség Leningrádban Leningrad (TASZSZ) A lenini békedekrétum ki- bacsátásának 50. évfordulója alkalmából Leningrádban megtartott jubileumi ülésszak csütörtökön véget ért. A záróülésen a szovjet békebizottságnak átnyújtották a Joliot-Curie aranyérmet, amellyel — mint Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára az aranyérem átadásakor mondotta — a békéért és a népek barátságáért kifejtett következetes tevékenységben szerzett érdemeiért tüntették ki a szovjet békebizottságot. A záróülésen elfogadtak egy felhívást, amely a szovjet és a külföldi békeharcosokhoz fordul és hangsúlyozza, hogy a szovjet békebizottság továbbra is minden erejét a békeharc nagy ügyének szenteli, következetesen és a végsőkig harcol az imperialista agresszió ellen. A felhívás hangsúlyozza, hogy a szovjet dolgozók támogatják a vietnami nép harcát, sürgetik a közel-keleti izraeli agresszió következményeinek felszámolását. — A békét biztosítani nem könnyű. Tudjuk, hogy amig van imperializmus, addig fennáll az új világháború veszélye is. Szilárd meggyőződésünk azonban, hogy a világ népei az egységünkben rejlő erő révén meg tudják őrizni és tartóssá tudják tenni a békét — állapítja meg a felhívás. Három nap alatt 23 repülőgépet vesztettek az amerikaiak Hanoi felett Regény 32. A bekapcsolás műveletét jól kidolgoztuk, nem vesz időt igénybe. Rendben megy minden. A csövet egyetlen vércseppenés nélkül vezetjük be a szívbe. Jó dolog. Értek hozzá. Dicsekedni tilos... a hadbain- dulónak. Szasa bizonyára sose mondta volna ezt. Rossz a nevelésed. — Gépészek, minden kész? — Kész. — No, indítsátok. A motor zúg. Elviselhetetlen, nem úgy, mint első gépünk. Ellenőrzés: a vénás nyomás, az oxigenátor, a csövek, pumpa teljesítő képessége. Jelentik: normális. — Kezdjétek a lehűtést. A baloldali kamrába kell bevezetnem a csövet, hogy elszívhassam az aortából oda kerülő vért és legfőképpen a levegőt, majd ha a szív megindul. Ez az, amit Suránál elmulasztottam. Egy pillanatnyi kép: a kórterem, éjjel. A mesterséges légzést fenntartó készülék egyenletes ritmusban működik. Sura ott fekszik, majdnem halott, pulzusa nem ver, teste hideg. Csak az elektrokardiográf vetítőfelületén ugrál még a jelzés, mutatja a szív ritka összehúzódásait. Az agy elhajt az embóliától, majd utána az egész test. Elég lenne megállíttatnom a készüléket és fél perc múlva a szív is megállna. Örökre. Szörnyű volna kimondani: állítsák meg. Ludbőrzik a hátam, mintha megborzonga- nék. Ezt jelenti a kamrába vezetett cső. Jól be kell varrni. Ez különben egészen könnyű, állandóan műszereket vezetünk a kamrába. A beszúrás helyét négy öltéssel kell összevarrnunk, s aztán, amikor a csövet kihúzzuk, a varratok egyszerűen összehúzódnak, nem marad lyuk. Minden megtörtént. Még vagy tíz percig tart, amíg a beteget huszonkét fokra hűtjük le, ennyire van szükségünk. Mindnyájan kezet mosunk szubli- máttaL i ♦ Marian az asztalnál motoszkál, készül a fő szakaszra. A gépészek mintákat vesznek az analízisekhez. Gyima a gyógyszereket ellenőrzi az asztalnál és oda hozat valamit. Csak mi állunk teljesen tétlenül. Időlegesen csönd az ütközet előtt. Teljes gondolathiány. Csak állok, nézem a szivet. Látom, hogyan válnak összehúzódásai egyre ritkábbakká — a hőmérséklet csökkenésének mértékében. Már üresen jár: a vért a motor hajtja. — Marina! A tűket, fonalakat ellenőrizted? A billentyűket már meghozták? — Igen, minden kész. — Mutasd. Tehát a billentyű- Rozsdamentes drótból készült váz, melyre plasztikanyagot húztak és igen aprólékosan úgy varrták rá, hogy pontosan olyan billentyűvitorlát ábrázolnak, mint a természetes. Jól kifundálta Szen- csenko. Legény a talpán mindenképpen, még akkor is, ha a billentyűje elégtelen. Nem számít Fontos a feje. Több tennivalónk nincs Várunk. Huszonöt fok. A test szövetei hidegek, mint a halottaké, rossz hozzájuk érni. A szív percenként negyvenszer húzódik össze. Fibrillációjára van szükségünk a szívizom rend- szertelen felületi remegésére, mely a normális körülmények közt mélyen koncentrikus összehúzódásokat helyettesíti. Gyakorlatilag az alacsony hőmérsékletnél ez megállást jelent. S lehet- tővé teszi nekünk, hogy nyugodtan dolgozhassunk, kimetszhessünk, bevarrhassunk. Huszonhárom fok. Fibril- láció. — Kezdjük. A szívpitvart szélesen feltárom. Az erős pumpa néhány másodpercig szívta el a vért. S ime, a billentyű. A szentek szentje. A szív száraz és mozdulatlan. Tán halott? Nem. Látni alig észrevehető rándulásait, s ez még az élet. Minden beigazolódott: a vitorlák megrövidültek, merevek, a mész szemcsékben és nagy, majdnem egy centiméteres átmérőjű kupacokban szóródott szét. A vitorlák között rés tátong. Nem zárulnak össze: ez jelenti az elégtelenséget. A billentyű plasztikai pótlása lehetetlen. Vagy legalábbis igen kockázatos. — Kimetsszük. Csiptetőkkel ragadom meg a vitorlákat és kimetszem őket a billentyű szájadéká- nak kerülete mentén. Kissé ijesztő művelet, még nem szoktam hozzá. Ugyanúgy ahogyan az első amputálásokat végeztem: a láb többé nem nő ki. A billentyű helyén alaktalan nyílás. Ebbe kell belevarrnom az új billentyűt. Kezdődnek a gyötrelmek. Bevarrni csak igen kényelmetlenül lehet: mélyen kell és nincs hely, hogy megforgassam a műszert. Ezek az átkozott tűfogók egyáltalán nem tartják a tűt! Forognak, mint az ördög. Hogy mennyi vért fecséreltem már el miattuk, nem is tudnám megmondani. Külföldön már régóta olyan különleges tűfogókat használnak, amelyeknek tűszo- ritó felületeit gyémántporral borítják. Ezek aztán úgy tátják a tűt, mintha odaforrott volna. Nálunk a minisztériumban még piszmognak... Mit nekik... Nem ők kínlódnak vele. Düh fog el. Csak egyszer egy olyan osztályvezető, akitől ezek a műszerek függenek, idekerülne az asztalomra! Megmutatnám neki.» De sosem kerül ide. Sokáig varrók és hosszasan szitkozódom. Bele a levegőbe és szidom Marinát, hogy elkeverte azokat a tűfogókat, amelyeket magam válogattam össze... Marijára is rámordulok, hogy rosszul tartja és nem kapja el a fonalak végét... Szidom az egész világot. Restellem, de magamban az anyjukat is szidom. Fiatal koromban kerültem volna ilyen helyzetbe! Akkor tudtam ám cifrázni. Az én „ultimátumom,, — így mondta egyik társam. Szitkaimra senki sem felel. De mindennek eljön a vége. A billentyűt helyére varrtam. Harminc varrattal erősítettem meg- Erősen tart. Alaposan megkönnyeb- belültem. Körülnézhetek. — A hemolizis? — A harmincadik perc-1 ben húsz volt. — És hány perce dolgo1 zik a motor? (Foly tatjuk Fordította: Radó György Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat
