Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-24 / 251. szám
Az ENSZ születésnapja TI úszónkét esztendeje, 11 hogy — 1945 október 24-én — életbe lépett az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya, hogy létrejöttek azok az elvek, amelyek a második világháború vérzivatara után az emberiség legjobb reményeit megtestesítve az új világszervezet alkotmányában öltöttek testet. Azóta október 24-ét szerte a világon az ..ENSZ napja”-ként ünnepük meg. Amikor 1945 kora tavaszán Jaltában a fasizmus feletti győztes nagyhatalmak vezetői elvi döntést hoztak az ENSZ létrehozásáról, a világszervezet feladatát így jelölték meg: „A szervezet feladata elsősorban az új támadó háború megakadályozása. Ezt a szerepet pedig úgy tölti be, hogy biztosítja a háború politikai, gazdasági és társadalmi okainak felszámolásában valamennyi bákeszerető nép állandó és szoros együttműködését.” Elég elolvasni ezeket a sorokat ahhoz, hogy az ENSZ huszonkét esztendős tevékenységének mérlegét meg lehessen vonni. A világszervezet munkáját abban az értelemben eredményesnek lehet mondani, hogy az imperializmus sorozatos „életveszélyes” provokációi ellenére a harmadik világháború szörnyű veszélyét mindeddig sikerült elkerülni. Ez nem kis mértékben annak tulajdoníthaKAIRÖ Egyiptomi részről közölték, hogy az ,.Eilat” nevű izraeli naszádot, amely Pori Saidtól északkeletre egyiptomi vizekre hatolt, szombaton radarirányítású rakétákkal, két percen belül elsüllyesztettek a védelmi erők. Nasszer elnök vasárnap kitüntette a hős katonákat. MOSZKVA Vasárnap a Szovjetunióban újabb Molnvija—1 típusú hírközlő szputnyikot bocsátottak fel. Az új mesterséges hóid rendeltetése, hogy a már korábban Föld körüli pályára bocsátott Molnyija—1 mintájú szput- nyikokkal együtt biztosítsa a nagy távolságú telefon- és távíróösszeköttető rendszerének üzemeltetését és továbbítsa a Szovjetunió központi televízióállomásának műsorát az „Orbyta” hálózat vevőállomásaihoz. PÁRIZS Jozef Lenárt csehszlovák miniszterelnök, Vaclav David külügyminiszter, valamint más személyiségek kíséretében hétfőn délelőtt hivatalos látogatásra Párizsba érkezett. SZÓFIA Todor Zsivkovnak, a bolgár minisztertanács elnökének meghívására vasárnap este hivatalos látogatásra Bulgáriába érkezett Per Borten norvég miniszterelnök feleségével. A miniszterelnököt Peter Tancsev miniszterelnök-helyettes és más hivatalos személyek fogadták a Kalotina határállomáson. BUKAREST Hétfőn délután Bukarestben megkezdődtek a hivatalos román—pakisztáni tárgyalások. Délelőtt Ion Gheorghe Maurer, a román minisztertanács elnöke látogatást tett Ajub Khánnál, Pakisztán elnökénél. LUXEMBOURG Luxembourgban hétfőn délután megkezdődött a Közös Piac miniszteri tanácsának nagy érdeklődéssel várt ülése, amelyen megvitatják Anglia és több más ország felvételi kérését. A tanácskozáson először Fan- fani olasz külügyminiszter szólalt fel: állást foglalt a bebocsátás mellett tó, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében az alapokmány kezdettől fogva olyan jogokat biztosított a Szovjetuniónak, mint a Biztonsági Tanács állandó tagjának, amelyek lehetővé tették a legsúlyosabb provokációk eredményes visszaverését. Tagadhatatlan az is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete — ha bizonyos késéssel és torzításokkal is — együtt alakult és fejlődött a világ politikai valóságával, s a tényleges nemzetközi erőviszonyokkal. Ez kifejezésre jutott a szocialista országok világszervezeten belüli súlyának növekedésében, a függetlenné vált hajdani gyarmati országok ENSZ-tevékenységé- nek fejlődésében. Az azonban kétségtelen, hogy az ENSZ továbbra sem képes hatásosan gátat vetni a vezető imperialista nagyhatalom, az Egyesült Államok agresszív akcióinak! A vietnami háború formailag nem tartozik és nem is tartozhat az ENSZ hatáskörébe — hiszen egy országon belül folyó szabadságharcról van szó az elnyomás erői ellen. Ez a háború mégis ránehezedik a világszervezet egész munkájára. E politikai harcok előterében az elkövetkezendő években félreérthetetlen módon a leszerelés kérdése áll. Az utóbbi évek tanúsága szerint két szervezeti probléma áll e küzdelem gócpontjában. Az egyik: a Biztonsági Tanács szerepköre. A másik: az ENSZ egyetemességének megvalósítása. Ami a Biztonsági Tanácsot illeti, továbbra is alapvető fontosságú a nagyhatalmak vétójoga elleni mindenféle támadás visszaverése. A Biztonsági Tanács jogkörének és alapokmányában lerögzített szerepének megszilárdítása voltaképpen elválaszthatatlan az egyetemesség problémájától. Látnivaló, hogy huszonkét esztendővel születése után az ENSZ-nek még mindig meg kell küzdenie számos, tevényekségét károsan befolyásoló politikai és szervezeti problémával. Mindez azonban nem feledtetheti el, hogy a történelemben első ízben működik olyan tényleges világszervezet, amelyben elvi-politikai harcban csaphatnak össze a világ- politika pozitív és negatív erői — s amelynek léte reményt és lehetőséget nyújt az emberiség életbevágó problémáinak békés megoldására. Kristálypalota - Moszkvában Európa egyik legszebb középülete ragyog fel magasan, karcsún, zöldeskék csillogással Moszkva házrengetegéből. Gigászi kristályhasáb, amelyet nem is építők, hanem ékszerészek csiszoltak ilyen szemkápráztató szépséggé. Mihail Poszohin, Julij Rackievics Vlagyimir Szvirhszkij tervezők szerencsés pillanatban álmodhatták meg ezt a palotát ide a Kalinyin hid mellé, a Kutuzov sugárút tengelyébe, ahol Moszkva modern városnegyede virágzik ki az Ukrajna-szál- ló felhőkarcolója körül. A kristálypalota ad majd otthont a KGST-nek, s miként rendeltetése lesz a szocialista országok együttműködését szolgálni, úgy születését is a nemzetközi összefogásnak köszönheti. 1200 építője közül 274 külföldi, közülük 149 magyar. A palota hatalmas üvegfelületeit, a hegesztést, az aluminium nyílászáró szerkezetek szerelését a lengyelek vállalták, a bolgárok az állandó bizottság üléstermét és a lépcsőház padlózatának máványburkolatát készítik, a főépület tizenhárom felvonójának gyártása, beépítése és a közművesítés a csehszlovákok dolga, német szakemberek csinálják a sok ezer négyzetméternyi melegpadlózatot az NDK- ban gyártott szintetikus anyagból, Románia pedig kőcsiszoló gépeket, fehér és fekete márványt küldött Ruskicáról. Hipermodern amfiteátrum Hangyának érzi magát az ember a 32 emelet magassága alatt. A méretek szokatlansága, a gépóriások zaja, a sok-sok munkás sürgése-forgása, az anyagok tömege különös dimenzióba helyezi a látogatót, még akkor is, ha megfordult már néhány nagy építkezésen és meglepőnek találja, hogy az áttekinthetetlenül sokféle munka ellenére feltűnően nagy a rend. Úgy látszik, nem rakták ki hiába a lépten-nyomon felbukkanó, takarékosságra intő plakátokat. Mindegyiknek frappáns, szellemes a szövege, mint például ez is: „Ne harcolj a tisztaságért — inkább söpörj” Persze, mindez oroszul, cirill betűkkel. Aztán egészen nagy területen csak magyar feliratokkal találkozni, akárcsak ha otthon lennénk: „Védősisak használata kötelező”, „Dohányzásra kijelölt hely”, stb. A tolmács itt kedvére pihenhet, mert mindenki magyarul beszél. A nagy tanácsteremben vagyunk. Hipermodern amfiteátrum. stílusában anvaA KGST épülő székháza, Mo szkvdban gában maga a megtestesült huszadik század. Teljes akusztikai és esztétikai burkolása a magyar szakemberekre hárul, olyan specialistákra, akik a Fővárosi Faipari és Kiállítás-Kivitelezési Vállalat dolgozóiként hírnevet szereztek maguknak szerte a nagyvilágban. Casablanca, Párizs, Havanna, Sao Paolo, Damaszkusz, Accra, Milánó, Helsinki és még számos nagyváros után most Moszkvában mutatják be tudásukat. Belsőépítészeti remekmű a Mohács környékén termett, amerikai diófából készülő falburkolat, amely a terem nagy részét boritja. Vándor Antalt és brigádját dicséri a mestermunka, de a többi feladat is kivételes hozzáértést igényel. Vörös Lajosék aprólékos gonddal dolgoznak a tolmácsfülkéNyikolaj Amoszov s Szív és gondolat Regény Fordította: Radó György 29. De a lényeg még csak nem is ez. Egyszerűen szégyenek hazudni. És nem tudok olyan könnyűszerrel rendelkezni mások életéről. Folyton csak ez foglalkoztat és nem bírok hozzászokni. Van ezenkívül egy piszkos kis gyanúsítás, ilyen könnyen jut az emberek eszébe: „Vállalja, hogy gyakorolja magát... hírt, dicsőséget keres...” És, vigye el az ördög, van is ebben egy szemernyi igazság. „Elsőként varrók be műbillentyűt. Jelentést teszek róla a tudományos társaságban, tanulmányt adok ki nyomtatásban. Felkeresnek a laptudósítók...” Elűzöm magamtól ezt a gondolatot, de csak nem akar elhagyni. Es babonás, páni félelem lesz úrrá rajtam. Hányszor megfigyeltem ezt már magamon. Eljön hozzám egy „érdekes” páciens. Kitervelem az operáció eredeti menetét — becsületesen, az élet érdekében. Az a gondolat azonban már odalopód- zik: „Majd kiadom nyomtatásban, majd jelentem... Elvégzem a műtétet és — a beteg meghal. Fájdalom. Bosszúság. Önostorozás. Most azonban — elég volt, ne tovább...! Be jó is volna rágyújtani.+ Már százszor végiggondoltam mindent. A legfőbb ismeretlen: a máj. A kortörténet analízise szerint a felvételekor igen rossz. A következő mintha javulást mutatna. Itt meg már egészen rendes. Már lehet szó műtétről. Bizonyára ez volt az az időpont, amikor megígértem. És ime egyszerre — ismét szinte katasztrofális rosz- szabbodás. Mindjárt azt a másik műtétet követő napon. Azok a napok!... Sura. Sokáig látni fogom őt magam előtt. Helyzete valóban rossz volt: magányos nő, fizikai munkát nem végezhet, egy leányszálláson lakik. „Vagy meggyógyulok, vagy nincs értelme az életemnek...” /Mindent becsületesen elvégeztem. Talán éppen túlzott becsületességgel, te nagy humanista ! Mindent elmondtam neki: hogy mekkora a kockázat és hogy enélkül még öt-hat évig elélhetne. Kegyetlen dolog. Meg kell azonban tennem, többé nem rendelkezhetem idegen életekkel. Csak nehogy aztán ezek a humánus és erős akaratú emberek azt mondják: „Az orvos köteles a teljes felelősséget vállalni és nincs joga lelki sérelmet okozni a betegnek”. Mások pedig még hozzá is tesznek egyet mást — még a hozzátartozók is. De hol vehet- i nék annyi erőt, hogy én döntsék valamennyiük helyett? Ugyan hol? (Folytatjuk) ken: húsz kis szobácska helyezkedik el körívben, köz- vetlenjiil a mennyezet alatt, valamennyit salakgyapot paplannal bélelik ki, erre dolgozzák fel az aluminium expandált lemezt, majd a nemesfa lécborítást. Turzai Lőrinc brigádja a kárpitozást végzi a Győrött készült különleges minőségű műbőrből. Rendkívül kényes munka, hiszen például az erkély mellvédjére 80 méter hosszú 145 centiméter széles műbőrt feszítenek anélkül, hogy akár egyetlen milliméternyi gyűrődés is megengedhető lenne a plasztikaiig tagolt felületen. A támlában a hangszóró Munka közben szakadatlanul szól a zene, ismerős hazai dallamok áramlanak a hangszórókból. Nagyon kellemes így dolgozni, ám a muzsika feladata itt nem csupán a szórakoztatás, sokkal inkább azt a célt szolgálja, hogy állandóan ellenőrizzék a terem tisztuló akusztikáját. — Már majdnem tökéletes — mondja elégedetten Horváth László építésvezető mérnök. — Ennyi kedvező feltétel között nem is végezhetjük másként munkánkat, csakis kifogástalanul. Ebben az 1100 férőhelyes teremben rendkívül fontos tanácskozások zajlanak majd. A felelőséggel mindannyian tisztában vagyunk. Körülbelül félszáz alapanyagot és a teljes berendezést szállítja a magyar ipar a nagy tanácsterem építéséhez. A zsőlyék kompletten, szerelve érkeznek, a támlákban benne van a hangszóró, az egyik karfában a vevőkészülék, a másikban a kis íróasztalka. A helyreillesztésen kívül semmi gond velük, már Budapesten így rakják vagonba a szállítmányt: „37-es láda, 9. sor. 9. 10. 11. szék, 10-es sor, "1. 2. 3. 4. 11. szék”. A magyar vállalatok közül képviselve van a Fémmunkás Vállalat, az Épü- letasztalos Ipari Vállalat, a Szakipari Vállalat és az ÉM. Kőfaragó és Szobrászipari Vállalata. Kerestük őket, de mire elbúcsúzhattunk a nagy tanácsterem, vendégmarasztaló kivitelezőitől, odakint lefújták ft munkaidőt. Amikor haza értünk, már szállásunkon várt Veréb Győző és Greguss János kőfaragó. Telefonáltak nekik. örömünkben abasá- ri rizlinget bontottunk és koccintás közben beszéltek munkájukról a látogatók. Mint a zsonglőrök Nyolcán burkolják süttői kemény traventin mészkőlapokkal a lifthallokat a földszinttől a 32. emeletig- Ugyancsak ők fedik jugoszláv fehér márvánnyal a gyönyörű orsólépcső mind a nyolcszáz fokát. És anélkül, hogy észre vennék, már rég nem magukról beszélnek. — Van arról fogalma, hogyan tudnak építeni a szovjet munkások? — bizonygatja Greguss János. — Úgy bánnak azokkal a hatalmas gépekkel, mint a zsonglőrök. A betonozáshoz, a vasbetonszereléshez talán az egész világon senki nem ért jobban, mint ők. — De a lengyelek se kérnek kölcsön egy kis szorgalmat — folytatja Veréb Győző. — Még a körmüket se fújták meg, pedig húszfokos hidegben, éjjel-nappal dolgoztak a toronyépület üvegsikjún. Dicsérettel halmozzák al a bolgárokat, a csehszlovákokat, a németeket is. Róluk és a többi magyar szakemberről viszont Veinyo- min Vlagyimirovics Mat- vejev, a harminchét éves, csupa energia, csupa lendület főépítésvezető beszélt ugyanígy. — Nem szeretném, ha félre értene — közölte még a bemutatkozáskor. — Szerintem az üres udvariaskodás nem szokás az őszinte barátok között. Azt írja meg, ha már elfáradt ilyen messzire, hogy az építkezés minden dolgozója a magyarokról akar példát venni. Pompás mesterei a munkának és a szorgalomban is nehéz őket követni. Mi tagadás, jó volt ezt hallani, de hiszen így van rendjén: a szorgalom, a tudás a büszkeség aranyfedezete. Köszönet minden nemzet építőjének, köztük a 149 magyarnak is, hogy büszkén tekinthetünk a barátság kristálypalotájára. A megtestesült XX. század
