Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-24 / 251. szám

ismerkedjünk az űf törvényekké1 Kit, milyen felelősség terhel a tsz-ben ? (5.) Elemi dolog, hogy min­denki vállalja és viselje a felelősséget azért, amit tesz, illetve azért is, ha valamit tennie kellene, de elmu­lasztja. Magától értetődő, hogy különösen fontos elv ez olyan közösségben, amelynek szervezettsége és rendje a közös munka­végzésen túl is sokol­dalú érdekeket és széles körű életviszonyokat fog össze. A te •melöszövetkezeU törvény ezért szabályozza nagy körültekintéssel a termelőszövetkezeti tagok és vezetők felelősségét, fele- lelősségre vonásának mód­ját. Kimondja a törvény, hogy fegyelmi vétséget követ el a tsz-tag, ha tagsági viszo­nyával kapcsolatos köteles­ségét megszegi, vagy egyéb­ként olyan magatartást ta­núsít, ami termelőszövetke­zeti taghoz nem méltó. A fegyelmi jogkört a termelő- szövetkezet vezetősége gya­korolja, de vannak esetek, amikor a közgyűlés, vagy valamelyik üzemi vezető. Természetes például, hogy ha a veztőség, vagy az el­lenőrző bizottság tagját kell fegyelmileg felelősségre vonni, akkor ezt a jogkört a közgyűlés gyakorolhatja. A felelősségre vonás csak akkor járhat eredménnyel, ha a fegyelmi büntetések skálája megfelelően fokoza­tos, tehát lehetővé teszi, hogy a büntetést a vétkes­ség súlyával és az eset egyéb körülményeivel arányban szabják ki. A tör­vény ezért állapít meg többféle fegyelmi büntetést, s hangsúlyozza, hogy bár­melyiket csak fegyelmi eljá­rás alapján lehet alkalmaz­ol. Alapvető követelmény az is, hogy a fegyelmi el­járás alá vont tagnak le­gyen alkalma a védekezés­re. A tagsági viszonnyal kap­csolatos kötelezettség meg­szegésével vétkesen okozott kárért a termelőszövetkezeti tag kártérítési felelősséggel tartozik. Nem róható terhé­re a kárnak az a része, amelyet a termelőszövetke­zet elháríthatott volna. A kártérítés mértékét úgy kell megállapítani — mondja a törvény —, hogy elősegítse a szövetkezeti tulajdon vé­delmét, a kárt okozó tag, s általában a tsz-tagság neve­lését és természetesen az okozott kár megtérülését. Gondatlan károkozás eseten a tag előző évi, átlagos munka szerinti részesedése egy hónapra jutó összegének 50 százalékáig felel. A ha­sonló munkakörben foglal­koztatott tagok háromha­vi átlagos, munka szerinti részesedésének erejéig ter­jed a tag felelőssége, ha a kárt bűncselekménnyel okozta. Ha a kár bekövetkezésé­ben a termelőszövetkezetnek is része volt, akkor a kárt meg kell osztani. A kártérí­tést elsősorban pénzben kell megállapítani. Az a tag, aki vezető tisztséget tölt be, előző évi saját részesedése átlagának két hónapra jutó összege erejéig felel, ha valamilyen szükséges intézkedés elmu­lasztásával, vagy munkaköri kötelezettségének egyéb megsértésével okozott kárt. A vezetőség és az ellenőrző bizottság működése alapján bekövetkezett vétkes kár­okozás esetén e testületek tagja mentesül a felelősség alól, ha a kárt okozó ha­tározat meghozatalában, il­letőleg az intézkedés megté­telében nem vett részt. Men­tesül akkor is, ha hiteles jegyzőkönyv által bizonyít­va a határozat ellen szava­zott, vagy az intézkedés ellen tiltakozott. Az a termelőszövetkezeti tag, aki jegyzék, vagy elis­mervény alapján, visszaszol­gáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel vett át va­gyontárgyakat, azokat állan­dóan őrizetben tartja és ki­zárólagosan használja, vagy kezeli, továbbá pénz, érték­papír és más értéktárgyak ke­zelői b.iány esetén vétkessé­gükre való tekintet nélkül a teljes kár erejéig felelősek. Természetesen nem kell megtéríteniök a hiánynak azt a részét, amely a ter­melőszövetkezet magatar­tására vezethető vissza. Mentesül a felelősség alól a vagyonkezelő, ha bizonyít­ja, hogy a hiányt elhárítha­tatlan külső ok idézte elő. A vagyonkezelők közül a raktárak és lerakatok dol­gozói a kezelésre átvett va­gyontárgyakban bekövet­kezett leltárhiányért a ha­sonló munkakörben foglal­koztatott tagok előző évi, munka szerinti átlagos ré­szesedésének egy hónapra jutó összege erejéig felelő­sek. Az a raktáros, aki az átvett vagyontárgyakat ál­landóan, közvetlen ellenőr­zéssel egyedül kezeli, a teljes leltárhiányért felel. Kimondja a törvény azt is, hogy a termelőszövetke­zet a tagsági viszony­nyal kapcsot Uban a tagjánák jogellenesen oko­zott kárt köteles megtéríte­ni. Ha az ilyen kár a háztá­ji gazdasággal kapcsolatos kötelezettségen megszegé­séből származik, akkor a kárt elsősorban természet­ben kell megtérítenie a tsz- nek. Vétkességére való te­kintet nélkül kártérítési kö­telezettség terheli a terme­lőszövetkezetet azért a kár­ért, amely a tagsági vi­szonyból eredő munkavég­zési kötelezettség teljesítése közben a tag életének, egész­ségének, va?y testi épsé­gének megsértésével kelett- kezett. Nem terjéíT'ki a fe­lelősség a munkába menet és onnan jövet a tagot ért kár megtérítésére, kivéve, ha ez a tsz szállítóeszközén történt utazás közben kö­vetkezett be. A termelőszövetkezet tár­sadalmi, gazdasági viszo­nyainak fejlődése elmélyíti a tagok és a közös gazdaság kapcsolatát. A törvény az anyagi felelősség szabályai­nak kialakításánál is figye­lembe vette ezt. A felelős­ségre vonatkozó rendelkezé­sek egységes rendszerbe fog­lalásával biztosítja egyrészt a közös vagyon károsítóinak gyors és hatásos felelősség­re vonását, másrészt a tsz felelősségének fokozását. ’ F ogy asztásig maradj on jó az alma „ALMÁSKERTEK ÜZENETE“ A termés megóvása szélesebb körű gondoskodást követel A televízió két ízben sugá­rozta a szabolcsi almásker­tekben készült riportját. A riporter egyik alanya, hát­térben a gazdagon termő fákkal, Mikó Miklós volt, a nyírmeggyesi Petőfi Terme­lőszövetkezet főagronómu- sa. Közvetlenül a második adás után vele beszélgettem. Ö mondta: az „Almáskertek üzenet”-ében több van, mint amit a kamerák az egész ország elé tártak. Mi lefez 1975-ben ? Szabolcs-Szatmár megye ma már bőségében van gyü­mölcsösöknek. KSH-adatok szerint a gyümölcsösök összterülete a megyében 60 ezer hold. Az almaültet­vény 35 ezer hold körül van. A 35 ezer holdon sok al­ma teremhet. Példa rá az idei ősz is. S annak ellené­re, hogy a bőséges termés látványa szép le nem be­csülhető gondot is jelent. , E gond most úgy jelentkezik, hogy a leszedett alma ma- nipulásához kevés a láda, az elszállításhoz nem elegendő a vagon, gépjármű, hiány­zik a kiépített úthálózat, elégtelen a tárolói kapaci tás, arról nem is beszélve, hogy a nagy munkaerő- igény miatt elhúzódik a szü­ret. Mindezek hatására, na­ponta növekszik a veszteség, fokozódik a minőségromlás. Ez a jelen, de ettől tovább kell látni. Mi lesz később, ami­kor 1975-ben várhatóan a telepített ültetvények teljes egészében termőre fordul­nak. Hűtőtárolókat a kis üzemekben is Mikó Miklós a gondok sű­rűsödését érthetően a máté­szalkai járás tsz-einek, de főleg saját tsz-üknek szem­szögéből nézi. Nyírmeggye­sen az utóbbi években több mint 1300 holdon telepítet­tek gyümölcsöst, amelyből közel ezer hold alma. A járásban pedig az almater- ihést 1970-re hatezer vagon­ra becsülték. 1975-ben vi­szont mindent egybevetve 11—13 ezer vagon almater­mésre lehet számítani. De lehet, hogy jóval több lesz. Kormányrendéi©! a vállalati érdekeltségi alapok rendszeréről A nyereségadózás és a vállalati érdekeltségi ala­pok képzésének rendszeré­ről hozott kormányrendelet az alábbi főbb intézkedése­ket tartalmazza. A vállalatok és dolgozóik anyagi érdekeltségét a nye­reség alakulásához kell kapcsolni. Ennek érdeké­ben a nyereség egy részét oly módon kell adó címén befizetni, hogy egyidejűleg megfelelően ösztönző válla­lati érdekeltségi alapok kép­ződjenek. Az adóköteles nyereséget — a bérköltség és az átla­gosan lekötött eszközök értékének arányát alapul véve — a személyi jövedel­mek kiegészítését szolgáló nyereségrészre és a vállala­ti eszközök bővítését szolgá­ló nyereségrészre kell bontani Ennek során a bérköltséget szorzókulcsokkal kell szá­mításba venni. A részese­dési alap célját szolgáló nyereségrészt a bérköltség­hez viszonyítva progresszív módon, a fejlesztés célját szolgáló nyereségrészt vál­tozatlan (lineáris) adókulcs­csal kell adóztatni. A szor­zókulcsokat és az adókul­csokat a kormányrendelet melléklete tartalmazza. A természeti adottságok­ból és termelési feltételek­ből származó, illetve az árrendszerből adódó külön vállalati eredmények meg­határozott részét termelési (külön-) adó címén kell be­fizetni. Az adózás után visszama­radó két nyereségrészt a vállalatok részesedési, illet­ve fejlesztési alapjukba kö­telesek helyezni. A bizton­ságos gazdálkodás elősegí­tése érdekében a részese­dési és a fejlesztési alap meghatározott részéből (ál­talában e két alap 10—10 százalékából) tartalékala­pot kell képezni. Ez mind­addig kötelező, amig a tar­talékalap összege el nem éri a min­denkori éves bérköltségnek, illetve a lekötött eszközök értékének meghatározott százalékát. A kormány rendelete 1968. január 1-ével lép ha­tályba; a napokban megje­lenik a Magyar Közlöny­ben, s ennek ismeretében a vállalatok elvégezhetik rész­letekbe menő számításaikat. A mátészalkai járás ter­melőszövetkezetei a gondok kollektív megoldására társu­lást kezdeményeztek. Kert­uniót hoztak létre, amely­nek alapvető feladatát a ter­melt alma mennyiségi és minőségi megóvásában hatá­rozták meg. Más szóval an­nak érdekében léptek fel, hogy a magas szintű ter­melésszervezés mellett ál­landó jelleggel hűtőtárolót építsenek, feldolgozó rend­szert hozzanak létre, s eze­ket kiegészítő melléküzemek létesítésével is erősítsék. A hűtőtárolók építése, a kapcsolódó melléküzemek létesítése kis üzemekben valóban fontos. Még akkor is, ha az olyan elhatározott tény megvalósul, hogy a MÉK Mátészalkán közel 200 millió forintos beruhá­zással egy 1400 vagon kapa­citású hűtőtárolót épít Az idei év bizonyítja, ha több ilyen hűtőtároló épül, az sem oldja meg teljesen a problémákat. Ezért is jó, hogy a nyírmeggyesi, vala­mint a hodászi tsz kötve magát korábbi elgondolásá­hoz, egy-egy 200 vagonos hűtőtároló építéséhez a szük­séges pénzügyi és egyéb feltételek megteremtésén fá­radozik. Miuden nap veszteség A szabolcsi alma aranyat ér. De csak akkor, ha való­ban azzá lehet átváltani. A bőséges termés, ami ilyen mértékben először jelentke­zett, kiáltó figyelmeztetés. Nemcsak a mátészalkai já­rásban, de az egész megyé­ben azoknak az elgondolá­soknak a megvalósítására kell sürgősen törekedni, amelyek a gondok megoldá­sát segítik. Van már törek­vés. A nyíregyházi Dózsa Termelőszövetkezet kezelé­sében pár napja hűtőtároló üzemel. Vaján és Tuzséron is épül hasonló hűtőtároló. Kezdetnek is kevés. Úgy lenne jó, ha követve a nyírmeggyesi és hodászi tsz példáját még több tsz látna hozzá hasonló elgondolások megvalósításához. A hűtő­tárolók építését az állam 50 százalékban fedezi, a fenn­maradó rész hitel és saját erő. A tsz-eknek az elhatá­rozásnál abból a he:vés .szemléletből kell kiindulni, hogy míg — mint jelenleg is. — az almát huzamosabb ideig szabad ég alatt tárol­ják, veszteséggel jár Há- rom-négy hét alatt 10—15 százalék lehet a súlycsökke­nés, 20—25 százalék minő­ségromlás. Hű tő tárolók ka ez a károsodás elkerülhető -őt a munkaerőfoglalkozta'ás- ban. a munkacsúcs szel hú­zással szintén megoldást fi­ién t. Az alma arannyá váltásá­nak a lehetősége a gondok megoldásából következik. A jelenlegi tapasztalatok azt sürgetik, hogy a lehetősége­ket figyelembe véve anyagi erőt, energiát most és a jö­vőben arra kell fordítani, hogy a megtermelt áru min­denképpen áru maradjon. Jó példa előttünk a dohány- termés megóvása, dohány- pajta-építéssel. Most ugyan­azt kell tenni, erre kell összpontosítani. Seres Ernő Gépgsuskafészek az akácfák között Nyíregyházi munkásőrök harcgyakorlata A nyíregyházi munkásőr körlet udvarán egy halvány sugarú lámpa alatt szinte minden másodpercben el­fut valaki. Vasárnap van, hajnali négy óra. Fél ötre az egész egység teljes fegyverzetben felsorakozik a már begyújtott teherautók mögött. Az emelet egyik helyiségében a törzs tanács­kozik. A parancsnok ismer teti a harcparancsot. „...N környékén diverziós csoport... elfogás bekerítés­sel... összeköttetés rádió út­ján...” A szürkület leple alatt egymás után robognak ki a gépkocsik az országútra, s N. község határát percek alatt megszállják a munkás­őrök. Szakaszok, rajok álcáz­zák magukat a kukoricatáb­lákban, fasorokban — ki­használva a természet adta rejtőzködési lehetőségeket Települnek a századok és a magasabb parancsnokság törzsei. A harcálláspontokon gyakorlott, ügyes kezek ve­rik a sátrat. A rádiótilalom feloldásáig gyalogos és motoros hírvi­vők száguldanak a dűlőuta- kon, ösvényeken, hozzák, viszik a parancsokat, utasí­tásokat. Hat óra ötvenkor elindul az éterben az első parancs: — Kovakő, kovakő, kova­kő, itt vadkacsa, itt vadka­csa! Jelentkezzen! Vétel! A korszerű készüléknél a századparancsnoki harcál­láspont ügyeletes rádiósa keres összeköttetést a határ többi pontján rejtőzködő távirászokkal, a kisebb egy­ségek rádiósaival. — A bekerítést megkez­deni! Óráknak tűnő percek lel­nek el az éterbe bocsátott parancsszavak után, míg a levegőt robbanás remegteti meg. Majd újabb robbanás, még egy. Lövések ropognak közelebbről távolabbról. Géppisztoly kerepel fel az egyik kukoricakúp mögött, A gyakorlatot megtekintette Murczkó Károly, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Pokrovenszki Jó­zsef, a pártbizottság titkára és Szokolai Sándor, a pártbi­zottság osztályvezetője. Tóth Árpád felvétel« valahol az országút melletti árok szélén egy karabély zárja csattan, s pillanat múltán sárgás-fehér láng hasít át az árokszéli cserjé­ken. Csak hangok és fegyver­ropogás hallatszik, embert sehol sem látni, pedig a felkelő Nap már olvasztja a fűszálakon csillogó harma­tot. Két akácfa között egy álcázásra alkalmas mélye­désben géppuskafészek te- ■ lepült. Az irányzó mögött helyettese fekszik. — Jobbról! — Adja ki tö­mören, katonásan a paran­csot a felszámoló csoport parancsnoka. A bekerített szántóföld szélén egy szénakazal mögül előugrik egy bőrzekés, gu­micsizmás alak. A közel’ csutkakúphoz rohan. — Állj! Kezeket fel! j A most következő jelene­tek már filmszerű gyorsa- sasággal peregnek. A di- verzáns megadja magát, két munkásőr csőre töltött fegyverrel megközelíti. Az egyik biztosít, a másik mo­toz. Bekísérik a századpa­rancsnoki harcálláspontra, ahol már a diverziós cso­port többi tagjára vigyáz­nak... A rádiós az utolsó paran­csot továbbítja: — Bevonulni! N. község környéke is­mét csendes. Elhaüga'tak a fegyverek. Délelőtt fél tíz­kor az utolsó teherautó is elhagyja a tisztást, az egy­ség gyülekezőhelyét. A nyíregyházi „Soltész Mihály” munkásőregység si­keresen hajtotta végre a ki­képzési év utolsó harcgya­korlatát. Szilágyi Szabolcs

Next

/
Thumbnails
Contents