Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-22 / 250. szám
SO. évforduló jegyében A kommunista tanítókért Tudományos ülésszak a Tanítóképző Intézetben A szovjet régészet eredményei a magyar őstörténet kutatásában társadalmi Átalakulások idején a nevelői közgondolkodás legfőbb gondja mindenkor az ifjúság, mert az új társadalom megerősítésének és továbbfejlődésének alapvető feltétele az új nemzedék minősége. Mivel népünk történelmében még nem volt a mostanihoz fogható egyetemes változás, az ifjúság problémája sem léphetett sohasem olyan erővel előtérbe mint ma, a szocialista átalakulás időszakában. Az ifjúság problémája régóta foglalkoztatja közvéleményünket, napjainkban pedig különösképpen. A gondolat minden elképzelhető formája szinte köznapi témává avatta. Ifjúságunk rétegződése és nevelési helyzetének rendkívül sokfélesége indokolja a vizsgálatok differenciálását, amelyek majdani szintéziseként állhat elő ifjúságunk kollektív összképe. E sokrétű feladat egyik lényeges részmunka' atának elvégzésére serker bennünket a Nagy Ok. _i Szocialista Forradalom évfordulója, hogy megrajzoljuk intézeti ifjúságunk erkölcsi, politikai arculatát és helytállását A tudományos ülésszakot október 19-én, 20-án tartottuk. Az ülésszakon részt vettek a Művelődésügyi Minisztérium, a párt és tömegszervezetek, a testvérintézetek képviselői. Az ülésszak jelentőségét növelte, hogy képviseltette magát az NDK- beU Auerbachi Tanítóképző Intézet Is. Az ülésszak anyagát szerkezetileg három részre tagolta. Az elsőben az intézeti hallgatók erkölcsi-politikai arculatát; a másodikban az önismeret, önértékelés — mások értékelését; a harmadikban a végzett hallgatók helytállásának jellemző vonásait rajzolta meg. A referátumok nemcsak anamnézisre és diagnózisra törekedtek, hanem a „hogyan, merre hát?” kérdését is érintették. A vizsgálódási munka alapjául a több éves tanári tapasztalat mellett a témákkal kapcsolatos különböző megfigyelések és felmérések szolgáltak, s így kísérelték meg az általános következtetéseket levonni. IFJÚSÁGUNKRA JELLEMZŐ, hogy meg van benne a jóakarat a marxista— leninista világnézet és a kommunista tanító Jellemvonásainak elsajátítására. Tudja, hogy az intézetben töltött években, csak megalapozhatja a szocialista tanító személyiségjegyeit. Fiataljaink szocialista erkölcsi normarendszere kialakulóban van, alapvetően szocialista követelményeket tartalmaz. Ismerik a legtöbb erkölcsi fogalom lényegét, elfogadják az azokban kifejezésre jutó követelményeket. Azonban ellentmondás észlelhető a helyesnek elismert követelmények, és azok megvalósítása között. Nem elég magas fokú a szükséges akaraterő és kívánatos harcosság az újért való munkában. Ifjaink összehasonlítás, válogatás alapján el tudják dönteni, az erkölcsi jellemzők egymáshoz viszonyított értékét, de ha ez a feladat többlépcsős, több fogalom tartalmi jelentésének értékrendjét kívánja, csak az egyszerűbb esetekben biztosak. Szocialista erkölcsi értékrendjük, normarendszerük állapota továbbfejlődést igényel, többek között a differenciáltabb eligazodás érdekében. Hallgatóink világnézetipolitikai tudatával elégedettek lehetünk. Felismerik az összefüggéseket a személyes és a társadalmi érdek között és ezeket az összefüggéseket általában helyesen értékelik. Ifjúságunk nem apolitikus, nemcsak ismeri a társadalmi, politikai és közgazdasági összefüggéseket, de azoknak kellő jelentőséget is tulajdonít, és e szerint foglal állást A hallgatók önismerete kielégítő szinten áll, sokoldalúan értékelik önmagukat, de nem mindegyikük jutott még el a saját magával szembeni határozott követelmények támasztásáig, az önkontroll eszközének felhasználásáig. Mit mutatnak a végzett Ifjak, kezükben az oklevéllel? A „tanítómesterekművelődésügyi osztályok. Igazgatók, szakfelügyelők tapasztalatai szerint a következőket; A HIVATÁSTUDAT ösz- szetevől a tanulmányok befejezésének idejére már egységben jelentkeznek. Kellő fokon elsajátítják a pedagógiai „gyártásfolyamat” ismereteit, jártasságait és készségeit: „készek és képesek” az oktató-nevelő munkára. Érdeklődésük elmélyül és megszilárdul a pálya Iránt és hivatásuknak tekintik azt, A helyekben nem válogatósak, nem tudunk olyanról, akik elkeseredésükben más téren kerestek volna boldogulást Pedagógiai készültségük a gyakorlat során megerősödik. Önkritikusan szemlélik munkájukat szívesen fogadják az értékelő, bíráló megjegyzést, el is várják az őszinte hangot. A különféle készségekben (választékos, értelmes beszéd, kifejező szép olvasás, érzelemkeltő bemutatás, gondos, ízléses táblai írás és rajz, biztos nyelvtani értelmezés, feladatmegoldás, kérdezés) fejlődtek. A gyermekekkel való bánásmódjuk, érintkezésük közvetlen, kedves szeretetteljes és udvarias. A gyermekek érzelemvilágát valamelyest ismerik, de annak tudatos formálása nem általános. A szükséges élményanyagot rendszerint ügyesen összegyűjtik, de a kivitelezés nehezen megy. Társadalmi tevékenységet végez 62 százalék. A társadalmi munka nem vállalásának okául a kijárást, kisgyermek nevelést, déle- lótt-délutáni tanítást említik. Igen sokan említik, hogy nem igénylik munkájukat, nem bíznak bennük, nem adnak számukra erejükhöz, felkészültségükhöz mért feladatokat. Feltűnően kevés, 2 százalék a nőtanácsban munkálkodók száma, pedig az SZMIC-munka segítése során igen adott lenne a kapcsolat, s a fiatal pedagógusnők segítségét nagyon igényli a nőmozgalom, továbbtanuló asszonyok korrepetálása, szakkörök, előadások tartása. Mindez arra figyelmeztet bennünket, hogy erősítsük azt a tudatot, hogy jól tanítani, nevelni legelső és legfontosabb feladatuk, de a tanító az iskola falain kívül is tanító, s diplomája olyan szellemi útlevél, mellyel a tanterem falai közül nemcsak joga van kilépni hanem hivatása által meghatározott kötelessége is. A TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAKON kimaradtak olyan problémakörök, mint a hallgatók társadalmi rétegződése, szociális helyzete, család- alapítás problémái stb. Valamennyi témát érinteni — reménytelen vállalkozás lett volna. Az ifjúság arculatának vizsgálata az ülésszak részvevőinek komoly nevelői élményt jelentett. Hallgatóink jobb megértésének esz közéül, s egyúttal nevelőmunkánk további ösztönzésére szolgált. A tudományos ülésszak részvevői összegezésül megállapították, hogy a szocializmus teljes felépülésének időszakában bátran bízhatjuk gyermekeinket a most tanuló vagy már tanított intézeti hallgatókra. Orosz Szilárd intézeti tanár Nyíregyháza A régészet — mint az emberi múlt megismerésének egyik tudományága — ma már minden újságolvasó előtt ismert E viszonylag fiatal, alig százéves tudományág legfontosabb feladatát országunkban a magyar múlt történetének felfedése képezi. Ez azonban még akkor sem egyszerű, amikor csak hazai emlékeink megismeréséről van szó, s különösképp összetett, amikor Európa térképén ezer kilométereket kell utaznunk a magyarság múltjának felkutatásáért. Az első, a magyarság bölcsőjének felkutatásában hivatalosan is támogatott expedíció még a múlt század hetvenes éveiben indult a cári Oroszországba. Azonban a cárizmus hivatalos szerveinek ellenállása miatt további, ilyen jellegű munkák nem folyhattak a tudományos körök minden sürgetése ellenére sem. A két világháború között is csak személyes kapcsolatok alapján nyerhettünk képet a Szovjetunióban folytatott régészeti munkák eredményeiről, a Horthy— • Magyarország mereven elzárkózott bármiféle tudományos kapcsolat megteremtésétől. Osaka felszabadulás hozta meg annak a lehetőségét, hogy a két ország részei nemcsak megismerjék, de támogassák is egymás kutatási területét, terveit. A magyar őstörténetkutatás legutóbbi hatalmas summázása a közelmúltban jelent meg László Gyula professzor tollából, amely „A finnugor őstörténet régészeti emlékei a szovjetföldön” alcímet viseli. A szerző e munkájában annak a lehetőségnek a felismeréséhez jutott — a nyelvtudomány, a növény- és állatföldrajz, az embertan, a néprajz és főként a régészet adatai felhasználásával hogy a finnugor népek kialakulása az időszámításunk előtt 8—10 000 évvel következett be, az úgynevezett szvidéri műveltségben. Majd tovább nyomozva e műveltség sorsát, azt a fémek megjelenéséig (i. e. II. évezred) követi. E munka sohasem íródott volna meg, ha nem támaszkodhat a szovjet régészet gazdag és új eredményeire. A fémkorok (réz-, bronz- és vaskor) elején a magyarság elődei már a Kö- zép-Volga táján, a folyó jobbpartján éltek. V. F. Gening, „Az Udmurtföld régészeti emlékei” címmel 1958-ban megjelent munkájában tette közzé azokat a leleteket, amelyek közül az imenykovoi műveltség a magyar nép elődeinek az i. sz. I—V. századi, tehát 1500 —2000 évvel ezelőtti tárgyi időt kért, aztán nemet mondott. Erre beígérték a havi ezret és az újévi dupla fizetést A megegyezés most már létrejött és Benkő cégvezető másnap megkapta az ajánlott levelet, amelyben a csábító vállalat közli, hogy havi ezer pengős fizetéssel igazgatóhelyettessé kinevezik. Benkő vállalata nem tehetett semmit, amikor cégvezetője bejelentette eltávozási szándékát. Az új munkahelyén bevezették a tekintélyt adó, szépen berendezett irodába, kívül az ajtajára névtábla került azzal az aranybetűs felirattal, hogy „Benkő Ferenc igazgatóhelyettes.” Múltak a hetek, de még csak rá sem nyitották az irodája ajtaját. Amikor pedig az igazgatóhelyettes kifejezte abbeli szándékát, hogy most már szeretne végre dolgozni, mert e nélkül ingyen kapja a havi ezret, nem maradtak el a megnyugtató szavak: — Egyelőre csak nézzen körül, kedves kollégám, ismerkedjék meg mindennel, majd aztán sor kerül a feladatokra is. A feladatokra azonban ■ohasem került sor, mert hat hónap elteltével Benkő igazgatóhelyettes úr — mialatt új munkahelyén csak tengett-lengett — újabb ajánlott levelet kapott a vállalattól. Közölték vele, hogy állását hat hónapra felmondják és értékes munkájára feltétlenül igényt tartanak. Persze Benkőt a felmondás hat hónapja alatt sem hagyták dolgozni, ami lelkileg és érthetően, megviselte, de nem tehetett semmit, az eljárás jogilag nem volt támadható. — Látja, kedves barátom, így kell ezt csinálni —, dicsérte a vezérigazgató jól párnázott vezéri irodájában a beosztottját — Benkő megbízhatatlanná vált, a régi helyére már nem veszik vissza, mi meg nem foglalkoztatjuk. így is lehet gyengíteni a konkurren- ciát A múltból vettem ezt a példát, az imént említett csábító levéllel pedig a jövőből. A jelenről is tudnék egyet és mást elmondani, de csak egyetlen aprócska példával szeretnék rámutatni a szakemberek beállításéinak még manapság Is fellelhető hibás szemléletére. Ennél a példánál is — bár másféle jelleggel — a csábítás a fő motívum. Kéthetes beutalót kaptam egy hegyvidéki üdülőbe. Ra gyogó tisztaság mindenütt, a felszolgálás gyors és kifogástalan volt. Az üdülő gondnoka is mindent megtett, hogy a beutaltak jól érezzék magukat. Egyedül csak a koszt volt ehetetlen, magyarán szólva bármit tálaltak is ebédre vagy vacsorára, egyetlen ízletes, jó falatot sem élvezhettünk. Igaz, a cukrászsütemények kifogástalanok voltak. Már éppen azon gondolkoztam, hogy valamiképp mégis csak megmondom a véleményemet és mindany- nyiunk véleményét étkezésünk sivárságáról, amikor a gondnok éppen efelől érdeklődött nálam. — Nagy színvonalkülönbség van az ételek és a cukrászsütemények között — mondtam tapintatosan, nehogy megsértsem a derék üzemvezetőt. — Kitűnő a cukrászuk... — Eszerint úgy tetszik gondolni, hogy az ebéd és a vacsora gyengébb? — kérdezte a gondnok, érthetően nagy aggodalommal. — Sokkal gyengébb — feleltei:!. — őszintén szólva a már itt-töltött tíz nap alatt még egyetlen jól elkészített falatot sem ettünk se húsból, se főzelékből, se gamirungból. — Teljesen egyetértek önnel — mondta legnagyobb meglepetésemre a gondnok, majd bíztatóan és büszkén hozzátette: — De tessék majd eljönni hozzánk két év múlva. — Miért? Mi lesz itt két év múlva? — érdeklődtem. —- Akkorra majd betanul a mostani szakács — nyugtatott meg a gondnok. — Tetszik tudni, egy évvel ezelőtt én csábítottam el fő- szakácsnak és csak azóta főz. Addig húst trancsiro- zott a konyhán. De mondhatom — tette hozzá befejezésül —, imád főzni és nagyon tehetséges, igazi jó szakács lesz belőle. ILI i mást is felelhettem volna a derék gondnoknak? Megígértem, hogy két év múlva ismét kérek egy beutalót az üdülőjébe. hagyatékát tartalmazza. E művelődés vége és a magyarság 896-os Árpád Vezetésével történt honfoglalása közé esik az a körülbelül 400 esztendő, melynek során népünk a Volga vidékétől a Kárpát-medencéig eljutott. Ennek a 400 éves időszaknak különösen a volgográdi területen, például Szepnoje faluban a „Három Testvér” nevű halomsír-csoportban kerültek elő régészeti leletei. A legmeglepőbb darab a közelmúltban vált ismeretessé. 1959 tavaszán a moszkvai össz-szovjet akadémiai régészeti értekezleten G. A. Archipov mári (cseremisz) régész a veszelovszkojei temető ásatási anyagát mutatta be. Itt vált köztudottá, hogy a temető 19. sírjából tarsolylemez látott napvilágot. Ez az első tarsolylemez a Kárpátok vonulatától keletre, díszítése pedig a me- gyénkbeli tiszabezdédi tarsolylemezhez áll közel! E lelettel egyidőben M. H. Szadikova, az ufai akadémiai fi- liálé tagja a dél-baskiriai Sztaroje—Muszin faluban 7 nomád sírt tárt fel. A honfoglaló magyarok nyílhegyeivel, ijjaivai, kengyeleivel és zabláival megegyező tárgyak mellett a 2. sírban olyan fejdíszt találtak, melynek veretei a tiszac — bashalmj honfoglaláskori temetőben leltekhez u unlit. Az említett egyezéseknek még nem tudjuk történeti hátterét, de az egyre gyarapodó azonosságok máris szoros népi kapcsolatokra utalnak. A szovjet—magyar régészeti kapcsolatok ma már nemcsak intézmények kiadványcseréiben, kongresz- szusokban realizálódnak. Egyre több szakember szerzi meg képesítését Moszkva és Lenipgrád egye léméin, tudományos fokozatát szovjet intézetekben. S elég közelinek tűnik az az idő is, amikor közös expedíciókat szervezhetünk a magyar őstörténet homályos kérdéseinek megoldására. Erre a Szovjetunió Tudományos Akadémiája tag'r : °z évi magyarországi látogatása volt a legjobb biztosíték Dr. Németh Péter aspiráns Hozzászólások az Ifjúságvédelem == társadalom védelemmel című vitacikkünkhöz Vizsgálatok iskola előtt Hosszabb ideig foglalkoztam az ifjúság pszichoanali- tikai vizsgálatával, s így ismerem a bűnözés strukturális kialakulásának folyamatát. Legtöbb esetben a társadalom részéről tapasztalt közönyösség volt az oka erkölcsi züllésüknek, Probléma továbbá, hogy a fiatalok egy része nem megfelelő munkakörben dolgozik. Éppen ezért a megelőzés útja az lenne, ha minden iskolába lépő gyermeket vizsgálatnak vetnének alá: megállapíthatnák, hogy milyen a korának megfelelő szellemi felfogása, fizikai adottsága. A szellemileg elmaradottakat azonnal kisegítő iskolába kellene irányítani. A normális gyermekek részére az iskolában jellemrajzi füzetet érdemes felfektetni, ami végigkíséri a gyermeket 8 éven át, s értékes adatokat tartalmaz szellemi fejlődésére, fizikai képességére vonatkozóan. Ennek birtokában nem volna olyan gond a pályaválasztási tanácsadás, a jellemrajz segítséget adna a fiataloknak is. Sokkal kevesebb téves választás lenne, kevesebben hagynák el munkájukat, kevesebben szenvednének töréseket. A fiatalok munkába állítása is csak úgy oldható meg, ha széles társadalmi összefogás nyilvánul meg. Elgondolkoztató, hogy nem volna-e érdemes egyes helységekben patronázskörzeteket kialakítani, amelyekben különböző foglalkozásúak rendszeresen foglalkoznának munkahelyek felkutatásával, fiatalok elhelyezésével. Garadnay Sándor ny. győgyped. tanár Kisvárda Ki védi az érdekeinket ? Azt hiszem gondunk a tárgyhoz tartozik. Sokan vagyunk fiatal szakemberek, akik főiskolákból, egyetemről kerültünk különböző tsz- ekhez, üzemekhez. Sajnos nagyon sok esetben tapasztaljuk, hogy végzettségünk höz képest alacsonyabb munkakörben foglalkoztatnak, s azokon a helyeken, ahol valóban tudnánk eredményt elérni, képzetlen, de elmozdít- hatatlan emberek állnak. Sokszor elkeserít mindez. Sok szó esik erről, de hatékony érdekvédelemmel nem találkozunk. Pedig úgy tudjuk, van rendelet is arra, hogy ezekkel a problémákkal a KISZ foglalkozzék. A rendezetlen helyzet eredménye, hogy kedvetlenek leszünk, és sokszor a türelmetlenség, összeférhetetlenség vádja ér. K. Lóránt agrármérnök Sajnálom őket Sokszor látom Szarvas utcai lakásom ablakában, hogy sétáltatják a kis gyógypedagógiai iskolásokat. Olvastam cikküket, s néhány gondolatot én is leírok. Sajnálom ezeket a gyerekeket, de nevelőiket is. Férjem tanító volt, s tudom nem könnyű nevelni ilyen gyereket. A legtöbbször a szülők hibája, hogy nem egészségesek. Részeges, munkakerülő emberek gyerekei, rendezetlen családi körülmények között születők kerülnek intézetbe. Azt hiszem, nem lehet azt mondani, hogy minden magánügy, ami egy családban történik. Több szigorúsággal lehetne fellépni a felelőtlenek ellen, akik züllött életmódjukkal ártatlan gyermekek és majd felnőttek életét teszik keservessé. özv. K. Lászlóné, Nyíregyháza, Szarvas u. 32. Két ötlet Rohács Jánosné olvasónk két ötlettel kereste meg lapunkat: „Szeretném megkérdezni, hogy ha Nyíregyházán és Szabolcsban valóban gond a csökkent szellemi és munkaképességű fiatalok elhelyezése, miért nem gondoskodik valamely üzem vagy ktsz arról, hogy ezek számára köny- nyű, de a társadalom számára hasznos munkalehetőséget teremtsen? Sok mindent támogat államunk. Egy ilyen üzem idővel önmagát is eltartaná, s főleg önbizalmat adna az ott dolgozóknak. A másik gond: sok szülő képtelen esténként, sőt nag közben is mit kezdeni gver* mekével. Nincs pótmamaszolgálat a városban, nine! egy éjjel-nappal bölcsőde sem. A gyermeket magára hagyni nem lehet. Pedig a szülő is szívesen megy el néha. Lehet, ez csak kis része az ifjúságvédelemnek, da érdemes gondolkozni rajta."
