Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-22 / 250. szám
Szabolcs-szatmári tájakon Győröcske Soltész Albert rajza Tenyérnyi falu. Egy fő és egy mellékutca. Alacsony, széles, nyomott hom- iokú házaival ott bújik meg a Tisza töltésvonulata mellett, Záhony szomszédságában. A magyar városok monográfiájának VIXL kötetében, melyet 1931-ben adtak ki, csak ennyi olvasható róla: „Lakóinak száma: 200. Van református temploma, iskolája és imaháza.” Az 1931-ben írt krónika pedig így folytatódik: gondozatlan imaház. Három éve nem használja senki. A református templom kertjének ajtaja zárva. Bejáratát felverte a gaz, a kövek között friss moha éled. A templom melletti ház előtt a kis pádon hajlott hátú öregasszony ÜL özvegy Ficsóri Ferencné. Hatvanhat esztendő terhét cipeli. Panaszkodik: „Nem sokan járnak itt templomba. Nem lakik itt pap— Vasárnap alig néhányan voltunk.” De panaszkodik — persze másként — a népfrontbizottság elnöke, a hetven- esztendős Pokol Mihály is, aki egyben a mozi pénztárosa is: „Már a mozi sem elégíti ki ezt a népet Tv kell már. Ez a divat” Záhonyban, a postán újságolják, • kis falucskában tizenhárom tv-készülék van. Harminc év alatt félszáz- zal gyarapodott a falu, de már egészségesen. Ezt is a házassági anyakönyv tanúsítja, Lippai Mária a Záhony—Győröcske közös községi tanács titkára mondja: „Évenként alig két-há- rom házasság van.” Negyvenöt háza van Győröcskének, s harminchatban szól a rádió. A többiben tv. Hatvanhat újság és folyóirat jár. Ha a városoknak van elővárosa, Győröcske Záhony előfaluja. Záhony, e kolosszus határállomás lüktetése, az olaj, szén, vasérc — ahogyan átömlik a Szovjetunióból szinte friss erőt vért is hoz magával. Emberek ezreinek az életét változtatja meg, gondolatokat formál, gyúr maivá, modemé, kulturálttá. Ezt élvezi Győröcske is. A fejlődő centrum fényéből ide is jut Letelepülő munkások, vasutasok, mind-mind új alapok™ Ha valamit meg akar tudni az ember Győröcskéről, hivatalosan Záhonyban érdeklődjön. Egyedül a vasúti megállóhelye van Tisza- bezdéden, két és fél kilométerre a falucskától. Záhonyban székel a közös községi tanács. Itt lakik körzeti orvosuk: dr. Kormos Gizella. S Záhonyban van a győröcskeiek legnagyobb munkahelye a vasút, s szorgalmas parasztjainak a tsz- központja az Uj Föld irodája. Ebből a faluból nem vándoroltak el az emberek. Győröcske fiatal férfi munkaerejét Záhony szippantja feL Neveli, formálja és tudatosítja. Kedves Ferenc az állomás személyügyese újságolja: „Sokan dolgoznak a vasútnál a győröcskeiek közüL Havi jövedelmük átlagosan meghaladja a kétezer forintot Rendes „fiúk”. Megértik egymást nem veszekednek. Egyszer volt verekedés, de akkor sem a győröcskeiek voltak a hibásak.” Győröcskén újságnak számít ha valahol összekoccanás van. Emberölésre, bicskázásra nem emlékeznek. Mértéktartók az ivásban is. És itt ez az újság, hogy nincs újság. A falunak 1961-ig külön tsz-e volt Ekkor egyesültek a záhonyi- vaL Elöregedett a tagság, a fiatalok elmentek a vasúthoz, s ez megváltást jelentett részükre. Szorgalmas, földet- állatot szerető és hozzáértő emberek élnek itt. Kegyeikért hadakozott egy ideig a másik falu is. Dr. Józsa István a járási tanács titkára említette: „Szerették volna a bezdé- diek is, ha hozzájuk csatlakoznak.” Győröcskén Záhony mellett döntöttek. A férfiak a vasútnál az asz- szonyaik a tsz-ben dolgoznak. Csak néhány férfiember, tiszteletnek örvendő paraszt maradt a földnéL Főleg az idősebbek, tapasztaltabbak. Csernyi Sándor, a záhonyi Uj Föld Tsz agronómusa említi: „Győröcskéről 26 tagja van a közösnek. Egy munkacsa- patnyi ember. És tudja, mi az érdekes? Az, hogy minden brigádvezetőnk győröcskel. Márkus Károly a gyümölcskertész, Pokol Zoltán a növénytermesztési brigád vezetője, Danes Barna az állattenyésztők irányítója. S, hogy még megtetézzem: még az ellenőrző bizottság elnöke Danes Balázs is odavaló. Szeretik és becsülik őket a záhonyiak. ök valóban a munkának élnek.” Jutalmul vett Is a tsz a győröcskei brigádnak egy Duna tv-L Kicsiny határában tizenhat hőidről szüretelik a jonatánt. Szépen fizet Ezer- hatszáz mázsára számítanak róla. De a tsz-nek ösz- szesen 53 hold a termő gyümölcsöse. Szép, folyó övezte környezetben hetven hold erdő övezi a falut, s huszonhat hold a kövér, jó legelő. S ha Záhony a fényt a kultúrát biztosítja előfalujának, Győröcske hússal, tejjel élelemmel szolgálja meg azt Innen hatvan—hetven gömbölyű marhát hajtanak legelőre. Többet mint Záhonyból. Piciny iskolájának első négy osztályában összesen húsz gyereket tanít az apja örökébe lépett Berecz Csaba fiatal pedagógus. „A felsősök Bezdédre járnak. Ez van közelebb. Gyalog, kerékpárral, busszal. Nehéz, fárasztó. Különösen télen. A tsz Ígérte, hogy hideg időben gondoskodik beszállításukróL Ezt azonban nem váltották be.” Aztán dicsekszik, s elmondja, hogy e kis falu adott már két katonatisztet vegyipari technikumi tanulókat Debrecenbe, gimnazistákat, ipari tanulókat Ezeket is elszívja a vasút alig marad fiatal a faluban. Igaz, nincs e faluban könyvüzlet de egyetlen boltjában, a polcokon ott látható a szép- és szakirodalom. Kántor Mihályné a a boltvezető felesége újságosa: „Különösen a nyolcadikosok ballagásakor nagy a könyvforgalom. Havonta harmincöt-negyven ezret forgalmaz a vegyesbolt Italt? Hasonló meny- nyiségben, de inkább a sört kedvelik. Sokat költenek tisztálkodásra, havonta 5 kiló mosdószappan fogy, s a kölnit viszik”. És még ez a statisztika nem fejezi ki hűségesen az igazságot. Hiszen sok férfi dolgozik a vasútnál. Innen esténként megpakolva, bevásárolva térnek haza. Van pénzük a győröcskeieknek. Ez meglátszik a gyerekkultuszon, az öltözködésen, a lakás- kultúrájukon. Itt Is divat lett a modem kombinált szobaberendezés. Kicsi a falu, kevés adót, kőzségfejlesztést fizetnek. Lippai Mária a tanácstitkár dicséri őket: „De rendszeresen fizetnek. Ebből bővítettük már az üzletüket, jó ivóvizű kutat kaptak, s orvosi rendelőjüket a kis- várdai kórház bútorozza be. Erre várnak nagyon.” És új, magas homlokú, messzetekintő házak épülnek itt a Tisza-töltés mellett. Pedig három évvel ezelőtt megtiltották Győröcskén a kislakásépítkezést. Nem akarták fejleszteni. De erősebb az emberek élni akarása. És így a múlt esztendőben, meg az idén már újra adtak házépítési engedélyt. Lehet, hogy valamikor összeépül Győröcske Záhonnyal? A fejlődés nagy, Záhony vonzása ezt mutatja. Nem nagy a távolság. Négy kilométer. De az emberek fejében ez már jóval kisebb. Pokol Mihály őrzi Győröcske egykori viaszpecsétjét. Rézfoglalatban, egy vadliba áll a vízben. Ez már a múlté. Igaz, most nincs pecsétje a falunak, de van jövője. Farkas Kálmán Az évszázad riportja folytatódik Ma 80 éve, 1887. október 22-én született John Reed amerikai újságíró, a »Tíz nap, amely megrengette a világot’* című riportkönyv írója. A száguldó időnek varázsa van. Nagy múltú világlapok — mint a New York Herald Tribune örökébe lépett International Herald-Tribune is — naponta visszapergetik: miről írtak ma 25, 50, sőt 75 esztendeje. Az élet gyakran igazságtalan: John Reed, aki ha élne, az idén lenne nyolcvan éves, már soha nem írhatja meg riportkönyvének második kötetét: a szemtanú vallomását arról az ötven esztendőről, amely az emlékezetes tíz nap nyomán átgyúrta a világot. Az amerikai John Reed- nek, még a sokkal rövidebb távlat sem adatott meg. 1920-ban elragadta a halál: alig egy-két esztendővel azután, hogy — lobogó hajú fiatalemberként — megírta az évszázad riportját; a szemtanú vallomását arról a „Tíz nap”-ról, amely 1917- ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal „megrengette a világot”. De az élet nemcsak Igazságtalan: néha egészen különös véletleneket, sorsfordulatokat is produkál. John Reed, az orosz forradalom amerikai katonája és krónikása, az évszázad első évtizedében a Harvard egyetemen diáktársa volt annak a Walter Lippmann-nak, akinek nevét, a mai Egyesült Államok talán legtágabb láMegyénkben ebben az évben 10 ezer általános és középiskolás váltott hangversenybérletet. Csenger- ben és Berkeszen, Nyíregyházán és Vencsellőn, Nagyecseden és Demecser- ben — hogy csak néhányat ragadjunk ki m hangversenyeknek otthont adó helységek közül, csendül majd fel a klasszikus és modern zeneirodalom sok alkotása. Lorencz Kornélia énekesnő, Antal Imre zongoraművész, Mező László gordonkás, Kocsis Albert hegedűművész tolmácsolásában ismerkednek tanulóink Cho- pinnal, Beethovennel, Csajkovszkijjal. Ipari tanulók, gimnazisták, technikumi tanulók, kisiskolások részére állították össze a műsort, műgonddal ügyelve arra, hogy lépésről lépésre hatoljanak be a zeneirodalom kincsesházába. Több ez, mint zenei ismeretterjesztés. Nevelés ez, melynek keretében a diák megtanulja, hogy sötét ruhájában tisztelettel P sábító levél címen, csábitó levelet olvastam a minap az egyik napilapunkban. Nem valamiféle szerelmi históriáról volt benne szó. Egy vállalat igazgatója írta egy szakembernek, aki valamikor nála dolgozott, de munkahelyet változtatott s azóta ott folytatja sikeres tevékenységét. Az udvarias és valóban csábító levélből kitűnik, hogy ezt a kiváló szakembert szeretné az igazgató a vállalatának megnyerni. Az udvarias hangnál még csábítóbban hat a levélben ígért harminc napos nyereségrészesedés, magasabb bér, és az is, hogy a címzett e- mellett még a széles hálózatú vállalatnak azt a munkahelyét is kiválaszthatja magának, amely a lakásához a legközelebb fekszik. Korántsem vagyok meggyőződve arról, hogy az ilyenféle levelek kibocsátása helyénvaló. Feltehető azonban, hogy néhány hónap múlva, amikor majd a nagyobb nyereséget elérő vállalatok versenyfutása a jó szakemberekért elkezdődik, mind sűrűbbé válnak a csátókörű publicistájaként a magyar újságolvasó közönség is ismeri. Mindketten egy-egy diákcsoport vezetői voltak: John Reed, a későbbi szocialista forradalmár a Cosmapolitan Club elnöke, Walter Lippmann, a későbbi felvilágosult világpolgár viszont a Socialist Club-é. Bármilyen izgalmas is a gondolat, mi lenne, ha John Reed ma megírhatná könyvének második kötetét, igazság szerint érdemben tudjuk a tartalmát. Tudjuk, fél évszázad alatt mekkorát lépett a Szovjetunió a cári Oroszország elmaradottságától — a modern világ élvonalába. Ha az októberi forradalom csupán annyit tett volna, hogy egy már-már földrésznyi ország elnyomott lakosságát az emberibb létbe, egy igazságos társadalmi rend magasába emelte — jelentősége akkor is csak történelmi mércével volna mérhető. Ám a forradalom krónikáját épp azért tekintjük az évszázad riportjának, mert az a tíz nap olyan arányú világfolyamatot indított el, amely végső soron meghatározta a XX. század arculatát. A statisztika ugyan száraz dolog, dg vannak adatok, amelyek önmagukért beszélnek — s amelyek nélkül nem lenne teljes az évszázad nagyonis tényszerű riportjának folytatása. Az egyik adat így hangzik: ötven éve 138 millió ember élt a világ első szóadózzék a műnek és művésznek, a színház és művelődési otthon nézőterén megtanuljon különbséget tenni múlandó és érték, sláger és alkotás között És ami talán a legfontosabb: a műveket a leghiva- tottabbak tolmácsolják. Művészek, akik vállalják a nagy távolságot s a közönség iránti tisztelettel és a mű iránti alázattal lépnek pódiumra. Tízezer szabolcsi iskolás hallgat az idei évadban komoly zenét. Azok akik hívei a tánczenének, a beat-nek, szívesen ismerkednek azzal a művészettel, ami többletet ad nekik. Örvendetes jelenség, mutatja, hogy a fiatalok a szórakoztató mellett érdeklődnek a művészi iránt a zajos gitár és dobszó mellett meghallják Beethovent Bachot és Chopint Az érdeklődésért elismerés illeti fiataljainkat S azokat is, akik fiataljaink zenei művelődéséért oly sokat vállalnak. (B. ID Földes György: bitó levelek és meghonosodnak a levél nélküli csábítások. Ebben lehet annyi jó, mint amennyi rossz, attól függően, hogy mennyire tisztes eszközökkel és megfontoltan kerül rá sor. A kon- kurrencia e téren sem vezethet eltorzulásokra és nem süllyedhet a kapitalista módszerek szintjére. Mert azokban az időkben, noha közismert volt az elhelyezkedés nehézsége, és a munkanélküliség is, az ügyes kapitalista nagyítóval kereste szakmájának legkiválóbb szakembereit, hogy szaktudásukat a maga javára felhasználja, vagy ne használja fel™ Ismertem egy olyan vezér- igazgatót, aki a konkurrens vállalat nagy előretörését látva, így szólt az igazgatójához: — Kerekes úr, ön kétségtelenül zseniális ember* de cialista országában — ma csaknem tízszer annyi, 1 milliárd 190 ezer ember, a Föld lakosságának több* mint a harmada él az időközben világrendszerré nőtt szocializmus országaiban. A második adat pedig így szól: fél évszázada az emberiség nagyobbik fele, szám szerint 1 milliárd 235 millió ember, a Föld akkori lakosságának 69 százaléka élt gyarmatokon, és félgyarma- tokon — ma e „jog szerint” is kisemmizettek száma csupán 37 millió, ami a hárommilliárdos emberiségnek nem sokkal több, mint egy százaléka. Igen, az a tíz nap, amelynek John Reed a szemtanúja volt, — valóban megrengette a világot. Az imperializmus alatt megmozdult a talaj, s a szocialista rend térhódításával a kapitalista világ stílszerűen szólva — olyan „konkurrenciát” kapott, amellyel mind külpolitikájában, mind belpolitikájában számolnia kell, s amely éppen ezért így is támasza a nemzeti függetlenségi harcnak a harmadik világban, a dolgozók szociális küzdelmeinek a „második”, a tőkés világban. Ha ma valaki így, ötven év távlatából olvassa el John Reed új magyar fordításban megjelent „Tíz nap”-ját, akkor érzékeli csak igazán* hogy a száguldó időnek milyen történelmi varázsa van™ Serény Péter Szabadtéri néprajzi múzeum a Sóstón A megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén hozzájárult ahhoz, hogy a Sóstófürdő területén szabadtéri néprajzi múzeumot létesítsenek. A skanzen létrehozásának előkészületei már korábban megkezdődtek, s ennek eredményeként a Sóstón mintegy két holnyi területen a helyét is kijelölték. A szabadtéri múzeum létrehozásának programja elkészült, s a jövő év tavaszán megkezdődnek az építkezések. Ehhez segítséget nyújt az Országos Műemlékfelügyelőség is. Az első létesítmény a már megvásárolt vámosoroszi fatalpas magtár, népi nevén, „deszka kamora” és a tiszakoródi száraz kapu lesz. Az anyagi eszközöktől függően telepítik majd be folyamatosan az egyéb gazdasági és lakóépületeket a megye területéről. Becslések szerint 16— 17 lakóház betelepítésére kerül sor. Kiképeznek majd műhely-utcát, ahol a megye legjellegzetesebb kézműipar berendezéseit, teN mákéit helyezik el. ha egy kicsit ravaszabb lenne, ezt a Benkőt elcsábítaná hozzánk. — Benkőt? — hökkent meg az igazgató —, Benkő a kulcsemberük... — Na és?! Éppen azért kellene onnan elhozni! — Nem olyan egyszerű ügy ez vezérigazgató úr. Benkő a cégvezetőjük, havi négyszáz pengő fizetéssel* megbecsülik, motorja a vállalatának. — ígérjen neki nyolcszázat, dupla pénzt és ígérje meg, hogy kinevezem nálunk igazgatóhelyettesnek. A z igazgató felhívta Ben- kő cégvezetőt a konkurrens vállalatnál és randevút beszélt meg vele egy csendes kávéházban. Benkő eleinte tiltakozott, de a havi nyolcszáz alaposan megingatta cége iránti ragaszkodását. Három nap gondolkodási Tízezer diákbérlet Fiatalok a hangversenyeken Csábítás
