Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-20 / 248. szám

(Folytatás az í. oldalról) SAIGON pályára került, amelynek iránya a Venus-bolygó kö­zéppontján át vezetett. A pályamódosítás, vala­mint a Venus-bolygó köze­lébe eső pályarész volt az űrállomás repülésének leg­fontosabb szakasza. így történt, hogy a Ve­nus—4 szerdán hajnalban si­mán leszállt a Venus fel­színére. Az Aurórától a csillagokig (10) Az október 14-én befeje­ződött hétre vonatkozó amerikai hadijelentést csü­törtökön tették közzé Sai­gonban. Eszerint az ameri­kai, a dél-vietnami és a csatlós országok csapatai egy hét alatt több mint 1800 halottat és sebesültet vesztettek — az amerikaiak 171, a dél-vietnamiak 163, a többi csapatok 7 halottat hagytak a csatatereken. Az amerikai sebesültek száma 977 volt NYUGAT-BERLIN A nyugat-berlini szenátus csütörtökön 81 szavazattal 38 ellenében, három tartóz­kodással Klaus Schütz bonni külügyi államtitkár személyében megválasztotta az új nyugat-berlini fő­polgármestert. Schütz előd­je Heinrich Albertz a soro­zatos diáktüntetések miatt mondott le. KAIRÓ Indira Gandhi asszony, indiai miniszterelnök csü­törtökön délután kétnapos hivatalos látogatásra az EAK-ba érkezett. A kairói repülőtéren Nasszer elnök fogadta. Az esti órákban Indira Gandhi meglátogatta Nasszert Maniet El Baskri- ban levő magánlakásán, s ott nem hivatalos megbe­szélést folytattak a közel- keleti helyzetről és az egyiptomi—indiai kapcsola­tok fejlesztéséről. LAGOS A nigériai szövetségi fegyveres erők elfoglalták Calabar kikötővárost, amely földrajzi helyzeténél fogva fontos közlekedési csomó­pont, amelyen át a biafrai hadsereg az utánpótlást kapta. A város elfoglalását célzó katonai műveletben a nigériai hadsereg minden eddiginél nagyobb létszámú csapatot vetett be, legalább 14 000 katonát. Lagosba ér­kezett hírek szerint heves harc folyik a szövetségi csapatok és a biafrai had­sereg között a Calabartól körülbelül 200 kilométer­nyire fekvő Onitsha körül is. NEW YORK A Biztonsági Tanács nem állandó tagjai csütörtökön nem hivatalos megbeszélést tartottak a közel-keleti kér­dés rőL Az ENSZ üdvözli i Venus—4 sikerét AZ ENSZ-közgyűlés első számú politikai bizottságá­nak csütörtöki ülésén folyta­tódott a vita a világűr bé­kés felhasználására vonatko­zó nemzetközi együttműkö­désről. A felszólalások fő témája a Venus—4 sima le­szállása volt a Venus-bolygó felszínén. Az ülés elején Fedorenko, a Szovjetunió képviselője felolvasta a TASZSZ erre vonatkozó közleményét. Iz­mail Fahmi, az Egyesült Arab Köztársaság képviselő­je, a bizottság elnöke sze- rencsekívánatait fejezte ki a szovjet küldöttségnek. A szovjet tudomány nagyszerű sikere méltó ajándék a szov­jet állam létrejöttének 50. évfordulója alkalmából. Románia képviselője arról szólt, hogy a Szovjetunió fel­becsülhetetlen szolgálatot tett az emberiségnek az űr­kutatásban elért eredmé­nyeivel, őszinte elismerésü­ket fejezték ki India és Olaszország képviselői is. A Venus bolygó új arcképe Űrhajózási szakértőnk, Gauser Károly írja: A Venus—4 szovjet boly­góközi állomás 127 napos repülés után a Venus lég­körének felső határán földi rádióparancsra leválasztott önmagáról egy gömb alakú kutatóberendezést, s ez ej­tőernyőt nyitva, lassan be­hatolt egy ismeretlen vi­lágba. Ez az automatizált analizátor berendezés olyan titkokat tárt fel, amelyet a klasszikus csillagászat év­századok óta nem tudott megfejteni. A Venus — népszerű ne­vén Esthajnalcsillag — most a hajnali égbolton tündö­köl; a távcsőben tej fehér­nek tűnő felhőköntösén so­ha nem keletkezett rés, fel­színét ember soha sem lát­hatta, nem lehetett a fel­színére belátni. Évszázado­kig csupán találgatták mi rejtőzik a gázburok mélyén az örök sötétségben. A Venus—4 műszerei né­hány perces lebegés, gyors fékeződés után minden va­lószínűség szerint szilárd talajt értek. Ez a körülmény már önmagában kizárt két régi feltevést, nevezetesen azt, hogy a Venusnak nem lenne szilárd kérge, vagy felszínét valami olyan ős­óceán borítja, mint a földet évmilliárdokkal ezelőtt. A leszállt műszertartály 90 perces működése ellent­mond ezeknek a régi fel­tevéseknek. A Venus felé közeledő ra­kéta műszerei jelezték, hogy a bolygót gyenge hidrogén­burok övezi. A Venus boly­gó belső szerkezet és fel­építés tekintetében nem ha­sonlít a Földhöz. Az analizátor berendezés jelezte, hogy lefelé haladva egyre emelkedik a hőmér­séklet, fokozódik a nyomás. A hőmérséklet a felszín kö­zelében plusz 280 Celsius- fok volt, a légnyomás 15 atmoszféra. Élővilág szá­mára mindkét érték elvi­selhetetlen. Rendkívüli módon meg­lepte a tudományos világot a Venus légkörének kémiai összetétele. Azt, hogy nincs jelentős oxigén és vízgőz, azt spektroszkópiai megfi­gyelések alapján már ré­gebben sejtették. De mi alkotja a Venus légkörének többségét? Feltételezték — a Földdel való összehason­lítás alapján — hogy az Esthajnalcsillag légkörében is a semleges nitrogén ját­szik fő szerepet, sőt gyaní­tották, hogy az eddig is­meretlen légkörű Marsot is nitrogénburok veszi körüL Ez a lipotézis most megdőlt. A Venuson észlelt rendkívü­li mennyiségű széndioxid a bolygók légköréről szóló el­méleteket alaposan megin­gatta. A légkör túlnyomó több­ségét alkotó széndioxid je­lenlétét és' főként keletke­zését megmagyarázni je­lenleg még nem lehetséges. A Venus—4 sima leszál­lása a Venuson fordulópon­tot jelent mind a csillagá­szat, mind az űrhajózás történetében: 1967. október 18-án, néhány nappal az űrhajózás 10. születésnapja után többet tudtunk meg a Venusról, mint előtte év­századok alatt. Ezzel a nap­pal kezdődött az a kor­szak, amelynek végén (ta­lán 1980—1990 táján) az első földi expedíció leszáll bolygószomszédunk felszí­A moszkvai Kalinyin sugárút. Épülnek a toronyházak, amelyekben a moszkvaiak «1 tízezrei kapnak új lakást. A szovjet fővárosban naponta 350 lakást adnak át, s a városi szovjet adatai szerint ugyanennyi az új házasságkötés is. S nemcsak a fővá­rosban, hanem szerte az országban gombamódra nőnek a földből az új, modern lakó­telepek. Az utolsó tíz esztendőben (1956—1965 között) több mint 108 millió szovjet polgár, vagyis csaknem a lakosság fele kapott új lakást, vagy került jobb lakásviszo­E sti felvétel Moszkvában. Fényárban úszik a Szavelovszkij pályaudvar előtti tér. A szédítő gépjárműforgalom lebonyolítását többszintes és többpályás autó­utak szolgálják. A Szovjetunió fővárosában, s a köztársaságok nagyvárosaiban a leg­utóbbi esztendőkben sorra épültek a többpályás autóutak, a gyalogos aluljárók. Nem­csak Moszkva, — számos más szovjet nagyváros is igényt tarthat a világváros névre. Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat Regény Fordította: Radó György 26. Gondolatok fergetege. Be- levarrom! Ha nem nő hozzá, akkor majd később meghal, de nem most mindjárt. így is könnyebb. És hátha...? A billentyű kitűnő, kipróbáltuk a modellen. De ha kudarcot vallunk, megindul a sutto­gás: „élő embereken kísérle­teznek...” „kipróbálatlan mód­szerek...” És végül az ügyész­ség... Ha viszont nem varrom bele, akkor meghal, de en­gem senki sem ítél el. „A műtét nem sikerült...” Eh mit... bánom is én! — Adjátok! Bevarrtuk. Befejeztük az operációt. Szimácska feléb­redt. Semmi zörej. Általá­nos öröm. Csak én érzem magam csalódottnak: a bil­lentyűt vékony szálak tart­ják, egy-két hét alatt elsza­kadhatnak és — vége. Mennyi szorongás! Minden reggel odafutok, meghallga­tom. „Ne nyugtalankodjék, minden rendben van...” — még ő nyugtat engem, nevet­séges. Hogy is fogok ma megbir­kózni ugyanezzel a feladat­tal? Mennyivel nyugodtabb volnék, ha nincs az a má­sik eset— A pitvart szélesebben kell feltárni. Akkor talán job­ban láthatóvá válik a bil­lentyű. Bevarrni viszont ne­hezebb lesz. Sebaj, fő, nogy könnyebb lesz belül dolgoz­ni. Most azért mégis jobb: már tudjuk, hogy a műbil­lentyű odanőhet. Szima már három hónappal túlélie, és teljesen jól van. Nincs töb­bé szükség kutyakísérletek­re. Csak embólia ne kelet­kezzék. Nem, azt nem en­gedem. Milyen ostoba vol­tam akkor! Elgyönyörköd­tem az eredményben, örül­tem, hiszen a billentyű hi­bátlanul elhelyezkedett. No jó, jó. Nem kell visszagon­dolni. Alekszandra — Alek- szandr. Alekszandr: Szasa. Milyen összetört volt ott, a rende­lőben. És milyen súlyos ál­lapotban. Arca sápadt, lába ödémás, mája a köldökéig ért. A vég kezdete. Szégyen­keztem. Most mindez a múlté — kibékültünk. Jóvátettem a hibámat. — Megint itt vagyok, Mi­hail Ivanovics. Segítsen raj­tam, ha lehet... — Ugyan már, Szasa! Min­den rendbe jön. Egy hónap­ra befekszik, aztán vissza­megy dolgozni. — Nem, most már nem me­gyek. Rokkant állományba kerültem és egyáltalán... Még néhány hónapra van szüksé­gem. Valamit... valamit még meg kell írnom... Különszobába helyeztük el. Mindent megtettünk, amit csak lehetett. Mégis csak remek gyerekeim vannak: jobban tudnak gyógyítani, mint a belgyógyászok. Külö­nösen Marije Vasziljevna. Minden orvosnak ilyennek kellene lennie. Akkor még nem remény­kedtem Szima esetében. Csak két hét telt el, s én egyre arra gondoltam: most om­lik össze minden. Rémeket láttam: hogy reggel belépek a kórterembe, s ő ott fek­szik elkékült ajakkal, ful­dokolva. Tekintetében halál- félelem... Ezek a tekintetek!... Az orvosok és a nővérek azonban újjongtak. Az első műbillentyű nem tréfadolog. Kiderült, hogy mi is tudunk egyetmást. Talán ez a közhangulat ra­gadt át Szására is, jobban lett. A lelki hatás igen so­kat számít. (Folytatjuk) Jl luzsnyiki stadion, amelyet Leninről neveztek el. A stadiont egy mocsaras, kül- városi terület helyén 11 esztendővel ezelőtt avatták fel. A világ sportközvé l-jrnenyenek érdeklődése gyakran fordul errefelé. A százezer nézőt befogadó labdarúgó l es sportpályán kívül a sport kombinátban több tízezer néző befogadására alkalma uszodát és fedett sportcsarnokot is építettek. Háttérben, a Moszkva folyón túl, a Lenin hegyen emelkedik a Lomonoszov egyetem. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents