Kelet-Magyarország, 1967. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-18 / 246. szám

Ismerkedjünk az új törvényekkel A Politikai Bizottság határozata nyomóban Miért kellett a termeliszSvefkmfi Nlrvény ? (1} Milliók a kelyi lehetőségek kiaknázására Üj üzemek, csarnokok, szociális épületek tanáesi iparunknak Kétségtelen, hogy az 1959. évi, 7-es számú törvényere­jű rendeletben, s azóta szá­mos egyéb jogszabályban is vannak rendkívül fontos rendelkezések, maradandó elvek a nagyüzemi társas- gazdálkodásról. Mindezek a jogszabályok elősegítették annak idején a mezőgazda­ság szocialista átszervezé­sét, majd pedig a fiatal termelőszövetkezetek fejlő­dését, erősödését a kezdeti időszakban. Vitathatatlan azonban az is, hogy az utób­bi években a jogalkotás el­maradt a termelőszövetke­zeti mozgalom előrehaladása mögött. A tsz-ek többsége gyorsan kinőtte az említett jogszabályok adta kereteket, s az a helyzet állt elő, hogy maguk a rendeletek váltak már bizonyos szem­pontból a további fejlődés akadályává. A termelőszö­vetkezetek működésében és gazdálkodásában, — külö­nösen a legutóbbi évek fo­lyamán — számos, igen lé­nyeges új vonás jelentkezett és erősödött meg. Az élet egyre sürgetőbben követelte a régebbitől eltérő, az új követelményeknek megfe­lelő, korszerű szabályozást Annál is inkább nagy szük­ség volt erre, mert gazda­ságirányítási rendszerünk reformja során, pártunk Központi Bizottságának kez­deményezésére, a kormány a legutóbbi két esztendőben több, igen nagy horderejű agrárpolitikai intézkedést tett A termelőszövetkezeti törvény pontosan meghatá­rozza a tsz-ek helyét a nép­gazdaságban az új mecha­nizmus körülményei között elhárítja az akadályokat a termelőszövetkezetek ered­ményes, önálló vállalati gaz­dálkodásának óljából. A működéssel, a gazdálkodás­sal, a szervezeti élettel kap­csolatos jogviszonyokat, s az intézmények rendjét úgy állapítja meg, hogy erősíti és továbbfejleszti a szocia­lista termelési viszonyokat Számol azokkal a várható változásokkal is, amelyek a tsz-ek működésében és gaz­dálkodásában, a gazdaság- irányítás reformja nyomán bekövetkezhetnek. A törvénynek az eddigi szabályozással szemben lé­nyeges eltérést mutató egyik fő rendelkezése az, amely meghatározza a termelőszö­vetkezet fogalmát. Kimond­ja, hogy a termelőszövetke­zet a tagok önkéntes sze­mélyi és vagyoni társulása útján létrehozott szocialis­ta nagyüzem, amely önálló, vállalatszerű gazdálkodást folytat, s egyben a pa­rasztság társadalmi szerve­zete is. Ebből következik, hogy vezetésében és egész működésében az eddiginél következetesebben kell ér­vényesülnie a szövetkezeti demokrácia és a vállalatsze­rű gazdálkodás sajátos egy­ségének. A tagság rendelke­zik a közös vagyonnal, — hiszen a termelőszövetkezet nem másoké, hanem a tago­ké, — maga alakítja ki belső igazgatási rendjét, a jogszabályok keretei között a tsz szervezeti felépítését, s természetesen saját maga választja, bízza meg, vagy jelöli ki a tsz vezetőit. A szövetkezeti demokrácia tel­jességéhez azonban hozzá­tartozik az is, hogy a tagok kötelesek is végrehajtani az előbb vázolt elvek szerint meghatározott szabályokat és a tsz vezetőinek rendel­kezéseit A termelőszövetkezeti tör­vénnyel egyidejűleg alkotta meg az országgyűlés a föld­jogi törvényt. Ez a tör­vény a tsz-törvénnyel együtt szilárdabbá és egységesebbé teszi a közős szövetkezeti vagyont s biztos alapot nyújt a gazdálkodás tovább­fejlesztéséhez. Uj szellemben rendelkezik a tsz-törvény a nagyüzemi társasgazdasá­gok tevékenységi köréről is. Az az elv érvényesül ben­ne, hogy az üzemi tevé­kenység segítse elő a nagy­üzemi gazdálkodás fejlesz­tését, a gazdasági erőforrá­sok kihasználását, a tagság folyamatos foglalkoztatását, a közös gazdaság, a lakos­ság és a népgazdaság szük­ségletének kielégítését, ter­mészetesen a jövedelmező­ség ' követelményeinek meg­felelően. Kimondja a tör­vény azt is, hogy a tsz-ek egy, vagy több feladat meg­valósítására más termelőszö­vetkezetekkel való megálla­podás alapján, társulás ke­retében is gazdálkodhatnak. A társulásban részt vehet más szocialista szervezet is, s a termelőszövetkezet ha­sonlóképpen csatlakozhat bármilyen egyéb, szocialis­ta szervezetek már meglé­vő egyesüléséhez, vagy kö­zös vállalatához. Alapvető változást jelent a törvénynek az a rendel­kezése, hogy a termelőszö­vetkezeti tagok munkadíját, az alkalmazottak alapmun­kabérét, továbbá az elhasz­nált forgóeszközök értékét, az értékcsökkenési leírást és a földjáradékot, termelési költségként kell elszámolni. Igen nagy horderejű az is, hogy a törvény kimondja: háztáji föld illet meg min­den tagot, aki teljesíti a termelőszövetkezet által előírt munkaminimumot. Egyik leglényegesebb alapel­ve a törvénynek, hogy a háztáji és a közös gazdaság szerves egység, közöttük sokrétű, kölcsönös együtt­működést célszerű kifejlesz­teni. A termelőszövetkezeti törvény úgynevezett keret- törvény. Nem szabályoz te­hát mindent részletekbe menően, hanem tág lehető­séget ad ahhoz, hogy a ter­melőszövetkezetek maguk rendezzék belső működésü­ket, sajátosságaiknak, adott­ságaiknak és szükségleteik­nek megfelelően. Ezáltal je­lentékenyen növekszik a sa­ját alapszabály szerepe, sző­kébb térre szorulnak, vagy csupán iránymutató javas­lat jellegűvé válnak a vég­rehajtási rendelkezések. A tsz-törvény lehetőséget ad a vezetés színvonalának ja­vítására, s arra is, hogy a tagság teljes mértékben éljen jogaival, mindezek ré­vén kiteljesedjék a szövet­kezeti demokrácia. (Folytatjuk) Márton Gyuláné: „Hamar belejöttem, nagyon szeretem csinálni...” Csorba Mihály- né: „Hét hónapja vagyok itt, és máris ezren felül keresek.«” Jó ez a pénz, nagyon jó, azt mondják, innen szeret­nének nyugdíjba menni. Csak a bölcsőde, meg az iskolai napközi hiányzik. Mind a kettőjüknél problé­ma a gyerek, akiket egye­dül kell hagyni délelőtt. Ribár Borbálának más a gondja. Két hónapja hal­lotta, hogy itt lehet dolgoz­ni, azóta jár át Tiszabercel- ről. Nyáron érettségizett Vencsellőn, gépírónak je­lentkezett a nyíregyházi is­kolába, de nem vették feL „Ez jobb, most már nem hagynám itt az üzemet...” Pedig a gyakorlatot meg kell szerezni, s nem megy könnyen. Vinnai Jánosné is a ház­tartásból jött, mint még nagyon sokan. Férje rok­kant, tsz-tag, kis nyugdíj­jal. Fia gimnazista, harma­dikos. „Ebből a keresetből tartom el a családot. Ezer­kétszázat keresek a tűző­gépnél. Fogok többet is, ha a lányok, asszonyok begya­korolják a munkát, mert Az a negyven ember, aki eddig forró kánikulában épp­úgy, mint esőben, dermesz­tő hidegben jórészt a szabad ég alatt készítette a VAGEP- nél megyénk egyik ország­szerte kedvelt termékét, a galvántechnikai berendezést, november közepén „fedél alá” költözik. Az esemény méltatásához — hogy tud­niillik hétfőn megkezdődött egy hárommilliós beruházás átadása Nyíregyháza déli ipari övezetében — talán ennyi is elegendő volna. Csakhogy ez esetben sokkal többről van sző, mint a mun­kakörülmények javításáról. A Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat új üzemcsarnoká­nak, korszerű szociális épü­letének megépítése, átadása szerves része annak a sajá­tos, erősebb ütemű iparfej­lesztésnek, mely a párt Po­litikai Bizottsága néhány év előtti, Szabolcsra vonatkozó határozatából táplálkozik. SEGÍT AZ OT Két éve csupán, hogy az Országos Tervhivatal illeté­kesei s megyénk vezetői, a gazdasági irányítók közösen A Tiszalök térségében ví­vott felszabadító harcok so­rán több szovjet katona, köztük Koncsarov Vlagyimir Jakovlevics hadnagy vesz­tette életét. Jakovlevics Kre- mencsukban élő édesanyja levélben kérte a társadalmi szerveket: próbálják felku­tatni fia sírját. A társadalmi szervek a fiatalok, úttörők közremű­ködésével Koncsarov Vla­gyimir Jakovlevics sírját Tiszavasváriban találták meg, s a helyi gépjavító ál­lomás 26 tagú nőd szocialista brigádja vállalta a sír gon­dozását, sőt elhatározta: ma­radandó sírkövet állít a szovjet hősnek. A felajánlást tett követte, a szocialista brigád elkészít­tette a sírkövet, s november az én keresetem tőlük is függ...” B. Veres Margit itt volt már márciusban, az indu­lásnál. Az asztalnál kezdte, aztán rábízták a szabást. Most már a gépnél van, s ezerötszázat visz haza. Volt gyakorlata? „Dehogy, ott­hon voltam én. Csak megtanultam, nem olyan nehéz.«” Ilyen válaszokat kapunk a többiektől is, a többi nyolcvantól, akik itt dol­goznak Gáván, a féléves bőrdíszmű üzemben. Hú­szán kezdték, azóta hatvan­nal gyarapodtak és van egy tanműhelyük, ahol ti­zenhét fiatal sajátítja el a szakmát. — Indulásnak nem rossz — mondja Héri Mihály, a harmincéves üzemvezető. Ö is, felesége is Pestről jött vissza, a Fővárosi Cipőipari Vállalatnál volt diszpé­cser. Nyíregyházán, Kos­suthban érettségizett, Ven­csellőn lett cipész szakmun­kás. Pesten dolgozott, este tanult, felsőfokú könnyűi­pari technikumot végzett. „Megtudtam, hogy itt ilyen üzem indul. Délutánonként jártuk a feleségemmel a pesti bőrdíszmű üzemeket s eltanultuk az alapot.” kutatták: milyen lehetőségek kínálkoznak a szabolcsi ipar fejlesztésében, milyen állami segítség szükséges azokhoz? Már akkor alapvető igény­ként vetődött fel, hogy a foglalkoztatási gond fokoza­tos megoldása, az ipari ter­mékek körének bővítése a lehető leggazdaságosabb úton történjék. Éppen ezért helyi iparunknak azokat a terü­leteit térképezték fel, jelöl­ték meg, ahol a befekteten­dő százezrek, milliók a le­hető leggyorsabban megté­rülnek s a termékekre szük­sége van a piacnak. SORON KÍVÜl Tanácsi helyi iparunkban máris mérhetők az állam se­gítségének eredményei. Az OT által juttatott iparfejlesz­tési keretből üzemeink több olyan égető problémát tud­tak, tudnak megoldani, me­lyek eddig egyrészt gátolták a nagyobb mérvű termelés megvalósítását, másrészt aka­dályozták a foglalkoztatás szükségszerű növelését, a mi­nőségi munkaszervezést, új termékek gyártását. Megközelítőleg 13 millióra tehető az az összeg, amely külső, mondhatjuk soron kí­vüli segítségként jutott két 7-én, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulóján ünnepélyesen felavatják. Az anya, akivel állandó levelezést tartanak a Béke-brigád tagjai, nagy örömmel fogadta ezt a fi­gyelmességet, s elküldte fia fényképét, amelyet üveg alatt a sírkőre helyeznek el. Ugyanakkor legutóbbi le­velében sajnálattal közölte: betegsége megakadályozza abban, hogy a tiszavasvári- ak szives meghívásának ele­get tegyen és részt vegyen az avatóünnepségen. Közöl­te azonban, hogy felgyógyu­lása után, esetleg a jövő év tavaszán, hazánk felszaba­dulásának évfordulóján el­látogat Tiszavasváriba, hogy személyesen is megis­merkedjen fia sírjának gondozóival. A termékeken nem lát­szik, hogy itt mindenki kezdő. Kombinált erszé­nyeket és cigarettatárcákat gyártanak. Erre a negyed­évre nyolcezret kért a di- vátárunagykereskedelem, de most ráfejeltek még tizen- négyezret. Ezért is fontos a gépesítés, és az új termék. A tanulók hulladékból zsebkést és szemüvegtokot, kulcs- és töltőtolltartót csi­nálnak. A fiatal szaktech­nikus és felesége divatöve- ket, leánytáskákat és díszes könyvborítót konstruáltak. A mintát felküldték Pest­re, ahonnan gyorsan gratu­láltak. Most kezdék a munkát, s máris kinőtték az új üzem falait. Mutatják, épül mel­léjük egy táskaüzem, rak­tár, öltöző és kultúrterem. Felvesznek újra vagy nyolcvan asszonyt. Olyanokat, akik ma még otthon vannak, a főzőkanál­nál. De akik néhány hónap múlva már nem cserélné­nek korábbi önmagukkal. Megtanulják a szakmát, ami könnyű és szép, meg­szeretik a tágas, világos üzemet, ami talán mondani is felesleges — jó és biztos keresetet nyújt nekik. Üzemi munkások lesznek. CK. J4 esztendő alatt Szabolcsba, a tanácsi ipar fellendítésére. Ilyen iparfejlesztési keret­ből valósul meg Nyíregyháza nyugati peremrészén, a Ság- vári telepen az a vadonatúj üvegtechnikai üzem, mely­nek egy részében már a ter­melés is megkezdődött s ahol a bővítés tovább tart. Ez a speciális támogatás teszi le­hetővé, hogy a kiállításokon sikert sikerre halmozó Nyír­egyházi Cipőipari Vállalat híréhez méltó körülmények között növelhesse termelését, elégíthesse ki a növekvő ha­zai és külföldi igényeket. Nyírbátor legfiatalabb és immár legnagyobb üzeme, a „vastömegcikkipari” is je­lentős mértékben részesült eddig is e támogatásból: bő­vítették a forgácsolóüzemet, szociális és irodaépületet húzhattak fel. És most a VAGÉP gazdagodása újólag jelzi: megélénkült a törek­vés a helyi lehetőségek ki­használására s ehhez a ko­rábbinál nagyobb segítséget élvezhetnek megyénk üze­mei. „.S A FOLYTATÁS ? Persze, az üzemek bőví­tésével, újak építésével pár­huzamosan gyarapodnak a munkaalkalmak helyi ipa­Inkább többet, mint ameny- nyit a keret engedélyez — ez a véleménye a Csengeri Állami Gazdaság szakszerve­zetének — s a gazdasági ve­zetésnek is, — a mostanában oly sok gondot okozó mun­ka- és védőruhákkal kap­csolatban. Ehhez persze az is szükséges, hogy tudják, hol s merre kell segíteni. Két körülmény is a szakszervezet segítségére van, egyik az erős szocialista brigádmozga­lom, a másik a jó bizalmi hálózat, így mindig időben tudják meg a dolgozók kí­vánságait. A traktorosok panaszkod­tak a pufajkára. Alig lehet benne mozogni, aztán ha va­lamit javítani kell a gépen, s alábújni... Másfajta ruhát szerettek volna, ezért kap­tak bundát, amivel meg is vannak elégedve. Ugyancsak bundát kaptak azok, akik a teherautók platóján utaznak rakodómunkásként. A védőruhák azonban gon­dot is okoznak, s nemcsak Csengerben, hanem a megye többi állami gazdaságában és a termelőszövetkezeteknél is, Nem megfelelő a tervezése a silókombájn mellett dol­gozók védőruhájának: a zárt overállban alig bírják a mun­kát, s inkább levetik. A hízómarhák gondozóinak is jó munkakörülményeket biztosítottak, többek között azzal is, hogy az előírásos vászonkötény helyett mun­karuhát kaptak a dolgozók. Pedig a munkaruhákkal kapcsolatban sok megjegy­zést lehetett hallani az álla­mi gazdaságok dolgozóinak a körében. Ezeknek gyenge a minőségük, hamar kopnak, általában nem elegendőek egy évre, a traktorosoknál például legfeljebb három hó­napig lehet használni, aztán a traktoros kénytelen saját pénzén újat vásárolni. Emi­att kérték a dolgozók, hogy a gazdaság inkább pénzben térítse meg a szükséges munkaruhákat, s majd ők beszerzik. A szakszervezet azonban ezúttal úgy látta, nem elég alapos a dolgozók kérése. Bár gyengébb minőségű a munkaruha (és az ipar egye­lőre nem gyárt jobbat), köny- nyebb egyszerre a beszerzé­se, mintha külön-külön mind­egyik dolgozó megvásárolná. runkban is csakúgy, mint a tárcák beruházásai esetében, vagy a kisipari szövetkeze­tek tevékenységének szélese­désével. Az iparfejlesztési keret i* véges. Ezért ahhoz, hogy még gyorsabban szűnhessenek gondjaink, a korábbiaknál hatékonyabb helyi elképze­lésekre, megalapozott ter­vekre van szükség. Újólag ide kívánkozik érvként, hogy néhány nagyobb megyei üze­münk forrása éppen a bátor kezdeményezőkészség volt. Akár az ÉRDÉRT mátészal­kai telepét tekintjük, akár a tiszalöki ládagyárat, vagy a perlitüzemet vesszük szem­ügyre, látható: a minisz­tériumi vállalatok szíveseb­ben foglalkoznak ipartelepí­téssel ott, ahol a legszüksé­gesebb előfeltételeket már önerőből megteremtették. Az ilyen „kisvállalatok” átadása a minisztériumi üzemeknek eddig még minden esetben messzemenően a megye ér­dekét szolgálta. Következés­képpen: a Politikai Bizott­ság határozatát követő in­tézkedések — mint az emlí­tett helyi ipari fejlesztések — fokozatosan megnyitják az utat a még nagyobb arányúj akár ugrásszerű termelés- növeléshez. A. S. Ezenkívül nem biztos, hogy mindenki megvenné, inkább rossz ruhákban járnának dolgozni, s ez egyáltalán nem kívánatqs. E gonddal kapcsolatos az is, hogy nem lehet megköve­telni az igen szétszórt mun­katerületen dolgozóktól, hogy munka előtt öltözzenek át. Illetve nincsenek meg min­denütt az átöltözés lehetősé­gei. De hamarosan meglesz­nek. Az óvári-telepi üzem­egységben most javítóműhely épül, s hozzá fürdő, meg zu­hanyozó, öltöző. Ezt majd a környéken dolgozók is hasz­nálhatják. Nagygécen romos épület­ből alakítottak új női és fér­fifürdőt, ezt is hamarosan felszerelik. Tervezik az urai, a Becsi-kertben lévő, s a szamosangyalosi üzemegy­ségekben is, hogy szociális épületeket hoznak létre. Ezek mind hozzájárulnak a munkakörülmények meg­javításához. Tavaly 80 ezer forinttal lépték túl a munka- és védőruhákra biztosított keretet, de az idén is jóval meghaladja a tervezett 90 ezer forintot az erre költött összeg. Sok pénzt emészte­nek föl a szociális létesít­mények is, védőitalra pedig egyáltalán keret sincsenj mégis minden telepen meg­kapják a dolgozók késő ősz­től kora tavaszig. Az elsoroltak között sok olyan kiadás van, ami lát­szólag csak a nyereséget csökkenti. Mégis megéri — ez a csengeri vélemény, — mert nagyobb kedvvel dol­goznak a gazdaság munká­sai. És az sem hátrányos — különösen ha a következő évekre gondolunk, — hogy a környékbeliek állandóan fi­gyelik a gazdaságban történ­teket Az idén a csengeri ál­lami gazdaság 150 hízómar­hát állít be terven felülj (már teljesítették évi ter­vüket), s ehhez később szük­ségük lesz öt állatgondozó­ra. Jelentkezők máris vannak. (Kan) Nyolcvan asszony munkás lesz Gáván Szocialista brigád sírkövet állít egy szovjet hősnek Tiszavasváriban Javaié munkakörülmények, bővülő szociális gondoskodás A Csengeri Állami Gazdaság szakszervezeti munkája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents