Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

Kedves vendégekkel Szabolcsban

A szakszmrvexetek mindennapi munkájába*

Ami a tudósításokból

kimaradt

Nagyobb hangsúlyt kapott az érdekvédelem

A mátészalkai kultúrház Udvara. Elnökök egymás között. Körülállják Lo- sonczi Pál elvtársat, az Elnöki Tanács elnökét. Beke Sándor, a gacsályi Dózsa Tsz, Simon Péter a csengeti Lenin Tsz elnöke, Danes József, a Csengeti Járási Pártbizottság első titkára.

Beszélgetnek Losonczi Pállal, Orosz Ferenccel, a megyei pártbizottság első titkárával, Fekszi Istvánnal a megyei tanács elnökével, K. Nagy Sándorral, az Országos Termelőszövetkezeti Tanács főtitkárával. Mi is lehetne a téma, ha nem a szövetkezetek gondja, baja.

Beke Sándor mondja: — Nem tudom mi az okosabb, falun hagyni a tojást, baromfit, vagy a városba szállítani. Emlékszel Losonczi elvtárs, mikor ott jártál nálunk Gacsályban. Mondtad, hogy építsünk modern ba- romfikombinátot. Hát elkészült, üzemel... De már annyira fitymál a kereskedelem, hogy még a friss tojást is lámpázzák. Meg kell mosni nekik, csak így hajlandók átvenni.

A derűben aggodalom,. Megértő Losonczi elvtárs. Oda fordul Orosz elvtárshoz:

— Ilyenkor aztán mit tesz a Isz-elnök? Hogy biztosítsa magáé leszerződik ide is oda is.

Panaszkodik Danes József az átvételekre.

— Ki kell szolgálni a vállalatot, ha abból kár származik is. Kishódosról a bikákat tizenkét kilométerre, Zajtára kellett lábon hajtani, mert csak ott voltak hajlandók átvenni. Holott Kishódoson is lehetett volna mérlegelni. Es végül nem jöttek érte. Visz- szahajtották Kishódosra. Ez 2i kilométer... Most minden bika az oldalán fekszik. Hogy lesz ezekből export'!

Sorolják a gondokat.

— Testvér, a világon senki nem veszi át a paradicsomunkat — állít nekem az elnök Zajtán — magyarázza Beke. — Így jártunk a leésőn vetett, már beérett zöldbabbal is. Hát nem kell? Nem hisszük.

Summázza a beszélgetést Losonczi elvtárs. Magyarázza, hogy ezekért is szükség van a tsz-szövetségre. Igazi érdekvédelmi szervei lesznek a tsz-eknek, de egyben az egész népnek is. ü

Almatároló. Hatalmas méretek, meglepő számok a kapacitásról, az exportról. Illatozó aranyparmen, ládahegyek teli pirosló jonatánnal. Gépsorok, száguldó járművek. És a jövő: újabb sok milliós beruházás. Az ember alig győzi megjegyezni a legsza dolcsi bb üzem adatait.

— És a kedves családjuk? Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke a válogatást végző asszonyok között Bartha Tibornét és Balogh Zoltánnét kérdezte az otthoni viszonyokról. Arról, hogy mennyire jól jön a házhoz a kereset, s hogy mennyivel nehezebb így nekik az a második műszak. Baloghné el is mondta nyomban, bizony, őt négy férfi várja mindig otthon, merthogy neki három fia van. És a mosás, vasalás, takarítás. ,,Azért megvagyunk elég szépen. És Kállai elvtársék?” Pillanatok alatt kicserélték friss újságjaikat családjuk életéről Baloghné és a parlament elnöke.

Közben újabb megrakott vagonok érkeztek a csarnokvégi vasútra, ügyes kezek csomagolták Szabolcs aranyát a „Made in Hun- gari” jelzésű ládákba. Baloghné pedig jó egészséget kívánt búcsúzáskor Kállai elvtárs családjának,' kéthónapos kis unokájánaik...

★

Már megkezdődött a mc- gyei képviselőcsoport ülése Balkányban, ahol a soron következő parlamenti ülésszak nagy fontosságú napirendjéről tanácskoztak a szabolcsi képviselők, amikor Kállai Gyula — elnézést kérve . — indítványt „nyújtott be”:

— Találkoztunk már az Országházban, beszélgettünk is, de itt most több idő jut az ismerkedésre. Használjuk ki az alkalmat.

Valamennyi képviselő örömmel fogadta a javaslatot. Aztán megkezdődött a bemutatkozás: a megye bemutatkozása. Mert alig esett itt szó a képviselő személyes életéről, annál több a képviseltek örömeiről, gondjairól. Borbély Jánosne az aranykezű rakamazi cipészekről, a foglalkoztatás javulásáról, dr. Kovács Magdolna a „városépítő'’ kisvárdaiak igyekezetéről szólt, Bánóczi Gyula a fehérgyarmati járás mostoha természeti viszonyairól adott képet, s Csűrös János az Ecsedi-láp mérleghiányos tsz-einek nehezebb helyzetét, a megoldás terveit sorjázta. Esze Gábor tarpai képviselő a mindennapok kisebb-nagyobb eredményeit említette, miként változtatják ezek a Bereg arculatát, az emberek véleményét. Borivó Károly elújságolta, náluk a tiszalöki tsz-ben már fixfizetéses, amolyan ösztöndíjas mezőgazdasági szakmunkás tanulók vannak. Es ,,ismerkedési téma” lett az is, hol kellene iskola, artézi kút, bölcsőde, merre rosz- szak az utak, mikben szenved még hiányt a nyírségi tanyavilág népe.

Csak ezután tértek át az eredeti napirendre.

Megtörtént már a bemutatkozás, persze csak úgy formálisan, hiszen Losonczi Pál, K. Nagy Sándor, Orosz Ferenc, Fekszi István és a többi vendég régi ismerős errefelé. A pestiek úgy mint akik jól látják az itteni gondokat, a megyeiek pedig ott voltak a szövetkezet bölcsőjénél, s ki tudja hányadszor beszélgetnek, es- téznek itt a Beregben csak az idén is.

Kinn szemerkél az eső, mégis nagy a sár, ígyhát a pártházban ülnek az asztal köré. Aranyló beregi szilva keiül és kis kosárba is az van, tarpai gyümölcs, a kék szilva. A téma pedig? Mi is lehetne, mint a gazdaság, az emberek, a sorsok.

Hegedűs Sándor, a járási párttitkár így indítja a beszélgetést : „...Huszonnyolc

tsz-ünk van. Már kezdtünk lábraállni...” Időjárás, pénzügyek. igyekezet, amelynek hol látják a hasznát, hol már az sem segít — ez a folytatás. Bőséges és kimerítő tárháza ez a tájékoztató a való helyzetnek. Szakemberek dicséretére válna, milyen jó ismerői a borzderesnek, mennyire indokolják, miért jobb az egyik fajta, mint a másik. És pszichológusok dicséretére, ahogy ismerik a beregi embert, minden baját, vágyát.

Losonczi elvtárs nem fogy ki a kérdésből. — Hogy termelnek a háztájiban? Stabil-e a házaknál az állatállomány? Mennyi az aprómag az idén? Kifizetődő a baromfinevelés? Elégedettek-e a megrendelők a Tárnán gyártott parkettával?

Semmit nem ír le, mégis egy óra múlva mindenre emlékszik. A legkisebb jelentőségű mondatra is válaszol, mire vigyázzon a szövetkezet. amikor a piacra indul. Neki nem szabad rosszabbat adni és drágábban, mint a MÉK-nek. Amíg ezt nem tudja elérni, addig inkább maradjon otthon.

Parasztemberek között vagyunk. Szóba kerül itt a falu ezernyi dolga, de minden pillanatban ott van a problémák, örömök között a város, az ipar, a kereskedelem. Nagy az egyetértés, amikor az Elnöki Tanács elnöke azt mondja, hoev a vidék iparosítása ott feleződött be valahol Széke'fePál elvlárssal, az SZMT vezető titkárával

hárvórott és Tatabányán, esetleg Szolnokon. És az

ország vezetői is tudják, hogy ez így nincs jól. „Arra is jól lesz az új mechanizmus, hogy szélesítse ezt a bűvös kort...”

Megértik, hogy az ország anyagi helyzete véges, és

csak addig lehet nyújtani, amíg a takaró ér. Mondják, hogy itt nyolc-tíz napos eltérés van az időjárásban, korábban kell vetni, aratni, betakarítani. Gyorsan —

szinte egyszerre. Hát ehhez kell a sok gép. Számok röpködnek, termésátlagOK.

Mennyit terem a búza, a kukorica, árpa? Bizony, keveset ad a föld. Faggyas Jenő tarpai elnök mondja: „Tessék elhinni, azért is

termelünk még búzát, mert az embereink tisztelik. Ez itt még mindig az élet.”

Kun István Tiszaadony népéről beszél, akik mái' nem tudnának másképpen élni, más úton járni, de

akikre nagyon ráférne már

néhány jó esztendő. „Persze az esztendők sose lesznek egyformán jók — szól közbe a vendég — csak egy nagyobb belső tartalék segít.’’ Ebben is egyeznek az álláspontok. Latolgatják, miből lehetne tartalék. Az állat- állományból, s ott, ahol van, az almából.

— Tizenhétszer permeteztünk, a növényvédőszerek nagyon drágák, a termés meg nem egyformán jó minden esztendőben — mondja a naményi elnök, s kifogásolja az almaárak közti nagy különbséget, amíg a gyümölcs a termelőtől elkerül a fogyasztóhoz. A kérdésre, hogy ő mit javasolna, gyors a felelet: minél kevesebb kéz nyúljon hozzá menet közben. Annál kevesebb ragaszt rá még költséget.

Derül az asztaltársaság, így igaz. jól beszélt. Tej. tojás, húsárak, önköltség. Sokszor kimondott, de nem orvosolt panasz, hogy a felvásárló mennyire válogat.

— Higyjék el, amíg termelő és vevő lesz. ellentét is lesz — és ez nem is baj. A vevő dolga, hogy mindig jobbat követeljen, a termelőé pedig, hogy adjon jobb árut.

— így igaz — hagyják helyben Losonczi elvtárs mondatait. Azután furcsa eseteket említenek a beruházási kódexből, a bürokráciáról. Említik, hogy meg kell tanulni a tsz-eknek jobban számolni. Az Elnöki Tanács elnöke helyesbít: azt is, a fő viszont, jobban termelni. „Mert ettől függ tízmillió magyar életszí vonalának növelése.” Ebben is megegyeznek: kölcsönös a bizalom, a vezetés bízik a népben, a nép meg vezetőiben.

Angyal Sándor Farkas Kálmán Kopka János

Beszélgetés Kauda

Most múlt fél éve, hogy megyénkben is újjáválasztották a szakszervezetek vezető szerveit. Tizenegyezer tisztségviselőnek szavaztak bizalmat, akiktől érdekeinek még jobb védelmét várja több, mint 76 ezer szervezett dolgozó. Mit mutatnak az első hat hónap tapasztalatai : megfelenek-e

szakszervezeteink a rájuk bízott nagyobb feladatoknak ? Kérdéseinkre Kanda Pál elvtárstól, az SZMT vezető titkárától kértünk választ,

— Mi a magyarázata annak, hogy minden eddiginél nagyobb érdeklődés kísérte az év eleji szakszervezeti választásokat?

— A figyelem, az aktivitás elismerése volt annak, hogy a munkásosztály legnagyobb tömeg- és érdekvédelmi szerve fejlődésünk edüigi szakaszában betöltötte történelmi hivatását. Másfelől kitűnt, a dolgozók helyeslik a párt Politikai Bizottságának múlt év májusi határozatát, mely a szakszervezetek kettős feladatának ellátásához nagyobb önállóságot biztosít. Amellett, hogy továbbra is feladatunk a dolgozók szervezése, mozgósítása az építőmunkára, szükségszerűen nagyobb hangsúlyt kapott a mindennapi érdekvédelem a szakszervezeti munkában. Érthető tehát, hogy ezen a választáson tovább nőtt a szakszervezeti munka tekintélye. Nagyfokú demokratizmus mellett történtek a választások, már a titkárt, az elnököt sem egy szűkebb testület — az szb. — bízta meg „zárt ajtó” mögött. Az így megválasztott vezető szervek tovább erősödtek, amit már a végzett munka is igazol.

A szakszervezetek máris élnek a nagyobb önállósággal?

— Igen. Az szb-k magabiztosabban, lendületesebben látnak munkához. Bátrabban vitatkoznak, lépnek fel, ha törvénysértést, vagy jogtalan intézkedést tapasztalnak. Ahogy több helyütt mondják: a szak- szervezet kellő eréllyel mond nemet a gazdasági vezetésnek, ha nincs igaza. Egész sor példát találunk a dolgozók érdekének szilárdabb védelmére az AKÖV-nél, a nyírbogdányi üzemben, a tiszaberceli téglagyárban és másutt. Általában a gazdasági vezetők is nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szakszervezet érdekvédelmi munkájának. Hiba volna azonban azt állítani, hogy ez mindenütt így van. Találkozni a szakszervezet

szerepének rossz értelmezésével, alábecsülésével és mindezek velejárójával is. Megtörtént például a tiszaberceli téglagyárban, hogy — mert szóvátette a mulasztásokat, a megalapozatlan intézkedéseket — a szakszervezeti titkár leváltását akarta kieszközölni a gazdasági vezető. A vizsgálat után a felsőbb párt- és szakszervezeti szervek megerősítették a szb-titkárt, mert — hibái ellenére — alapjában véve neki volt igaza.

— Ilyen esetben nehéz dolga van a szak- szervezeti titkárnak.

— Elég sok hasonló aggodalommal találkozni mást kezdetben. Emiatt aztán hibák is becsúsznak a szak- szervezeti munkába, mely mögött általában a gazdasági függés húzódik. A Nyíregyházi Cipőgyárban és a Kisvárdai Öntödében például az szb. egyetértését adta a gazdasági vezető törvény- sértő intézkedéséhez, a nagyarányú túlóráztatáshoz, a sikertelen norpiarendezés- hez, amit a dolgozók végül az SZMT-nél panaszoltak el. Vizsgálatot tartottunk, megfelelő erélyes intézkedéseket foganatosítottunk. Ismétlem, ritka esetek ezek. A jó ügyért küzdő szak- szervezeti titkárt nemcsak a törvény védi fokozottabban, hanem a munkáskollektíva is. Félreértések persze mindkét oldalon előadódhatnak, különösen a kezdetben. Pontos feladatunk, hogy elérjük: sehol se bontsa meg a párt, a szakszervezeti és a gazdasági vezetés egységét öncélú tekintélyharc, pozicióvi- szály.

— Bővül a gazdasági

vezetők hatásköre.

Ugyanakkor a szakszervezet a vétójoggal megkötheti az igazgató kezét. Nincs itt ellentmondás?

— Csak látszólag. A szakszervezetnek állandó és változó feladatai vannak. Az állandó, vagy alapvető funkciónál — mint például a munkáshatalom, erősítése, a dolgozók jogos egyéni érdekeinek védelme — a szakszervezetnek következetesnek, hajthatatlannak kell lennie. Az időleges, napi kérdések megoldásánál ugyanakkor ésszerű rugalmasságra is szükség van. Hamarosan új Munka Törvénykönyv lép életbe, s ezt követi a vállalatoknál, üzemeknél a kollektív szerződések megkötése. Ezek az új gazdasági mechanizmus gyakorlati megvalósításához nyitnak utat, hiszen

mostmár befejeződik annak előkészítése, és a végrehajtásé lesz a szó. A Munka Törvénykönyv tervezete mutatta, hogy az kerettörvény lesz, nélkülözi az eddigi megkötöttségeket. Ez viszont még fokozottabb politikai munkát követel a szakszervezetektől. Az

„üzem alkotmánya”, a Munka Törvénykönyve szellemében készülő kollektív szerződések megkötéséig is s#k a szakszervezetek tennivalója. Olyan fontos részkérdések rögzítése, mint például a bérezés, a munka és egészségvédelem, a felmondási idő. a nyereség- részesedés rendszere, stb., csak akkor lehet megfelelő, ha azokat alaposan megvitatják a munkásokkal, műszakiakkal, s csak - ezután írják alá.

— E szerteágazó feladatot. s a jövőbeni tennivalókat képesek lesznek-e ellátni a szakszervezet társadalmi funkcionáriusai?

— A szakszervezetek tisztségviselőinek megvan a képességük munkájuk elvégzéséhez, de gondoskodunk arról, hogy a legfontosabb új rendelkezésekkel, tudnivalókkal is tisztában legyenek. December végéig több, mint öt és fél ezer választott tisztségviselő képzését végezzük el, akik ezt követően a szakszervezeti tagoknak segítenek abban, hogy alaposabban megismerjék az új gazdasági mechanizmus lényegét. így véljük, az első fél évi tapasztalatok — ha ezek között kedvezőtlenek is elvegyülnek — jelzi: megyénkben is megerősödik a szak- szervezet szerepe, szilárdul a munkáshatalom. Ennek a már említett nagyobb hatáskörön túl egyik fő biztosítéka az egyre mélyülő, gazdagodó és konkrétabbá váló kapcsolat a párt és a szakszervezetek között, továbbá a SZOT

XXI. kongresszusának határozatai, melyeket megyénk dolgozói is kedvezően fogadtak. Ezek nyomán jó légkör uralkodik az üzemekben, megnyugtató a tervek teljesítése, jelentős sikereket erdményez a jubileumi munkaverseny. Ezek együttvéve megfelelő alapot teremtenek a jövő évi termelési tervek teljesítésére. Fél évvel ezelőtt a szak- szervezetek nem külön választási programot, hanem a párt programját tűzték célul, tehát a szocializmus teljes felépítésének megvalósítását. E célért dolgozni, bármilyen nehezek is a feladatok, mindannyiunk érdéke.

A. 8.

Mikes György:

Kapcsolat a vevővel

Néhány nappal ezelőtt vettem a Ló utcai mintaboltban egy olyan elmés szerkezetet, amely, ha akarom, pipaszúrkáló, ha akarom, tojástartó, ha akarom, búvársisak.

Otthon kipróbáltam, nem működött, pedig az üzletben, az eladó kezében remekül szuperált. írtam egy dühös hangú panaszoslevelet az elmés szerkezeteket előállító vállalatnak. Harmadnap megérkezett a válasz:

„Közöljük önnel, hogy a szóban forgó szerkezetre eddig még egyetlen panasz sem érkezett be hozzánk, ön az első, aki reklamál. Kívánságára a hibás árut azonnal becseréljük.”

Becseréltem a hibás árut. Kaptam egy vadonatúj elmés szerkezetet. Ha azt

akartam, hogy tojástartó legyen belőle búvárpiszkálóvá alakult át, ha azt akartam, hogy búvársisak legyen, pipatartó lett belőle.

írtam ismét egy panaszoslevelet

A válaszban ez állt: „Csodálkozva hallottuk, hogy ismét hibás árut kapott, Ez nálunk nagyon ritkán fordul elő. Kívánságára természetesen azonnal becseréljük. Máskülönben engedd meg: szervusz! írjál máskor is!”

Az új szerkezet is csődöt mondott. Lett belőle buvár- szúrkáló, sisaktartó és búvártojás csak az nem, amit én akartam. Panaszlevelemre a következő válasz érkezett:

„Szervusz! Hogy Te milyen peches vagy! De azért ne ess kétségbe. Mindenkor

szívesen állunk a rendelkezésedre. A család jól van?”

A negyedik panaszoslevél után is — amikor az elmés szerkezet majdnem felrobbant a kezemben — posta- fordultával kaptam meg a választ: „Olvastuk a leveledben, hogy az új szerkezet sem működik. Természetesen ki fogjuk cserélni, amikor csak akarod. Nem érdemes mérgelődni, fiam. Nem éri meg az egész vacak. Az egészség fontosabb. Vigyázz magadra! Szervusz!”

A tizenötödik panaszos levelemre ezt írták:

„Tudatjuk Veled, fiacskám, hogy mindnyájan jó egészségnek örvendünk.

Nemrégiben volt prémiumosztás. Sipekiné, a bérelszámolóból válik. Katit, a raktáros kislányt férjhez adtuk. Reméljük, hogy levelünk Téged is jó egészségben talál. Utóirat: A hibás szerkezetet kicseréljük.”

A harmincadik panaszoslevelet is elküldtem, miután a harmincadik elmés szerkezet sem szuperált. A válaszlevélben ez állt:

„Leveledet megkaptuk. Sokat gondolunk rád. Csere rendben. Millió puszi.”

A harmincegyedik szerkezet sem működött, de akkorra már belefáradtam az ügybe, elment a kedvem az egésztől, nem írtam panaszos levelet. Három nappal később táviratot kaptam az elmés szerkezetet előállí-» tó vállalattól:

„Miért nem írsz? Aggó- dunk. Válasz fizetve.” őszintén megmondom, könnybe lábadt a szemem. Nagyon, de nagyon jólesett, hogy ennyire törődnek ve' lem, a vásárlóval. Tollat ra; gadtam, és már írtam is í választáviratot:

„Minden rendben. Szerkei zet rossz. Panaszoslevé megy.”