Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
Egy két a világpolitikában MOSZKVA Leonyid Brezsmyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára szombaton fogadta Dang Quang Minth, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabaditási Front állandó moszkvai képviseletének vezetőjét. Dang Quang Minh tájékoztatta az SZKP vezetőjét a DNFF rendkívüli kongresszusáról, amely új politikai programot fogadott el. A beszélgetésben részt vett Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának titkára. RÓMA :|s: Johnson harapófogóban {fg Magára talál-e Afrika? ({[) Arab diplomáciai akciók De Gaulle Lengyelországban (!|; tűzharc a kínai —indiai határon Egyre összébb zárul Johnson harapófogója, amelynek egyik ága Washington vietnami háborújának fokozodó kudarca, a másik ága pedig az egyre közelgő amerikai elnökválasztás. S mint korábban is, Johnson ebből a harapófogóból Észak-Viet- nam terrorbombázásának erősbítésével vél kimenekülvén valóvá vált, hogy McNamara kijelentései ebenere újabb eszkaláció megy vég- bie Vietnamban. Ezek a támadások, amelyek célja megfojtani a kikötőket, elválasztani őket az ország belterületétől, a megfigyelők szerint egy még szélesebb légi offenzíva előjátékát jelenthetik. Giuseppe Sarasat olasz köztársasági elnök Torontóban bejelentette, hogy jövő évben eleget tesz a Szovjetunióból érkezett meghívásnak. Az elnököt Fan- fam külügyminiszter is elkíséri Moszkvába. A látogatás időpontját nem közölte. ISZTAMBUL Alekszej Koszigin miniszterelnök meghívására szeptember 18-án hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezik Süleyman Demirel. a Török Köztársaság miniszterelnöke. KAIRÓ Miként az A1 Ahram című egyiptomi lap szombati számában írja, az Egyesült Államok kormánya megvonta a diplomáciai státust és a mentelmi jogot az arab liga képviselőitől. A lap közli, hogy az arab küldöttek U Thantnál tiltakoznak a diplomáciai státus megvonása miatt. MOSZKVA Véget értek a szovjet hajók augusztus 25-én bejelentett szeizmikus kutatásai a Csendes-óceán egyes és kettes számú térségében. Ezek a területek így újra megnyílnak a szabad hajózás előtt — jelenti a TASZSZ-iroda. Amer marsall /Folytatás az 1. oldalról) Amer marsall öngyilkossága körülményeinek kivizsgálására alakított kormánybizottság törvényszéki és egyetemi orvosprofesszorok részvételével megkezdte munkáját. ’ Abdel Gauad Ampr tanácsost, a marsall fivérét mint családfőt Gizenbe hívták, hogy jelen legyen a szokásos formalitásoknál. Amer marsall halála megdöbbenést keltett az egyiptomi közvéleményben, noha nem tartották kizártnak, hogy önkezével vet . véget életének, hiszen öngyilkosságot kísérelt meg a júniusi vereség után is. Június 8-án, aniikor a Sinai félszigeten dúló harcok megmutatták a katasztrófa méreteit, kijelenté* 'x, hogy nem éli tűi, ami tö' ' int. Amer halála — ügy tűnik — lemosta r 51a az összeesküvés gyalázatát. Erre lehet köni. Vasárnap Haiphongnak, a VDK legnagyobb kikötővárosának lakónegyedeit és gazdasági létesítményeit bombázta az amerikai légierő, s a héten a különböző washingtoni politikai centrumok mosakodása mögül kibontakozott a kép: az Egyesült Államok elhatározta, a légi háború újabb eszkalációját, Észak-Vietnam kikötőinek támadását. Washington már augusztus eleje óta gyors ütemben fokozta a VDK elleni légi háborút, egyre szaporította — a vezérkari főnökök kívánságának megfelelően — a bombázási célpontok listáját. S a vitából, amely augusztus óta tartott a „héják” és a „galambok” között, ismét csak a „héják” kerültek ki győztesen. Még augusztus végén a szenátus „héjabeállítottságú” katonai készenléti bizottsága előtt McNamara hadügyminiszter, mint ész- szerűtlent elutasította a három fő vietnami kikötő blokádját, kétségesnek mondotta egy ilyen hadművelet hatékonyságát és figyelmeztetett a nemzetközi kockázatok:^. Szeptember 1-én. sajtóértekezletén Johnson azt a látszatot keltette, hogy a hadügyminiszterrel ért egyet. A héten viszont, bármennyire próbálta is a Fehár Ház menteni az „odadobott" hadügyminiszter presztízsét, nyil. öngysikos lett vetkeztetni abból, hogy Anvar Szadát, a nemzetgyűlés elnöke a halottas házba ment és kifejezte részvétét a családnak. Az A1 Ahram az arab nemzet fiának nevezi a marsallt, aki a tőle telhető mértékben szolgálta hazáját. A lap emlékeztet azokra a szolgálatokra, amelyeket Nasszer harcostársaként ' és barátjaként tett és rámutat arra, hogy ezeket az éveket nem boríthatják homályba a a legutóbbi események. Nasszer elnök számára a gyász napja volt Amer halálának napja hiszen több mint harmincéves közös küzdelem kötötte őki9t össze. „Amer ember volt. tehát gyarló — írja a lap. Érezte, hogy drámája a végéhez közeledik és ezért az öngyilkosságot választotta. Az örök Egyiptom egyik fia távozott és történelmének egyik lapját fordították el” — írja végül az A1 Ahram. Jellemző módon az újabb eszkaláció megint csak nem elégíti ki a szélsőséges köröket hiszen az elnöki posztra áhítozó és Goldwaler nyomdokaiba lépett Reagan kaliforniai kormányzó sietett „még totálisabb” légiháború követelésével rálicitálni John- sonra. Másfelől viszont a józanabb köröket képviselő New York Times a „szavahihetőségi szakadék” mélyüléséről ír, a konzervatív londoni Times pedig két hét alatt negyedik vezércikkében követelte a bombázások abbahagyását, és utalt az egyre növekvő kockázatokra. Hozzátartozik a képhez az is, hogy a Johnson-kor- mányzat a jövő héten meginduló ENSZ-közgyűlésben újabb „bókeoffenzíva” eljátszására készül. A hét elején Phaim Van Dong, a VDK minisztereinöke egy amerikai televíziós társaságnak adott nyilatkozatában azonban hangsúlyozta: a bombázások feltétel nélküli megszüntetése az egyetlen út a tárgyalások felé. A kinshasai afrikai csúcs- értekezlet olyan időpontban ült össze, amikor' a felszabadulási hullám csúcspontján túljutott Afrika az elmúlt egy-két évben éppenséggel afféle hullámvölgybe került. Megnyilvánult ez a fokozódó gazdasági problémákban, a nyugati inspirá- ciójú katonai puccsokban. s az egyes afrikai államok meddő egymás,, kqzötti viszályaiban. Holott különösen a rhodesiai és dél-afrikai fajvédő fehérek akciói ,.és ezzel szemben a mindkét országban új lendületet kapott, de támogatást váró p a r ti zá nm ozga 1 om sürgetően követeli a független Afrika magára találását. Az Afrikai Egységszervezet pedig lényegében továbbra is tükrözi azokat az ellentéteket, amelyek már megszületésekor jellemezték, radikális előrelépést tehát aligha lehetett elvárni tőle. A kinshasai csúcstalálkozón hozott határozatokat elsősorban a kialakult helyzet és nem a korábban táplált —. sajnos sokszor megalapozatlan — remények szemszögéből kell vizsgálni. S eleként fontosnak minősíthetjük azokat a határozatokat, amelyek a portugál gyarmatokon harcoló függetlenségi mozgalmak egységére szólítanak fel, vagy azt a közvetítési kísérletet, amely a nigériai polgárháború megoldását szorgalmazza. Lényeges a felszabadító mozgalmak céljait szolgáló rendkívüli alap összegének felemelése, jóllehet a rhodesiai fehér rezsimmel szemben hozott határozat semmiképpen sem nevezhető cselekvőnek. A kinshasai csúcstalálkozó lényeges eredménye, hogy — erős vita után ugyan — az afrikai államok rokonszen- vüket nyilvánították ki az BAK iránt és követelték, hogy az izraeli fegyveres erők vonuljanak ki Egyiptom területéről. Az EAK iránti rokonszenv megnyilvánulása a kinshasai csúcstalálkozón fontos része annak a diplomáciai offen- zívának, amelyet az arab államok indítottak a hétfőn megnyíló rendkívüli, s másnap azt követő rendes ENSZ- közgyűlési ülésszak előtt. Mint ismeretes, a karthoumi csúcsértekezleten az arab államok a közel-keleti válság politikai megoldása mellett döntöttek. Látható hogv az arab államok megfelelő következtetéseket vontak le a rendkívüli közgyűlés nyári vitáiból és ezért igyekeznek kiszélesíteni az igazságos ügyüket támogató országok körét, s egyengetni a megfelelő rendezés útját. A héten Belgrádban és Moszkvában járt az EAK külügyminisztere, Johnson. nal lépett diplomáciai érintkezésbe Fejszal szaud-arábiai király, Nasszer külpolitikai tanácsosa Indiába és Pakisztánba látogat, s a kairói A1 Ahram sejtetni engedte, hogv „jelentős szinten” ismét érintkezésbe lépnek De Gaulle francia elnökkel. A francia elnök e héten fejezte be lengyelországi hivatalos látogatását amely második szocialista országbeli útja volt. Ami a francia—lengyel közvetlen kapcsolatokat illeti, a látogatást egyértelműen nagy előrelépésnek tekinthetjük. De Gaulle varsói tárgyalásai az európai államok külpolitikai tárgyalásainak láncolatában a. realista szemlélet és magatartás jelentőségét húzták alá. Különösen lényegesek De Gaullenak az Odera— Neisse határ sérthetetlenségéről Varsóban és a nyugati — vagyis Bonn által „igényelt” — lengyel vajdaságokban tett kijelentései. Ezek a kijelentések viszont nagv elégedetlenséget váltottak ki Nyugat-Németországban. Pe, dig a bonni kormány állítólag saját „keleti politikájának” „eladását” szorgalmazta. kérte De Gaulletól. Miközben a világ béke- szenető erői fokozódó erőfeszítéseket tesznek a nemzetközi feszültség enyhítésére. a .vietnami háború és a közel-keleti válság megoldására, addig újra kiéleződött a feszültség a két nagy ázsiai állam, Kína és India között. Renkívül sa inálatos dolog és elgondolkoztató, hogv a kínai—indiai határkonfliktus megint oly időpontban éleződött ki — legutóbb a kubai válság idején, — amikor Johnson vietnami eszkalációja egyre ko- morabb kilátásokkal kecsegteti ^a világot. Mindenesetre feltűnő, hogy a tűzharc éppen az indiai hadügyminiszter moszkvai látogatását előzte meg, s a kínai fél semmiféle mérsékletre nem hajlott, amit csak a hasonló álláspontot elfoglaló indiai szélső iobboldal fogadhat örömmel. VASÁRNAPI JhGÍ/hi Vasvári István; Vallomás könyvekről ^ ok-sok mondanivalóm J a könyvekről szinte fojtogat. Alkonyat előtt a napfény élesebb, az árnyékok Is — sietteti a ragyogást a közeledő éjszaka. így vagyok most a férfikor de- lelőjén, ahogy elvonulnak előttem regények hősei. Meg kell vallanom: nem tudok csak egyet szeretni, áhogy a szaggatott huszadik század évei, évtizedei múltak, ahogy az emberré érés idejével árnyaltabban kezdtem látni a világot, úgy lett időről időre egv- egy könyv kedves, sőt kedvesebb, mint a többi, ám soha nem tudtam kirekesz- teni azokat, amelyeket (majdnem úgy Írtam: akiket) valaha is megszerettem. Számomra a legszebb virágénál is kedvesebb a könyv illata. Nézni a borítót, belelapozni, érezni a nyomtatott betű és a papír levegőjét, aztán olvasni és érezni azt a különös delejt, amely egy-egy erőteljes sorból árad, aztán különös kalandok sodróba vetni a képzeletet. Csupa színné válik minden, eszméléssé és eszmévé, sokszor olyanná, ami ma még csak az élet, a szellem igéretföldje: sziv- szoritó, sajogtatóan fájdalmas sors nem érni meg azt az időt, amit a könyv szelleme szépít emberivé. Legyek szemérmes és ne szóljak arról, hogy szüleim küszködő kisemberek lévén, csak néha tudtak könyvet vásárolni? Tagadjam , le, hogy huszonegy éves koromban. amikor a dunántúli falumból Budapestre jöttem, napokig néztem a kirakatban Arany; Toldi-ját, de. nem volt .pénzem megvásárolni. Ha az ember valamiről lemond. annyival kevesebbnek, kisebbrendü- nek érzi magát Én is így voltam. Rájöttem, ha valamiért megküzdünk, az viszontszeret bennünket. A gondolatért, hogy sajátunk legyen, hogy egy életen át melengessen bennünket, nagyon meg kell küzdeni. Különösen azelőtt kellett a valahai Magyarországon annak, aki alul volt, a társadalom akkori felső rétegeinek szorításában. Elhatároztam. hogy az enyém lesz Toldi, s amikor több napi takarékoskodás után, éhségtől szédelegve benyitottam a körúti könyvkereskedésbe, úgy éreztem, ezt a könyvet szeretem legjobban. Szomorú emlék, de szólnom kell róla — könyvhöz kapcsolódik. Érettségi után, az első igazán levegő® szabadság idején, az orvos zavartan, küszködve önmagával, közölte, hogy anyám menthetetlen. Talán, ha hónapjai vannak hátra. Pár nap múlva ott ült szegényem, összetöpörödve, sárgán, kínlódva a vesegúi- csöktől a kerti karosszékben és én Rolland Collas Breug- nonjat olvastam fel. Milyen szava van a szellemnek a halál ellen! Én tudva, amit tudtam, anyám talán csak sejtve, mosolygott és sírt, legyűrve a fájdalmakat, hosszan figyelt: ha van hősiesség, hős volt. Szerettem volna sírni nagyon, mint ahogv gát nélkül mertem tenni még pár évvel előbb. De csak olvastam, olvastam, olvastam, Rolland szilemétől kérve segítséget öt és Breugnonját szerettem akkor legjobban. őszintén, kendőzetlenül kell beszélnem arról’ is: megismertem korán, milyen érzése van a hajtők gyűrűjébe került vadnak. A Magyarországra súlyosodó fasizmus, pőre létezésemet fenyegetve, fakította levegőtlenné a szellem láthatárát is. Akkor került kezembe egy különös könyv, a Don széles hömpölygésével, s sánta, öreg Pantalejjel; üröm Illatával a folyóparti rétegnek, de Grigorijjal és ismét csak Grigorijjal a történelem hömpölygésében sodródva, keresve az utat a vörösök és fehérek, a béke és a háború, a feleség és a szerető között. Milyen is az a kiátkozott irodalom, amely minden filmnél élesebben rögzítette bennem végső útját kereső, népe helyét kereső — és nem is akármilyen buktatókon át kereső — Grigorij alakját, Akszinyáét, aki zeneként él ma is bennem, az emberi élet szűk határait ostromló szenvedélyes szerelmével. Solohov könyve mutatott a jövőhöz. 1940-ben olvastam. Olyan reményt adott akkor, amely kísér mostanáig. Igen. ilyen az élet. A Duna és a Don, Szajna és Mississippi áradása és apadása, nagy szenvedéseké és viliódzó örömöké, s mindezek közepette élni és állni kell, Grigorijjal ellentétben, dönteni amellett, amit egy életre vállalunk. Beszélhetnék könyvekről, amelyeket 1944 késő őszén láttam, esőben, hóban, e háborútól bemocskolt Nagyvárad utcakövein, a pár hónappal ezelőtti gettóban. Shakespeare és Goethe, Petőfi és Heine. Aragon és József Attila könyvei áztak a csatákban, peregtek lapjaik a csontig tépő szélben. Akkor néhányan, a lőpor- füstös utcákon nekiindultunk, néhányan, akik mertek már lélegzetet venni az ismeretlen szabadságból — és hátizsákba gyűjtve • az ázott, beteg könyveket, hazavittük, hogy az igazi szabad emberi szellemet árasztva, melengessenek és adjanak bizalmat, bátorságot élni, nekünk és minden szabad, lélegzetet óhító embernek. Nyikolaj Amosxov : Szív és gondolat Regény 6. É® ráadásul, kedves barátom, te vagy a klinika vezetője. Kötelességed, hogy te végezd azt, ami a legveszélyesebb. Egészen addig, amíg nem érzed, hogy helyetteseid jobban megbirkóznak a feladatokkal, mint magad. Nincs más utad. Vagy talán egyáltalán nem operálni a kislányt? Akkor meghal. Nem miattam, a betegségétől. Elég a legcsekélyebb kétségemnek hangot adnom, s a szülei rögtön nemet mondanak. És akkor rendben lesz minden. Súlyos gyötrelem lenne számukra. Dehát ők mindenképpen gyötrődnek majd. Ha nem egyeznek bele. és meghal: „Jaj, miért is nem...” Ha beleegyeznek, és úgy hal meg, akkor: „Nem kellett volna beleegyeznünk... Talán meggyógyult volna....” Én azonban tudom, hogy nem gyógyulhat meg. Ha valami megmentheti, az csak a műtét. Hogy mekkora a kockázat? Úgy hiszem, ötven százalékos. Már megint a százalék! Mint egy könyvelésben. Nincs más lehetőség. Szólnom kell, hogy vigyék a kislányt a műtőbe. Addig végigjárom a 'kórtermeket A második emeleten — ott nagyon kedves kisgyerekek fekszenek. Túl vannak a veszélyen. Már semmi szükségük sincs rám. Annál inkább nekem rájuk. Most a műtét előtt Hosszú folyosó. Nem nagyon széles, nem is valami világos. A falaknál néhány ápolónőd asztalka. A középen beugró, ablakok, erkély. Étkezőhelyiség. Most gyermekek játszanak itt. Némelyikük már túl van a műtéten és nemsokára hazamehet, mások még megfigyelés alatt állnak. Látszólag olyan gyerekek, mint a többi. Emitt két kisfiú játékautóval babrál. Öcska kis játékszer, kerekei sincsenek már, sok gyermekikézen ment keresztül. A másik sarokban kórházasdit játszanak. Megállók egy ápolónői asztalkánál, mintha dolgom volna ott. Három kislány a padlón ül egy babúval. — Téged szondázni kell — szól az egyik. — Az nem fáj ne félj, ne sírj. Az első szúrásnál hunyd be a szemed, nagyon erősen, és mondd sokszor: „Nem fáj, nem fáj...” Ennyi az egész. Masa, add ide a szondát. Masa ötéves. Még nem tudja, mi az a szonda. Nagya haragszik. — Belőled nem lehet doktor! Ilyesmit még egy ápolónő is tud. Te majd a beteg lábát fogod és nézed. Szo- nya, kapcsold be a röntgent. Rángatják a babát. Megfigyelték már, mire képes a gyerekek képzelete? Néhénv ronggyal és fadarabkával egész színdarabokat játszanak el. Odalép a hétéves Misa. Már többször mesélték, ő engem játszik. „Tapasztalt férfiú”, átment a legkülönbözőbb vizsgálatokon, mesterséges vérkeringéssel végzett műtéten és része volt a sok-sok műtét utáni szövődményben. Már talpra állt, csak egy kicsit még biceg. Nyers modorú. — Nagyka rosszul csinálod ! Szondázáskor sötétnek kell lenni. Az ágy alá kell bújni. Adjátok azt a köly- köt, majd én... — Hozzá ne nyúlj! Mi csináljuk! Operálj ott ahol akarsz! Te már felvágtad a Manyácska és Vera babáit is, • és meghaltak. Manya azóta is folyton sír, mert a mamája szegény és nem tud másikat venni. Nagya mintha géppuskából sorozná vádjait. Misa elhatározza, hogy megcibálja a haját, már emeli is a kezét, de idejében meggondolja ma. gát: még fájdalmai vannak. Hadd püföljék egymást, Jóleső látvány, amikor a gyerekek rosszalkodni kezdenek a műtét után. Persze azután '’éget kell vetni a huzakodásnak, mert akadnak akik mindent a feje tetejére állítanának. Itt azonban egy kisfiú nem játszik. A fal tövébe kuporodott és csak nézi szomorú tekintettel a többieket. Kék az arca, Fallot-elváltozása van. Bonyolult, kockázatos műtét előtt áll. Nem fogom szemügyre venni: az ember ne közeledjék a gyermekekhez operáció előtt. inkább tartsa magát tőlük távol. A hétfői vizitnél csak ránézek a mellére meghallgatom a szívét. Az arcát igyekszenf elkerülni tekintetemmel. Per, sze a műtét után már mái a helyzet. Akkor kockázat nélkül szerethetem a gyere keket (Folytatjuk* Fordította: Radó György g
